Népszabadság, 1989. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-31 / 26. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ara: 4,80 Ft NÉPSZABADSÁG 1989. január 31., kedd AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA 1 VII .JBl. cm Kárpáti Ferenc a haderőcsökkentésről XLVII. évfolyam, 26. szám ( 1. oldal) Gorbacsov áprilisban Londonba, júniusban Bonnba látogat a BONNI TUDÓSÍTÓNKTÓL Mihail Gorbacsov hosszú ideje várt NSZK-beli látogatására június 12. és 15. között kerül sor. A bonni kormány szóvivője azt is hozzáfűzte hétfői nyilatkozatában: a szovjet vezető Richard von Weizsäcker nyugatnémet államfő meghívásának tesz eleget. Az SZKP főtitkárának, a Szovjetunió államelnökének ebbeli minőségében ez lesz az első látogatása a Szövetségi Köztársaságban. NSZK-beli tartózkodása során Gorbacsov több ízben is találkozik Kohl kancellárral, és folytatják a tavaly októberben, Moszkvában megkezdett párbeszédet. A hivatalos bonni tájékoztatás szerint Gorbacsov látogatása során közös nyilatkozatot fogadnak majd el, amely felvázolja a szovjet—nyugatnémet viszony perspektíváit a mind szorosabban összefonódó Európa keretein belül. A két fél szakértői jelenleg különböző szerződéseket készítenek elő, a többi közt beruházásvédelmi, tengeri és belső hajózási, szakmai továbbképzési megállapodást. Várhatóan szerződést hoznak létre majd a katasztrófák esetén való kölcsönös segítségnyújtásról, humanitárius kérdésekről és az ifjúsági csere erősítéséről.* Mihail Gorbacsov elhalasztott nagy-britanniai látogatására 1989 áprilisának első felében kerül sor*– jelentette be hétfő este a szovjet hírügynökség. A brit kormányfői hivatal ugyancsak hétfői közlése szerint az SZKP KB főtitkára, a szovjet Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke április 5. és 7. között tartózkodik majd Londonban. (MTI) A szejm előtt a lengyel konszolidációs terv ( VARSÓI TUDÓSÍTÓNET5) Mind több oldalról éri bírálat a Rakowski-kormány gazdasági elképzeléseit, s ez várhatóan tükröződik a lengyel parlament, a szejm hétfőn kezdődött kétnapos ülésén is, amelynek egyik legfontosabb témája a kormány kétéves konszolidációs terve. Az előjelek arra mutatnak, hogy éles vita alakul ki a lengyel parlament ülésén. Az eredeti napirendi pontok közül levették a költségvetést. A szejmbizottságok véleménye szerint a kormány eredeti tervezete nem tartalmaz konkrét célokat és eszközöket a legfontosabb gazdasági célok — az infláció megfékezése, a belső piaci egyensúly megteremtése — megvalósítására. A jelek szerint azonban nemcsak a kormány helyzete nehéz, a másik oldalon — a Szolidaritásnál — sincs minden rendben. A LEMP központi lapja, a Trybuna Ludu hétfőn arról számolt be, hogy vasárnap viharos gyűlés volt Gdanskban, a Szent Brigittta-templomnál. Beszédet mondott Lech Walesa, a Szolidaritás vezetője, aki a hét végén arról állapodott meg a hatóságokkal, hogy február 6-án megkezdik a kerekasztal-megbeszéléseket. A tömeg többször félbeszakította a szónokot, többen azt kiabálták, hogy Walesa elárulta az egykori Szolidaritás érdekeit. Walesa eközben azt fejtegette, hogy nagyon könnyű valamit megakadályozni, veszekedni. Most azonban pozitív irányban kell dolgozni, ha ez lehetséges. Mi itt nem vagyunk képesek átvenni a hatalmat, s nem is lehetnénk jobbak azoknál, akik most kormányoznak — jelentette ki a Szolidaritás-vezető. K. Nyirő József * A lengyel legfelsőbb bíróság — felülvizsgálva a lublini vajdasági bíróság döntését — valamennyi bíróságra érvényes, elvi jelentőségű döntést hozott arról, hogy a most alakuló új szakszervezetek használhatják a Szolidaritás nevet. (MTI) A NÉPSZABADSÁG ÉS A MAGYAR HÍRLAP KÖZÖS INTERJÚJA Grósz Károly a pártról, 1956-ról, a reformvitáról Svájcból