Népszabadság, 1989. november (47. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-30 / 284. szám
1989. november 30., csütörtök NÉPSZABADSÁG - MOZGALMI ÉLET IGEN? NEM? MIÉRT? Kemény fába vágtad a fejszédet, te őrült riporter, amikor elhatároztad, hogy egy hét alatt harminc embert kérdezel meg: vállalja-e az MSZP- tagságot? Ha igen akkor miért, ha nem, akkor miért nem? Közvetlen környezetem egy másik tagja arra figyelmeztetett, hogy vigyázzak a testi épségemre. Már magam is elhittem, hogy igazuk lehet, mégis elindultam egy regisztráló ívvel a tarsolyomban, mint szervező-agitátor és riporter. Mégpedig Rákospalotán, ahol lakni van szerencsém. Kezdjük a statisztikával. A harminc megkérdezett közül tizenheten feleltek nemmel, ebből egy harmincöt éves fiatalember meg sem indokolta; öten hivatalos formulával élve várakozási álláspontra helyezkedtek, nyolcan pedig igent mondtak. De a nyolc közül hét már tőlem függetlenül regisztráltatta magát az MSZP-ben, úgyhogy agitátori munkám eredménye mindöszsze az egyes számmal mérhető. Ez az egy — bevallom — nem kis örömmel töltött el. És az ember manapság a kicsinek is örül. A „nem”-esek A nemmel válaszolók közül mindössze egy akadt, aki kifejezetten kérte, hogy mellőzzem a nevét, mert egy közismert, immár klasszikusnak számító írónak a fia. „Jelenleg hatalmi harc folyik, tülekedés, amitől külső szemlélőként is távol akarom tartani magam. Nincs gazdasági program, a kormány az inflációs politikát tartja orvosságnak. Tüneti kezelés. A kisnyugdíjasok sorsa és a nagy családok ügye teljesen a perifériára szorult a személyi harcok miatt, ami persze korántsem egyedül az MSZP-nek róható fel. Családom, rokonaim a »megszüntetett« MSZMP-hez húznak, de én őket se követem, szuverén módon gondolkodom." Találkoztam olyan harminc körüli fiatalemberrel, akinek csaknemluxuskivitelű szövetkezeti lakást sikerült szereznie, révbe jutott — nem lehet állítani, hogy a párt segítségével —, de nem vállal semmilyen mozgalmat. Pedig alighanem nagyon buzgott a KISZ-ben, mielőtt az MSZMP ■tagja lett. A Széchenyi úton lakik. A prosperáló élelmiszeripari gyár vezérigazgatója, akit csak úgy kiválasztottak tavasszal kerületi bizottsági tagnak a küldöttértekezlet feje fölött, most szépen visszavonul 37 éves tagság után. Igaza lehet, hiszen nem sok ideje van a nyugdíjig, és ezt a keveset ki lehet húzni az évi egymillió körüli jövedelemmel, amit nem kis részben a hatásköri listás káderkiválasztásnak köszönhet. Elzárkózott a személyes találkozástól. De ez hagyján. Legalább nem színezte át magát. De mit kezdjek a másik nagy(kereskedelmi !) vállalati központ vezérhelyettesével, aki az utóbbi időkben maga volt a megtestesült mindenható jelölőbizottság? Első titkári kacsintásra, avagy anélkül úgy bunkózott le minden szelíd reformgondolatot, ahogy elő volt írva a régi szervezeti szabályzatban. Mit mondjak róla? Még azt hihetné valaki, hogy haragszom rá. Valószínűleg nem állna velem szóba, így csak azt mondom, amit hiteles forrásból tudok. Átigazolt az MSZP-be. Bár ne tette volna! A határozott nemet mondók között találkoztam M. Róberttel. Ránézvést az embernek az a furcsa érzése támadhat, hogy akár a következő pillanatban fölemelhetne két magamalkatú embert, és könnyedén öszszekoccinthatná, mint a poharakat szokás. Majdhogynem félelmetes ez az erő, mégis inkább a nyíltság tiszteletre méltó ebben a negyven év körüli munkásban. „Becsaptak, kihasználtak, elvették a hitemet. Egyetlen szervezet se agitálhat már engem. Nem lépek be sehová! Nincs tovább. Dolgozni tudok, a család megélhetéséért mindent megteszek becsülettel, de most már hagyjanak engem békében.” Mintha csak M. Róbert kiábrándultságára rezonálna dr. Sz. Miklós. A Mozdonyvezető utcában beszélgetünk. Máig se tudja, miért kellett neki — vezetői unszolásra — munkásőrnek lennie ahhoz, hogy Apostagra járjon szüretelni; miért kellett évtizedekig gyakorolnia az úgynevezett objektumvédelmet, a nem létező diverziós bandák felszámolását; avagy miért kellett csatárláncban időnként átfésülni a Margitszigetet, összeszedni a szerencsétlen kis kurvákat és az összebúvó tizenéveseket, akiknek nem volt, nincs igazi búvóhelyük egy kis nyugodt ölelkezésre se. Nem érti. Nem csodálom. Én se érteném. ő egyébként már átigazolt az utódpártba, de hát mi jót tehet? Már nyugdíjas, és a fia házépítésében segédkezik. A nyugdíjasok többsége itt, Rákospalotán egyszerűen szavazópolgár. Várakozók Egy közérdekű szolgáltató hivatal vezetője (42 éves) így beszél: „Csalódottság szinte mindenkiben van. Bennem is, különösen a gazdaságpolitika hiányosságai miatt. Ez persze velejéig MSZMP-örökség. A másfél évvel ezelőtti felbuzdulás után nagy remények születtek, de minden füstbe ment. A XIV. kongresszust a