Népszabadság, 1989. június (47. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-30 / 152. szám

4 (Folytatás az 1. oldalról.)­gálatnak, hanem — megfogal­mazása szerint — a nemzet szolgálatának alternatívája. Furcsa ellentmondást látott abban, hogy bár a lelkiismeret fogalma tisztázatlan, a tör­vényjavaslat szerkesztői mégis a megalapozottság bizonyítását tűzték ki célul. Mindez — mondotta — számára inkább egy hosszadalmas és bürokra­tikus procedúrát sejtet. Ha egyszer állampolgári jognak ismerjük el a polgári szolgálat választásának lehetőségét — tette fel a logikus kérdést —, miért kell a bizonyítás? Java­solta, hogy az eskütétel után is maradjon meg a választás lehetősége. Áldás és békéssel* a szolgálatnak A diplomások rövidített ka­tonai szolgálata mellett a mű­vészek katonai behívásával kapcsolatos aggályok is felve­tődtek a vitában. Varga Imre képviselő alig kétperces hoz­zászólásában a művészi dip­loma állami költségvonza­tát, valamint a művészi hivatás sajátosságait hangsú­lyozva javasolta, hogy az ő esetükben a továbbképzésre, a katonai ismeretek utólagos karbantartására ne kerüljön sor. Ennél is rövidebb, egy­mondatos hozzászólást hall­hattunk Tóth Istvánnétól, aki csak annyit kívánt a katona­fiataloknak: „Kísérje szolgála­tukat áldás és békesség!” Ha­sonló szellemben, bár kissé árnyaltabban adott hangot bé­kevágyának Viczián János. Rámutatott, hogy az állampol­gári engedelmesség és a béke­vágy bibliai követelménye kö­zött feszülő ellentmondást is oldja az alternatív katonai szolgálat lehetősége, amit a le­szerelés irányában tett lépés­ként is értékelt. Javasolta, hogy az alternatív szolgálat engedélyezése során az érin­tett felekezet véleményét min­den esetben kérjék ki. Arra is rámutatott, hogy a bölcs po­litikai döntések gyakran ered­ményesebben szolgálhatják a haza védelmét, mint a kato­nai erő; kardjainkból tehát — mondotta befejezésül — ková­csoljunk ekevasat. Szavait a honatyák elismerő tapssal fo­gadták. A hadkötelezettség fontossá­gát egyetlen képviselő sem vi­tatta, ugyanakkor az is egyér­telműen kicsendült a vitából, hogy az alternatív szolgálat bevezetésében a képviselők ma már nem látnak olyan ve­szélyt, amely a magyar honvé­delem érdekeit ténylegesen sértené. A többségnél egyetér­tésre talált a javaslat, hogy Magyarország, az európai ten­denciát követve, maga is ve­zesse be az alternatív katonai szolgálat lehetőségét, amely a lelkiismereti és vallásszabad­ság gyakorlati érvényesülésé­nek jó példája. Nem kellene abbahagyni a felolvasást? (A vitát figyelemmel kísérő tudósító, néhány hosszúra si­került felszólalás kapcsán, azt az érzését sem tudja elhallgat­ni, hogy egy-egy képviselő esetleg el is tekinthetett volna írásban elkészített hozzászólá­sának felolvasásától... Fő­ként, ha az általa fontosnak tartott gondolatokat előtte már többen i­s elmondták, így nem siklottak volna el egymás mel­lett a gondolatok.) Az elhúzódó vita miatt a parlament eredetileg elterve­zett menetrendje kissé felbo­rult. Az elnöklő Szűrös Má­tyás félórás szünetet rendelt el, amíg a honvédelmi bizott­ság kialakítja a maga állás­­foglalását a képviselői javas­latokról. De ha a plenáris ülés elhúzódott, miért ne tör­tént volna meg ugyanez a bi­zottsági vitával... A várako­zás gordiuszi csomóját átvág­va — a honvédelmi törvény tárgyalását is félbeszakítva — a T. Ház soron kívül rátért az interpellációk megtárgyalásá­ra. Ez persze csak az érdekel­tek jelenlétében történhet, márpedig sokan nem értesül­tek a változásról, így a Ház