Népszabadság, 1989. június (47. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-19 / 142. szám

4 NEPSZABADSAG - HAZAI KORKÉP 1989. június 19., hétfő Nagy Imre é» sorstársai temetése után (Folytatás az 1. oldalról.) B. Rogyionov utal ária, hogy az MSZMP és más tár­sadalmi, politikai erők a te­metés napját a történelmi megbékélés és a nemzet erői konszolidálásának napjává akarták tenni. Ugyanakkor az ország vezetői nem kaptak szót a téren — folytatja a tu­dósító —, a gyászszertartás házigazdája az ellenzék volt. A megindító és realitásérzéket tükröző beszédek mellett azonban voltak olyanok is, amelyeket nem lehet szó nél­kül hagyni — hangzik a tudó­sító véleménye. Mint emlékeztet rá, néhány szónok az 1956-ból fakadó ta­nulságok levonása helyett an­nak a „forradalomnak” a foly­tatását sürgette, amelyet — mint kertelés nélkül mondták — szovjet katonai beavatkozás fojtott el. Követelték azt is, hogy haladéktalanul állítsák szégyenpadra „a kommunista rezsimet, a moszkovitákat, a kádáristákat”. Mint a tudósító hozzáteszi, egyes beszédekben voltak olyan soviniszta hangok is, amelyek aligha használhatnak a „nemzeti kerékasztalnál” folyó megbeszéléseknek, Ma­gyarország és szomszédai harmonikus viszonyának. A tudósító idézi a magyar lapokból Németh Miklósnak az ABC tévétársaságnak adott interjúját, amelyben a ma­gyar miniszterelnök — írja áz Izvesztyija — visszautasította Mark Palmer budapesti ame­rikai nagykövet tézisét (a nagykövet megnevezése nél­kül), mely szerint „a Brezs­­nyev-doktrína még nem ha­lott”. — összességében elmond­ható — fejeződik' be az Iz­vesztyija budapesti tudósítása —, hogy a szélsőséges felhí­vásokat nem fogadja nagy lel­kesedés az országban. Buda­pesten a helyzet továbbra is egészen nyugodt. VAKSÓ Nagy terjedelemben és igen részletesen számoltak be a hét­végi lengyel lapok a pénteki temetésről, részleteket idézve a Hősök terén és a temetőben elhangzott beszédekből, főleg azokra a kijelentésekre helyez­ve a hangsúlyt, amelyek a nemzeti megbékélést, a szocia­lizmus sztálinista korszakának lezárását, az új, demokratikus szocializmus felépítésének szükségességét, az 1956-hoz ha­sonló események megismétlő­dése lehetőségének elkerülését helyezték előtérbe. A tárgyszerű beszámolók többsége egyetértett abban, hogy a június 16-i megemlé­kezés, amely történelmi igaz­ságszolgáltatás is egyben, rend­kívül fontos esemény Magyar­­ország számára, be fog vonul­ni a magyar történelembe. Va­lamennyi lap ugyancsak rész­letesen idézi Németh Miklós interjúját, amelyet az ABC amerikai televíziótársaságnak adott, s amelyben úgy véleke­dett, hogy a magyar reformok élvezik a Szovjetunió támoga­tását és reményét fejezte ki, hogy az MSZMP a soron kö­vetkező, teljesen szabad vá­lasztásokon is képes lesz meg­szerezni a szavazatok többsé­gét. Az eddigi — csak a televí­zióban elhangzott — kommen­tárok elismerően szólnak Ma­gyarország politikai vezetésé­ről, amely bár évtizedes ké­séssel és némileg a válságos gazdasági és politikai helyzet hatására, de végül is késznek bizonyult szembenézni a tör­ténelmi tényekkel, megkezd­te az azokból adódó tanulsá­gok levonását, amivel döntő lépést tett a tényleges társa­dalmi közmegegyezés, a meg­békélés felé, látványosan hitet tett a Nagy Imre által már 1956-ban képviselt reformok mellett. A kommentárok nem feledkeznek meg az 1956-ból Lengyelország számára levon­ható tanulságok hangsúlyozá­sára és az akkori, illetve a mostani