Népszabadság, 1986. április (44. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-12 / 86. szám
lg[]MIM ©[K FIATALOK EOZ&iMQCK FIATALOK Viták a továbbfejlődésért Vélemények a KISZ XI. kongresszusa előtt Napjainkban Magyarországon a lakosság 41,8 százaléka 30 éven aluli. A 15—29 éves korosztályhoz 2 millió 157 ezren tartoznak. Elsősorban hozzájuk szól az a levél, amelyet Mi a teendőnk? címmel bocsátott vitára a KISZ Központi Bizottsága. A cél: közösen kívánnak számot adni az ifjúkommunisták az elmúlt öt esztendőben végzett munkáról, az ifjúsági szövetség helyzetéről. Vita közben szóba kerülnek egyéni vélemények, közösségi tapasztalatok, vágyak és tervek. Hangot kapnak azok az elképzelések is, amelyek megvalósításával tovább fejlődik a mozgalom, amelyekre tehát érdemes figyelni és véljük azonosulni. A KISZ közelgő XI. kongresszusa előtt párbeszédre, vitára hívja a fiatalokat. Olyan nyílt és őszinte eszmecserére, amelynek tapasztalatai összegezhetők lesznek a megyei fórumokon ugyanúgy, mint magán a kongresszuson. „A számvetés, a teendők, a feladatok meghatározása közös érdekünk, felelősségünk. Ezért szólítjuk a fiatalokat, szövetségünk tagjait véleménynyilvánításra, ítélje meg mindenki, aki felelősséget érez önmagáért és szervezetéért, milyennek látja saját szerepét, közössége és környezete életét, az irányítók munkáját, s mondja el, hogyan válhat fontosabbá az ifjúság számára a KISZ, s lehet vonzóbb, érdekesebb, tartalmasabb mozgalmunk” — olvasható a levélben, melyet a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága 1985. november 15-én fogadott el és adott közre. Azóta a fiatalok tízezrei mondtak róla véleményt. Természetesen a teljesség igénye nélkül gyűjtöttünk össze a különböző ifjúsági rétegek képviselőitől észrevételeket, vitázó és egyetértő javaslatokat. A szaktudás megbecsülése A fiatalok mindig is érdekeltek voltak a távlatos gondolkodásban, hiszen a mai döntések holnapi következményeivel nekik kell megbirkózniuk. A vitaanyag ezt mondja: „Az elmúlt években a fiatalok életkörülményei, megélhetésük feltételei is nehezedtek. A KISZ azon van és maga is azért cselekszik, hogy növekedjen népgazdaságunk teljesítőképessége, s ezzel együtt érzékelhetően javuljon a fiatalok helyzete. Mind többünket bánt, felelősségérzetében sért a kényelmesség, a felkészületlenség, a visszahúzás, a szervezetlenség. S nem kevés az olyan fiatal, aki bátor kiállásával, saját munkájával — gyakran áldozatokat is vállalva — hozzájárul felszámolásukhoz.” — Tetszik az őszinte fogalmazás — mondja beszélgetésünk kezdetén Baté György. — Egy kicsit zavarban vagyok, hiszen pályakezdő értelmiségiként, az otthonteremtéssel veszkődő családalapítóként, és korábbi szakmunkásként is vannak tapasztalataim. A Taurus egyik gyárában fogok dolgozni mint műszaki szakember. Tehát a fiatal műszakiak kérdései is közvetlenül érintenek. A főiskolán még hátravan néhány vizsgám, azaz az egyetemisták és főiskolások nevében is beszélhetnek. Ha létezik „átlagfiatal”, akkor az olyan lehet, mint amilyen én is vagyok a magam 26 évével. Pályatársaimmal együtt bennünket az újabb munkába állás foglalkoztast. Munkásból lettünk főiskolások, vajon milyen lesz a visszatérés, hogyan hasznosíthatjuk a tanultakat? Kedvemre való ez a néhány mondat: „Kapjon a minőségi munka a mainál nagyobb megbecsülést. Mi azok munkáját