Népszabadság, 1984. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-01 / 102. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 1,40 Ft NÉPSZABADSÁG 1984. május 30, csütörtök AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XLII. évfolyam, 102. szám Bizakodóan, jó hangulatban ünnepelte az ország május 1-ét NEGYEDMILLIÓ BUDAPESTI FELVONULÁSA A felszabadulás óta eltelt időszak eredményeire, a szabad, szocialista alkotómunka vívmányaira alapozott bizakodással, a béke iránti vágyat kifejezve ünnepelték országszerte a dolgozók a 40. szabad május elsejét, a nemzetközi proletariátus, a munkásszolidaritás napját. Zászlódíszbe öltöztek a városok, fellobogózták a középületeket, és sokfelé — a borús idő ellenére is — már a kora reggeli órákban megindultak az ünneplők a felvonulások, a gyűlések színhelyére. A demonstrációkat követően országszerte hangulatos majálisokon köszöntötték a munka ünnepét. Az ünnep előestéjén Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára rádió- és tévébeszédet mondott. Bevezetőben a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság kormánya és a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében köszöntötte hazánk minden dolgozóját, állampolgárát. — Május elseje küzdelemben emelkedett ki a hétköznapok szürke egymásutánjából. Ünneppé vált, a munkásszolidaritás, a nemzetközi összefogás, a munkásosztály jogaiért vívott küzdelem jelképévé az egész világon. E napon üdvözletünket küldjük a szocialista országok dolgozóinak, akikkel szoros egységben küzdünk népeink boldogságáért, a világbékéért, a társadalmi haladásért — hangoztatta Méhes Lajos, majd így folytatta: — Szolidaritásunkról biztosítjuk azoknak az országoknak a dolgozóit, akik a létbizonytalanság, a munkanélküliség ellen küzdenek, és mély együttérzéssel gondolunk ezen a napon azokra, akik függetlenségükért, szabadságukért harcolnak. A SZOT főtitkára ezután szólt a felszabadulás óta eltelt idő eredményeiről. Sikereinkről, amelyeket népünk saját szorgalmával, tudásával, munkájával és tehetségével ért el. Hangoztatta, ebben nagy támaszt bejelentett az, hogy a szocialista országok családjába tartozunk. Szólt a jelen gondjairól és a fejlődés, az előrelépés további útjáról, amelyet a párt Központi Bizottságának legutóbbi ülése meghatározott. Csak a munka, a jól végzett, a fegyelmezett, a szorgalmasabb, találékonyabb munka lehet a jövőben is a fejlődés biztosítéka, forrása — hangoztatta ünnepi beszédében Méhes Lajos. Hagyományosan a Felvonulási téren rendezték meg a fővárosi dolgozók május 1-i demonstrációját. Tíz óra előtt néhány perccel gongszó csendült, egy pillanatra az egész tér elcsendesedett, csak a környező házak homlokzatát elborító vörös és nemzetiszínű drapériát, a proletár internacionalizmust, a pártot éltető, a mind eredményesebb gazdasági munkára buzdító és a békét követelő transzparenseket mozgatta a szél. Újabb gongszó, és egy másodperc alatt megelevenedett a kép , úttörők százai futottak keresztül a Dózsa György úton, hogy vidám szóval, friss virággal köszöntsék a tribünökön helyet foglaló közéleti személyiségeket: a párt vezetőit, a kormány tagjait, a társadalmi és a tömegszervezetek képviselőit, s a munkásmozgalom veteránjait, a termelésben élenjáró szocialista brigádok, munkáskollektívák tagjait, az ünnepre hazánkba érkezett külföldi szakszervezeti delegációkat. A vörös nyakkendősök egy csapata a Népköztársaság címerével ékesített központi díszemelvényhez szaladt, amelyen ott volt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Benke Valéria, Gáspár Sándor, Havasi Ferenc, Korom Mihály, Maróthy László, Méhes Lajos, Németh Károly és Sarlós István, a Politikai Bizottság tagjai; Gyenes András, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke. Amikor az úttörők átnyújtották nekik csokraikat, éppen tíz óra volt. Fanfár harsant, jelezve: megkezdődött a budapesti dolgozók május 1-i felvonulása. A fanfárok újabb hangjaira megindult a nyitó élőkép: sok száz zászlós fiataltól övezve a tér közepén álló, szépen díszített kocsi árbocának tetejére felvonták a munkásmozgalom vörös lobogóját. Az árbocról nemzetiszínű szalagok bomlottak szét, a Gorkij fasor torkolatából pedig a Magyar Népköztársaság hatalmas címere bukkant elő, hogy teljessé váljék a kép, a szimbólum: a világ dolgozóinak nemzetközi ünnepét itt és most hazánk köszönti. Betűk alkotta sor indult meg ekkor az Ajtósi Dürer sor felől. A Világ proletárjai, egyesüljetek! másfél