hazafelé, a Malév Zürich—Budapest menetrendszerű járatának fedélzetén Grósz Károly interjút adott Kanyó Andrásnak, a Népszabadság és Matkó Istvánnak, a Magyar Hírlap munkatársának. A davosi megbeszéléseken kiderült, hogy nagy az érdeklődés, de az aggodalom is Magyarország iránt. Az a kérdés, hogy a fölgyorsult politikai folyamatok nem pörögnek-e túl, nem sodródunk-e bele társadalmi robbanásba. Erről megoszlanak a vélemények nemcsak a közvéleményben, hanem az MSZMP Politikai Bizottságán belül is. Hogyan értékeli ön a helyzetet? — Reális veszélynek tartom a politikai reform indokolatlan felgyorsulását, látok benne robbanásveszélyt, lehetőséget arra, hogy a politikai folyamatok ellenőrizhetetlenné válnak. Egyébként külföldön, ahol talán tárgyilagosabban ítélnek meg bennünket, mert kellő a távolság és a tapasztalat, éppen ettől a robbanástól tartanak. Miközben kimondottan rokonszenvel követik a magyar gazdasági reformot, a megújulást, az útkeresést, és féltik az országot. A zürichi munkaebéden, ahol a svájci gazdasági élet legkiemelkedőbb egyéniségei voltak jelen, hatalmas tőkeerőt képviselve, felszólalásukban többen nagyobb higgadtságot javasoltak, illetve a politikai folyamatok konstruktív irányítását kérték számon. A korábbi európai konzultációkhoz képest a mostani eszmecserének egyik leglátványosabb különbözősége tehát az: partnereink félnek attól, hogy a magyarországi politikai reformfolyamat átlépi a kritikus határt, amely így politikai céljaival ellentétes irányba fordulhat, nem segíti, hanem szétzilálja a gazdasági megújulást. — Az ön egyik beszélgetőpartnere azt mondta, hogy jól tudják, a humánus demokratikus folyamat nagyon fontos, de megmérni bennünket a világban a gazdasági eredményeink alapján fognak. — Igen, ezt a világ egyik legtekintélyesebb bankszakembere mondta, aki egyértelműen jónak minősítette a politikai szándékainkat. De arra intett, hogy össze ne keverjük a folyamatokat! Mindenfajta politikai demonstráció nagyon rövid idő alatt leértékelődik, ha a gazdaság teljesítőképessége nem nő. Felhívta a figyelmet arra, hogy a mai gazdaság teljesítményét kell célirányosan és koncentráltan növelni. Véleménye szerint aligha köthető szorosan öszsze a politikai reformfolyamatokban végbemenő megújulás a gazdaság fejlődésével. Azt mondta nekem: „Önök ezzel illúziókat táplálnak.” Ő jól ismer bennünket, mert az 1982-es válság pillanataiban ő volt az, aki közvetlen pénzügyi segítséget nyújtott Magyarországnak. — Hosszú évtizedekig úgyszólván csak gazdasági reformokkal törődtünk, s elhanyagoltuk a politikait. Most a kormány, a párt, a társadalom mintha csak a politikai intézményrendszer reformját szorgalmazná. Ilyen körülmények között — így volt ez két évvel ezelőtt is — nem csoda, hogy a kormány a legsürgősebb szerkezetátalakítási feladatokat sem tudja végrehajtani az éles ellenállás miatt. Ebben még a szakszervezet is nagy szerepet játszik, nem beszélve a helyi szervekről. Ha így folytatódik, nemsokára nem lesz miből reformot csinálni... — Valóban, én is úgy látom, hogy a politikai és a gazdasági reform kezd különválni. De én még nem tartom olyan tragikusnak a helyzetet, inkább a tendencia az, ami figyelmeztető. Az éhes ember nagyon gyorsan jól akar lakni a terített asztalnál! Ilyenkor nem működik a józan megfontoltsága, az, hogy ennek gyomorrontás lehet a vége .. Ez történik most is: az elhalasztott politikai reformok után most egyszerre új lehetőségek teremtődtek, és elemi erővel ször fel az igény az adósság pótlására — kellő higgadtság, önfegyelem és önkontroll nélkül. — Mi az ön véleménye a követendő stratégiáról és arról, az igényről, amely tavaszra parlamenti választásokat és a többpártrendszer tényleges bevezetését