Népszabadság, 1986. április (44. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-29 / 100. szám

2 NÉPSZABADSÁG Induljon széles körű eszmecsere az európai fegyveres erők csökkentéséről Sajtókonferencia a washingtoni szovjet nagykövetségen A Szovjetunió nem köti feltétle­nül össze az európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentésére előter­jesztett új javaslatait más leszerelé­si megállapodások megvalósításával, így azzal sem, hogy az Egyesült Ál­lamok szüntesse meg az űrfegyver­kezési program végrehajtását — szögezték le azon a sajtókonferen­cián, amelyet a Szovjetunió wa­shingtoni nagykövetségén tartottak hétfőn. A nagykövetség leszerelési szak­értői megálllapították: az egyéb le­szerelési megállapodások természe­tesen előremozdíthatják ennek a ja­vaslatnak a megvalósulását, de nin­csenek azzal elválaszthatatlanul összekapcsolva. Ugyanakkor a Szov­jetunió szükségesnek tartja az elő­rehaladást mind a közepes hatótá­volságú európai nukleáris eszközök számának csökkentésében, illetve azok teljes felszámolásában, mind az európai kontinensen levő takti­kai-hadműveleti nukleáris fegyve­rek és egyéb eszközök csökkentésé­ben és megszüntetésében. A szovjet leszerelési szakértők aláhúzták: az új javaslat egyelőre nem tartalmaz meghatározott kon­tingenseket és időpontokat, célja mindenekelőtt az, hogy széles körű eszmecsere induljon az európai fegy­veres erők csökkentésének megoldá­sáról. A szovjet szakértők elmondották: a javaslatot megfelelő formában is­mertették az Egyesült Államokkal. Az amerikai illetékesek érdeklődé­süket fejezték ki, s megígérték, részletesen tanulmányozni fogják azt. „A Szovjetuniót nem kedvet­­­leníti el az, hogy az Egyesült Álla­mok eddig rendszeresen elutasítot­ta leszerelési javaslatait, bízik ab­ban, hogy az amerikai kormányzat álláspontja módosul — hangoztatták a sajtókonferencián. — Azt akar­juk elérni, hogy végül is kezdődjék meg a párbeszéd az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió között a le­szerelés érdemi kérdéseiről.” Azt is leszögezték, hogy a javaslat nem kí­ván éket verni az Egyesült Államok és európai szövetségesei közé: a ter­vezett leszerelés először is a két ka­tonai tömböt érintené, így azok egyetértése szükséges a megállapo­dásokhoz. Egy kérdésre válaszolva a szov­jet leszerelési szakértők elmondot­ták: bár az Egyesült Államok nem volt hajlandó elfogadni a nukleá­ris fegyverkísérletek felfüggesztésé­re vonatkozó szovjet javaslatokat, és folytatja a föld alatti robbantáso­kat, a Szovjetunió „nem tekinti sürgetően szükségesnek saját kísér­letei felújítását”, noha természete­sen nem folytathatja az önként vál­lalt moratóriumot. Asszad elhalasztotta jordániai látogatását Jasszer Arafat Kairóban tárgyal Ammani források szerint Háfez Asszad szíriai államfő meghatáro­zatlan időre elhalasztotta jordániai látogatását és találkozóját Husszein királlyal — jelentette bejrúti tudó­sítónk, Fodor György. A látogatást már a múlt hét vé­gére jósolták , bár hivatalos for­rások sohasem erősítették meg az időpontot, mint ahogy Ammanban a halasztásról sem hajlandóak hi­vatalosan nyilatkozni. Asszad elnök a jordániai uralkodó december vé­gi látogatását viszonozta volna. (A szíriai elnök egyébként hétfőn hiva­talos látogatásra Jugoszláviába ér­kezett.) A hétévi viszály után tavaly fel­újított jordán—szír kapcsolatok fej­lesztését azonban, a jelek szerint, a látogatás elhalasztása nem akadá­lyozza. Ammanban vasárnap