Népszabadság, 1986. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-23 / 19. szám
A saját porta Ma sok vállalat, intézmény panaszkodik, hogy kevés pénz jut beruházásra, felújításra. A közelmúltban a MÁV egyik vezetője is erről nyilatkozott, pedig — úgy érzem —, szétnézhetett volna egy kicsit a saját portáján is. Évek óta utazom a hegyeshalmi vonalon, és tapasztalom, hogy például egy-egy vágánycsere után mennyi felesleges sínleszorító csavar, lap és egyéb anyag marad a sínek közt. Szár, Szárliget és Tatabánya környékén helyenként a kábelt mérték bőven, itt-ott több méteres „felesleg” kunkorodik ki a földből. Szár megállóhelyen lecserélték a régi kétágas fénycsőarmatúrákat; ezeket előzőleg körülbelül fél éve újították fel. Az utolsó napig üzemképes armatúrákat fénycsövestül, mindenestül egyszerűen lelökték a partoldalba, ahol a fénycsövek eltörtek, és ahol az armatúrák azóta — már némileg kizsigerelve — is ott hevernek, a természet szennyezésének rikító példájaként. OLBRICHT VILMOS Komárom A nyugdíjasokért Az Inotai Kohó nyugdíjasklubjának vezetői évről évre gazdag programot állítanak össze az idős tagok szórakoztatására, kulturális igényeinek kielégítésére. Tiszteletre méltó rendszerességgel szervezik meg számunkra az országjáró túrákat, így a klub irányításával szinte már az ország valamennyi nevezetes vidékére, városába eljutottunk. Tavaly is szép élményeket szereztünk kirándulásainkon. Bendli Sándor Várpalota Kabátkesergő Néhány héttel ezelőtt beadtam tisztításra lányom sertésvelúi kabátját a Jászai Mari téri, 52-es számú Patyolat üzletbe. Sajnos a helyszínen nem figyeltem fel arra, hogy az átvételi elismervényen „elnyűtt”-nek minősítették az egyéves kabátot. Amikor elmentem a kabátért, majdnem sírva fakadtam, mert nem ismertem rá: fakultan és valóban elnyűtten kaptam vissza. Holott lányom csak egy télen át viselte, és nagyon vigyázott rá. Hatezer forintos ruhadarabról van szó, képtelenek vagyunk ezt az összeget mostanában újra összehozni. Az üzletben látták elkeseredésemet, ezért visszaküldték a kabátot a telephelyre, ott „átfújták”, csakhogy ez sem segített, mert ettől még tarkább, foltosabb lett. Beszéltem a Patyolat illetékes kárfelvevőivel, s kértem, bíráltassák el szakemberrel a reklamációmat, hiszen a hozzáértő egyértelműen megmondhatja, hogy nem elhordott, hanem lényegében új ruhadarabot rontottak el a tisztításkor. Sajnos nem kaptam megnyugtató feleletet: kezdetben egy-két hetes, utóbb pedig már egy hónapos határidőt mondtak. Szomorú példámon okulva javaslom: a Patyolat üzleteiben jó előre figyelmeztessék a megrendelőt a várható bajokra, ha pedig kártérítés szükséges, tárgyilagosabban és gyorsabban járjanak el. Székely Imréné Budapest SZOT KÉR AZ OLVASÓ Megtalálható a közös érdekeltség A tsz is folytathat majd vadgazdálkodást Régi érdekellentét feszül a mezőgazdasági üzemek és a vadásztársaságok között — írja levelében Simó Pál győri olvasónk. —. A vadásztársaságok minél több vadat szeretnének, nem utolsósorban azért, mert ők részesülnek a befogott és a kilőtt állatok exportbevételéből. A mezőgazdasági üzemeknek viszont úgyszólván semmiféle érdekük nem fűződik ahhoz, hogy a területükön vad is nevelkedjék. Sőt, inkább káruk van belőle (számottevő a terményveszteség), így aztán nem is csoda, hogy keveset tesznek a vadak elszaporításáért. Levélírónk statisztikai adatokkal érzékelteti mindenekelőtt az apróvadállomány — a fogoly-, a fácán-, a nyúlállomány — csökkenését, s nagyjából így summázza a megoldást: ha a mezőgazdasági üzemek egyben vadgazdaságok is lennének, és részesülnének a bevételekből, bizonyos, hogy (területük eltartóképességétől függően) maguk is gondoskodnának a vadaikról. Ami az apróvadak életfeltételeit illeti, ezek a nagyüzemi technika — a táblásítás, a mind szélesebb és nagyobb teljesítményű gépek, a vegyszerek fejlődésével szinte egyenes arányban romlottak, állítják a mezőgazdasági szakemberek. Levélírónk tehát mindenképpen valós gondra hívja fel a figyelmet. Ugyanakkor az is tény, hogy a nagyobb vadak túlságosan elszaporodtak, számuk sokkal nagyobb, mint amekkora földterületeink vadeltartó- képessége. A szarvas, a vaddisznó minden óvintézkedés ellenére évről évre súlyos veszteséget okoz a kukoricásokban, a gyümölcsösökben, a fiatal erdőkben. A mezőgazdasági üzemek és a vadásztársaságok közötti érdekellentét tehát sokrétűbb, s olyannyira eleven gond, hogy a készülő új vadászati törvény ez ügyben is számos módosítást tartalmaz. Hogyan lehetne közelebb hozni az érdekeket? — ennek eredtünk nyomába a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban. — A fő ellentmondás az, hogy a vadászat különválik a föld tulajdonjogától — mondja dr. Tóth Sándor, a MÉM Erdészeti és Faipari Hivatalának helyettes vezetője. — A vad állami tulajdon, amelynek értékesítésével zömmel a vadásztársaságok, kisebbrészt állami vállalatok foglalkoznak. Azonban a vadásztársaságok engedélyezett működési területei sem esnek egybe a termelőszövetkezeti területekkel. A vad különben nem is marad helyben, csapatokba verődve olykor 50—80 kilométert is vándorol. Mégis, ittott sikerült közös érdekeltséget találni: együttműködési szerződés, társulás alapján közösen vállalkozik a vadásztársaság és a mezőgazdasági üzem tenyésztő munkára, megosztozva a költségeken és ennek arányában a nyereségen is. Több helyütt például vendéghívási joggal is rendelkeznek a szövetkezetek, illetve tagjaik szintén jogosultak vadászatra. Ezek a szórványos törekvések azonban nem oldották fel az alapvető érdekellentéteket. A mostani törvénytervezet lehetővé tenné, hogy az a vad, amelyik bekerített területen nevelkedik, a tenyésztő tulajdona legyen, hiszen nagyrészt ő gondoskodik róla, "áldoz rá anyagiakat, élvezze akkor a hasznosítás jogát is, akár termelőszövetkezetről, állami vállalatról, akár gazdasági társulásról vagy magánszemélyről van szó. Vagyis megszűnne a vad kizárólagos állami tulajdona. Az is igaz azonban, hogy pusztán a húsértékesítés nem éppen nyereséges üzlet: sok a befektetés, nagy a vadpusztulás. Ezért a törvénytervezet azt is kimondja, hogy a legfeljebb 500 hektárnyi területen tenyésztett vadra igényelhető a vadászati jogosultság is. A gazdaság tehát maga dönthetne arról, miként hasznosítja a vadat: értékesíti, vagy bizonyos díj fejében vadászati lehetőséget ad külföldieknek, hazai állampolgároknak, és természetesen saját tagjainak. Mindez egyelőre tervezet. Egy ilyen vadaskert — mint a MÉM-ben megtudtuk — jelentős