Népszabadság, 1989. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-31 / 26. szám
2 Kasler: A bécsi kötelezettségvállalásokat minden aláíró országnak teljesítenie kell MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL ! — A bécsi utókonferencia záródokumentumával lefektették a közös európai épület alapjait, amelyekre egy időben lehet majd a politikai, gazdasági, környezetvédelmi együttműködés falait fölhúzni — mondotta Jurij Kaslev, a Bécsben tárgyalt szovjet delegáció vezetője hétfői sajtóértekez letén. Áttörésnek minősítette a humanitárius jogi kérdésekben elérteket, aláhúzva, azok egyik tábor „győzelmét” sem jelentik, hanem a józan kompromisszumkészség megnyilvánulásai. Romániának is, mint a bécsi megállapodást aláíró valamennyi más európai államnak a többiekkel azonos módon kell teljesítenie a bécsi dokumentumból fakadó kötelezettségeket — derült ki Kasler válaszából, amelyet egy magyar tudósító kérdésére adott. Valamennyi kérdésben, valamennyi részvevő számára azonosak a teljesítés kritériumai, mondotta a szovjet delegációvezető. Kasler szerint egyébként „Románia nem mondta, hogy nem teljesíti a Bécsben aláírtakat”. A Szovjetunió azonban a maga részéről nem engedi meg, hogy a szavak és a tettek között e kérdésben eltérés adódjék. Az SZKP Politikai Bizottsága valamennyi minisztériumot utasította, hajtsa végre a bécsi záróokmányból ráháruló feladatokat. Így az igazságügyi minisztériumban folyik az állampolgárok szabad helyváltoztatását, kivándorlását, vallási, szervezkedési szabadságát garantáló jogszabályok kidolgozása. A készülőben levő törvények a lelkiismereti szabadságról, a sajtóról ugyancsak a bécsi okmány követelményei tiszteletben tartása alapján nyerik majd el végső formájukat. A szabad költözködésről, lakhelymegválasztásról szóló elvek tiszteletben tartását tükrözi, hogy tavaly 106 ezren vándoroltak ki a Szovjetunióból. (Statisztikai jelentések szerint harmadarányban zsidók, örmények és németek.) A tegnapelőtti napnak minősítette Geraszimov kormányszóvivő azt a korábbi szovjet gyakorlatot, amellyel úgymond büntetésként embereket fosztottak meg állampolgárságuktól, kényszerítettek külföldi emigrációra. Valamennyi, ilyen módon állampolgárságát elvesztett szovjet ember kérheti állampolgársága visszaadását, de a folyamat nem automatikus. A bécsi szovjet delegációvezető nem értette, hogy mi késztette Andrej Szaharov akadémikust korábbi álláspontja megváltoztatására, az 1991-re tervezett moszkvai emberi jogi konferencia elutasítására. # Anatolij Lukjanov, az SZKP PB póttagja vezeti azt a szovjet hivatalos küldöttséget, amely részt vesz Hirohito volt japán császár temetésén — jelentette be hétfőn Geraszimov. Dunai Péter A POLITIKAI ÁTTÖRÉS ÉVE Pekingi értékelés a szovjet-kínai kapcsolatokról ( PEKINGI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter csütörtökön kezdődő kínai látogatása előtt a Beijing Review című hetilap azt jósolja, hogy a két külügyminiszter küszöbönálló pekingi találkozója meggyorsítja a normalizálás folyamatát, és előkészíti a csúcstalálkozót. A cikk visszatekintve sajnálatosnak tartja, hogy miközben 1981 és 1988 között 410 millió svájci frankról négymilliárd fölé nőtt a kínai— szovjet árucsere-forgalom, 1988-ig nem következett be politikai áttörés a két ország viszonyában. Ennek oka a szerző szerint az volt, hogy nem értek el lényeges haladást a normalizálás útjában álló három akadály eltávolításában. Ez a helyzet azonban a pozitív szovjet lépések eredményeként 1988 elejétől megváltozott. A Szovjetunió vállalta, hogy kivonja csapatait Afganisztánból, folytatja a Mongólia területén és a kínai—szovjet határ mentén állomásozó szovjet haderő csökkentését, és elősegíti a kambodzsai kérdés politikai rendezését. A kapcsolatok javulása Csien Csi-csen külügyminiszter decemberi moszkvai látogatásával érte el a tetőpontot. Erősödött a kölcsönös