Népszabadság, 1986. május (44. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-03 / 104. szám
1986. május 5., hétfő NÉPSZABADSÁG Befejeződött az NKP Vili. kongresszusa Ismét Herbert Miest választották a párt elnökévé (Munkatársunk hamburgi jelentése.) Az NKP VIII. kongresszusának zárónapján, vasárnap folytatódott és lezárult a vita a pártelnökség beszámoló jelentéséről, ismertették a párt újraválasztott vezető szerveit, s végül jóváhagyták az NKP elkövetkező időszakra szóló cselekvési programját. A hamburgi tanácskozás délelőtti munkaprogramja a választási bizottság beszámolójával kezdődött. A kongresszus zárt ülésen, szombaton a késő esti órákban választotta meg az NKP új vezető testületeit. A választási bizottság tájékoztatása szerint a kongresszus újraválasztotta pártelnöki tisztében Herbert Miest, aki 713 érvényes szavazatból 679-et kapott. Az 57 éves Herbert Mies 1973 óta áll az NKP élén. A kongresszus Ellen Webert választotta a párt elnökhelyettesévé. Egyidejűleg újraválasztották és 91-ről 94 tagúra bővítették az NKP elnökségét. A vasárnapi zárótanácskozáson folytatódott a külföldi delegátusok felszólalása, majd a délutáni órákban a küldöttek jóváhagyták a pártelnökség által előterjesztett kongresszusi téziseket, amelyek mottója: „Egy új politikáért: atomfegyvermentes világot, munkát mindenkinek”. A terjedelmes dokumentum meghatározza az NKP feladatait, törekvéseit a béke megőrzéséért folytatandó harcban. Elemzi továbbá az NSZK társadalmi-gazdasági arculatát, felvázolja az NKP alternatíváját egy széles, társadalmi rétegek érdekeit kifejező gazdaság- és szociálpolitikára, a kommunisták által javasolt oktatáspolitikára, összefoglalja, elemzi az NSZK-ban végbemenő társadalmi-gazdasági átrendeződés legfőbb politikai következményeit és azokból az NKP-ra háruló közvetlen feladatokat. Meghatározza továbbá az NKP tevékenységét az NSZK munkásmozgalmában, a más pártokkal és mozgalmakkal, így a szociáldemokratákkal és a Zöldekkel való együttműködés lehetőségeit, sajátosságait. Az NSZK kommunistáinak háromnapos tanácskozása Herbert Mies pártelnök zárszavával fejeződött be. Győri Sándor Szovjet állásfoglalás a Csernobil körüli nyugati propagandakampányról A kormány köszönete a külföld segítőkészségéért Csernobil körzetében, a baleset sújtotta atomerőműnél tovább folytatják a helyreállítási munkálatokat. A szovjet tömegtájékoztatási eszközök elítélik a szerencsétlenség ürügyén indított, helyenként hisztérikus hangú nyugati kampányt. Moszkvában négytagú amerikai szakértőcsoport végez sugárzásmérést a város több pontján, mint azt az AP moszkvai irodája jelentette. A szovjet televízió vasárnap esti híradóműsorában, a Vremjában — első ízben a szerencsétlenség óta — mozgóképeket közölt, amelyeket a kiégett reaktortól mintegy 200 méterre a földön, valamint helikopterről vettek fel. A reaktor melletti épületek, a távvezetékek épek, ugyanúgy állnak az erőműtől mintegy másfél kilométerre levő többezres település — a személyzeti lakótelep — házai is, mögöttük a kijevi víztárolóval — jelenti moszkvai tudósítónk, Dunai Péter. A csernobili atomerőmű környékéről negyvenkilencezer embert költöztettek el, a mezőgazdasági tevékenységet beszüntették, az állatállományt pedig levágták — mondotta Borisz Jelcin, az SZKP KB PB póttagja, a moszkvai városi pártbizottság első titkára az AP amerikai hírügynökségnek vasárnap Hamburgban adott nyilatkozatában. Elmondta, hogy