Népszabadság, 1984. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-01 / 102. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 1,40 Ft NÉPSZABADSÁG 1984. május 30, csütörtök AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XLII. évfolyam, 102. szám Bizakodóan, jó hangulatban ünnepelte az ország május 1-ét NEGYED­MILLIÓ BUDAPESTI FELVONULÁSA A felszabadulás óta eltelt időszak eredményeire, a szabad, szocialista alkotómunka vívmányaira alapozott bizakodással, a béke iránti vágyat kifejezve ünnepelték országszerte a dolgozók a 40. szabad május elsejét, a nemzetközi proletariátus, a mun­kásszolidaritás napját. Zászlódíszbe öltöztek a városok, fellobogózták a középületeket, és sokfelé — a borús idő ellenére is — már a kora reggeli órákban megindultak az ünneplők a felvonulások, a gyűlések színhe­lyére. A demonstrációkat követően országszerte hangulatos majálisokon köszöntötték a munka ünnepét. Az ünnep előestéjén Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára rádió- és té­vébeszédet mondott. Bevezetőben a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság kormánya és a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében köszöntötte hazánk minden dolgozóját, állampolgárát. — Május elseje küzdelemben emelkedett ki a hétköznapok szürke egymásutánjából. Ünneppé vált, a munkásszolidaritás, a nemzetközi összefogás, a munkásosztály jogaiért vívott küzdelem jelképévé az egész világon. E napon üdvözletünket küldjük a szocialista országok dol­gozóinak, akikkel szoros egységben küzdünk népeink boldogságáért, a világbékéért, a társadalmi haladásért — hangoztatta Méhes Lajos, majd így folytatta: — Szolidaritásunkról biztosítjuk azoknak az országoknak a dolgozóit, akik a létbizonytalanság, a munka­­nélküliség ellen küzdenek, és mély együttérzéssel gondolunk ezen a na­pon azokra, akik függetlenségükért, szabadságukért harcolnak. A SZOT főtitkára ezután szólt a felszabadulás óta eltelt idő eredmé­nyeiről. Sikereinkről, amelyeket né­pünk saját szorgalmával, tudásával, munkájával és tehetségével ért el. Hangoztatta, ebben nagy támaszt be­­jelentett az, hogy a szocialista orszá­­gok családjába tartozunk. Szólt a je­len gondjairól és a fejlődés, az elő­relépés további útjáról, amelyet a párt Központi Bizottságának legutób­bi ülése meghatározott. Csak a mun­ka, a jól végzett, a fegyelmezett, a szorgalmasabb, találékonyabb mun­ka lehet a jövőben is a fejlődés biz­tosítéka, forrása — hangoztatta ün­nepi beszédében Méhes Lajos. Hagyományosan a Felvonulási té­ren rendezték meg a fővárosi dolgo­zók május 1-i demonstrációját. Tíz óra előtt néhány perccel gong­szó csendült, egy pillanatra az egész tér elcsendesedett, csak a környező házak homlokzatát elborító vörös és nemzetiszínű drapériát, a prole­tár internacionalizmust, a pártot él­tető, a mind eredményesebb gazda­sági munkára buzdító és a békét kö­vetelő transzparenseket mozgatta a szél. Újabb gongszó, és egy másod­perc alatt megelevenedett a kép , úttörők százai futottak keresztül a Dózsa György úton, hogy vidám szó­val, friss virággal köszöntsék a tri­bünökön helyet foglaló közéleti sze­mélyiségeket: a párt vezetőit, a kor­mány tagjait, a társadalmi és a tö­megszervezetek képviselőit, s a mun­kásmozgalom veteránjait, a terme­lésben élenjáró szocialista brigádok, munkáskollektívák tagjait, az ünnep­re hazánkba érkezett külföldi szak­­szervezeti