szorgalmazza? Utalunk a hét végén elhangzott megnyilatkozásokra, amelyek azt mutatják, hogy erről is megoszlik a vélemény a pártvezetésben. Berecz János szerint „Veszélyt jelent ugyanakkor, hogy a jelenleg legnagyobb létszámú, legerősebb politikai szervezet, az MSZMP nem teljesen alkalmas a folyamatok irányítására, ugyanis rendeznie kell saját sorait”. S hallottuk, hogy 1956 értékelése során Pozsgay Imre rádiónyilatkozatában olyan terminológiát használt, amelyről a párton belül nincs közös nevező. — Én a repülőgépen értesültem arról, hogy elhangzott egy interjú, olvasni itt a repülőgépen olvastam az újságban, így tehát semmi közelebbit nem tudok. Nem tudok az interjú előzményeiről és körülményeiről sem. Pozsgay Imrével az elutazásom előtt pár nappal együtt voltunk, kedden a Politikai Bizottság ülésén. Ott erről nem szólt. Hangsúlyozom, mindössze annyit tudok, mint amennyit most olvastam a Népszabadságban. Amikor a Központi Bizottság kiküldte az általa vezetett munkabizottságot - ez nem valamiféle albizottság, hanem olyan, amelyiknek át kell tekintenie négy évtized tanulságait —, azért küldte ki, hogy elkészítse a XIV. kongresszus számára a programot vagy a programnyilatkozatot. Attól függően, hogy a pártvita meddig jut el az 1989-es esztendőben a koncepció kidolgozásában. Ennek nyilván 1956 nem megkerülhető része. (Folytatás a 3. oldalon.) Miaaaerkezett Svájcból aa .VIS ff.,IK* főtitkára Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára hétfőn a kora délutáni órákban hazaérkezett Svájcból, ahol a Világgazdasági Fórum elnevezésű nemzetközi alapítvány meghívásának tett eleget. Grósz Károly a szervezet davosi tanácskozásán előadást tartott a keleti—nyugati kapcsolatok, az európai együttműködés fejlődéséről. Az MSZMP főtitkárai több nyugat-európai politikussal is találkozott. Kíséretében volt Bartha Ferenc államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Kovács László külügyminiiszter-helyettes, Thürmer Gyula, az MSZMP főtitkárának tanácsadója. Az MSZMP főtitkárát hazaérkezésekor Bényi József külügyminiszter-helyettes és Kimmel Emil, az MSZMP szóvivőhellyettese fogadta a Ferihegyi, repülőtéren. Jelen volt Paul Wipfli, Svájc magyarországi nagykövete. Grósz Károlyt Ferihegyen Paul Wipfli, Svájc magyarországi nagykövete üdvözli. KOVÁCS ATTILA FELVÉTELE — MTI FOTO NÉMETH MIKLÓS BEJELENTÉSE A GAZDASÁGI KAMARA ELNÖKSÉGI ÜLÉSÉN: Kilenc százalékkal csökkentik a magyar fegyveres erőket Elengedhetetlen a gazdaság teljesítményének növelése - mondta a kormányfő Alapvető gazdasági, társadalmipolitikai kérdésekről is folyt a vita a Magyar Gazdasági Kamara elnökségi ülésén. A tanácskozáson felszólalt Németh Miklós miniszterelnök, a Politikai Bizottság tagja, aki egyebek között bejelentette: 1989—1990- ben mintegy kilenc százalékkal csökkentjük a Magyar Néphadsereg létszámát, fegyverzetét, haditechnikai eszközeit. Ezt a csökkentést a nemzetközi helyzetben beállt kedvező változások tették lehetővé, s ugyancsak ezzel akar a Magyar Népköztársaság hozzájárulni e tendenciák megerősítéséhez, további kedvező feltételeket teremteni az európai leszerelési tárgyalásokhoz. A miniszterelnök részletesen szólt gazdasági helyzetünkről, a reformpolitika állásáról. Leszögezte: a pangás felszámolása és a gazdasági alkotmányosság megvalósítása elképzelhetetlen a politikai demokrácia kiteljesítése nélkül. Országunkban piacgazdaságot akarunk megvalósítani, olyan körülményeket teremtve, amelyek megakadályozzák, hogy lemaradásunk a fejlett világtól növekedjék. Aláhúzta: elengedhetetlen a gazdaság teljesítményének jelentős növelése 1992-ig, amikor adósságterheink törlesztése nehezebb lesz. Ugyanakkor szólt a hosszú távú fejlesztés követelményéről, az oktatás, a szociális