a lakosság kitelepítését az atomreaktor körüli 30 kilométeres sugarú körzetben hajtották végre. Húsz-huszonöt ember még mindig súlyos állapotban van, a súlyos esetek listájára esetleg még további 10—15 név felkerülhet — mondotta Jelcin,majd hozzáfűzte, hogy 154 személyt kórházban ápolnak. A „veszélyterület” a korábbi 30 kilométeres körzetről mostanra 20 kilométeresre csökkent. Az említett zónán kívül eső területen a tej és az ivóvíz fogyasztható. A baleset okai egyelőre nem ismeretesek, mondotta Jelcin, s nyomatékosan hangsúlyozta, hogy nem történt nukleáris robbanás Csernobilban. A szovjet kormány vasárnap köszönetet mondott azoknak a kormányoknak, szervezeteknek, magáncégeknek és személyeknek, amelyek, illetve akik együttérzésüket nyilvánították, illetve segítségüket ajánlották fel. Jelenleg saját erőforrásokra támaszkodva folytatják a szerencsétlenség következményeinek a felszámolását — mutat rá a TASZSZ közleménye, hozzátéve: ha szükség lesz a jó szándékkal felajánlott segítségre, élni fognak vele. Sajnálatos viszont, hogy az együttérzés és a segítők készség megnyilvánulásával egy időben, meghatározott körök tisztességtelen politikai célokra aknázzák ki a szerencsétlenség tényét. Mindezt egyes nyugati politikusok és sajtószervek azzal a célzattal teszik, hogy kétségeket támaszszanak Moszkvának a leszerelési megállapodásokat ellenőrző intézkedésekkel kapcsolatos álláspontja iránt — írja a TASZSZ kommentátora. Ezt szolgálják nyugati turisták demonstratív hazahívásával vagy azokkal a vádaskodásokkal, hogy a szovjetek — úgymond — eltitkolják a magas sugárzási szintről kapott adatokat. Ugyanilyen célzattal ismételgetik, hogy Csernobilben nem ketten, hanem kétezren haltak meg a balesetnél. Ez okból próbál az Egyesült Államok jogot vindikálni magának. A csernobili atomerőműben bekövetkezett szerencsétlenség különböző reagálásokat váltott ki a nyugati sajtóból, illetve a hivatalos képviselőkből. Megfigyelhető, hogy a katasztrófát követő napokban többnyire viszonylag szakszerű tájékoztatók és kommentárok láttak napvilágot, majd fokozatosan helyt adtak a politikai jellegű értékeléseknek, a Szovjetunió elítélésének, a pánikkeltésnek, néha komoly nukleáris szakértők, köztük amerikaiak is megállapították, hogy a sugárzás szintje a csernobili atomerőmű közvetlen közelében lehet ártalmas, de távolabbi körzetekben semmi esetre sem veszélyes. Ami a részleteket illeti, a The New York Times április 30-i keltezésű tudósítása arról számolt be, hogy az amerikai energiaügyi minisztérium és a nukleáris védelmi ügynökség szakértői szerint „az a szenynyeződés, amely egy reaktor balesete nyomán kerül a levegőbe, nem azonos azzal a veszedelmes szennyeződéssel, amely egy nukleáris robbantást követ”. Dr. Marwin H. Dickers professzor, az amerikai Lawrence Livermoore nukleáris laboratórium vezető munkatársa így nyilatkozott: „A skandináv térségben mért radioaktivitás egy-két milliom értékű volt, s jelentősen alatta maradt annak az értéknek, amely biológiai elváltozást okozhat.” Május elsején a Kijevből Moszkvába érkező 200 nyugati, köztük 80 amerikai és angol diák, illetve tanár az ukrán főváros teljes nyugalmáról számolt be. Róluk pedig az orvosi vizsgálat során megállapították, hogy közülük senki sem fertőzött — nyilatkozta Nagy-Britannia moszkvai követségének szóvivője. Ezzel egy időben Bali szigetén maga az amerikai elnök beszámolt a sajtónak arról, hogy