Népszabadság, 1986. június (44. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-30 / 152. szám

NÉPSZABADSÁG AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: Borbély Gábor Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest Vill., Blaha Lujza tér 3. Telefon: 343-100, 336-130 A Népszabadság levélcíme: 1960 Budapest A Hírlapkiadó Vállalat levélcíme: 1959 Budapest Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (Helir) Budapest V., József nádor tér 1. 1900, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy hóra 43, negyedévre 129, egy évre 516 forint. SZIKRA LAPNYOMDA INDEX: 25 001 ISSN 0237-3777­4 ÍHDXIP©®Ő WMMP©0ő VASÁRNAP AZ AZTÉK STADIONBAN Döntő a kontinensekért Nyugatnémetek harmadszor vagy argentinok másodszor? Mexikóváros, június 27. (Kiküldött munkatársunk telef­on­­jelentése.) Minden világbajnokság előtt a kérdések kérdése az: vajon európai, avagy dél-amerikai csapat nyeri-e az Aranyérmet? E kontinentális párvia­dal jelenleg 6:6-ra áll, és most an­nál is inkább előtérbe kerül ez a rivalizálás, mert a döntőben „föld­részek találkozója” következik. Noha a nagy versenyfutás a vb-k kezdete óta tart, érdekes módon nem sokszor fordult elő, hogy az első he­lyért európai és dél-amerikai együt­tes mérkőzzön meg egymással. Egé­szen pontosan négyszer, és mind a négy alkalommal Dél-Amerika kép­viselője győzött (1958: Brazília— Svédország 5-2, 1962: Brazília— Csehszlovákia 3-1, 1970: Brazília— Olaszország 4-1, 1978: Argentína— Hollandia 3-1). Az európaiak számá­ra további hátrány — legalábbis a Mundial-statisztika szerint —, hogy a tengerentúlon rendezett világbaj­nokságokon az öreg kontinens egyet­len reprezentánsa sem jutott el a csúcsra, azaz Amerika „otthon” tar­totta az aranyérmet. Ez persze nem jelent semmit, hi­szen Argentína együttese ugyanúgy folytathatja, mint ahogy az NSZK­ válogatottja megszakíthatja a hosszú sorozatot. A döntőnek ugyanis nincs favoritja, s ha lenne is, mit számít a papírforma a labdarúgás legfon­tosabb mérkőzésén? Csupán annyi bizonyos, hogy nem lesz új világbaj­nok, mert az NSZK (1954, 1974) és Argentína csapata (1978) is elhódí­totta már a címet, illetve a Világ Kupát. Itt, Mexikóban a szurkolók többsé­ge argentin sikert remél, Carlos Sal­vador Bilardo, a dél-amerikaiak szö­vetségi kapitánya legfeljebb csak ti­tokban utazik e hangulat hajóján. A szakvezető higgadtan kijelentette: „A világbajnokság kezdetétől fogva azt gondoltam, hogy az NSZK vá­logatottja lesz az egyik finalista. A nyugatnémetek kiválóan értik a csa­patjátékot, s hozzátehetem: szinte pontosan azt a precíz futballt játsz­­szák, amit magam is mindig igye­keztem megvalósítani.” Sokak számára talán meglepő az utóbbi mondat, ám a Mundialon bebizonyosodott: az argentinok játé­ka közelebb áll az európai, mint a dél-amerikai stílushoz. A csapatot ez jellemezte már 1978-ban, Cézár Luis Menotti szövetségi kapitánysága ide­jén is, bár Bilardo nem szereti, ha korábbi kollégáival együtt emlege­tik. „Én