Népszabadság, 1988. december (46. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-10 / 294. szám
1988. december 10., szombat HEPSZABADSÁG KÖZÚTI NAPLÓ Dilettáns profizmus Elindulok hazulról autóval. Az utca végén balra fordulok. Pótkocsis teherautó áll kissé keresztbe, megcsúszott a jeges úton, s a pótkocsi az út szélén álló Wartburgban kötött ki. Áll a járműve mellett a sofőr, és vakarja a fejét. Látom rajta, hogy egyhamar nem mozdul innen, tolatok hát viszsza, hogy az utca másik végén próbáljak meg kijutni. Nincs szerencsém. A rövidke utca másik végén jobbra fordulva ugyancsak meg kell állnom: kukásautó dohog az út közepén. Tőle jobbra simán elférne egy fél autó, balra szintén. De nekem egész kocsim van, azzal is visszakoznom kell, mert rám villan a szemeteskocsi lámpája. Amikor az út szabaddá lesz, végre elindulok, már így is sok időt vesztettem. Bekanyarodok egy forgalmas utcába. Előttem kocsik állnak, mögöttem kocsik jönnek. Innen egyhamar nem lehet szabadulni. Meszsze előttünk terebélyes teherautó rakodik békességgel. Mellette kétfelől kiskatonák kábelt fektetnek a jelek szerint. Kábel van, árok van, egyenruhás is szépen, ám a felsoroltak nem képeznek dialektikus egységet. Vidámak mind a katonák, végre ígér valamit az unalmas utcaszín. De nem történik semmi. A teherautósok békésen rakodnak, mögöttük már tele van az utca járművekkel. Ül mindenki jámboran a sort álló autókban, nem nyomja meg a kürtöt senki, nem indulatoskodik, nem is kíváncsiskodik. Minek, ha egyszer ez a dolgok rendje. A teherautósok rá sem hederítenek a várakozókra, hamar felmérték, hogy komoly szövetségesük van: az utca emberének rezignáltsága. Mintha mindenkihez eljutott volna mély meggyőződéssé válva az a sokszorosított ábra, amely egy terpeszkedő majmot ábrázol, a tőle származó idézettel, miszerint idegeskedni annyi, mint mások hülyesége miatt önmagunkon bosszút állni. Hiába, no, profik vagyunk, ha nem is a valódi fajtából. Egyszer talán majd azok leszünk. Előbb le kell rakni a rakományt a platóról, és árokba fektetni a kábelt, hogy kimenjen a csöngetés: köszönöm, megvagyunk. Csináljuk, csinálgatjuk a dolgunkat: kétforintnyi munkánk nyomán egy forint érték támad. Lehet, hogy a tanítókkal van baj? És őket ki tanította? Elnézem a gépjárművezető-iskola mozgó tantermeit. Sötétek. Belül görcsösen markolja a tanítvány a kormányt, szinte előrebukik a nagy szemmeresztéstől, mellette pedig ott ül az oktató. Lehet eső, lehet hó, ezek az autók nem világítanak. Most se, holott köd van. Profi tanít leendő úrvezetőt. Kész csoda, hogy azért mégis akadnak, akik éjszaka bekapcsolják a tompított fényszórót. Tessék megkérdezni őket, még büszkék is rá, hogy ők látnak világítás nélkül is. A másikat pedig lenézik: nicsak, egy vaksi mazsola. Lehet busz, lehet teherautó vagy más, többségében fantomként közlekedik. Makacs profik ülnek a kormánynál, nincs szükségük fényre, az istennek se. Közlekedési vállalataink vagyonokat költenek közlekedésbiztonságra, plakátok, házi bajnokságok születnek a tekintélyes pénzből. Ki tudja, bele lehetne-e szorítani e kiadásokba a köznapi intelmet, méltóztassék bekapcsolni a tompított fényszórót, ha nem süt a nap, esik az eső s nagy a locspocs, a sár, mert olyankor kilátni is rosszul lehet. Baj van a mi profizmusunkkal. Síró fiatal lány pattant ki az oktató kocsijából, az lemarházta és még cifrábbakat is mondott. Ebben — íme — már sikerült magas fokra jutni. Szemem előtt alapozódik meg a vezetői tudás. Bizony nagy ára van szemlátomást. Egy