Népszabadság, 1989. augusztus (47. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-10 / 187. szám
1989. augusztus 10., csütörtök NÉPSZABADSÁG - AZ OLVASÓ OLDALA Napjaink egyik legégetőbb, legsúlyosabb társadalmi gondja: a lakásügy. Egy szóval jelezzük, pedig a kérdés ennél jóval bonyolultabb. Vannak, akik az első lakásukra várnak, mások pedig, az infláció hátán építkezésbe vágnak. Vannak, akik az egyszobás helyett nagyobbat szeretnének, mások a nagy tanácsi lakásukat cserélnék el kisebbre. Vagyis azoknak sem mindig könnyű a dolguk, akiknek már van lakásuk. Nemcsak az aládúcolás, az állandó beázások miatt. Azért például, mert megvenni szándékoznának, vagy mondjuk azért, mert hiteltartozásukat szeretnék kifizetni. A téma variációi végtelenek. Sajnos. Az Olvasó oldalán ezúttal tehát a lakás a főszereplő. Vennék, de mégsem adják! Egy budai bérház lakói — az IKV kezdeményezésére — úgy döntöttek, hogy megvásárolják lakásaikat. Ismerős a „szereposztás”: a jogalkotók és az állampolgárok elhatározása találkozik, a végrehajtás mégis elakad — középütt., Tájékoztatjuk, hogy folyamatban van a Budapest Főváros Tanácsa új rendeletének előkészítése — várhatóan szeptember 1-jétől lép hatályba —, mely az eladások feltételeinek jelenlegi szabályozását fogja módosítani, illetve kiegészíteni. Ennek tartalma még nem, de fő irányelvei már ismertek. Legfontosabbként jelen ügyben kiemelendő, hogy a jogszabályi módosítások lényegesen nagyobb lehetőséget biztosítsanak a helyi tanácsok részére — a felelősség egyidejű vállalása mellett — az elidegenítés formáinak, módjának megválasztására, az eladási ár megállapítására, valamint azon épület és lakásállomány kijelölésére, amelyet lakásgazdálkodási, -fenntartási feladataik ellátásához az eladásból — határozott vagy határozatlan időre — vissza kívánnak tartani. Ezen irányelv alapján jelenleg készül a II. Kerületi Tanács elidegenítési tilalmi listájának kiegészítése, melynek első tervezetében — ez még nem végleges! — az Önök lakóháza is szerepel. Ez a körülmény, azonban még nem jelenti azt, hogy a házingatlan a Fővárosi Tanács rendeletének hatályba lépését követően sorra kerülő végleges kerületi szabályozás szerint is szerepelni fog a tilalmi listán. Észrevételét továbbítottuk az üggyel foglalkozó munkacsoport részére. Végleges döntés csak a IV. negyedévben várható a tilalmi lista ügyében, és csak ezt követheti az esetleges elidegenítési eljárás. Fővárosi II. Ker. Ingatlankezelő Vállalat Elidegenítési Iroda ■ I 1988. november 1. Nyolc nap a határidő Tisztelt Bérlőnk! Értesítjük, hogy az ön által is lakott épületből vételi igényt jelentettek be. Kérjük, szíveskedjék nyilatkozni, hogy lakását meg kívánja-e vásárolni, akár a saját, akár közeli hozzátartozója részére. Válaszában szíveskedjék közölni, hogy nyugdíjas-e. Tájékoztatjuk, hogy a vételár öröklakásnál a helyi forgalmi érték 30 százaléka, ha az ingatlan 15 éve vagy annál hosszabb ideje teljes felújításban nem részesült, 15 százaléka, egylakásos ingatlannál az 50 százaléka. Az adásvételi szerződés megkötésénél a vételárat egy összegben, illetve részletfizetés mellett kell megfizetni — részletfizetés esetén a szerződés megkötésekor a vételár 10 százalékát egy öszszegben kell kifizetni, a vételárhátralékot évi 3 százalékos kamat mellett legfeljebb 35 év alatt lehet törleszteni. A lakásvásárlás során a módosított 32/1969 (IX. 30.) Korm. számú rendelet ésvégrehajtási szabályai szerint járunk el. Amennyiben jelen levelünkre 8 napon belül nem válaszol, úgy tekintjük, hogy vásárlási szándéka nincs. Főváros II. Ker. Ingatlankezelő Vállalat Elidegenítési Iroda 1988. november 22. „Az