Népszabadság, 1986. április (44. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-18 / 91. szám

Labdarúgás Komora Imre edző a­ legke­vésbé sem fog­lalkozik a di­vattervezéssel, mégis „műhe­lyének” köszön­hető, hogy a színösszeállítá­sok közül ural­kodóvá vált itt­hon a piros-fe­hér kombináció. A futballpályák kispesti „kreá­torai” ugyanis egymás után har­madszor nyerték el a bajnoki cí­met, ezért érthetően lelkes szurko­lóik újabban így buzdítják a csa­patot: Honvéd, Honvéd, Honvéd. A szép sikert sokféleképpen le­hetne elemezni, de a leghívebben az eredmények tükrözik az együttes­­ fölényét. Íme, néhány sokatmondó adat a címvédők idei sorozatáról: Legnagyobb arányú győzelmeik: Debrecen 7-0, V. Dózsa 6-0. Kapott gól nélküli mérkőzéseik: az eddigi huszonnyolcból tizenhá­rom. Vereségeik: mindössze kettő (Va­sas 0-1, ZTE 2-4). Csapatok, amelyeket nem tudtak legyőzni: Tatabánya (0-0, 2-2), ZTE (0-0, 2-4), Pécs (0-0, a „visszavágó” holnap lesz Pécsett). Azaz, még az egyes fordulók so­rán is csak nagyon kevesen vetél­kedhettek a piros-fehérekkel, hát még az összesítésben. De valóban ennyire könnyű volt megszerezni az újabb aranyérmet? — kérdeztük Komora Imrét, a Honvéd korábbi válogatott labdarúgóját, aki 26 éve tartozik az egyesülethez. — Bajnokságot nyerni mindig ne­héz, főként akkor, ha meg kell vé­deni az elsőséget — válaszolta. — És bár vezetőink az idény kezdete előtt csak azt fogalmazták meg, hogy legyünk ott a dobogón, min­denki át­udta: az igazi az volna, ha ismét az emelvény legmagasabb fo­kára állhatnánk. Elvégre válogatott játékosok sora játszik a csapatban, olyan labdarúgók, akik a múlt évi vb-selejtezőkön a nemzetközi po­rondon is igazolták képességeiket. De hogy közülük senki se értse fél­re a helyzetet, az öltözőben gyakor­ta emlegettem: nem kivonulni kell úgy, mint válogatottak, hanem fut­ballozni ! Komora különben is rendre har­sány „kommentárt” fűz a mérkőzé­sekhez, nincs olyan találkozó, ame­lyen legalább hússzor ne ugrana fel mérgesen a kispadról.­­ Ezen a szinten ugyanis még többgólos vezetésnél sem engedhető meg a lazítás, mert a könnyed megoldások túlzott lezserséghez ve­zethetnek — mondta. — Igaz, min­dig nem lehet a maximumot várni. Szombathelyen nehéz dolgom volt, mert a Haladás elleni mérkőzés előtt néhány nappal a játékosok nagy része a brazilokkal szemben lépett pályára. Legfeljebb csak ha­zudhattam volna, hogy most ugyan­olyan fontos találkozó következik. De ez kivételes eset, mert általában nem teszek különbséget az összecsa­pások között. Még a hírverő mérkő­zéseken is igyekezni kell, hiszen azok az emberek, akik jegyet válta­nak — és rendszerint több ezer né­zőről van szó —, a Honvéd valódi tudására kíváncsiak. Vagyis szinte kötelező jól játszanunk, különben becsapjuk a közönséget, és ártunk a klub tekintélyének. Apropó, tekintély. Ennek — mi­ért kellene tagadni?