Népszabadság, 1989. november (47. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-13 / 269. szám
1989. november 13., hétfő NÉPSZABADSÁG - KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT NÉGYOLDALÚ TALÁLKOZÓK BUDAPESTEN Nem segélyszervezet, egyenrangú felek együttműködése A miniszterelnök-helyettesek sajtóértekezlete A négy ország nem az eddigi hagyományoknak megfelelő, régi értelemben vett integrációra törekszik — hangzott el azon a vasárnapi sajtóértekezleten, amelyen Claudio Martelli olasz, Alekszandar Mitrovics jugoszláv, Josef Riegler osztrák és Medgyessy Péter magyar miniszterelnökhelyettes számolt be hét végi tárgyalásaik eredményeiről. Mint elmondták, ezúttal még nem akokrét tervek körvonalazása, még kevésbé az ezekről valló megállapodás volt a feladatuk, hanem a munkamódszerek és az időrendek kidolgozása, a feladatok elosztása. Claudio Martell rámutatott, hogy nem valamiféle kölcsönös gazdasági segélyeket nyújtó Szervezet ,létrehozásáról van szó, hanem egyenrangú felek közös beruházásairól, együttműködéséről. Josef Riegler osztrák alkancellár főleg az információk cseréjét, az együttműködés hátterének és infrastruktúrájának megteremtését tartotta fontos feladatnak. Medgyessy Péter beszámolt róla, hogy a kormányfő-helyettesek végül is öt nagyobb részterületet jelöltek ki a létrehozandó munkacsoportoknak. Ezek: a szállítás, a közlekedés, az utak és vasútvonalak összekötése és közös fejlesztése, a kommunikáció, a rádiós és televíziós műsorok és frekvenciák egyeztetése, a hírügynökségek közötti együttműködés; környezetvédelem; együttműködés a kutatás, az oktatás és a művelődés terén, kihasználva az országokat kölcsönösen összekötő nemzetiségek lehetőségeit; intézményi háttér létrehozása a kis- és közepes vállalatok együttműködésének előmozdítására. A munkamódszereket illetően négy fő elvben egyeztek meg: konkrétság, illúziómentesség, információcsere és rugalmasság. A következő, 1990 tavaszán sorra kerülő miniszterelnökhelyettesi találkozóra Josef Riegler alkancellár meghívására Ausztriábankerül sor, míg nyáron Olaszország lesz a házigazdája a kormányfők csúcsértekezletének. Ez utóbbi esemény egyben a helsinki folyamat másfél évtizedes történetének és eredményeinek áttekintésére is szolgál majd. A részvevők megállapodtak abban, hogy a miniszterelnöki találkozóig Magyarország, azt követően pedig Olaszország koordinálja majd a négyoldalú munkacsoportok tevékenységét. Kérdésekre válaszolva Medgyessy Péter kijelentette: hazánknak érdekében áll, hogy más kelet-európai országok is a reformok útjára lépjenek, és nem azzal kell kitűnnie, hogy elsőként indult meg a változások felé, hanem azzal, hogy következetesen végigviszi azokat politikai és gazdasági értelemben egyaránt. Az ország eladósodottságának következményeit firtató kérdésre a magyar miniszterelnök-helyettes úgy felelt, hogy ismertette a kormány elképzelését az adósságteher csökkentésére. A miniszterelnök-helyettes szólt arról is: a kormány jelenlegi tevékenységének stratégiai célja, hogy biztosítsa a magyar gazdasági-társadalmi átalakulás zavartalanságát, elkerülje, hogy a rendszerváltás zűrzavarba torkolljék. A cél érdekében a kormány párbeszédet folytat a különböző pártokkal, s úgy viselkedik, mintha már létrejött volna a kormányzati koalíció. Medgyessy Péter álláspontja szerint a kormány a stratégiai kérdésekben konszenzusra tud jutni a különféle pártokkal, így biztosítható a gazdaság átépítésének folyamatossága. Ez a mostani ellenzéki pártoknak is érdeke, hiszen a zökkenőmentes átalakulás a leendő koalíciós kormány tevékenységét is nagymértékben segíti. A miniszterelnök-helyettesek a sajtó előtt. Balról: Alekszandar Mitrovics, Claudio Martelli, Matkó István (a kormány gazdasági kollégiumának szóvivője), Josef Riegler és Medgyessy Péter, MTI FOXC. A külügyminiszteri eszmecsere segítheti Európa egységét Szombaton a külügyminiszterek