Népszabadság, 1986. április (44. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-18 / 91. szám
Labdarúgás Komora Imre edző a legkevésbé sem foglalkozik a divattervezéssel, mégis „műhelyének” köszönhető, hogy a színösszeállítások közül uralkodóvá vált itthon a piros-fehér kombináció. A futballpályák kispesti „kreátorai” ugyanis egymás után harmadszor nyerték el a bajnoki címet, ezért érthetően lelkes szurkolóik újabban így buzdítják a csapatot: Honvéd, Honvéd, Honvéd. A szép sikert sokféleképpen lehetne elemezni, de a leghívebben az eredmények tükrözik az együttes fölényét. Íme, néhány sokatmondó adat a címvédők idei sorozatáról: Legnagyobb arányú győzelmeik: Debrecen 7-0, V. Dózsa 6-0. Kapott gól nélküli mérkőzéseik: az eddigi huszonnyolcból tizenhárom. Vereségeik: mindössze kettő (Vasas 0-1, ZTE 2-4). Csapatok, amelyeket nem tudtak legyőzni: Tatabánya (0-0, 2-2), ZTE (0-0, 2-4), Pécs (0-0, a „visszavágó” holnap lesz Pécsett). Azaz, még az egyes fordulók során is csak nagyon kevesen vetélkedhettek a piros-fehérekkel, hát még az összesítésben. De valóban ennyire könnyű volt megszerezni az újabb aranyérmet? — kérdeztük Komora Imrét, a Honvéd korábbi válogatott labdarúgóját, aki 26 éve tartozik az egyesülethez. — Bajnokságot nyerni mindig nehéz, főként akkor, ha meg kell védeni az elsőséget — válaszolta. — És bár vezetőink az idény kezdete előtt csak azt fogalmazták meg, hogy legyünk ott a dobogón, mindenki átudta: az igazi az volna, ha ismét az emelvény legmagasabb fokára állhatnánk. Elvégre válogatott játékosok sora játszik a csapatban, olyan labdarúgók, akik a múlt évi vb-selejtezőkön a nemzetközi porondon is igazolták képességeiket. De hogy közülük senki se értse félre a helyzetet, az öltözőben gyakorta emlegettem: nem kivonulni kell úgy, mint válogatottak, hanem futballozni ! Komora különben is rendre harsány „kommentárt” fűz a mérkőzésekhez, nincs olyan találkozó, amelyen legalább hússzor ne ugrana fel mérgesen a kispadról. Ezen a szinten ugyanis még többgólos vezetésnél sem engedhető meg a lazítás, mert a könnyed megoldások túlzott lezserséghez vezethetnek — mondta. — Igaz, mindig nem lehet a maximumot várni. Szombathelyen nehéz dolgom volt, mert a Haladás elleni mérkőzés előtt néhány nappal a játékosok nagy része a brazilokkal szemben lépett pályára. Legfeljebb csak hazudhattam volna, hogy most ugyanolyan fontos találkozó következik. De ez kivételes eset, mert általában nem teszek különbséget az összecsapások között. Még a hírverő mérkőzéseken is igyekezni kell, hiszen azok az emberek, akik jegyet váltanak — és rendszerint több ezer nézőről van szó —, a Honvéd valódi tudására kíváncsiak. Vagyis szinte kötelező jól játszanunk, különben becsapjuk a közönséget, és ártunk a klub tekintélyének. Apropó, tekintély. Ennek — miért kellene tagadni? — nem használt a Honvéd egyetlen nagy „botlása”, az őszi bukaresti Eb-mérkőzés. Igaz, a Steaua azóta (a román csapatok közül elsőként) a döntőbe jutott, azaz, ha létezik ilyesmi, felértékelődött a vereség. De jövőre azért illene javítani, még akkor is, ha a bajnokcsapat tagjai közül Andrusch a Fenerbahcséhoz, Nagy a Nancy együtteséhez készül, és Bodonyinak is engedélye van a külföldi szerződésre. Hiszen a Honvéd időben gondoskodott, illetve gondoskodik a távozók pótlásáról. — Fodor az MTK-ból már nálunk játszik, és a csepeli Gelei kapust is leigazoljuk — jegyezte meg az edző. — Nagy Antal helyettesítését is igyekszünk megoldani, mégpedig úgy, hogy a válogatott játékos posztjára szintén válogatott labdarúgót szeretnénk szerződtetni. De nemcsak emiatt lehet a jövőben is erős a Honvéd, hiszen futballistáink átlagéletkora huszonöt év, azaz még sokan és sokat fejlődhetnek. S ami a legfontosabb: többségük úgynevezett nyerő típus, ezt a három aranyérem is bizonyítja. Az együttes tehát újra révbe ért, ám a szakvezető és a