­ — nem hasz­nált a Honvéd egyetlen nagy „bot­lása”, az őszi bukaresti Eb-mérkő­­zés. Igaz, a Steaua azóta (a román csapatok közül elsőként) a döntőbe jutott, azaz, ha létezik ilyesmi, fel­értékelődött a vereség. De jövőre azért illene javítani, még akkor is, ha a bajnokcsapat tagjai közül Andrusch a Fenerbahcséhoz, Nagy a Nancy együtteséhez készül, és Bodonyinak is engedélye van a kül­földi szerződésre. Hiszen a Honvéd időben gondoskodott, illetve gon­doskodik a távozók pótlásáról. — Fodor az MTK-ból már nálunk játszik, és a csepeli Gelei kapust is leigazoljuk — jegyezte meg az edző. — Nagy Antal helyettesítését is igyekszünk megoldani, mégpedig úgy, hogy a válogatott játékos posztjára szintén válogatott labda­rúgót szeretnénk szerződtetni. De nemcsak emiatt lehet a jövőben is erős a Honvéd, hiszen futballistá­ink átlagéletkora huszonöt év, azaz még sokan és sokat fejlődhetnek. S ami a legfontosabb: többségük úgy­nevezett nyerő típus, ezt a három aranyérem is bizonyítja. Az együttes tehát újra révbe ért, ám a szakvezető és a játékosok, nem is álmodhatnak pihenőről. Hát­ravan még két forduló a bajnok­ságban (Pécs után Debrecenben sze­repel az együttes), aztán következik a Mundial — a labdarúgóknak és az edzőnek egyaránt. Komora ugyan­is az MLSZ megfigyelőinek egyike lesz Mexikóban, ah­ol az első „kör­ben” a B csoport csapatait (Belgi­um, Irak, Mexikó, Paraguay) kísé­rli figyelemmel. És persze a magyar válogatott mérkőzéseit. Júniusban Détáriék és az ő számára sem lesz nyaralás... Hegyi Iván ’84, '85, ’86 Honvéd, Honvéd, Honvéd Komora Imre, a bajnokcsapat edzője a „mesterhármasról” Nem csupán „luftballon”: a Honvéd a bajnok háromszor egymás után. BOROS JENŐ FELVÉTELEI A FELE AZÉRT IGAZ? (Bonni tudósítónktól.) Az NSZK is gőzerővel készül már a labdarúgó-világbajnokságra, mos­tantól fogva kétnaponként tartják a Bundesliga hátralévő mérkőzéseit. Beckenbauer, a válogatott kapitánya meccsről meccsre jár, fő a feje a Mexikóba utazó csapat összeállítása miatt. A Mönchengladbachból Ewald Lie­­nen ahhoz a feltételhez köti részvé­telét, hogy a nemzeti tizenegy tri­kóján a sast váltsa fel a békega­lamb. Rummenigge, a csapatkapi­tány abban az esetben játszik csak, ha testvéröccsét egyetlen NSZK-beli stadionban sem fütyülik ki többé. Ha ezt törvényesen nem tudja elérni, inkább elmegy énekes komikusnak. Beckenbauer, állítólag, torkig van valamennyiükkel, és egy bázeli kiskocsmában titkos megálla­podást kötött Wolfgang Overath­­tal és Uwe Seelerrel, hogy ha min­den kötél szakad, ők állnak majd be a válogatottba. De nekik is van igényük, ha világbajnokok leszünk — mondják — az unokáinknak is részt kell venniük az ünnepi banket­ten. De a kérdések kérdése, ami való­ban izgatja a közvéleményt, vissza­tér-e a válogatottba a spanyolorszá­gi „idegenlégiós”, Bernd Schuster. Olcsón nem adja magát, egymillió márkát kér a visszatérésért. A Ba­­yern München üdvöskéje, Dieter Hoeness viszont egymillió márkát ajánlott fel, amennyiben játszhat Mexikóban. Egyedüli kikötése, hogy hajdani edzője, Max Merkel vonja vissza azt a nyilvánosan tett kijelen­tését, mely szerint ő, Dieter Hoeness csak akkor lő gólt, ha rosszul talál­ja el a labdát. Mindez nem más mint szatíra, még ha az NSZK tekintélyes és szi­gorú gazdasági napilapja, a Handels­blatt adta is közre. De aztán kezem­be került egy hírügynökségi jelentés, am­ely az UEFA Kupa döntőjébe ju­tott FC