nem beszélek más szakve­zetőkről, akik viszont szüntelenül beszélnek rólunk” — jegyezte meg epésen a minap, nyilvánvalóan arra célozva, hogy Menotti többször — és rendszerint nem a legnagyobb elis­merés hangján — értékelte a mai csapat teljesítményét. Ettől függetle­nül, Bilardo is szakított a dél­amerikai hagyományokkal, s a köny­­nyedség helyett mindenekelőtt a cél­­tudatosságra összpontosított. Az új fiúkból — hiszen a jelenlegi együt­tes tagjai közül csak Maradona és Valdano szerepelt 1982-ben, az ezt megelőző világbajnokságon­­ reme­kül megszervezte a válogatott védel­mét, s ennek elsődlegessé tétele azért is bölcs edzői elhatározás volt, mert elöl az argentinoknak van olyan já­tékosuk, amilyen egyetlen más csa­patnak sincs. Diego Armando Ma­radona egymaga képes eldönteni a mérkőzéseket (mint ahogy megtör­tént az angolok, majd a belgák el­leni találkozón), azaz, ha hátul szi­lárd a fal, szinte garantált a győ­zelem. Most már az sem mondható, hogy az argentin futball nem iga­zán látványos, hiszen amióta Mara­dona formája tetőpontjára érkezett, csodálatos megoldásain és góljain egyöntetűen ámul a világ. Ám Bi­lardo — aki szintén el van ragad­tatva a 10-es számú virtuóz alakítá­saitól — a Mundial-taktika kidolgo­zásakor nem sokat törődött a szép­séggel, de elképzeléseit a csapat eredményei fényesen igazolták. Az argentin válogatott veretlenül jutott el a döntőig (pontot is csak a cím­védő olaszokkal szemben vesztett), és az éremosztásra várók közül egyedül tartotta fontosnak a cso­portgyőzelmet. S mindezeknél a­ii­­nálé előtt aligha lehet kedvezőbb ajánlólevele. A nyugatnémetek sokkal rázó­sabb úton, kátyús makadámon ha­ladtak Mexikóvárosba az Azték sta­dionig (ezen a vb-n korábban egy­szer sem játszottak itt), mert na­gyon sok buktatót kellett leküzde­niük, amelyek közül néhányat ön­maguk emeltek. Hiszen nem vitat­ható, hogy az NSZK együttese Ma­rokkó és Mexikó csapatánál is jobb. Csakhogy Rummenigge és társai gyakran elmaradtak a való­di képességeiktől. Franz Becken­­bauer szövetségi kapitány — aki Mexikóban a helyi lapok szerint először a franciák elleni elődöntőn tudott őszintén örülni —, sportsze­rűen el is ismerte: „A szerencsére is szükségünk volt ahhoz, hogy a döntő részvevői lehessünk.” Igaz, aztán hozzáfűzte: „Így vagy úgy, de újra meghatározó szerepet játszot­tunk a világbajnokságon, s ez min­den, amit kívánhattam". Igen, a nyugatnémeteknél már hagyomány, hogy a legelső vonal­ba zárkóznak fel. Finalisták voltak Svájcban (1954), Angliában (1966), majd hazai környezetben, az NSZK- ban (1974) és legutóbb Spanyolor­szágban is. Azaz rutinos döntősök, nemcsak a távolabbi múlt miatt, hanem azért is, mert az 1982-es arany- (számukra ezüst) mérkőzé­sen a jelenlegi keret tagjai közül Schumacher, Karl-Heinz Förster, Briegel, Littbarski és Rummenigge egyaránt szerepelt (játszott a spa­nyolországi tornán Matthäus és Magath is). Ami feltétlenül a ja­vukra szól, az az, hogy nincs olyan rossz forma, amelyet