eszmecseréjével nyílt meg Budapesten a magyar—jugoszláv—olasz—osztrák négyoldalú találkozó, amelynek célja volt, hogy kijelöljék az Adria— Duna térség szorosabb együttműködésének főbb irányait, a sokoldalú kapcsolatrendszer elmélyítésének kereteit. A tanácskozás befejeztével az esti órákban nemzetközi sajtótájékoztatón számoltak be az eredményekről a Duna Intercontinental Szállóban. A tanácskozás részvevőinek véleményét tolmácsolva Horn Gyula rövid bevezetőjében hangoztatta: a magyar—jugoszláv—olasz—osztrák négyes vállalkozása méltán nevezhető történelmi jelentőségűnek. Különösen helytálló ez a jelző, ha figyelembe vesszük, hogy most első ízben tartottak olyan találkozót, amelyen egy NATO-beli, egy Varsói Szerződéshez tartozó, egy semleges és egy el nem kötelezett ország ült a tárgyalóasztal mellé, hogy kialakítsa a szoros együttműködés kereteit. Különösen fontossá teszi az együttműködést, hogy a négy ország más-más gazdasági csoportosuláshoz tartozik. Magyarország számára azért is különösen fontos a kapcsolatok szorosabbra fűzése az Adria—Duna térség országaival, mert ez egyben segíti, az ország felzárkózását Európához. A magyar külügyminiszter kifejezte meggyőződését, hogy a négyoldalú eszmecsere jelentősen, javítja kontinensünkön a légkört, és segítheti azoknak a törekvéseknek a sikerét, amelyek az egységes Európa megteremtését tűzik ki célul. Kapcsolataik elmélyítésében a négy részvevő építeni kíván az eddigi, hagyományokra, a nemzetiségek hídszerepére, illetve a kétoldalú tradíciók széles körére. Ugyanakkor az együttműködés nem titkolt célja a belső társadalmi rendszerek közelítése is, jóllehet számos eltérés van a négy ország politikai-társadalmi berendezkedésében. A hangsúlyt az érintkezési pontok kijelölésére fektetik. A külügyminiszteri találkozón megállapodás született arról, hogy a Budapesten kialakuló együttműködési elképzeléseket a jövő tavaszig véglegesítsék. Ezután a külügyminiszterek a jövő nyáron ismét összeülnek, a tervek szerint ezúttal Olaszországban. Megállapodtak abban is, hogy a négy ország kormányfői a helsinki záróokmány aláírásának 15. évfordulójához kapcsolódóan találkozót tartanak ugyancsak Olaszországban. A továbbiakban pedig a külügyminiszterek évente más-más országban folytatnak eszmecserét a négyoldalú együttműködésről. A bevezető után a jelen levő újságírók számos kérdést tettek fel a négy külügyminiszternek. Horn Gyulát arról kérdezték, Magyarország mit vár az együttműködéstől, s vajon a négyoldalú kezdeményezés jelenti-e egy új szövetségi rendszer kialakulását. A magyar külügyiminiszter válaszában leszögezte: nem valamiféle új szövetség létrehozása a cél, hanem egy új típusú regionális együttműködés alapjait szeretnék megvetni. Európában már amúgy is éppen elég szövetségi rendszer tevékenykedik. Magyarország a maga részéről természetesen hasznot vár az együttműködéstől. A politikai kérdéseken túl igen fontos hazánk számára, hogy segítséget kapjon gazdasági problémáinak megoldásához, hiszen ezeket saját erejéből nem tudja megoldani. Magyarország különösen, nagy figyelmet szentel a határ menti kapcsolatok erősítésére; a magyar kormány ehhez törekszik megfelelő feltételeket teremteni. Kifejtette azt az álláspontját is, hogy a Varsói Szerződés jelenlegi működése, szelleme nem mond ellent egy ilyenfajta regionális együttműködés létrejöttének. Ha valamely más VSZ-tagállam érdeklődést mutatna a kooperációban való részvételre, akkor Magyarország kész lenne ezt közreműködésével elősegíteni. Arról is kikérték a magyar külügyminiszter véleményét, miként ítéli meg annak lehetőségét, hogy a kelet-európai változásokhoz hasonló folyamatok kezdődjenek Csehszlovákiában is. A külügyminiszter hangoztatta: Magyarország üdvözölné, ha Csehszlovákia — amely Közép-Európának hagyományosan fontos országa — a későbbiekben bekapcsolódna a négyoldalú együttműködésbe. Ami a kelet-európai változásokat