Népszabadság, 1989. augusztus (47. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-10 / 187. szám

1989. augusztus 10., csütörtök NÉPSZABADSÁG - AZ OL­VASÓ OLDALA Napjaink egyik legégetőbb, legsúlyosabb társadalmi gond­ja: a lakásügy. Egy szóval jelezzük, pedig a kérdés ennél jó­val bonyolultabb. Vannak, akik az első lakásukra várnak, mások pedig, az infláció hátán építkezésbe vágnak. Vannak, akik az egyszobás helyett nagyobbat szeretnének, mások a nagy tanácsi lakásukat cserélnék el kisebbre. Vagyis azoknak sem mindig könnyű a dolguk, akiknek már van lakásuk. Nemcsak az aládúcolás, az állandó beázá­sok miatt. Azért például, mert megvenni szándékoznának, vagy mondjuk azért, mert hiteltartozásukat szeretnék kifi­zetni. A téma variációi végtelenek. Sajnos. Az Olvasó oldalán ezúttal tehát a lakás a főszereplő. Vennék, de mégsem adják! Egy budai bérház lakói — az IKV kezdeményezésére — úgy döntöttek, hogy megvásá­rolják lakásaikat. Ismerős a „szereposztás”: a jogalkotók és az­ állampolgárok elhatáro­zása találkozik, a végrehajtás mégis elakad — középütt., Tájékoztatjuk, hogy folya­matban van a Budapest Fő­város Tanácsa új rendeletének előkészítése — várhatóan szep­tember 1-jétől lép hatályba —, mely az eladások feltételeinek jelenlegi szabályozását­ fogja módosítani, illetve kiegészíte­ni. Ennek tartalma még nem, de fő irányelvei már ismert­­ek. Legfontosabbként jelen ügyben kiemelendő, hogy a jogszabályi módosítások lénye­gesen nagyobb lehetőséget biztosítsanak a helyi tanácsok részére — a felelősség egyide­jű vállalása mellett — az el­idegenítés formáinak, módjá­nak megválasztására, az el­adási ár megállapítására, va­lamint azon épület és lakásál­lomány kijelölésére, amelyet lakásgazdálkodási, -fenntartási feladataik ellátásához az el­adásból — határozott vagy ha­tározatlan időre — vissza kí­vánnak tartani. Ezen irányelv alapján je­lenleg készül­ a II. Kerületi Tanács elidegenítési tilalmi listájának kiegészítése, mely­nek első tervezetében — ez még nem végleges! — az Önök lakóháza is szerepel. Ez a körülmény, azonban még nem jelenti azt, hogy a házingatlan a Fővárosi Tanács rendeletének hatályba lépését követően sorra kerülő végleges kerületi szabályozás szerint is szerepelni fog a tilalmi listán. Észrevételét továbbítottuk az üggyel foglalkozó munka­­csoport részére. Végleges dön­tés csak a IV. negyedévben várható a tilalmi lista ügyé­ben, és csak ezt követheti az esetleges elidegenítési eljárás. Fővárosi II. Ker. Ingatlankezelő Vállalat Elidegenítési Iroda ■ I 1988. november 1. Nyolc nap a határidő Tisztelt Bérlőnk! Értesítjük, hogy az ön által is lakott épületből vételi igényt jelentettek be. Kérjük, szíveskedjék nyilatkozni, hogy lakását meg kívánja-e vásá­rolni, akár a saját, akár köze­li hozzátartozója részére. Vá­laszában szíveskedjék közölni, hogy nyugdíjas-e. Tájékoztatjuk, hogy a vétel­ár öröklakásnál a helyi forgal­mi érték 30 százaléka, ha az ingatlan 15 éve vagy annál hosszabb ideje teljes felújí­tásban nem részesült, 15 szá­zaléka, egylakásos ingatlannál az 50 százaléka. Az adásvételi szerződés megkötésénél a vé­telárat egy összegben, illetve részletfizetés mellett kell meg­fizetni — részletfizetés esetén a szerződés megkötésekor a vételár 10 százalékát egy ösz­­szegben kell kifizetni, a vétel­árhátralékot évi 3 százalékos kamat mellett legfeljebb 35 év alatt lehet törleszteni. A lakásvásárlás során a mó­dosított 32/1969 (IX. 30.) Korm. számú rendelet és­­végrehajtá­si szabályai szerint járunk el. Amennyiben jelen levelünkre 8 napon belül nem válaszol, úgy tekintjük, hogy vásárlási szándéka nincs. Főváros II. Ker. Ingatlankezelő Vállalat Elidegenítési Iroda 1988. november 22. „Az elidegenítés