elnöke, az eredeti sorrendtől eltérve, a jelenlévők által benyújtott interpellációkkal kezdte. Közbe­vetőleg : interpellációk Elsőként Sápi Ferenc kép­viselő kérdése került teríték­re. A képviselő a Bosnyák té­ri nagybani piac sorsát fir­tatta. A kereskedelmi minisz­ter válaszában jelezte, hogy legkorábban 1991-ben kerül­het sor a költözésre, a Nagy­kőrösi úton kijelölt terület birtokbavételére. Addig is megpróbálják enyhíteni a zsú­foltságot. A választ a képvi­selők tudomásul vették, de másodjára már nem volt ilyen szerencséje a kereske­delmi tárca vezetőjének. A Kereskedelmi Főiskola 1983 óta húzódó felújítása tárgyá­ban konkrétumokat nem tu­dott mondani, bár ígéretekben bőkezű volt. Válaszát nem fo­gadták el a honatyák. A cég­bíróságok finanszírozásának céljával igen, módszerével azonban szintén nem értettek egyet a képviselők. Nem tar­tották helyesnek, ha a cég­közlöny árába építik a támo­gatást, amit azután az előfize­tőkkel fizettetnek meg. Szóba került még — hogy csak a leg­fontosabbakat említsük — a kerepestarcsai tartalékos rend­őrtisztképző iskola sorsa is. Vassné Nyéki Ilona bejelen­tette, hogy kétezer aláíró az épület egyházi iskolaként való hasznosítását szorgalmazza, döntés azonban még nincs. Terményárvita A legnagyobb visszhangot talán Vass Józsefné „Péter- Pál-napi” interpellációja kel­tette. A képviselőnő minde­nekelőtt a gabonafelvásárlási árak 30 százalékos felemelését sürgette, hangoztatva, hogy egyre súlyosabb gondot okoz a mezőgazdaságnak az agrár­olló. Számításai szerint a fel­­vásárlási árak emelése 2,30 forinttal emelné a liszt, 1,70 forinttal a fehér kenyér árát. Ugyanakkor tagadta, hogy a követelt mezőgazdasági ár­emelés általában inflációger­jesztő volna. Vissi Ferenc, az Országos Árhivatal elnöke válaszában úgy vélte, hogy a képviselő tolmácsolta igényt a következő hónapokban hitelesíthetik, de szakmai következetességgel vi­tába száll azzal a felfogással, hogy egy mezőgazdasági ter­ménycsoport árképzésének kér­dését az összefüggéseiből ki­ragadják. A közvélemény, mint mondotta, ezekben a kérdé­sekben nem eléggé tájékozott, s jelezte, hogy a kormánynak eltökélt szándéka­ a felvásár­lásban sürgősen rendet teremt. Már augusztusban vagy szep­temberben kormányzati állás­foglalás várható. Azt is hozzá­tette, hogy jövőre új ár- és versenytörvénnyel szeretnék meglepni a honatyákat. Külön is kiemelte az exportjövedel­mezőség ellentmondásait, pél­daként megemlítve, hogy az exportált gabonáért kapott ru­bel forintértéke alatta marad a felvásárlási árnak. Akik pe­dig a gabona világpiaci árá­nak emelkedésére hivatkoz­nak — tette hozzá —, azok­nak azt is figyelembe kellene venniük, hogy a hús felvásár­lási árát 40 százalékkal lehet­ne csökkenteni az alacsony világpiaci ár miatt. Ék mennyit végeztek ? Az államtitkár érvelését el­fogadva, a tudósító úgy érzé­kelte, hogy a kormányzati té­nyezőnek, szavaival, sikerül némi szakmai világosságot vinni a vitába. A józanságra, szakmai körültekintésre intő érvek azonban csak arra bizo­nyultak elegendőnek, hogy a szavazásnál megosszák a hon­atyákat, de nem tudták meg­változtatni a többség hangu­latát, így a közel száz igen szavazat ellenére a képvise­lők elvetették az államtitkár válaszát. Az elnök e fontos téma gondozását a szakbizottságra bízva, elrendelte az ebédszü­netet. „Sokat dolgoztunk” — mondotta. De mennyit végez­tek? — kérdezhetnénk meg­vonva a mérleget. Hisz a har­madik munkanap félidejéhez érve még nem hangzott el a honvédelmi miniszter válasza, nem döntöttek az alternatív szolgálat kérdésében, és az in­terpellációkba is épphogy csak „belekóstoltak”. A képviselők többsége pon­tos volt, a meghirdetett ebéd utáni kezdéskor, fél háromkor a helyén ült. Ennek híján azon­ban nem kezdődhetett meg az ülés. A kényszerű várakozást derültséget kiváltó epizód szí­nesítette: amikor Kulcsár Kál­mánnak valami dolga akadt az elnöki pulpituson, felcsattant a taps és „halljuk! halljuk!”