illeti, úgy vélte: a Varsói Szerződésben új helyzet jött létre a viharos gyorsasággal lezajló NDK-beli események kapcsán. Ennek lényege, hogy a szövetségi rendszeren belül túlnyomó többségbe kerültek az úgynevezett reformországok. Ez a fejlemény Magyarország számára kedvező, hiszen szövetségi rendszerében a reformok egyik elindítója volt. Horn Gyula véleménye szerint ezek a változások Csehszlovákia helyzetére is nagy hatással lesznek, s az ottani események várhatóan felgyorsulnak majd. E kérdések rendezése azonban Csehszlovákia belügye. Egy másik kérdésre válaszolva Horn Gyula az új bolgár pártvezetőről, az eddigi külügyminiszter Petar Mladenovról személyes ismeretségük alapján úgy vélekedett, hogy a reformokat kívánja megvalósítani. Gianni De Michelist a többi között arról kérdezték az újságírók: elképzelhető-e, hogy a távolabbi jövőben Albániát is bevonják az együttműködés rendszerébe. Az olasz külügyminiszter azzal válaszolt, hogy a négyes keret nyitott az együttműködésre más országokkal is, s Olaszország érdekelt a kapcsolatok fejlesztésében Albániával. Alois Mock több kérdést is kapott a magyar—osztrák kapcsolatok távlatairól. Az osztrák külügyminiszter értékelése szerint Magyarország és Ausztria kapcsolatai valóban kitűnőek. Mock felidézte azt a pillanatot, midőn magyar kollégájával közösen vágták el a „vasfüggöny” drótakadályát. Ennek példája nyomán Ausztria más szomszéd országokkal is szívesen együttműködne a kapcsolatépítés gátjainak, korlátainak leépítésében. Budimir Loncsart arról kérdezték: a négyoldalú együttműködés segíti-e a jugoszláviai reformok kibontakozását. A jugoszláv külügyek irányítója ennek kapcsán hangoztatta: országa saját reformcéljait követi, amelyeknek két fontos összetevője van. Az egyik a gazdasági reform, a másik pedig a politikai pluralizmus létrehozása, a jugoszláv sajátosságoknak megfelelően. Jugoszlávia arra törekszik, hogy a társadalom demokratizálódásával lépésről lépésre közelebb kerüljön a közös európai házhoz. Loncsar kiemelte, hogy a négyoldalú együttműködés a holnapi Európát vetítheti előre, aminek világjelentősége is kitapintható. Számos kérdés hangzott el azzal kapcsolatban, hogy a külügyminiszterek miként ítélik meg az NDK-beli fejleményeket, az esetleges német újraegyesítés gondolatát. Horn Gyula véleménye szerint a két német állam kettéosztottságának felszámolása egyszer európai realitássá válik, ez azonban hosszabb folyamat eredménye lesz, amihez számos feltételt kell még biztosítani. Ilyen például a német békeszerződés megkötése, s nemzetközi garanciák kidolgozása a második világháború után kialakult határok sérthetetlenségének szavatolására. Fontos figyelembe venni, hogy ez a kérdés a két nagy katonai politikai rendszer viszonyát is érinti, ugyanakkor a német kérdés rendezése elősegítheti a két katonai tömb egyidejű feloszlatását is. A német kérdés rendezésének egyik fontos feltétele, hogy ne alakuljanak ki Európában ellenőrizhetetlen, destabilizációs folyamatok. A sajtóértekezlet végén a vendégek nevében Alois Mock mondott köszönetet a magyar házigazdáknak a négyoldalú találkozó kitűnő megrendezéséért. Sorsunk nélkül Szeptember utolsó napjaiban, a nemzeti kerekasztal-tárgyalások befejezése után Döntsön a nép! címmel egy írás jelent meg lapunkban. Szerzője azt fejtegette, hogy ha a Szabad Demokraták Szövetsége és a Fidesz aláírásgyűjtéssel kikényszeríti a népszavazást a köztársasági elnök megválasztásának ügyében, akkor előfordulhat, hogy az ország népe egyszer sem választhat közvetlenül elnököt. Az említett tárgyalásokon ugyanis megállapodtak arról, hogy népszavazással köztársasági elnököt csak most, a legközelebbi alkalommal választhatunk, mivel az országgyűlési képviselő-választások után ez már az új parlament joga lesz. Az aláírást gyűjtő SZDSZ nemes egyszerűséggel az említett írás címét adta annak a gyűjtőívnek, melyen négy kérdés soroltatott