forintért itt is kettőt kell adni. Ha ugyan megúszszuk annyiból. Fejér Gyula A Malév Air Tours leszáll a földre Egy évvel ezelőtt az utazási irodák — a Malév Air Tours kivételével — állították, hogy a forgalmi adó bevezetése lehetetlen helyzetbe hozza a szervezett turizmust. A Malév Air Tours derűlátása, mely szerint az ÁFA hatása üzleti módszerekkel ellensúlyozható, beigazolódott. Mint Déri Tamás vezérigazgató elmondta, 1988 számukra igen eredményes esztendő volt: a külföldi turisták beutaztatása révén húsz százalékkal növelték devizabevételüket, üzleti eredményük pedig 40 százalékkal múlja felül a tavalyit. A magyarok külföldre irányuló túráit viszont nem tudták ilyen sikeresen értékesíteni, az idén felhasználható devizakeretet nem merítették ki. Mivel csak a legdrágább és a legolcsóbb útjaik iránt tapasztaltak nagy érdeklődést, a költségek, illetve az árak csökkentése érdekében leszállnak a földre, azaz több társasutazást szerveznek repülőgép helyett autóbusszal. Két panorámás, légkondicionált Ikarust vásároltak, ezeken kalauzolják Magyarországon külföldi vendégeiket is. Megkezdődött a kiutaztatók versenye is. Miután a malévesek felfedezték az Egyesült Arab Emirátus egyik megfizethető luxus üdülőszállóját, nyomukban ugyanoda szervezett csoportokat az IBUSZ és az Express, méghozzá úgy, hogy egyikük a költségeknél is alacsonyabbra szabta az árakat. A Malév Air Tours ezek után keresett és talált egy kis sejkséget, vagyis hasonló jellegű új piacot. A beutaztatáshoz pedig olyan fehér foltokat igyekeznek bekapcsolni, amilyen például Argentína. Felfigyeltek arra, hogy a legdrágább utakra jelentkező törzsutasaik közül feltűnően sokan visszaléptek az év utolsó hónapjaiban. Ennek feltehetően az az oka, hogy tartanak az adóhatóságtól. Déri Tamás az újságírók kérdésére elmondta, hogy irodájukat az adóhatóság nem kereste meg, és nem érdeklődött afelől, kik vesznek náluk rendszeresen drága túrákat. Hozzátette: egyébként ilyen kérdésre nem is válaszolna. Jövő évi programfüzetük új formában, több új ajánlattal jelent meg. Négy kontinens negyven országába szándékoznak magyar csoportokat vinni, amelyekhez — tapasztalatuk szerint — gyakran csatlakoznak külföldi állampolgárok is. G. Zs. Rövidre fogva Vannak államjogi bántalmak, amelyek nem külpolitikai, hanem belgyógyászati természetűek. A közerkölcs magánerkölcsökből áll össze. Mivel az elefánt szigorúan magánügynek tekinti szerelmi életét, alig mutat érdeklődést a mai irodalom iránt. Tulajdonképpen — és ezért ajánlatos vigyázni! — rejtett kamerák előtt élünk. A szavazástól tartózkodó képviselő befelé élő ember, aki nem fitogtatja a véleményét. Eddig tizenötezer háború fejezte ki az emberiségnek a pluralizmus iránti vágyát. Még nem tért rá a hadiipar az űrhadihajók gyártására. A törvény szerint a vádlottnak joga van hazudni, amint az megfigyelhető a memoárirodalomban. X.-et nem lehet cáfolni, mert ahhoz kellett volna valamit állítania is. Különösen orvosi előszobákban erős az élniakarás. Az író saját gondolatait fordítja szöveggé. Kíváncsi csillagászok azt is vizsgálják távcsöveikkel, hogy más égitesteken van-e magánélet. Sok gyerek átütemezi a hálát, amellyel tartozik szüleinek. Szükség van a fajvédelemre, mert valóban védelemre szorul az emberi faj. Enyhítő körülményként bármelyik gyilkos százával sorolhat fel embereket, akiket nem ölt meg. Korszerű kifejezéssel élve: a világegyetem mióta üzemel? Háborúban az a nukleáris baleset, ha valamilyen üzemzavar következtében nem jön létre a