Népszabadság, 1987. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-02 / 27. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 1,80 Ft NÉPSZABADSÁG 1987. február 2., hétfő AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XLV. évfolyam, 27. sión f (ot ) Nyugdíjasok oldala (4. oldal)) AZ ERDŐGAZDASÁG IDEI TERVE Új erdő nyolcezer hektáron (Munkatársunktól.) Tavaly az erdőgazdaság az előirányzatok szerint fejlődött. Az átlagosnál nagyobb ütemben járult hozzá a nemzeti jövedelemhez, javult az élőmunka és az eszközök hatékonysága. A hazai ipar ellátásának sérelme nélkül kielégítette a lakosság megnövekedett tűzifaigényét. Csaknem 15 százalékkal bővítette a gazdaságos nem rubelelszámolású exportját. Az erdészek a kitermelt erdők helyén és a gazdaságosan nem művelhető mezőgazdasági földterületeken 29 ezer hektárt erdősítettek. Ez a teljesítés 2500 hektárral több, mint az 1985. évi. Javult az erdők ápolásának, nevelésének minősége is. Ebben az évben az erdőgazdálkodás piaci, közgazdasági környezete várhatóan nem változik számottevően. Az ipar, építőipar tervezett gyorsabb növekedésének megvalósulása az év második felébert fokozhatja a belföldi ipari fa iránti keresletet. A lakosság tűzifaszükséglete az 1986. évi mintegy kétmillió tonna körül alakul. A jelek szerint a fatermékek exportpiaca sem romlik. A fakitermelés az erdők 270 millió köbméter fakészletéből egyelőre nem fokozható tovább, és 8,5 millió köbméter teljesítés várható. Ez a kitermelés nem sérti a szigorú előírásokat. Az erdőgazdálkodásban a termelési érték további növekedését a termékszerkezet korszerűsítésével, a fahasznosítás arányának növelésével, a faanyag magasabb fokú feldolgozásával kívánják elérni. Az erdőgazdasági vállalatok nagyobb része vállalkozott exportbővítő fejlesztésekre, amelyhez pályázat útján központi segítséget is kapnak. Erre építve, a terv az export további 9 százalékos növelésével számol. Az idén 7,5—8 ezer hektárral tovább nő az erdőterület állami beruházásként. A felújítás a kitermelt erdők helyén ugyancsak ütemesen folytatódik. Új, nagyobb szabású 10 éves erdőtelepítési program kerül 1987-ben a kormány elé. Egész Európában fokozódó össztársadalmi gond az erdők egészségi állapotának megromlása, amely alapvetően a növekvő környezeti ártalmaknak tudható be. Mindezzel kapcsolatban az illetékesek az elmúlt hónapokban komplex, a nemzetközi hálózatba illeszkedő jelzőrendszert dolgoztak ki, amelyet nagyobbrészt ez évben ki is építenek. Új vadászati törvény készül, amelynek egyik fő célja a mező-, az erdő- és vadgazdálkodás jobb összhangjának megteremtése. Egyik megoldatlan, nagy problémája az erdőgazdálkodásnak a fakitermelés és az erdőművelés gépesítése. Többéves stagnálás után végre felgyorsulhat az elhasználódott gépek korszerűsítéssel egybekötött pótlása. A technikai elmaradás felszámolásáról szó sincs, de a további romlás megállítására már van remény. Az idén fontos lépéseket tesznek a lemezipar — elsősorban a faforgácslemezgyártás — fejlesztésére. Remény van arra, hogy vegyesvállalat alapításával megindulhat ez a munka. Az éves ágazati terv szerint az eddig nem hasznosított faanyag mind nagyobb részéből tüzelési célú „apríték” készül. Az erdőgazdaságok új terméke fűtőolajat, földgázt helyettesít az ipari, mezőgazdasági és kommunális energiatermelésben. Téli fakitermelés a Balaton-felvidéki Erdőgazdaság farkasgyepűi erdészetében. Szolgálat pihenőidőben Szombaton befejeződtek a munkásőrség egységgyűlései, amelyek az idén egy kicsit ünnepélyesebbek voltak a minden esztendőben szokásos mérlegkészítő, feladatmeghatározó munkaértekezleteknél. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a rájuk jellemző szerénységgel, úgyszólván nagy családi körben emlékeztek meg a munkásőrség megalakulásának harmincadik évfordulójáról, köszöntötték a testület 4200 alapító tagját és az őket támogató, helyettük gyakran otthoni szolgálatot vállaló családtagokat. A hír tulajdonképpen csak ennyi lenne tényszerűen: véget ért egy százezreket megmozgató, társadalmi érdeklődést kiváltó rendezvénysorozat. Kibővítendő a híradás tartalmát, hivatkozhatnánk számokra, a munkában és a szolgálatban elért sikerekre, s a társadalom, kormányzatunk kitüntetésekben, elismerésekben is megnyilvánuló megbecsülésére - most mégis csak egyetlen tényt emelnénk ki: szombaton fejeződtek be az egységgyűlések. S nem azért hangsúlyos ez a szó, mert a szombat majdnem mindannyiunk számára egy kicsit hétvégi ünnep, a családi együttlétre, a pihenésre szánt nap, hanem azért, mert mentalitást tükröz: nem a munkából elvett időben ültek össze a szürke egyenruhások, hogy emlékezzenek, számadást készítsenek és terveket kovácsoljanak - hanem a pihenőnapjuk egyikén, a szabadidejükben. Áldozatot hoztak? ünneprontás nélkül mondhatjuk, hogy tulajdonképpen nem, mert önként vállalták a gyakran kemény próbatétellel járó fegyveres szolgálatot, tudván tudva azt is, hogy a szolgálat nagyobbik része napjainkban a munka, a mindennapi megméretés, a helytállás azon a poszton, ahol dolgoznak. Nekik természetes, hogy olykor a szombat és a vasárnap is munkanap, s nemcsak olyankor, amikor ünnepi ruhába öltözve tanácskoznak, vitatkoznak, tanakodnak a hétköznapokról. Az év közbeni szolgálati idejük legnagyobb részét is a szabadidejükből veszik el. Nemegyszer úgy, hogy este, éjszaka még szolgálatot teljesítenek valahol - objektumokat őriznek, segítenek a közbiztonság fölött őrködőknek, vagy éppen gyakorlatra készülnek -, és reggel már munkába állnak. Hivatkozás,mentegetőzés helyett kétszeres akarattal, mert a munkatársak és önmaguk előtt akkor van igazán becsületük, ha a napi tennivalóikat is példamutató fegyelemmel végzik. A híradások legfeljebb arról tájékoztattak ebben a hónapban, hogy itt és itt munkásőr-egységgyűlést tartottak. Arról már nem esett szó, hogy az embertelen tél jó néhány helyütt felborította a gondosan előkészített pihenőnapi hivatalos programokat is. Bár a munkásőr-kollektívák életében fontos esemény az egységgyűlés, azért azt tartották a legfontosabbnak, hogy szavak helyett cselekedjenek - úgy, ahogy nemcsak rendkívüli körülmények között teszik, segítsenek ott, ahol tudnak. A legtöbbjüknek nem kellett parancs ahhoz, hogy részt vegyenek a hóeltakarításban, kezdeményezzék és vállalják a termeléskiesés pótlására szervezett hétvégi műszakokat, közreműködjenek az elzárt falvak lakóinak élelmiszerellátásában, a közlekedés lehetőségének megteremtésében. A gyűlésekre a munkahelyi vezetők, kollégák, családtagok is hivatalosak voltak, s jóleső érzéssel hallották, hogy nem volt elfecsérelt az az idő, amit a munkásőrök a szabadidejükből szakítottak ki szolgálatra. Érezhették, hogy megbecsülik az édesapát, a férjet, a munkatársat. Talán ezért is van, hogy a januári egységgyűléseken több mint négyezer új munkásőr tett esküt. Kónya József A béke minden ember legszemélyesebb közügye Állásfoglalás a XI. országos békekonferencián • Csehák Judit felszólalása Szombaton Budapesten az Építők Rózsa Ferenc Székházában ülésezett a XI. országos békekonferencia. A magyar békemozgalom vezető fórumán 1200 küldött és meghívott vendég vett részt. A tanácskozás elnökségében foglalt