Népszabadság, 1989. június (47. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-30 / 152. szám
4 (Folytatás az 1. oldalról.)gálatnak, hanem — megfogalmazása szerint — a nemzet szolgálatának alternatívája. Furcsa ellentmondást látott abban, hogy bár a lelkiismeret fogalma tisztázatlan, a törvényjavaslat szerkesztői mégis a megalapozottság bizonyítását tűzték ki célul. Mindez — mondotta — számára inkább egy hosszadalmas és bürokratikus procedúrát sejtet. Ha egyszer állampolgári jognak ismerjük el a polgári szolgálat választásának lehetőségét — tette fel a logikus kérdést —, miért kell a bizonyítás? Javasolta, hogy az eskütétel után is maradjon meg a választás lehetősége. Áldás és békéssel* a szolgálatnak A diplomások rövidített katonai szolgálata mellett a művészek katonai behívásával kapcsolatos aggályok is felvetődtek a vitában. Varga Imre képviselő alig kétperces hozzászólásában a művészi diploma állami költségvonzatát, valamint a művészi hivatás sajátosságait hangsúlyozva javasolta, hogy az ő esetükben a továbbképzésre, a katonai ismeretek utólagos karbantartására ne kerüljön sor. Ennél is rövidebb, egymondatos hozzászólást hallhattunk Tóth Istvánnétól, aki csak annyit kívánt a katonafiataloknak: „Kísérje szolgálatukat áldás és békesség!” Hasonló szellemben, bár kissé árnyaltabban adott hangot békevágyának Viczián János. Rámutatott, hogy az állampolgári engedelmesség és a békevágy bibliai követelménye között feszülő ellentmondást is oldja az alternatív katonai szolgálat lehetősége, amit a leszerelés irányában tett lépésként is értékelt. Javasolta, hogy az alternatív szolgálat engedélyezése során az érintett felekezet véleményét minden esetben kérjék ki. Arra is rámutatott, hogy a bölcs politikai döntések gyakran eredményesebben szolgálhatják a haza védelmét, mint a katonai erő; kardjainkból tehát — mondotta befejezésül — kovácsoljunk ekevasat. Szavait a honatyák elismerő tapssal fogadták. A hadkötelezettség fontosságát egyetlen képviselő sem vitatta, ugyanakkor az is egyértelműen kicsendült a vitából, hogy az alternatív szolgálat bevezetésében a képviselők ma már nem látnak olyan veszélyt, amely a magyar honvédelem érdekeit ténylegesen sértené. A többségnél egyetértésre talált a javaslat, hogy Magyarország, az európai tendenciát követve, maga is vezesse be az alternatív katonai szolgálat lehetőségét, amely a lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlati érvényesülésének jó példája. Nem kellene abbahagyni a felolvasást? (A vitát figyelemmel kísérő tudósító, néhány hosszúra sikerült felszólalás kapcsán, azt az érzését sem tudja elhallgatni, hogy egy-egy képviselő esetleg el is tekinthetett volna írásban elkészített hozzászólásának felolvasásától... Főként, ha az általa fontosnak tartott gondolatokat előtte már többen is elmondták, így nem siklottak volna el egymás mellett a gondolatok.) Az elhúzódó vita miatt a parlament eredetileg eltervezett menetrendje kissé felborult. Az elnöklő Szűrös Mátyás félórás szünetet rendelt el, amíg a honvédelmi bizottság kialakítja a maga állásfoglalását a képviselői javaslatokról. De ha a plenáris ülés elhúzódott, miért ne történt volna meg ugyanez a bizottsági vitával... A várakozás gordiuszi csomóját átvágva — a honvédelmi törvény tárgyalását is félbeszakítva — a T. Ház soron kívül rátért az interpellációk megtárgyalására. Ez persze csak az érdekeltek jelenlétében történhet, márpedig sokan nem értesültek a változásról, így