kínai megoldás elke­rülésének fontosságára figyel­meztetni. BERLIN A szombati berlini újságok Támadások az MSZMP és a Szovjetunió ellen címmel az ADN hírügynökség kétmonda­­tos anyagának közlésére szo­rítkoztak — jelentette berlini tudósítónk, Farkas J. György. Az ifjúsági szövetség napilap­ja, a Junge Welt a hírt hosz­­szabb írással is kiegészítette, amelyet a Horizont című NDK- folyóirat júniusi számából vett át. A szerző, Hannelore Hegyi igyekszik belpolitikai körkép­ben felvázolni a jelenlegi ma­gyarországi állapotokat, kezd­ve a gazdasági helyzet rom­lásától, a- párton belüli vitá­kon át, egészen 1956 esemé­nyeinek újravizsgálásáig. Ez utóbbival összefüggésben idé­zi az MSZMP KB június ele­ji állásfoglalásából, hogy Nagy Imréék temetése történelmi aktus, és a nemzeti kibékü­lés lehetséges jelképe lesz. A cikk így fejeződik be: „Ez a de facto rehabilitáció, vala­mint az 1956 és 1961 között politikai okok miatt kivégzett 277 személy folyamatban levő rehabilitálása jelenleg egész Magyarországot foglalkoztatja, érzelmileg azokat is, akiknek a hozzátartozóit 1956-ban meglincselték, megkövezték és felakasztották, mert a forra­dalmat védték, s akikre ép­pen ezekben a napokban nyil­vánosan egyetlen szót sem veszteget senki.” PERING Igen rövid, néhány soros je­lentést adott az Új Kína hír­­ügynökség a budapesti gyász­­szertartásról. A kínai hírügy­nökség budapesti tudósítója úgy fogalmazott, hogy az új­ratemetést a tömegszervezetek készítették elő a kormány jó­váhagyásával és támogatásá­val. A jelentésben Nagy Im­re neve mellett „az 1956-os magyar incidens vezetője” magyarázó kifejezés szerepel. A jelentés beszámol arról, hogy a Hősök terén 250 ezer fő vett részt a búcsúztatáson. A tudósító a gyászszertartás részvevői közül név szerint Szűrös Mátyást, az Ország­­gyűlés elnökét és Németh Miklós kormányfőt említette meg. BELGRÁD Belgrádi tudósítónk, Márkus Gyula jelenti: A jugoszláv sajtó nagy ter­jedelemben, vezető külpoliti­kai hírként számolt be Nagy Imre és sorstársai temetésé­ről. „Magyarország lezárta történelmének ezt a szakaszát, s utat nyitott a nemzeti meg­békéléshez” — mutatott rá a belgrádi sajtó, amely részle­tesen ismertette a gyászün­nepséget. A jugoszláv lapok kitértek arra, hogy a felszóla­lók többsége állást foglalt a nemzeti megbékélés mellett, de néhányan bíráló megjegy­zéseket is tettek. A belgrádi Politika folytat­ta azt a cikksorozatot, amely feleleveníti a budapesti ju­goszláv nagykövetségen 1956- ban történt eseményeket. Ez­úttal arról van szó, hogy Szol­­datics nagykövet figyelmez­tette Nagy Imrét távozása előtt a gyanús jelekre, de ő hajthatatlan maradt, s fel­szállt az autóbuszra. Eleinte velük tartott két jugoszláv diplomata, de őket később kitették a buszból. BUKAREST Az Agerpres román hírügy­nökség vasárnap külföldi adásában a Budapesten lezaj­lott komoly szocialistaellenes, revizionista és románellenes tüntetések kapcsán címmel az alábbi anyagot jelentette meg: „A romániai lapokhoz, rá­dió- és televízióállomásokhoz írt leveleikben román állam­polgárok, egyebek között ma­gyar származású román ál­lampolgárok mély felháboro­dásukat fejezik ki azokkal a revizionista, irredenta és kom­munistaellenes tüntetésekkel kapcsolatban, amelyekre Bu­dapesten június 16-án került sor néhány magyar állampol­gár újratemetésével kapcso­latban, és amelyek egyértel­műen fasiszta és szocialistael­lenes jellegű demonstrációvá váltak, amely a