­­kiáltásoktól volt hangos a T. Ház, igazi országgyűlési at­moszférát keltve­ idézve. Majd megérkezett Szűrös Mátyás, de rögvest helyet is foglalt a „patkó” második sorában, je­lezvén: nem rá vártak a tör­­vénycsinálásra „éhes” képvi­selők. Aztán ki- meg becsön­gettek, mert befutott 16 perc késéssel Jakab Róbertné, a so­ros elnök. Közölte: a bizottság még nem végzett, interpelláci­ók következnek. 51 város kapitányság nélkül Elsőként Varga Miklós in­terpellált az önvédelmi fegy­verek visszavétele tárgyában. Felvetésére Horváth István belügyminiszter kifejtette, hogy törvényben kell szabá­lyozni az önvédelmi fegyver­használatot; ez a munka a vé­ge felé jár, és — megfelelő vi­ták, eszmecserék után — a jö­vő év elején a parlament elé kerül. Addig kiegészítő ren­delkezéssel korlátozzák a jo­gosultságot. A választ a kép­viselő és az Országgyűlés el­fogadta. Török Sándor szintén a bel­ügyminiszterhez interpellált a közbiztonság szükséges javítá­sáról, a korábban megszünte­tett rendőrőrsök visszaállításá­ról. Válaszában Horváth Ist­ván kénytelen volt elismerni, hogy ez idő tájt hazánk 51 vá­rosában nincs rendőrkapitány­ság, illetve rendőrőrs. Emelke­dett az utóbbi években a fel­derített bűncselekmények szá­ma, a rendőrség feltételei vi­szont nem változtak, ráadásul sok az elavult jogszabály is, s ezek ugyancsak hátráltatják a munkát. Mindazonáltal a bel­ügyminiszter ígéretet tett a feltételek lehetőség szerinti javítására, külön nyomatékkal a képviselő által szóba hozott Jászapátira vonatkozóan is. A választ az Országgyűlés egy­­egy nem, illetve tartózkodás mellett elfogadta. Berecz János képviselő több minisztériumot, országos főha­tóságot érintő ügyben inter­pellált a Minisztertanácshoz. Felvetette, hogy Kárpátaljáról három járásból az ottaniak lé­nyegében szabadon léphetik át a határt. Az intézkedés beve­zetése előtt 350—400 ezerre be­csülték a látogatók számát, hozzá pedig elégségesnek tar­tották a háttérintézmények hálózatát és az áruellátást. Ha­mar kiderült azonban, hogy a becslések pontatlanok voltak, a látogatók száma máris elér­te a 600 ezret. Erre a határ in­nenső oldalán nem készültek fel. Szovjet részről bevezettek egy szigorítást: jelenleg ha­vonta egyszer utazhatnak csak kishatárforgalomban a kárpát­aljaiak. Nekünk semmiképp sem lehet célunk a visszalépés. A kormány nevében a bel­ügyminiszter válaszolt: a Pénz­ügyminisztérium e pillartatban 22 millió forintot tud áldozni a fogadás feltételeinek javítá­sára. A Kereskedelmi Minisz­térium is, más tárcák is ad­nak támogatást a maguk te­rületéről, az MNB pedig en­gedélyezni fogja a valutabe­váltást a helyi áfészeknél. A miniszter további fejlesztése­ket ígért. Válaszát Berecz Já­nos és az Országgyűlés elfo­gadta. A viharcsengő lecsendesít A sorok között híre ment, hogy elkészült végre a hon­védelmi bizottság írásos jelen­tése, a honvédelemről szóló törvénymódosításról, amelyet szerdán kezdtek el tárgyalni a képviselők. Jakab Róbertné az írásos anyag kiosztásának idejére szünetet rendelt el. A szünet végeztével Kárpáti Fe­renc honvédelmi miniszter vá­laszolt a