Köln felfelé ívelő pályáját elemzi. A csapat üdvöskéje, Pierre Littbarski átnyergel a Racing Club Parishoz, s már alá is írta a szer­ződést. Ennek értelmében a fran­ciák ötmillió márkát fizetnek az FC Kölnnek, ebből 2,75 az egyesületé, a többi Littbarski folyószámláját hiz­lalja. Ez azonban végképp összeza­vart; az összeg alapján lehet, hogy a Handelsblatt szatírájának fele mégis csak igaz? Győri Sándor FIESTA A KUPÁKBAN is rendkívüli esemény a nemzetközi labdarúgókupák történetében: mind­három tornán spanyol csapat lesz a döntő részvevőinek egyike. Az EK-ért a Barcelona a Steauával, a KEK-ért az Atletico Madrid a Dinamo Kijev­­vel, az UEFA Kupáért a másik madridi együttes, a­­ Real a Kölnnel mér­kőzik. Vajon a döntőkben is folytatódik-e a fiesta? Képünkön: a Barce­lona—Göteborg elődöntőn (3-0) a svéd Petterson igyekszik megállítani a sötét mezes Victort. mti külföldi képszolgálat SPORT KÜLFÖLDRŐL JELENTIK VARSÓ: Nemzetközi női sakkverse­nyen, a befejező fordulóban a szovjet Levitydna legyőzte a jugoszláv Lazak­evi­­csot, s 10 pontjával megnyerte a tornát. Forgó vereséget szenvedett a lengyel Wiesétől, így az utolsó, a 14. helyen­ zár­ta a viadalt (3 pont). STUTTGART: Harmincnégy ország ezer a­tl­étáját várják a nyu­gattin német vá­rosba, az augusztus 20-án­ kezdődő Eu­rópa -b­atjnoksá­gra. A viadalról 24 tele­víziótársaság közvetít, köz­tük az ame­rikai ABC és a japán NHK is. ALGÍR: Előkészületi labdarúgó-mérkő­zésen a világbajnokságon is szereplő Al­géria válogatottja 1­­­ 1 -e­t játszott a bra­zil Fluminiense csapatával. SZZÉKERFEH­ÉRVÁROTT csütörtökön megkezdődött az Express Kupa nemzet­közi férfi­ kosárla­bda-torna. Eredmények: Videoton—iPorto San Giorgio (olasz) 91­:­MP 2; Tungsrami—Pardubice 79:82. A torna ma a Tungsram Megyeri úti csar­nokában folytatódik. HONVÉD—BUNGALU KUPA elneve­zéssel rendezik meg az idén a hagyo­mányos májusi öttusaversenyt. A via­dalon, (14. és 18. között) várhatóan 12 ország hetven versenyzője vesz részt. Utazás az ismeretlenbe A MESTER, azaz Papp Laci hat­vanegyedik évében ugyanolyan, mint az előző hatvanban volt, ös­­­szehúzott szemöldökkel kérdezi az ökölvívó válogatott keret edzésére érkezőket: „Ti hogyan lehettek még szabadlábon?”, aztán köszön. Az „öregen” a hatvan esztendő nem ha­gyott különösebb nyomot, sőt még az sem, hogy idestova két évtizede edzősködik. Tesz egy-két megjegye­zést az újságírókra — megrögzött szokása ez —, majd besétál a te­rembe: kezdődik az edzés. A csütör­töki első, az idei, ki tudja hánya­dik. Két időpont vészesen közeledik: május 8-a, a renói (Egyesült Álla­mok) világbajnokság első napja és április 20-a, amikor a magyar ököl­vívó-válogatott útra kel. A rende­ző ország szövetségének meghívásá­ra, két hetet Colorado Springsben töltenek a versenyzők, a 2400-as ma­gasságról utaznak majd a „két kilo­méteres" Renóba. Ma lesz a csapat­hirdetés, csütörtökön még senki sem lehetett biztos semmiben. Pon­tosabban abban, hogy utazik-e vagy sem. Papp László és Csötönyi Sán­dor edző már tudja a névsort, de semmi pénzért el nem árulná. Majd a sajtótájékoztatón. Nézzük, akik reménykedhetnek. A műtétből felépült