lebonyolítása Tisztelt Bérlőnk! Értesítjük, hogy az ön által bérelt lakás vonatkozásában benyújtott vételi kérelmét nyilvántartásba vettük. Az elidegenítés lebonyolítá­sa érdekében a szükséges in­tézkedéseket megtesszük és a további intézkedéseinkről önt folyamatosan tájékoztatják. Fővárosi II. Ker. Ingatlankezelő Vállalat Elidegenítési Iroda 1988. november 30. Feljegyzés a szomszédba A Fő utca 61. szám alatti bérlők („vételi kérelmet be­nyújtók”) feljegyzést juttatták el az illetékes házkezelőséghez (Fő utca 63—65.), amelyben kijelentették: 1. Az épületben 50 db álla­mi tulajdonú lakás van. 2. Nem lakás céljára szolgá­ló nemiség: 1 db 80 négyzet­­méteres pincebérlemény. 3. A teleken csak nevezett la­kóház van. 4. Személyi tulajdonú ingat­lan nincs.­­ 5. Helyrajzi szám: 014461. A 6. pontban az egyes laká­sok adatai szerepelnek, a bér­lők aláírásával. 1989. április 23. Címzett: a tanácselnök Tisztelt Elnökasszony! Múlt év novemberében la­kógyűlés keretében, dr. Rácz Judit Elidegenítési csoportve­zető jelenlétében a lakók 90 százaléka aláírásával nyilatko­zott arról, hogy a Fő utca 61. sz. alatti bérlakását meg kí­vánja venni. Ekkor azt a tá­jékoztatást kaptuk, hogy 1989. januárjában a­z elidegenítést az IKV a tanács vb-ülése elé terjeszti. Ez irányú intézkedé­sükről a lakók mind ez idáig hivatalos tájékoztatást nem kaptak. A lakóbizottság elnöke olyan szóbeli információt kapott dr. Szende András IKV-jogtaná­­csostól, hogy 12 lakásnál több lakásos házat nem idegenít­­hetnek el. Egyidejűleg a lakó­­közösség egyik tagja érdeklő­dött dr. Kovács Ilonánál (Fő­városi Tanács), aki azt a tá­jékoztatást adta: ilyen tiltó rendelkezés nincs érvényben, sőt megkönnyítik, meggyorsít­ják a lakások eladását. Tass Bálint (II. Ker. Tanács) úgy informálta őt, hogy az áprilisi tanácsülésen nem tárgyalták a Fő utca 61. szám alatti ház el­idegenítését, mert az IKV azt fel sem terjesztette., Miután a fenti nyilatkozatok ellentmondásosak, kérjük, szí­veskedjék hitelt érdemlő tájé­koztatást adni, hogy egyálta­lán elidegeníthető-e az ötven­lakásos Fő utca 61. szám alat­ti ház. Igenlő válasz esetén kérjük, szíveskedjék az IKV-t felszólítani az ehhez szüksé­ges intézkedéseik megtételére. Nemleges válasz esetében kér­jük az indokot közölni. A lakóközösség nevében: 14 aláírás ­ 1989. június 26. Jogsértés nem történt Tisztelt Ügyfelünk! Bejelentése alapján meg­vizsgáltuk fenti házingatlan helyzetét. Megállapítottuk, hogy jogsértés nem történt, jelenleg a Fő utca 61. sz. nem szerepel elidegenítési tilalmi listán, ugyanakkor elidegení­tésről sem született még dön­tés. 1989. június 30. Panaszlista kontra tilalmi lista Nemes István (Fő utca 61. szám alatti bérlő) ezután a Fő­városi Tanács lakáspolitikai főosztályához fordult. Dr. Ko­vács Ilona főtanácsoshoz cím­zett levelében elpanaszolta, hogy a ház lakói a megígért tanácsi felterjesztésről nem kaptak hivatalos tájékoztatást. Az egymásnak is ellentmondó szóbeli információk ugyanak­kor nyugtalanítják az érintet­teket. Hiába írtak ügyükben­­a kerületi tanácselnökhöz, leve­lükre két hónapja nem érke­zett válasz. A bérlő szerint az Elidege­nítési Iroda vezetőjének jog­szabályelemzése ellentétes a Fővárosi Tanács június 20-án hozott határozatának szellemé­vel: „Amennyiben a vételi igény benyújtását követő ki­lencven napon belül a tanács nem intézkedik, úgy az ügy­intézés elhúzódásától függet­lenül, az ak­kor — tehát az igénybejelentést követő ki­lencvenedik napi­g érvényes forgalmi értéket kell figye­lembe venni a vételár megál­lapításakor.” Más dolog sem világos. A ház liftjeivel és fűtési rend­szerével (az égéstermékek visszaáramlása miatt) évek óta gondok vannak: az IKV képtelen a hibák kijavítására. Ennek ellenére a házat még­sem kívánja eladni. Azt sem szabad elfelejteni — írja többek között a levél szerzője —, hogy a lakók ta­valy novemberben, az IKV kezdeményezésére jelentették be vételi szándékukat, és ab­ban az időpontban a ház nem szerepelt a tilalmi listán. 