delegációkat. A vörös nyakkendősök egy csapata a Népköztársaság címerével ékesített központi díszemelvényhez szaladt, amelyen ott volt Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára, Lo­sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács el­nöke, Aczél György, Benke Valéria, Gáspár Sándor, Havasi Ferenc, Ko­rom Mihály, Maróthy László, Méhes Lajos, Németh Károly és Sarlós Ist­ván, a Politikai Bizottság tagjai; Gyenes András, a Központi Ellenőr­ző Bizottság elnöke. Amikor az út­törők átnyújtották nekik csokraikat, éppen tíz óra volt. Fanfár harsant, jelezve: megkezdődött a budapesti dolgozók május 1-i felvonulása. A fanfárok újabb hangjaira meg­indult a nyitó élőkép: sok száz zászlós fiataltól övezve a tér közepén álló, szépen díszített kocsi árbocának te­tejére felvonták a munkásmozgalom vörös lobogóját. Az árbocról nemze­tiszínű szalagok bomlottak szét, a Gorkij fasor torkolatából pedig a Magyar Népköztársaság hatalmas cí­mere bukkant elő, hogy teljessé vál­jék a kép, a szimbólum: a világ dol­gozóinak nemzetközi ünnepét itt és most­­ hazánk köszönti. Betűk alkotta sor indult meg ekkor az Ajtósi Dürer sor felől. A Világ proletárjai, egyesüljetek! másfél év­százados jelszavának egyetemességét fejezte ki a legendás és lelkesítő mondatot követő tömör tömb, a nemzeteké, amelyben 1100 ifjú vitte földünk csaknem másfél száz álla­mának zászlóit. Újabb ötszáz fiatal alkotta azt az egységet, amely kék zászlók erdejével a békét szimboli­zálta. Sok száz fiú és lány ért ezután a tribünök elé, színes kendőket lo­bogtatva vidám hangulatot idéztek. A zárótömb az Éljen az MSZMP! jelszót tette szemléletessé Marx, En­gels és Lenin portrézászlóival s a tribünök előtt elhaladó feldíszített kocsival; rajta vörös csillag, körötte piros-fehér-zöld színű zászlók, mö­götte vörös lobogók százai — ezzel ért véget a hatezer fővárosi fiatal alkotta nyitókép. Az impozáns tömegdemonstráció újabb részének kezdetét ismét a tér egész szélességét átívelő felirat je­lezte: Előre az 1984. évi népgazda­sági terv sikeres megvalósításáért! Mögötte már a dolgozók menete kö­vetkezett, azoké, akiknek mindenna­pi munkája a biztosíték a jelszóban kifejezett, eltökélt szándék mara­déktalan valóra váltására. A kilenc oszlopban sok ezer zászlóval, színes virággal, léggömbbel, kendővel, transzparenssel vonulók élén a vá­rosrészek vezetői haladtak. Egymás mellett érkeztek a tribünök elé An­gyalföld és Újpest, Kőbánya és Jó­zsefváros, Óbuda és Ferencváros, a Belváros, a II. kerület s az Erzsé­betváros dolgozói, lakói, majd mö­göttük a zuglóiak, a terézvárosiak, a XI., a XX. és a XXI. kerületiek. A feliratok, jelszavak, a kerületek leg­jellemzőbb vonásait bemutató mo­dellek, az üzemek, termékeik ma­kettjei mind azt jelezték: a főváros dolgozói cselekvő részt kérnek és vállalnak a párt XII. kongresszusa, a VI. ötéves és az idei népgazdasági terv céljainak megvalósításából. A felvonuló 14 kerület oszlopait azoknak az üzemeknek, vállalatok­nak, szövetkezeteknek, intézmé­nyeknek a képviselői vezették, ame­lyek az elmúlt időszakban, a nehe­zebb gazdasági körülmények között is jó eredményeket értek el. A XIII. kerületiek például a Medicor Művek munkatársainak menetével indultak. A nagyvállalat most nyerte el az idén először adományozott, Nemzet­közi munkaverseny élenjáró válla­lata címet. Ugyancsak ebben az év­ben ítélték először oda a Nemzet­közi munkaverseny