Népszabadság, 1989. augusztus (47. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-31 / 205. szám

NÉPSZABADSÁG - VILÁGTÜKÖR Meleg nyárutó volt Európa-szerte, Berlin­től Varsóig tele voltak a strandok, s Párizs­ban már az őszi divatmodelleket csodálhat­ták meg a hölgyek. Londonban a windsori herceg részt vett a szokásos nyári lóverse­nyen, mit sem sejtve zajlottak az ünnepé­lyes fogadások. Ki gondolta volna, hogy né­hány napon belül kezdetét veszi az emberi történelem legborzalmasabb háborúja? A korabeli filmhíradó 1939 augusztus végi kockái már-már idillbe ágyazzák a nyomasz­tó napokat, a közelgő katasztrófa előszele még alig-alig suhintja arcunkat. De a meg­sárgult, mára divatjamúlt, gótbetűs napila­pok oldalairól félreérthetetlen feszültség árad: ötven évvel ezelőtt tört ki minden idők legnagyobb véráldozatával járó, kö­vetkezményeivel nemzedékek sorát megseb­­ző második világháború. Most induló soro­zatunkban munkatársaink a korabeli lapok segítségével idézik fel a világháború kitöré­sének napjait. ÖTVEN ÉVVEL EZELŐTT TÖRTÉNT szer megtörtént a lengyel—né­met kapcsolatok történetében. Az Isten által megáldott len­gyel nép szent és igaz ügyéért harcolva indul a küzdelembe, a teljes győzelemig.” A köztársasági elnök még péntek éjszaka az egész ország területére kiterjedő rendkívü­li állapotot rendelt el. August Hlond kardinális, Lengyelor­szág prímása táviratban érte­sítette az elnököt, hogy a ka­tolikus egyház a lengyel fegy­verek győzelméért imádkozik. A Czas—7 varsói esti lap már arról cikkezik, hogy Len­gyelország megtámadása után a világháború már csak órák kérdése... A Dzem­nik Polski — szep­tember 2-án, szombaton — publicisztikában foglalja össze a helyzetet. A lap egyebek kö­zött megállapítja, hogy a né­metek mindenekelőtt túlérté­kelték saját erejüket Lengyel­­országgal kapcsolatban. Ma már azonban világos — írja a lap —, hogy számban, ki­kép­­zettségben és egyes technikai felkészültségben a lengyel had­sereg valamennyi fegyverne­me jelentősen magasabb szín­vonalon áll, mint azt a ném­e­tek gondolták volna. Ugyanak­kor a lap szerint az is bebi­zonyosodott, hogy „a német hadsereg sem olyan félelmetes, mint azt korábban gondolták. A németek, akiknek a ver­­sailles-i békeszerződés értel­mében évtizedekig nem volt állandó hadseregük, most meg­érzik ennek következményeit, főként a kiképzett tartalék hiányában. Mindehhez jön a nyersanyaghiány, ami tovább gyengíti a német hadipoten­ciált” A Dziennik Polski úgy véli: „A lengyel, a francia és az angol szövetségeseknek je­lentős katonai potenciáljuk van. Egészen a közelmúltig Franciaországé volt a legna­gyobb reguláris hadsereg, az angol flottának pedig nem volt és ma sincs párja. A bé­keblokk tehát világos fölény­ben van ...” K. Nyirő József S persze még az elsejei la­pok ismertetik Németország­nak azokat a követeléseit — ti­zenhat pontban —, amelyeket Lengyelországgal szemben tá­masztott, s amelyekhez a Pols­ka Zbrojna a következő meg­jegyzéseket fűzte: „Ezek a bi­rodalom vezetőinek »békés« szándékai. E vezetők már ál­arc nélkül és teljes cinizmus­sal intéznek kihívást a világ ellen. De a jog és az erkölcs alapvető elveit lábbal tipró barbárok nem uralkodhatnak a világ felett. Az erőszakon ala­puló, brutális erő azonban azo­kat fogja elpusztítani, akik lét­rehozták. Kár, hogy egy ilyen tekintélyes országot úgy irá­nyítanak, hogy az pusztuláshoz vezessen. Mindig is ez történt és történik most is, amikor a nép vezetői erőszakpolitikát folytatnak, tetszés szerint válo­gatnak erkölcsi elvek, rendsze­rek és kritériumok között, vagy éppenséggel újakat hoznak lét­re. Vakon haladva a világura­lom felé, Németország eddig hazugságokkal, képmutatással és erőszakkal tör magának utat. Ez az út azonban