Népszabadság, 1985. augusztus (43. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-14 / 190. szám

1985. augusztus 14., szerda NÉPSZABADSÁG Munkásfiatalok találkozója Győrben (Munkatársunktól.) Augusztus 29-től szeptember 1-ig Győr-Sopron megye lesz a házi­gazdája a munkásfiatalok II. or­szágos találkozójának. A többna­pos rendezvényről tegnap a KISZ Központi Bizottságának székházá­ban sajtótájékoztatót tartott dr. Szó­­rádi Sándor, a KISZ Központi Bi­zottságának titkára. A munkásfiatalok találkozójára megyénként nyolcvan, a fővárosból száz fiatal érkezését várják, ők és a vendéglátó megyéből csaknem nyolc-tízezer fiatal vesz részt a ren­dezvényen. A találkozó célja, hogy a fiatalok megvitassák munkahelyük ágazati sajátosságait, valamint azt, hogy a mai társadalmi-gazdasági kö­zegben milyen szerepet vállal a KISZ. A rendezők lehetőséget terem­tenek arra is, hogy az egymástól tá­vol élő munkások a politikai és szak­mai vitákon kicseréljék tapasztala­taikat. Az üzemlátogatásokon, a szakmai szekcióüléseken egyebek között megvitatják a KISZ X. kong­resszusa óta eltelt időszak munká­ját, amely egyben már felkészülés is a következő kongresszusra. (A ta­lálkozó összegezhető tapasztalatait napirendre tűzi a KISZ Központi Bizottságának titkársága.) Miniszte­rek és miniszterhelyettesek adnak tájékoztatót a gazdasági helyzetről, a tennivalókról. A többnapos rendezvénysorozat egyik­ kiemelkedő eseményének ígér­kezik az Országos Béketanáccsal kö­zösen szervezett augusztus 30-i bé­kenagygyűlés. Sok kulturális és sportprogram is várja a fiatalokat Győrben és a megye több városá­ban, községében. A sajtótájékoztatón elmondták: a KISZ szeretne hagyományt terem­teni; azt tervezik, hogy a győri ta­lálkozó után kétévenként rendsze­resen­ összehívják majd a fiatal munkások képviselőit. Tennivalók az üzletlakások felszámolására Még mindig sok a raktár, az iroda Az eredetileg kereskedelmi vagy ipari szolgáltató tevékenység céljai­ra létesített, de jelenleg másra hasz­nált helyiségek felszabadítása va­lamennyi fővárosi kerületnek gond­ja. Budapesten még mindig sok az olyan helyiség, amelyet nem erede­ti rendeltetésének megfelelően hasz­nálnak: üzletek vagy műhelyek he­lyén raktárak, irodák működnek. A Fővárosi Tanács végrehajtó bizott­sága már korábban meghatározta azokat a fontosabb útvonalakat, te­rületeket, amelyeken különösen in­dokolt a rendeltetéstől eltérő célú helyiségek felszámolása. A XII. kerületben évtizedek óta gond a kereskedelmi ellátás fogya­tékossága. E hegyvidéki jellegű vá­rosrészben több mint tíz éve kez­dődött meg az üzletlakások felszá­molása, s ezzel párhuzamosan a ke­reskedelmi hálózat fejlesztése. A ta­nácsnál évente négy-öt kiutalható helyiség odaítéléséről döntenek. A Fővárosi Tanács végrehajtó bizott­sága 12 útvonalat jelölt ki felmérés­re a kerületben. A tanács munka­társai, a XII. és I. Kerületi Ingat­lankezelő Vállalat bérleményhasz­nosítási csoportja és a házkezelősé­­gek képviselői összesen 460 helyisé­get ellenőriztek. A felmérés során készült lista szerint 23 üzlethelyi­séget használnak lakásként a vizs­gált útvonalakon, s 29 olyan helyi­séget találtak, amelyet rendeltetésé­től eltérő módon használnak a bér­lők és a tulajdonosok. A lakosság érdekeit szem előtt tartva döntenek majd arról, hogy milyen kereske­delmi, illetve szolgáltató létesít­mény nyíljon