Népszabadság, 1984. október (42. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-07 / 236. szám
8 NÉPSZABADSÁG 1984. október 7., vasárnap A FŐNÖK PANASZA .SZEPTEMBER 23-I REJTVÉNYPÁLYÁZATUNK NYERTESEI: Megfejtés: Az élet olyan, mint a távirat: rövid és tele van hibákkal. Budapestiek: Rozgonyi Andrásné, Kulin Józsefné, Zrínyi Ferencné, Izsák Borbála, Túry Dánielné, Modrovits Imre, Mancsuska József, Deberle Ede, Molnár Lászlóné, Hegedűs Istvánné, Horváth István, Bakos Ilona, Bognár Lászlóné, Lékai Józsefné, Kollár György, Mezei Józsefné, Németh Géza, dr. Rigó Jánosné, Majdányi János, Gábor Ottó Imre. Vidékiek: Végh Ferenc, Kaposvár; Füzesi Lászlóné, Székesfehérvár; Kelemen Jánosné, Dorog; Földi József, Somsály; Vén Istvánná, Tata; Tuboly Elekné, Őriszentpéter; Bokor Erzsébet, Szentes; Janik Józsefné, Vác; Fekete Mihály, Kesztölc; Petrák Józsefné, Gödöllő; Szalontai Ottó, Jászszentlászló; Bujárszki György, Mátészalka; Szügyi Zoltán, Nagykanizsa; Zemniczki Lászlóné, Gyöngyös; Szigeti Márta, Veszprém; Gyarmati József, Veszprém; Suborits György, Csepreg; Budai Sándorné, Döbrököz; Szabó Józsefné, Mád; Árvai Ferenc, Balatonalmádi; Lécsei László, Kaba; Márovits Erzsébet, Tömörd; Vilmos lászlóné, Isaszeg; Szabó Krisztina, Orosháza; Seres János, Gara; Mészáros Julianna, Budakeszi; Ács Benedek, Gyula; Radnai Vilmosné, Dunaharaszti; Nász Oszkár, Kunhegyes; Radnóti Márton, Békés. Nyereményként egy-egy 50 forintos könyvutalványt küldünk postán. Beküldendő — lehetőleg levelezőlapon — a vicc poénjának megfejtése. Határidő: október 15. A cím mellé kérjük ráírni: VASÁRNAPI REJTVÉNY. A RÁDIÓ ÉK A TELEVÍZIÓ MŰSORÁBÓL ! ____________________________________ _______________ ____________________| VASÁRNAP KOSSUTH RÁDIÓ 8.20: Énekszóval, muzsikával. 9.00: Sóderpartik a szorongásról. 10.05: Az álarcosbál. Operarészt. 11.00: Gondolat-jel. 12.05: Harminc perc alatt a Föld körül. 12.40: „Barát eladó.” 12.50: Az élő népdal. 13.00: Művészlemezek. 13.30: Szonda. 14.10: Határ — Idő — Napló. 14.59: Házasság imeret módra. 16.05: A Német Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepén. 16.35: Szabó Csilla zongorázik. 17.00: Jelenidőben. 17.30: Komolyzenei „lemezlovas”. 18.15: Hol volt, hol nem volt... 19.40: Szemelvények a Babits-emlékkönyvből. 19.33: Mozart: D-dúr (Prágai) szimfónia. 20.05: Vonópárbaj. 22.10: Sporthíradó. 22.25: Vonópárbaj. 22.52: A feketerigók hieroglifái. 23.07: Cseh előadók albuma. 0.10: XV. és XVI. századi fúvószene. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Jonatán. A Gyermekrádió műsora. 9.10: Magnósok, figyelem! 9.50: A Rádió Kabarészínháza októberi bemutatója. 11.10: Vasárnapi koktél. 12.03: Jó ebédhez szól a nóta. Szt. 12.53: Tudósítás az MTK-VM— PMSC bajnoki labdarúgómérkőzésről. 13.05: Mit hallunk? 13.29: Legkedvesebb verseiből válogat Sulyok Mária. 14.00: Többet ésszel. . . 15.05: Táskarádió. 16.00—20.00: Poptarisznya. (Élő.) Közben: Tudósítás a Vasas—Tatabánya és a ZTE—Bp. Honvéd bajnoki labdarúgó-mérkőzésről. 20.00: Slágermúzeum. Szt. 21.05: Társalgó. 22.30: Bágya András szerzeményeiből. Szt. 23.10: Klasszikus operettekből. 24.00: Éjféltől hajnalig. Szórakoztató zene. 2.00: Szerenádmuzsika. 3.40: Népi muzsika. 3. MŰSOR: 8.11: Komolyzenei zsákbamacska. 10.00: Új Zenei Újság. 10.45: Öt kontinens hét napja. 11.00: Zenekari muzsika. Szt. 12.28: Tokody Ilona operaáriákat énekel. Szt. 12.55: Kis magyar néprajz. 13.05: Népzene a Német Demokratikus Köztársaságból. 