játékosok, nem is álmodhatnak pihenőről. Hátravan még két forduló a bajnokságban (Pécs után Debrecenben szerepel az együttes), aztán következik a Mundial — a labdarúgóknak és az edzőnek egyaránt. Komora ugyanis az MLSZ megfigyelőinek egyike lesz Mexikóban, ahol az első „körben” a B csoport csapatait (Belgium, Irak, Mexikó, Paraguay) kísérli figyelemmel. És persze a magyar válogatott mérkőzéseit. Júniusban Détáriék és az ő számára sem lesz nyaralás... Hegyi Iván ’84, '85, ’86 Honvéd, Honvéd, Honvéd Komora Imre, a bajnokcsapat edzője a „mesterhármasról” Nem csupán „luftballon”: a Honvéd a bajnok háromszor egymás után. BOROS JENŐ FELVÉTELEI A FELE AZÉRT IGAZ? (Bonni tudósítónktól.) Az NSZK is gőzerővel készül már a labdarúgó-világbajnokságra, mostantól fogva kétnaponként tartják a Bundesliga hátralévő mérkőzéseit. Beckenbauer, a válogatott kapitánya meccsről meccsre jár, fő a feje a Mexikóba utazó csapat összeállítása miatt. A Mönchengladbachból Ewald Lienen ahhoz a feltételhez köti részvételét, hogy a nemzeti tizenegy trikóján a sast váltsa fel a békegalamb. Rummenigge, a csapatkapitány abban az esetben játszik csak, ha testvéröccsét egyetlen NSZK-beli stadionban sem fütyülik ki többé. Ha ezt törvényesen nem tudja elérni, inkább elmegy énekes komikusnak. Beckenbauer, állítólag, torkig van valamennyiükkel, és egy bázeli kiskocsmában titkos megállapodást kötött Wolfgang Overathtal és Uwe Seelerrel, hogy ha minden kötél szakad, ők állnak majd be a válogatottba. De nekik is van igényük, ha világbajnokok leszünk — mondják — az unokáinknak is részt kell venniük az ünnepi banketten. De a kérdések kérdése, ami valóban izgatja a közvéleményt, visszatér-e a válogatottba a spanyolországi „idegenlégiós”, Bernd Schuster. Olcsón nem adja magát, egymillió márkát kér a visszatérésért. A Bayern München üdvöskéje, Dieter Hoeness viszont egymillió márkát ajánlott fel, amennyiben játszhat Mexikóban. Egyedüli kikötése, hogy hajdani edzője, Max Merkel vonja vissza azt a nyilvánosan tett kijelentését, mely szerint ő, Dieter Hoeness csak akkor lő gólt, ha rosszul találja el a labdát. Mindez nem más mint szatíra, még ha az NSZK tekintélyes és szigorú gazdasági napilapja, a Handelsblatt adta is közre. De aztán kezembe került egy hírügynökségi jelentés, amely az UEFA Kupa döntőjébe jutott FC Köln felfelé ívelő pályáját elemzi. A csapat üdvöskéje, Pierre Littbarski átnyergel a Racing Club Parishoz, s már alá is írta a szerződést. Ennek értelmében a franciák ötmillió márkát fizetnek az FC Kölnnek, ebből 2,75 az egyesületé, a többi Littbarski folyószámláját hizlalja. Ez azonban végképp összezavart; az összeg alapján lehet, hogy a Handelsblatt szatírájának fele mégis csak igaz? Győri Sándor FIESTA A KUPÁKBAN is rendkívüli esemény a nemzetközi labdarúgókupák történetében: mindhárom tornán spanyol csapat lesz a döntő részvevőinek egyike. Az EK-ért a Barcelona a Steauával, a KEK-ért az Atletico Madrid a Dinamo Kijevvel, az UEFA Kupáért a másik madridi együttes, a Real a Kölnnel mérkőzik. Vajon a döntőkben is folytatódik-e a fiesta? Képünkön: a Barcelona—Göteborg elődöntőn (3-0) a svéd Petterson igyekszik megállítani a sötét mezes Victort. mti külföldi képszolgálat SPORT KÜLFÖLDRŐL JELENTIK VARSÓ: Nemzetközi női sakkversenyen, a befejező fordulóban a szovjet Levitydna legyőzte a jugoszláv Lazakevicsot, s 10 pontjával megnyerte a tornát. Forgó vereséget szenvedett a lengyel Wiesétől, így az utolsó, a 14. helyen zárta a viadalt (3 pont). STUTTGART: Harmincnégy ország ezer atlétáját várják a nyugattin német városba, az augusztus 20-án kezdődő Európa -batjnokságra. A viadalról 24 televíziótársaság közvetít, köztük az amerikai ABC és a japán NHK is. ALGÍR: Előkészületi labdarúgó-mérkőzésen a világbajnokságon is szereplő Algéria válogatottja 1 1 -et játszott a brazil Fluminiense csapatával. SZZÉKERFEHÉRVÁROTT