Népszabadság, 1988. szeptember (46. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-29 / 233. szám

6 NÉPSZABADSÁG 1988. szeptember 29., csütörtök Szakértői viták Bős—Nagymarosról Befejeződött a képviselők tanulmányút-sorozata — A bős—nagymarosi vízlépcsőrend­szer építéséről, illetve a vízerőmű környezetvédelmi hatásairól rendez­tek szakértői vitát szerdán az MTESZ székházában. A tanácsko­záson 15 tudományos egyesület szak­emberei fejtették ki véleményüket a vízerőmű építésének jogi, ener­getikai, gazdaságossági és környe­zeti vonatkozásairól. A szakmai vi­tán egyebek között hidrológus, energetikus, biológus, ökológus és közgazdász szakértők, valamint jo­gászok vettek részt. A tanácskozást Tóth János, az MTESZ főtitkára nyitotta meg, majd Görög János nemzetközi jogász szólt a vízlépcső építésének jogi vonatko­zásairól. Egyebek között vázolta, hogy az egyoldalú szerződésfelbon­tás súlyosan megterhelné a magyar —csehszlovák, illetve magyar—oszt­rák kapcsolatokat. Ha hazánk egy­oldalúan kilépne a szerződésből, ak­kor valószínűleg meg kellene térí­teni a közreműködő országok tény­leges kárát, illetve elmaradt hasz­nát. Láng István akadémikus azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a vízerőmű építése körüli vita jelen­leg­­már politikai, s nem energeti­kai vagy környezetvédelmi jellegű. Az akadémikus véleménye szerint az építkezést az eredeti terveknek megfelelően kell folytatni, de a vízerőművet mindaddig alaperőmű­ként kell üzemeltetni, ameddig a teljes szennyvízhálózat ki nem épül a magyar, illetve a csehszlovák ol­dalon. A szakértők a továbbiakban kifej­tették véleményüket a vízlépcső kör­nyezetvédelmi és ökológiai hatásá­ról is. A vita szerkesztett jegyző­könyvét az MTESZ még ezen a hé­ten eljuttatja az országgyűlési kép­viselőknek. A Magyar Hidrológiai Társaság el­nöksége is állást foglalt a bős- nagymarosi vízlépcsőrendszer építé­séről. Hangsúlyozza, hogy a vízlép­csőrendszer terveit külföldi tapasz­talatokat is felhasználó, sokoldalú kutatási munkák és számítások ala­pozták meg. Ezeket a műveket ma­gas fokú biztonságra és nagyon ru­galmas üzemeltetésre méretezték, hogy hosszú távon is jól kielégít­hessék a változó igényeket. Az elnökség azonban elengedhe­tetlennek tartja a térségi vízi- infra­struktúra, elsősorban a szükséges szennyvíztisztító telepek megvalósí­tását s a további építési munkák­ban és az üzemeltetésben az ökoló­giai követelmények fokozott érvé­nyesítését. A testület valamennyi kö­rülmény gondos mérlegelése alapján a vízlépcsőrendszer tervezett megva­lósítása mellett foglalt állást, s le­szögezte, hogy továbbra is aktív közreműködéssel segíti az építés folytatását. Befejeződött az országgyűlési kép­viselők tanulmányút-sorozata: egy hónap alatt 11 csoportban 241 tör­vényhozó tekintette meg a helyszí­nen a bős—nagymarosi vízlépcső­­rendszer munkálatait. Az utak két társszervezője, az Országgyűlés Iro­dája, illetve a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium — a tárca vezetőjének, Maróthy László­nak egy korábbi meghívása alapján — azzal a céllal invitálta a képvise­lőket a három országot érintő túrá­ra, hogy a parlament őszi üléssza­kára készülve személyes tapasztala­tokat szerezhessenek a nagyberuhá­zásról, az építkezések jelenlegi állá­sáról. A szemlékre meghívást kap­tak a sajtó képviselői is. A képviselőket szállító jégtörőt és a hozzákapcsolt hajót a Környezet­­védelmi és Vízgazdálkodási Minisz­térium bocsátotta a vendégek ren­delkezésére. Az Országgyűlés Irodája személyenként 200 forintos ellátás­sal járult hozzá a külföldi látogatás­hoz. Osztrák