megértés, még a vitás kambodzsai kérdésben is közeledtek az eltérő álláspontok. A két fél bizakodva nyilatkozott arról a lehetőségről, hogy ez év első felében megtarthatják a kínai—szovjet csúcstalálkozót. A kínai—szovjet kapcsolatok iránya és nemzetközi kihatása így élénk vita tárgya a nemzetközi politikában. A kommentár bizonyosra veszi, hogy a szovjet—kínai kapcsolatok normalizálása nem jelenti az 1950-es évek szövetségi típusához való viszszatérést, nem befolyásolja Kína független külpolitikáját és a más országokkal fenntartott baráti kapcsolatait. Másfelől az abnormális viszony megszüntetése és az új típusú viszony kialakítása kétségtelenül új lendületet kölcsönöz a párbeszéd és az enyhülés globális irányzatának, és hasznára válik a nemzetközi stabilitásnak, a világbékének és a fejlődésnek — írja a Beijing Review. A küszöbönálló kínai—szovjet külügyminiszteri találkozó elősegíti a kambodzsai probléma igazságos rendezését és ösztönzést ad ahhoz, hogy ez év szeptemberéig teljesen kivonják a Kambodzsában levő vietnami csapatokat. Ennek a reményének adott hangot Vu Hszüe-csien kínai miniszterelnök-helyettes, amikor hétfőn egyebek között Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter csütörtökön kezdődő pekingi látogatásáról is szót váltott Gareth Evans ausztrál külügyminiszterrel. — A kapcsolatok normalizálása után Kína és a Szovjetunió a békés egymás mellett élés öt elve alapján fogja fejleszteni baráti, jószomszédi viszonyát — tette hozzá. A nap folyamán Csien Csi-csen külügyminiszter is tárgyalt az ausztrál politikussal. Bócz Sándor, Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter hétfőn az Izvesztyijában közelgő pekingi látogatásának céljáról kifejtette: megpróbálja konkrét formába önteni kínai tárgyalópartnereivel a szovjet-kínai kapcsolatoknak azokat az elveit, amelyeket Csien Csi-csen kínai külügyminiszter moszkvai látogatása alkalmával közösen vázoltak fel. A szovjet fél szeretné, ha az akkor felvetett problémák megoldására most közös elhatározásokat alakítanának ki, és azokat megfelelő okmányokban is rögzítenék. (MTI) NÉHÁNY SORBAN Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter hétfőn fogadta Afganisztán moszkvai nagykövetét. Hangsúlyozták, hogy mind a Szovjetuniónak, mind az afgán kormánynak eltökélt szándéka teljesíteni az afganisztáni rendezésre vonatkozó genfi megállapodást. Megvitatták, milyen legyen a szovjet—afgán együttműködés az után, hogy a szovjet csapatok teljesen kivonulnak Afganisztánból. (MTI) Chilei kormánytisztviselők és vállalkozók egy csoportja júniusban látogatást kíván tenni több szocialista országban, köztük Magyarországon is, hogy előzetes kereskedelmi egyezményeket kössön a rendkívül alacsony forgalom élénkítéséért — közölték Santiagóban. (MTI) Megállapodás jött létre a megbékélésről hétfőn az egymással harcoló dél-libanoni két síita mozgalom, a Szíria által támogatott Amal és az Irán-barát Hezbollah között. (Reuter) Kim Ir Szen, a Koreai Munkapárt vezetője hétfőn közzétett interjújában kijelentette: a Koreai-félsziget újraegyesítése érdekében kész találkozni az amerikai elnökkel, ha a washingtoni kormányzat is hajlandó gyakorlati lépéseket tenni a térségbeli feszültség csökkentése érdekében. (AP) Két parlamenti pótválasztás második fordulóját tartották vasárnap Franciaországban: Marseille egyik kerületében a Szocialista Párt, Párizs északi övezetében pedig a Francia KP jelöltje győzött. (MTI) Az SZKP és a Román KP közötti ideológiai együttműködésről tárgyal Bukarestben Vagyim Medvegyev, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára, aki hétfőn érkezett a román fővárosba az RKP KB meghívására. (TASZSZ) A brit kormány hétfő délután erélyesen tiltakozott a román kormánynál amiatt, hogy rendőrhatóságai „durván kezelték” Nagy-Britannia bukaresti nagykövetét, amikor a múlt pénteken egy levelet akart átadni a Kolozsvárott házi