Népszabadság, 1989. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-31 / 26. szám

2 Kasler: A bécsi kötelezettségvállalásokat minden aláíró országnak teljesítenie kell­ ­ MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL ! — A bécsi utókonferencia záródoku­mentumával lefektették a közös euró­pai épület alapjait, amelyekre egy időben lehet majd a politikai, gazda­sági, környezetvédelmi együttműkö­dés falait fölhúzni — mondotta Jurij Kaslev, a Bécsben tárgyalt szovjet de­legáció vezetője hétfői sajtóértekez­­ letén. Áttörésnek minősítette a humani­­tárius­ jogi kérdésekben elérteket, aláhúzva, azok egyik tábor „győzel­mét” sem jelentik, hanem a józan kompromisszumkészség megnyilvá­nulásai. Romániának is, mint a bécsi megállapodást aláíró valamennyi más európai államnak a többiekkel azonos módon kell teljesítenie a bé­csi dokumentumból fakadó kötele­zettségeket — derült ki Kasler vá­laszából, amelyet egy magyar tudó­sító kérdésére adott. Valamennyi kérdésben, valamennyi részvevő szá­mára azonosak a teljesítés kritériu­mai, mondotta a szovjet delegáció­vezető. Kasler szerint egyébként „Románia nem mondta, hogy nem teljesíti a Bécsben aláírtakat”. A Szovjetunió azonban a maga ré­széről nem engedi meg, hogy a sza­vak és a tettek között e kérdésben eltérés adódjék. Az SZKP Politikai Bizottsága valamennyi minisztériu­mot utasította, hajtsa végre a bécsi záróokmányból ráháruló feladatokat. Így az igazságügyi minisztériumban folyik az állampolgárok szabad hely­­változtatását, kivándorlását, vallási, szervezkedési szabadságát garantáló jogszabályok kidolgozása. A készülő­ben levő törvények a lelkiismereti szabadságról, a sajtóról ugyancsak a bécsi okmány követelményei tiszte­letben tartása alapján nyerik majd el végső formájukat. A szabad köl­tözködésről, lakhelymegválasztásról szóló elvek tiszteletben tartását tük­rözi, hogy tavaly 106 ezren vándorol­tak ki a Szovjetunióból. (Statisztikai jelentések szerint harmadarányban zsidók, örmények és németek.) A tegnapelőtti napnak minősítet­te Geraszimov kormányszóvivő azt a korábbi szovjet gyakorlatot, amellyel úgymond büntetésként embereket fosztottak meg állampolgárságuktól, kényszerítettek külföldi emigrációra. Valamennyi, ilyen módon állampol­gárságát elvesztett szovjet ember kérheti állampolgársága visszaadását, de a folyamat nem automatikus. A bécsi szovjet delegációvezető nem értette, hogy mi késztette Andrej Szaharov akadémikust koráb­bi álláspontja megváltoztatására, az 1991-re tervezett moszkvai emberi jogi konferencia elutasítására. # Anatolij Lukjanov, az SZKP PB póttagja vezeti azt a szovjet hivata­los küldöttséget, amely részt vesz Hirohito volt japán császár temeté­sén — jelentette be hétfőn Geraszi­mov. Dunai Péter A POLITIKAI ÁTTÖRÉS ÉVE Pekingi értékelés a szovjet-kínai kapcsolatokról ( PEKINGI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Eduard Sevardnadze szovjet kül­ügyminiszter csütörtökön kezdődő kí­nai látogatása előtt a Beijing Re­­view című hetilap azt jósolja, hogy a két külügyminiszter küszöbönálló pekingi találkozója meggyorsítja a normalizálás folyamatát, és előkészíti a csúcstalálkozót. A cikk visszatekintve sajnálatos­nak tartja, hogy miközben 1981 és 1988 között 410 millió svájci frank­ról négymilliárd fölé nőtt a