13.35: Kamaramuzsika. Szt. 14.33: Rockarchívum. Szt. 15.13: A Budapesti Fesztiválzenekar hangversenye. Szt. 16.20: Bellini: Norma. Szt. 18.30: A Magyar Rádió szerb-horvát nyelvű nemzetiségi műsora Pécsről. 19.05: A Magyar Rádió német nyelvű nemzetiségi műsora Pécsről. 19.35: Népdalfeldolgozások. Szt. 20.00: A Rádiószínház bemutatója. Hölgy tükör előtt. 20.44: A Berlini Rádió énekkarának és szimfonikus zenekarának Händel-hangversenye. Szt. 21.45: Két zongorás trió. Szt. 22.54: Dave Holland dzsesszegyüttese játszik. Szt. TELEVÍZIÓ 8.30: Tévétérna. 8.35: Orosz nyelv kicsiknek. 8.45: Óvodások filmműsora. 9.05: Kicsi a Bors . . . 9.20: Szimat kutya és a kis detektív. Csehszlovák film. 10.45: Hírek. 10.50: Egy úr az űrből. 11.15—H.45: Reflektorfény. 13.50: Képújság. 13.55: Tolnay Klári-sorozat. Ünnepi vacsora. Magyar film (1957 — 11). 15.10: a Közönségszolgálat tájékoztatója. 15.15: Műsorainkat ajánljuk. 15.45: A Német Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepén. 16.35: Történeti kertek. 17.20: Elmebajnokság. 18.00: Delta. 18.40: Tévétorna. 18.45: Esti mese. 19.00: A Hét. 20.00: Hírek. 20.05: Vonópárbaj ’84. Döntő. 21.45: Sporthírek. 21.55: A semmi hőse. 23.00: Hírek. 2. MŰSOR 17.43: Műsorismertetés. 17.45: Nemzetközi kerékpárverseny. Közvetítés a Citadelláról felvételről. 19.00: Egy hang és néhány maszk. Kalmár Magda műsora. 20.00: A nemkívánatos vendég. NDK-tévéfilm. 11/2. rész. 31.30: A kozmosz. Amerikai rövidfilmsorozat. Xvi/6. rész: Utazók meséi. 22.30: Képújság. HÉTFŐ KOSSUTH RÁDIÓ 8.20: Hogy tetszik lenni? 9.30: A hét költője. Baudelaire. 9.40: Ki kopog? 10.05: Nyitnikék. 10.35: Klasszikus operettekből. 11.05: „Hej hajósok, hajósok...” 11.42: A sötétség mélyén. Joseph Conrad regényének rádióváltozata. 12.45: Régen találkoztunk. 13.00: Zenei érdekességek az elmúlt hét műsorából. 14.30: Végvári Rezső: Somogyi dalok. 14.39: Remek! Csák Gyula novellája. 15.00: Világablak. 15.24: Muzsikáló természet. 15.30: Kóruspódium. 15.50: Farkas Ferenc: Asztali muzsika. 16.05: Ugróiskola. 17.00: Eco-mix. 18.15: Hol volt, hol nem volt. . . 19.15: Egy rádiós naplójából. 20.16: Ünnepi pillanataink. 22.30: A Magyar Rádió Karinthy Színpada. 23.40: Bellini: Rómeó és Júlia. 0.10: Breitner János táncdalaiból. PETŐFI RÁDIÓ 9.05: Napközben. 12.25: Kis magyar néprajz. 12.30: Népi zene. 13.05: Pophullám. 14.00: Kettőtől ötig. 17.05: Újdonságainkból. Magyar könnyűzenei felvételek. 17.30: Ötödik sebesség. 18.30: Tip-top parádé. 19.05: Felvételeiből válogat: Ferencz Éva. 19.30: Sportvilág. 20.05: Hétfő este Pesten és Budán. 32.00: Operettparádé. 23.20: A tegnap slágereiből. 24.00: Éjféltől hajnalig. 3. MŰSOR 9.08: Az MRT gyermekkórusának hangversenye. 9.37: Zenekari muzsika. 11.00: Turandot. Részletek. 11.45: Népdalok. 12.12: Körmendi Klára zongorázik. 13.04: Rádiószínház. Hamlet király. 14.02: Lortzing: Undine. Négyfelvonásos opera. 16.14: Zenekari muzsika. 17.30: A hét zeneműve. 18.04: Kamaramuzsika. 19.05: Fiataloknak kortárs zenéről. 19.35: A Cseh Filharmonikus Zenekar hangversenye. 