rendszer megerősítéséről is. Fontos szerepet kell hogy kapjon a szegénységet enyhítő program, a rászorulók segítése is — szögezte le. A társadalomban meglévő feszültségekről azt mondta, hogy azok nem újak, csak az elégedetlenség, az indulatok jelenségei tűnnek olyannak, mivel a hetvenes években a politika a legnagyobb sikert e feszültségek eltussolásában érte el. Fel kell számolni a sztálini politikai rendszer maradványait, mert ezek a felelősek azért, hogy a hetvenes évek elején a reform megállt. Most intézményes garanciákat kell életbe léptetni a visszarendeződés megakadályozására. Ilyen az új alkotmány is, amelynek első változata már elkészült. A miniszterelnök intett a különböző politikai szervezetekben megnyilvánuló agresszivitástól. Ma a választóvonal az összefogás és a polarizálódás erői között húzódik — mondotta. Az 1956-os események értékeléséről szólva kijelentette: nem lehet egyszavas jelzőkkel minősíteni. A vitaindító előadást Gábor András, az MGK elnöke tartotta, szólt az elmúlt év tapasztalatairól és az 1989-es várható gazdasági körülményekről. Leszögezte: a kamara támogatta a reformintézkedések, az új adórendszer bevezetését, de ezeknek számos negatív következménye volt. Az szja, visszafogta a teljesítményeket, az áfa drágította a beruházásokat. Negatív hatása volt a hitelszűkítésnek is. Gond a bizalmatlanság növekedése a gazdaságban a kormányzat és a gazdálkodók között. Az idén több kedvező változást tapasztalhatnak a gazdálkodók. Ilyen az új társasági törvény, a liberalizált import, a vegyes vállalatok alakításának megkönnyítése és a bérgazdálkodás szigorának enyhítése. Tartani kell attól, hogy megismétlődik a likviditási válság. Tiltakozott a vállalatokat sújtó adójellegű elvonások növelése ellen, s ismét felhívta a figyelmet a szocialista export problémáira. Az elnöki megnyitó után kezdődött vita elsősorban a kamarai tagvállalatok problémáiról folyt. Beszéltek a KGST-kapcsolatok alakulásáról, szorgalmazták a vezetés közbelépését, hogy ne szoruljunk ki a szovjet piacról, s később ne legyenek nyersanyagproblémáink. Többen bírálták a személyi jövedelemadót, s arra szólították fel a kormányzatot, hogy vizsgálja meg, milyen erőkkel lehetne mozgásba lendíteni a gazdaságot. A kamara elnöksége megvitatta a szocialista piacgazdaság kialakításáról szóló téziseket is. (Németh Miklós miniszterelnök beszédét az 5. oldalunkon ismertetjük.) Miklós Gábor Castro ellenzi az ENSZ-csapatok létszámcsökkentését Namíbiában ( HAVANNAI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagját fogja terhelni a történelmi felelősség, ha a Dél-afrikai Köztársaság ki tudja játszani a világszervezet Namíbiára vonatkozó határozatát — jelentette ki a hét végén Fidel Castro. Castro hangsúlyozta: e kérdésben az el nem kötelezett országok egységesen szembe kerültek a BT öt állandó tagállamával, melyek takarékossági okokra hivatkozva csökkenteni kívánják a rendezési tervben szereplő ENSZ katonai ellenőrző kontingens létszámát. A kubai államfő szerint a világszervezet főtitkárának erre vonatkozó legutóbbi jelentése szemben áll a korábbi, az el nem kötelezettek által is támogatott kompromisszumos javaslattal, de érintetlenül hagyta volna a csapatok létszámát. Mint ismeretes, Javier Pérez de Cuéllar főtitkár 7500 ENSZ kéksisakos helyett csupán 4650-et javasol a namíbiai függetlenségi folyamat ellenőrzésére. — Ez a javaslat nem elégít ki sem bennünket, sem pedig a harmadik világ országait — mondta Castro. A Kubai EP első titkára megismételte: ilyen feltételek mellett nem garantálhatók a szabad, független namíbiai választások, s fennáll a veszélye annak, hogy Pretoria ki tudná játszani az angolai—kubai—délafrikai megállapodásban foglaltakat is. Nagy Csaba