elidegenítés lebonyolítása Tisztelt Bérlőnk! Értesítjük, hogy az ön által bérelt lakás vonatkozásában benyújtott vételi kérelmét nyilvántartásba vettük. Az elidegenítés lebonyolítása érdekében a szükséges intézkedéseket megtesszük és a további intézkedéseinkről önt folyamatosan tájékoztatják. Fővárosi II. Ker. Ingatlankezelő Vállalat Elidegenítési Iroda 1988. november 30. Feljegyzés a szomszédba A Fő utca 61. szám alatti bérlők („vételi kérelmet benyújtók”) feljegyzést juttatták el az illetékes házkezelőséghez (Fő utca 63—65.), amelyben kijelentették: 1. Az épületben 50 db állami tulajdonú lakás van. 2. Nem lakás céljára szolgáló nemiség: 1 db 80 négyzetméteres pincebérlemény. 3. A teleken csak nevezett lakóház van. 4. Személyi tulajdonú ingatlan nincs. 5. Helyrajzi szám: 014461. A 6. pontban az egyes lakások adatai szerepelnek, a bérlők aláírásával. 1989. április 23. Címzett: a tanácselnök Tisztelt Elnökasszony! Múlt év novemberében lakógyűlés keretében, dr. Rácz Judit Elidegenítési csoportvezető jelenlétében a lakók 90 százaléka aláírásával nyilatkozott arról, hogy a Fő utca 61. sz. alatti bérlakását meg kívánja venni. Ekkor azt a tájékoztatást kaptuk, hogy 1989. januárjában az elidegenítést az IKV a tanács vb-ülése elé terjeszti. Ez irányú intézkedésükről a lakók mind ez idáig hivatalos tájékoztatást nem kaptak. A lakóbizottság elnöke olyan szóbeli információt kapott dr. Szende András IKV-jogtanácsostól, hogy 12 lakásnál több lakásos házat nem idegeníthetnek el. Egyidejűleg a lakóközösség egyik tagja érdeklődött dr. Kovács Ilonánál (Fővárosi Tanács), aki azt a tájékoztatást adta: ilyen tiltó rendelkezés nincs érvényben, sőt megkönnyítik, meggyorsítják a lakások eladását. Tass Bálint (II. Ker. Tanács) úgy informálta őt, hogy az áprilisi tanácsülésen nem tárgyalták a Fő utca 61. szám alatti ház elidegenítését, mert az IKV azt fel sem terjesztette., Miután a fenti nyilatkozatok ellentmondásosak, kérjük, szíveskedjék hitelt érdemlő tájékoztatást adni, hogy egyáltalán elidegeníthető-e az ötvenlakásos Fő utca 61. szám alatti ház. Igenlő válasz esetén kérjük, szíveskedjék az IKV-t felszólítani az ehhez szükséges intézkedéseik megtételére. Nemleges válasz esetében kérjük az indokot közölni. A lakóközösség nevében: 14 aláírás 1989. június 26. Jogsértés nem történt Tisztelt Ügyfelünk! Bejelentése alapján megvizsgáltuk fenti házingatlan helyzetét. Megállapítottuk, hogy jogsértés nem történt, jelenleg a Fő utca 61. sz. nem szerepel elidegenítési tilalmi listán, ugyanakkor elidegenítésről sem született még döntés. 1989. június 30. Panaszlista kontra tilalmi lista Nemes István (Fő utca 61. szám alatti bérlő) ezután a Fővárosi Tanács lakáspolitikai főosztályához fordult. Dr. Kovács Ilona főtanácsoshoz címzett levelében elpanaszolta, hogy a ház lakói a megígért tanácsi felterjesztésről nem kaptak hivatalos tájékoztatást. Az egymásnak is ellentmondó szóbeli információk ugyanakkor nyugtalanítják az érintetteket. Hiába írtak ügyükbena kerületi tanácselnökhöz, levelükre két hónapja nem érkezett válasz. A bérlő szerint az Elidegenítési Iroda vezetőjének jogszabályelemzése ellentétes a Fővárosi Tanács június 20-án hozott határozatának szellemével: „Amennyiben a vételi igény benyújtását követő kilencven napon belül a tanács nem intézkedik, úgy az ügyintézés elhúzódásától függetlenül, az akkor — tehát az igénybejelentést követő kilencvenedik napig érvényes forgalmi értéket kell figyelembe venni a vételár megállapításakor.” Más dolog sem világos. A ház liftjeivel és fűtési rendszerével (az égéstermékek visszaáramlása miatt) évek óta gondok vannak: az IKV képtelen a hibák kijavítására. Ennek ellenére a házat mégsem kívánja eladni. Azt sem szabad elfelejteni — írja többek között a levél szerzője —, hogy a lakók tavaly novemberben, az IKV kezdeményezésére jelentették be vételi szándékukat, és abban az időpontban a ház nem szerepelt a tilalmi listán. 