évszázados jelszavának egyetemességét fejezte ki a legendás és lelkesítő mondatot követő tömör tömb, a nemzeteké, amelyben 1100 ifjú vitte földünk csaknem másfél száz államának zászlóit. Újabb ötszáz fiatal alkotta azt az egységet, amely kék zászlók erdejével a békét szimbolizálta. Sok száz fiú és lány ért ezután a tribünök elé, színes kendőket lobogtatva vidám hangulatot idéztek. A zárótömb az Éljen az MSZMP! jelszót tette szemléletessé Marx, Engels és Lenin portrézászlóival s a tribünök előtt elhaladó feldíszített kocsival; rajta vörös csillag, körötte piros-fehér-zöld színű zászlók, mögötte vörös lobogók százai — ezzel ért véget a hatezer fővárosi fiatal alkotta nyitókép. Az impozáns tömegdemonstráció újabb részének kezdetét ismét a tér egész szélességét átívelő felirat jelezte: Előre az 1984. évi népgazdasági terv sikeres megvalósításáért! Mögötte már a dolgozók menete következett, azoké, akiknek mindennapi munkája a biztosíték a jelszóban kifejezett, eltökélt szándék maradéktalan valóra váltására. A kilenc oszlopban sok ezer zászlóval, színes virággal, léggömbbel, kendővel, transzparenssel vonulók élén a városrészek vezetői haladtak. Egymás mellett érkeztek a tribünök elé Angyalföld és Újpest, Kőbánya és Józsefváros, Óbuda és Ferencváros, a Belváros, a II. kerület s az Erzsébetváros dolgozói, lakói, majd mögöttük a zuglóiak, a terézvárosiak, a XI., a XX. és a XXI. kerületiek. A feliratok, jelszavak, a kerületek legjellemzőbb vonásait bemutató modellek, az üzemek, termékeik makettjei mind azt jelezték: a főváros dolgozói cselekvő részt kérnek és vállalnak a párt XII. kongresszusa, a VI. ötéves és az idei népgazdasági terv céljainak megvalósításából. A felvonuló 14 kerület oszlopait azoknak az üzemeknek, vállalatoknak, szövetkezeteknek, intézményeknek a képviselői vezették, amelyek az elmúlt időszakban, a nehezebb gazdasági körülmények között is jó eredményeket értek el. A XIII. kerületiek például a Medicor Művek munkatársainak menetével indultak. A nagyvállalat most nyerte el az idén először adományozott, Nemzetközi munkaverseny élenjáró vállalata címet. Ugyancsak ebben az évben ítélték először oda a Nemzetközi munkaverseny élenjáró szövetkezete címet, mások között a Híradástechnika Szövetkezetnek is. A nagyobb és kisebb termelővállalatok, szövetkezetek dolgozói mellett ott vonultak a tömegben a kül- és a belkereskedők, az egészségügyiek, a pedagógusok, továbbá a közművek dolgozói. A menetben haladtak a vasutasok és a tudományos kutatók, a katonák és munkásőrök, a távközlés és a különböző szolgáltatások dolgozói, kisiskolások és egyetemisták, főiskolások, közöttük a hazánkban tanuló külföldi diákok meganynyi képviselője. A felvonuló, csaknem negyedmillió budapesti — a feliratok, transzparensek tanúsága szerint — demonstrációjával is arra hívta fel a világ figyelmét: Magyarország szocialista társadalma épül, fejlődik, ám ahhoz, hogy a jövőben is így legyen, békére, tartós biztonságra van szükség. Ezt mindenekelőtt a közép-hatótávolságú amerikai rakéták nyugat-európai telepítésének megszüntetése, a fegyverkezési hajsza megállítása, a leszerelés szolgálhatja. A budapesti felvonulás ezt a békevágyat sugározta. A záróképben ifjak újabb serege csatlakozott a többiekhez: félkörbe sorakozott 800 leány, kezükben kék kendőket lengetve és mintegy átkarolva azokat, akik vörös csillagot formáltak, közepén magasodó vörös lobogóval. A csillag körül megannyi állam zászlaja, sok száz májusfa bomlott ki; a fiatalok az Éljen a párt! feliratot formálták a Felvonulási tér betonján, miközben felcsendültek az Internacionálé hangjai. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Méhes Lajos, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára a Felvonulási téren találkozott a Szakszervezeti Világszövetség képviselőivel és azokkal a külföldi szakszervezeti vezetőkkel, akik részt vettek a budapesti dolgozók május 1-i ünnepségén. A Központi Bizottság első titkára köszöntötte a vendégeket és mindazokat a népeket, haladó mozgalmakat, amelyeket képviselnek. Kádár János szólt arról, hogy a magyar nép a nemzetközi szolidaritás e nagy ünnepén hitet tesz céljai mellett. Mint mondta: — Mi a békéért harcolunk, a népek szabad fejlődéséért, a társadalmi haladásért, a szocializmusért. Szolidaritást tanúsítunk minden haladó emberrel a világon, éljen bármely földrészen. (Folytatás a 3. oldalrm.) — Köszöntöm a rádió hallgatóit, a televízió