a Ház elnöke, az eredeti sorrendtől eltérve, a jelenlévők által benyújtott interpellációkkal kezdte. Közbevetőleg : interpellációk Elsőként Sápi Ferenc képviselő kérdése került terítékre. A képviselő a Bosnyák téri nagybani piac sorsát firtatta. A kereskedelmi miniszter válaszában jelezte, hogy legkorábban 1991-ben kerülhet sor a költözésre, a Nagykőrösi úton kijelölt terület birtokbavételére. Addig is megpróbálják enyhíteni a zsúfoltságot. A választ a képviselők tudomásul vették, de másodjára már nem volt ilyen szerencséje a kereskedelmi tárca vezetőjének. A Kereskedelmi Főiskola 1983 óta húzódó felújítása tárgyában konkrétumokat nem tudott mondani, bár ígéretekben bőkezű volt. Válaszát nem fogadták el a honatyák. A cégbíróságok finanszírozásának céljával igen, módszerével azonban szintén nem értettek egyet a képviselők. Nem tartották helyesnek, ha a cégközlöny árába építik a támogatást, amit azután az előfizetőkkel fizettetnek meg. Szóba került még — hogy csak a legfontosabbakat említsük — a kerepestarcsai tartalékos rendőrtisztképző iskola sorsa is. Vassné Nyéki Ilona bejelentette, hogy kétezer aláíró az épület egyházi iskolaként való hasznosítását szorgalmazza, döntés azonban még nincs. Terményárvita A legnagyobb visszhangot talán Vass Józsefné „Péter- Pál-napi” interpellációja keltette. A képviselőnő mindenekelőtt a gabonafelvásárlási árak 30 százalékos felemelését sürgette, hangoztatva, hogy egyre súlyosabb gondot okoz a mezőgazdaságnak az agrárolló. Számításai szerint a felvásárlási árak emelése 2,30 forinttal emelné a liszt, 1,70 forinttal a fehér kenyér árát. Ugyanakkor tagadta, hogy a követelt mezőgazdasági áremelés általában inflációgerjesztő volna. Vissi Ferenc, az Országos Árhivatal elnöke válaszában úgy vélte, hogy a képviselő tolmácsolta igényt a következő hónapokban hitelesíthetik, de szakmai következetességgel vitába száll azzal a felfogással, hogy egy mezőgazdasági terménycsoport árképzésének kérdését az összefüggéseiből kiragadják. A közvélemény, mint mondotta, ezekben a kérdésekben nem eléggé tájékozott, s jelezte, hogy a kormánynak eltökélt szándéka a felvásárlásban sürgősen rendet teremt. Már augusztusban vagy szeptemberben kormányzati állásfoglalás várható. Azt is hozzátette, hogy jövőre új ár- és versenytörvénnyel szeretnék meglepni a honatyákat. Külön is kiemelte az exportjövedelmezőség ellentmondásait, példaként megemlítve, hogy az exportált gabonáért kapott rubel forintértéke alatta marad a felvásárlási árnak. Akik pedig a gabona világpiaci árának emelkedésére hivatkoznak — tette hozzá —, azoknak azt is figyelembe kellene venniük, hogy a hús felvásárlási árát 40 százalékkal lehetne csökkenteni az alacsony világpiaci ár miatt. Ék mennyit végeztek ? Az államtitkár érvelését elfogadva, a tudósító úgy érzékelte, hogy a kormányzati tényezőnek, szavaival, sikerül némi szakmai világosságot vinni a vitába. A józanságra, szakmai körültekintésre intő érvek azonban csak arra bizonyultak elegendőnek, hogy a szavazásnál megosszák a honatyákat, de nem tudták megváltoztatni a többség hangulatát, így a közel száz igen szavazat ellenére a képviselők elvetették az államtitkár válaszát. Az elnök e fontos téma gondozását a szakbizottságra bízva, elrendelte az ebédszünetet. „Sokat dolgoztunk” — mondotta. De mennyit végeztek? — kérdezhetnénk megvonva a mérleget. Hisz a harmadik munkanap félidejéhez érve még nem hangzott el a honvédelmi miniszter válasza, nem