kínai— szovjet árucsere-forgalom, 1988-ig nem következett be politikai áttörés a két ország viszonyában. Ennek oka a szerző szerint az volt, hogy nem értek el lényeges haladást a norma­lizálás útjában álló három akadály eltávolításában. Ez a helyzet azon­ban a pozitív szovjet lépések ered­ményeként 1988 elejétől megválto­zott. A Szovjetunió vállalta, hogy ki­vonja csapatait Afganisztánból, foly­tatja a Mongólia területén és a kí­nai—szovjet határ mentén állomá­sozó szovjet haderő csökkentését, és elősegíti a kambodzsai kérdés poli­tikai rendezését. A kapcsolatok ja­vulása Csien Csi-csen külügyminisz­ter decemberi moszkvai látogatásá­val érte el a tetőpontot. Erősödött a kölcsönös megértés, még a vitás kambodzsai kérdésben is közeledtek az eltérő álláspontok. A két fél bi­zakodva nyilatkozott arról a lehető­ségről, hogy ez év első felében meg­tarthatják a kínai—szovjet csúcsta­lálkozót. A kínai—szovjet kapcsolatok irá­nya és nemzetközi kihatása így élénk vita tárgya a nemzetközi politiká­ban. A kommentár bizonyosra veszi, hogy a szovjet—kínai kapcsolatok normalizálása nem jelenti az 1950-es évek szövetségi típusához való visz­­szatérést, nem befolyásolja Kína független külpolitikáját és a más or­szágokkal fenntartott baráti kapcso­latait. Másfelől az abnormális vi­szony megszüntetése és az új típusú viszony kialakítása kétségtelenül új lendületet kölcsönöz a párbeszéd és az enyhülés globális irányzatának, és hasznára válik a nemzetközi sta­bilitásnak, a világbékének és a fej­lődésnek — írja a Beijing Review. A küszöbönálló kínai—szovjet kül­ügyminiszteri találkozó elősegíti a kambodzsai probléma igazságos ren­dezését és ösztönzést ad ahhoz, hogy ez év szeptemberéig teljesen kivon­ják a Kambodzsában levő vietnami csapatokat. Ennek a reményének adott hangot Vu Hszüe-csien kínai miniszterelnök-helyettes, amikor hét­főn egyebek között Eduard Sevard­nadze szovjet külügyminiszter csü­törtökön kezdődő pekingi látogatá­sáról i­s szót váltott Gareth Evans ausztrál külügyminiszterrel. — A kapcsolatok normalizálása után Kína és a Szovjetunió a békés egymás mellett élés öt elve alapján fogja fejleszteni baráti, jószomszédi viszo­nyát — tette hozzá. A nap folyamán Csien Csi-csen külügyminiszter is tárgyalt az auszt­rál politikussal. Bócz Sándor, Eduard Sevardnadze szovjet kül­ügyminiszter hétfőn az Izvesztyijá­ban közelgő pekingi látogatásának céljáról kifejtette: megpróbálja konkrét formába önteni kínai tár­gyalópartnereivel a szovjet-kínai kapcsolatoknak azokat az elveit, amelyeket Csien Csi-csen kínai kül­ügyminiszter moszkvai látogatása alkalmával közösen vázoltak fel. A szovjet fél szeretné, ha az akkor felvetett problémák megoldására most közös elhatározásokat alakíta­nának ki, és azokat megfelelő ok­mányokban is rögzítenék. (MTI) NÉHÁNY SORBAN Eduard Sevardnadze szovjet kül­ügyminiszter hétfőn fogadta Afga­nisztán moszkvai nagykövetét. Hangsúlyozták, hogy mind a Szov­jetuniónak, mind az afgán kormány­nak eltökélt szándéka teljesíteni az afganisztáni rendezésre vonatkozó genfi megállapodást. Megvitatták, milyen legyen a szovjet—afgán együttműködés az után, hogy a szov­jet csapatok teljesen kivonulnak Af­ganisztánból. (MTI) Chilei kormánytisztviselők és vál­lalkozók egy csoportja júniusban lá­togatást kíván tenni több