Magyar Szo­cialista Munkáspárt, a szocia­lizmus és a kommunizmus, a Varsói Szerződés ellen irá­nyult. Ez a rendkívül veszélyes je­lenség, amely ellentmond a helsinki záróokmány szelle­mének, az európai béke és biztonság érdekeinek, vala­mint a magyar nép béke és nyugalom iránti érdekeinek, komolyságában a legveszélye­sebb újramegjelenése a Hor­­thy-rendszer idején lezajlott demonstrációknak. Különösen súlyosnak érté­kelendő az a tény, hogy a magyar reakciós körök ezt az alkalmat használták fel arra, hogy nyíltan románellenes megmozdulásokat szervezze­nek egy sor deklasszált, ide­genlégiós, fasiszta elem rész­vételével, akik Magyarorszá­gon találtak menedéket, illet­ve más országokból érkeztek.” TIRANA Az albán hírügynökség el­ítélte Nagy Imre és társai „lát­ványos temetési ceremóniáját”. Közleménye szerint „köztudo­mású, hogy Nagy Imre a ma­gyarországi szocializmus meg­döntésére irányuló ellenforra­­dalrpat vezette 1956-ban”. Az AT A albán hírügynökség közleményét Belgrádból adott jelentésében idézi a francia AFP. Eszerint az albán közle­mény így fogalmaz: „álkom­munista és áruló” volt Nagy Imre, aki a „revizionizmust” akarta elindítani országában. Az ATA elítéli, hogy a te­metési szertartáson „számos polgári pártbeli és külföldi re­vizionista személyiség” vett részt. Majd így folytatja: Nagy Imre rehabilitációjára akkor kerül sor, amikor politikai és gazdasági nézeteit a gyakorlat­ba teszik át Magyarországon. Rehabilitációját — az ATA szerint — az Egyesült Államok „sugalmazta”; Bush elnök is felkérte a washingtoni kong­resszust, hogy haladéktalanul adjon kereskedelmi jellegű tá­mogatásokat Magyarország számára. WASHINGTON A The New York Times szombaton ugyancsak első ol­dalas, terjedelmes beszámolót közölt állandó budapesti tudó­sítójától. A lap címoldalán azt a fényképet közölte, amelyen Németh Miklós, Pozsgay Imre, Szűrös Mátyás és Medgyessy Péter állnak díszőrséget a ra­vatalnál. A lap a beszédek­ből Orbán Viktor, illetve Rácz Sándor néhány monda­tát idézte, és kiemelte, hogy a magyar tévé egész nap közve­títette a gyászszertartást. A The New York Times szerint aligha kétséges, hogy a Nagy Imre-ügy felülvizsgá­lata a vádlottak teljes reha­bilitálásával végződik, ítélete­ik azonban még mindig ér­vényben vannak. A tudósító emlékeztetett, hogy tavaly még jelentős erőszakkal ver­ték szét a kivégzésről meg­­emlék'ezőket, s hogy Grósz Ká­roly még ez év elején is el­utasította Nagy Imre rehabi­litálásának lehetőségét. Nagy Imre és valamennyi kivégzett áldozat egész életé­ben kommunista és a Szov­jetunió barátja volt, mutatott rá a lap. megjegyezve: a Szovjetunió és Magyarország más kommunista barátai dip­lomatákat küldték ugyan a te­metésre, de nem nagykövetei­ket. Nem képviseltette magát viszont Kína, a KNDK, Ro­mánia és Albánia. LONDON A magyarországi politikai kibontakozás esélyei szem­pontjából tért vissza 1956 mártírjainak pénteki temeté­sére két vezető brit vasárna­pi lap, a liberális irányzatú The Observer és a konzerva­tív kormányhoz közelálló The Sunday Telegraph. Mindkettő arra a következtetésre jut, hogy a nemzeti végtisztesség­­adás sem temette el az MSZMP reformszárnya és az ellenzék között dúló vitát Nagy Imre politikai hagyaté­kának értelmezéséről, illetve az örökösödési igényjogosult­ságról. A The Economist című politikai hetilap szintén Nagy Imre történelmi szerepének újraértelmezése alapján mér­legeli egy „történelmi komp­romisszum” létrejöttének