tették közzé azt a királyi rendeletet, amely szerint Amman négyévi szünet után újra nagykövetet küld Damaszkusz­ba. Szíria és Jordánia a nyolcva­nas évek elején — anélkül, hogy a diplomáciai kapcsolatok megsza­kadtak volna — kölcsönösen haza­hívta nagykövetét. Bejrútban a látogatás elhalasztá­sát összefüggésbe hozzák azzal, hogy Simon Peresz izraeli kormány­fő vasárnap hozta nyilvánosságra: az izraeli kormány „titkos” csator­nákon felvette a diplomáciai érint­kezést Jordániával, s a kapcsolatok a halódó közel-keleti békefolyamat felélénkülését eredményezhetik. Husszein király februárban nyíl­tan lemondott a PFSZ V. B. elnöké­vel, Jasszer Arafattal való együtt­működésről, amelyet addig érdekes módon mind Izrael, mind pedig Szí­ria a Jordániával való kapcsolatok fejlesztése egyik akadályának tekin­tett. Jasszer Arafat, a Palesztinai Fel­­szabadítási Szervezet Végrehajtó Bi­zottságának Kairóban tartózkodó el­nöke, ezzel egy időben megbeszélést folytatott Hoszni Mubarak államel­nökkel. Arafat Kairóban korábban kijelentette: tárgyalásainak nem az a célja, hogy Egyiptom közvetítsen a PFSZ és Jordánia között a meg­szakadt politikai együttműködés felújítása céljából. Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy a két vezető az úgynevezett békefolyamatról tár­gyalt, különös tekintettel arra, hogy tervbe vették az arab csúcsértekez­let összehívását. Mubarak és Arafat tárgyalásainak óráiban érkezett Ammanba dr. Ali Latfi egyiptomi miniszterelnök. Ezt a látogatást már előzőleg bejelentet­ték, és céljául a két ország gazda­sági-idegenforgalmi ügyeinek elő­mozdítását jelölték meg. Jordánia volt az első olyan arab ország az Arab Ligában, amely a Camp Da­­vid-i különpaktum után megszakí­totta ugyan kapcsolatait Egyiptom­mal, de később rendezte viszonyát a Nílus menti országgal. Elutazása előtt Lutfi kijelentette: a jordán—PFSZ ellentétek megol­dásával foglalkozó üzenetet visz Mubaraktól Husszein jordániai ki­rálynak. Kairóban ennek részleteit nem ismertették. Mubarak és Arafat tanácskozása után a palesztin ve­zető azt mondotta, hogy a Jordániá­val fennálló ellentéteknél „többről, a palesztin ügy minden vetületéről” volt szó. Megkérdezték Arafattól azt is, hogyan vélekedik Simon Peresz izraeli miniszterelnök televíziós nyi­latkozatáról. (Peresz azt állította, hogy titkos tárgyalásokat folytat Jordániával.) Arafat válasza: — Tu­domásul vettem ezt a fontos ténye­zőt, s úgy gondolom, hogy az arab csúcsértekezlet, ha összeül, napi­rendre tűzi az ügyet. NÉHÁNY SORBAN Az ENSZ pénzügyi válságának megtárgyalására, a világszervezet főtitkárának kérésére hétfőn felújí­totta munkáját a közgyűlés 40. ülés­szaka. A nemzetközi közösség kép­viselői aggodalommal mutattak rá arra a tényre, hogy a helyzet kiéle­ződéséért az Egyesült Államok fele­lős, amely lényegében pénzügyi há­borút hirdetett az­ ENSZ ellen. (TASZSZ) A szovjet kormány meghívására hétfőn hivatalos látogatásra Moszk­vába érkezett Georgisz Jakovu, cip­rusi külügyminiszter. (MTI) Újabb összetűzések robbantak ki hétfőn Szöulban a dél-koreai kor­mány ellen tüntető diákok és a rend­őrség között. A karhatalom erői rá­támadtak a főváros egyeteme előtt gyülekező diákokra, s sokat letartóz­tattak közülük. Két diák tiltakozá­sul felgyújtotta magát. (Reuter) Hollandia hétfőn Katarba küldte egyik diplomatáját, hogy 29, holland alkalmazásban álló munkás szaba­don engedéséről tárgyaljon az öböl menti ország illetékeseivel. Vasárnap