lapvélemények Vitát keltett Bécsben egyes osztrák politikusok fellépése a nagymarosi beruházásban vállalt osztrák részvé­tel ellen. Különösen nagy vihart ka­vart Marga Hubinek asszonynak, a néppárt alelnökének, a parlament másodelnökének vasárnapi tv-szerep­­lése. Elvetette a szerződések fel­bontását, de azt mondta, hogy „gon­dolkodási szünetet” kell beiktatni az építkezésen, a szerződéskötés óta szerzett tapasztalatok feldolgozására — jelenti az MTI. A Kurier szerdai száma arról írt, hogy Franz Vranitzky kancellár le­szögezte: bár a néppárt magánvéle­ménynek nyilvánította Hubinek kije­lentéseit, de mivel Magyarországról van szó, kiegészítő nyilatkozatra van szükség. Szembefordult a magyar— osztrák beruházást bíráló vélemé­nyekkel Siegfried Ludwig, a nép­párt alsó-ausztriai tartományfőnöke is. A Kurier, valamint a Die Presse kedden is kommentárban bírálta a Nagymarossal kapcsolatos negatív osztrák véleményeket. A Kurier megállapította, hogy a néppárt és a zöldek néhány politikusa veszélyes útra lépett, mikor jogos környezet­­védelmi aggodalmaik miatt azt kí­vánják, hogy az osztrák cégek szál­janak ki az építkezésből. A Die Presse nagy aggodalommal állapította meg, hogy az erőmű egész kérdése zavaros egyveleggé vált, amelyben kavarognak a tények és a jogi érvelések, a környezetet védők naiv és dühös hangja, a bel- és kül­politika, a magyarországi belső nyi­tás és az osztrák vélemények polari­zálódása. Marga Hubinek még olajat is öntött a tűzre, amikor azt szorgal­mazta, hogy a szerződéseket később ismét gondolják át — ha már oko­sabbak lettünk. Ennél súlyosabbat az sem mondhatna, akit a nemzetgaz­daság jó hírének és érdekeinek alá­­ásásával bíztak meg — írta a tekin­télyes bécsi lap. MÉG AZ ŐSSZEL Megalakul a Magyar Ifjúság Országos Tanácsa (Munkatársunktól.) Ha sikerül rövidesen tisztázni a még vitás kérdéseket, akkor ősszel összehívják a Magyar Ifjúság Or­szágos Tanácsának alakuló közgyű­lését — hangzott el a MIOT előké­szítő bizottságának tegnapi sajtótá­jékoztatóján, a KISZ Központi Bi­zottságának székházában. A bizott­ság tagjai: a KISZ KB, a szakkollé­giumok, a HNF OT és ifjúsági bizott­sága, a SZOT ifjúsági bizottsága, a Katolikus Ifjúsági Mozgalom, a 405- ös Kör, a Vállalkozók Országos Szö­vetsége és a diákszövetség képvi­selői. Stumpf István, az előkészítő bizott­ság elnöke elmondta, hogy a részve­vőkben még mindig élnek kölcsönös félelmek az új fórummal kapcsolat­ban, de abban mindnyájan egyetér­tenek, hogy szükség van a párbe­szédre és a közös fellépésre az ifjú­ság érdekében. A MIOT már kidolgozott alapsza­bály-tervezete is rögzíti, hogy az ön­álló politikai tömörülés a tagok kon­zultatív és koordinációs egyeztető fórumaként működik, amely kifeje­zi tagszervezetei közös álláspontját az állami, kormányzati, valamint a politikai szervek előtt. A MIOT tel­jes jogú tagjai az országosan műkö­dő ifjúsági szervezetek, mozgalmak, öntevékeny csoportok lehetnek, vagy országos társadalmi szervezetek, egyesületek ifjúsági tagozatai, bizott­ságai, továbbá regionálisan működő szervezetek közös küldöttei. Az alap­szabály azonban lehetőséget ad meg­figyelői és tiszteletbeli tagok felvé­telére is. Az új fórum legfelsőbb szerve a közgyűlés, amelynek leg­fontosabb feladata állást foglalni az ifjúságot érintő kérdésekben. Az előkészítő bizottságban is kép­viselt szervezeteken kívül eddig 12 szervezet, csoport jelezte, hogy részt kíván venni a MIOT munkájában: a Nagycsaládosok Országos Egyesü­lete, az MTESZ, a Magyar Diáksport Szövetség, a Magyar Úttörők Szövet­sége, a Fiatal Ügyvédek Klubja, a Vöröskereszt Országos