láncreakció. „Gátlástalanul ütött a garázda férfi!” — olvasom felháborodva. Legalább gátlásosan ütött volna! A tökéletes önismeret kollektív munka eredménye. Erényeinket magunk tartjuk számon, hibáinkat mások. A holnapi ifjúság lenézi a mai ifjúságot, mint ahogy az a tegnapit. A megtért fasiszta bűnbánata több vérbe került, mint amennyit kiontott. . NEMZETKÖZI LÁTÓKÖRREL A HAZAI TUDOMÁNYÉRT Tittel Pál, a csillagász Nemrég megjelent Varga Domokosné és Kanyó Sándor könyve: Csillagkoronák éjféli barátja — Tittel Pál élete és működése. A szerzők célja a levéltárak, könyvtárak mélyén lappangó, ma még fellelhető publikálatlan dokumentumok sokaságából közreadni, amennyit lehet, így biztosítva megmaradásukat. Hogy mekkora szükség van erre, azt jól mutatja: már e kötetben több dokumentumot úgy említenek, mint amelyek a 60-as években valószínűleg még megvoltak, de ma már nincsenek. A közölt 34 írás (többségüket latinból vagy németből fordították) és a függelék értékes anyaga immár közkinccsé lett. Ki volt Tittel Pál, s miért volt érdemes kiadni életének dokumentumait? 1784-ben született a Heves megyei Pásztón, iskoláit Gyöngyösön, Kecskeméten, Egerben végezte. Főleg a matematika és a történelem iránt érdeklődött. 1800-tól az egri papnevelde növendéke lett. 1806- ban társai felügyelőjévé, majd érseki könyvtárossá nevezték ki. 1807- ben szentelték áldozópappá. Tudományos pályájának ismertetése, életrajzának folytatása előtt meg kell ismerkednünk az egri Lyceum — és a Specula — alapításának körülményeivel. A Specula alapítása Esterházy Károly egri püspök egyetemet építtetett városának. A munka 1785-re lett kész. A híres magyar csillagász, Hell Miksa tanácsára csillagvizsgáló is épült hozzá — ez volt a Specula. Arra is gondoltak, hogy mire elkészül, legyen képzett csillagász Egerben. Esterházy 1762-ben csillagászatot tanulni Bécsbe küldte Balajthy Mátét, majd Madarassy Jánost, Batthyány püspök pedig Mártonfi Antalt. 1776-ban Hell Egerbe utazott, hogy az épületet előkészítse a csillagászati munkákhoz. Bécsbe viszszatérve ő rendelte meg a legkorszerűbb műszereket, nagyrészt Londonból, néhányat Bécsből. Beszereztették a szükséges könyveket is. A nagy reményekre jogosító csillagda 1778-ban Madarassy vezetésével kezdte a munkát, de nem sokáig működött. 1784-től II. József a Lyceumot középiskolává minősítette, s ekkor a Speculában abbahagyták a csillagászati észleléseket. 1799-ben Esterházy meghalt, s utóda, Fuchs Ferenc, az első egri érsek a budai csillagda vezetőjének, Pasquich Jánosnak a segítségével életre próbálta kelteni a csillagdát. 1809-ben azonban ő is meghalt, utána Fischer István lett az érsek. Tittel ekkor már a pesti egyetemen megszerezte a doktorátust filozófiából. A Lyceum matematikaprofesszora és érseki könyvtáros volt. Tanítványai számára matematikai segédkönyve jelent meg. 1810 szeptemberében Fischer érsek megbízta: utazzék Bécsbe, tanuljon csillagászatot. Tittel örömmel ment, s bár Bécsben elég szegényesen kellett élnie, a rendelkezésére álló időt serény munkával töltötte. (Észleléseinek anyaga az Astronomisches Jahrbuchban jelent meg.) Tanulmányútját megkurtította, hogy a pénz devalválódása miatt az érsekség vagyona is elértéktelenedett, nem tudták őt tovább támogatni. 1811 augusztusától Tittel Egerben dolgozott a csillagda vezetőjeként. Látta, hogy a Specula műszerei időközben elavultak (a csillagászati műszertechnika akkor igen gyorsan fejlődött), ezért érsekétől a csillagda korszerűsítését kérte. Fischer a kérésnek anyagi okokból csak részben tehetett eleget: épp az új műszerek beszerzése maradt el. Így a már nagy tudású Tittel szegényes fizetéssel, elavult műszerekkel dolgozott, nem sokat tehetett a tudományért. 