másoktól rit­kán látható, tőlük viszont megszo­kott erőfeszítéssel le ne küzdené­­nek, és ez talán nagyobb diadal, mint nyerni akkor, amikor szinte magától (Magath-tól) sikerül min­den. Mexikóban mindenesetre­­ né­hány napos, a hazai csapat kiesése óta tapasztalható — viszonylag csendes időszak után — visszanyer­te zajos népszerűségét a futball. Hiába, a döntő, az döntő, még ak­kor is, ha a vendéglátók együttese minden — és tegyük hozzá — túl­zott várakozás ellenére nem léphet pályára vasárnap déli 12 órakor az Estadio Aztecában. A nagy talál­kozóra kincsekért sem lehet jegyet szerezni (talán ennek példázására nyomtatták a házigazdák arany­színűre a belépőt), így a helyszínen több mint 114 ezer néző látja majd a „kontinentális” összecsapást. Amelynek annyi előzménye van, hogy a nyugatnémet és az argentin válogatott korábban 1958-ban és 1966-ban találkozott a világbajnok­ságon, előbb az NSZK csapata győ­zött 3-1 arányban, majd gól nélkü­li döntetlen volt az eredmény. Ezekről a csatákról azonban csak az évkönyvek eldugott lapjain lel­hetünk rövid összefoglalókra, hi­szen mindkétszer a csoportmérkő­zéseken randevúztak a vetélytár­­sak. Míg most, ugyebár ... Végül meg kell jegyezni: szomba­ton is lesz egy találkozó. Pueblá­­ban, a harmadik helyért. És mint ilyenkor mindig, most is hálátlan a labdarúgás, ezúttal a franciákkal és a belgákkal szemben — mert a döntő előtt erre a mérkőzésre, né­mi túlzással, ki figyel oda? Hegyi Iván Argentína—NSZK Mexikóváros, Azték stadion, vasárnap, magyar idő szerint 20 óra. J­­: Arppi-Filho. (brazil). Argentína: Pumpido (11) — Cuciuffo (9), Ruggeri (19), Brow­n (5), Olar­­ticoechea (16) — Giusti (14), Batista (2), Enrique (12). Maradona (10) — Burruchaga (7), Valdano (11). NSZK: Schrumacher (1) — Berthold (14), Förster (4), Eder (6). Briegel (2) — Brehme (3). Jakobs (17). Matthaus (8). Magath (10) — Allots (19), Rumsmenigge (11). A harmadik helyért: Belgium—Franciaország Puebla, szombat, magyar idő szerint 20 óra. Jv.: Courtney (angol). Belgium: Pfaff (1) — Gerets (2), Grun (13). F. van dér Elst (3). Vervoort (22) — Scifo (8). Demol (21). Ceulemans (ll). vereauteren (6) — Claesen (16). Veyt (18). Franciaország: Rust (22) — Ayache (3). Le Roux (7). Battiston (4). Amo­­ros (2) — Gengh-lnl (13), Tigana (14). Vercruysse (15). Tusseau (8) — Sto­­pyra (19). Papin (17) vagy Bellone (18). Ezúttal nem Maradona támad, hanem őt rohamozták meg a fotósok és az újságírók. Az argentin szurkolók bíznak abban, hogy kedvencüknek, az NSZK játékosai sem tudnak megálljt parancsolni. MTI KÜLFÖLDI KÉPSZOLGÁLAT KÜLFÖLDRŐL JELENTIK WIMBLEDON: A nem hivatalos fü­ves­­pályás tenisz-világbajnokságon a csütör­töki eredmények már nem szolgáltak szenzációkkal, bár így is akadt váratlan fordulat. A tav­alyi győztes, a nyugat­német Boris Becker két játszma után sötétedés miatt kénytelen volt a játékot félbehagyni. Ugyanakkor a svájci Heinz Günhardt kedvező helyzetből kikapott a csehszlovák Stejbertől. LAPPEENRANTA: A nemzetközi atlé­tikai verseny legnagyobb szenzációját az jelentette, hogy hosszú kényszerszünet után ismét rajthoz állt a 400 méteres gátfutás koronázatlan királya, az ame­rikai Edwin Moses. Az olimpiai és vi­lágbajnok atléta visszatérése nagyszerű­en sikerült, remek idővel, 48.89 mp-cel biztosan győzött. RIJEKA: Megkezdődött a Trófea Jugo­szlávia nemzetközi férfi kézilabdatorna. Nyolc együttes két négyes csoportban verseng. A magyar válogatott 27:26 ará­nyú vereséget szenvedett az NDK-tól. . Ia IUUII ELNÖKSÉGI ÜLÉST tartott a Ma­gyar Labdarúgó Szövetség. A téma a külföldi szerződések ügye volt. Dr. Pán­­csics Miklós, az MLSZ főtitkára elmond­ta, hogy tíz labdarúgó kap tárgyalási en­­gedélyt. A főtitkár szerint a magyar labdarúgó-válogatott mexikói világbajno­ki szerepléséről szóló jelentést a július közepi ülésen tűzi napirendre az elnök­ség. AZ ORSZÁGOS első osztályú egyéni salakmotoros bajnokság második fordu­lóját Rákócziff­alván rendezték meg. A 16 .,vaspapucsos" izgalmas csatáját a nyír­egyházi Petrikovics József nyerte a ma­ximális, 13 pontos teljesítménnyel. A tavalyi bajnok, a debreceni Adorján Zoltán az ötödik futamban kicsúszott, ezzel értékes pontokat veszített, így csak az ötödik helyen zárt. A 27. MECSEK KUPA nemzetközi ke­rékpárverseny második szakaszát, a kri­­tériumversenyt Pécs belvárosában 30 kö­rös, 60 km-es távon bonyolították le. A technikai tudást igénylő pálya érdekes versenyt hozott, amely próbára tette a versenyzők erőnlétét és versenytapaszta­latát is. Az egyéni győztes Thomas Schenderlein (NDK, Gera) lett, s csapa­ta is győzött. Biondi: újabb világcsúcs Úszás Az Egyesült Államok úszóbajnok­ságának ötödik napján Matt Biondi újabb világcsúccsal szerzett arany­érmet. Néhány napja a 100 m gyor­son, javított rekordot, ezúttal pedig ugyanebben az úszásnemben, az 50 méteren vitt véghez hasonló bra­vúrt (22.33 mp, a korábbi 22,40-es rekord az ugyancsak amerikai Tom Jäger nevéhez fűződött). Sikerével Biondi az első úszó, aki az amerikai úszóbajnokságok történetében mind­három rövid távú gyorsúszószámot megnyerte. Kitűnő versenyt hozott még a férfi 200 m pillangó is, ahol négyen értek 2 percnél jobb idővel célba. Hannoverben, az NSZK úszóbaj­­nokságának újabb napján a legjobb eredményt Rainer Henkel érte el, a 400 méteres gyorsúszásban mindösz­­sze fél másodperccel maradt el hon­fitársa, Michael Gross világcsúcsá­tól (3:48.30 mp). Nevezések a budapesti vb-re Birkózás Július elsején zárul az előneve­­zési határidő az október 19—26. kö­zött, a Budapest Sportcsarnokban lebonyolításra kerülő szabad- és kö­töttfogású világbajnokságra. Eddig mindössze hét ország küldte el a nevezési szándékáról tanúskodó te­lexet a szervezőkhöz. (A név sze­rinti listák beérkezési dátuma: szeptember 15.) Az első Dél-Korea volt, amely 7­7 birkózóval képviselteti magát mindkét fogásnemben. A nyugatné­metek már nevekkel is szolgáltak. A kötöttfogásúak között végre együtt is fellép a két ügyes