22.00: Kamarazene. Jó, értelmes felnőttek vagyunk, nyíltan sgít velünk beszélni. De ne ennyire nyíltan! Ne így, ilyen durván, egyenesen bele a képünkbe! Hogy például 42 százalékkal drágább lesz a fürdő. Mert felújítás, karbantartás, kopik a lépcső, van begyűrűzés, behullámzás, már korábban is indokolt lett volna, tessék tudomásul venni. Könyörgök, nem lehetne az efféle döntéseket árnyaltabban, tapintatosabban közölni? Ezer és egy módja volna annak, hogy elfogadhatóbbá tegyenek egy-egy emelést. Fogalmazás kérdése az egész. Mert milyen hatást vált ki belőlem ez, hogy negyvenkét százalék? Első gondolatom, hogy ez csaknem ötvenszázalékos drágulás! Majd a felével nő a beugró a Lukácsba és a Széchenyibe, ahová eddig be-betértem.A második gondolatom az, hogy oké! Ha ennyi évtizedes ismeretség után így viselkedik velem ez a két uszoda, én is így viselkedem velük! Ezentúl itthon, tusolás közben úszómozdulatokat is teszek. Megtakarítok egy csomó pénzt, és lubickolás közben még fejbe sem rúghat senki. Pedig .. . pedig imádok igaziból úszni, és biztosan járnék továbbra is uszodákba, ha például így jelentették volna be a hírt: „A Széchenyi meg a Lukács uszodában elsejétől az úszóvíz literje egytized fillérrel többe kerül." Nagyúri gőgömben esetleg még éves bérletet is váltanék, egytized fillér, hát az is pénz?! És miért kerülgettetik a gutával a Nyájas Olvasót a lakáshirdetések! Ha a kégli nem mocsaras, lápos vidéken terül el, ha nem düledező kísértetkastély, ha oldala is van, teteje is van neki, akkor négyzetméterenként ma már húszezer forint körüli pénzt is elkérnek érte! Egyetlen méterszer méteres felületért — húsz Bartókot! Miért ne árulhatnák ugyanazt a lakást úgy, hogy négyzetdeciméterenként mindössze kétszáz francsi az ára? Egészen más érzés, ha azért nem vehetem meg, mert szédítően magas már az egységnyi ára is, vagy azért nem, mert azt a vacak egységnyi árat a mellényzsebemből is lepengethetném, de az én igényeimnek túl kicsi! — Hát van ezeknek lelkük? — sopánkodik mellettem, a Lehel piacain egy néni. — Tessék nézni, ki merte írni, hogy száz forintért adja a rejtett bab literjét! Hiszen azelőtt azt mondtuk, hogy szegény embernek kecske a tehénkéje, bableves a pecsenyéje! Nem tudom, van-e lelke a szóban forgó babosnak. De azt tudom, hogy az ilyen madárcsontú, idős asszonyoknak, mint ez a néni mellettem, általában kevés ennivaló kell. Mennyi babszem úszkál az ilyeneknek a levesében? Talán nyolc-tíz darab. És hány szem lehet ebben az ominózus literes üvegben? Talán ezer is. Akkor meg miért nincsen ilyen szöveg rajta: „Mamikák, figyelem! Akár száz tányér levest is készíthetnek maguknak ennyi rejtett babból, potom száz forintért!” Nix liter! Vennék, vinnék az anyókák boldogan, még tárolnának is belőle valamennyit rossz időkre. Bevallom, újítási díjat aligha kérhetek javaslataimért. Jó ideje megy már ugyanis a tévében egy reklám. Azt hiszem, Sport kávékeveréknek hívják az illetőt, fele kávé, fele pótkávé, egy forintból előállítható. Szó sem esik a kávé kilójának áráról. Ráadásul a kávéspohár ügyes trükkel kettéválik, az egyik felében van az igazi kávé, a másik felében la nem igazi. Tehát még a kemény koffeinisták is ráharapnak a csalira! Kiöntik a fele tiszta pótkávét, élvezettel megiszszák a fele tiszta kávét! Hol kapnának egy erős szimplát egy francsiért?! Plusz két fél üvegpoharat?! Kürti András * ’JI- • „ • J... $ ■' S'. ’ /»•' ', . ' AREMELES Ökölcsapások törték össze az alkoholgőzben született kapcsolatokat Hazárdjáték a bizalommal Pénzt lobogtatni veszélyes, de a rablásra nincs mentség Záróra előtt sok zenés szórakozóhelyen hangzik fel az örökzöld sláger: „Mások vittek rossz utakra engem .. Nem sokkal később pedig a rendőrségen jó néhány meggyötört, összevert, kifosztott embertől hallható ugyanez prózában, szaggatottan: „Kérem, én nem gondoltam, hogy ez lesz belőle.” Az ügyeletes