élenjáró szövet­kezete címet, mások között a Hír­adástechnika Szövetkezetnek is. A nagyobb és kisebb termelőválla­latok, szövetkezetek dolgozói mellett ott vonultak a tömegben a kül- és a belkereskedők, az egészségügyiek, a pedagógusok, továbbá a közművek dolgozói. A menetben haladtak a vasutasok és a tudományos kutatók, a katonák és munkásőrök, a távköz­lés és a különböző szolgáltatások dolgozói, kisiskolások és egyetemis­ták, főiskolások, közöttük a hazánk­ban tanuló külföldi diákok megany­­nyi képviselője. A felvonuló, csaknem negyedmil­lió budapesti — a feliratok, transz­parensek tanúsága szerint — de­monstrációjával is arra hívta fel a vi­lág figyelmét: Magyarország szocia­lista társadalma épül, fejlődik, ám ahhoz, hogy a jövőben is így legyen, békére, tartós biztonságra van szük­ség. Ezt mindenekelőtt a közép-ha­tótávolságú amerikai rakéták nyu­gat-európai telepítésének megszün­tetése, a fegyverkezési hajsza meg­állítása, a leszerelés szolgálhatja. A budapesti felvonulás ezt a békevá­gyat sugározta. A záróképben ifjak újabb serege csatlakozott a többiekhez: félkörbe sorakozott 800 leány, kezükben kék kendőket lengetve és mintegy átka­rolva azokat, akik vörös csillagot formáltak, közepén magasodó vörös lobogóval. A csillag körül megannyi állam zászlaja, sok száz májusfa bomlott ki; a fiatalok az Éljen a párt! feliratot formálták a Felvonu­lási tér betonján, miközben felcsen­dültek az Internacionálé hangjai. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Méhes Lajos, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára a Felvonulási téren találkozott a Szakszervezeti Világszövetség képviselőivel és azok­kal a külföldi szakszervezeti veze­tőkkel, akik részt vettek a budapesti dolgozók május 1-i ünnepségén. A Központi Bizottság első titkára kö­szöntötte a vendégeket és mindazo­kat a népeket, haladó mozgalmakat, amelyeket képviselnek. Kádár János szólt arról, hogy a magyar nép a nemzetközi szolidari­tás e nagy ünnepén hitet tesz céljai mellett. Mint mondta: — Mi a bé­kéért harcolunk, a népek szabad fej­lődéséért, a társadalmi haladásért, a szocializmusért. Szolidaritást ta­núsítunk minden haladó emberrel a világon, éljen bármely földrészen. (Folytatás a 3. oldalrm.) — Köszöntöm a rádió hallgatóit, a televízió nézőit, dolgozó népünket május elseje alkalmából. Május el­seje nagy ünnep. Közel száz eszten­dővel ezelőtt született, úgy, mint a munkásosztály nemzetközi szolidari­tásának napja, amikor a munkásosz­tály minden országban hirdette cél­jait, és azok mellett tüntetett. Azóta bővült a május 1-i ünnep tartalma. Amióta a népek egész sora a szo­cialista fejlődés útjára lépett, a szo­cializmus világrendszerré vált, s a népek széttörték a gyarmati rendszer bilincseit, azóta május elseje a nem­zetközi munkásosztály és a szocializ­must építő népek, a jogaikért, a sza­badságukért és a békéért küzdő né­pek szolidaritásának napja, közös ünnepe. Ehhez a naphoz most már elválaszthatatlanul hozzátartozik a béke, a nemzetek szabadsága, a tár­sadalmi haladás és a szocializmus fo­galma. Az idei tavasz borús, hűvös, sze­les, ilyen a mai nap is. De éppen a most látható budapesti felvonulás is eleven bizonyítéka annak, hogy népünk jó érzéssel ünnepelhet, és ünnepel is ezen a napon szerte az országban. Az ünnepléshez jó okot ad annak tudata, hogy népünk béké­ben, biztonságban él, eredménnyel folytatja szocialista