Népszabadság, 1989. április (47. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-07 / 81. szám
1989. április 7., péntek KÉP SZABADSÁS - HAZAI KÖRKÉP: ÜLÉST TARTOTT A MINISZTERTANÁCS Nemzetiségi kollégiumot alapított a kormány Tájékoztató a népszavazásról, Nagymarosról, a 301-es parcelláról (Folytatás az 1. oldalról.) gyarság helyzetét. Munkáját a kormány hivatalába illeszkedő önálló nemzetiségi titkárság segíti. Külön klauzula Nagymarosért A szóvivő ismertetése után dr. Borics Gyula igazságügyi államtitkár tájékoztatta az újságírókat a népszavazásról szóló törvény tervezetéről. Elmondta, hogy a törvénytervezet rövidesen nyilvánosan is megjelenik. Ismertette a tervezetben foglaltakat. Egyebek mellett azt, ki jogosult népszavazást kérni, s annak elrendelése mikor kötelező. Tájékoztatása szerint a tervezet úgy foglal állást, hogy minden esetben kötelező a népszavazást elrendelni az új alkotmány jóváhagyására, illetve az alkotmány lényeges módosítására, továbbá ha 100, illetve 150 ezer állampolgár ezt aláírásával igazolva kéri. (E két változatot vitára bocsátják.) Egyébként az aláírásoknál csak a választásra jogosult állampolgárok nevét lehet majd figyelembe venni, s mód lesz arra is, hogy ezek hitelességét a Népességnyilvántartó Hivatal útján ellenőrizzék. Ismertette azt is, mi nem bocsátható népszavazásra. Ezzel kapcsolatban említette a nemzetközi szerződésekben vállalt, s ebből eredő kötelezettségeket, amelyhez több újságíró konkrét kérdése is kapcsolódott. Nagymaros ügyében a tervezet kizárná-e a népszavazást? Borics Gyula válaszában rámutatott, hogy egyetlen konkrét nemzetközi szerződésből fakadó kötelezettségre nem lehet törvényt alkotni. A jelen tervezet szerint — a benne foglaltak alapján — Nagymarosról nem lehetne népszavazást elrendelni. Felhívta a figyelmet arra, mit jelentene az ország nemzetközi megítélése szempontjából, ha a nemzetiközi szerződések fölött utólag népszavazásokat tarthatnánk. Viszont hozzátette: miután Nagymaros az érdeklődés középpontjában áll, a tárca megpróbál egy olyan speciális klauzulát belevenni a tervezetbe, amely nem zárja ki végérvényesen Nagymaros ügyében a népszavazást. Marosán György mindehhez hozzátette: a kormány nehéz helyzetben van, hiszen egy ilyen referendumról szóló törvénytervezet megalkotásánál figyelembe kell vennie — elvi megközelítésben — mindazt, ami szerte a világon kikristályosodott, például a nemzetközi szerződések és a referendum összefüggésében. Ugyanakkor itt egy gyakorlati probléma áll a kormány előtt, amelyet közmegnyugvásra kell elrendezni. A Magyar Nemzet munkatársa felvetette, hogy az ő ismeretei szerint abbakellene hagyni a nagymarosi építkezést. A szóvivő így válaszalt: — Azok az adatok, amelyeket én megismertem, azt támasztják alá, hogy ezt az építkezést végig kell vinni, és be kell fejezni. De a kormány minden lehetséges adatot, információt az Országgyűlés elé fog terjeszteni döntés végett. 30 exhumálási kérelem az igazságügyben Több kérdés hangzott el az igazságügyi államtitkárhoz, mire jutottak az 1956-os kivégzettek sírjainak feltárásánál. Borics Gyula elmondta, hogy az exhumálási eljárás Nagy Imre és négy perbeli társa személyét illetően, a 301-es parcellában befejeződött. Mind az ötnek — Nagy Imrének, Maléter Pálnak, Szilágyi Józsefnek, Gimes Miklósnak és Losonczy Gézának — a holttestét megtalálták. Folyik a szakértői azonosítás. Minden körülmények között igyekeznek ezt június elejéig befejezni, hogy június 16- án megtörténhessen a temetésük. Kérdésként hangzott el a sajtótájékoztatón, hogy a Történelmi Igazságtétel Bizottság további öt személy kihantolását kéri, velük mi lesz. Az államtitkár rámutatott, hogy ugyanaz az álláspont ma is, mint amiben a családtagokkal és a Történelmi Igazságtétel