esé­lyeit a kormánypárt, az el­lenzék és a társadalmi szerve­zetek háromoldalú tárgyalá­sain. A konzervatív The Sunday Telegraph Nagy Imre — már­tír sztálinista múlttal címmel közli budapesti tudósítója, William Underhill írását. Be­vezetőben arról ír, hogy mi­közben Budapesten időnként árusítják képmását, Nagy Im­rét magáénak szeretné igé­nyelni mind az ellenzék, mind pedig az őt akasztófára küldő kommunista párt reformszár­nya. PRAGA Tudósítónk, Kis Tibor je­lenti : A megbékélési erőfeszíté­sekkel ellentétben álló gyász­beszédek — ez az alcíme a Nagy Imre temetéséről közölt tudósításnak a Rudé Právó­­ban. A CSKP KB orgánuma beszámolójában említést tesz a magyar kormány szerdai nyilatkozatáról; ez — a lap megállapítása szerint — Nagy Imrét kiemelkedő államférfi­nak nevezte, akit törvénytele­nül ítéltek el, s a kormány ki­fejezte meggyőződését, hogy a búcsúztatás hozzá fog járulni a nemzeti megbékéléshez. Ez­után a lap felsorolja, milyen testületek és személyek he­lyeztek el koszorút a ravatal­nál. A felsorolásban szerepel a budapesti csehszlovák nagy­­követség neve is. „A Hősök terén a gyászszertartás lefo­lyása ugyan nyugodt volt, de a ravatalnál elhangzott beszé­dekben olyan nézetek kaptak hangot, amelyek befeketítik a magyarországi szocialista fej­lődést, s nyíltan támadják az MSZMP létét, a Szovjetunió politikáját az ötvenes években és a szovjet katonai egységek jelenlétét az országban. A beszédek e passzusai nem vol­tak összhangban a deklarált erőfeszítésekkel, a nemzeti megbékélésre” — írják a Ru­dé Právo Budapestre kikül­dött tudósítói. A hét végi lapok részleteket közölnek Jan Főj tiknak, a CSKP KB Elnöksége tagjá­nak, a KB titkárának pénte­ken Eperjesen elhangzott be­szédéből, teljes terjedelmében idézve egyebek között a ma­gyar fejleményekről kifejtett álláspontját. A televízió ugyancsak filmbeszámolót adott a beszéd említett rész­leteiről. A külügyminiszter-helyettes Jan Főj tik nyilatkozatáról A rádió szombati Déli króni­ka műsorában őszi István kül­ügyminiszter-helyettes nyilat­kozott Jan Fojtíknak, Cseh­szlovákia Kommunista Pártja KB titkárának a szlovákiai Eperjesen pénteken elhangzott kijelentéséről, amely szerint „a szocializmus megújításának zászlaja alá nem egy esetben annak ellenzői, az ellenforra­dalmi erők állnak. Jelenleg ez zajlik le a Magyar Népköztár­saságban”. őszi István elmondta: — Meglepetéssel hallottam ezeket a szavakat, a kategorikus mi­nősítés érthetetlen és elfogad­hatatlan. Az olyan mélységű és horderejű társadalmi változá­sok közepette, mint amilyenek Magyarországon most zajlanak, óhatatlanul előfordulnak olyan megnyilvánulások is, amelyek külső megfigyelő számára az adott pillanatban nehezen ért­hetők. Hiba lenne ezeket ön­magukban, kiragadva értékel­ni, és ezt az értékelést az egész folyamatra kivetíteni. Magyar­­országon a demokrácia fejlő­dése, a szocializmus megújí­tása folyik, amin barátaink bi­zalommal és türelemmel tud­nak segíteni. Ezeknek a folya­matoknak szoros és elválaszt­hatatlan része történelmi múl­tunk újraértékelése, és ezen belül Nagy Imre és mártírtár­sai rehabilitálása. (MTI) Hazai vélemények A Baloldali Alternatíva Egyesülés politikaelméleti és jogi csoportja az alábbi nyi­latkozatot adta ki: Csalódottan vettük tudo­másul, hogy a Nagy Imre és társai temetésével kapcsolatos, előzetes nyilatkozatokban is megfogalmazott óhaj — mely szerint a gyászszertartás poli­tikai jelszavak és