Scherer-fivér, Márkus a 48, Bernd pedig az 52 kg-ban próbál szerencsét. Érdekes­ség, hogy ezúttal az egykori olim­piai bajnok Pasquale Passarelli öccse, Claudio is kiharcolta a válo­gatottságot, a kötöttfogású 68 kiló­sok között lesz érdekelt. Szabadfo­gásban az elmúlt évekhez hason­lóan ismét a török származású Ca­­kici képviseli a nyugatnémet színe­ket a 68 kilósok között. Kuba névsora azért érdekes, mert egyelőre hiányzik a csapatból a 74 kg-os Raul Cascaret. Ő a tavalyi budapesti szabadfogású vb-n a szi­getország első vb-aranyérmét har­colta ki. Schererékhez hasonlóan a kubai csapatban is akad „családi érdekeltség”. A szabadfogású 130 kg-ban Domingo, a kötöttfogású ne­hézsúlyban pedig Candido Mesa lép szőnyegre. Lengyelországból — ez várható volt — két teljes, azaz tíz­tíz birkózóból álló csapat érkezik. Svédországból pedig 3 szabad- és 9 kötöttfogású sportoló indulásával le­het számolni. A törökök mellett Szíria is jelentkezett. Utóbbiak kö­zül az olimpiai ezüstérmes Atiyeh (szabadfogás, 100 kg) reméli a leg­szebb eredményt a magyar főváros­ban. Maradtak az edzők Asztalitenisz Pigniczki László és Volper László edzőknek, a magyar férfi, illetve női asztalitenisz-válogatott irányítóina­k június 30-án lejár a szerződésük. A szövetség foglalkozott az utódlás kér­désével, és úgy döntött: további munkára kéri fel a két szakembert. A megállapodás megtörtént. Pignicz­ki és Volper újabb szerződése 1988. december 31-ig szól. — Nagy megtiszteltetésnek tart­juk, hogy továbbra is élvezhetjük a sportág vezetőinek bizalmát, s öröm­mel kötöttünk újabb szerződést — mondta kettejük nevében Pigniczki László. — Tudjuk, sok a tennivaló, elsősorban a férfiutánpótlás hely­zete miatt. Reméljük, hogy a tehet­ségekből sikerül kialakítani egy új, ütőképes csapatot. Sokkal kedvezőbb a helyzet a női vonalon, hiszen idén két Eur­ópa-bajnoki címet is nyer­tünk, nagyon sok az ügyes fiatal. Jö­vőre világbajnokság lesz, 1988-ban pedig a legfontosabb esemény, az el­ső olimpiai részvétel. A két szakember rövidesen kijelö­li az új válogatott keretet, amely a szokások szerint július végén kezdi meg a közös felkészülést, ősszel is­mét gazdag program vár a sportág­ra. Szuper Liga-mérkőzések, nem­zetközi bajnokságok, a klubcsapa­tok pedig az EK és az ETTU Kupa küzdelmeiben indulnak. Jövőre az Új-Delhiben sorra kerülő világbaj­nokság korai, februári időpontja mi­att a szokásosnál hamarabb, már az év elején megrendezik az Európa 12 versenyt, amelynek első alkalommal svájci város, Basel ad otthont. Tv-közvetítés a „Jóakaratról” Azok sem maradnak le a Jóaka­rat versenyek eseményeiről, akik jú­lius 4. és 20. között nem tartózkod­nak Moszkvában vagy a három to­vábbi helyszínen, Tallinnban, Jur­­malában és Vidnojében. A hírügy­nökségi beszámolók szerint a tévé­­képernyők előtt másfél milliárd né­ző követheti figyelemmel a küzdel­meket. Az országok többsége 90 per­ces összefoglalót kap a nap esemé­nyeiről. Azok az országok pedig, amelyek nem rendelkeznek