Bizottság akkor jelen levő tagjaival korábban megállapodtak. Vagyis, hogy ezúttal Nagy Imre és a négy másik személy holttestét keresik meg, azonosítják és teszik lehetővé a temetésit. — Ha most folytatjuk a kutatást, az ásást, részben mások kegyeleti jogait sértjük, részben technikailag is kivihetetlen mindez ennyi idő alatt, és az orvos szakértők sem vállalják — közölte Borics Gyula. — A temetés után külön visszatérünk mindenki kérésére. Jelenleg harminc ilyen irányú kérelem van az igazságügyi tárcánál. Hangoztatta: lehetővé fogják tenni, hogy a családok kihantoltathassák, elvitethessék, másutt temettethessék el a 301-es parcellában elhantott hozzátartozóikat, illetve ugyanott méltó sírt állíthassanak, s ezt gondozhassák. Egyébként az államtitkár türelmet kért, mert — mint mondta — a névsor nem pontos, a nyilvántartások hiányosak. Alaposan meg kell vizsgálni, kik azok, akiket valóban az 1956- os események miatt végeztek ki, és kik azok, akiket más okokból. A börtönügy 1963-ban került az Igazságügyi Minisztériumhoz. A mostani kihantolás során felvetődött, hogy az öt személy közül hármat eredetileg nem itt,hanem először a kivégzés helyén temettek el, s csak 1961-ben hozták át holttestüket a 301-es parcellába. Egy kérdésre válaszolva azt is elmondta, hogy a kormány a nyilvános temetés alkalmával semmilyen külön intézkedést nem tervez, kivéve a rend fenntartásához szükségeseket. Egyébként a Történelmi Igazságtétel Bizottság felajánlotta, hogy aktívan közre kíván működni a rend fenntartásában. A közeljövőben energiaár-emelés Megkérdezték, szó volt-e a kormány ülésén a háztartásienergia-árak — villany, gáz, távfűtés stb. — emeléséről. A szóvivő utalt arra, hogy ennek tényét már az év elején bejelentették, a költségvetés ezzel számol, és erre a közeljövőben a lakosságnak is számítania kell. Lapunk képviseletében szóvá tettük, hogy az előző sajtókonferencián a kormány szóvivője a sztrádadíj bevezetésével kapcsolatban más adatokat mondott — 600-700 forintos évi átalányról beszélt —, mint amilyeneket most a közlekedési tárca 1500 forintos évi, 700 forintos negyedévi bérletként nyilvánosságra hozott. Követni sem lehet az ilyen számítási meggondolásokat, s felfogni sem az olyan döntést, amely egyszerűen kizárja az egyedi igénybevételeket. Milyen befolyása van a kormánynak a tárcára az ilyen, a lakosságot szinte provokáló döntések reális alapokra helyezésében? (Ezen a sajtókonferencián több újságíró is feszegette az elmúlt hetek olyan tárcadöntéseit , például a vámrendelkezéseket, amelyeknek az időzítése a kormányszóvivő szerint sem volt szerencsés, vagy a forintleértékelést, amelyről még a kormány tagjai között is vita volt a nyilvánosság előtt, tehát amelyeknek a meghozatalánál láthatóan nem voltak eléggé körültekintőek a tárcák a következmények mérlegelésében.) A kormány szóvivője kérdésünkre azt válaszolta, hogy a Minisztertanács ezen az ülésén nem foglalkozott a sztrádadíjakkal. Végül a szovjet csapatkivonásokkal kapcsolatos kérdésről szólva elmondta, hogy értesülései szerint — a korábbi döntésnek megfelelően — a kivonásra kerülő szovjet csapatok április 25-én kezdenek hazautazni, és a csökkentés június végén fejeződik be. Sz. L. Folyik az azonosítás a 301 -es parcellánál A Történelmi Igazságtétel Bizottság sajtótájékoztatója A Rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájában tegnap délután sajtótájékoztatót tartott a Történelmi Igazságtétel Bizottság. Az 1956 utáni perekben kivégzettek sírhantjainál megjelentek Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál és Szilágyi József családtagjai, közvetlen hozzátartozói. Az igazságügyi szakértőbizottság tagjai nem vettek részt a sajtótájékoztatón. Hegedűs B. András, a TIB titkára köszönetet mondott a szakértők