ezekben. A VII. Kerületi Tanács végrehaj­tó bizottsága az év elején döntött a jelenleg lakásként használt üzlet­­helyiségek sorsáról. A kereskedelmi­­szolgáltató hálózat fejlesztésének legfőbb akadálya, hogy nincs elég üzlethelyiség, ahol a vállalkozók új boltot nyithatnának. A tanács fel­mérése szerint csaknem 160 üzlet­­helyiséget használnak a kerületben lakásként, is a bennük élő embe­rek elhelyezését előbb-utóbb amúgy is meg kell oldani. Az üzletlakások felszabadítására készült terv sze­rint az idén 40 ilyen helyiségből költöztetik ki a lakókat, nekik a lakásügyi osztály ajánl fel cserela­kást. Elsősorban olyan üzletlakáso­kat igyekeznek kiüríteni és erede­ti céljuknak megfelelően hasznosí­tani, amelyek egymás mellett van­nak, így nagyobb, tágasabb terű üz­letek létesülhetnek bennük. Az el­képzelések szerint az Akácfa, a Do­hány, a Kertész, a Majakovszkij és a L­andler Jenő utcában, valamint a Garay téren szüntetnek meg üz­letlakásokat. Sok üres üzlethelyiséget azok a kereskedelmi vállalatok, illetve ma­gánkereskedők kapnak majd meg, akiket a Klauzál téri vásárcsarnok átalakítása miatt vagy a tömbre­­habilitációs program folytatása so­rán kártalanítani kell. A többit — az érvényben lévő helyiséggazdál­kodási jogszabályoknak megfele­lően — pályázat útján hirdetik meg, néhányat pedig egy-egy meglévő bolt bővítésére használnak fel. (MTI) *Új távhővezeték épül Budán Jól haladnak a nyári karbantartással (Munkatársunktól.) A Fővárosi Távfűtő Művek új ge­rincvezetéket épít Buda északi ré­szén. A forró vizet szállító csövek az észak-budai és a Zápor utcai fű­tőműveket kötik majd össze. A ve­zeték építése része annak a munká­nak, amellyel a jövőben a főváros fűtőműveit egymáshoz kapcsolják. Ennek révén növekszik majd az üzembiztonság, és takarékosabb le­het a fűtőanyag-felhasználás. Tavaly fektették le azt az egy ki­lométeres vezetéket, amely a Gel­lérthegy alatt Kelenföldről a Vár­negyedbe szállítja a forró vizet. Az óbudai vezeték lefektetését szintén az elmúlt évben kezdték el, és a munkát, a tervek szerint, 1986. szeptember 15-ig fejezik be. A be­ruházás 250 millió forintba kerül. A lakótelep által körbenőtt és za­jos Zápor utcai fűtőművet a veze­ték átadása u­tán csak akkor indít­ják meg, amikor a hőmérséklet két fok alá csökken. Az észak-budai fű­tőmű kapacitásbővítése kisebb he­lyi, ideiglenesen működő berende­zésekkel nem lett volna gazdasá­gos. Az építők most a Bécsi út mel­lett, a Reménység és a Váradi ut­ca között dolgoznak. A­ földmun­kák közben a Bécsi út alatt átveze­tő szakasz építésekor csontvázakat találtak. A leleteket a régészek gyorsan megvizsgálták, így a mun­ka hamarosan folytatódhatott. Budapest távhőellátásáról öt hő­erőmű és 22 fűtőmű gondoskodik. A Távfűtő Műveknél arra töreked­nek, hogy az erőművek hull­adékhő­­jét a korábbiaknál nagyobb mér­tékben hasznosítsák. Októbertől a budapesti szemétégető mű hulladék­hőjét fogják munkára; a káposztás­megyeri lakótelep már megépült házaiban ezt a hulladékhőt hasz­nálják fel. A lakótelep bővítésével összhangban új, 70 centiméter át­mérőjű vezetéket építenek, amely teljes egészében 1987-b­e készül el. Pesterzsébeten bővítik a szivattyú­parkot, a kazánházban új automati­­kákat szerelnek be. A nyári karbantartással a válla­lat szakemberei jól haladnak. Szep­tember 15-ire az egész távfűtőrend­szer működésre készen