értékeljük a legtöbbre, akik szakmai felkészültségükkel, korszerű gondolkodásukkal, az új iránti fogékonyságukkal tűnnek ki, és fegyelmezetten, szorgalmasan dolgoznak.” Ugye, rokonszenves mondatok? Ezért nem értem, miért kell még mindig bizonygatni azt, ami számomra olyan, mint az egyszeregy? Igaz, én is tapasztaltam, hogy vannak munkahelyek, ahol a felkészült embertől tartanak ahelyett, hogy minél előbb, minél gyorsabban kiaknáznák azt a tudást, amelyet közpénzen megszerzett. Üzemmérnökként nem szeretném, ha tartanának tőlem. Hiszen az gátolna a továbbfejlődésben, és fölösleges lenne a vállalat számára is, hogy tanultam. Szerencsére, mindinkább rákényszerülünk, hogy a megszerzett tudást minél gyorsabban kamatoztassuk. Hiszek benne, hogy a fiatal műszaki értelmiségiek helyzete javulni fog. Optimista vagyok ma már az önálló otthon megteremtését illetően is, igaz, most oldódott meg a lakásgondom, könnyen beszélek. De tapasztalataim vannak. Már a legutóbbi, a X. KISZ-kongresszus előkészítésekor is érintve voltam. Akkor nem volt vita arról, hogy mindenkinek laknia kell valahol. A mostani megállapítás akkor is igaz volt: „Napjainkban sokunkat az otthonteremtés gondja foglalkoztat. Az első önálló lakás megszerzése többségünk anyagi erejét jócskán meghaladja. A lakáshoz jutás minden erőfeszítés ellenére sem vált könnyebbé. Növekedtek az építkezéssel, lakásvásárlással járó terhek. E folyamatnak gátat kell szabni! Határozott lépésekre van szükség az olcsóbb és gyorsabb építési eljárások széles körű elterjesztésére. A támogatások, kedvezmények ne a lakáshoz, hanem a lakáshoz jutó, azt használó családhoz kapcsolódjanak.” Szerintem nemcsak az a baj, hogy kevés a lakás, hanem az is, hogy a meglevő lakásokkal sem gazdálkodunk igazán jól. Mi úgy jutottunk otthonhoz, hogy vállaltuk egy lakás felújítását. A munka három hónap alatt befejeződött, de több mint egy évig tartott, amíg a szükséges papírok elkészültek. Miért? Kinek volt jó az, hogy egy évig üresen állt ez a lakás? A feleségemmel és a gyerekkel az anyósomnál laktunk egy 12 négyzetméteres szobában, hiába magyarázták, hogy ilyenek a szabályok. Akkor ezek rossz szabályok. Úgy érzem, a lakásgazdálkodás még mindig nem elég rugalmas. Tudatos felkészülés „Az elmúlt öt esztendőben az ifjúsági szövetség egész tevékenységével hozzájárult ahhoz, hogy a fiatalok hazafias és honvédelmi nevelésének színvonala javuljon, így nagyobb hangsúlyt kapott a párt honvédelmi politikájának megismertetése, megértetése” — olvashatjuk a dokumentumban. Pető György, a KISZ KB mellett működő honvédelmi nevelési tanács titkára mondja: — Ha a honvédelmi nevelésről beszélünk, akkor sokan csak a fegyveres szolgálatra gondolnak, pedig többről van szó. A honvédelmi és főként a hazafias nevelés nem szűkülhet le a sorkatonai szolgálatukat teljesítők körére. Ha csak az elmúlt öt év tapasztalatait próbáljuk meg összegezni, akkor is elmondhatjuk, hogy bővültek a középiskolások honvédelmi ismeretei. A felsőoktatási intézményekben, az új honvédelmi oktatásban a KISZ észrevételeit és javaslatait is figyelmébe vették. Javult az agitációs és propagandamunka, különösen érzékelhető ez az Ifjú Gárdánál, amely továbbra is a KISZ honvédelmi nevelő és felkészítő munkájának a legfontosabb bázisa. Több mint 36 ezer ifjúgárdistánk van. Mind többen tudják, hogy az Ifjú Gárda nem a