1814-ban azt kérte az érsektől, hogy küldje őt Göttingába Gausshoz tanulmányútra. Fischer teljesítette ezt a kérést, s a csillagász 1815-ben Göttingába utazott. Azonnal szorgos munkához látott, kivívta Gauss elismerését. Munkája főleg elméleti jellegű volt, mert a göttingai csillagda, melyet a Gauss rendelte műszerekkel rendeztek be, akkor még nem volt készen, tehát igazán korszerű eszközök nem álltak rendelkezésére. Elméleti munkái közül több meg is jelent ekkor könyv alakban vagy a Zeitschrift für Astronomie-ben. Tittel 1815 októberétől 1817 márciusáig volt Göttingában, s szorgalmával, megnyerő egyéniségével sok barátot szerzett. Járt több német városban is, hogy megismerje a jelesebb csillagászokat, majd Párizsba utazott fél évre. Onnan Angliába is átlátogatott. 1818 februárjában tért haza Egerbe. Lelkesen látott munkához, de közöny és áskálódás fogadta. Szemére vetették, hogy „játékra” pazarolná az egyház vagyonát, s hogy külföldön katolikus paphoz méltatlanul szabadgondolkodókkal és protestánsokkal érintkezett, így hamarosan kedvét vesztette. Elvágyódott Egerből, s Fischer halála (1822) után a budai csillagda igazgatójává s az egyetem csillagász tanárává nevezték ki. A Gellért-hegyi csillagda Budán az első csillagda a Várban, rossz helyein működött, műszerei sem voltak jók. Vezetője, Pasquich, új épületet és korszerű műszereket kért a bécsi kormánytól, s az el is fogadta javaslatait. Az új csillagdát a Gellért-hegyen — a mai Citadella területén — 1813-ban kezdték építeni. Ez sem volt ideális hely, de sokkal jobb a várbelinél. Pasquich a legkitűnőbb német cégektől, Reichenbachtól és Fraunhofertől rendelt műszereket. Az eszközök 1812-re elkészültek, de ezzel a csillagda felszerelése még nem volt teljes. I. Ferenc császár 1815-ben az alig elkészült csillagdát meglátogatva észrevette, hogy bizonyos műszerek helye üres. Mindjárt engedélyezte a hiányzó eszközök beszerzését. Ezek is megérkezvén, a csillagda a kor talán legszínvonalasabb intézménye lett. Az idős Pasquich segéde, Kmeth Dániel, nem volt alkalmas arra, hogy majd átvegye a csillagda vezetését. Ezért meghívták Littrowot, a kazáni csillagda vezetőjét, aki el is jött Budára társigazgatónak. Hamarosan azonban összekülönbözött Pasquichcsal, s Bécsbe távozott. Elment Kmeth is. Ekkor esett a választás Tittelre, s ő 1824-ben átvette a Gellért-hegyi csillagda vezetését. Pasquich távozása után Tittelnek segítőre volt szüksége. Maga mellé vette asszisztensnek a 14 éves Montedegoi Albert Ferencet, tanította őt, s közben erejét megfeszítve dolgozott. Néha, mint Albert Ferenc írja, hetekig szinte pihenés nélkül észleltek, a szerencse azonban nem szegődött melléjük. Bár Albert 1825 augusztusában üstököst fedezett fel, s azt több mint két hónapig figyelték, a kész, feldolgozott észlelési anyagot egy éjjel a gyertya okozta tűz elpusztította (így nem is ismerik el ezt az első magyar felfedezésű üstökösnek). Tittel többnyire egyéb eredményeit sem tudta publikálni anyagi okokból; ami munkáiból nem jelent meg, az Buda 1849-es ostrománál megsemmisült a csillagda műszereinek nagy részével együtt. (Ezt azonban Tittel már nem érte meg, mert fiatalon, 47 évesen, 1831-ben a járvány idején megkapta a kolerát, s Albert karjában meghalt. Haláláról Vörösmarty véreben emlékezett meg.) Élete vége felé