tiszt papírt fűz az írógépbe, és rögzíti az ismeretlen tettes elleni feljelentést. A kábult panaszos, akit a törvény szavai szerint az ilyen helyzetben sértettnek neveznek, ha van még ereje, aláírja az eléje tett jegyzőkönyvet, és nem érti, miként történhetett meg vele mindez, s egyáltalán, miért pont vele. Szép estének indult Fájdalmat és keserűséget lehetett leolvasni annak a miskolci segédmunkásnak az arcáról is, aki egy augusztusi éjjel taxival érkezett meg a II. kerületi rendőrkapitányságra. Néhány kellemes órát akart szerezni magának. A születésnapján ennyit megérdemel — gondolta. Hát nem úgy sikerült, ahogy várta. Pedig milyen szépen indult minden. A munkahelyén felvette a járandóságát, kifizette tartozásait, s még így is maradt kilencezer forintja. Vonattal Pestre utazott. Már a Keleti pályaudvarnál megkezdte saját maga ünneplését. A presszót vendéglő, az éttermet bár követte a sorban. Ám a születésnapi köszöntő magányosan nem az igazi. A férfi este nyolc óra után kötött ki Budán, a Dióhéj preszszóban. A kilencezer forintból pár százat már elköltött, de úgy érezte, marad bőven a másnapra tervezett bevásárlásra akkor is, ha tovább emelik a hangulatát. Egyedül ez nem könnyű, sokkal kellemesebb az időtöltés társaságban. Partnereket gyorsan talált magának. A kiszemelt asztalnál hárman ültek, s egy-két pohár italt korábban lehajtottak, de érthető kedvességgel szorítottak helyet az idegennek, akiről látszott, jókedve van. A pityókás férfi hamarosan kijelentette: mindenki az ő vendége. Így történhetett meg az, hogy bőkezű volt későbbi támadójához is, a 36 éves Varga József Károlyhoz. Honnét tudhatta volna, kit fogad bizalmába? Erről már csak a rendőrségen kapott képet. Ott derült ki, hogy Vargát korábban már elítélte a bíróság hivatalos személy elleni erőszak, testi sértés, rongálás és garázdaság miatt. Az idén pedig közveszélyes munkakerülésért büntették meg. Tudja magáról, ha józan, akkor a légynek sem árt, de ha iszik, kötözködővé válik, gyorsan eljár a keze, s „hasznosítja” a korábban megszerzett karatetudományát. Mindez persze homályban maradt, hiszen ki az, aki erkölcsi bizonyítványtkér egy presszóasztalnál? A mértéktartás elejét vehette volna a folytatásnak. A miskolci férfi azonban bankóit mutogatta, és gáláns,ságát fitogtatta a többiek előtt. A pincér sűrűn fordult a pezsgővel, borral, tömény italokkal. A költekezésnek a záróra vetett véget. A segédmunkás kifizette az ezerforintos számlát, de még mindig nem akart nyugovóra térni. Alkalmi társaságának józanabb tagjai elbúcsúztak. Varga maradt, és készségesen felajánlotta: segít újabb, még nyitva tartó szórakozóhelyet keresni. Zegzugos utcákon bóklásztak, a miskolci látogató azt sem tudta, merre járnak. A Rózsadomb egyik kaptatójánál aztán Varga rátámadt vendéglátójára. Először állon vágta, majd a gyomrára és a bordájára ütött. Küzdelemről, védekezésről szó sem lehetett, a férfi összerogyott. Varga a pénzt követelte, majd az ellenállás halvány jelére saját maga vette el azt a földön fekvő embertől, s futásnak eredt. Szerencse a szerencsétlenségben: a miskolci férfi nem vesztette el eszméletét, sikerült egy taxit leállítania. Bűrnügy lett belőle A Déli pályaudvarnál találkoztak egy rendőrjárőrrel, amely a kárvallottat elvitte a II. kerületi kapitányságra. Amíg az ilyenkor szokásos formaságokra várt, sebeit fájlalva elmondta a történteket a mellette ülőknek. Az egyikük, amint meghallotta az eset le-írását és az