beruházást igényel, ám a jogi gátak megszűnnének. A termelőszövetkezetek nem éreznék többé kirekesztettnek magukat, s közvetlenül is érdekeltté válnának a vadvédelemben és persze a vadgazdálkodásban. A törvénytervezet szerint a tsz-ek akár egész területükön berendezkedhetnének vadtartásra, vagyis üzemi méretű, négyezer hektárnyi behatárolt vadászati területet is kezelhetnének, amennyiben ez nem érinti a már meglevő vadásztársaság érdekeit, vagy a vadásztársaság haszonbérleti szerződését valamilyen ok miatt megszüntetik. Természetesen változatlanul fennállnak az együttműködés mai lehetőségei is. Az érdekeltség megteremtése remélhetőleg az apróvadállomány sorsában is kedvező változást hoz. • P. S. Gyakori tévedés A XII. kerületi Pozsonyi út 42. szám alatti postahivatalban fel akartam adni egy csomag 10 dekás pirospaprikát díszdobozban külföldre — írja Bányai Mihályné (Budapest). — Kértem, hogy légipostán továbbítsák. Az átvevő alkalmazott mérés és számolás után közölte, hogy a feladás 125 forintba kerül, selhallottam az öszszeget, mire — csodák csodája — a díj 45 forintra mérséklődött. Ugyanakkor feladtam három Nők Lapját is, összekötve, szintén ugyanoda, ezért 65 forintot kért a felvevő. Mivel ezt a tételt havonta szoktam küldeni, s eddig harminc-egynéhány forintba került, ismét reklamáltam. Újabib számolás, újabb csoda, mér csak 16 forintot kellett fizetnem. Tudom, ünnepek táján sok a küldemény, de ez mégsem lehet ok arra, hogy a díjszabás kétszeresre-háromszorosra növekedjen, ismételt „tévedésből”. Ki mit tűrjön? Töreky Ferenc grafikus a minap levelet kapott a Fővárosi VI. Kerületi Ingatlankezelő Vállalattól: „T. bérlőnk! Az épületben kéményfelújítás folyik, a vele kapcsolatos munkákat az 1/1971. (II. 8.) ÉVM sz. rendelet R. 56. § (3) bek. alapján tűrni kötelesek. Amennyiben tűrési kötelezettségüknek nem tesznek eleget, felmondható a bérleti jogviszony. Kérjük közlésünk tudomásulvételét.” Aláírások. A T. bérlő, aki abban a Gorkij fasori házban lakik, amelyben egykor Csók István élt és alkotott, olyannyira felháborodott a közlés második mondatán, hogy azonnal válaszolt rá. Az értesítést és a kerületi IKV-hoz intézett levelének másolatát minden megjegyzés nélkül elküldte szerkesztőségünknek is, gondolván, hogy azok önmagukért szólnak. Így igaz. Idézünk a levélből: „Amióta az átépítés tart, a rendelet ismerete nélkül ugyan, de mindent fegyelmezetten, szó nélkül tűrtem.” Tűrte? Mint további soraiból kiderül, ennél sokkal többet tett. A háromszori csoportos szemle részvevőit barátságos beszélgetés közepette fogadta; természetesnek tartotta, hogy a dolgozók az ablakain át közlekednek a munkaterületükre, az egymást kereső munkások csengetéseire zokszó nélkül nyitott ajtót. Mi több: a hidegben didergő dolgozókat forró teával kínálta, a védőfelszerelés nélkül munkálkodóknak biztosítógurtnit adott. És akkor — hetekkel a felújítás megkezdése után, és nem előtte! — kilátásba helyezik bérleti jogviszonyának felmondását, amennyiben... Télvíz idején. S a fő baj, mint írja, hogy „sejtelmem sincs, miért kaptam ezt a fenyegetést”. Amelyet — a közlés hangvételéből ítélve — a T. bérlő ugyancsak tűrni köteles. „Példásan lakonikus levelüket — fejezte be sorait Töreky