Somodi itt szor­goskodik, jelen van Füzesy is, Hra­­nek is. Utóbbi mellett áll örök ve­­télytársa, az újpesti Schubert. Itt vannak a kicsik is, I­alszegi, Váradi, Botos. Alvicsot viszont hiába keres­sük. — Kórházban van, leverte őt az influenza — mondja Csötönyi. Majd rögtön hozzáteszi, hogy azért nincs komoly baj, világbajnoki szereplé­sének nincs akadálya. Hranek egyik fogát szerdán kihúzták, de csütör­tökön már edzett. Hiába no, egy na­pot még ki lehet hagyni, kettő már „végzetes” lehet. ERŐNLÉTI EDZÉS a délelőtti. Reggel már futottak egy kicsit, po­tom hatezer métert, időre, Isaszegi, Váradi és a komlói Urszán rávert egy kört a többire, de ez nem kri­tika a másik x hétre, hiszen a kicsik mindig gyorsabbak voltak, mint a nagyok. Hogyan néz ki egy erőnléti gyakorlás Papp—Csötönyi módra? „Hagyományos” bemelegítés, zenére. A tizedik percben valami újat lá­tunk: a gyakorlat fekvőtámaszból indul, és hason végződik. Pontosab­ban mellen. Kéztompítás nélkül vá­gódnak a fiúk a földre: minden egyes landolás felér egy mellbe vá­gással. Azt mondják, ez jót tesz a hasizomnak. Nézni is rossz, de jól bírják. A dörzsöltebbje mindezt szőnyegen végzi, ám a nagyon agi­lis Isaszegi a padlón döngeti ma­gát, ráadásul igen gyorsan dolgozik. A háttal álló edző azt hiszi, kicsit csalt, azért végzett gyorsan, ezért repetáznia­ kell. Máskor ilyenkor a magyar „miniszuper” talán megen­gedne magának egy „Sanyi bácsi, ké­rem, ez nem igazság"-ot, de most nem máskor van. Szó nélkül rátesz még tíz gyakorlatot. Három hét múlva kezdődik a vi­lágbajnokság, de a magyar szakve­zetők szinte semmit sem tudnak a várható ellenfelekről, nem mond­hatni, hogy az amerikaiak túl sok információval látnák el a nemzeti szövetségeket. Egy azonban biztos: egyetlen mérkőzés sem lesz sétaga­lopp. — Szerintem nagyon erős lesz a mezőny — mondja Csötönyi. — Erő­sebb, mint négy évvel ezelőtt, Mün­chenben volt. Ezzel sokat mondott, mert az sem volt akármilyen világbajnokság. Ne­künk, magyaroknak elég szomorkás is volt, mert egyetlen versenyzőnk sem nyert érmet. Most? A kérdést nem tesszük fel, hiszen mit is mondhatna a szakvezető, ha fogal­ma sincs, kik lesznek az ellenfelek. Az valószínű, hogy az afrikaiak sokkal jelentősebb szerepet játsza­nak majd, mint korábban, és fő­ként az alacsonyabb súlycsoportok­ban. Ez a lehető legkedvezőtlenebb a magyarok számára, hiszen Isaszegi és Váradi — tudása és felkészültsé­ge alapján — akár érmet is nyer­hetne.­­ A kubaiak változatlanul erősek, az NDK-beliek nagyon feljöttek, és bár az amerikaiak panaszkodnak, hogy most nem igazán jók, hazai szorítóban nehéz lesz őket megver­ni. Ettől függetlenül nem szeret­nénk csalódást okozni — említi Csö­­törnyi. ENNÉL KONKRÉTABBAT kér­tünk Papp László segítőtársától, er­re megsúgja: egy éremmel már elé­gedett lenne. Már csak az a kérdés, ki szerezheti azt a bármilyen szí­nű érmet? Csak annyi biztos, hogy a mai sajtótájékoztatón nyilvános­ságra kerülő nyolc versenyző vala­melyike. Rizikó nélküli válasz má­jus 18-án adható. Közvetlenül a döntők után. j. j. Somodi szokatlan testhelyzetben, ez is az edzéshez tartozik. HORGÁSZAT A TAVASZ ELSŐ HALAI A horgász minden halnak tud örülni, még annak is, amelyiket — valamilyen tilalom miatt — azonnal vi­ssza kell dobnia a vízbe. Mert „legalább van valami mozgás”. Hát még mennyire boldogok vagyunk, amikor megfogjuk az első „elvihető” tavaszi halunkat, még ha az csupán egy gyenge bodorka is! Különösen, ha ilyen hosszú tél után mehetünk ki végre a vízpartra.