antidemok­ratikus, intoleráns megnyilvá­nulások nélküli, kegyeletes aktus legyen, illetve a meg­békélés napja is legyen ez a nap — nem valósulhatott meg. Keserűen láttuk és hallottuk, hogy a nemzeti megbékélésre törekvés mellett szinte szer­vezetten jelent meg a leszá­molás, az új politikai perek igénye is. Minket nem a szovjetelde­­nes, a nacionalista és a mar­kánsan megjelenő antikom­­munista szólamok riasztanak, mivel azok az adótt szónok „demokratikus” magatartásá­nak, beállítódásának lényegét tükrözték, hanem azok az erő­szakos, diktatórikus fogások, amelyekkel egyesek a végső búcsún részt vevőkből, a tv-ná­­zőkből, rádióhallgatókból po­litikai bázist próbáltak létre­hozni saját politikai céljaik eléréséhez. Elutasítjuk azokat az antidemokratikus, militáns hangokat, amelyek az eredeti­leg a nemzeti megbékélést is szolgáló szertartást, felhasz­nálva, a magyar nép, illetve az ifjúság nevében szólva, új­ra egy konfrontáció fellé kí­vánják vinni az országot. (OS) * A Budapest, V. kerületi KISZ-bizottság nyilatkozatban ítéli el a Fidesz június 15-ed, a szovjet nagykövetség előtti demonstrációját. A nyilatko­zat a nemzeti megbékélés napjának előestéjén tartott tüntetést — egyebek között a Fidesz által is aláírt békés emlékezésre felszólító felhí­vás, valamint a magyar egy­házak és vallásfelékezetek nyilatkozata elleni — nyílt és durva provokációnak tartja. A testület az ellen iis til­takozik, hogy a június 16-ai gyászszertartáson Orbán Vik­tor, a Fidesz szónoka, a ma­gyar ifjúság, a magyar fiata­lok névében beszélt. A belvá­rosi ifjúsági szervezet véle­ménye szerint a Fidesz kép­viselőjének beszédében el­hangzottakkal a magyar fia­talságnak csak egy része azo­nosul'. A nyilatkozat elítéli, hogy a Fidesz a magyar és a nemzetközi nyilvánosság előtt saját eszméjének legitimálása érdekében a magyar ifjúság szószólójaként tüntette fel ma­gát. (OS) A Történelmi Igazságtétel Bizottsága köszönetnyilvánítása A Történelmi Igazságtétel Bizottsága az alábbi köszö­netnyilvánítás közzétételére kérte fel a Magyar Távirati Irodát: Szívből köszönjük a június 16-ai gyászünneptségen és te­metésen megjelentek méltó­ságteljes együttérzését. Százez­rek közvetlen részvétele, ke­gyeleti megemlékezése, a hoz­zátartozók százainak jelenléte a hazai, a nemzetközi sajtó és közvélemény mélységes együtt­érzése minden várakozást fe­lülmúlt, és egyértelműen iga­zolta: 1989. június 16-a bevo­nult a magyar történelem nagy napjai sorába. A hivata­los temetés befejezése után péntek késő délutántól szom­baton és vasárnap is ezrek és ezrek keresték fed a síro­kat, és megszámlálhatatlan is­meretlen gyászoló helyezte el virágait Nagy Imre és mártír­társai sírhantjain. A Történelmi Igazságtétel Bizottsága megrendültén kö­szöni egész népünk egyértel­mű részvételét a temetésen. Hazánk ezen a napon nagy lépést tett előre a demokrati­kus fejlődés útján. Az egész napos gyászünnepség lebonyo­lítása csak közös erőfeszítés eredménye lehetett. A TIB ezért elismerését és köszöne­tét fejezi ki a szervezésben, az előkészítésben és a lebo­nyolításban részt vevő vala­mennyi társadalmi szervezet­nek: a Magyar Demokrata Fórumnak, a Szabad Demok­raták Szövetségének, a Fiatal Demokraták Szövetségének, a Független Kisgazdapártnak, a Politikai Foglyok Szövetségé­nek, a Bajcsy-Zsilinszky Ba­ráti Társaságnak és az Incon­­nu Csoportnak. Ugyancsak őszinte köszöne­tét mond a TIB az Igazság­ügyi Minisztériumnak. Buda­pest