áll, és a sze­zon kezdetén, október 15-én, ha az időjárás indokolja, megkezdik a fű­tést. A fővárosban található 2100 hőközpont közül Észak-Pesten Hű­ben hozzákezdenek a korszerű, táv­­irányítású rendszer kiépítéséhez, amelynek segítségével nemcsak ke­vesebb munkáskézre lesz szükség, hanem takarékosabb is lesz az üzemmód, és gyorsabban tudják majd ki- és bekapcsolni a berende­zéseket. Új eljárásokkal is kísérle­teznek. A Tahi úton NSZK-licenc alapján ol­y­on vezetéket építenek, amely a többinél jobban szigeteli a hőt, és az élettartama is hosszabb. Szerelik a vezetéket a Bécsi út mel­lett. 5 URÁNBÁNYÁSZOK Az e bányászkodás körül akarva­­akaratlanul táplált misztikum segí­tett elhitetni, hogy az uránérckincs éppúgy egy csapásra gazdaggá tehet minket, mint ahogy a sivatagban felszínre törő olaj nábobokká emelt korábban nyomorgó beduintörzseket. Hogy ez sajnos nem így van, azt a nemzetközi piac árviszonyai min­dennap bebizonyítják nekünk. Az uránérc ára nem kúszott feljebb az olaj nyomába, de kibányászása rend­kívül nagy értékű beruházásokat kö­vetel, bár még így is mindössze tíz százaléka az elengedhetetlenül szük­séges dúsítás költségeinek. E bonyo­lult művelet teljes folyamatára be­rendezkedni mi képtelenek vagyunk, egyszerűen nincs hozzá technikánk, és belátható időn­ belül ilyen, vásár­lásra­ nem­ is futja majd anyagi erőnkből. A paksi atomerőmű pél­dáját véve alapul, az itt termelt vil­lamos energia összköltségének mind­össze hét százalékát emészti fel az első művelet, az uránérc felszínre hozása. A magyar uránból ugyan nem tudunk meggazdagodni, de bol­dogulásunkhoz, energiaellátásunk biztonságához egyre inkább szüksé­ges a bányászkodás e fajtája is. Kavicsból kőtömb korszerű, de nehéz körülmények között, több mint ezer méter mé­lyen, sziklafalak között dolgoznak az emberek az urán­bánya üzemeiben. A kicsordogálló víz pillanatok alatt­­gőzfürdőt teremt. Mintha megvál­toznának a fizika törvényei, más súlyt kap minden, mint odafenn: egy-egy lepatta­nó kavics kőtömb­ként zúdul alá. Itt ■több mintt tízmil­lió forintos gép­­monstrumok mű­ködnek, mégpedig pokoli csattogás­sal, amelyet fel­erősít a mélység­ben tátongó szik­­laüreg, és nem könnyíti az embe­rek dolgát, hogy csupán robbantás­sal tudnak­­méter­ről méterre előbb­re jutni. Mindez olyan érzetet kelt abban, aki először száll le a vájvég­­hez, mintha egy iszonyatos háború kellős közepébe csöppent vollna; dö­rög, robajlik minden. Lent a bányában, a gyöngyöző tes­tű emberek sokaságában sehol sem fedezhető fel egyetlen idősebb arc. Itt az átlagéletkor 31 év. Egy kézen megszámolható, ki az, aki huszonöt esztendeje dolgozik e bányában, ha­mar elhasználódnak az emberek. Aki a zajtól vagy a szilikózistól 36 szá­zalékos károsodást szenved, az töb­bé nem szállhat le a bányába. Az uránbányászok olyan szigorú, rend­szeres orvosi ellenőrzés alatt állnak, mint a berepülőpilóták. Bizonysá­­gul erre egyetlen példa: a bánya or­vosai halláskárosodással leszázalé­koltak egy 28 éves vájárt, akinek a sportrepülés és­ az ejtőernyős ugrás volt a hobbija. Az után, hogy búcsút mondott az uránbányának, még hat évig űzte kedvenc sportját, holott repülési engedélyének megújításá­hoz ugyancsak rendszeresen, orvosi bizottság elé kellett állnia. A bányából kikerült emberek re­habilitációja rengeteg gondot okoz. Korábbi fizetésük 80 vagy száz szá­zalékát