katari helikopterek megtámadtak a Fast Al-Dibel szigeten egy holland cég által épített védelmi berendezé­seket, és elhurcolták a cég alkalma­zásában álló személyeket. (AP) Jichak Samir, izraeli külügymi­niszter szerint nemcsak Líbia, ha­nem Szíria ellen is „megtorló” légi­támadásokat kellene végrehajtani, ugyanis — szerinte — Damaszkusz szintén támogatja a terrorizmust. Ezt a véleményét hétfőn, az izraeli látogatáson tartózkodó Torbjörn Froysness norvég külügyminiszter­­helyettes előtt fejtette ki. (AP) A Szudán déli részén tevékeny­kedő keresztény lázadók — a Szu­­dáni Népi Felszabadító Hadsereg — nem ismerik el a közelmúltban tar­tott választások után megalakított új kormányt, és nem is hajlandók együttműködni vele — jelentette be vasárnap a felkelők rádiója. (AP) Helmut Kohl nyugatnémet kancel­lár hétfő reggel kétnapos, hivatalos látogatásra Új-Delhibe érkezett. Kohl ezt megelőzően az ország északi ré­szén, Agrában tett magánlátogatást. A bonni kormányfő délután kezdi meg hivatalos tárgyalásait Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnökkel. (DPA) Szerencsétlenség egy szovjet atomerőműben Szerencsétlenség történt a Szov­jetunióban, a csernobili atomerőmű­ben: megsérült az egyik atomreak­tor. A Szovjetunió Minisztertaná­csának hétfő este Moszkvában ki­adott közleménye — amelyet a szovjet televízió esti híradója, a Vremja is beolvasott — arról szá­molt be, hogy intézkedéseket tesz­nek a baleset következményeinek elhárítására. A sérülteket orvosi el­látásban részesítik. Kormánybizott­ságot hoztak létre. Csernobil Ukrajnában van, Kijev­­től északra, a Pripjaty és az Uzs összefolyásánál. Itt kezdődik a Dnyeperen létrehozott Kijevi víztá­rozó. A TASZSZ hírügynökség egy do­kumentációs összeállításban rámu­tatott, hogy ez volt az első ilyen eset a Szovjetunióban. A szerencsétlen­ség okáról, a reaktor sérülésének jellegéről, az áldozatok számáról és a károk mértékéről részletek egye­lőre nem ismeretesek. (MTI) 1986. április 29., kedd A TOKIÓI CSÚCS ELŐTT Thatcher az amerikai álláspont mellett (Folytatás az 1. oldalról.) Erre következtetnek hétfőn londo­ni megfigyelők abból a tényből, hogy Thatcher asszony a BBC rádiónak adott nyilatkozatában nemcsak nem zárta ki egy esetleges újabb Líbia el­leni amerikai támadás angol támo­gatását, hanem még azt is az „adott körülmények megfontolásától” tette függővé, ha Reagan elnök netán Da­maszkusz vagy Teherán megtáma­dásához kérné közreműködését. Az „eltökéltség” jelzésének tekint­hető az is, hogy az angol külügymi­nisztérium ismét Líbia elhagyásá­nak „megfontolására” szólította fel az ott élő és dolgozó brit állampol­gárokat. Számuk a bombatámadás előtti ötezerről, hozzávetőlegesen 4000-re csökkent, mivel a húsvétkor hazalátogató britek közül mintegy ezren — az angol közreműködéssel végrehajtott amerikai légitámadást követően — tanácsosnak vélték, ha egyelőre nem térnek vissza Líbiába. Az újabb felhívást azzal indokolják, hogy — bár a brit állampolgárok nincsenek „közvetlen veszélyben” — a kapcsolatok további hirtelen meg­romlása esetén, nem tudnák biztosí­tani ilyen nagyszámú angol „gyors kimenekítését” Líbiából. A külügyminisztérium megismételt felhívása inkább jelzés arra, hogy az angol kormány a helyzet további, akár drámai elmérgesedésével­ is számol. Az angol kormány a múlt héten kitoloncolhatott 21 líbiai diá­kot, illetve megszakíttatta a sziget­­országban pilótaképzésen részt vevő 300 líbiai oktatását, egyben