még nagy öröm érte: az újonnan alakult Magyar Tudós Társaság — az Akadémia — az elsők között választotta tagjává. „Toronyórák regulázása” Feladatának érezte a csillagászati ismeretterjesztést is. A Tudományos Gyűjteménybe cikket írt egy napfogyatkozásról, a Közhasznú Esmeretek Tárában matematikai és csillagászati cikkei jelentek meg stb. Talán a legérdekesebb e munkák sorában a Rövid tudósítás a Buda-Pesti torony órák regulázása végett adandó jelek idejéről, s módjáról, négy közhasznú tábla toldalékkal. A nagyszombati egyetem Budára költözésének 50. évfordulója alkalmából, 1830-ban a csillagda időjelzéshez egy harangot kapott. Úgy jeleztek vele, hogy körülbelül egy perccel dél előtt megütögették, majd kis szünet után, pontosan délben egyet kondítottak rajta. Erről az időjelzésről írta Tittel kis könyvét, melyben nemcsak ismerteti a jelzés módját, hanem megadja annak csillagászati alapjait, sőt a zsebórák déli igazításához szükséges adatokat is. Idézzünk könyvéből néhány sort (helyesírását megtartva, csak az aposztrófokat hagyva el), amelyek ma is érdekes csillagászati ismereteket tartalmaznak. „Tudniillik, egyenlő járású kerekes óráinkat csak akkor szabhatnánk a valóságos délhez, ha a nap a világ sarkai körül mindenkor egyenlő távolságba s egyszersmind változhatatlan gyorsasággal forgana keletről nyugotra, mivel akkor két dél köze mindenkor állandó tartósságú volna, éppen úgy, mint ez a veszteg álló csillagok deleire való nézve örökösen helyt áll. Ellenben, mivel az említett két feltételek közül, a nap (voltaképpen a föld) járása, törvényei szerént, egyik sem tellyesedik; azon időszakasz, mellyet délen vagy éjfélen kezdünk, végzünk, és nyelvünkön a régi Görögök módjára egy szóval ésnapnak (nychthymeronnak) nevezhetünk, szükségképpen majd hosszabb, majd rövidebb, következésképpen csak jól készült déli lémák vagy napórák (azaz csak a nap eleven sugári s árnyéka vezetékén) lehet azt napról napra egyenesen meghatározni s egyenlő részekre, órákra, felosztani. Annak okáért az Astronomusok egy úgy nevezett közép és napot hoztak fel, melly a valóságos éjnapnak egyenetlenségeitől átallyában ment, az az változhatatlan tartósságú, s egyszersmind ettől a lehetőségig kevéssé külömbözik. Ezen igen elmés találmánynak értelmét, mivel közhasznú, méltónak ítéltem ez alkalommal rövideden meg magyarázni.” Ezután elmagyarázza a középnap nehéz fogalmát, a közép- és a valódi delet és így tovább. Végül négy táblát közöl, „mellyek az esztendő minden napjára ki jegyzik azon órát s pertzet, mellyet a kerekes óráknak valóságos délkor, a déli léma helyén, mutatniok kell, ha helyesen járnak, az az, ha minden közép délkor, mint kívántatik, tizenkettőt mutatnak.” Ez azoknak kell, akik az itt szóba forgó intézet gyümölcseibe nem részesülhetnek; főképpen pedig azért, mert sokan abban a hibás vélekedésben lévén, mintha mindenféle óra csak akkor járna jól, ha az a nap órával egyezőleg mutat, zseb s egyébb kerekes óráikat valamelly birtokokba (vagy akár hol is) találkozó déli lémához szokták igazgatni...”. * Tittel nem volt zseniális csillagász, de tehetséges ember volt. A sanyarú körülmények ellenére minden erejét tudományos munkára fordította. Nem ért el világraszóló eredményeket, de kitartása, munkaszeretete, általános műveltsége ma is példa lehet előttünk. Csaba György Gábor Tittel Pál arcképe. Az egri csillagvizsgáló tornya. A Gellért-hegyi csillagvizsgáló passzázsműszere (a délkör síkjára merőleges, kelet—nyugati irányú tengelyen forgatható távcsöve). 11