megkapják, és keresnek szá­mukra olyan munkahelyet, ahol a feladat elvégzése nem megerőltető, s nem kíván különösebb szakértel­met. Nem készül jegyzőkönyv Miért vállalják e különlegesen ne­héz körülményeket a 20—21 éves fia­talemberek? Az­ok annyiféle mint amennyien e bányánál munkára je­lentkeznek. Évente betegség miatt, vagy azért, mert megriadtak, esetleg másutt jobb munkalehetőségre buk­kantak, átlagosan ezren mennek el, és jönnek helyettük újak. Jóformán minden vidéki újságban hirdet, to­boroz e bánya, és akad, akit csábít az ígért magas kereset; itt átlagosan 105 ezer forint jut esztendőnként egy-egy dolgozóra. Akadnak, akik belebuktak pályakezdésükbe, van­nak, akik rossz házasságuk elől me­nekülnek ide, és előfordul, hogy va­laki éppen azért vállal minden meg­próbáltatást, mert a lehető leghama­rabb szeretne otthont teremteni, csa­ládot alapítani. Bárhonnan és bárhogyan érkeznek is azonban az emberek, a számta­lan veszély és egymásrautaltság kö­zepette átformálódik énjük és gon­dolkodásmódjuk. Itt ugyan nem esik szó olyan fogalmakról mint hűség, becsület, önfeláldozás, szívós kitar­tás, bátorság és ezernyi más, az éle­tet gazdagító jellemvonás, ám las­­san-lassan mindez vérükbe ivódik. S ha nem, a többiek tesznek róla, hogy a kollektivitás íratlan törvényei betartassanak. Megtörténik például, hogy ha egy műszakról valaki elma­rad, a csapat megy utána, felkeresi és elhozza a kocsmából. Erről nem készül jegyzőkönyv, az ügyben nem lesz semmilyen tárgyalás. A kemény élet kemény szokásokat formál. Nem az ellen van kifogásuk, hogy társuk betér a kocsmába és akár öt­hat korsó sört is megiszik, hiszen egy uránbányász a várvégen egyet­len műszak alatt két-öt liter folya­dékot veszít, izzad ki magából. Szó­rakozásból, mulatságból felrúgni a bánya diktálta erkölcsi normát, a szemükben ez a bűn. Ritka az az ember, aki kétszer követhet el ilyen hibát. Az is igaz, hogy egy várvégi csapathoz bekerülni nem lehet pusz­tán vezérigazgatói ukázzal, vagy a pártbizottság titkárának nyomatékos kérésével — ez ehhez nem elegendő. Az emberek maguk döntik el hogy kikkel dolgoznak, kikre bízzák a sa­ját és társaik életét — a választás elidegeníthetetlen joguk. Ám akit befogadnak, azt gyötrik-gyúrják és védik a maguk felfogása szerint. Eh­hez a magatartáshoz hozzátartozik, hogy akik közülük párttagok, azok nem restellik ezt sehol, semmilyen körülmények között kimondani, és bármilyen vitában egyértelműen eszerint nyilatkoznak meg. Hat év a vájárságig Ez az emberformálás gyakran hosszú esztendőkig tart. Igaz, nem kevés idő telik el, míg az Alföldről jött parasztgyerekből jól kereső vá­jár lesz. A próba elkezdődik már az első pillanatban: száz jelentkező kö­zül átlagosan negyvenen alkalmatla­nok föld alatti bányamunkára. Ér­dekes, hogy a diszkó, a magnó a húszéves fiatalemberek hallását oly mértékben megrontja, hogy az urán­bánya orvosi bizottsága kénytelen le­szállást tiltó határozatot hozni. Aki viszont átesik a szigorú egészségügyi rostán, azt viszonylag rövid időn be­lül felkészítik, hogy leszállhasson és a szállításnál dolgozhasson. Akad, aki e pontnál meg is reked, mások viszont, akik a magasabb jövedele­mért a várvéghez igyekeznek jutni, a­­ legkülönbözőbb tanfolyamokon vesz­nek részt, és a sikeres vizsgák, va­lamint 300 műszak teljesítése után lesznek előbb segédvájárok, majd újabb