1989. július 2. Nemes István részére! 1989. június 30-án főosztályunkhoz benyújtott kérelmére hivatkozással szíves tájékoztatásul értesítem, hogy azt jelen levelemmel egyidejűleg kivizsgálásra, a II. Kerületi Tanács elnökéhez tettük át, kérve, hogy főosztályunkat a vizsgálat eredményéről, megtett intézkedéseiről az ön részére írt levél másolatával 1989. július 28-ig tájékoztassa. Dr. Kovács Ilona fővárosi főtanácsos Kedves Elnök Elvtársnő! Csatoltan eredetiben megküldöm Nemes István és társainak főosztályunkhoz eljuttatott panaszlevelét. Ebből kitűnően az IKV lakógyűlésen tájékoztatta a bérlőket a lakásvásárlási lehetőségről, és e tájékoztatás alapján a lakók jelentős része úgy nyilatkozott, hogy lakásukat őrt meg kívánják vásárolni. Ez 1988 novemberében volt, azóta azonban a kérelem teljesítése vagy az elidegenítés mellőzése tárgyában érdemi intézkedés nem történt. A több ellentmondó tájékoztatás után legutóbb azt az információt kapták, hogy az épületet a tanács az 1989. szeptember 1-jétől hatályba lépő jogszabályi felhatalmazással tilalmi listára kívánja tenni. Kérem a kérelmezők panaszát saját hatáskörben kivizsgáltatni, a vizsgálat eredményéről Nemes István útján a bérlőket tájékoztatni szíveskedjék. A tájékoztatás másolati példányát 1989. július 28-ig kérem hozzám eljuttatni. (...) Elismerten 21 bérlő vételi kérelmet terjesztett elő, ilyen körülmények mellett etikailag kifogásolhatónak tartom azt a magatartást, amely szerint egy — csaknem az igény előterjesztésétől számított egy év után hatályba lépő — rendelkezés alapján tilalmi listára kívánják felvenni az épületet. Különösen kifogásolható eza magatartás akkor, ha a jogszabály a kijelölést nem teszi kötelezővé, és a végrehajtó bizottságnak joga van az elkészített előterjesztés alapján egyedi vizsgálattal, megfelelő indoklással a kijelöléstől elzárkózni. Sulyok György főosztályvezető-helyettes 1989. augusztus 1. A tájékoztatás ezúttal is elmaradt. A Fő utca 61. számú ház lakói elkeseredésükben a Fővárosi Főügyészséghez fordultak. Folytatás következik? Egy nap — két levél így lenne igazságos! Az építési kölcsönök kamatainak esetleges emeléséről szóló hír késztette olvasónkat véleménye kifejtésére. Mint levelében írja: „Július 29-én a rádióban hallottam, hogy az építésikölcsön-szerződéseket esetleg felbontják, mivel a kamatokat emelni kívánják. Mi 1982-ben kötöttünk szerződést az OTP-vel, az akkori törvények értelmében még nem kaptunk kislányunk után szociálpolitikai kedvezményt. Azóta még két gyermekünk született. Az OTP-nél érdeklődtünk, hogy kaphatunk-e szociálpolitikai kedvezményt utánuk? Azt a választ kaptuk, hogy nem, mivel az eredeti szerződésben nem szerepelnek, a szerződést pedig fölbontani nem lehet. Belenyugodtunk, hogy így van. De most mégis föl lehet bontani a szerződést? Amikor nekünk kell fizetni, akkor lehet? Csak akkor nem, ha az OTP-nek kell fizetnie? Javaslom, hogy a három gyerek után fizessék ki a nekünk járó szociálpolitikai kedvezményt, mi pedig fizetjük a megemelt kamatot. Ez így lenne, igazságos! Úgy gondolom, véleményemmel mindazok egyetértenek, akik hasonló cipőben járnak. Szeretném, ha a majdani döntéshozók ezt a lehetőséget sem hagynák figyelmen kívül. Kovács Árpádné Dudar Választási lehetőségek Nem tudok egyetérteni Tar Dénesné budapesti levélíróval, aki nemrégiben azt fejtegette lapjukban, hogy vannak könynyebb