szocialis­ta országban, köztük Magyarorszá­gon is, hogy előzetes kereskedelmi egyezményeket kössön a rendkívül alacsony forgalom élénkítéséért — közölték Santiagóban. (MTI) Megállapodás jött létre a meg­békélésről hétfőn az egymással har­coló dél-libanoni két síita mozga­lom, a Szíria által támogatott Amal és a­z Irán-barát Hezbollah között. (Reuter) Kim Ir Szen, a Koreai Munka­párt vezetője hétfőn közzétett inter­jújában kijelentette: a Koreai-félszi­get újraegyesítése érdekében kész találkozni az amerikai elnökkel, ha a washingtoni kormányzat is haj­landó gyakorlati lépéseket tenni a térségbeli feszültség csökkentése ér­dekében. (AP) Két parlamenti pótválasztás má­sodik fordulóját tartották vasárnap Franciaországban: Marseille egyik kerületében a Szocialista Párt, Pá­rizs északi övezetében pedig a Fran­cia KP jelöltje győzött. (MTI) Az SZKP és a Román KP közötti ideológiai együttműködésről tárgyal Bukarestben Vagyim Medvegyev, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára, aki hétfőn érkezett a román fővá­rosba az RKP KB meghívására. (TASZSZ) A brit kormány hétfő délután erélyesen tiltakozott a román kor­mánynál amiatt, hogy rendőrhatósá­­­gai „durván kezelték” Nagy-Britan­­nia bukaresti nagykövetét, amikor a múlt pénteken egy levelet akart át­adni a Kolozsvárott házi őrizetben tartott Doina Cornea tanárnőnek. Waldegrave külügyi államminiszter követelte, hogy a román kormány kérjen bocsánatot az ügyben. (MTI) A genfi Nemzetek Palotájában hétfőn megkezdődött az ENSZ em­beri jogi bizottságának 45. üléssza­ka. A tanácskozáson 120 ország és 120 nem kormányszintű szervezet mintegy 1200 küldötte vesz részt. (UPI) A legközelebbi arab csúcstalálko­zón Egyiptom részt fog venni — jelentette ki Eszmat Abdeh Megid külügyminiszter a kairói Al-Ahram­­ban megjelent interjújában. Az egyiptomi diplomácia irányítója sze­rint e kérdésben egybeesnek az arab nézetek. (Tudósítónktól.) Francesco Colasuonno bíboros, apostoli nuncius vezetésével vati­káni küldöttség érkezett hétfőn Var­­sóba, hogy több mint egy héten át a lengyel katolikus püspöki kar kép­viselőivel tárgyaljon a vatikáni—len­gyel diplomáciai kapcsolatok felvé­telét szabályozó megállapodás rész­leteiről. (MTI) NÉPSZABADSÁG 1989. január 31., kedd Nicaragua kész tovább csökkenteni haderejét Daniel Ortega nicaraguai államfő a Time amerikai hetilapnak adott és vasárnap közzétett interjújában kijelentette: legfőbb célja az, hogy minden téren normalizálja Nicara­gua és az Egyesült Államok kapcso­latát. Ortega szerint a sandinista veze­tés máris 10 ezer fővel csökkentet­te a Washington által 70 ezresre becsült hadsereg létszámát, hat­ezerrel a rendőrség állományát, s jövőre az 1989-es 180 millió dollár­ról 127 millióra szállítja le a. .kato­nai költségvetés összegét. — Nica­ragua arra is hajlandó — mondta Ortega —, hogy a térség haderőinek átfogó felülvizsgálatával párhuza­mosan tovább csökkentse saját ka­tonaságát. A kubai katonai tanács­adókról szólva az államfő kijelen­tette, hogy már csak néhány tucat maradt belőlük az országban. (MTI) Samir tárgyalási feltételei ( KAIRÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Jichak Samir izraeli kormányfő vasárnap este közölte, hogy „Izrael kész a palesztinokkal való tárgyalá­sokra és törvényes jogaik