fáradságos munkájáért, és a hatósági személyeknek azért, hogy korrekt feltételeket teremtettek az eddigi exhumálásokhoz. Az 1956 utáni perekben kivégzettek közül öt személyi kihantolása megtörtént — mondta —, azonosításuk folyik. Mécs Imre, a TIB tagja a sajtótájékoztatón elmondta, hogy táviratot küldtek Németh Miklós miniszterelnökhöz. Ebben kérik, hogy a Nagy Imre-per öt vezető politikus áldozata mellett további öt kivégzettet június 16-án ünnepélyes keretek között helyezhessenek végső nyughelyükre. A távirat szerint „mindenki érdeke, hogy a június 16-i temetés feszültség- és zökkenőmentes legyen”. P. L. Konstruktív, felelős politikai párbeszédre van szükség Az MSZMP KB szakértőjének nyilatkozata A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának szakértője, Tóth András, a következő nyilatkozatot juttatta el az Országos Sajtószolgálathoz azzal kapcsolatban, hogy a közelmúltban nyolc szervezet — önmagukat Ellenzéki Kerekasztalnak elnevezve — nyilatkozatot tett közzé, amelyben az MSZMP által 1989. április 8-ára kezdeményezett, többoldalú megbeszéléssel összefüggő álláspontját fogalmazta meg. Mint ismeretes, az MSZMP Központi Bizottsága ez év februárjában tárgyalócsoportot bízott meg azzal, hogy a különböző politikai, társadalmi szervezetek képviselőivel folytasson megbeszéléseket a politikai együttműködés lehetséges módjáról és formájáról. A kétoldalú megbeszéléseken — amelyekről a közvélemény folyamatosan tájékozódhatott — mindegyik szervezet többkevesebb megszorítással, de készséget mutatott egy politikai érdekegyeztető fórum létrehozására. Az MSZMP ennek alapján — valamennyi olyan szervezetnél, amellyel korábban kétoldalú megbeszélést folytatott — kezdeményezte egy most már többoldalú, kötetlen előkészítő megbeszélés összehívását. A tanácskozás céljának egy fórum, nemzeti kerekasztal létrehozását jelölte meg, amelynek feladata a részt vevő szervezetek által közösen meghatározott kérdésekben a véleménycsere lehetőségének megteremtése, s lehetőleg közös álláspont kialakítása. Felajánlottuk továbbá, hogy állapodjunk meg a tervezett fórumon részt vevők köréről, a megtárgyalandó kérdésekről és a tanácskozás ügyrendjéről, munkarendjéről. Az előkészítő megbeszélésre szóló meghívást és a tárgyalási javaslatokat közvetlenül eljuttattuk az érintett szervezeteknek. Ezek után meglepetéssel vettük kézbe a tárgyalásokban nem is érintett Független Jogász Fórum képviselője által hozzánk eljuttatott, ugyanakkor a nyilatkozatban felsorolt nyolc szervezet képviselőinek aláírását sem tartalmazó közleményt. Elsősorban azért, mert úgy gondoljuk, hogy a közös érdeklődésre számot tartó kérdéseket nem a sajtó útján kell egymásnak „megüzennünk”, hanem azokat az arra hivatott tárgyalásokon kell megbeszélnünk. Nem tudjuk üdvözölni a közlemény hangvételét és stílusát sem, amely sajnálatunkra eltér a kétoldalú megbeszélések kiegyensúlyozott légkörétől. Megítélésünk szerint konstruktív tartalmú, felelős politikai párbeszédre van szükség, amely kölcsönös bizalmat, nyitottságot és mesterkélt feltételek nélküli tárgyalókészséget igényel. Azt, hogy a tárgyaló felek — kölcsönös kompromiszszumok alapján — önállóságukat és identitásukat megőrizve képesek legyenek megállapodást kötni azokban a kérdésekben, amelyekben meggyőződésük alapján ez lehetséges. Azokban pedig, amelyekben nem sikerül a nézetek közelítése, tudják méltósággal fenntartani saját véleményüket. Meggyőződésünk, hogy a „blokkpolitika”, a tárgyaló felek előzetes „címkézése” nem követhető gyakorlat. Ezért az MSZMP számára elfogadhatatlan a tárgyalásoknak az a logikája, amely a tárgyaló feleket a „hatalom” és a „társadalom” képviselőiként állítja szembe. Társadalmunk jelenleg is formálódó, alakuló politikai tagoltsága sokkal