felszó­lította őket, hogy záros határidőn belül hagyják el Nagy-Britanniát. (MTI) Átfogó szemléletváltást kell végrehajtani a gazdaságirányításban A Vietnami KP titkárságának határozata ( HANOI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Átgondolt, de határozott kísérle­tekkel, átfogó szemléletváltással kell megvalósítani a gazdaságirányítás reformját — szögezi le a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizott­sága titkárságának hétfőn közzétett határozata. (Mint jelentettük, a Vietnami Kom­munista Párt KB Politikai Bizottsá­ga a mmmúlt hét közepén tette kézzél azt a határozatot, amely a gazda­ságirányítás reformjának tervezetét tartalmazta. Ez előirányozza a bü­rokratikus, központi elosztásra és tervutasításra alapuló mechanizmus felváltását egy olyannal, amely szé­les körű gazdálkodási önállóságot nyújt a termelő és kereskedelmi vállalatoknak, azok tevékenységét gazdasági önelszámolásra helyezi. Az állami tervezés fő eszköze a gazdaságpolitikai szabályozók meg­határozása lesz. A központi állami nyersanyag- és termékelosztás he­lyébe a szerződéses­ kereskedelmi kapcsolatok lépnek. Megszűnik­­ a természetbeni bérkifizetés, a pénz­beli bérezés mellett bevezetik a rög­zített, limitált, valamint a szabad árakat. Megfelelő feltételek mellett a gazdálkodó egységek külkereske­delmi jogot kapnak. Az állam a tervezet szerint gaz­dasági és adminisztratív intézkedé­sekkel felszámolja a magánipart és magánkereskedelmet — kivéve a szocialista gazdasághoz integrálódó háztájit, továbbá a kézmű- és kis­ipart. Füzes Oszkár Halatért a Szovjetunióba az egyik nyugati propagandaadó vezető munkatársa­ ­ MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL A Szabadság és a Szabad Európa Rádió az amerikai titkosszolgálatok leányvállalataként működik — mon­dotta hétfői, moszkvai nemzetközi sajtóértekezletén Oleg Tumanov, aki húsz évet töltött Nyugaton a Szabad­ság­adó szerkesztőségében, s nemrég tért haza a Szovjetunióba. — A genfi csúcs előtt részletes uta­sításokat kaptunk a velünk dolgozó amerikaiaktól, az USA katonai hír­szerzése vagy a CIA munkatársaitól — mondotta Tumanov —, hogy Wa­shingtont mint a jó szándék letéte­ményesét kell bemutatni, a Szov­jetunió bármilyen kezdeményezését pedig propagandafogásnak kell mi­nősítenünk. Tumanov 1965-ben a szovjet hadi­­tengerészet matrózaként szökött Nyugatra, majd 1966-tól a Szabad­ság Rádiónál kezdett dolgozni, ha­zatérése előtt az orosz nyelvű adás főszerkesztőjeként működött. Tuma­nov jelenleg szovjet állampolgár. Az adónál ugyanilyen utasításokat kap­tak a Közel-Kelettel, Afganisztánnal, Nicaraguával kapcsolatos hangvéte­lük kialakítására, hogy a Szovjet­uniót mint a regionális konfliktusok élezőjét szerepeltessék. — Grenadá­­ról az amerikai agresszió előtt sokat kellett adnunk, hogy kellőképpen felszíthassuk a háborús hisztériát — mondotta, hozzátéve —: Az adóállo­más ma Nicaragua ügyében hasonló­képpen cselekszik. Adatokkal bizonyította a rádióadó és az amerikai különleges szolgála­tok kapcsolatait, fölsorolva a CIA- lakásokat Bécsben, Salzburgban, Pá­rizsban, Düsseldorfban, Koppenhá­gában. Név szerint említett több — egykor moszkvai tudósítóként mű­ködött — nyugati újságírót, akik kapcsolatban álltak a Szabadsággal és a Szabad Európával. Szólt az adó és a szovjetellenes emigránsszerve­zetek, a „szamizdat” kiadók együtt­működéséről. Mind a Szabadság, mind a Szabad Európa azokat az erőket szolgálja — mondotta végül —, amelyek számára a békés egy­más mellett élés, az enyhülés isme­retlen fogalmak. Dunai Péter TELEFONINTERJÚ TESTVÉRPÁRTUNK FŐTITKÁRÁVAL A haiti véres hétvége hátteréről kihalt fővárosi utcák az általánossztrájk-felhívás nyomán ( PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Duvalier diktátor februári, Fran­ciaországba menekítése óta a leg­súlyosabb politikai válság robbant ki Haitiban. Szombaton mintegy har­mincezer ember békés tüntetést ren­dezett a fővárosban, Port-au-Prince­­ben, hogy megemlékezzenek a régi rendszer, a Duvalier-diktatúra áldo­zatairól, és a hadsereg a tömegbe lőtt; nyolcan életüket vesztették. Párizsi tudósítónk telefonon felhív­ta a karib-tengeri országot, és in­terjút kért az eseményekről René Theodore-tól, a Haiti Kommunisták Egyesült Pártja főtitkárától. — Mi történt szombaton Port-au- Prince-ben? — Mintegy harmincezer személy a Duvalier-diktatúra 1963. április 26-i vérengzésének emlékére, ami­kor is több száz embert idéztek, szombaton az egyház szervezésével gyászmisét és emléktüntetést szer­vezett, s amikor a menet a Fort- Dimanche nevű, volt politikai bör­tön elé ért, engedélyt kért a rend­őrségtől a koszorúk elhelyezésére, gyertyák gyújtására és a belépésre. Az engedélyt megtagadták. Az ott levő katonák előbb a levegőbe, majd a tömegbe lőttek. Az áldozatok kö­zül nyolcan meghaltak, huszonegyen megsebesültek. A véres lövöldözés kiváltotta a lakosság haragját, és a városban több barikádot felgyújtot­tak. Úgy tűnik, előre kitervelt pro­vokációról van szó, a tüntetők kö­zé provokátorokat építettek be. Az események után a párt nyilat­kozatot tett közzé, amelyben köve­teli a felelős tisztek megbünteté­sét, és hétfőre békés jellegű, orszá­gos általános sztrájkra hívott. Te­lefonbeszélgetésünk pillanatában Haiti fővárosának utcái üresek, ki­haltak. Voltak, akik a tüntetés és az ál­talános sztrájk alkalmával többet akartak, túl akarták hajtani a dol­gokat. A párt nem kívánja a húrt tovább feszíteni, és ellenzi a „vég­sőkig harcolunk” jelszót. Pillanat­nyilag sok manőver történik a rá­gi rendszer hivatalban levő tagjai részéről a népi mozgalom letörésé­re. Megpróbálják a hadsereget a nép ellen, a népet a hadsereg ellen fordítani. Ez veszélyes manőver, mert a hadsereg egy része a nép­pel van. Naphy tábornok kormánya a hadsereg egyes alakulatait vis­­­szahívta, mert nem voltak hajlan­dóak a népi mozgalom tüntetőire lőni. A kormány persze el akarja hárítani magáról, a felelősséget a vérengzésért. A hétfői általános sztrájk telje­sen békésnek indult, és a párt fel­hívta a munkásokat, kerüljenek el minden provokációt. — Milyen változások történtek Duvalier távozása óta? — Bizonyos változás történt, hi­szen a mi pártunk és a szakszer­vezet is legálisan működik. Szabad­ságot élvez a sajtó és a televízió is. A népi mozgalom eddig sok válto­zást vívott ki. Ami változás történt, az a népnek köszönhető. De a to­vábbi jó irányú változásokért újra és újra harcba kell szállni. Éppen a napokban sok ezer munkás az üzemekben tiltakozóakciót kezdett, a sajtó azonban egyetlen szót sem közölt az eseményről. — Mi a fő oka a haiti nép elége­detlenségének? — Az országban óriási a nyomor, a munkanélküliség. Mindez koráb­ban véres elnyomással párosult. A nép harca eddig legális vezetés nél­kül folyt. A szakszervezetek és más, a nép érdekeit szolgáló szervezetek csak most kezdenek működési lehe­tőséget kapni. Kovács István Pillanatkép a rendőrsortűz után.

Next