Népszabadság, 1987. október (45. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-10 / 239. szám

4 NÉPSZABADSÁG 1987. október 10., szombat Rendkívüli KGST-ülésszak Ma egy hete adtuk hírül, hogy hamarosan megkezdődik a KGST következő, rendkívüli ülésszaka, amelyre a tagországok magas szintű delegációi utaznak Moszkvába. A hangsúly ezúttal az ülésszak elé illesztett jelzőn, a rendkívülin van: a jövő héten kezdődő tanácskozáson nem az éppen soron levő köznapi teendőkről, hanem a KGST belső problémáiról cserélnek véleményt a küldöttségek. Ezek a problémák mind az együttműködés gyakorlatában, mind a tanácskozásokon hosszú ideje fel-felmerülnek, ideje hát áttekintésüknek, rendezésük megkísérlésének önálló, rendkívüli ülésszakot szentelni. A megújulás idénye A megvitatandó kérdések — bármilyen bonyolultak és szerteágazók is — egyetlen mondatban foglalhatók össze: a szocialista gazdasági integráció formái és eszközei megújításra érettek. Ezek a formák és eszközök ugyanis többségükben majd’ négy évtizeddel ezelőtt alakultak ki, olyan korszakban, amikor a világ még éppen csak felocsúdott a háborúból, amikor a tagországok általános hiánnyal küzdöttek, gazdaságaik szigorúan centralizáltak voltak, és a klasszikus tervutasításos rendszerben működtek. Ehhez az állapothoz igazodtak a KGST módszerei, eszközei, az államközi együttműködésen alapuló tervegyeztetés, az árucsere körének és mértékének meghatározása állami, azaz kormányszintű megállapodások keretében, amihez egyebek között az elszámolások kétoldalúsága, az árak stabilan tartása járul. Az azóta eltelt évtizedekben azonban rohamosan változott a világ, és fejlődött benne a szocialista országok gazdaságirányítási rendje is. Míg korábban a szocialista gazdasági integráció elsősorban azt célozta, hogy a tagországok elegendő vagy viszonylag elegendő energiahordozóhoz, nyers- és alapanyaghoz jussanak, és az igények főként mennyiségi kielégítését igyekezett szolgálni a feldolgozóipari termékek cseréje is, addig ma a tagországok mindenekelőtt korszerű technikához, technológiához szeretnének hozzájutni, s a mennyiségi kívánalmak mellett vagy helyett mindinkább a minőségi követelményekre helyeződik a hangsúly. Ilyen körülmények között is fontos szerepet tölt be a népgazdasági tervek összehangolása, melynek egyik előnyös vonása, hogy gazdasági biztonságot jelent a tagországok energia- és anyagellátásában. Másfelől azonban míg korábban a gazdasági együttműködés belefért az államközi megállapodások kereteibe, mára ezeket a kereteket feszegetik az önállósuló vállalatok, amelyek készek a közvetlen vállalatközi együttműködésre, s ebben egyre inkább érdekeltek is. Ám ennek korlátot szabnak az elburjánzott bürokratikus fékek, a többi között például a rögzített árak. A KGST fennállásának első évtizedeiben még jól szolgálta a közös célokat a tagországok komplementer — egymást kiegészítő — termelése, illetve az erre törekvő termelésszakosítás, később azonban mind nyilvánvalóbbá vált, hogy az monopolhelyzetekhez, az pedig veszélyes műszaki elkényelmesedéshez vezethet. Most, amikor a szocialista országok számára létkérdéssé vált a műszaki fejlődés, ezt az elkényelmesedést aligha engedhetjük meg magunknak. Hogy lemaradásunkat mérsékeljük, de legalábbis megállítsuk a világ műszakilag legfejlettebb országaihoz képest, hogy fejlődőképességünket megőrizzük, ahhoz a szocialista gazdasági integrációnak is építenie kell a versenyre. Ha ugyanis nem egyszerűen a kontingentált mennyiségi kívánalmaknak teszünk kölcsönösen eleget, hanem egymás piacaira, egymással is versenyezve termelünk, akkor ez a verseny kikényszeríti a gyorsabb műszaki haladást. Akkor a korszerűbb termék kiszorítja a korszerűtlent, a kisebb költséggel termelt áru a drágán készítettet, a jobb minőségű a gyengét, feltéve, hogy a hiányokat előbb sikerült megszüntetni. Akkor nem kényszerű csereakciók jellemzik az integráción belüli árucserét, hanem az országok mérlegelési lehetősége: összemérhetik a termékek műszaki paramétereit, árait, és azt az árut választhatják, amely számukra a legmegfelelőbbnek ígérkezik. Pénzügyi kapcsolatok Ehhez azonban távolról sem elegendő a KGST egyes bürokratikus korlátainak felszámolása, vagy a vállalati önállóság kiterjesztése