KISZ „katonásdit” játszó szervezete, hanem olyan közösség, amelynek tagjai tudatosan készülnek szocialista hazánk védelmére. A KISZ-nek a fegyveres szolgálatot teljesítő fiatalok körében végzett tevékenységéről túlzás nélkül megállapíthatjuk: része van abban, hogy az ifjúság túlnyomó többsége lelkiismeretesen tesz eleget kötelezettségének. Erősödött a fiataloknak a haza védelméért érzett felelőssége. Ez kiderült a kongresszusi felkészüléshez kapcsolódó fórumokon is. Természetesen bírálták is a KISZ munkáját. Hogy csak néhány kritikai megjegyzést említsek: az italozással, a durva beszéddel szemben a KISZ olykor bátortalanul lép fel — ha egyáltalán reagál rá. Fejlődött a KISZ érdekképviseleti munkája, de fórumai még most sem töltik be igazán rendeltetésüket. A szabadidő hasznos eltöltése a sorkatonai szolgálatot teljesítők körében megkülönböztetett figyelmet kapott. A honvédségnél 679 klub, több mint ezer szakkör, 620 amatőr művészeti csoport működik. A beszámolási időszakban 9 ezer fiatal kapcsolódhatott be sorkatonai szolgálatának teljesítése közben az általános iskolai képzésbe. Csaknem hatezren szolgálati idejük alatt szereztek szakmunkás-bizonyítványt. 1982-től a századpolitikai megbízottak fontos szerepet játszanak a katonaközösségek kialakításában. A vitaindítóból egyöntetűen elfogadták a fiatalok azt a megállapítást: „Hazánk védelme közös ügyünk és felelősségünk.” A mező- és erdőgazdaságban dolgozó fiatalok száma az elmúlt öt évben csökkent. A velük szemben támasztott követelmények viszont növekedtek. Stadler Ferenc, a deszki termelőszövetkezet elnökhelyettese maga is fiatal szakember. A választás lehetősége — Vitathatatlan, hogy a fiatalok igényei növekedtek — mondja. — De vitathatatlan az is, hogy ha ezeket az igényeket ki akarják elégíteni, akkor egyre kevesebb idő jut a pihenésre, kikapcsolódásra, szórakozásra. A mezőgazdaságban sohasem napi nyolc óra volt a munkaidő, de a végtelenségig nem növelhető. Napjainkban jóval kevesebb idő jut a KISZ-életre. Olykor üresek a klubok a községekben, nem az érdektelenség, hanem az időhiány miatt. Lehet, hogy a korábbinál kevesebb szó esik majd a KISZ-kongresszuson a mezőgazdaságban dolgozó fiatalokról, ám ez nem kisebbíti meghatározó jelenlétüket a népgazdaságban. Gondoljunk csak azokra a kezdeményezésekre, amelyek épp a mezőgazdaságban dolgozó fiataloktól származnak, s amelyek segítségével a rossz körülmények között gazdálkodó termelőszövetkezetek gondjain is igyekeztek enyhíteni. A KISZ XI. kongresszusára készülve a teendőkről és arról, hogy milyen ifjúsági szervezetet is akarnak a fiatalok, a legélénkebb viták a középiskolákban, a szakmunkásképző intézetekben zajlanak. Egyesek szerint azért, mert a diákok örömmel fogadták a szervezeti szabályzat tervezetének a tagfelvételi korhatár megállapítására vonatkozó részét. Másrészt azért, mert a szakmunkástanulók pezsdülést várnak a szakszervezetek ifjúsági tagozatától. „Meggyőződésünk, hogy politikai egységünket erősíti, ha az ifjúsági rétegek érdekei, sajátosságai a mainál nagyobb mértékben érvényesülnek mozgalmunkban. A szervezeti keretek fejlesztése, a rétegtanácsok szerepének, hatáskörének bővítése is ezt a célt szolgálja.” — így a dokumentum. A II. Rákóczi Ferenc Gyakorló Közgazdasági Szakközépiskolában erről vitáznak: — Helyes — hangzik el, többen bólogatnak. — Helytelen — vélik mások. — A választás lehetőségét teremtik, teremtjük meg ezzel — érvel egy másodikos lány. — Jó, csak szokatlan — csatlakozik hozzá osztálytársa. — Én egyetértek vele, hogy a KISZ a tizenéves ifjúság körében erősítse politikai jellegét. Egyetértek azzal is, hogy a KISZ-szervezetek a diákéletben aktív, a feladataikat teljesítő, a társaik megbecsülését élvező, politizáló tanulókat tömörítsék. — Elitszervezet leszünk? — kérdezik. — Nem, de végre „adjunk magunkra”, és válogassuk meg, hogy ki tartozzon közénk! — Nekem az is tetszik — kapcsolódik a beszélgetésbe egy negyedikes —, hogy jöjjenek létre az önkormányzati alapon működő diákcsoportok, egyesületek, szakkörök. Nem tudom, hogy figyelitek-e, önkormányzati alapon működő... Ez nekem azt mondja, hogy nemcsak tanítják, hanem a gyakorlatban meg is tanulhatjuk azt, hogy mi a demokratizmus. Velünk, középiskolásokkal mintha többet foglalkozna ez a dokumentum, mint mondjuk, az ifjúmunkásokkal, vagy a mezőgazdaságban dolgozókkal — vált témát a következő hozzászóló. — Vedd már észre, hogy fiatalodik a KISZ! — hallatszik a hátsó sorból. — Szükség van az idősebb fiatalokra, de az ifjúsági szövetség ne a harmincasok szervezete legyen! Aztán egy összegző megjegyzés: — Őszinte, valós helyzetet elemző, gondolkodásra sarkalló dokumentum ez. Érdemes többször is elolvasni. Természetesen szóba került még sok minden. Például a KISZ érdekvédelmi munkája, közösségformáló ereje vagy erőtlensége, a szabadidő hasznos eltöltésében betöltött szerepe. És az egyetértéssel fogadott követelmények: „A KISZ-tagok kötelességei, a szervezetek követelményei igazodjanak jobban az egyes ifjúsági korosztályok eltérő helyzetéhez, a különböző ifjúsági rétegek feladataihoz. A KISZ tagjai vegyenek részt a KISZ-en kívüli ifjúsági közösségek munkájában, képviseljék az ifjúsági szövetség céljait, törekvéseit.”* Felelősségteljes a számvetés, a tennivalók meghatározásának időszaka. Gyűlnek a tapasztalatok, a vélemények, az észrevételek. Ambrus Sándor Toldi Csabáról A békési születésű Pakucza József alföldi gyerek, akárcsak Arany János nagyfalui Toldija. Száznyolcvanöt centijével talán termetre sem marad el a megénekelt hőstől. Harmincesztendős, és 110 kilós, pedig egy gramm fölösleg nincs rajta. Amikor feleennyi idős volt, még feleannyit sem nyomott a mázsán, mint ma. — 15 éves koromban negyvennyolc kiló ha lehettem, és minden vágyam az volt, hogy erős ember legyek, így jutottam el a cselgáncson át az erőatlétikáig. Azóta is legkevesebb két órát edzek naponta. Ha csak negyvennyolc órát ki kell hagynom, már nem találom a helyemet — mondja a békéscsabai Unicon ruhagyár deltás energetikusa, tűzvédelmi vezetője és emelőgép-ügyintézője. Három feladatkör, de valamennyi az íróasztalhoz köti. — Egy éve vagyok a cégnél. Szeretem a munkámat, nem unatkozom. Sőt féligmeddig azt is eldöntöttem már, hogy a gépipari meg a műszerésztechnikusi, illetve felsőfokú energetikai végzettség mellé megpróbálom megszerezni a ruhaipari főiskolait is, ha már a műszaki egyetemre, ahová pedig fölvettek, járni nem tudtam, mert a korábbi munkahelyem nem támogatott. Édesanyámnak is kedvére teszek ezzel, ő ugyanis mindig jobban szerette volna, ha edzések helyett is tanulok. Azért mégis nagyon örült, amikor Visegrádon én hajítottam a legmesszebb a malomkövet. Figyelmeztet: — Ez egyébként