csütörtökön megkezdődött az Express Kupa nemzetközi férfi kosárlabda-torna. Eredmények: Videoton—iPorto San Giorgio (olasz) 91:MP 2; Tungsrami—Pardubice 79:82. A torna ma a Tungsram Megyeri úti csarnokában folytatódik. HONVÉD—BUNGALU KUPA elnevezéssel rendezik meg az idén a hagyományos májusi öttusaversenyt. A viadalon, (14. és 18. között) várhatóan 12 ország hetven versenyzője vesz részt. Utazás az ismeretlenbe A MESTER, azaz Papp Laci hatvanegyedik évében ugyanolyan, mint az előző hatvanban volt, összehúzott szemöldökkel kérdezi az ökölvívó válogatott keret edzésére érkezőket: „Ti hogyan lehettek még szabadlábon?”, aztán köszön. Az „öregen” a hatvan esztendő nem hagyott különösebb nyomot, sőt még az sem, hogy idestova két évtizede edzősködik. Tesz egy-két megjegyezést az újságírókra — megrögzött szokása ez —, majd besétál a terembe: kezdődik az edzés. A csütörtöki első, az idei, ki tudja hányadik. Két időpont vészesen közeledik: május 8-a, a renói (Egyesült Államok) világbajnokság első napja és április 20-a, amikor a magyar ökölvívó-válogatott útra kel. A rendező ország szövetségének meghívására, két hetet Colorado Springsben töltenek a versenyzők, a 2400-as magasságról utaznak majd a „két kilométeres" Renóba. Ma lesz a csapathirdetés, csütörtökön még senki sem lehetett biztos semmiben. Pontosabban abban, hogy utazik-e vagy sem. Papp László és Csötönyi Sándor edző már tudja a névsort, de semmi pénzért el nem árulná. Majd a sajtótájékoztatón. Nézzük, akik reménykedhetnek. A műtétből felépült Somodi itt szorgoskodik, jelen van Füzesy is, Hranek is. Utóbbi mellett áll örök vetélytársa, az újpesti Schubert. Itt vannak a kicsik is, Ialszegi, Váradi, Botos. Alvicsot viszont hiába keressük. — Kórházban van, leverte őt az influenza — mondja Csötönyi. Majd rögtön hozzáteszi, hogy azért nincs komoly baj, világbajnoki szereplésének nincs akadálya. Hranek egyik fogát szerdán kihúzták, de csütörtökön már edzett. Hiába no, egy napot még ki lehet hagyni, kettő már „végzetes” lehet. ERŐNLÉTI EDZÉS a délelőtti. Reggel már futottak egy kicsit, potom hatezer métert, időre, Isaszegi, Váradi és a komlói Urszán rávert egy kört a többire, de ez nem kritika a másik x hétre, hiszen a kicsik mindig gyorsabbak voltak, mint a nagyok. Hogyan néz ki egy erőnléti gyakorlás Papp—Csötönyi módra? „Hagyományos” bemelegítés, zenére. A tizedik percben valami újat látunk: a gyakorlat fekvőtámaszból indul, és hason végződik. Pontosabban mellen. Kéztompítás nélkül vágódnak a fiúk a földre: minden egyes landolás felér egy mellbe vágással. Azt mondják, ez jót tesz a hasizomnak. Nézni is rossz, de jól bírják. A dörzsöltebbje mindezt szőnyegen végzi, ám a nagyon agilis Isaszegi a padlón döngeti magát, ráadásul igen gyorsan dolgozik. A háttal álló edző azt hiszi, kicsit csalt, azért végzett gyorsan, ezért repetáznia kell. Máskor ilyenkor a magyar „miniszuper” talán megengedne magának egy „Sanyi bácsi, kérem, ez nem igazság"-ot, de most nem máskor van. Szó nélkül rátesz még tíz gyakorlatot. Három hét múlva kezdődik a világbajnokság, de a magyar szakvezetők szinte semmit sem tudnak a várható ellenfelekről, nem mondhatni, hogy az amerikaiak túl sok információval látnák el a nemzeti szövetségeket. Egy azonban biztos: egyetlen mérkőzés sem lesz sétagalopp. — Szerintem nagyon erős lesz a mezőny — mondja Csötönyi. — Erősebb, mint négy évvel ezelőtt, Münchenben volt. Ezzel sokat mondott, mert az sem volt akármilyen világbajnokság. Nekünk, magyaroknak elég szomorkás is volt, mert egyetlen versenyzőnk sem nyert érmet. Most? A kérdést nem tesszük fel, hiszen mit is mondhatna a szakvezető, ha fogalma sincs, kik lesznek az ellenfelek. Az valószínű, hogy az afrikaiak sokkal jelentősebb szerepet játszanak majd, mint korábban, és főként az alacsonyabb súlycsoportokban. Ez a lehető legkedvezőtlenebb a magyarok