bonyolultabb annál, mintsem, hogy egy ilyen leegyszerűsítő sémába „beleerőszakolható” lenne. Szeretném hangsúlyozni, hogy célunk és őszinte törekvésünk a politikai együttműködés kereteinek, feltételeinek megteremtése minden lehetséges politikai partnerrel. Készek vagyunk felelős párbeszédet folytatni felelős szervezetekkel. Meggyőződésünk, hogy ez ma nemcsak szükséges, de lehetséges is. A politikai egyeztető fórum létrehozásával kapcsolatos valamennyi kérdésben nyitottak vagyunk, nem zárkózunk el a nyilatkozatban szereplő érdemi kérdések megtárgyalásától sem. Mi magunk a fórum napirendjére a párttörvényt, a választások rendjét, az új alkotmányt, a gazdaság- és a szociálpolitika áttekintését, a közös cselekvési lehetőségek kimunkálását, valamint az oktatási és a kulturális szférával összefüggő kérdések áttekintését ajánlottuk. Olyan fórum kialakítását szorgalmazzuk, amelynek részvevői a lehető legnagyobb reprezentativitással képviselik a társadalom politikai és érdektagoltságát. Véleményünk szerint a fórum feladata — nevének megfelelően — a politikai érdekegyeztetés lenne. A fórum részvevői az általuk elfogadott dokumentumokat nyilvánosságra hoznák, ajánlásaikat megküldenék az illetékes népképviseleti, kormányzati szerveknek. Úgy gondoljuk, ez megfelelő garanciákat ad a megállapodások érvényre juttatására. Ezért sem szükségesnek, sem lehetségesnek nem tartjuk azt, hogy a fórum „intézményesen beépüljön a jogalkotásba”. Az MSZMP tárgyalócsoportja fenntartja az érintett politikai és társadalmi szervezetek számára megküldött meghívást abban a reményben, hogy a felelős politikai párbeszéd eredményesen járulhat hozzá a nemzeti közmegegyezés megteremtéséhez, társadalmunk súlyos gondjainak megoldásához. GRÓSZ KÁROLYTÓL KÉRDEZTÉK: Várható-e változás a párt vezető testületeiben? Grósz Károlyhoz, az MSZMP főtitkárához telefonon és Levélben több száz kérdést intéztek vasárnap a rádióban. A legérdekesebb, műsorból kimaradt kérdésekre, lapunk hasábjain ma és holnap ad választ a főtitkár. — Az egységbontás elvtelen, gyengíti a politikai harcot, mi erről a véleménye? Nem lenne célszerű a frakciószabadság biztosítása, vagy az MSZMP több, azonos célt más-más úton elérni akaró párttá alakítása? Hogyan is látja az MSZMP-n belüli „többpártrendszert”? (Kérdezték: Pécsi János, dr. Vincze Ferenc, Plesz Istvánné.) Az ország felemelkedése, a stabilizáció és a kibontakozás, a reformok következetes végigvitele nemcsak az MSZMP, hanem az egész társadalom alapvető érdeke. A megújulás, a politikai, a gazdasági és a szociális teendők megítélésében lehetnek, sőt szükségesek is az eltérő vélemények, hiszen a fejlődés csak a vélemények ütköztetése, a viták során valósulhat meg. Az elmúlt évtizedek fontos tanulsága : meg kell hallgatnunk az eltérő véleményeket is, mert csupán ez vezethet el egy új minőségi egységhez a pártban, de végső soron a társadalom életében is. A frakciószabadság helyett én a platformszabadság kifejezést használnám inkább, valószínűleg erre gondolt a kérdező is. E témakörben éppen most folynak a viták a pártban. A különböző platformok esetében szerintem az az alapvető, hogy jól szolgálják-e a feltétlenül szükséges nemzeti közmegegyezést, hozzájárulnak-e a reformok megvalósításához, a társadalom felemelkedéséhez. Hangsúlyozom, én az eltérő vélemények szintézisében kialakult egységet, a nemzeti közmegegyezést tartom kívánatosnak. Az MSZMP többfelé szakítását pedig elvileg is helytelenítem. — Hogyan állapítja meg az egyszerű párttag a párt irányvonalát, ha a Központi Bizottságban is vitatkoznak ezen? (Fekete István kérdése.) — A kérdésre részben válaszoltam azzal, amit a véleménykülönbségekről mondtam. Az MSZMP Központi Bizottsága a politikai élet, és ezen belül a pártpolitika fontos