döntöttek az alternatív szolgálat kérdésében, és az interpellációkba is épphogy csak „belekóstoltak”. A képviselők többsége pontos volt, a meghirdetett ebéd utáni kezdéskor, fél háromkor a helyén ült. Ennek híján azonban nem kezdődhetett meg az ülés. A kényszerű várakozást derültséget kiváltó epizód színesítette: amikor Kulcsár Kálmánnak valami dolga akadt az elnöki pulpituson, felcsattant a taps és „halljuk! halljuk!”kiáltásoktól volt hangos a T. Ház, igazi országgyűlési atmoszférát keltve idézve. Majd megérkezett Szűrös Mátyás, de rögvest helyet is foglalt a „patkó” második sorában, jelezvén: nem rá vártak a törvénycsinálásra „éhes” képviselők. Aztán ki- meg becsöngettek, mert befutott 16 perc késéssel Jakab Róbertné, a soros elnök. Közölte: a bizottság még nem végzett, interpellációk következnek. 51 város kapitányság nélkül Elsőként Varga Miklós interpellált az önvédelmi fegyverek visszavétele tárgyában. Felvetésére Horváth István belügyminiszter kifejtette, hogy törvényben kell szabályozni az önvédelmi fegyverhasználatot; ez a munka a vége felé jár, és — megfelelő viták, eszmecserék után — a jövő év elején a parlament elé kerül. Addig kiegészítő rendelkezéssel korlátozzák a jogosultságot. A választ a képviselő és az Országgyűlés elfogadta. Török Sándor szintén a belügyminiszterhez interpellált a közbiztonság szükséges javításáról, a korábban megszüntetett rendőrőrsök visszaállításáról. Válaszában Horváth István kénytelen volt elismerni, hogy ez idő tájt hazánk 51 városában nincs rendőrkapitányság, illetve rendőrőrs. Emelkedett az utóbbi években a felderített bűncselekmények száma, a rendőrség feltételei viszont nem változtak, ráadásul sok az elavult jogszabály is, s ezek ugyancsak hátráltatják a munkát. Mindazonáltal a belügyminiszter ígéretet tett a feltételek lehetőség szerinti javítására, külön nyomatékkal a képviselő által szóba hozott Jászapátira vonatkozóan is. A választ az Országgyűlés egyegy nem, illetve tartózkodás mellett elfogadta. Berecz János képviselő több minisztériumot, országos főhatóságot érintő ügyben interpellált a Minisztertanácshoz. Felvetette, hogy Kárpátaljáról három járásból az ottaniak lényegében szabadon léphetik át a határt. Az intézkedés bevezetése előtt 350—400 ezerre becsülték a látogatók számát, hozzá pedig elégségesnek tartották a háttérintézmények hálózatát és az áruellátást. Hamar kiderült azonban, hogy a becslések pontatlanok voltak, a látogatók száma máris elérte a 600 ezret. Erre a határ innenső oldalán nem készültek fel. Szovjet részről bevezettek egy szigorítást: jelenleg havonta egyszer utazhatnak csak kishatárforgalomban a kárpátaljaiak. Nekünk semmiképp sem lehet célunk a visszalépés. A kormány nevében a belügyminiszter válaszolt: a Pénzügyminisztérium e pillartatban 22 millió forintot tud áldozni a fogadás feltételeinek javítására. A Kereskedelmi Minisztérium is, más tárcák is adnak támogatást a maguk területéről, az MNB pedig engedélyezni fogja a valutabeváltást a helyi áfészeknél. A miniszter további fejlesztéseket ígért. Válaszát Berecz János és az Országgyűlés elfogadta. A viharcsengő lecsendesít A sorok között híre ment, hogy elkészült végre a honvédelmi bizottság írásos jelentése, a honvédelemről szóló törvénymódosításról, amelyet szerdán kezdtek el tárgyalni a képviselők. Jakab Róbertné az írásos anyag kiosztásának idejére szünetet rendelt el. A szünet végeztével Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter válaszolt a képviselői észrevételekre. Elmondta, hogy 15-en szóltak hozzá a törvénymódo-sító szöveghez és abban teljes az egyetértés, hogy indokolt az általános hadkötelezettség formáinak a bővítése. Válasza számos vonatkozásban megismételte az expozéban elhangzottakat, az azonban mindenképpen új momentum volt, hogy a javasolt megoldás egyedüli, sem a szocialista, sem a nyugati országokban nem alkalmazzák. Végül bejelentette, hogy rövidesen leszerelik az egyetemi tanulmányok előtt behívottakat, a 18 hónapot szolgálókat, valamint azokat is, akiket diplomájuk megszerzése után 6 hónapra behívtak. Szót kért Horváth István belügyminiszter is, kifogásolta a honvédelmi bizottság írásos anyagának egyik passzusát: „A határozat elleni fellebbezést a megyei (fővárosi) tanács végrehajtó bizottsága bírálja el.” A belügyminiszter elmondása szerint először úgy volt, hogy a Honvédelmi Minisztérium fogja véleményezni a fellebbezési kérelmeket. Sinkovics Mátyás képviselő javaslata alapján azonban úgy döntött a bizottság, hogy az idézett passzus kerüljön be az írásos anyagba. „Kötelességem bejelenteni — hangsúlyozta a miniszter —, hogy a Sinkovicsképviselő által beterjesztett javaslat szakmailag súlyosan kifogásolható.” Ezután Halmos Csaba államtitkár a törvénymódosító javaslathoz hozzászólva, a benne foglaltak arányosságát, ellenőrzését, költségeit taglalta, majd Gyuricza László, a bizottság vezetője fűzött szóbeli kijelentést az imént kiosztott harmadik írásos jelentéshez. Kijelentette, hogy csakis akkor lehetséges a belügyminiszter által kért változtatás, ha Sinkovics képviselő eláll a javaslatától. Erre Sinkovics felállt, hogy eláll, majd amikor elült a zsivaj, hamar kiderült, hogy mégsem. Szólt a „viharcsengő” is, mert nagy volt a zúgás, hogy most már ismét szünetet kell elrendelni. De nem! Jakabnénak helyén volt az esze és kikötötte hogy majd szavaznak Sinkovics képviselő javaslatáról. Erre aztán Horváth Jenő pattan föl, kifogásolva, hogy nincs normaszöveg. Amíg nincs nem lehet szavazni, tehát szövegezni kell egyet, ahhoz pedig a bizottságnak újra össze kell ülnie. Mezey Károly újdonsággal szolgált, kijelentette, hogy az inkriminált szöveg nem is egyezik meg a Sinkovics képviselő szövegével. Ment a huzavona, Jakabné szerette volna rövidre zárni a dolgot, de Horváth Jenő előcsalogatta Sinkovicsból azt a mondatot, amire föl mégiscsak újból öszsze kellett ülnie a honvédelmi bizottságnak. Szavazás — végeláthatatlanul Amíg a honvédelmi bizottság ülésezett, folytatódtak az interpellációk, amelyek közül Szilágyi Gáborét — amint azt Jakab Róbertné ismertette — 21 860 aláírás támogatott. A képviselő azt kérte Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszterhez intézett interpellációjában, hogy az elviselhetetlen zaj miatt szűnjön meg a debreceni katonai repülőtér. A honvédelmi miniszter a kérést megértéssel fogadta, s elmondotta, hogy a szovjet hadsereg által használt repülőtéren már eddig is komoly korlátozó intézkedéseket hoztak, s továbbiakat is ígért. Végleges megoldásra azonban csak akkor kerülhet sor — mondotta —, ha a bécsi tárgyalások sikerrel járnak, s így újabb szovjet csapatkivonásokra kerül majd sor. A képviselő a választ nem fogadta el, mondván, tőle sem fogadja el azt Debrecen lakossága. Kárpáti Ferenc válaszát az Országgyűlés sem fogadta el, így a kérdést a honvédelmi bizottsághoz utalták megvitatásra. Időközben a honvédelmi bizottság megfogalmazta az újabb