1989. július 2. Nemes István részére! 1989. június 30-án főosztá­lyunkhoz benyújtott kérelmé­re hivatkozással szíves tájé­koztatásul értesítem, hogy azt jelen levelemmel egyidejűleg kivizsgálásra, a II. Kerületi Tanács elnökéhez tettük át, kérve, hogy főosztályunkat a vizsgálat eredményéről, meg­tett intézkedéseiről az ön ré­szére írt levél másolatával 1989. július 28-ig tájékoztassa. Dr. Kovács Ilona fővárosi főtanácsos Kedves Elnök Elvtársnő! Csatoltan eredetiben meg­küldöm Nemes István és tár­sainak főosztályunkhoz eljut­tatott panaszlevelét. Ebből ki­tűnően az­­ IKV lakógyűlésen tájékoztatta a bérlőket a la­kásvásárlási lehetőségről, és e tájékoztatás alapján a lakók jelentős része úgy nyilatko­zott, hogy lakásukat ő­rt meg kí­vánják vásárolni. Ez 1988 no­vemberében volt, azóta azon­ban a kérelem teljesítése vagy az elidegenítés mellőzése tár­gyában érdemi intézkedés nem történt. A több ellentmondó tájékoztatás után legutóbb azt az információt kapták, hogy az épületet a tanács az 1989. szeptember 1-jétől hatályba lé­pő jogszabályi felhatalmazás­sal tilalmi listára kívánja ten­ni. Kérem a kérelmezők pana­szát saját hatáskörben kivizs­gáltatni, a vizsgálat eredmé­nyéről Nemes István útján a bérlőket tájékoztatni szíves­kedjék. A tájékoztatás máso­lati példányát 1989. július 28-ig kérem hozzám eljuttatni. (...) Elismerten 21 bérlő vételi kérelmet terjesztett elő, ilyen körülmények mellett etikailag kifogásolhatónak tartom azt a magatartást, amely szerint egy — csaknem az igény előter­jesztésétől számított egy év után hatályba lépő — rendel­kezés alapján tilalmi listára kívánják felvenni az épüle­tet. Különösen kifogásolható ez­­a magatartás akkor, ha a jogszabály a kijelölést nem teszi kötelezővé, és a végre­hajtó bizottságnak joga van az elkészített előterjesztés alapján egyedi vizsgálattal, megfelelő indoklással a kijelö­léstől elzárkózni. Sulyok György főosztályvezető-helyettes 1989. augusztus 1. A tájékoztatás ezúttal is el­maradt. A Fő utca 61. számú ház lakói elkeseredésükben a Fővárosi Főügyészséghez for­dultak. Folytatás következik? Egy nap — két levél így lenne igazságos! Az építési kölcsönök kama­tainak esetleges emeléséről szóló hír késztette olvasónkat véleménye kifejtésére. Mint levelében írja: „Július 29-én a rádióban­­ hallottam, hogy az építésikölcsön-szerződéseket esetleg felbontják, mivel a ka­matokat emelni kívánják. Mi 1982-ben kötöttünk szerződést az OTP-vel, az akkori törvé­nyek értelmében még nem kaptunk kislányunk után szo­ciálpolitikai kedvezményt. Azóta még két gyermekünk született. Az OTP-nél érdek­lődtünk, hogy kaphatunk-e szociálpolitikai kedvezményt utánuk? Azt a választ kaptuk, hogy nem, mivel az eredeti szerződésben nem szerepelnek, a szerződést pedig fölbontani nem lehet. Belenyugodtunk, hogy így van. De most mégis föl lehet bontani a szerződést? Amikor nekünk kell fizetni, akkor lehet? Csak akkor nem, ha az OTP-nek kell fizetnie? Javaslom, hogy a három gye­rek után fizessék ki a nekünk járó szociálpolitikai kedvez­ményt, mi pedig fizetjük a megemelt kamatot. Ez így lenne, igazságos! Úgy gondo­lom, véleményemmel mind­azok egyetértenek, akik ha­sonló cipőben járnak. Szeret­ném, ha a majdani döntésho­zók ezt a lehetőséget sem hagy­nák figyelmen kívül. Kovács Árpádné Dudar Választási lehetőségek Nem tudok egyetérteni Tar Dénesné budapesti levélíróval, aki nemrégiben azt fejtegette lapjukban, hogy vannak köny­­nyebb helyzetben levő