döntéseket hozó irányító testületé. Hogy feladatának eleget tudjon tenni, ez — különösen ma — elképzelhetetlen az esélyeket, a lehetőségeket minden oldalról mérlegelő, vitató munkastílus nélkül. Igaz viszont, hogy a nyilvánosság, a tájékoztatás színvonalát, a párttagságot érintő kérdésekben feltétlenül emelni kell. Ezért is foglalkozott legutóbbi ülésén a KB a párt tájékoztatási és sajtópolitikája megújításával. — A nép felnőtt, de a vezetők egy része mégis inkább különböző nyugati sajtóorgánumnak nyilatkozik, s nem a hazai sajtónak. Nemegyszer így értesül a lakosság arról, hogy merre tart az ország. Helyes ez? (Hasonló megfogalmazásban több kérdező.) — Kétségtelenül újszerű, és ezért talán szokatlan, hogy a magyar politikai élet vezetői, közéleti emberek külföldön is nyíltan, gondjainkat nem kendőzve mondják el véleményüket az ország helyzetéről, szándékairól, a reformról. Véleményem szerint ez a bizalom jele a mi oldalunkról, s az alapja bármiféle mélyebb együttműködésnek. Úgy gondolom, ma a pártpolitikusok, az állam, a kormány vezetői, felelős szakemberei itthon is sok fórumon elmondják véleményüket. Szerintem nem a külföldi megnyilatkozásokat kell csökkenteni, hanem a hazaiakat mennyiségben és minőségben növelni, javítani. Ugyanakkor véleményem szerint csak olyan nyilatkozatoknak van hitele, amelyeket bármely politikus tiszta lelkiismerettel vállalhat a hazai közönség és a külföld előtt egyaránt. — Várható-e a változás a párt vezető testületeiben a küszöbönálló választások előtt? (Dienes János kérdése.) — A pártunkban elkezdett megújulási folyamatnak nyilvánvaló személyi összetevői is vannak. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy folyamatról van szó, amely a májusi pártértekezlettel kezdődött, és amelynek a választások nem jelentik a végpontját. Az természetes, hogy az új feladatokhoz új emberek is kellenek, amennyiben — és ezt egyáltalán nem titkoljuk — a választásokat az MSZMP meg akarja nyerni. — Nem szégyenkezik-e az MSZMP, hogy a történelem a jövőben majd úgy emlékezik meg a szocializmusról, mint az elnyomás, a terror, a kizsákmányolás, a magyar nép tönkretételének és elszegényedésének négy évtizedéről? (Kérdezte Weinhardt Józsefné és többen mások hasonló megfogalmazásban.) — Az MSZMP-nek nincs szégyellni valója, sem az elmúlt négy évtizedért, sem korábbi harcaiért, amelyeket Magyarország felvirágoztatásáért, szocialista átalakításáért, a magyar nép sorsának jobbra fordításáért vívott. Az MSZMP el is utasítja, hogy bűnbakká próbálják tenni minden nehézségért és gondért, ugyanakkor vállalja, hogy hibáival, téves elképzeléseivel önkritikusan szakít. Az MSZMP hazugnak tartja azt a törekvést, amely tagadja a szocializmus építése során elért korszakos eredményeket. Biztosak vagyunk benne, hogy a történelem törekvéseinket becsületre méltónak ítéli majd. — Külföldön jobban drukkolnak a magyar reformfolyamatnak, mint itthon. Ott inkább az eredményeinkről írnak, idehaza inkább a hibákról. Miért nincsenek jobban „menedzselve” az eredményeink? (Kérdezte Lokác Pál és többen mások.) — Engem is bánt, hogy eredményeinkről a hazai sajtó, a magyar politikai közvélemény mintha megfeledkezett volna. Úgy tűnik, sokan meg szeretnék tagadni egész szocialista múltunkat, és vele együtt saját személyes múltjukat is. Az ilyen felfogással én nem értek, nem is érthetek egyet. Pártunk arra törekszik, hogy a szocialista építés, a megújulási folyamat pozitív oldala is kapjon megfelelő nyilvánosságot, legyen nemzeti büszkeség tárgya. Valóban, hagyományosan rosszul menedzseljük az eredményeinket, de hát ezt is éppen úgy tanulnunk kell még, mint az iparét,a kereskedelemét, a gazdaságét. Remélem, megtanuljuk, és még inkább remélem, hogy lesz alkalmunk sok sikert menedzselni.