Szövetsége, az Ifjúsági Környezetvédelmi Szövet­ség, a Katolikus Ifjúsági Közösségek, a Diák Biblia Kör, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, a TÓT és a FIDESZ. Ez utóbbi tagságáról még saját, a közeljövőben megtartandó kongresszusának és a MIOT közgyű­lésének is döntenie kell. Fegyveres erők napja. Katonák, határőrök, rend- 9­r őrök, munkásőrök ünnepe. Ilyenkor szaporodnak a csil­lagok so­k-sok vállis­apon, kitüntetés — az első vagy újabb? — kerül a zubbonyokra. Egy rendőrtisztre gondolok. Nem kap ma ordót, elő sem léptetik — tán nem is vágyik túl látványos el­ismerésre —, s mégis rá gondolok ezen a napon. Mert kitüntetéssel föl­ér, amit ő kapott hivatásától. A nap­rakész sikerélményt. Műszaki vég­zettséggel, gépész üzemmérnökként pedagógusnak indult. Hát meggon­doljuk, az a bizonyos sikerérzet, ami­re talán soha meg nem fogalmazot­­tan, inkább csak a zsigereiben vá­gyott, ezen a pályán is utolérhette volna, hiszen hány fianárem­ber állít­ja, hogy ez és csakis ez tartja meg minden megpróbáltatás ellenére is a „nemzet napszámosának”. Egy újabb, műszaki tanári diplomával, tíz esz­tendőn át tartó szakközépiskolai ta­nítómúlttal a háta mögött ő mégis rendőrnek állt. Ennek már hat éve. A megyei rendőr-főkapitányság ak­kori bűnüldözési osztályvezetője gya­korta tartott belügyi osztályfőnöki órát a diákoknak abban a szakkö­zépben, ahol ő tanított. Eleinte csak hivatalból elegyedtek szóba,­­ majd beszélgetéseik mindjobban elmélyül­tek. Megismerte a másik munkaterü­letének, hivatásának gondjait, hét­köznapi örömeit. Valami motoszkál­ni kezdett benne, s döntött. Jó volt, hogy­­az osztályvezető nem misztifi­kálta neki a rendőri pályát. Máig emlékezik egyik mondására: „Itt is kérdezned kell majd, csak nem a katedráról. És jó, ha rájössz, mit tud a megkérdezett.” A pályamódosítás idején már je­lenlegi feleségével élt, mindketten hoztak egy-egy gyereket magukkal az előző házasságukból. Tanári fi­zetése a pluszpénzekkel­, ha nem is volt sok, de viszonylag tisztes összeg­re rúgott. Tudta, hogy rendőrként újrakezdve ezrekkel­ kevesebbet visz majd haza. Vállalta, s vele asszonya is, aki akkor még középiskolai ta­nár volt, ma már a tanárképző fő­iskola ének-zene tanszékén adjunk­tus. Pedagógus szülei közül édesap­ja állít mellé elsőként: „Ha így talá­lod meg önmagad a munkában, ne habozz, fiam!” Édesanyja, ki irtózik minden erőszaktól, féltette. Mára ta­lán már ő is megnyugodott, hogy látja: fia nem bánta meg a változ­tatást. Mai sikerei, hivatásszeretete mel­lett­­­em állítja, hogy könnyű volt a kezdet. Nehezen barátkozott például a szigorú szabályokkal, de nem lé­pett vissza. A gyorsan szaladó évek meghozták a szakmai elismerést is: életvédelmi főnyomozó és egyben a megyei főkapitányság ifjúságvédel­mi­ felelőse. Iszonyú ügyeket tudhat maga mögött. A testvérpár — a húszéves fiú és a tizenhat éves lány — szörnyű elhatározását, hogy akár gyilkosság árán is megszabadulnak részeges apjuktól, aki néhány korty italért eladja alóluk az ágyat, áti­­veri anyjukat. És a lánynak van is hozzá lelkiereje, indulata, hogy egy székkel agyonverje részeg álmában hortyogó apját. Vagy az intézetből szökött 15 éves kis cigánylány, aki maffiózókat meghazudtoló kegyet­lenséggel öli meg jószerével egyet­len jóakaróját, egy korosodó férfit, ki látva nyomorúságát, munkát kí­nált neki háza körül, s adott érte cserébe néhány forintot, pár jó szót. • •De meg kellett halnia, mert a lány azt hitte: sok a pénze, s ő így, e pénzzel akarta „meggyőzni” a szü­leit, hogy ne küldjék vissza az álla­mi gondozásba. Szörnyű bűncselek­mények