és elvi­selhetetlen terheket viselő adó­sok. Szerinte azoknak köny­­nyebb a helyzete, akik koráb­ban egy-két százalékos kamat­tal tudtak lakáshoz jutni, szemben azokkal, akik három­­százalékos kamatterhet kény­telenek elviselni. Akkor mit szóljon egy mai fiatal? Egy pályakezdő ugyanis két variáció közül választhat: vagy elfogadja a négyezer forintos albérletet, vagy pedig — mi­után tanácsi lakásra nem jo­gosult — a rokonoktól, ismerő­söktől kért kölcsönökből, vala­mint az OTP-től felvett (csak­nem húszszázalékos kamat!) hitelből vásárol magának la­kást. Ki viseli tehát a nagyobb terhet: az a fiatal, akinek a magas törlesztésen felül kell megvennie a legszükségesebb dolgokat (bútor,­­mosógép, hű­tőszekrény stb.), vagy az, aki mindezt még az infláció előtt megtehette? Szerintem a pályakezdő fia­talok jelentős része a létmini­mum alatt él, sokkal rosszab­bak a lakáshoz jutási esélyei, mint akár a szüleiknek voltak. Az én szüleim például 1980- ban vásároltak egy 71 négyzet­­méteres OTP-öröklakást 620 ezer forintért. A vállalati köl­csönt, az állami támogatást, valamint az egy gyerek utáni 30 ezer forint kedvezményt nem számolva, 320 ezer forint tartozásuk maradt. Törleszté­sük öt éven keresztül 990 forint volt, most pedig 1250 forint. Hol van ez a mi havi 7800 fo­rintos törlesztésünkhöz képest? A nagy különbség a szüleim szerint sem igazságos. Marácz Irén Abony A LAKÁSÉPÍTÉS PÉNZÜGYI FORRÁSAI 1986. 1987. 1988. Gazd.­szervezet által (értékesítésre) 18 711 14 916 12 273 Állami kölcsönnel 41 948 33 693 32 4£2 Állami kölcsön nélkül 1 147 822 6571 Magánerőből 61 806 49 431 43 357 Állami erőből 7 622 7 769 5 209 összesen 69 428 57 200 50 566 A magyar ÁTOK A Háry János sétány és a Geréb utca sarkán álló impozáns irodaház hatodik emeleti elnöki rezidenciá­ján fogad dr. Werth Győ­ző, a Sóhivatal jogutódaként működő Állami Tény- és Oklapító Központ (ÁTOK) vezetője. — Mindeddig alig hall­hattunk az ÁTOK-ról. El­nök úr, mivel foglalkoznak önök? — Rendkívül szerteágazó tevékenységet folytatunk — mosolyodik el tudatlansá­gomon dr. Werth. — Köz­pontunkban azokat a terü­leteket vizsgáljuk, ahol a leghatékonyabban lehet szinten tartani, netán fej­leszteni a lakosság tűrőké­pességét. Nem könnyű fel­adat, de az elmúlt hónapok­ban már jelentős eredmé­nyeket értünk el. — Mondana ezekre né­hány példát? — Szívesen. Mi javasol­tuk tavaly egy új fegyver­rendelet megalkotását, ami­nek terve önmagában is szép ellenállásba ütközött. A kampány negatív tapasz­talatait a későbbiekben igyekeztünk ,hasznosítani. Idén először az autópálya­díj bevezetését vetettük fel, majd tavasszal a vám­­jogszabályok módosítását kezdeményeztük. — Ez utóbbi eredménnyel járt. Minek köszönhető a siker? — Az ország eladósodásá­nak. Nekünk nem volt ne­héz dolgunk. — Milyen intézkedéseket terveznek a jövőben? — Sokat gondolkodtunk azon, hogy miképpen lehiet­­ne a lakáskérdést is bevon­ni a központ munkájába. Két ötlet született: az egyik szerint a lakásvásárlásra és -építésre régebben adott kölcsönök kamatait emel­nénk, a másik variáció sze­rint pedig megtiltanánk a tanácsi és az öröklakások cseréjét. — Nem vagyok szakem­ber, de csodálkozom, hogy telefonügyben még nem léptek. — Már leesett a tan­­tusz. Sereg András ­ Az utóbbi egy-két évben je­lentősen emelkedtek a lakos­sági hitelek kamatai. A legna­gyobb mértékben a lakásépí­tési kölcsön kamatterhei nö­vekedtek: 3 százalékról 18,5— 20 százalékra. A korábban ki­fizetett kedvezményes kölcsö­nök alacsony (néhány száza­lékos) kamatai ma közvetve­­közvetlenül évi több tízmil­­liárd forint kiadást okoznak a költségvetésnek. Ki fizeti te­hát a kamatot? A kérdés le­vélírónkat is foglalkoztatja. VITAFÓRUM Ki fizeti a kamatot?

Next