fel a népszavazás tárgyaként. A köztársasági elnök megválasztásának formáján kívül — furcsa és nehezen indokolható árukapcsolással — ott szerepelt még a pártok munkahelyről való kivonulása, a pártvagyon kérdése és a munkásőrség felszámolása. Ám amire összegyűlt a szükséges mennyiségű aláírás, a napi politikai csatákban mindinkább megedződött parlament és az egyre jobban önállósuló kormány a négy kérdés közül hármat a múltévá tett. Feloszlatta a munkásőrséget, a pénzügyminiszter beszámolt a pártvagyonról, és az Országgyűlés törvényt hozott arról, hogy pártok munkahelyen nem működhetnek. Egyenként vizsgálva a három döntést, elmondhatjuk, hogy valamennyi jól felfogott nemzeti érdekből történt és teljesen reális volt. Ama bizonyos pénzügyminiszteri expozéban nemcsak számok szerepeltek, hanem elhangzott az is — bár nem ennyire konkrétan —, hogy az MSZMP- nek lényegében sohasem volt vagyona, a tagdíjakból befolyt bevételét minden évben tetemes állami támogatással egészítették ki. Mivel az MSZMP vagyona már több mint egy évtizede az állam tulajdonába került, így semmi akadálya, hogy annak csak arányos részét kezelje az utódpárt. Már szeptember elején jól látszott, hogy amennyiben a munkahelyi pártjelenlét ügyében a kerekasztal-tárgyalások napirendjéről bármely más fórumhoz kerül a döntés, az csak egyfajta lehet, mégpedig olyan, amely megtiltja ott a pártok működését. Ezt észrevenni nem kellett különösebb politikai éleslátás, már csak azért sem, mert az MSZMP utolsó, az MSZP első kongresszusa sem döntött ez ügyben napjaink realitásainak megfelelően. A munkásőrség betöltötte szerepét, s bár huzavona után, de a testületet a kormány feloszlatta, azóta a lefegyverzése folyamatban van. Amíg e három fontos kérdésben döntés született, eközben folyt az aláírásgyűjtés. Akik azonban aláírták, hogy népszavazást kérnek az említett négy kérdésben, nevükkel ma már tulajdonképp csak egyet hitelesítenek: válasszunk-e köztársasági elnököt közvetlenül, vagy bízzuk azt az új Országgyűlésre? Nincs e hazában ma olyan ember, aki meg tudná mondani, hány párt képviselteti majd magát az új törvényhozásban, kialakulhat-e abban egy olyan koalíció, amely hosszú időre biztosíthatná a politikai stabilitást, amelyikre nagyon nagy szüksége lenne az országnak. Elképzelhető, hogy tucatnál is több párt képviselőiből áll majd össze az új magyar parlament, s innen már logikusan következik az az eshetőség, hogy valamennyinek lesz köztársasági elnökjelöltje is. Akkor pedig nincs más megoldás: a legtöbb képviselővel rendelkező pártnak össze kell verbuválnia egy elnökválasztó koalíciót, mely lehet, már a választás utáni órában felbomlik. Lesz köztársasági elnökünk, akit egy szabadon választott parlament emelt magas méltóságába. A politizáló ember ez esetben viszont óhatatlanul arra gondolhat — én képviselőt választottam, s nem köztársasági elnököt. Magam is úgy vélem — döntsön a nép! Döntsön a nép, és ha lehet, ha eléggé érettek vagyunk már erre, döntsünk úgy, hogy közvetlenül, népszavazás útján magunk voksolunk a legmagasabb közjogi méltóságra. A történelemben ez az első és egyetlen lehetősége a magyar népnek erre a választásra. Nagy kár lenne, ha bármilyen magasztos vagy alantas politikai megfontolás miatt maga a nép, mi magunk mondanánk le a közvetlen választás lehetőségéről, ha a köztársasági elnöki funkció egy, számos esetleges tényező által befolyásolt összetételű törvényhozás pillanatnyi politikai beállítottságának függvényévé válna. Hegyes Zoltán Nyers Rezső és Claudio Martelli találkozója Nyers Rezső, az MSZP elnöke és Claudio Martelli olasz miniszterelnök-helyettes szombaton megbeszélést tartott. Az eszmecserén fontosnak ítélték országaik, valamint az MSZP és az Olasz Szocialista Párt közötti együttműködés szélesítését. Nyers Rezső kifejtette, hogy az olasz külpolitikának történelmi jelentőségű és összeurópai hatású felismerése a határozott