nemcsak úgy van ám, hogy odamegy az ember, fölkapja a követ, és elhajítja, azután máris ő a Toldi Miklós! Két hónapi kemény gyakorlás eredménye a rekord, az eltelt 15 évről nem is beszélve. Csináltattam egy 20 kilós rudat, amit először meg sem bírtam emelni a réginél fogva. Levágtam belőle vagy tíz szeletet, amiket apránként rakosgattam vissza a két hónapos edzés alatt. A rúd végig ott volt az ágyam mellett, emeltem elalvás előtt, ébredés után. Persze hogy el tudtam kápráztatni a közönséget a 17 és fél kilós versenyrúddal forogva. Ehhez gyorsan hozzáteszi, hogy nem az elkápráztatáson van a hangsúly. Nem villogni akar. Egyszerűen szívből irigyli azokat — a költőket, írókat, festőket,szobrászokat, építészeket, tudósokat —, akik maradandó nyomot, emléket, értéket hagynak maguk után. — A hatéves kisfiam máris milyen boldog, büszke, hogy Toldi Miklós lettem, s hogy a nyárom a visegrádi palotajátékokon enyém a szerep. Ez valahogy mégis több annál, hogy az ember egyszerűen csak erős. Voltam én már „Szkander-bég”, nem akadt, aki a karomat lenyomja, nyertem erőatlétika-bajnokságot is, de ez valahogy egészen más. Ez olyan szerep, amelyre már sokan felfigyelnek. Az is szóba került, hogy film lesz a Toldiból, meg hogy talán Kinizsi Pált is eljátszhatnám. Majd meglátjuk. Van ennek egyébként árnyoldala is. No, nem a kajaköltségekre gondol, bár az igaz, hogy egy ültő helyében befal fél kiló rántott sajtot (ez a kedvence), de kell a kondíció az építkezéshez is: augusztusban szeretnének költözni az új házba, amiben természetesen kialakít egy kondicionálótermet is. Nagyon jó érzés, hogy Csabán ismeretlenek megállítanak gratulálni, az viszont rettenetesen mellbe vágott, amikor néhány sporttárs azt mondta: igazi sportember ilyenre nem vállalkozik. Kinek ártottam én ezzel? De nem ér rá az irigyeivel foglalkozni: két edzőtermet is vezet, most készül a középfokú edzői vizsgára, 35—40 fiatalnak segít az erősödésben, akik közül többen a visegrádi erőpróbára is elkísérték. Szép verseny volt, ami programot ad a nyárra. És azután? — Jó lenne a tévé „legek”műsorába is bejutni. Van egy 120 kilogrammos súlyom, eddig 67-szer nyomtam ki, majd jelentkezem, ha már százszor tudom. Pakucza Józsefet a csabai Unicon Ruhagyárban csöndes, szorgalmas embernek ismerték meg az eltelt egy év alatt. Az csak érdekesség — mondják —, hogy ingeit a gyári laboratóriumban készítik, mert olyat, aminek a nyaka 46-os, az ujja 52-es, a dereka meg a legkisebb férfiméret, boltban aligha találna. Kőváry E. Péter Az augusztus 8-ától 10-éig megrendezésre kerülő budapesti Forma—1 autós világbajnoksági futamra jegyek kaphatók a Volán Tefu Budapest vállalatánál. A PROGRAM: augusztus 8-án gyakorlófutam, edzés, gyorsaságidő-mérés, a belépőjegy ára: 300 Ft, augusztus 9-én osztályozófutam az indulási helyekért, a belépőjegy ára: 300 Ft, augusztus 10-én verseny, a belépőjegy ára: 600 Ft. A bérlet ára: augusztus 8-9-ére 500 Ft, augusztus 9-10-ére 800 Ft, augusztus 8-ától 10-éig 1000 Ft. Az ülőhelyre szóló jegyek ára: augusztus 10-ére 1000 Ft, augusztus 8-ától 10-éig 1500 Ft. A jegyek a következő budapesti fuvarvállaló irodákban válthatók: V., Bajcsy-Zsilinszky út 74. Vill., József krt. 50. XII., Magyar jakobinusok tere 4. XVIII., Vörös Hadsereg útja 3. VI., Hunyadi tér 12. IX., Soroksári út 38-40. XIII., Váci út 28. wu*/(@WTm BUDAPEST