őrizetben tartott Doina Cornea tanárnőnek. Waldegrave külügyi államminiszter követelte, hogy a román kormány kérjen bocsánatot az ügyben. (MTI) A genfi Nemzetek Palotájában hétfőn megkezdődött az ENSZ emberi jogi bizottságának 45. ülésszaka. A tanácskozáson 120 ország és 120 nem kormányszintű szervezet mintegy 1200 küldötte vesz részt. (UPI) A legközelebbi arab csúcstalálkozón Egyiptom részt fog venni — jelentette ki Eszmat Abdeh Megid külügyminiszter a kairói Al-Ahramban megjelent interjújában. Az egyiptomi diplomácia irányítója szerint e kérdésben egybeesnek az arab nézetek. (Tudósítónktól.) Francesco Colasuonno bíboros, apostoli nuncius vezetésével vatikáni küldöttség érkezett hétfőn Varsóba, hogy több mint egy héten át a lengyel katolikus püspöki kar képviselőivel tárgyaljon a vatikáni—lengyel diplomáciai kapcsolatok felvételét szabályozó megállapodás részleteiről. (MTI) NÉPSZABADSÁG 1989. január 31., kedd Nicaragua kész tovább csökkenteni haderejét Daniel Ortega nicaraguai államfő a Time amerikai hetilapnak adott és vasárnap közzétett interjújában kijelentette: legfőbb célja az, hogy minden téren normalizálja Nicaragua és az Egyesült Államok kapcsolatát. Ortega szerint a sandinista vezetés máris 10 ezer fővel csökkentette a Washington által 70 ezresre becsült hadsereg létszámát, hatezerrel a rendőrség állományát, s jövőre az 1989-es 180 millió dollárról 127 millióra szállítja le a. .katonai költségvetés összegét. — Nicaragua arra is hajlandó — mondta Ortega —, hogy a térség haderőinek átfogó felülvizsgálatával párhuzamosan tovább csökkentse saját katonaságát. A kubai katonai tanácsadókról szólva az államfő kijelentette, hogy már csak néhány tucat maradt belőlük az országban. (MTI) Samir tárgyalási feltételei ( KAIRÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Jichak Samir izraeli kormányfő vasárnap este közölte, hogy „Izrael kész a palesztinokkal való tárgyalásokra és törvényes jogaik elismerésére”, és hozzátette: egy palesztin állam megalakítása „nem lehet elfogadható megoldás a zsidó állam számára”. Samir miniszterelnök egy NSZK- beli parlamenti küldöttség előtt nyilatkozott így, hangoztatva: „Lehetséges, hogy a tárgyalások folyamán létrejön a bizalom az izraeliek és a palesztinok között, s ekkor már könnyű lesz a mindkét fél számára elfogadható megoldást meglelni.” A korábbi merevségtől való elmozdulás határait megszabva azonban a kormányfő kijelentette: „Nem értjük, hogy sok európai ország miért támogatja a PFSZ-t. Az, aki Izrael létét és függetlenségét akarja, soha nem támogathatja a PFSZ-t.” Eszes Tibor NYUGAT-BERLIN Földcsuszamlás után „Nácik, kifelé” — skandálta több ezer ember vasárnap késő éjjel a schönebergi városháza előtt. Így tiltakozott az ellen, hogy a nyugatberlini választásokon első ízben indult szélsőjobboldali republikánusok a szavazatok 7,5 százalékát szerezték meg, és 11 városatyát delegálhatnak a helyi törvényhozásba. (A rendőrség ellenségesen méregette a tüntetőket, a republikánusok egyik helyi vezetője is rendőrtisztviselő.) Magának a választásnak a hivatalos végeredménye némi enyhülést nyújthat az eddig kormányzó CDU sebeire, ugyanis néhány tized százalékkal mégiscsak többen szavaztak rájuk (37,7), mint a szociáldemokratákra (37,3). Ez azonban tisztán elméleti vigasz, miután a kereszténydemokraták legutóbb, négy éve 46,4 százalékkal vezettek, azóta tehát majd kilenc százalékot veszítettek, s ezt minden megfigyelő földcsuszamlásnak minősíti. A nyugat-berlini SPD mintegy 5 százalékot javított, ami felülmúlta saját várakozásukat is. Most mind ők, mind a CDU 55—55 képviselőt küldhet a törvényhozásba. Ugyancsak előreléptek az alternatív lista (AL) elnevezésű környezetvédők, ők a korábbi 10,6-del szemben most 11,8 százalékos támogatásnak örülhetnek, ami 17 képviselőt jelent. Az eddigi koalíció kisebbik pártja, az FDP viszont még a parlamenti tagsághoz