képviselői észrevéte­lekre. Elmondta, hogy 15-en szóltak hozzá a törvénymódo-­­­sító szöveghez és abban tel­jes az egyetértés, hogy indo­kolt az általános hadkötele­zettség formáinak a bővítése. Válasza számos vonatkozás­ban megismételte az expozé­ban elhangzottakat, az azon­ban mindenképpen új mo­mentum volt, hogy a javasolt megoldás egyedüli, sem a szo­cialista, sem a nyugati orszá­gokban nem alkalmazzák. Vé­gül bejelentette, hogy rövide­sen leszerelik az egyetemi ta­nulmányok előtt behívottakat, a 18 hónapot szolgálókat, va­lamint azokat is, akiket dip­lomájuk megszerzése után 6 hónapra behívtak. Szót kért Horváth István belügyminiszter is, kifogásolta a honvédelmi bizottság írásos anyagának egyik passzusát: „A határozat elleni fellebbe­zést a megyei (fővárosi) ta­nács végrehajtó bizottsága bí­rálja el.” A belügyminiszter el­mondása szerint először úgy volt, hogy a Honvédelmi Mi­nisztérium fogja véleményezni a fellebbezési kérelmeket. Sinkovics Mátyás képviselő javaslata alapján azonban úgy döntött a bizottság, hogy az idézett passzus kerüljön be az írásos anyagba. „Köteles­ségem bejelenteni — hangsú­lyozta a miniszter —, hogy a Sin­kovics­­képviselő által be­terjesztett javaslat szakmailag súlyosan kifogásolható.” Ezután Halmos Csaba ál­lamtitkár a törvénymódosító javaslathoz hozzászólva, a ben­ne foglaltak arányosságát, el­lenőrzését, költségeit taglalta, majd Gyuricza László, a bi­zottság vezetője fűzött szóbe­li kijelentést az imént kiosz­tott harmadik írásos jelentés­hez. Kijelentette, hogy csakis akkor lehetséges a belügymi­niszter által kért változtatás, ha Sinkovics képviselő eláll a javaslatától. Erre Sinkovics felállt, hogy eláll, majd ami­kor elült a zsivaj, hamar ki­derült, hogy mégsem. Szólt a „viharcsengő” is, mert nagy volt a zúgás, hogy most már ismét szünetet kell elrendel­ni. De nem! Jakabnénak he­lyén volt az esze és kikötötte hogy majd szavaznak Sinko­vics képviselő javaslatáról. Er­re aztán Horváth Jenő pattan­ föl, kifogásolva, hogy nincs normaszöveg. Amíg nincs nem lehet szavazni, tehát szö­­vegezni kell egyet, ahhoz pe­dig a bizottságnak újra össze kell ülnie. Mezey Károly újdonság­gal szolgált, kijelentette, hogy az inkriminált szöveg nem is egyezik meg a Sinkovics kép­­viselő szövegével. Ment a hu­zavona, Jakabné szerette vol­na rövidre zárni a dolgot, de Horváth Jenő előcsalogatta Sinkovicsból azt a mondatot, amire föl mégiscsak újból ösz­­sze kellett ülnie a honvédel­mi bizottságnak. Szavazás — végelát­hatatlanul Amíg a honvédelmi bizott­ság ülésezett, folytatódtak az interpellációk, amelyek közül Szilágyi Gáborét — amint azt Jakab Róbertné ismertette — 21 860 aláírás támogatott. A képviselő azt kérte Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter­hez intézett interpellációjában, hogy az elviselhetetlen zaj mi­att szűnjön meg a debreceni katonai repülőtér. A honvé­delmi miniszter a kérést meg­értéssel fogadta, s elmondotta, hogy a szovjet hadsereg által használt repülőtéren már ed­dig is komoly korlátozó intéz­kedéseket hoztak, s továbbia­kat is ígért. Végleges megol­dásra azonban csak akkor ke­rülhet sor — mondotta —, ha a bécsi tárgyalások sikerrel járnak, s így újabb szovjet csapatkivonásokra kerül majd sor. A képviselő a választ nem fogadta el, mondván, tőle sem fogadja el azt Debrecen la­kossága. Kárpáti Ferenc vála­szát az Országgyűlés sem fo­gadta el, így a kérdést a hon­védelmi bizottsághoz utalták megvitatásra. Időközben a honvédelmi bi­zottság megfogalmazta az újabb írásos