Mihail Gorbahogy „azonnali helyszíni ellenőrzést” gyakorolhasson az erőműnél — teszi hozzá a Pravda Túlbuzgóság című cikke. A Pravda már csak azért is érthetetlennek tartja ezt a magatartást, mert közismert tény, hogy 1971 és 1984 között a világ 14 országában 151 atomerőműben történt baleset. Washington azonban egyetlen alkalommal sem tanúsított a mostanihoz hasonló magatartást. A lap utal rá: Amerika feltehetően így akarja elterelni a nemzetközi közvélemény figyelmét a Líbia elleni agresszióról, a nevadai atomkísérletekről és a csillagháborús programról. csov tájékoztatta őt a balesetről. Larry Speakes, a Fehér Ház szóvivője ugyanott elmondta azt is, hogy a balesetet követően amerikai részről felajánlották a segítséget a károk felmérésében és a terület sugármentesítésében. A Szovjetunió „a segítségét udvariasan megköszönte, de nem vette igénybe”, mert úgy ítélte meg, hogy ellenőrzés alatt tartja a helyzetet. Hírügynökségi jelentések beszámoltak róla, hogy a Szovjetunió elfogadta viszont azt a segítséget, amelyet egy nukleáris betegségek gyógyításával foglalkozó amerikai— nyugat-európai intézet ajánlott fel. Az intézet egyik vezetője, dr. Robert Peter Gale május 3-án meg is érkezett Moszkvába, vele egy időben érkezek a szovjet fővárosba más nyugati szakértők is, akik a szovjet kormány engedélye alapján méréseket végeznek a környezet és a levegő esetleges sugárfertőzésének a megállapítására. Erre azért került sor, mert egyes nyugati lapokban pánikkeltő írások jelentek meg a szovjet fővárosban működő diplomáciai képviseletek munkatársainak állítólagos veszélyeztetettségéről. Egy japán szakértői csoport (amely elsőként végezte el a levegő és egyéb minták vizsgálatát) megállapította, hogy veszélyeztetettségről szó sincs. Mellesleg május elsejei nyilatkozatában a Fehér Ház szóvivője is úgy vélekedett, hogy „a balesetből származó radioaktív sugárzás intenzitása nem haladja meg azt a szintet, amely az Egyesült Államok és a Szovjetunió által korábban — az atomcsendszerződés megkötéséig — végrehajtott légköri nukleáris robbantások esetében volt észlelhető”. Mindezek ismeretében még kevésbé érthető egyes nyugati politikusok és sajtóorgánumok hisztériakeltése, amely mögött nyilván nem egészségügyi, hanem politikai megfontolások állnak. Hisztériakeltés egyes nyugati lapokban Magyar sugárbiológus a magyarországi hatásról A Szovjetunióban történt atomerőművi balesettel kapcsolatban a hazai közvéleményben számos kérdés vetődik fel. Ezek tisztázását segíti az a nyilatkozat, amelyet dr. Sztanyik B. László egyetemi tanár, az Országos Frédéric Joliot-Curie Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet főigazgatója adott vasárnap a magyar sajtó képviselőinek. Bevezetőben arról szólt, hogy a csernobili atombalesetről, illetve az azt követő radioaktív szennyeződésről szóló jelentésekben nagyon gyakran szerepelt az a szó: háttérsugárzás. Ezen azt értjük — mondotta —, hogy az emberiség egy olyan környezetben él,ahol mindenkit, mindenhol és mindig ér sugárzás egyrészt a világűrből, másrészt a földkéregből, az építőanyagokból meg a saját szervezetéből. Ezt nevezzük háttérsugárzásnak. Azok között a radioaktív anyagok között, amelyek ilyen atomerőművi baleset során kikerülhetnek a környezetbe, a legnagyobb jelentősége a radioaktív jódnak van. A Magyarországra bekerült szennyezett légtömegekben is van radioaktív jódizotóp, amely nem valami ismeretlen dolog. Ezzel