utalást akarateütésekre, felkiáltott: „De hiszen ez csak a Varga lehetett!” Igaza volt, így aztán másnap délután rablás alapos gyanúja miatt már le is tartóztatták a segédmunkás addig ismeretlen alkalmi cimboráját. Varga először beismert mindent, azzal az eltéréssel, hogy — mint mondta — vendéglátója az első ütések hatására „önként” adta át a nála levő összeget. Az eljárás folytatásánál azonban a Budapesti Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályán taktikát változtatott. Az esetet önbíráskodásnak, mintegy becsületbeli ügynek akarta feltüntetni. Teóriája szerint áldozatával snóblizott, 1500 forintot nyert el tőle. A férfi nem akart fizetni, még akkor sem, amikor kilátásba helyezte neki: leveri rajta a „tartozást”. Végül tehát állta adott szavát, érvényesítette az ököljogot. Arra persze nehéz válaszolni, hogy az, aki nagyvonalúan vállalja az ezerforintos számla kiegyenlítését, miért pont becsületbeli tartozását ne törlesztené. És így az is homályban maradt: ha 1500 forint volt a tartozás, miért kellett 6500-at elvenni? Varga szerint a sötét mindennek az oka: a gyér világítás mellett nem számolta meg a pénzt. Volt-e snóbli vagy sem a Rózsadomb aljában, azt ebben az esetben a bíróság fogja eldönteni. Egy másik bűnügyben ezt a kérdést nem kell tisztázni, hiszen a rablás alapos gyanúja miatt előzetes letartóztatásban levő 24 éves Sanyo Tivadar és áldozata, egy budapesti kisiparos egybehangzóan állítja: a brutális támadást valóban snóblizás előzte meg. A mesterember márciusban a Köztársaság tér szomszédságában levő vendéglőben szintén néhány órás kikapcsolódást keresett, így talált rá Sanyo társaságára. A bemutatkozás persze itt is elmaradt, pedig Sanyo sokat mesélhetett volna arról, munka nélkül hogyan lehet megélni, s a korábbi rablásért hány évet töltött börtönben. A hely és az időpont erre nem volt alkalmas. Az alkohol sűrű ködbe vonta a kisiparos ítélőképességét. Mindnyájan komótosan ürítgették a poharakat, és közben snóbliztak. A szerencse a kisiparosnak kedvezett, és ezért Fortuna kegyeit kihasználva, a játékot záróra után is folytatni akarta. Sanyóékkal együtt a Köztársaság téren a kártyázókat keresték. A késői órára azonban elnéptelenedtek a padok. A férfi elköszönt a többiektől, hazafelé indult. Újdonsült ismerősei azonban nem tágítottak mellőle. Néhány lépés után Sanyo rákiáltott: „Ide a pénzt!” Menekülésre semmi esélye sem volt. A tárcáját kezébe szorította, de akkor már ütötték, rugdosták, végül egy késszúrást érzett a karjában, s a pénztárca a benne levő ötezer forinttal a támadók zsákmánya lett. Lecsatolták róla a karórát is. A kisiparost sorsára hagyva kereket oldottak, s a Teleki téren osztozkodtak a pénzen. Sanyónak néhány hónapra sikerült eltűnnie. Júliusban aztán egy újabb rabláskor a rendőrjárőr karjába szaladt. Borongás hepiend Mondhatnánk azt is: minden rendben, a bűnösök hamarosan elnyerik méltó büntetésüket. Ennyivel mégse térjünk napirendre az ilyen és ezekhez hasonló esetek fölött. A rablásra nincs mentség, de az elgondolkoztató, felnőtt, egyébként értelmes embereknek miért kell a sorsot kihívniuk maguk ellen? Az alkoholgőzben fogant „barátságok” kockázatosabbak, mint bármelyik hazárdjáték. A kriminológusok a megmondhatói — és ezt a statisztika alátámasztja —, a rablások áldozatai igen gyakran keresik maguknak a bajt. A záróra előtt felhangzó borongás dalból nem akarják vagy már nem tudják meghallani: „Mindig kettőn áll a vásár.” Polgár György