a KGST-n belüli nemzetközi termelési együttműködésre. Ehhez — sok egyéb mellett — olyan pénzügyi kapcsolatok is szükségesek, amelyek lehetővé teszik a sokoldalú elszámolásokat. Amíg az elszámolások kétoldalúak, amíg az aktívumok csak ott vásárolhatók le, ahol képződtek, addig a szocialista integráció nem lehet teljes, nem nevezhető korszerű gazdasági integrációnak. A sokoldalú elszámolás viszont csak akkor válik lehetővé, ha a tagországok valutáikat legalább egymás között konvertibilissé, azaz átválthatóvá teszik. Valós pénzre van szükség, másként piaci kapcsolatok aligha jöhetnek létre, másként a sokoldalú elszámolások megoldhatatlanok. Konvertibilis valuta nélkül gyakran naturális cserére korlátozódik az együttműködés, ami — mint tapasztalhatjuk — nem a lehető legjobban szolgálja a tagországok nemzeti érdekeit, a szocialista közösség egyetemes érdekeit. Ahhoz, hogy a valuta konvertibilitására épülő sokoldalú elszámolások annak rendje-módja szerint történhessenek, nélkülözhetetlen a korszerű bankrendszer is. Vagyis olyan bankrendszerre lenne szükség, amely érdekelt az üzleti eredményben, és ezért a hitelnyújtásban azt a hiteligénylőt részesíti előnyben, amelyik a legjobb gazdasági eredményt produkálja, a legbiztosabban képes a hitel visszafizetésére. Mindez már magában hordozza annak feltételezését is, hogy a KGST-n belüli árak nem olyan merevek, mint jelenleg, hanem rugalmasabban alkalmazkodnak a világpiacon kialakuló árakhoz, és közelebb kerülnek a valós értékekhez. Nyitottan a világra Az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hogy a KGST-tagországok csak akkor őrizhetik meg gazdaságaik fejlődőképességét, ha kapcsolatot tartanak a világgazdasággal, a világ KGST-n kívüli térségeivel is. A szocialista gazdasági integráció szintén csak úgy működhet hatékonyan, úgy szolgálhatja tagországainak érdekeit, ha nyitott a világgazdaságra, ha a legváltozatosabb, a legszínesebb formákban épít kontaktusokat más gazdasági közösségekkel, és segíti tagországait abban, hogy hasonló törekvéseik kiteljesedhessenek. A KGST hagyományos módszerei egyre kevésbé alkalmasak a szocialista integráció továbbfejlesztésére; a világgazdasági változások és a tagországok belső változásai parancsolóan megkövetelik az együttműködés formáinak, eszközeinek korszerűsítését. Valós lehetőséget kell nyújtani a közvetlen vállalatközi együttműködésre, építeni a közösségen belüli versenyre, a kényszerű csereakciók helyébe a szabad mérlegelés lehetőségét állítani, a szabadon választott termékek vételéhez-eladásához pénzt, konvertibilis nemzeti valutát használni, a pénzügyi folyamatok vezérléséhez üzleti eredményükben érdekelt bankokat létrehozni, reális árakat alkalmazni, és nyitottan fordulni a világgazdaság felé — valahogy így képzelhető el a jövő szocialista integrációja. Mindezeknek és más hasonló vagy ezekből adódó további problémáknak a megoldása természetesen nem lehet egyetlen ülésszak feladata. Az integráció korszerűsítésének gondolata, a korszerűsítés szükségessége tavaly novemberben Moszkvában, a felső szintű gazdasági értekezleten fogalmazódott meg markánsabban. A korszerűsítés azonban igencsak hosszú távú program, amelyet majd a tagországok különböző szintű öszszejövetelei, tanácskozásai, szakértőcsoportjai dolgoznak ki, valamennyi tagország érdekeinek figyelembevételével, az érdekek egyeztetésével. A KGST jövő heti, rendkívüli ülésszaka ennek az eszmecserének egyik kezdeti állomása. Gál Zsuzsa Magyar-dán külügyminiszteri tárgyalások Várkonyi Péter külügyminiszter pénteken megbeszéléseket folytatott dán kollégájával, Uffe Ellemann- Jensennel, aki II. Margit királynő kíséretében tartózkodik Budapesten. A külügyminiszterek az államfői látogatást olyan kiemelkedő eseménynek minősítették, amelytől országaink kapcsolatainak további javulása várható az élet minden területén. A nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit értékelve a két külügyminiszter különös megelégedéssel nyilatkozott a közepes hatótávolságú és harcászati-hadműveleti nukleáris rakéták leszereléséről szóló szovjet— amerikai elvi megállapodásról. Egyetértettek abban, hogy a nukleáris fegyverek e két osztályának megsemmisítése történelmi jelentőségénél fogva kedvezően hathat