mindennap foglalkozunk, az orvostudomány fölhasználja a pajzsmirigyműködés vizsgálatára. Ilyenkor százezer egységnyi radioaktív jódot kell adni ahhoz, hogy biztonságosan lehessen a pajzsmirigy működését megállapítani. Ezt nap mint nap adjuk a betegeknek. A százezer egység óriási mennyiség azokhoz az értékekhez képest, amelyeket a magyarországi légköri viszonyok mellett mért szennyeződések mutatnak. Nálunk több nap átlagában számolva egy egység lehetett egy köbméter levegőben. A Nemzetközi Sugárvédelmi Szervezetnek vannak ajánlásai arra vonatkozólag, mennyi lehet az emberi szervezet és ezen belül az egyes szervek sugárterhelése. Azt mondhatjuk, hogy a terhelés tízszer nagyobb lehet az egyes szerveknél, mint az egész testben. Mindaddig, amíg ezek a terhelési értékek ilyen alacsonyak, addig nem érdemes gyógyszert adni, mert több kárt csinálunk vele, mint hasznot. Az úgynevezett jódtabletta például kálliumjódidból áll. A kálium gyógyszer, s nem lehet büntetlenül hoszszú ideig, korlátlanul szedni. A radioaktív jód a fűre is leülepszik, a földfelszínre is leszáll. Minden szennyeződés a légkörből lassanlassan a felületekre jut. A tehenek, amikor a füvet legelik, a radioaktív jódot is lenyelik, s a jód nemcsak a pajzsmirigybe kerül, hanem a tejjel kiválasztódik. Ezért helyes, ha a lakosság és különösen a gyerekek által fogyasztott tejet ellenőrizzük. Azt tanácsoltuk, hogy ne fogyasszák frissen a kis- és magángazdaságok által előállított tejet, hanem azt gyűjtse be az ipar, mert megfelelő ellenőrzés után a tej természetesen fogyasztható. A nagy levelű saláta, sóska, paraj felületére ugyancsak lerakódik a szennyeződés, amely alapos, többszörösen megismételt mosással eltávolítható — fejezte be nyilatkozatát Sztanyik B. László. (MTI) Gazdaságirányítási rendszerünk továbbfejlesztése során a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium által felügyelt 248 vállalatból 230-at soroltak önkormányzati vezetési formába, 18 vállalat államigazgatási irányítás alatt maradt. Az átállás előkészítése már 1984 közepén megindult. Az elmúlt esztendőben 209, az idén eddig újabb tíz vállalat állt át az új vállalatvezetési formára. Ez a folyamat ez év végéig befejeződik. Azágazathoz tartozó vállalatok fogékonynak bizonyultak az új megoldások iránt. A helyesen meghatározott ütemmel elértük, hogy az átállás lebonyolítása megelőzte a mezőgazdasági munkacsúcsokat, illetve a vállalatok többsége az új ötéves tervidőszakra való felkészülést már bizonyos gyakorlatú testületi vezetéssel kezdhette meg. Az új vállalatvezetési formára eddig átállt vállalatok közül 167-nél a vállalati tanács, 33-nál a küldöttgyűlés és 19-nél a közgyűlés látja el az általános vezetési funkciót. A vállalati tanácsok létszáma általában arányban van a vállalatok nagyságával, 16 és 50 között mozog, jellemző a 20-30 közötti létszám. E vezető testületekben a választott küldöttek több mint 58 százaléka fizikai dolgozó, 18 százaléka nő, és több mint 30 százaléka fiatal. A vállalatvezetést képviselő vállalati tanácstagok nagy többsége felsőfokú végzettségű. A küldöttgyűlés tagjainak több mint fele fizikai dolgozó, és egynegyede nő, illetve fiatal. A vezetőségek létszáma öt és 15 között alakul, így az összetételben szerencsésen ötvöződik a szakértelem a gyakorlati termelési tapasztalatokkal. Tehát ilyen szempontból kedvezőek a feltételek ahhoz, hogy a testületek a hatáskörükbe tartozó ügyekben