elkövetői ezek a gyerekem­berek, s ő tudja róluk, ártatl­annnak születtek. Mi­ miatt lesznek bűnözők­ké? Megyéjében tíz éve emelkedik a fiatalkorú bűnelkövetők száma, ám most talán fölcsillan a remény: meg­áll ez a tendencia. Apró örömök, kisebb-nagyobb si­kerek és ugyanolyan kudarcok köve­zik előtte­­az utat. Bizony gombóc volt a torkában, amikor egy megle­hetősen­­súlyos vétségekkel gyanúsí­tott fiú — egykori iskolájának nö­vendéke — került elé, s zavartan mormogta: „Tanár úr, ne haragud­jon .. Nehezen teszi túl magát a 28 éves M. esetén. Egykori tanítványáról megtudta, hogy narkomániás lett, s vényhamisításba keveredett. A jó családi háttérrel bíró fiút sem apja, anyja, sem később a felesége, majd a gyereke sem tudta megállítani a tragédiába vezető úton. Pedig érde­mes lenne érte küzdeni. Ehelyett M. egyik ritka, világos periódusában azt mondja volt tanárának, hogy kilá­tástalan az élete. Elérhetetlen szá­mára a lakás, megoldhatatlan idő­södő szülei ellátása. S ráadásul mi­lyen munkát kaphat ő, milyen jöve­delemre számíthat? Jöjjön hát in­kább a kábulat, a rózsaszín ködben nincs helye gondoknak. És neki, a hajdani pedagógusnak, elszorul e szavak hallatán a torka. Keresi, ku­tatja, mi foghatná le M. gyógyszerért nyúló kezét. A hajdani, pedagógust Démuth Lászlónak hívják, 39 éves. Nyíregy­házán él, a Szabolcs-Szatmár Megyei Rendőr-főkapitányság főhadnagya. Borbás Katalin Tanár úr, ne haragudjon... KÖSZÖNET DIURNUSNAK! A Magyar Nemzet (a továb­biakban: népfrontlap) napi jegy­zetírója tegnap azon tűnődött, hogy a Népszabadság (az ő szó­­használatával: pártlap) jóval bő­vebb és részletesebb interjút je­lentetett meg Szűrös Mátyástól, mint amennyit abból a Magyar Távirati Iroda, s annak nyomán a többi lap közreadott. Szűrös Mátyás, mint ismeretes, Romániában járt, s az útjáról nyi­latkozott. ő az MSZMP Központi Bizottságának a titkára, és kife­jezetten ebben a minőségében járt Romániában, mi sem termé­szetesebb hát, mint hogy gondo­latai részletes kifejtésének teréül a Népszabadságot választotta, hi­szen lapunk annak a párttestület­nek a lapja, amelyiknek titkára­ként ő dolgozik. Örömünk ez ügyben kétszeres. Részint abból fakad, hogy most, ez esetben a pártlapnak adott előny gesztusával is méltányol­­tatott a párttagságnak az a jo­gos — a minapi KB-ülésen is fel­vetődött — igénye, hogy a párt vezetőinek legyen hozzá olykor talán időpontban is, terjedelem­ben is megkülönböztetett szava. Részint pedig abból fakad az örömünk, hogy — szemben az utóbbi hónapok gyakorlatával, amikor a szerkesztőségünkben dolgozó újságírók inkább csak a hátrányát érezték annak a külön­ben üdvözlendő ténynek, hogy a tömegkommunikáció a magyar politikai életben jelen levő poli­tikai aspirációkhoz és profilokhoz igazodva maga is tagoltabbá, sok­színűbbé válik —, most úgy érez­zük, a szóban forgó interjú segít bennünket annak a jogos, mert az egész párttagság érdekeit szol­gáló kötelesség érvényesítésében, hogy pártvezetők gondolatai ki­fejtésének első számú színhelye a pártsajtó legyen. Ha egy KB-titkár nyilatkozatá­nak teljes megismeréséért a Nép­­szabadságot kell beszerezni és ol­vasni, az szerintünk természetes és jó jelenség. Mint ahogy más nyilatkozatok lelőhelye termé­szetszerűleg más szervek sajtója. Ha a népfrontlap i s kiváló szer­zője, Diurnus — akár e tűnődé­sével is, de a fentiekkel egybe­hangzóan reklámot csinál ne­künk, őszintén köszönjük. Cs. I. Figyelemfelhívó diákakció a szegedi bölcsészkaron (Megyei tudósítónktól.) Egész napos figyelemfelhívó sztrájkba léptek tegnap a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának hall­gatói. Az Auditórium Maximum zsúfolásig megtelt hallgatókkal, akik az órarendi órák látogatása helyett az egyetemi oktatás régén, illetve más országokban honos formáiról hallgattak előadásokat, illetve a mai magyar egyetemi oktatási rendszer reformjának lehetőségeiről folytattak vitákat. Az akcióval annak az ál­lásfoglalásnak szeretnének nyomaté­kot adni, amelyet a hétfő délután tartott rendkívüli kari gyűlés foga­dott el. E dokumentum szeriint a magyar felsőoktatás, ezen belül a­ humán felsőoktatás jelenleg nem képes megfelelni a modern kor követel­ményeinek. Hiányzik az egyetemek autonómiája, még mindig élnek a tantervutasítások, a poroszos hagyo­mányokra épülő oktatási gyakorlat nem képes érvényesíteni a valódi teljesítménykövetelményeket. Ezt az álláspontot a JATE bölcsészkarának hallgatói tarthatatlannak és a ko­rábbi módon meg nem reformálha­tónak tartják. Az állásfoglalás követeli a felső­­oktatási intézmények teljes autonó­miáját oktatási, tartalmi kérdések­ben, továbbá a tanszabadságot. Az oktatás konkrét feltételeinek szabá­lyozását, az órák látogatásának és a vizsgáknak a rendjét az intézmé­nyeken belül kell eldönteni. Az ed­dig kötelezően előírt ideológiai tár­gyak helyét szabadon választható formában vegyék át a társadalom­­ismerettel és filozófiatörténettel fog­lalkozó tárgyak. A marxista tárgyak, illetve az orosz nyelv ne legyenek mindenki számára kötelezők,, hanem csak szabadon választható stúdium. Síkraszáll az állásfoglalás a felső­­oktatás anyagi feltételeinek javítá­sáért. Az ehhez szükséges anyagia­kat a katonai kiadások, az állami­lag támogatott párt- és tömegszer­vezetek költségeiből látják elvon­­hatónak. Ezt az állásfoglalást eljuttatták a kormányzati szerveiknek, a képvi­­selőházna­k, a társadalmi szerveze­tek, a többi felsőoktatási intézmény és a sajtó képviselőihez. Hangsúlyoz­ták, hogy az akció nem politikai jellegű, célja az, hogy nyomatékot adjanak a c­ióik éve hangoztatott, nagyobbrészt hivatalosan­­is jogos­nak elismert, csak éppen soha nem teljesített — szakmai követeléseik­nek. A JATE BTK történész-párt­­ alapszervezete nyilatkozatban bizto­sította egyetértéséről a hallgatók ál­lásfoglalását Katonai bemutató (Munkatársunktól.) Laktanya-látogatásra hívta meg a magyar sajtó képviselőit tegnap Jo­­szif Oganján vezérőrnagy, a hazánk­ban ideiglenesen állomásozó szov­jet déli hadseregcsoport főparancs­nokának helyettese a Kecskemét melletti gárda gépesített lövészez­redhez. Az újságírók megismerked­hettek az ezred állományának életé­vel, a katonák felkészítésével, az itt alkalmazott harci technikával, majd az alakulat ebédlőjében elfogyasztott ebéd után a közeli lőtéren lőgyakor­­latot tekinthettek meg, ahol az ala­kulat katonái a felkészítési terv sze­rinti komplex feladatokat oldottak meg. B. A. SZABÓ BARNABÁS FELVÉTELEI FELKÉSZÍTÉS A TUDOMÁNYOS ÉLETRE Egyesület fizikushallgatóknak (Munkatársunktól.) A tudományos eredményekhez, a minőségi munkához nem elég az otthoni tanulás, a sikeres vizsga. A hazai és nemzetközi ismereteket szintetizáló kutatáshoz, fejlesztéshez szükséges készséget azonban nem tanítják az egyetemen. Ezt felismer­ve három hazai felsőoktatási intéz­ményünk — a budapesti Eötvös Lo­­ránd­, a debreceni Kossuth Lajos és a szegedi József Attila Tudomány­egyetem — mintegy kétszáz fizikus­­hallgatója tegnap megalapította a Magyar Fizikus Hallgatók Egyesü­letét. Itt megfogalmazták céljukat, azt, hogy a magyar tudomány színvona­lának további emelése érdekében hozzá szeretnének járulni széles lá­tókörű, modern szemléletű fiziku­sok képzéséhez.

Next