országépítő mun­káját. Ezt a napot azzal is ünnepel­jük, hogy köszöntjük a szocialista építés új eredményeit, és jó érzés­sel előretekinthetünk, hiszen látjuk a fejlődés távlatait. Jól kiválasztott, szocialista céljaink vannak, jó a po­litikánk, népünk egységben, céltuda­tosan dolgozik. Nem szoktunk a ne­hézségekről, a problémákról sem hallgatni, elért vívmányaink tovább­lépésre ösztönöznek. A párt Központi Bizottsága a kö­zelmúltban ülést tartott, amelyen a nemzetközi helyzetről és szocialista építőmunkánkról volt szó. A nem­zetközi helyzettel kapcsolatban hang­súlyoztuk: annak ellenére, hogy a múlt esztendő végén megkezdték az Egyesült Államok közép-hatótávol­ságú rakétáinak telepítését Európá­ban, és a helyzet feszültebbé vált, mi mégis változatlanul folytatjuk kül­politikánkat, amelynek célja az, hogy az emberi ész felülkerekedjék, vala­mennyi érdekelt fél számára megfe­lelő megoldások szülessenek. A mai viszonyok közt is azt valljuk, hogy érdemi tárgyalásokat kell folytatni. Minden nép közös érdeke, hogy gá­tat vessünk a fegyverkezési verseny­nek, s megtaláljuk a minden nép számára egyenlő biztonságot jelentő tárgyalásos megoldásokat. Az a cé­lunk, hogy az emberek békében él­hessenek, és a biztonság a fegyverzet alacsonyabb szintjén valósuljon meg. Ami a hazai munkát illeti: aki a Központi Bizottság üléséről kiadott közleményt figyelmesen elolvasta, az látta, hogy mi az alkotó, szocialista építőmunkához az eddiginél még jobb kibontakozási lehetőségeket akarunk teremteni. Ez azt jelenti, hogy a termelőeszközöket, a munka­erőt, szellemi tartalékainkat maxi­málisan mozgósítsuk, az alkotó mun­kának új lendületet adjunk. Azt akarjuk, hogy aki többet és jobban dolgozik, az többet és jobban keres­hessen, aki pedig nem produkál, az a rendszer előnyeit ne élvezhesse. Érvényesüljön a társadalmi igazsá­gosság a teherviselésben, s aki nehéz helyzetben van, az megfelelő támo­gatásban részesüljön. Ilyen álláspontot fogadott el Köz­ponti Bizottságunk a további mun­káról, és az a mély meggyőződé­sünk, hogy az idei tervért, a napi feladatokért tisztességgel dolgozva, jó érzéssel tekinthetünk a jövő év elé, amikor hazánk felszabadulásá­nak 40. évfordulója lesz. Bizonyos, hogy azt népünk új munkasikerek­kel ünnepli meg. Május elsején­, ahogyan azt né­pünk ünnepli, egyben üzenet a vi­lágnak, a szovjet népnek, a szocia­lizmust építő nemzeteknek, a világ haladó erőinek, valamint azoknak a józan polgári köröknek is, akik meg­értették, hogy a béke útján kell jár­nunk, mert nincs más út az emberi­ség számára. Üzenetünk úgy szól: né­pünk becsülettel dolgozik, szocialista céljai mellett szilárdan kitart, eltö­kélten halad előre szövetségeseivel, helytáll és helyt fog állni a jövőben is. Még egyszer szívből minden jót kívánok népünknek, a munkások­nak, a termelőszövetkezetek dolgo­zóinak, az alkalmazottaknak, az ér­telmiségieknek, a kultúra munkásai­nak, mindenkinek, aki tisztességgel és becsületesen él és dolgozik ebben a hazában — mondotta befejezésül­ Kádár János. Népünk egységben dolgozik szocialista céljainkért KÁDÁR JÁNOS NYILATKOZATA Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára a budapesti dolgozók május 1-i felvonulásán nyilatkozatot adott a televíziónak és a rádiónak. Megindul a fővárosiak felvonulása. Jövő heti rádió-és televízió­­műsor (9-10. oldal) Losonczi Pál, Kádár János és Lázár György a dísztribünön.

Next