nyitás a közép-keleteurópai térség, így hazánk felé. Országunk belpolitikai folyamatainak kiszámíthatóságát Magyarország nemzetközi megítélése szempontjából mindketten fontosnak tartották. Az MSZP elnöke szerint veszélyes lehet, ha a politikai átmenet tartósan nélkülözi a választott köztársasági elnököt, miközben az országban komoly kormányzati nehézségek adódhatnak. Nyers Rezső megállapította, hogy a sztálini politika által Nyugat-Európától elszakított magyar szocialista mozgalomnak ismét meg kell találnia a szoros kapcsolódási pontokat. Megerősítette olasz partnerének, Bettino Craxinak, az MSZP főtitkárának magyarországi meghívását. (MTI) Közös nyilatkozat Horn Gyula, a Magyar Köztársaság külügymininisztere, Budimir Loncsar, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság külügyiminisztere, Gianni De Michelis, az Olasz Köztársaság külügyminisztere és Alois Mock, az Osztrák Köztársaság külügyminisztere 1989. november 11-én megbeszélést tartott Budapesten. A tárgyalások során kinyilvánították kormányaik készségét országaik jószomszédi kapcsolatainak erősítésére és sokoldalú együttműködésének fejlesztésére. A négyoldalú együttműködés fejlesztésével Európa ezen részén új módon kívánnak hozzájárulni az európai légkör további javításához és az EBEÉ-folyamat erősítéséhez. Együttműködésük kiszélesítésével, építő szellemű kezdeményezéseikkel elősegíteni kívánják az Európa nagyobb fokú egységéhez vezető folyamatot és erősíteni a közös felelősséget Európa jövőjéért. A jószomszédi és baráti kapcsolatok már elért magas szintjére, a nemzeti kisebbségek hídszerepére támaszkodva a négy ország kulturális és történelmi hagyományait szem előtt tartva ösztönözni kívánják a négyoldalú együttműködést a társadalmi-gazdasági élet különböző területein. A négy kormány nagy fontosságot tulajdonít a gazdasági és műszaki-tudományos kapcsolatoknak, az energetika, az ipar, a környezetvédelem, a közlekedés, az idegenforgalom, a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás területén és más, közös érdeklődésre számot tartó területeken való együttműködésnek. Aláhúzták a határ menti területek együttműködésének jelentőségét is. Egyetértettek abban, hogy a négyoldalú együttműködés fejlesztésében a kormányok mellett ösztönözni kell a társadalmi tényezők, szervezetek és egyének aktív szerepvállalását. Kormányaik feladatát abban látják, hogy jó politikai légkört és szilárd kereteket biztosítsanak a széles körű együttműködésnek. 1990-től együttműködésüket magas szintű politikai találkozók éves megrendezésével mozdítják elő. A konkrét témákhoz kapcsolódó munkacsoportok végzik el az ilyen találkozók előkészítését. A kontinensünkön és a nemzetközi viszonyok egészében kibontakozó mélyreható pozitív átalakulás, a demokrácia és az emberi jogok további fejlődése kedvező feltételeket teremt ezen pozitív folyamatokat tevékenységükkel erősíteni, támogatni kívánó négy ország együttműködésének elmélyítéséhez is. A négy kormány határozott szándéka a helsinki folyamat elmélyítése, már elért eredményeinek továbbfejlesztése. Ennek érdekében ösztönözni kívánják az összeurópai együttműködést, elősegítik az azzal foglalkozó fórumok munkáját. A négy ország kapcsolatai elmélyítésével hozzá kíván járulni a regionális együttműködés különböző formái — mint az Alpok-Adria Munkaközösség és mások — sikeréhez is. Az Európában uralkodó új szellem által vezérelve és nézeteik egymáshoz közelállása által ihletve a négy fél úgy véli, hogy a szubregionális, regionális és térségközi együttműködés lényegesen hozzájárulhat ahhoz, hogy földrészünkön fokozatosan kialakuljon egy közös gazdasági térség. A négy kormány azzal a szándékkal veti meg új minőségű együttműködése alapját, hogy az tovább javítsa az európai viszonyokat. Együttműködésük jelentőségét és eredményeit tudatni fogják azon országokkal, amelyekkel a nemzetközi színtéren szoros kapcsolatban állnaik. 3