helyet Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárhelyettese, Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese, Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, valamint a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a szakszervezeti mozgalom, más társadalmi és tömegszervezetek vezetői, a kulturális és a tudományos élet, az egyházak jeles képviselői. Az Országos Béketanács új elnökének, Sztanyik B. Lászlónak, az Országos Frédéric Joliot-Curie Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutatóintézet főigazgató főorvosának megnyitó szavaival kezdődött a XI. országos békekonferencia szombati'' plenáris ülése. Az elnök megnyitó szavaiban hangsúlyozta, hogy az elmúlt években a békemozgalom ereje világszerte tovább növekedett, s ma már mindenütt számottevő tényezője a háborús veszély elhárítását célzó kezdeményezéseknek, a világbéke megőrzésének. A nukleáris fenyegetés azonban új és új erőfeszítésre készteti azokat, akik az emberiség békéjét valóban szívügyüknek tekintik. Ezután Barabás Miklós, az Országos Béketanács főtitkára emelkedett szólásra. A béketanács főtitkárának vitaindítója Vitaindítójában hangsúlyozta: nagy változások jellemzik az előző békekonferencia óta eltelt időszakot. Olyan leszerelési program született, amely az ezredfordulóra az egész világot, annak minden szögletét meg kívánja szabadítani az atomfegyverektől. Moszkva, Genf, Budapest, Stockholm és Reykjavík neve fémjelzi ezt a folyamatot. Ebben a jó irányú és felgyorsult mozgásban vált napjainkra nemzetközileg is elfogadott követeléssé a világ atomfegyvermentessé tétele, az űrfegyverkezés megakadályozása. Ugyanilyen újszerű, korábban elképzelhetetlennek tűnő javaslatok születtek a hagyományos és vegyi fegyverek csökkentésére, a helyi konfliktusok megoldására, a biztonság erősítésére. Ezek a célok egyértelműek, világosak és cselekvésre késztetők. Távlatot nyitnak, feladatot adnak, és jó szívvel felvállalható kötelességet kínálnak valamennyi békeszerető erő, így a magyar békemozgalom számára is. Ez a tevékenység a magyar politikai és társadalmi életben olyan helyet vívott ki magának, melynek ellenőrzése felelős magatartást, további elszántságot kíván ettől a tanácskozástól és a mozgalom valamennyi önkéntes munkájától. Nukleáris korunk fenyegetései nem ismerik az államhatárokat, ezért a békemozgalmak is csak az országokon átívelő cselekvésvágy, jövőféltés aktív kinyilvánításával léphetnek föl eredményesen. Európa békemozgalmai nem könynyű időket élnek. Sikerek és kudarcok váltogatják egymást, de senki sem vitathatja el tőlünk azt a messzire ható felismerést, hogy ügyünk képes az embereket közös tettekre sarkallni. A reménykedés természetesen ma már nem elég, ám a békemozgalmak biztatást meríthetnek abból a párbeszédből, amit a két nagyhatalom vezetői folytattak. A Szovjetunió hosszú távú, konkrét leszerelési programjavaslata a példa rá, hogy a békemozgalmak követelései találkozhatnak az államok vezetőinek szándékával. Ez kölcsönösen hat magatartásukra, így hát valamennyi népnek, éljen bármely részén a földnek, legyen bármekkora, az egyenlő felet megillető tisztelettel és szorgalommal kell munkálkodnia a közös békéért. A békemozgalom egységének alapja az, hogy valamennyien békét akarunk — hangoztatta az OBT főtitkára. — Ám arról már sokoldalú eszmecsere folytatható, hogy milyen békét kívánunk, s ennek megőrzésében, gazdagításában milyen utakat választunk. Külön említést érdemel e vonatkozásban a hazaszeretet ügye. Szomorú értékválság jele, hogy nálunk egyesek manapság csupán a kokárda hoszszúságával mérik ezt. Természetesen szükséges a kokárda is, de a hazaszeretetnek mindenekelőtt a huszadik