nézőit, dolgozó népünket május elseje alkalmából. Május elseje nagy ünnep. Közel száz esztendővel ezelőtt született, úgy, mint a munkásosztály nemzetközi szolidaritásának napja, amikor a munkásosztály minden országban hirdette céljait, és azok mellett tüntetett. Azóta bővült a május 1-i ünnep tartalma. Amióta a népek egész sora a szocialista fejlődés útjára lépett, a szocializmus világrendszerré vált, s a népek széttörték a gyarmati rendszer bilincseit, azóta május elseje a nemzetközi munkásosztály és a szocializmust építő népek, a jogaikért, a szabadságukért és a békéért küzdő népek szolidaritásának napja, közös ünnepe. Ehhez a naphoz most már elválaszthatatlanul hozzátartozik a béke, a nemzetek szabadsága, a társadalmi haladás és a szocializmus fogalma. Az idei tavasz borús, hűvös, szeles, ilyen a mai nap is. De éppen a most látható budapesti felvonulás is eleven bizonyítéka annak, hogy népünk jó érzéssel ünnepelhet, és ünnepel is ezen a napon szerte az országban. Az ünnepléshez jó okot ad annak tudata, hogy népünk békében, biztonságban él, eredménnyel folytatja szocialista országépítő munkáját. Ezt a napot azzal is ünnepeljük, hogy köszöntjük a szocialista építés új eredményeit, és jó érzéssel előretekinthetünk, hiszen látjuk a fejlődés távlatait. Jól kiválasztott, szocialista céljaink vannak, jó a politikánk, népünk egységben, céltudatosan dolgozik. Nem szoktunk a nehézségekről, a problémákról sem hallgatni, elért vívmányaink továbblépésre ösztönöznek. A párt Központi Bizottsága a közelmúltban ülést tartott, amelyen a nemzetközi helyzetről és szocialista építőmunkánkról volt szó. A nemzetközi helyzettel kapcsolatban hangsúlyoztuk: annak ellenére, hogy a múlt esztendő végén megkezdték az Egyesült Államok közép-hatótávolságú rakétáinak telepítését Európában, és a helyzet feszültebbé vált, mi mégis változatlanul folytatjuk külpolitikánkat, amelynek célja az, hogy az emberi ész felülkerekedjék, valamennyi érdekelt fél számára megfelelő megoldások szülessenek. A mai viszonyok közt is azt valljuk, hogy érdemi tárgyalásokat kell folytatni. Minden nép közös érdeke, hogy gátat vessünk a fegyverkezési versenynek, s megtaláljuk a minden nép számára egyenlő biztonságot jelentő tárgyalásos megoldásokat. Az a célunk, hogy az emberek békében élhessenek, és a biztonság a fegyverzet alacsonyabb szintjén valósuljon meg. Ami a hazai munkát illeti: aki a Központi Bizottság üléséről kiadott közleményt figyelmesen elolvasta, az látta, hogy mi az alkotó, szocialista építőmunkához az eddiginél még jobb kibontakozási lehetőségeket akarunk teremteni. Ez azt jelenti, hogy a termelőeszközöket, a munkaerőt, szellemi tartalékainkat maximálisan mozgósítsuk, az alkotó munkának új lendületet adjunk. Azt akarjuk, hogy aki többet és jobban dolgozik, az többet és jobban kereshessen, aki pedig nem produkál, az a rendszer előnyeit ne élvezhesse. Érvényesüljön a társadalmi igazságosság a teherviselésben, s aki nehéz helyzetben van, az megfelelő támogatásban részesüljön. Ilyen álláspontot fogadott el Központi Bizottságunk a további munkáról, és az a mély meggyőződésünk, hogy az idei tervért, a napi feladatokért tisztességgel dolgozva, jó érzéssel tekinthetünk a jövő év elé, amikor hazánk felszabadulásának 40. évfordulója lesz. Bizonyos, hogy azt népünk új munkasikerekkel ünnepli meg. Május elsején, ahogyan azt népünk ünnepli, egyben üzenet a világnak, a szovjet népnek, a szocializmust építő nemzeteknek, a világ haladó erőinek, valamint azoknak a józan polgári köröknek is, akik megértették, hogy a béke útján kell járnunk, mert nincs más út az emberiség számára. Üzenetünk úgy szól: népünk becsülettel dolgozik, szocialista céljai mellett szilárdan kitart, eltökélten halad előre szövetségeseivel, helytáll és helyt fog állni a jövőben is. Még egyszer szívből minden jót kívánok népünknek, a munkásoknak, a termelőszövetkezetek dolgozóinak, az alkalmazottaknak, az értelmiségieknek, a kultúra munkásainak, mindenkinek, aki tisztességgel és becsületesen él és dolgozik ebben a hazában — mondotta befejezésül Kádár János. Népünk egységben dolgozik szocialista céljainkért KÁDÁR JÁNOS NYILATKOZATA Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára a budapesti dolgozók május 1-i felvonulásán nyilatkozatot adott a televíziónak és a rádiónak. Megindul a fővárosiak felvonulása. Jövő heti rádió-és televízióműsor (9-10. oldal) Losonczi Pál, Kádár János és Lázár György a dísztribünön.