tanulás, illetve vizsga után, többnyire hat esztendő múltán vájá­rokká avatják őket. Ekkor már való­ban jól keresnek, messze az átlagon felül. Ám igazán gazdag bányásszal nemigen találkozhatunk. Kovács István, a bánya pártbizott­ságának titkára volt a kalauzom. Ma­gas, erőteljes ember, aki egész életé­ben bányász volt, és nem tagadja, hogy amikor valamelyik üzembe le­száll, még ma is összeszorul a torka egy-egy váratlan zaj hallatán. Már­pedig ezt gyakran megteszi, mert belső kényszer hajtja, hogy ott le­gyen azok között, akikért és akikkel dolgozik, éppúgy próbára tegye ön­magát, mint társai, mert hiszi, csak addig vállalja, viseli tisztét, amíg erre képes. Sólyom József Robbantás előtt a várvégen. erb János felvétele Termékszerkezet-korszerűsítés a textiliparban A textil- és textilruházati ipar vál­lalatai a kivitel bővítéséért és a ha­zai választék szélesítés­éért korszerű­sítik termékszerkezetüket, fejlesztik gyártmányaikat. A pamutszövetek iránt mind kül­földön, mind a hazai felhasználók körében növekszik a kereslet. Fő­leg a széles és nemes kikészítésű kel­mék a kelendőek. Ezért az utóbbi időben csaknem hét százalékkal nö­velték a gyártók a szövetek átlagos szélességét, és öt százalékkal bővítet­ték az igényes kikészítésű kelmék arányát. Az értékesebb és így jobban eladható pamut alapanyagú szövetek nagyobb arányú termelését az tette lehetővé, hogy a fonodákban jelen­tősen javították a minőséget, és a szá­lak egyenletesebbé váltak. Emellett korszerűsítették a szövődei gépeket és a kikészítőberendezéseket. A Kis­pesti Textilgyárban rövidesen meg­kezdődik az a kapacitásbővítő beru­házás, amelynek eredményeként to­vább nő az értékes pamutszövetek választéka. A kötőiparban ugyancsak az érté­kesebb, kiváló minőségű ruházati cikkek a keresettek. A Habselyem Kötöttárugyárban műszaki fejlesz­téssel kívánják bővíteni a szabad­idős öltözékek, a keresett finom női al­sóruházati cikkek körét. A Debre­ceni Kötöttárugyár 12 nagy teljesít­ményű japán kötőgépet bérel a kö­zeljövőben. Ezzel bővíti gyapjú és gyapjútípusú felső kötöttáruexport­ját. A selyemipar külföldre szánt ter­mékeinek kétharmadát értékesíti konvertibilis­­elszámolású piacon. E termékcsoport legfőbb gyártója a Magyar Selyemipar Vállalat, ahol az utóbbi években a piaci igényeknek megfelelően a női blúzok és divat­ruházati termékek készítésére alkal­mas kelmék arányát növelték. Meg­kezdték a tarkán szőtt és nyomott­­mintás ing- és blúzanyagok gyártá­sát is. Főleg a megváltozott hazai igények kielégítésére, az import magyar áru­val való helyettesítésére fejlesztették gyártmányaikat az egészségügyi tex­tíliák készítői. Így ma már alig van szükség külföldi pelenka- és egész­ségügyi betétre. Több millió forintos beruházás eredményeként a Rico Kötszerművek hazai termékei váltot­ták fel a korábban tőkés importból származókat. A textilruházati ipar csak úgy tud­ja gyártmányait fejleszteni, ha ehhez a kellékek is korszerűek. Bár e ter­mékek választéka még korántsem éri el a kívánt szintet, a kellékgyártás is fejlődött. A cipzárat például kezdi felváltani a tépőzár, amelynek ter­melése öt év alatt megduplázódott. Szintén jelentősen bővült a hímzett és a bársonyszalagok gyártása. Ezek körében további dinamikus gyárt­mányfejlesztés szükséges. (MTI) Korszerű körkötő gépek a Habselyem Kötöttárugyárban. ERDEI KATALIN FELVÉTELE

Next