műhol­das összeköttetéssel, videokazettákat kapnak a versenyekről. A Magyar Televízió sportosztálya is népes kül­döttséggel képviselteti magát, a ri­porterek mellett szerkesztők, gyár­tásvezetők, műszaki szakemberek utaznak a Szovjetunióba. A Magyar Televízió először július 5-én, szombaton, az ünnepélyes meg­nyitóról és az úszóviadalról ad ösz­­szefoglalót. Július 6-tól 20-ig minden este 21 órakor rendszeresen jelent­kezik másfél órás összefoglalóval is, amelyet egy intervíziós csoport szer­keszt. Az MTV élő közvetítésben számol be az atlétikai Mobil Grand Prix­­ről, a magyar vízilabda- és női ké­zilabda-válogatott valamennyi mér­kőzéséről, valamint a férfi és női szerenkénti tornadöntőkről. A magyar színeket két együttes képviseli a csapatsportágakban. A vízilabdázók kezdenek korábban, jú­lius 9-én, szerdán az NSZK ellen. A további ellenfelek sorrendben: Hollandia (július 10.), az Egyesült Államok (július 11.), a Szovjetunió (július 12.) és Görögország (július 13. ). A női kézilabdázók először jú­lius 13-án, vasárnap, szintén az NSZK ellen lépnek pályára. A kö­vetkező vetélytársak: Japán (július 14. ), az Egyesült Államok (július 15.), Dánia (július 17.) és a Szovjetunió (július 18.). ______SAKK______ HARCOS DÖNTETLEN A bugojnói nagymesterversenyen sok döntetlen született, de nem mind volt szaloniemi. Az alábbi játszmá­ban előbb Miles, majd Karpov há­rította szellemes módon az ellenfél fenyegetéseit. Vezércsel KARPOV—MILES Bugojno, 1986. 1. Hf3 d5 2. d4 Hc6!? (A ma már ritka Csigorin-rendszer) 3. c4 Fg4 4. cxd6 Fxf3 5. gxf3 Vxd5 6. e3 e6 (Aktívabb 6. 6. e6 7. Hc3 Fb4 8. Fd2 Fxc3 9. bxc3 Vd6!, ami egy Kaszparov— Szmiszlov, Vilniusz, 1984 játszmában döntetlenre vezetett) 7. Hc3 Vh5 8. f4 Vxdff 9. Kxdl 0—0—0 10. Fd2 Hf6 11. Fb5 He7 12. Ke2 Hf3 (Vilá­gos futópárjával és erős centrumával némi előnyre tett szert. Most hosszú manőve­rezés, átcsoportosítás következik) 13. Bad­ Fe7 14. Fd3 Kb8 15. Bhg1 g6 16. Ha4 h6 17. Hc5 Bhg8 18. Hb3 g6! 19. fxg5 hxg5 20. h3 He8 21. Fe4! Hed6 22. Fg2 Ff6 23. Hc5 Kc8 24. Fa5 b6 25. Ha6 Bd7 (Nem bxa5? 26. Bxc7+ és matt miatt) 26. Fb4 e5! 27. Fc6 Be7 28. dxe6 Fxe5 29. Bc2 f6 30. a4 Bh8 31. a5?! Bxh3 32. axb6 axb6 33. Ba1? (Karpov mattra játszik, fe­nyeget 34. Hc6 és 35. Ba8. Miles azonban, úgy látszik, kiheverte Kaszparov elleni súlyos veresége következményeit és ötletes ellenkombinációt talál) 33. —. Fxb2! 34. Bdl (34. Bxd2-re Hd4i és 35. —. Hxc6 jöhetett. Most nem megy 34. —. Hd4t 35. Bxd4 Fxd4 36. Fxd6 cxd6 37. Fg2t!. sem 34. —. Fe5 35. Ba2! miatt. Miles meglepő megoldást készített elő) 34. —. B7Xe3t!! 35. fxe3 Bh2f 36. Kd3 Bxc2 37. Kxc2 Hxe3! 38. Kxb2 Hxdff 39. Kel Hf2 40. Kd2 Hg4 (A függő állás. Sö­tétnek 4 gyalogja *van egy tisztért, de a döntetlent Karpov viszonylag könnyen eléri) 41. Fxd6 cxd6 42. Hb4 f5 43. Hd5 He5 44. Fb5 (A sötét király nem köze­ledhet!) 44. .. Kd8 45. Ke3 Hg6 46. Kd4 Hf4? 47. Hxf4 gxf4 48. Fd3 Ke1 49. Fxf5 Kf6 50. Ke4 Kg5 51. Fd7 d5f dön­tetlen.

Next