Len­gyelország határainál véget ér. Itt a mai hunok támadását megállítják a lengyel szuro­nyok. Németország aljas javas­latára — a német­­békefeltéte­lekre’ — a lengyel nép hall­gatása felelt. Az erőszakra pe­dig teljes erejével válaszol.” A szeptember másodikai, szombati lapok már lényege­sen komorabbak. A mozi- és a színházműsorok már el is tűn­tek a lapokból. Valamennyi lap közli viszont a köztársaság el­nökének, Ignacy Mosickinak felhívását az állampolgárok­hoz. „Ma éjszaka ősi ellensé­günk támadást intézett a len­gyel állam ellen ... Ebben a történelmi pillanatban az ál­lam valamennyi polgárához fordulok, azzal a mély meg­győződéssel, hogy az egész nép felsorakozik szabadsága, füg­getlensége és becsülete védel­mére a főparancsnok, valamint a fegyveres erők mellett, s méltó választ ad a támadók­nak, amint az már nem egy­ Varsó bombázása. NÉMETORSZÁG:Az idegháború napjai A még a harmincas évek ele­jén is virágzó, sokszínű német sajtó a barnaingesek uralmá­nak hetedik évében szürke, unalmas, egyetlen járszalagra húzott papírtekerccsé silá­nyult. Sivár egyhangúsággal olyan benyomást kelt a ké­sei olvasóban, mintha egy központi lap városonkénti he­lyi kiadásait olvasná. Ha a fejléceket letakarjuk,­ a­­leg­avatottabb szem is összeke­verné őket. A lapok egy része szervezetileg is a náci mozga­lomhoz tartozik, a többség for­mailag független, de a lihegés­­ben jottányira sem marad le a hivatalos szócsövek mögött. Egyetlen, összefüggő, baljós vonalként húzódik végig a Lengyelországgal szembeni, szisztematikus, felülről irányí­tott hisztériakeltés. Pontosan adagolt, napról napra bővülő híráradat a lengyelek elvakult gonoszságáról, felelőtlenségé­ről.­­ Augusztus 23-á­n a Frank­furter Zeitung (a ma Frank­furter Allgemeine Zeitung né­ven ismert lap jogelődje) úszik a lengyelellenes kiroha­násokban. Lengyel blokád Danzig ellen? Közvetlenül alatta: Lengyel határőrök né­met vámosokra lőttek. Máso­dik oldal: Danzig és joga né­metségére. Tárgyilagos, semle­ges hangnem a gazdasági ol­dalon, elemzés a teljes foglal­koztatottságról, a vállalati el­adósodás lelassulásáról. Az esti kiadás, noha megté­vesztően ugyanaz a dátum sze­repel rajta, tökéletesen új lap. Érződik az események feszítő ereje. Fenn, a címoldal jobb felső csücskén néhány soros hír Ribbentrop birodalmi külügy­miniszter Moszkvába utazásá­ról. Alatta: „Újabb gaz lengyel támadások Volksdeutschok el­len.” Augusztus 24-e. A Kölnische Zeitung „hallatlan kihívást” emleget, a lengyelek német repülőgépre lőttek. Westfäli­­sche Neuste Nachrichten (a hasonló nevű münsteri lap jogelődje) ugyanezen a napon így dörög: „A lengyelek sá­táni harci módszereket alkal­maznak egy védtelen népcso­porttal szemben”. Reggeli és esti kiadás min­denütt gyökeresen más. Utób­bit már uralja a Molotov— Ribbentrop paktum, szinte­­minden lap szó szerint, az első oldalon ismerteti — hatalmas tálalásban. A német—szovjet­­szerződés — írja a kölni lap — újabb pofon Londonnak. Nem maradhat el a napi len­gyelellenes roham sem: Varsó bojkottot rendelt el a német gyógyszerekre. A Frankfurter Zeitung tömör, néhány soros hírben informál a magyar zsi­dósággal szembeni törvények szorgalmas meghozataláról. Augusztus 27-e fordulópont­nak látszik. A Völkischer Beo­­bachter, a náci párt hivatalos lapja címoldalán ordító betűk­kel hirdeti: Egész Lengyelország a há­ború lázában ég. Csak szóren­di eltérésekkel ugyanez a hír köszönt le a vesztfáliai lap el­ső oldaláról is. Az események akkori átélői, szemtanúi úgy emlékeznek vissza: sokan már azon a napon frontális német támadásra számítottak. Ám az idegháború még eltart néhány napig. Augusztus 27-e vasárnap. Jóllehet a krónikák tanúsága szerint a német támadást Hit­ler ekkor már végérvényesen eldöntötte, de — állítólag — tizedszázalékokban mérhető fontolgatás játszódott le benne. Ezt a szűk náci vezéri kör­ben elhangzott egyik kijelen­tésével támasztják alá: csak nehogy még egyszer valaki az utolsó pillanatban megint elő­­álljon egy ostoba, szudétatípu­­sú megoldással. Anélkül, hogy ezt a fonalat a történelmileg indokoltnál vastagabbá kívánnánk tenni, de a német lapok hangulatáb­rázolása augusztus 28-áig, a fröcsögő uszítás ellenére is­ fölmutat bizonyos óvatos ket­tősséget. A gazdaság, a kultúra, a sport tálalása folyik a maga kerékvágásában, ahogyan az amerikai mondaná: „Business as usual.” Nyitás előtt a lip­csei őszi vásár, a német ipar mindenkori nagy seregszem­léje — felsőfokú jelzők a saj­tóban, a rádióban, a filmhíra­dóban. ... De e naptól kezdve — a lapok hasábjain is nyomon kö­vethető — a béke megment­­hetősége végleg elenyészett. A Völkischer Beobachter Rudolf Hess Chamberlain brit mi­niszterelnökhöz intézett vá­sz a bizonyos nap péntekre esett. 1939. augusztus 31-én lát­szólag minden a régi kerék­vágásban ment. A varsói Rial­­to mozi premierre készül, a várhatóan nagy sikerre számít­ható amerikai film címe: A vi­lág szép. A hirdetések zenét, szerelmet, izgalmat, őrültsége­ket ígérnek, ha úgy tetszik, még ezen a napon utoljára, amúgy igazán békebelien invi­tálják a nézőket. Az ugyancsak varsói Atlantic mozi műsorán a nagy sikerű Honolulu megy, Eleanor Powell és Robert Young főszereplésével. Egy hirdetés arra hívja fel a fi­gyelmet, hogy „A bőröd az életed — mosakodj Palmolive szappannal”, egy másik pedig arra agitál, hogy „Százszáza­lékos biztonsággal töröl az Olla radír”. De Lengyelország már ké­szül a háborúra. A Polska Zbrojna, a Felfegyverzett Len­gyelország című varsói napilap részletesen beszámol a külön­böző városokban tett előkészü­letekről. Varsóban például a polgármester felhívására töme­gesen jelentkeztek önkéntesek a főváros védelmi vonalának építésére. Krakkóban­­több he­lyütt elsősegély-nyújtási ambu­lanciákat állítottak fel, s mint a lap tudósításából kiderül, tá­madás esetén ezek automatiku­san működésbe lépnek. Poz­nanban erőteljes ütemben fo­lyik a város körüli légvédelmi vonalak építése, az ország szí­vében, Lódzban pedig be is fe­jeződött a védelmi rendszer felállítása. Jászlevelét idézve, azt recsegi: „A Führer zászlaja mellett állunk, jöjjön bármi is.” Augusztus 28-án fenyegető, hathasábos, induló címben tu­datja a lap: Teljes zűrzavar a lengyel mozgósítás során. A náci szócső feltűnően precíz, jól informált, egymás után közli az ismert tragikus té­nyeket, lekezelő, lengyelelle­nes oldalvágásokkal együtt. A frankfurti lap a már meg­szokott, öles betűkkel arra int ezen a napon: a német köve­telés a Danzig és a korridor. Minden lapot elborít a kü­szöbönálló esemény lázas, nyílt és színfalak mögötti elő­készülete, London, Róma, Pá­rizs, Berlin, Chamberlain, Mussolini, Daladier egymás közti és a Führerrel folytatott utolsó, kilátástalan alkudozá­sának eseménysora, így jött el 1939. augusztus 31-e. A Kölnische Zeitung el­ső oldalát uraló hatalmas cím­ben adja közre: Elrendelték a teljes lengyel mozgósítást. Szinte betűje ugyanez a frank­furti, a vesztfáliai lap címe is. Sem itt, sem ott, sem sehol egyetlen szóval nem említik, hogy a teljes német hadigépe­zet ugrásra készen áll Len­gyelország megsemmisítésére. Sehol egy szó, egy utalás az SS-legények feltűnően népes határ menti csoportjaira, akik a támadás ürügyéül szolgáló, nevetséges és primitív akció­kat gyártják futószalagon. Ez a lap számol be arról is, hogy az ország több nyu­gati városában titkos fegyver­raktárakat és rádió adó-vevő­ket foglalt le a rendőrség. A német származású lakosok tu­lajdonában levő raktárakat fel­számolták, a gyanúsítottakat őrizetbe vették. Pénteken köz­leményben jelentette be a len­gyel vasutak központja, hogy a rendkívüli körülmények mi­att megváltozik a menetrend. Az intézkedés éjfélkor lép életbe. Az Echo Polskie varsói napi­lap praktikus tanácsokkal lát­ja el olvasóit. Jobb a főzés, mint a sütés címmel a lap ar­ról ad hírt, hogy háborús idők­ben nagy szerepet kapnak a zöldségfélék az élelmezésben, s hogy a háziasszonyoknak nagy figyelmet kell fordítani­uk arra, hogy ügyesen főzze­nek, naponta többször adja­nak meleg ételt, de kisebb ada­gokban. A lap szerint a hábo­rús időkben a következőt kell figyelembe venni: legköny­­nyebb elkészíteni és elosztani a levest, a kenyeret gondosan kell megsütni, a krumpli pe­dig sokféle formában, több­ször szerepeljen az étlapon. Amolyan üde sziget a hábo­rús előkészületekről szóló tu­dósítások között a Wieczor Warszawski, az akkori Esti Hírlap-szerű varsói napilap beszámolója Pekonen futball­bíró nyilatkozatáról. A finn bí­ró vezette ugyanis néhány nap­pal korábban­­a Lengyelország —Magyarország válogatott lab­darúgó-mérkőzést — 4-2-re győztek a lengyelek —, s most azt a véleményét fejti ki, hogy Játék a tűzzel — figyelmez­tet a Kölnische Zeitung vezér­cikke. — „A lengyelek annak idején elutasították a Führer páratlan ajánlatát Danzigra és a korridorra vonatkozóan. Nem egyezett méltóságukkal, hogy korridor húzódjon terü­letükön. Más hangnemben is részesülhet azonban, ha nem megfelelően tárgyal a Harma­dik Birodalommal, amely azért „valamivel mégiscsak na­gyobb”, mint Lengyelország. A Völkischer Beobachter már nem köntörfalaz: Pellen­gérre állítva Lengyelország európai szégyene — hangzik a lap aznapi induló anyagának címe. Alatta a lengyel terror hatvanhat halálos áldozatának nagy műgonddal összeállított kronológiai rendje. Mellette három hasábon a Führer pa­rancsa: miniszteri tanácsot hoznak létre a birodalom vé­delmére. Átlátszó tördelési ra­vaszsággal belehelyezik a nap hírét: Lengyelország elrendel­te az általános mozgósítást, lefoglalták valamennyi szállí­tóeszközt. Az utolsó hasábon Felelősség! címmel, mocskoló­dó, antiszemita kirohanások­kal megtűzdelt, fenyegető üzenet áll. Vezércikkbe ágya­zott hadüzenet, amely a té­nyeket fejtetőre állítva, a tör­ténelmi felelősséget Lengyel­­országra hárítja. Az órákkal később bekövetkezett német támadásért — a világégésért! bár a magyar csapat techni­kailag jobban felkészült, a len­gyelek jobb fizikai erőnléte s állandó támadása döntötte el végül is a mérkőzés sorsát. No, persze, a Wieczor War­szawski sem feledkezik meg arról, hogy augusztus 31-ét írunk — noha­­ekkor még a lap szerkesztői sem tudják, hogy mire az olvasók az esti pél­dányt a kezükbe veszik, a hit­leri csapatok már felsorakoz­tak a határ mentén —, érthető tehát, hogy ez a lap is taná­csokkal látja el az olvasókat. Hogyan szigeteljük az ajtó­kat és az ablakokat címmel az esti lap arról ír, hogy minden családnak óvóhelyet kell be­rendeznie lakásában. A tudó­sítás beszámol arról is, hogy minden varsói lakos gázálar­cot kap. Az írás ugyanakkor felhívja a­­ figyelmet arra is, hogy a közönséges tampon, megfelelő anyaggal átitatva, elegendő ahhoz, hogy az elgá­­zosított övezetből biztonságo­san eljussunk a legközelebbi óvóhelyig. A szükséges folya­dékot egyébként a gyógyszer­­tárak árusítják majd, s a lap azt tanácsolja, hogy a megvá­sárolt üveget mindenki hordja magánál. A lap további tanácsa, hogy minden lakásban legyen egy tökéletesen elszigetelt szoba, ahová gáztámadás esetén be le­het menni. Mivel ez a helyiség egyáltalán nem szellőzik, itt nagyon takarékosan kell bán­ni a levegővel. Kerülni kell a­ felesleges beszélgetést, járká­­lást, az indokolatlan mozgást, a lámpák, gyertyák égetését, a dohányzást... LENGYELORSZÁGElmaradt moziműsorok

Next