számára, hiszen Isaszegi és Váradi — tudása és felkészültsége alapján — akár érmet is nyerhetne. A kubaiak változatlanul erősek, az NDK-beliek nagyon feljöttek, és bár az amerikaiak panaszkodnak, hogy most nem igazán jók, hazai szorítóban nehéz lesz őket megverni. Ettől függetlenül nem szeretnénk csalódást okozni — említi Csötörnyi. ENNÉL KONKRÉTABBAT kértünk Papp László segítőtársától, erre megsúgja: egy éremmel már elégedett lenne. Már csak az a kérdés, ki szerezheti azt a bármilyen színű érmet? Csak annyi biztos, hogy a mai sajtótájékoztatón nyilvánosságra kerülő nyolc versenyző valamelyike. Rizikó nélküli válasz május 18-án adható. Közvetlenül a döntők után. j. j. Somodi szokatlan testhelyzetben, ez is az edzéshez tartozik. HORGÁSZAT A TAVASZ ELSŐ HALAI A horgász minden halnak tud örülni, még annak is, amelyiket — valamilyen tilalom miatt — azonnal vissza kell dobnia a vízbe. Mert „legalább van valami mozgás”. Hát még mennyire boldogok vagyunk, amikor megfogjuk az első „elvihető” tavaszi halunkat, még ha az csupán egy gyenge bodorka is! Különösen, ha ilyen hosszú tél után mehetünk ki végre a vízpartra... Nos, eddig nem sok hír érkezett a halakról. Itt-ott megakasztottak már néhány pontyot (sok volt köztük a méreten alluli), de például ketszegről alig lehetett hallani. Pedig a tavasz első ihalai mégiscsak a keszegek. (Ne feledjük: egyes ragadozókra ilyentájt nagyon sok vízen tilalom van!) Tehát a keszegek. Többségük nagyon korán kezd táplálkozni. Az állóvizekben ilyenkor már számíthatunk a bodorkára, a vörösszárnyúra, a dévérre is, a paduc pedig — kicsit elkésve — éppen az ívásra készülődve verődik nagy csapatokba megszokott, kedvenc ívóhelyein. Igaz, nem könnyű megfogni a kora tavaszi keszeget. Már az élőhelyüket is nehéz megtalálni ilyenkor. Mindenesetre a bodorkát inkább a vízinövénnyel benőtt területeken, a part merinti kisebb folgókban, a paducot a köves, sóderos ívóhelyein, a dévért pedig még a mélyebb vizekben keressük. A sikernek a hely megtalálásán kívül is jó néhány feltétele van. Talán a legfontosabb a nagyon finom, nagyon érzékeny felszerelés. Ilyenkor még nincs igazi étvágyánál a hal, tehát ha felveszi is a Csalit, csak ímmell-ámmal teszi. Aki például ilyenkor 30-as zsinórral, 4—6-os horoggal, nehéz úszóval próbálkozik beszegezni, aligha számíthat kapásra. Elég nehéz a csali kiválasztása is. Valamikor szinte minden horgász esküdött rá, ilyentájt csak élő csalival — gilisztával, csontival stb. — lehet eredményt elérni, de mostanában mind többen találják jobbnak a növényi eredetű táplálékokat: a robbantásos kukoricát, a pufókát, a kenyérrózsát, a lángostésztát, a nagyon puha" kenyérgyurmát, persze egyiket-másikat a megfelelőnek vélt ízesítéssel. A véleményekből egyetlen általánosítható tapasztalat vonható le: ha nincs valamire kapásunk, ne ragadjunk meg egyetlen csalinál, hanem váltogassuk őket, próbálkozzunk minél többfélével. Jó néhány horgász szerint ilyenkor még nem érdemes etetni, de a nagy többség ezt változatlanul fontosnak tartja. Szerintem az utóbbiaknak van igazuk. Mindenesetre a nagyon laza, könnyen oldódó etetőanyag ígérkezik jónak, mivel most még nem elsősorban az éhség csillapítása, hanem a kíváncsiság, az íz- és szaganyagok hatása vonzza felcsalizott horgunk közelébe a keszegnépséget vagy akár a pontyot. G. AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: Borbély Gábor Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest Vill., Blaha Lujza tér 3. Telefon: 343-100, 336-130 A Népszabadság levélcíme: 1960 Budapest A Hírlapkiadó Vállalat levélcíme: 1959 Budapest Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (Helir) Budapest V., József nádor tér 1., 1900, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy hóra 43, negyedévre 129, egy évre 516 forint. SZIKRA LAPNYOMDA INDEX: 25 001 ISSN 0237-3777 14 8 NÉPSZABADSÁG