Ferenc —, valamint a magam eme szerény értetlenkedését, szíves engedelmükkel másolatban elküldöm néhány helyre, hátha valaki felvilágosít, miért dúlják fel nyugalmamat e békésnek ígérkezett új év kezdetén.” Erre mi is kíváncsiak vagyunk! n. j. Egy szombati séta Már az új év egyik szombatján, délelőtt, vásárolni indultam a Szent István körútra és környékére. Nos, ért egy-két meglepetés. Egyebek között bélyeget akartam venni. Három dohányboltot is zárva találtam, mert a trafikosok szabadságra mentek. Zárva volt a 137-es posta is. (Miért is akar valaki egy ilyen forgalmas környéken postai szolgáltatást igénybe venni szombat délelőtt?) Végül a negyedik trafikban kaptam bélyeget. Szerencsére gyógyszerre nem volt szükségem, mert akkor még rosszabbul járok, hiszen, a környéken levő gyógyszertárak egyike sem volt nyitva. Jártamban-kertemben szemrevételeztem egy-két könyvüzletet is. Az egyik már pénteken leltározni kezdett, s a másiknál szintén lehúzott redőnyök fogadtak, szombat lévén. (Azelőtt pedig nyitva tartottak, és olyan jó volt a forgalmuk, hogy érthetetlen, miért szüntették meg a szombati nyitva tartást.) Vettem volna filmet is, de az Ofotért-bolt sem volt nyitva; úgy látszik, nekik sem fontos a nagyobb bevétel. A Berlin étterem közelében azelőtt szombaton is nyitva tartott egy édességüzlet. Most átalakították, és azt hittem, káprázik a szemem — Törley pezsgőbár néven nyílt meg újra. Benéztem az ajtaján, baloldali pult bárszékekkel. Két táblát is láttam: az egyik Meinl eszpresszókávét ajánl, potom 9,20 forintért, a másik pedig tudatja, hogy palackos italokat lehet kapni, utcán át is. A Szent István körút túlsó oldalán megnéztem, hogyan halad a Víg Matróz vendéglő átépítése, amelynek sok éven át rendszeres látogatója voltam. Szeptember 30-án zárták be (bezzeg a drinkbárt itt is nyitva találtam). A látottak alapján úgy tűnt, hozzá sem kezdtek a munkához, még a bútorokat sem mozdították meg. Hogy mégis jól végződjék a délelőtti sétám, elmentem a Kassai sörözőbe, a Rajk László utcába. (Egyébként ennek is a Belvárosi Vendéglátó Vállalat a tulajdonosa, mint a Víg Matróznak.) Ez valóban kulturált étterem, udvarias a kiszolgálás, jól főznek, a menü is bőséges, és nem is drága, ez alkalommal sem csalódtam. Dr. Lakatos György Budapest Új létesítmény Pápán a minap felavatták a Jókai Művelődési Központhoz tartozó, színházi előadások megtartására is alkalmas épületet, amelyet a város évtizedek óta nélkülözött. Az új művelődési létesítmény bejáratát ábrázoló képet — a kis tájékoztatóval együtt — Hazai Sándor pápai olvasónknak köszönhetjük. LEVELESNE ÉRZÉKENY — Ezek a frontátvonulások, fiacskám! MÉSZÁROS ANDRÁS KARIKATÚRÁJA „Már nem reméltem a gyógyulást” Egy orvosi folyóiratban olvastam arról, hogy a budapesti Weil Emil Kórházban gyógyuláshoz segítették az enyémhez hasonló betegségben szenvedőket. Idehaza — Görögországban — már minden reményemet elvesztettem. Magyarországra utaztam hát, és sikerült felvételt nyernem a Weil Emil Kórházba. Már a vizsgálat első napján közölték velem, hogy négy operációra lesz szükségem. Nos, három műtéten már túl vagyok, a negyedikre áprilisban kerül sor. Az eddigi operációk minden várakozást felülmúltak, lábam máris összehasonlíthatatlanul