ki más leszerelési és fegyverzetkorlátozási tárgyalásokra, valamint a kelet- nyugati kapcsolatok egyéb területeire. Várkonyi Péter és Uffe Ellemann- Jensen megerősítették országaik érdekeltségét az európai együttműködési és biztonsági folyamat eredményes továbbvitelében, a Bécsben folyó utótalálkozó tartalmas záródokumentummal való befejezésében. (MTI) EGY KIS BEVÁSÁRLÁS A BELVÁROSBAN Séta a Váci utcában. Tetszenek a magyar kézimunkák. BÁNHALMI JÁNOS FELVÉTELI Befejeződtek a magyar-román gazdasági tárgyalások Lázár György fogadta Gheorghe Opreát Jegyzőkönyv aláírásával pénteken befejeződött a magyar—román gazdasági együttműködési vegyes kormánybizottság 20. ülésszaka. A jegyzőkönyvet magyar részről Berecz Frigyes miniszterelnök-helyettes, a bizottság magyar tagozatának elnöke, román részről Gheorghe Oprea első miniszterelnök-helyettes látta el kézjegyével. A tárgyalásokon a küldöttségek vezetői áttekintették a két ország kormányfőinek 1985. áprilisi találkozóján, valamint a kormánybizottság előző ülésszakán hozott határozatok végrehajtásának állását, az együttműködés fejlesztésével összefüggő kérdéseket. Az ülésszakon megvizsgálták a kétoldalú gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés 2000-ig szóló programja, valamint a folyamatos tervkoordináció keretében végzett munkák és az 1991—95-ös évekre történő felkészülés helyzetét. Megállapították, hogy gazdasági kapcsolataink fejlődése előtt még számos lehetőség van, több területen gyorsabban bővülhetne az együttműködés. Megelégedéssel állapították meg, hogy a kétoldalú árucsere-forgalom az elmúlt években növekedett de hangsúlyozták, hogy a külkereskedelmi szerveknek további erőfeszítéseket kell tenniük a választék és az árucsere bővítésse érdekében. Megbízták egyúttal az illetékes minisztériumokat, hogy törekedjenek a jövő évi árucsere-forgalmi jegyzőkönyv mielőbbi lezárására. Itt-tartózkodása alatt Gheorghe Opreát fogadta Lázár György, az MSZMP főtitkárhelyettese. Gheorghe Oprea pénteken elutazott hazánkból. A vendéget a Ferihegyi repülőtéren Berecz Frigyes búcsúztatta. Jelen volt Nicolae Veres, Románia budapesti nagykövete. (MTI) Pál Lénárd találkozója Vaszilij Zaharoval Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának titkára pénteken fogadta Vaszilij Zaharovot, az SZKP KB tagját, a Szovjetunió kulturális miniszterét, aki a szovjet kultúra napjai rendezvénysorozata alkalmából tartózkodik hazánkban. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón véleményt cseréltek a két ország kulturális életének időszerű kérdéseiről, a magyar—szovjet kulturális együttműködés továbbfejlesztéséről. A megbeszélésen részt vett Köpeczi Béla művelődési miniszter. Jelen volt Borisz Sztukalin, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. A jobb minőségű élelmiszerekért Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának ülése (Munkatársunktól.) Valamennyiünk mindennapi életét érintő témákat tárgyalt tegnapi ülésén, Cselőtei László elnökletével az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága. A képviselők a növényvédelemről tervezett törvényerejű rendeletet és az élelmiszerekről szóló, 1976. évi IV. törvény módosítását vitatták meg. Mindkét tervezet lényegében az egészségesebb élelmiszerek előállításáért kibontakozó folyamatba illeszkedik. A növényvédelemről intézkedő szabályozáson is végigvonul a szakmai-agronómiai és a környezetvédelmi igények összehangolása, s az a követelmény, hogy ahol lehet, ott a kémiai védekezést biológiai módszerekkel helyettesítsék. A növényvédelemről egyébként húsz éve alkottak rendeletet, és az azóta megjelent, több mint tíz módosító jogszabály már-már áttekinthetetlenné teszi az agrártermelésnek ezt a fogyasztói és külpiaci nézőpontból különösen érzékeny területét. Papócsi László miniszterhelyettes az ülésen hangsúlyozta, hogy most, az előkészítés időszakában a különböző intézmények között még értelmezésbeli viták is vannak. A MÉM álláspontja szerint a tápanyag-gazdálkodással összefüggő kérdéseket is tartalmaznia kell ennek a jogszabálynak, függetlenül attól, hogy erről a földtörvény is rendelkezik. Szabó Ferenc miniszterhelyettes ismertette az élelmiszerekről szóló törvény módosításának indokait. A több mint tízéves szabályozás