szükséges ötszázalékos küszöböt sem érte el, és így kibukott a városháza padsoraiból. A választások után egy nappal kétirányú tevékenység jellemzi a város politikai életét. Egyrészt folyik — és feltehetően még sokáig eltart — az eredmények okainak elemzése, másrészt a jövendő városvezetés összetétele körüli küzdelem. Eberhard Diepgen kormányzó polgármester — akinek személyes „varázsára” építette a helyi CDU egész választási taktikáját — a vereség után felajánlotta a szociáldemokratáknak, hogy foglalkozzanak egy CDU—SPD nagykoalíció megteremtésének a gondolatával. A CDU és az AL kapcsolata ugyanis nem olyan, hogy közöttük bármiféle együttműködés elképzelhető legyen, (egyik vezetőjük, történetesen Diepgen mellett állva, fejezte ki a tévé nyilvánossága előtt afölötti örömét, hogy „ez a korrupt szenátus” végre megbukott ...). Ám kényes a szociáldemokraták vezetőjének a helyzete is. Walter Momper pártelnök ugyanis még a szavazás előtt leszögezte, hogy nem kíván szövetséget kötni az alternatívokkal, amíg azok nem mondanak le az erőszak elvi lehetőségéről, továbbá nem tartják magukra nézve kötelezőnek a bonni törvényhozás döntéseit (jóllehet ezt a városra vonatkozó négyoldalú megállapodás is tiltja, leszögezve, hogy Nyugat-Berlin nem része az NSZK- nak, és onnan nem kormányozható). Az SPD-pártközpontban felállított tévékamerák előtt a fiatal aktivisták mindenesetre lelkesen kiáltozták a „vörös-zöld” jelszót, biztatva a vezetést véleményének megváltoztatására. Tény, hogy egy SPDAL koalíció kormányzóképes többséget alkotna a városházán. Momper ugyanakkor — egyelőre — elhárította Diepgen ajánlatát is, jól sejtve, hogy lehetetlen helyzetbe hozná saját magát és pártját, ha máris a bukott ellenfél keze után nyúlna. A szélsőjobboldal előretörésének riasztó hírét némileg enyhíti, hogy a másik három párt közül egyik sem kíván szóba állni velük. Hét és fél százalékos szavazatarányukat persze ez még nem teszi meg nem történtté (Momper: „ez árt a városon belüli légkörnek és Nyugat-Berlin nemzetközi ázsiójának is”), de a további fejlemények remélhetőleg Willy Brandtot igazolják majd. Az SPD nagy öregje, maga is Nyugat-Berlin egykori kormányzó polgármestere, a szociáldemokraták itteni januári választási nagygyűlésén leszögezte: „Ebben a városban — demokratikus feltételek közepette — a nácik sohasem tudtak többségre szert tenni.” Nyugat-Berlin, 1989. január 30. Farkas József György A Pravda magyarországi helyzetképe A hétfői Pravda terjedelmes riportot közöl Budapesten járt egyik vezető munkatársa, Anatolij Karpicsev tollából. A szerzőt beszélgetésen fogadta Grósz Károly, Berecz János, Pozsgay Imre, valamint Jakab Róbertné, az Országgyűlés alelnöke, s találkozott az alternatív mozgalmak képviselőivel is. Karpicsev, aki korábban a Pravda tudósítója volt hazánkban, áttekinti a magyar reformfolyamatot, emlékeztetve rá, hogy Magyarország már húsz évvel ezelőtt megpróbált elszakadni a szocializmus dogmatikus felfogásától, miután azonban az annak idején nem nyerte el a szovjet csúcsvezetés tetszését, sem a gazdasági reformról, sem Nyers Rezsőről nemigen írt akkoriban a szovjet sajtó. A tavalyi országos pártértekezlet felrázta a társadalmat, s annyi bírálat gyűlt a nyíltság hullámhegyére, hogy felvetődött a kérdés: mi ez, forradalmi fordulat, vagy káosz? Karpicsev fogalmazásában: „Egyelőre nehéz értékelni Magyarország életének egyes eseményeit, egy dolog azonban világos: mozgásba lendült a társadalom, mind több ember kapcsolódik be a közéletbe, levetvén a tartózkodó közönyt és a külső megfigyelő szerepét. Ezért, amikor azt kérdik tőlem: — Mi történt Magyarországgal?, a válaszom: — Nem történt semmi.” Az alternatív csoportok működéséről írva a magyar társadalom realitásának minősíti meglétüket, utalva arra, hogy a hozzájuk való viszony a legutóbbi KB-ülésnek is témája volt. Ugyanakkor megjegyzi, hogy Nyugaton nagy