­­.. Nos, eddig nem sok hír érkezett a halakról. Itt-ott megakasztottak már néhány pontyot (sok volt köz­tük a méreten alluli), de például ketszegről alig lehetett hallani. Pe­dig a tavasz első ihalai mégiscsak a keszegek. (Ne feledjük: egyes ra­gadozókra ilyentájt nagyon sok ví­zen tilalom van!) Tehát a keszegek. Többségük na­gyon korán kezd táplálkozni. Az állóvizekben ilyenkor már számít­hatunk a bodorkára, a vörösszár­nyúra, a dévérre is, a paduc pedig — kicsit elkésve — éppen az ívás­­ra készülődve verődik nagy csapa­tokba megszokott, kedvenc ívóhe­lyein. Igaz, nem könnyű megfogni a ko­ra tavaszi keszeget. Már az élőhe­lyüket is nehéz megtalálni ilyen­kor. Mindenesetre a bodorkát in­kább a vízinövénnyel benőtt terü­leteken, a part merinti kisebb folgók­ban, a paducot a köves, sóderos ívóhelyein, a dévért pedig még a mélyebb vizekben keressük. A sikernek a hely megtalálásán kívül is jó néhány feltétele van. Talán a legfontosabb a nagyon fi­nom, nagyon érzékeny felszerelés. Ilyenkor még nincs igazi étvágyá­nál a hal, tehát ha felveszi is a Csalit, csak ímmell-ámmal teszi. Aki például ilyenkor 30-as zsinórral, 4—6-os horoggal, nehéz úszóval próbálkozik beszegezni, aligha szá­míthat kapásra. Elég nehéz a csali kiválasztása is. Valamikor szinte minden hor­gász esküdött rá, ilyentájt csak élő csalival — gilisztával, csontival stb. — lehet eredményt elérni, de mostanában mind többen találják jobbnak a növényi eredetű táplálé­kokat: a robbantásos kukoricát, a pufókát, a kenyérrózsát, a lángos­­tésztát, a nagyon puha" kenyér­gyurmát, persze egyiket-másikat a megfelelőnek vélt ízesítéssel. A vé­leményekből egyetlen általánosít­ható tapasztalat vonható le: ha nincs valamire kapásunk, ne ra­gadjunk meg egyetlen csalinál, ha­nem váltogassuk őket, próbálkoz­zunk minél többfélével. Jó néhány horgász szerint ilyen­kor még nem érdemes etetni, de a nagy többség ezt változatlanul fontosnak tartja. Szerintem az utób­biaknak van igazuk. Mindenesetre a nagyon laza, könnyen oldódó etetőanyag ígérkezik jónak, mivel most még nem elsősorban az éhség csillapítása, hanem a kíváncsiság, az íz- és szaganyagok hatása vonz­za felcsalizott horgunk­­ közelébe a keszegnépséget vagy akár a pon­tyot. G. AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: Borbély Gábor Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest Vill., Blaha Lujza tér 3. Telefon: 343-100, 336-130 A Népszabadság levélcíme: 1960 Budapest A Hírlapkiadó Vállalat levélcíme: 1959 Budapest Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (Helir) Budapest V., József nádor tér 1., 1900, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy hóra 43, negyedévre 129, egy évre 516 forint. SZIKRA LAPNYOMDA INDEX: 25 001 ISSN 0237-3777 1­4 8 NÉPSZABADSÁG

Next