írásos javaslatot, megkezdődhetett tehát a szavazás. Az ezt követő erős óra sztárja egyértelműen Jakab Róbertné lett, nyugalommal, türelemmel vezette az egyáltalán nem könnyen követhető határozathozatalt. A képviselők sorra szavaztak a képviselői javaslatok fölött, a polgári szolgálat időtartamáról azonban — 30 hónap legyen, vagy 24+6 hónap — sehogyan sem tudtak dűlőre jutni. A sok-sok szavazást megismételték, ismét sikertelenül. Ekkor Horváth Jenő képviselő újból javasolta: üljön tehát össze ismét a honvédelmi bizottság, győzzék meg egymást a javaslattevők, s hozzanak a Ház elé új javaslatot. Az Országgyűlés az indítványt elfogadta. Végezetül Berecz Jánost megválasztották a külügyi bizottság tagjává, Filló Pált az Országgyűlés programját felülvizsgáló ad hoc bizottság titkárává, s a szociális- és egészségügyi bizottság mellett Péterfy Réka vezetésével családvédelmi albizottságot hoztak létre. Az Országgyűlés ma folytatja munkáját. A főtiszt a bibliai magyarázatra figyel. Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter Viczián János lelkész hozzászólását hallgatja. NÉPSZABADSÁG - ORSZÁGGYŰLÉS 1989. .június 30., péntek JAVASLAT AZ ESKÜ SZÖVEGÉRE A fegyvereseknek Én..........................esküszöm, hogy a Magyar Népköztársaságnak hűséges katonája leszek. Alkotmányunkhoz, törvényeinkhez híven, becsülettel teljesítem kötelességemet. Elöljáróim és feljebbvalóim parancsának engedelmeskedem. Esküszöm, hogy hazámat, annak határait, függetlenségét és alkotmányos rendjét életem árán is megvédem. Az ellenséggel alkuba soha nem bocsátkozom, ellene mindenkor bátran harcolok. Szabadságharcos és honvédő elődeink példáját követve zászlóinkat, csapatainkat, bajtársaimat el nem hagyom. Fegyvereinket és egyéb harci eszközeinket megóvom. A katonai ismereteket elsajátítom. A nemzetközi hadijog előírásait megtartom, az állam- és szolgálati titkot megőrzni. Alárendeltjeimről a legjobb tudásom szerint gondoskodom. Teljes életemben mind békében, mind háborúban szeretett magyar hazám igaz polgárához méltó módon viselkedem. A fegyver nélkülieknek Én ..... . fogadom, hogy hazámat igaz hazafiként, a fegyver nélküli katonai szolgálat követelményeinek megfelelően, minden erőmmel és tudásommal szolgálom. A Magyar Népköztársaság alkotmányának, törvényeinek előírásait megtartom. Elöljáróim és feljebbvalóim parancsainak engedelmeskedem. A feladataim ellátásához szükséges ismereteket elsajátítom. A gondjaimra bízott eszközöket és anyagi javakat megóvom. Teljes életemben mind békében, mind háborúban szeretett magyar hazám igaz polgárához méltó módon viselkedem. Deregula A honvédelmi törvény között szerepel — olvasom a lapban Kárpáti Ferenc módosításának javaslatai nyilatkozatát —, hogy ezentúl elvtárs helyett bajtársnak szólítsák egymást a katonák. Nincs is semmi kivetnivaló ezen a javaslaton. Az érvek logikusak, érthetőek, nem hagynak kételyeket. Mindent értek tehát, csak azt nem: miért kell törvényben szabályozni a megszólítást? Az év egyik jelszava a dereguláció. Azaz a jogszabályok felülvizsgálata, többek között abban az értelemben, hogy csak azt szabályozza a jogszabály, amit feltétlenül muszáj. Lehet, hogy a megszólítás azon feltétlenül fontos dolgok közé tartozik, amelyekhez törvényi, parlamenti jóváhagyás szükséges? A magam civil módján eddig ugyanis azt gondoltam volna, hogy éppen a törvénymódosítás során lehetne elköszönni az ilyesmitől. Tessék mondani: nem elég ezt parancsba adni? K. J.