jobb, mint amelőtt volt. Ezért szeretnék ezúton is köszönetet mondani a kórház orvosainak, valamennyi dolgozójának, hogy mindent elkövetnek gyógyulásomért. Nicolaos Passzios Volos (Görögország) Iskolai névadó ünnepség Bensőséges ünnepség színhelye volt a Fejér Megyei Növényvédelmiés Agrokémiai Állomás, összejövetelüket abból az alkalomból rendezték meg, hogy a velencei Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet felvette Entz Ferenc akadémikusnak, a múlt század egyik legnagyobb hazai agrár szakemberének a nevét. Emelte a névadó ünnepség fényét, hogy a kápolnásnyéki Vörösmarty Termelőszövetkezet zászlót adományozott az iskolának, amely márványtáblán örökítette meg a tudós emlékét. Az ünnepség után megnyitották azt a kiállítást, amelyet a család dokumentumaiból állítottak össze; ezek között látható Entz Ferenc akadémiai kinevezési oklevele Toldy Ferenc aláírásával, továbbá könyvei, kéziratai, a róla festett portrék. Kálmán Gyula Csorna Vigaszul: jó tanács Fényképezőgépemhez kazettás filmet vásároltam a Forte Mérleg utcai mintaboltjában — írja Pallós Zoltán budapesti olvasónk. — Előhívás után — legnagyobb megdöbbenésemre — több felvételemet nem találtam a kész képek között. Gyári turpisságra gondoltam, hogy talán nem a szabványnak megfelelő hoszszúságú volt a film. Reklamációm alaptalanságáról azonban Haraszti Mihály, a vevőszolgálat vezetője győzött meg. A mintaboltban kedvemért összerakták azokat a háromnégy kockából álló „szeleteket”, amelyekre előhíváskor a kazetta tartalmát felvágják, s kiderült, hogy a film hossza megfelel a szabványban előírtaknak. Ezt a magyarázatot el kellett fogadnom. S úgyszintén azt a véleményt is, amely szerint fényképezőgépem hibája okozta a filmszakadást s a hiányt, mert az automata számláló nem mutatta kéthárom kocka továbbítását. Szükségesnek tartom azt is megjegyezni, hogy a Forte illetékesei igen figyelmesen jártak el ügyemben, s a fényképezőgép használatára nézve olyan segítséget is nyújtottak, amit a jövőben is hasznosítani tudok. Köszönet a segítségért Az Aszfaltútépítő Vállalat Széchenyi brigádja nagy segítséget nyújtott intézetünk mozgássérült lakóinak: társadalmi munkában több mint háromszázezer forint értékű parkolót építettek ki rövid idő alatt. Erre azért volt nagy szükségünk, mert az intézet területén felújítás folyik, s a régi autóparkoló most építési terület, s emiatt a Trabant Hycomat gépkocsik tulajdonosai kiszorultak az utcára. Elképzelhető, hogy a mozgássérültek a téli havas, csúszós időben milyen körülményesen, üggyelbajjal — segítség nélkül nem is — gurulhatnak ki tolókocsijukkal a parkolóba. Vezetőségünk és az intézet minden lakója nevében mondunk köszönetet az Aszfaltútépítő Vállalat Széchenyi brigádja segítőkész tagjainak! Bekő Lajosné az Állami Szociális Intézet igazgatója, Budapest A Márka-kupak játék első főnyereménye, egy személyautó már gazdára talált. BUBajte y? kJagentorgaumi Propagandáé* ’ w Kiadó Vállalat yLw MALEU Ön is megnyerheti a másodikat, vagy többi nyereményünk egyikét! 50 kupakért 1 sorsjegyet kap, ha beviszi vagy beküldi a Márka-központba (Budapest, Hegedű utca 9. 1061). Hétfőn és pénteken 13 és 17, szerdán 10 és 18 óra között VÁRJUK A KEDVES KUPAKGYÜJTŐKET. Ü . hS,é