elismeré­sére”, és hozzátette: egy palesz­tin állam megalakítása „nem lehet el­fogadható megoldás a zsidó állam számára”. Samir miniszterelnök egy NSZK- beli parlamenti küldöttség előtt nyi­latkozott így, hangoztatva: „Lehet­séges, hogy a tárgyalások folyamán létrejön a bizalom az izraeliek és a palesztinok között, s ekkor már könnyű lesz a mindkét fél számára elfogadható megoldást meglelni.” A korábbi merevségtől való elmozdulás határait megszabva azonban a kor­mányfő kijelentette: „Nem értjük, hogy sok európai ország miért tá­mogatja a PFSZ-t. Az, aki Izrael lé­tét és függetlenségét akarja, soha nem támogathatja a PFSZ-t.” Eszes Tibor NYUGAT-BERLI­N Földcsuszamlás után „Nácik, kifelé” — skandálta több ezer ember vasárnap késő éjjel a schönebergi városháza előtt. Így til­takozott az ellen, hogy a nyugat­berlini választásokon első ízben in­dult szélsőjobboldali republikánusok a szavazatok 7,5 százalékát szerez­ték meg, és 11 városatyát delegál­hatnak a helyi törvényhozásba. (A rendőrség ellenségesen méregette a tüntetőket, a republikánusok egyik helyi vezetője is rendőrtisztviselő.) Magának a választásnak a hiva­talos végeredménye némi enyhülést nyújthat az eddig kormányzó CDU sebeire, ugyanis néhány tized szá­zalékkal mégiscsak többen szavaz­tak rájuk (37,7), mint a szociálde­mokratákra (37,3). Ez azonban tisztán elméleti vi­gasz, miután a kereszténydemokra­ták legutóbb, négy éve 46,4 százalék­kal vezettek, azóta tehát majd ki­lenc százalékot veszítettek, s ezt minden megfigyelő földcsuszamlás­nak minősíti. A nyugat-berlini SPD mintegy 5 százalékot javított, ami felülmúlta saját várakozásukat is. Most mind ők, mind a CDU 55—55 képviselőt küldhet a törvényhozás­ba. Ugyancsak előreléptek az alter­natív lista (AL) elnevezésű környe­zetvédők, ők a korábbi 10,6-del szemben most 11,8 százalékos támo­gatásnak örülhetnek, ami 17 képvi­selőt jelent. Az eddigi koalíció ki­sebbik pártja, az FDP viszont még a parlamenti tagsághoz szükséges ötszázalékos küszöböt sem érte el, és így kibukott a városháza padsorai­ból. A választások után egy nappal kétirányú tevékenység jellemzi a város politikai életét. Egyrészt fo­lyik — és feltehetően még sokáig eltart — az eredmények okainak elemzése, másrészt a jövendő város­­vezetés összetétele körüli küzdelem. Eberhard Diepgen kormányzó pol­gármester — akinek személyes „va­rázsára” építette a helyi CDU egész választási taktikáját — a vereség után felajánlotta a szociáldemokra­táknak, hogy foglalkozzanak egy CDU—SPD nagykoalíció megterem­tésének a gondolatával. A CDU és az AL kapcsolata ugyanis nem olyan, hogy közöttük bármiféle együttmű­ködés elképzelhető legyen, (egyik vezetőjük, történetesen Diepgen mel­lett állva, fejezte ki a tévé nyilvá­nossága előtt afölötti örömét, hogy „ez a korrupt szenátus” végre meg­bukott ...). Ám kényes a szociálde­mokraták vezetőjének a helyzete is. Walter Momper pártelnök ugyanis még a szavazás előtt leszögezte, hogy nem kíván szövetséget kötni az alternatívokkal, amíg azok nem mondanak le az erőszak elvi lehe­tőségéről, továbbá nem tartják ma­gukra nézve kötelezőnek a bonni törvényhozás döntéseit (jóllehet ezt a városra vonatkozó négyoldalú meg­állapodás is tiltja, leszögezve, hogy Nyugat-Berlin nem része az NSZK- nak, és onnan nem kormányozható). Az