század végi, a következő évezred Magyarországáról, annak milyenségéről, ahhoz fűződő viszonyainkról kell vallania. (Folytatás a 3. oldalon.) Genfi munkacsoport a SALT—1 áttekintésére Munkacsoportot alakítottak a genfi leszerelési tárgyalásokon a rakétaelhárító rendszereket korlátozó SALT—1 szerződés határozmányainak áttekintésére. A SALT—1 szerződés rendelkezései korlátozzák az új típusú rakétaelhárító rendszerek kifejlesztését. A Szovjetunió álláspontja szerint bizonyos mértékű laboratóriumi kutatások megengedhetőek a szerződésen belüli, de az űrfegyverek kipróbálása a világűrbens az ilyen fegyverek telepítése viszont a szerződés megszegését jelentené. Mint ismeretes, a Pentagon legújabban azt szorgalmazza, hogy viszonylag rövid időn belül kezdjék meg már az új űrfegyverek telepítését. (MTI) A mongóliai szovjet csapatkivonás lépés a térség biztonsági rendszere érdekében A szovjet csapatkontingens jelentős részének Mongóliából történő kivonását Ulánbátorban az ázsiai és a csendes-óceáni térség egyetemes biztonsági rendszerének létrehozása érdekében tett fontos lépésnek tekintik — jelentette ki Dügerszüren mongol külügyminiszter a hét végén Moszkvában tartott sajtókonferenciáján. A kontingens ideiglenesen állomásozik az országban, a mongol kormány kérésére. Az áprilisban kezdődő kivonást a felek kétoldalú megállapodása alapján hajtják végre, s azon a vezető mongol diplomata lehetségesnek mondotta külföldi újságírók részvételét is. Kifejtette, hogy a további csapatkivonások közvetlenül függnek a távol-keleti, különösen a Mongólia körüli térség helyzetének alakulásától. A mongol—amerikai diplomáciai kapcsolatok helyreállításával kapcsolatban feltett kérdésre Dügerszüren kifejtette, hogy az Egyesült Államokkal való kapcsolatok létesítését a mongol kormány a békés egymás mellett élés elvének megfelelő, normális és helyes lépésnek tekinti. A külügyminiszter a továbbiakban elmondta, hogy a mongol—kínai viszony az utóbbi időben javult, megélénkültek a kereskedelmi, a kulturális és a sportkapcsolatok. A két ország parlamenti csoportjai, valamint társadalmi szervezeteinek képviselői kölcsönös látogatásokat tettek, és külügyminiszter-helyettesi látogatások is lesznek. Mongólia a Kínával fenntartott jószomszédi kapcsolatok fejlesztéséért lép fel, s eközben a kölcsönös megbecsülésre, a függetlenség, a területi egység és a belügyekbe való be nem avatkozás elveire helyezi a hangsúlyt — mondotta. Az év közepén Ulánbátorban mongoljavaslatra tanácskozást tartanak az ázsiai és a csendes-óceáni térség kommunista és munkáspártjainak képviselői. Mongólia azt szeretné, ha ezen a találkozón részt venne a térség valamennyi kommunista és munkáspártja, elsősorban a nagy pártok, mint például a Kínai és a Japán KP. Ezekkel a pártokkal tárgyalások folynak részvételükről. A pártok többsége egyetértett a találkozó megtartásának gondolatával — mondotta Dagerszüren. (MTI) Nagy versenyek kinn és benn A hét végén folytatódott a svájci Crans-Montanában a tél egyik kiemelkedő sporteseménye, a 29. alpesi sívilágbajnokság. Igazi szezonja van az atlétikának, igaz, az időjárás viszontagságaira való tekintettel ezekben a hetekben tető alatt mérik össze tudásukat a legjobbak. Kiváló eredményekről érkeztek hírek, így a többi között arról, hogy Genovában a bolgár Sztefka Kosztadinova 2,04 méteres teljesítménnyel fedettpályás világcsúcsot javított a női magasugrásban. (Részletes tudósításaink a 11—12. oldalon.) Az alpesi sí világbajnokságon Crans- Montanában a női lesiklásban a svájci Walliser győzelmével visszavágott honfitársnőjének, Figininek. MTI KÜLFÖLDI KÉPSZOLGÁLAT