néhány ponton ma már elavult, hiszen erőteljesen nőtt a verseny, és ezzel együtt a minőség mindjobban előtérbe kerül. A fogyasztói érdekek azt kívánják, hogy az élelmiszer-ellenőrzés rendszerét is korszerűsítsék. Jelenleg a Köjál, a Kermi, a kereskedelmi felügyelőségek és a MÉM élelmiszer-ellenőrző állomásai különböző szakaszokban vizsgálják az élelmiszerek minőségét. A jelenlegi rendszerben párhuzamosságok és hézagok egyaránt vannak, ez is indokolja a módosítást. A vitában felszólalt képviselők: Biacs Péter (Budapest), Solymosi József (Tolna megye), Varga János (Pest megye), Horváth Ferenc (Somogy megye), Hankó Mihály (Békés megye), Kopp Lászlóné (Borsod - Abaúj-Zemplén megye), Fábián Károly (Győr-Sopron megye), Polgárdi József (Pest megye), Dobi Ferenc (Pest megye), Sütő Kálmán (Vas megye) és Vona Ferenc (Pest megye). A legfontosabb cél az export növelése Ipari és külkereskedelmi vállalatvezetők tanácskozása Pénteken az Ipari Minisztériumban csaknem hetven ipari és külkereskedelmi vállalat vezetője áttekintette az ipar idei teljesítésének eddigi eredményeit, kilátásait, valamint a kormányprogramhoz illeszkedő ágazati feladatokat. A tanácskozáson részt vett Marjai József miniszterelnök-helyettes is. Kapolyi László ipari miniszter elmondta: a jövő évre való felkészülés során a minisztérium és a vállalatvezetők folyamatosan konzultálnak, egyeztetik elképzeléseiket. Az ipar legfontosabb feladata, hogy piacépítő munkáját szoros összhangba hozza a külgazdasági stratégiával. Az év eddig eltelt időszakában az ipari ágazatok termelése több mint két százalékkal, az iparban megtermelt nemzeti jövedelem 2,7 százalékkal növekedett, a konvertibilis kivitel a tervezett szinten alakul. Különösen a könnyűipari vállalatok bővítették számottevően konvertibilis exportjukat, ugyanakkor a tervezettől elmaradt a gépgyártó vállalatok és a műszeripar értékesítése ezen a piacon. Kisebb elmaradás tapasztalható az ipar szocialista exportjában. A miniszter fontosnak tartotta, hogy a hátralevő hónapokban kiegyensúlyozottabb importanyag- és alkatrészellátás legyen, mert így tartható fenn a konvertibilis export dinamikája, és pótolhatók a szocialista piacra irányuló kivitel elmaradt tételei. A jövő évi felkészüléssel kapcsolatban a miniszter arról szólt, hogy figyelembe kell venni több olyan új igényt is, amely az értékesítés bővülését szolgálja. Itt említette meg például azt, hogy a szovjet alapanyag-kitermelő ipar és energiaipar a technológiai korszerűsítéseihez, erőművi rekonstrukciós programjaihoz jelentős vásárlásokat tervez, és együttműködést kezdeményez. Kapolyi László felhívta a vállalatvezetők figyelmét a belföldi ellátás javítására, vagyis a differenciált igényekhez igazodó termelési és ér- tékésítési struktúra kialakítására. A tanácskozás vitájában a vállalatvezetők közül legtöbben a szabályozórendszer módosításainak eddigi gyakorlatát kifogásolták, hiszen a következő év vállalati terve már hónapokkal korábban kirajzolódik, de a véglegesítésre általában csak az utolsó pillanatban van mód, mert az új szabályozókról való tájékoztatás késik. A vitában felszólalt Marjai József is. Nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy az iparvállalatok maximálisan használják ki az 1987. év hátralevő időszakát, hogy a tervezett eredmények az utóbbi hetekben tapasztalt kedvező jelenségek erősödésével realizálódjanak. Ez különösen fontos nemzetközi pozíciónk erősítése érdekében. A cselekvés középpontjába az exportteljesítmény növelését kell helyezni. Ennek eredményességétől nagyban függ az 1988. évi gazdálkodásunk feltételrendszerének megalapozása. Az egyes vállalatokat érintő akadályokat nyíltan fel kell tárni, gyorsan át kell tekinteni a megoldási lehetőségeket, és a döntés után következetes végrehajtásra van szükség. A külgazdasági feltételrendszer gyorsan változik, és minden egyes viszonylatban közösen kell kialakítani érvényesülésünk módját. A kormányszervek és a vállalatok között szoros együttműködésre van szükség. Fontos az is, hogy nemzetközi kapcsolatainkban, változatlanul a kölcsönös előnyök elérésére törekedjünk, ugyanakkor keressük a piaci érvényesülés új formáit is. Mindennek érdekében a kormány is tervezi, hogy erősíti szervezőmunkáját. (MTI)