figyelemmel kísérik e csoportok létrejöttét, hiszen ezekben látják a leendő, s az MSZMP számára konkurenciát jelentő politikai pártok magvát. (MTI) Suvar: A JKSZ-nek a demokratikus változások kezdeményezőjeként kell fellépnie ( BELGRÁDI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Stipe Suvar elnökletével Belgrádban hétfőn összeült a JKSZ Központi Bizottsága. Vitaindító beszámolójában a KB elnökségének elnöke emlékeztetett: a KB tavaly októberi határozatában leszögezte, hogy az ország belső helyzete stabilizálásának alapvető feltétele a gazdaság, a politikai intézményrendszer és a párt gyökeres reformjának azonnali megkezdése és következetes végrehajtása. Azóta három és fél hónap múlt el — mondotta —, de a politikai helyzet nem javult, sőt tovább romlott, a párt egysége gyengült. Ezért a központi bizottságot terheli a legnagyobb felelősség. A gazdasági válságból — mutatott rá — a piacgazdálkodás bevezetése nélkül nem lehet kijutni. A piaci törvényszerűségeket viszont nem lehet érvényesíteni, mert a tagköztársaságok és tartományok nem hajlandók feláldozni a saját érdekeiket. A JKSZ-t újból képessé kell tenni arra, hogy kezdeményezőként lépjen fel — folytatta. A jövőben a demokratikus szocializmus szempontjából az a legfontosabb, hogy megszüntessük a párt monopóliumát, s vezető szerepét a dolgozók körében kifejtett eszmei-politikai tevékenység révén, a stratégiai célkitűzések hordozójaként valósítsuk meg. Minden eddiginél világosabb, hogy a JKSZ többé nem lehet állami párt, hanem a szocialista önigazgatás széles, demokratikus mozgalmává kell válnia. A kérdés így vetődik fel: vagy politikai pluralizmus, vagy neosztálinizmus. A JKSZ reformjával nem szabad tovább késlekedni — hangsúlyozta Suvar. A JKSZ egyes alkotórészeinek hegemonisztiikus törekvéseit egyre nehezebb leküzdeni. A szocialista, föderatív Jugoszláviát nem lehet egy központból, valamiféle bürokratikus direktívákkal, sem pedig a két legnagyobb nemzet, a szerb és a horvát közötti megegyezéssel irányítani. Az ország minden nemzete és nemzetisége egyszer s mindenkorra kiharcolta önrendelkezési jogát, kialakította saját identitását. A nemzetek és nemzetiségek közül egyiket sem lehet semmibe venni, annektálni, beolvasztani — húzta alá Suvar. A jugoszláv párt vezetője ezúttal is elutasította a Tito személye és életműve, valamint a jugoszláv néphadsereg ellen irányuló elvtelen támadásokat. Követelte az egyes tagköztársaságok és tartományok közötti propagandaháború megszüntetését. A beszámoló a továbbiakban megálllapította, hogy az ország gazdasági életében tavaly sem sikerült a kívánt kedvező fordulatot elérni, a termelés stagnált, a reáljövedelmek csökkentek. Ilyen körülmények között csaknem 2000, döntően béremelési sztrájk zajlott le, amelyekben mintegy 360 000 dolgozó vett részt. Számos tüntetés oda vezetett — jelentetteki —, hogy egész párt- és állami vezetőségek kollektívan lemondtak, pedig tagjaik között szép számmal akadtak tehetséges, becsületes, politikailag tiszta, a megújulást szolgáló, a reform sikerén dolgozó emberek. A kommunistáknak és a szervezett szocialista erőknek fel kell tartóztatniuk a romboló erőket. Suvar kifejtette, hogy a koszovói válság megoldásával kapcsolatban nincs szükség újabb határozatokra, hanem a már ismert célkitűzéseket kell következetesen megvalósítani. Emlékeztetett arra, hogy a legutóbbi időiben „lényegében egy helyről” bírálatok érték a JKSZ KB-t és elnökségét. A vádak azzal a követeléssel párosulnak, hogy a KB és elnöksége mondjon le, vagy hogy fel kell oszlatni azokat. A jugoszláv kommunista mozgalom vezető testületeibecsületének és legitimitásának védelmében nem tűrhetők tovább ezek az állítások és provokációk. Stipe Suvar végül hangoztatta: A KB tagjai nem távozhatnak a plénumról a vádak és nézeteltérések tisztázása nélkül. A referátum felett hétfő délután megkezdődött a vita. Márkus Gyula