javaslatot, meg­kezdődhetett tehát a szavazás. Az ezt követő erős óra sztárja egyértelműen Jakab Róbertné lett, nyugalommal, türelemmel vezette az egyáltalán nem könnyen követhető határozat­­hozatalt. A képviselők sorra szavaztak a képviselői javas­latok fölött, a polgári szolgá­lat időtartamáról azonban — 30 hónap legyen, vagy 24+6 hónap — sehogyan sem tud­tak dűlőre jutni. A sok-sok szavazást megis­mételték, ismét sikertelenül. Ekkor Horváth Jenő képviselő újból javasolta: üljön tehát össze ismét a honvédelmi bi­zottság, győzzék meg egymást a javaslattevők, s hozzanak a Ház elé új javaslatot. Az Or­szággyűlés az indítványt elfo­gadta. Végezetül Berecz Jánost meg­választották a külügyi bizott­ság tagjává, Filló Pált az Or­szággyűlés programját felül­vizsgáló ad hoc­ bizottság tit­kárává, s a szociális- és egész­ségügyi bizottság mellett Pé­­terfy Réka vezetésével csa­ládvédelmi albizottságot hoz­tak létre. Az Országgyűlés ma folytat­ja munkáját. A főtiszt a bibliai magyarázatra figyel. Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter Viczián János lelkész hozzászólását hallgatja. NÉPSZABADSÁG - ORSZÁGGYŰLÉS 1989. .június 30., péntek JAVASLAT AZ ESKÜ SZÖVEGÉRE A fegyvereseknek Én..........................eskü­szöm, hogy a Magyar Nép­­köztársaságnak hűséges ka­tonája leszek. Alkotmányunkhoz, törvé­nyeinkhez híven, becsülettel teljesítem kötelességemet. Elöljáróim és feljebbvalóim parancsának engedelmeske­dem. Esküszöm, hogy hazámat, annak határait, függetlensé­gét és alkotmányos rendjét életem árán is megvédem. Az ellenséggel alkuba soha nem bocsátkozom, ellene mindenkor bátran harcolok. Szabadságharcos és honvé­dő elődeink példáját követ­ve zászlóinkat, csapatain­kat, bajtársaimat el nem hagyom. Fegyvereinket és egyéb harci eszközeinket megóvom. A katonai isme­reteket elsajátítom. A nem­zetközi hadijog előírásait megtartom, az állam- és szolgálati titkot megőrzni. Alárendeltjeimről a legjobb tudásom szerint gondosko­dom. Teljes életemben mind bé­kében, mind háborúban szeretett magyar hazám igaz polgárához méltó mó­don viselkedem. A fegyver nélkülieknek Én ..... . foga­dom, hogy hazámat igaz ha­zafiként, a fegyver nélküli katonai szolgálat követel­ményeinek megfelelően, minden erőmmel és tudá­sommal szolgálom. A Magyar Népköztársa­ság alkotmányának, törvé­nyeinek előírásait megtar­tom. Elöljáróim és feljebb­valóim parancsainak enge­delmeskedem. A feladataim ellátásához szükséges isme­reteket elsajátítom. A gond­jaimra bízott eszközöket és anyagi javakat megóvom. Teljes életemben mind békében, mind háborúban szeretett magyar hazám igaz polgárához méltó mó­don viselkedem. Deregula A honvédelmi törvény között szerepel — olvasom a lapban Kárpáti Ferenc módosításának javaslatai nyilatkozatát —, hogy ezen­túl elvtárs helyett bajtárs­nak szólítsák egymást a ka­tonák. Nincs is semmi ki­vetnivaló ezen a javasla­ton. Az érvek logikusak, érthetőek, nem hagynak kételyeket. Mindent értek tehát, csak azt nem: miért kell törvényben szabályozni a megszólítást? Az év egyik jelszava a dereguláció. Azaz a jog­szabályok felülvizsgálata, többek között abban az ér­telemben, hogy csak azt szabályozza a jogszabály, amit feltétlenül muszáj. Le­het, hogy a megszólítás azon feltétlenül fontos dol­gok közé tartozik, ame­lyekhez törvényi, parla­menti jóváhagyás szüksé­ges? A magam civil mód­ján eddig ugyanis azt gon­doltam volna, hogy éppen a törvénymódosítás során lehetne elköszönni az ilyes­mitől. Tessék mondani: nem elég ezt parancsba adni? K. J.

Next