Főváros Tanácsának, a Budapesti Rendőr-főkapitány­ságnak, a budapesti helyőrség díszegységének, a Budapesti Közlekedési Vállalatnak, a Fő­városi Temetkezési Vállalat­nak, az Országos Közművelő­dési Központnak, a Műcsar­noknak a gyászünnepség és a temetések előkészítésében és lebonyolításában végzett mun­kájukért. (MTI) Kegyeleti megemlékezések, koszorúzások szerte az országban A hét végén az ország több pontján folytatódtak a kegye­letes megemlékezések és ko­szorúzások Nagy Imre és már­tírtársainak temetése alkalmá­ból. Ezrek és ezrek — fővá­rosiak és vidékiek — rótták le tiszteletüket és kegyeletü­ket a rákoskeresztúri Üj köz­temető 301-es parcellájának frissen behantolt sírjainál. Sok kopjafájánál még szom­bat délben is lehetett talál­kozni az eltemetettek gyászo­ló hozzátartozóival, akik kö­zül jó néhányan három évti­zed múltán most találkoztak egymással először, s együtt idézték fel kivégzett szeret­teik emlékét. A Magyar Demokrata Fó­rum helyi szervezetének kez­deményezésére szombaton megemlékezést tartottak Eger­ben Nagy Imre és mártírtár­sai, valamint az 1956. decem­beri, nyolc halálos áldozatot követelő egri sortűz halottai­nak tiszteletére. Pénteken a késő esti órák­ban az SZDSZ, az MDF és a Fidesz XVI. kerületi szerve­zeteinek mintegy 50-60 fős csoportja felkereste a mátyás­földi szovjet laktanyát, ahol Nagy Imrét és társait a ju­goszláv nagykövetségről való elszállításuk után 1956-ban átmenetileg fogva tartották. A szovjet tisztek megmutatták a fogva tartás helyét, majd a küldöttség koszorút helyezett el, és gyertyát gyújtott a már­tírok emlékére. (MTI) Röviden • Hoós János államtitkár, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke szombaton hazaérke­zett az európai statisztikusok Genfben megtartott értekezle­téről, amelynek fő témája a statisztikai adatok közérthe­tőbbé tétele és a mikroszámí­tógépek felhasználási lehető­ségeinek bővítésével összefüg­gő kérdések megvitatása volt. Hoós Jánost fogadta Gerald Hinteregger, az Európai Gaz­dasági Bizottság végrehajtó titkára. • A művelődési miniszter közleményt adott ki az idegen nyelvek oktatásáról az alap- és középfokú nevelési-oktatási in­tézményekben. Ebben egyedi megoldásként engedélyezi, hogy az 1989/90-es tanévtől az intézmények határozzák meg a kötelező tantárgyként oktatott választható idegen nyelveket. Sajtószolgálati hírek Az Országos Sajtószolgálat jelenti Az MSZMP Üjpesti Bizottsága az ország nyilvánossága előtt felhí­vással fordul az MSZMP Központi Bizottságához, amely egyebek kö­zött a következőket tartalmazza: Mi hittük és reméltük, hogy 1989. június 16-a valóban a nemzeti köz­­megegyezés és a nemzeti megbéké­lés kezdete lesz, ehelyett azonban a nyílt uszítás, a rendszerellenes szándéknyilatkozatok közzétételé­nek színterévé vált a temetés, a nemzeti gyász napja. Továbbra is valljuk a nemzeti közmegegyezés szükségességét, de ezt senki ne használhassa fel a társadalom tag­jai önbecsülésének, tisztességének bemocskolására, a közös megegye­zések lábbal tiprására. Az MSZMP Csongrád megyei re­formkörei felhívást intéztek az MSZMP KB-hoz. Felszólítják a tes­tületet, hogy legközelebbi ülésén bízzon meg országos és nemzetközi tekintéllyel bíró, a radikális mo­dellváltás mellett elkötelezett főtit­kárt. Szabaduljon meg azon tagjai­tól, akik felelősek a múlt bűneiért és hibáiért, a jelenlegi politikai stagnálásért. (OS)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék