Népszabadság, 1989. augusztus (47. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-31 / 205. szám
1989. augusztus 31., csütörtök NÉPSZABADSÁG - HAZAI KORKÉP SOK NYITOTT KÉRDÉS MARADT Formálódik a párt leendő alapszabálya Kétnapos tanácskozáson vitatták a tervezetet A keddi szekcióülések után tegnap délelőtt plenáris ülésen folytatta munkáját az MSZMP Központi Bizottsága mellett működő pártpolitikai bizottság kibővített ülése. Először a párt — a szekciótanácskozásokon részleteiben kimunkált — alapszabályának javaslatát vitatták meg. A felszólalások a nézetek sokszínűségét tükrözték, így a közeljövőben a kongresszusi küldöttek, majd a Központi Bizottság elé kerülő szövegben több ponton is kompromiszszumos megoldás szerepel. Ilyen például, hogy a párt nevére tett alternatív javaslat — Magyar Szocialista Munkáspárt vagy Magyar Szocialista Párt — alatti megjegyzésben felsorolják az eddig felvetődött további névjavaslatokat is. Nagy vita bontakozott ki arról, hogy kiket tekintsenek a tagság derékhadának, s hogy szükséges-e valamely rendezőelv szerinti konkrét felsorolásuk. Végül abban jutottak egyezségre, hogy a párt döntően a saját munkájukból élők politikai érdekképviseletére szerveződik. Több helyen egy-egy szót változtattak meg csupán, ám azok jelentőségét jól mutatja, hogy például a „tagság részt vesz a párt politikájának formálásában” szöveg a módosítás után úgy hangzik: a tagság meghatározza a párt politikáját. A javaslat szerint a párt tagja lehet minden 17. életévét betöltött magyar, és — amennyiben a párttörvény úgy rendelkezik majd — nem magyar állampolgár, aki elfogadja a párt programját, szervezeti szabályzatát, és akit egy pártalapszervezet tagjai sorába felvesz. A felvétel elbírálására az alapszervezetek kizárólagos jogot kapnak. A kisebbség védelmében a döntésekben részt vevők legalább tíz százalékának támogatását élvező véleményt a döntéssel együtt közzé kell tenni. Szintén legalább tíz százalék kezdeményezheti a vezető testületekbe választottak, illetve delegáltak visszahívását. Ugyancsak a párttagok tíz százalékának együttes kezdeményezése szükséges a pártszavazás elrendeléséhez. A vélemények leginkább a párt jövőbeli felépítésének kérdésében tértek el. Az alapszervezeteknek minél nagyobb szabadságot szorgalmazó nézet ütközött azzal az érvvel, hogy a párt működőképességéhez szükséges szervezetileg is meghatározott kapcsolódási pontok kialakítása. A szervezet alulról építkezése érdekében a párttagok jogosultak alapszervezetek létrehozására, de azt választott testületek is kezdeményezhetik. Az alapszervezetek munkáját a helyi pártszervezetek koordinálják. A megyei pártszervezetek megalakításával kapcsolatosan a vélemények eltértek, s így végül is alternatív javaslat került az alapszabály-tervezetbe: a helyi pártszervezetek megyei pártszerveket A: hoznak; B: hozhatnak létre. Ugyanakkor a helyi pártszervezetek jogot kapnak arra is, hogy közigazgatási határokhoz nem igazodó területi szövetségeket is létrehozzanak. A párt országos szervei: a kongresszus, az országos pártválasztmány — amely a kongresszusok között a párttagság legfelsőbb képviseleti és ellenőrző szerve —, az országos elnökség — amely a kongresszusok között a párt országos vezető szerve —, az országos egyeztetőbizottság — amely a szervezeti szabályzat betartásán őrködik, elősegíti a párton belüli konfliktusok megoldását, állást foglal etikai kérdésekben —, valamint a központi pénzügyi ellenőrző bizottság. A vita az országos pártválasztmány és az országos elnökség egymás közti viszonya körül forgott. Többen figyelmeztettek: ha az országos elnökséget túl sok jogosítvánnyal ruházzák fel, megnő annak a veszélye, hogy a hatalom egy szűk csoport kezében összpontosul. Elegendő garancia, mondták mások, hogy a pártválasztmány a kongresszusok között felmentheti és megválaszthatja az országos szervek — köztük az elnökség — tagjait és tisztségviselőit. A párt nyilvánosságával kapcsolatban Szántó György javasolta, hogy azt az eddiginél részletesebben fejtsék ki, s azon belül felvetette: a Népszabadság főszerkesztőjét és egy helyettesét a kongreszszus válassza, amely egyben hozzon létre egy tájékoztatási bizottságot. A szerkesztőség önállóan dolgozzon, munkájáért a főszerkesztő legyen felelős. Az alapszabály-tervezetbe végül olyan megfogalmazás került be, amely nyitva hagyta azt a kérdést, hogy a főszerkesztőt a kongresszus vagy a pártválasztmány nevezze ki, viszont javasolja, hogy a kongresszus válassza meg a lap munkáját felügyelő szerkesztőbizottságot. A párt gazdálkodásán belül a tagdíjakból származó pénzösszegeknek a különböző szintű pártszervezetek közötti felosztása gerjesztett vitát. Ezzel kapcsolatiban Kovács Jenő, a KB titkára, elmondta: mint ahogy a választási szabályzatot, úgy a tagdíjfizetési rendszert is a küldöttek bevonásával, a kongresszusig kell kimunkálni. A pártpolitikai bizottság ülése ezt követően az október 6. és 9. között megrendezendő kongresszus napirendjére, munka- és ügyrendjére tett írásbeli javaslatot vitatta meg. Rimóczi Károly Uránbányászok demonstrációja Pécsett (Folytatás az 1. oldalról.) érte volna őket. Az uránbánya 4-es üzeméből jöttek, mindannyian tíz-tizenöt éve a föld alatt dolgoznak. — Hogy mit várunk? — kérdez vissza egyikük. — Biztosan többet, mint amenynyit kapunk. A többiek egymás szavába vágva egészítik ki mondandóját: — Legyen munkánk! Mindannyiunk mögött háromnégy ember áll. A mi családjaink megszokták a jó fizetést. Hozzászoktunk a kemény melóhoz, de a pénzhez is. Török István, aki már tizenegy éve vájárkodik, így foglalja össze társai aggályait: — Mindenhonnan azt halljuk, üres az ország kasszája. Akkor meg miből akarnak itt új munkahelyet létesíteni? — S vele mi lesz? — mutatnak egy épp hozzánk lépő férfira. — Neki ki fizeti majd a nyugdíjat? — Harmincnyolc éves vagyok — mondja a megszólított, Hegedűs György. — Tizenöt éves koromtól kezdve dolgoztam a bányában, amikor még a vájáriskolát kezdtem. A háromezer műszak elérése után igénybe vettem a hatvanhárom százalékos nyugdíjat. Ezt a bánya fizeti. Ha bezárják, ki vállalja át a nyugdíjamat? HVDSZ — feliratú sapkákkal érkeznek néhányan. — Budapestről érkeztünk, szakszervezetünk központja küldött minket — válaszolja érdeklődésemre Bakonyi Pál. — Átérezzük a bányászok sorsát. S tudjuk, ,a világ alaptörvénye: ma nekem, holnap neked. Négy órára a sportcsarnokhoz ér a menet. Gyulai Sándor, a MÉV sztótitkára köszönti a nagygyűlés részvevőit. — A kormány csak megszüntetni, bezárni tud — kezdi mondandóját az szb-titkár. — Elegünk van abból, hogy az egyszerű emberek fizetik meg a korábbi elhibázott döntések árát. Beszédét sűrűn megszakítja a taps, akárcsak az utána következő Szabó László szavait, az uránbánya csoportvezető várára, aki felszólalásában emlékeztetett az elmúlt évek energiapolitikai „kacskarigóira”, s ebből okuló, következetes lépéseket sürgetett. — Nem ragaszkodom ahhoz, hogy a föld alatt keressem a kenyerem. De a tisztességes munkához ragaszkodom! — mondotta végül. Ezután Kovács Mózes, a Mecseki Szénbányák képviseletében a pécsi demonstrációt az utóbbi évtizedek legjelentősebb szakszervezeti megmozdulásának minősítette, összegezte, mi juttatta a mostani nehéz helyzetbe a bányászatot, majd a tavalyi István-aknai sztrájkra és az azóta sem teljesített követelésekre emlékeztetett, például arra, hogy a bányászok jövedelmét az adó továbbra is megcsapolja. — Ha a szeptemberi Országgyűlés után is teljesítetlenek maradnak a tavalyi ígéretek, újra a sztrájk eszközéhez nyúlunk — mondta. A következő felszólaló, Simon József, a szakszervezetek megyei tanácsának titkára, nem jutott túl első mondatain. Morgás, belekiabálás, ütemes taps jelezte: a bányászok nem akarják meghallgatni őt. Amikor az ütemes taps felerősödött, Simon József feladta. Ezután Schalkhammer Antal, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének titkára 11 pontos felhívást olvasott fel, amihez a BDSZ központi vezetése a bányászok támogatását kérte. Néhány követelés a tizenegyből: a munkahelyteremtés előzze meg a munkahelyek felszámolását. A munkanélküliség elfogadhatatlan, ezért vezessék be a végkielégítés intézményét. Hosszú távú energiapolitikát dolgozzon ki a kormány. Az energián belüli nagy importarány a népgazdaságot kiszolgáltatottá teszi. A bánya és az energetika területén is érvényesüljön a gazdálkodó egységek közötti esélyegyenlőség és versenysemlegesség. A munkásgyűlésre eljött a Brit Bányamunkások Szövetségének delegációja. Dave Temple, a szövetség titkára is szót kért. Először megköszönte, hogy 1984-ben a magyar bányászokszolidárisak voltak a britekkel, s a vendég ennek viszonzásáról biztosította a mecseki bányászokat. Elmondta, hogy az angol bányák bezárása miatt százhúszezren vesztették el a munkahelyüket, és volt olyan település, ahol 25 százalékos lett a munkanélküliség. " Vegyétek kezetekbe a sorsotokat, és ellenőrizzétek, mi történik saját bányátokban! — mondta végül. Ezután Nagy Sándor, a SZOT főtitkára lépett a dobogóra. — Azt eddig is tudtuk, hogy azt a számlát, amelyet az előző korszak politikája összehozott, az ország lakossága fogja megfizetni — mondta. — Ám azt nem tudtuk, hogy aki ez ellen fellép, az magára vonja a szociális demagógia vádját. Azt sem tudtuk, hogy aki felemeli a szavát, azt olyan színben tüntetik fel, hogy ellensége a reformnak. A hatalmat gyakorló politikai tényezők egy része már rég elfelejtette, hogy a szocialista berendezkedésű társadalom értéke a dolgozó ember. Nem tanulták meg, amit a tőkés vállalkozók régen tudnak: a munkásember megnyerése nélkül nincs gazdasági eredmény. Azt, hogy mit akar a szakszervezet, így foglalta össze: — A dolgozni akaró embernek legyen munkalehetősége, a jó minőségben végzett munkát fizessék meg, élhessünk szociális biztonságban, az infláció ne zilálja szét a gazdaságot. Befejezésül ezt hangsúlyozta: — A szakszervezet nem fogadja el a ráerőltetett megállapodásokat. Nem mondunk le arról, hogy hallassuk hangunkat, nem vállaljuk el a „díszlet” szerepét a háromoldalú tárgyalásokon. Utolsóként Horváth Ferencé volt a mikrofon. A terem csak nehezen csendesült el, s akkor is csak egy-egy pillanatra. A bányászok nem engedték Horváth Ferencet szólni. A miniszter félretette megírt beszédét, s azokra a kérdésekre akart válaszolni, amikre a demonstráció is választ követelt. Elmondta, hogy az uránbánya veszteségehárommilliárd forint évente, s ez 1995-ig elérheti az ötmilliárdot. Erről nem a vállalat tehet; rosszak a geológiai viszonyok a Mecsekben. Az urán világpiaci ára lényegesen csökkent az elmúlt években. Az urántartalékok mindenütt nagyok, ezért az ár várhatóan még sokáig nem emelkedik. Hangsúlyozta, hogy a Paksra szállított fűtőelem kedvező ára nincs kapcsolatban a Pécsről a Szovjetunióba szállított uránérccel. Ez két különböző szerződés, s a szovjet fél nem ragaszkodik a magyar uránhoz. A bezárásig terjedő idő módot ad arra, hogy gondolkodjunk a bányászok jövőjéről — mondta Horváth Ferenc. A bezárás szó elhangzása után elszabadult a pokol. Egyből kiderült, hogy senki nem kíváncsi arra, milyen munkahelyteremtő és vállalkozásserkentő lépéseket tervez a kormány. Horváth Ferenc mondatfoszlányait elnyelte a fütty, az ütemes taps és a kiabálás. A minisztert i lekövetelték az emelvényről. A mellettem álló Kovács Mózest megkérdeztem: — Nem azért volt a demonstráció, hogy a bányászok megtudják, miként gondolkozik a kormány a jövőjükről? Akkor miért nem hallgatják meg a kormány elképzeléseit? A városban sokak által tisztelt szakszervezeti tisztségviselő így válaszolt: — Itt csak Németh Miklós válaszát fogadták volna el. Most az volt a fontos, hogy a kormány lássa, milyen elkeseredettek vagyunk. A nagygyűlés a bányászhimnusz hangjaival ért véget. Ungár Tamás SZABÓ BARNABÁS FELVÉTELE • MEGOSZLANAK A VÉLEMÉNYEK Legyenek-e pártok a munkahelyeken? Nagy visszhangot keltett a politikai egyeztető tárgyalásokon elhangzott kijelentés: a pártok vonuljanak ki a munkahelyekről. A tegnapi lapunkban közreadtuk a budapesti küldöttklub vitáját, Nyers Rezső és Grósz Károly válaszait ebben az ügyben csakúgy, mint Pozsgay Imre nyilatkozatát. Ma azokat a véleményeket közöljük, amelyeket munkatársaink gyűjtöttek országszerte. Értetlenül fogadták MOLNÁR GÉZA, az Alumíniumárugyár üzemvezetője, a vállalati pártbizottság szervezőtitkára, a XIV. kerületi pártbizottság tagja. — Nem hallgattam tegnap reggela rádiót, ezért csak a gyárban értesültem a történtekről. Néhány párttag valósággal nekem esett, magyarázzam meg, mi ebben a jó, és hogy őket miért nem kérdezték meg. A párttagság úgy érzi, ismét a feje fölött döntöttek. Azt, hogy az MSZMP kivonul a munkahelyekről, tagjaink közül sokan korábban is értetlenül fogadták. Úgy egy hónapja azonban, amikor azt mondták, hogy minden marad a régiben, megnyugodtunk. Annál váratlanabbul ért most a hír bennünket. Egyetértünk azzal is, hogy kizárólag munkaidőn túl politizáljunk. Azt azonban nem látom be, sem én, sem a társaim, miért ne tehetnénk ezt — s tehetnék más pártok is — a munkahelyen. Én például Kerepestarcsáról járok be, ha a mozgalmi munka úgy kívánta, egy-két órát szívesen bennmaradtam a gyárban munkaidő után is. Azt viszont nehezen tudom elképzelni, hogy egyórai utazás után hazaérve beköszönök a feleségemnek és a gyerekeimnek, majd fogom a kalapomat és indulok a lakóterületi pártalapszervezetbe politizálni. Megszoktuk, hogy a munkahelyen politizálunk MÓZES JÁNOSNÉ, a Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár termelési főosztályvezetője, a vállalati pártbizottság titkára: — Meglepve olvastam a hírt, és nem értek egyet a döntéssel. Száztizenöt MSZMP-tagunk a főváros különböző kerületeiből és vidékről jár be, a munka, a közös gazdasági érdek az, ami összeköti őket. Évtizedek alatt megszoktuk, hogy a munkahelyen végzünk társadalmi munkát, nem hiszem, hogy változtatni tudnánk ezen. — Mint tudja, a gazdasági racionalitás érvényesülése érdekében tartják szükségesnek a munkahelyek depolitizálását. — A legmeszebbmenőkig egyetértek azzal, hogy pártfunkciót csak társadalmi tisztségként lehessen ellátni, csak munkaidőn túl lehessen politizálni. A munkahely nem válhat pártok csataterévé, mert ez biztosan a teljesítmény rovására menne. De a munkahelyről való kivonulást olyan nagy horderejű kérdésnek tartom, amiről csupán a kongresszusnak lett volna joga dönteni. Nem okoz gondot az átállás DÉGI ZOLTÁN, a nemesgulácsi Badacsony Tsz üzemi pártbizottságának titkára: — Párttagságunkat nem érte váratlanul a döntés, hogy ki kell vonulni az üzemből. Tulajdonképpen készültünk is erre, hiszen az utóbbi időben jó néhány vezetőnk „átigazolt” a községi alapszervezetekbe. Láttuk ugyanis, hogy a gazdaság szerves fejlődése szükségszerűen kiszorítja az üzemből a direkt politizálást. Voltak úgynevezett vegyes alapszervezeteink is, amelyeknek már gyakorlatuk van a lakóterületi pártmunkában, de a többieknél sem fog gondot okozni a tagságnak az átállás. Rendkívül fontosnak tartom, hogy sokat gazdagodhat az új helyzetben a községek politikai élete. Mondjuk ki: rájuk is fér! Területünkön jó néhány tanács nélküli apró falu van, s már korábban is megfogalmaztuk, hogy ezekben a közélet felpezsdítésével kell javítani a népességmegtartó erőt, segíteni a fejlődést. Ilyen szempontból a pártalapszervezetek megerősödése, az előbbutóbb minden bizonnyal meginduló politikai harc sok pozitívumot hozhat. A pártélet keretein, az alapszervezetek munkájának öszszehangolásán persze még gondolkoznunk kell. Legvalószínűbbnek egy koordináló szerv — talán a titkárok tanácsa — létrehozása látszik, de ezt később vitatjuk meg. Meggyorsítja a párt szétesését VARGA SÁNDOR, a Fővárosi Tanács pártbizottságának első titkára: — Párttagságunkat ez a kérdés hónapok óta foglalkoztatja, sőt azzal istisztában voltunk, hogy a pártközi tárgyalásokon a hivatali, munkahelyi pártszervezetek léte valamilyen alku tárgyát képezi majd. Arra nem számítottunk, hogy ezeken, a tárgyalásokon a pártkongresszus előtt döntést hoznak. Itt nálunk az az általános vélemény, hogy egy ilyen horderejű döntéssel várni kellett volna a kongresszusig, már csak azért is, mert legalább a párttagság ötödét érinti. Párttagjaink java részének az a véleménye, hogy ismét a tagság feje fölött döntött néhány ember és ez a döntés meggyorsítja a párt szétesését. Továbbra is szükségesnek tartjuk, hogy egy-egy munkahelyi kollektíva szervezett mozgalmi életet élhessen, s ha ez munkahelyi keretek között nem megy — még munkaidőn kívül sem —, akkor megtaláljuk, e megegyezéssel az tartsuk egybe pártszervezetünket. Ez a kérdés egyik fő témája lesz szeptember 16-i pártértekezletünknek. Úgy véljük, e megegyezéssel az MSZMP semmiért adott nagyon sokat, hiszen az új pártoknak nincsenek szervezetei a munkahelyeken. Gyors a kivonulás DR. TUZA SÁNDOR rendőr alezredes, a Budapesti Rendőrfőkapitányság pártbizottságának első titkára: — Nem lepődtünk meg, hiszen köreinkben fél éve beszédtéma a „hogyan tovább?” — azaz mit teszünk, miként alakul politikai munkánk az esetben, ha a fegyveres testületeknél megszűnnek az MSZMP-szervezetek. Úgy véljük, nem célszerű ilyen gyorsan felszámolni a pártszervezeteket és a pártbizottságokat, de teljes mértékben alávetjük magunkat a társadalom demokratizálását segítő döntéseknek. Őszintén szólva mi egy kicsit már elébe is mentünk az effajta döntéseknek, lévén, hogy augusztus elseje óta én már társadalmi megbízatás alapján vagyok első titkár. A közvélemény úgy képzeli el, hogy valamennyi rendőrtiszt MSZMP-tag, s e megállapodás majd lehetetlenné teszi az önök szervezett politikai munkáját. Téves a közvélemény elképzelése, a főváros rendőri állományának mindössze 44 százaléka párttag. Az, hogy szervezett politikai munkát a rendőrök a jövőben hol végeznek, attól is függ, hogy a további pártközi tárgyalásokon született döntések egyáltalán lehetővé teszik-e a fegyveres testületek hivatásos állományába tartozóknak azt, hogy tagjai lehessenek bármely pártnak. Amennyiben a szervezett párttagság nem lesz tiltott, úgy a rendőrök a lakóterületi alapszervezetek tagjai lesznek. Ebből a jövőben még tőkét is kovácsolhatunk, hiszen a civilek között végzett politikai munka révén a társadalom jobban megismerheti a testület tagjait, kiléphetünk a szolgálati hely falai közül. Az összeállítást Czingráber János, Hegyes Zoltán, Sitkei Béla készítette.