SPD-pártközpontban felállított tévékamerák előtt a fiatal aktivis­ták mindenesetre lelkesen kiáltoz­ták a „vörös-zöld” jelszót, biztat­va a vezetést véleményének megvál­toztatására. Tény, hogy egy SPD­­AL koalíció kormányzóképes több­séget alkotna a városházán. Mom­per ugyanakkor — egyelőre — el­hárította Diepgen­ ajánlatát is, jól sejtve, hogy lehetetlen helyzetbe hozná saját magát és pártját, ha máris a bukott ellenfél keze után nyúlna. A szélsőjobboldal előretörésének riasztó hírét némileg enyhíti, hogy a másik három párt közül egyik sem kíván szóba állni velük. Hét és fél százalékos szavazatarányukat per­sze ez még nem teszi meg nem tör­téntté (Momper: „ez árt a városon belüli légkörnek és Nyugat-Berlin nemzetközi ázsiójának is”), de a to­vábbi fejlemények remélhetőleg Wil­­ly Brandtot igazolják majd. Az SPD nagy öregje, maga is Nyugat-Berlin egykori kormányzó polgármestere, a szociáldemokraták itteni januári vá­lasztási nagygyűlésén leszögezte: „Ebben a városban — demokrati­kus feltételek közepette — a nácik sohasem tudtak többségre szert ten­ni.” Nyugat-Berlin, 1989. január 30. Farkas József György A Pravda magyarországi helyzetképe A hétfői Pravda terjedelmes ri­portot közöl Budapesten járt egyik vezető munkatársa, Anatolij Karpi­­csev tollából. A szerzőt beszélgetésen fogadta Grósz Károly, Berecz János, Pozsgay Imre, valamint Jakab Ró­­bertné, az Országgyűlés alelnöke, s találkozott az alternatív mozgalmak képviselőivel is. Karpicsev, aki korábban a Pravda tudósítója volt hazánkban, áttekinti a magyar reformfolyamatot, emlé­keztetve rá, hogy Magyarország már húsz évvel ezelőtt megpróbált elsza­kadni a szocializmus dogmatikus fel­fogásától, miután azonban az annak idején nem nyerte el a szovjet csúcs­­vezetés tetszését, sem a gazdasági reformról, sem Nyers Rezsőről nem­igen írt akkoriban a szovjet sajtó. A tavalyi országos pártértekezlet felrázta a társadalmat, s annyi bí­rálat gyűlt a nyíltság hullámhegyé­re, hogy felvetődött a kérdés: mi ez, forradalmi fordulat, vagy káosz? Karpicsev fogalmazásában: „Egyelő­re nehéz értékelni Magyarország éle­tének egyes eseményeit, egy dolog azonban világos: mozgás­ba lendült a társadalom, mind több ember kap­csolódik be a közéletbe, levetvén a tartózkodó közönyt és a külső meg­figyelő szerepét. Ezért, amikor azt kérdik tőlem: — Mi történt Magyar­­országgal?, a válaszom: — Nem tör­tént semmi.” Az alternatív csoportok működé­séről írva a magyar társadalom rea­litásának minősíti meglétüket, utal­va arra, hogy a hozzájuk való vi­szony a legutóbbi KB-ülésnek is té­mája volt. Ugyanakkor megjegyzi, hogy Nyugaton nagy figyelemmel kí­sérik e csoportok létrejöttét, hiszen ezekben látják a leendő, s az MSZMP számára konkurenciát jelentő politi­kai pártok magvát. (MTI) Suvar: A JKSZ-nek a demokratikus változások kezdeményezőjeként kell fellépnie ( BELGRÁDI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Stipe Suvar elnökletével Belgrád­­ban hétfőn összeült a JKSZ Közpon­ti Bizottsága. Vitaindító beszámolójában a KB elnökségének elnöke emlékeztetett: a KB tavaly októberi határozatában le­szögezte, hogy az ország belső hely­zete stabilizálásának alapvető felté­tele a gazdaság, a politikai intéz­ményrendszer és a párt gyökeres re­formjának azonnali megkezdése és következetes végrehajtása. Azóta há­rom és fél hónap múlt el — mon­dotta —, de a politikai helyzet nem javult, sőt tovább romlott, a párt egysége gyengült. Ezért a központi bizottságot terheli a legnagyobb fe­lelősség. A gazdasági válságból — mutatott rá — a piacgazdálkodás be­vezetése nélkül nem lehet kijutni. A piaci törvényszerűségeket viszont nem lehet érvényesíteni, mert a tag­­köztársaságok és tartományok nem hajlandók feláldozni a saját érde­keiket. A JKSZ-t újból képessé kell ten­ni arra, hogy kezdeményezőként lép­jen fel — folytatta. A jövőben a de­mokratikus szocializmus szempont­jából az a legfontosabb, hogy meg­szüntessük a párt monopóliumát, s vezető szerepét a dolgozók körében kifejtett eszmei-politikai tevékeny­ség révén, a stratégiai célkitűzések hordozójaként valósítsuk meg. Min­den eddiginél világosabb, hogy a JKSZ többé nem lehet állami párt, hanem a szocialista önigazgatás szé­les, demokratikus mozgalmává kell válnia. A kérdés így vetődik fel: vagy politikai pluralizmus, vagy neo­­sztálinizmus. A JKSZ reformjával nem szabad tovább késlekedni — hangsúlyozta Suvar. A JKSZ egyes alkotó­részeinek hegem­onisztiikus törekvéseit egyre nehezebb leküzdeni. A szocialista, föderatív Jugoszláviát nem lehet egy központból, valamiféle bürokra­tikus direktívákkal, sem pedig a két legnagyobb nemzet, a szerb és a horvát közötti megegyezéssel irá­nyítani. Az ország minden nemzete és nemzetisége egyszer s minden­korra kiharcolta önrendelkezési jo­gát, kialakította saját identitását. A nemzetek és nemzetiségek közül egyiket sem lehet semmibe venni, annektálni, beolvasztani — húzta alá Suvar. A jugoszláv párt vezetője ezúttal is elutasította a Tito személye és életműve, valamint a jugoszláv nép­hadsereg ellen irányuló elvtelen tá­madásokat. Követelte az egyes tag­­köztársaságok és tartományok kö­zötti propagandaháború megszünte­tés­ét. A beszámoló a továbbiakban meg­álllapította, hogy a­z ország gazdasá­gi életében tavaly sem sikerült a kívánt kedvező fordulatot elérni, a termelés stagnált, a reáljövedelmek csökkentek. Ilyen körülmények kö­zött csaknem 2000, döntően béreme­lési sztrájk zajlott le, amelyekben mintegy 360 000 dolgozó vett részt. Számos tüntetés oda vezetett — je­lentette­­ki —, hogy egész párt- és állami vezetőségek kollektívan le­mondtak, pedig tagjaik között szép számmal akadtak tehetséges, becsü­letes, politikailag tiszta, a megúju­lást szolgáló, a reform sikerén dol­gozó emberek. A kommunistáknak és a szervezett szocialista erőknek fel kell tartóztatniuk a romboló erő­ket. Suvar kifejtette, hogy a koszovói válság megoldásával kapcsolatban nincs szükség újabb határozatokra, hanem a már ismert célkitűzéseket kell következetesen megvalósítani. Emlékeztetett arra, hogy a leg­utóbbi időiben „lényegében egy hely­ről” bírálatok érték a JKSZ KB-t és elnökségét. A vádak azzal a követe­léssel párosulnak, hogy a KB és el­nöksége mondjon le, vagy hogy fel kell oszlatni azokat.­­ A jugoszláv kommunista mozgalom vezető tes­tületei­­becsületének és legitimitásá­nak védelmében nem tűrhetők to­vább ezek az állítások és provoká­ciók. Stipe Suvar végül hangoztatta: A KB tagjai nem távozhatnak a plé­­numról a vádak és nézeteltérések tisztázása nélkül. A referátum felett hétfő délután megkezdődött a vita­. Márkus Gyula

Next