sokoldalú megközelítés alapján hozzák meg döntéseiket. Érdeklődés és aktivitás Az új vállalatvezetési választások — küldött, vezetőségi tag, elnök, elnökhelyettes, igazgató megválasztása — a dolgozók körében nagy érdeklődést és aktivitást váltottak ki. Sokat mond, hogy a vállalatok mintegy felében a jelölőbizottság javaslatával szemben a dolgozói közösség által kiválasztott egy vagy több személyt választottak be a vállalati tanácsba. Örvendetes, hogy az igazgatók több mint felét ellenszavazat nélkül megerősítették korábbi beosztásában, tízen azonban csak a szükséges szavazatok minimumát tudták elnyerni. Mindössze hatan nem kapták meg a megválasztást jelentő kétharmados többséget. A megerősített igazgatók nagy aránya segítheti a megtorpanás nélküli átmenetet, hozzájárulhat az új vállalatvezetési forma mielőbbi teljes kibontakozásához. A hat meg nem erősített, továbbá az egyéb okok — nyugdíjazás, betegség, elhalálozás — miatt üres igazgatói helyekre összesen 29 vállalatnál írtak ki pályázatot. Ezek eredményét értékelve megállapíthatjuk, hogy elsősorban az adott vállalathoz tartozó pályázók bizonyultak esélyesebbnek; mindössze négy esetben választottak meg külső pályázót. Indokoltnak tartjuk, hogy a továbbiakban a gyakorlati tapasztalatok felhasználásával pontosabban szabályozzuk a pályázati rendszert, főképp kívánatos titkosságát. Az új vezető testületek megalakulása után nagyon fontos feladat megtalálni a kollektív és egyszemélyi vezetés helyes összhangját, jó együttműködését. Ehhez mindenképpen szükséges megalkotni a vállalatok szervezeti és működési szabályzatait. Ezek a szabályzatok már a vállalati tanácsok alakuló ülésére elkészültek. Minőségük igen eltérő, és a mai napig sem alakult ki több lényeges kérdésben egységes álláspont. A vállalatok egy másik része rendkívül szűkszavúan, a szükséges — és a vállalati törvényben előírt — rendelkezéseket is figyelmen kívül hagyva alkotta meg szabályzatát. Tapasztalataink szerint a működés során kezd tudatosulni, hogy ez a szabályzat ténylegesen is a vállalat alkotmánya kelll hogy legyen, megfelelő garanciákat tartalmazzon az önkormányzati működéshez, az egyes hatáskörök jogszerű gyakorlásához. Eddig az önkormányzati vezetésre átállt vállalatok több mint ezer ülést tartottak. Ezek elemzése alapján — általánosságban — a következők állapíthatók meg: A vállalati testületek túljutottak a kezdeti bizonytalanságon, működésüket a fokozódó aktivitás, a vállalat egészére kiterjedő érdeklődés jellemzi. Mindez persze még nem jelenti azt, hogy ezek az új vezető testületek már minden tekintetben kielégítően működnek. Az már bizonyos, hogy az önkormányzati vezetésre való áttérés — a számok igazolták — a MÉM irányítása alá tartozó vállalatok gazdálkodásában nem okozott zavart. Az önkormányzó vállalatok többségénél nőtt a nyereség, a veszteség pedig az előző évi felét sem éri el. Tapasztalataink szerint a veszteséges, illetőleg a gyenge eredménynyel gazdálkodó vállalatoknál a vezető testület nem minden esetben értékelte kellő kritikával a vállalat helyzetét, és főleg objektív problémákra hivatkozva magyarázták a gyenge gazdálkodást. A testületek működésének konkrét tapasztalatai szerint a tervezett évi két-három testületi ülés kevés. Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy ennél jóval több — néhány helyen öt-hat — vállalati tanácsi ülést is tartottak. A közgyűléses, küldöttgyűléses formánál általában maradtak az előírt kötelező minimumnál. Kell a tájékozottság Tavaly a vállalatok nagy többsége a szervezeti szabályzatokat, illetőleg a termelés egyes kérdéseit tárgyalta. Az utóbbi napirendek termelési tanácskozás jellegűvé tették a testületek üléseit, más szóval: a vállalati tanácsok sok esetben nem a hatáskörükbe tartozó ügyekkel foglalkoztak. Ebben az átmeneti időszakban nem kifogásoltuk ezeket a napirendeket, mivel a testületi tagok vállalati tájékozottságát, áttekintését segítették. A megfelelő informáltsághoz azonban a jövőben más módszereket kell találni. Több vállalatnál bevezették például azt, hogy az ülések közötti időszakban a testületi tagok intézményesen tájékoztatást kapnak a legfontosabb operatív intézkedésekről, a vállalatot érintő gazdasági, piaci helyzetről. Az idei első negyedévi testületi üléseken főképp stratégiai kérdések kerültek napirendre. A vállalatok ez alkalommal vitatták meg, illetőleg hagyták jóvá éves mérlegüket, az eredményfelosztást, az éves tervet, értékelték a vezetők elmúlt évi munkáját, és kitűzték az 1986. évre szóló prémiumfeladatokat. A vállalatok nagy részénél oldódott a kezdeti tartózkodás, az üléseken érdemi vita alakult ki, amelyhez sok választott küldött is hozzászólt. A MÉM miniszteri értekezletének határozata alapján 1985 decemberétől megindult a vállalati tanácsok elnökeinek és elnökhelyetteseinek központi képzése. Ezzel párhuzamosan vállalati szervezésben — központi előadók bevonásával is — a testületi tagok képzése szintén megkezdődött, hét szeminárium pedig már be is fejeződött 183 fő részvételével. A tanfolyamok hatása érzékelhető javulást hozott a testületek működésében. Az önkormányzati testületeknek a működéséről még csak kezdeti tapasztalatok vannak, ezért az általános és végérvényes következtetések levonásának még nem érkezett el az ideje. A több mint egyesztendős működés alapján azonban egyes szembetűnő nehézségek feloldására, a testületi munka javítására máris lehet javaslatokat tenni. Megfontolandó a nem vezető beosztásban levő választott testületi tagoknak a munkáját — a tekintélyüket növelő módon, a tsz-vezetőségek helyzetét is figyelembe véve — esetleg anyagi ösztönzés formájában is elismerni. Ennek rendszerét kísérleti jelleggel néhány vállalatnál és szövetkezetnél az 1988— 1990-es évekre be lehetne vezetni. Sok ütést a leendő A kollektív vezető testületek megalakulása szükségessé teszi az 1982. évi minisztertanácsi és SZOT elnökségi együttes határozat rendelkezéseinek korszerűsítését. Ennek keretében rendezni kell a szakszervezetek és a vállalatvezető testületek kapcsolatát, munkamegosztását és a munkahelyi demokrácia fórumainak hatáskörét. A új vállalatvezetési formák bevezetése megköveteli a kollektív és egyszemélyi vezetés új arányainak kialakítását. Ennél nagyon kell ügyelni a vezetés operativitására. Felülvizsgálatot és módosítást igényelnek azok a — még hatályban levő — jogszabályok, amelyek a korábbi felügyeleti jogkörbe tartozó engedélyezési eljárásokat szabályozzák. Tudatában kell lennünk annak, hogy az igazán nehéz feladatok most következnek. Jelenleg egy folyamat kezdetén vagyunk. Az lenne kívánatos, hogy a vállalaton belüli munka és a gazdálkodás külső feltételei a szükséges időben és akként változnának, hogy egymást erősítve kiváltanák az önkormányzó vállalatok teljesítőképességének növekedését. Oláh Józs MÉM főosztálya ÉLELMISZER-GAZDASÁG Új irányítási formák