helyzetben levő és elviselhetetlen terheket viselő adósok. Szerinte azoknak könynyebb a helyzete, akik korábban egy-két százalékos kamattal tudtak lakáshoz jutni, szemben azokkal, akik háromszázalékos kamatterhet kénytelenek elviselni. Akkor mit szóljon egy mai fiatal? Egy pályakezdő ugyanis két variáció közül választhat: vagy elfogadja a négyezer forintos albérletet, vagy pedig — miután tanácsi lakásra nem jogosult — a rokonoktól, ismerősöktől kért kölcsönökből, valamint az OTP-től felvett (csaknem húszszázalékos kamat!) hitelből vásárol magának lakást. Ki viseli tehát a nagyobb terhet: az a fiatal, akinek a magas törlesztésen felül kell megvennie a legszükségesebb dolgokat (bútor,mosógép, hűtőszekrény stb.), vagy az, aki mindezt még az infláció előtt megtehette? Szerintem a pályakezdő fiatalok jelentős része a létminimum alatt él, sokkal rosszabbak a lakáshoz jutási esélyei, mint akár a szüleiknek voltak. Az én szüleim például 1980- ban vásároltak egy 71 négyzetméteres OTP-öröklakást 620 ezer forintért. A vállalati kölcsönt, az állami támogatást, valamint az egy gyerek utáni 30 ezer forint kedvezményt nem számolva, 320 ezer forint tartozásuk maradt. Törlesztésük öt éven keresztül 990 forint volt, most pedig 1250 forint. Hol van ez a mi havi 7800 forintos törlesztésünkhöz képest? A nagy különbség a szüleim szerint sem igazságos. Marácz Irén Abony A LAKÁSÉPÍTÉS PÉNZÜGYI FORRÁSAI 1986. 1987. 1988. Gazd.szervezet által (értékesítésre) 18 711 14 916 12 273 Állami kölcsönnel 41 948 33 693 32 4£2 Állami kölcsön nélkül 1 147 822 6571 Magánerőből 61 806 49 431 43 357 Állami erőből 7 622 7 769 5 209 összesen 69 428 57 200 50 566 A magyar ÁTOK A Háry János sétány és a Geréb utca sarkán álló impozáns irodaház hatodik emeleti elnöki rezidenciáján fogad dr. Werth Győző, a Sóhivatal jogutódaként működő Állami Tény- és Oklapító Központ (ÁTOK) vezetője. — Mindeddig alig hallhattunk az ÁTOK-ról. Elnök úr, mivel foglalkoznak önök? — Rendkívül szerteágazó tevékenységet folytatunk — mosolyodik el tudatlanságomon dr. Werth. — Központunkban azokat a területeket vizsgáljuk, ahol a leghatékonyabban lehet szinten tartani, netán fejleszteni a lakosság tűrőképességét. Nem könnyű feladat, de az elmúlt hónapokban már jelentős eredményeket értünk el. — Mondana ezekre néhány példát? — Szívesen. Mi javasoltuk tavaly egy új fegyverrendelet megalkotását, aminek terve önmagában is szép ellenállásba ütközött. A kampány negatív tapasztalatait a későbbiekben igyekeztünk ,hasznosítani. Idén először az autópályadíj bevezetését vetettük fel, majd tavasszal a vámjogszabályok módosítását kezdeményeztük. — Ez utóbbi eredménnyel járt. Minek köszönhető a siker? — Az ország eladósodásának. Nekünk nem volt nehéz dolgunk. — Milyen intézkedéseket terveznek a jövőben? — Sokat gondolkodtunk azon, hogy miképpen lehietne a lakáskérdést is bevonni a központ munkájába. Két ötlet született: az egyik szerint a lakásvásárlásra és -építésre régebben adott kölcsönök kamatait emelnénk, a másik variáció szerint pedig megtiltanánk a tanácsi és az öröklakások cseréjét. — Nem vagyok szakember, de csodálkozom, hogy telefonügyben még nem léptek. — Már leesett a tantusz. Sereg András Az utóbbi egy-két évben jelentősen emelkedtek a lakossági hitelek kamatai. A legnagyobb mértékben a lakásépítési kölcsön kamatterhei növekedtek: 3 százalékról 18,5— 20 százalékra. A korábban kifizetett kedvezményes kölcsönök alacsony (néhány százalékos) kamatai ma közvetveközvetlenül évi több tízmilliárd forint kiadást okoznak a költségvetésnek. Ki fizeti tehát a kamatot? A kérdés levélírónkat is foglalkoztatja. VITAFÓRUM Ki fizeti a kamatot?