múlt év májusi pártértekezlet után fél éven belül meg kellett volna tartani. Ma az egyszerű kisemberek szemével nézve — én is közéjük tartozom —, nincs olyan szervezett, erő, amelyik kiragadhatná az ország szekerét a kátyúból. Szerintem az utódpárt se számít ilyen erőnek, már a felső vezetőség miatt sem, és nincs reményem, hogy általam válik erre alkalmassá. Épp elég gond nekem kétszáz kis fizetésű ember gondja, köztük a magamé.” Szabó Miklós üzemmérnök: „Várakozó álláspontomat az határozza meg, hogy céljait tekintve az MSZP programja világos ugyan, de a célok elérésének a módját szinte teljes homály fedi. Az elveken kívül semmi sincs. Ez egyébként minden politikai képződményre érvényes. Jelenleg az is zavar, hogy az új párt egyetlen országos vezetőjével sem tudok egészen egyetérteni. Van idő gondolkodni az átigazoláson. Térjünk vissza rá ...” Papp Márta huszonhat éves óvónő a színes óvodák egyikében dolgozik Újpalotán. A kongresszusig tagja volt az MSZMP kerületi bizottságának. „Az emberi tényezőket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Az történt, hogy a kerületi pártbizottság önmagát feloszlató ülésén nem vehettem részt a munkám miatt. Kaptam tőlük egy olyan elköszönő levelet, amelyikben sok boldogságot kívánnak, de hogy szükség lehetne rám, és egyáltalán a fiatalokra, arról semmi. Maradok a régi ifjúsági szervezetben, az itt eléggé erős, programunk szerény, de világos. Ha hiteles emberek kerülnének Rákospalota élére, vállalnám az MSZP-tagságot.” Hazafelé Dr. Orgovány Sándor jogi osztályvezető útja valóságos kálvária volt a lakóterületig. Alapszervezeti titkárként vállalatánál dolgozott mindaddig, amíg májusban egyszer ki nem fejtette, hogy a választási harcok a lakóterületen dőlnek el. Tehát az MSZMP-nek fokozatosan, akár két hónapon belül át kell csoportosulnia a lakóterületekre. Vétkes könnyelműség volt ez tőle, de hát nem tudta, hogy már március második hetében, éppen a kerületi pártértekezletek évadján szigorú határozatot hozott a budapesti pártbizottság, hogy nem ám kivonulni, a gyárakat és az intézményeket vissza nem adjuk! Hogy kinek adhatták volna „vissza”? Arról nem szólt a fáma, de a felsőbb határozatokat a nevezetes demokratikus centralizmus értelmében be kellett tartani. Ebben az ellentmondásos helyzetben jött rá, hogy nincs más út, le kell mondania a titkári tisztségről, azután mehet Rákospalotára befogadó alapszervezetet keresni. Keresgélt is, de nemigen talált. Nem tudta ugyanis, hogy a fenti határozatot Steiner Arnold oroszlánbátorsággal hirdette és védelmezte a kerületi pártértekezleten március 18- án, és ehhez a határozathoz szigorúan tartották magukat a körzeti párttitkárok. Természetesen a kerületi vezetőség is. Orgovány Sándor nagy keservében elhatározta, hogy ez ügyben megkeresi valamelyik kerületi titkárt. Ha lúd, legyen kövér, az első titkárt szemelte ki, akinek éppen akkor — ez még a nyáron volt — a titkárnőjét találta csak. A titkárnő azt javasolta, hogy ugyan, menjen már le a földszintre Németh elvtárshoz. Németh Péter meghallgatta a panaszt, az elképzelést, felírta a nevet és a címet. Alkalmasint meghívót küldött neki egy vitaestre, ahol végre az első titkárral is találkozhatott. Most adjuk át Orgovány Sándornak a szót. „Amikor befejeztem felszólalásomat a vitaesten, azt válaszolta az első titkár, hogy elvtársam, kérem szépen, magának a reformkörben a helye. Vannak már ott öten-hatan, lehet, hogy maga lesz a hetedik. A reformkort sehol se találtam. Csak mostanában derült ki, hogy a kerületi vezetőség hol itt, hol ott adott nekik lehetőséget az öszszejövetelre, úgy viselkedett velük, mint cselgáncsos az ellenfelével.” Orgovány Sándor végül is már a kongresszus után — megtalálta azt a kis közösséget, amelyikből létrejött a vasutas-lakótelepi alapszervezet éppen a közelmúltban. Bánkúti Zsuzsa középiskolai tanár (36 éves) — semmi oka titkolni életkorát — elmondja, hogy a közéleti tevékenységre való hajlam már diákkorában „megkísértette”. Csakhogy amikor belépett az MSZMP-be, egy kész konstrukciót talált, amelyről hamarosan kiderült, hogy nem az, aminek kívülről nézvést láttatta magát. „Elveim, meggyőződésem szerint baloldali beállítottságú ember voltam, vagyok. Amit én szeretnék és akarok, azt az utódpárt, az MSZP programja fejezi ki. Most számomra szubjektíve az a fontos egyebek között, hogy magam is részt vehetek egy haladó szellemű, baloldali párt formálásában, tehát nem valami kész, merev konstrukcióról van szó. Nem olyan ez a helyzet, mint amikor az ember kinyit egy ajtót, és belép egy ízlése ellenére mások által elképzelt és berendezett szobába, feszeng, nem érzi jól magát, de ott kell laknia. Most egy kicsit én is meghatározhatom, legalábbis helyben, hogy milyen legyen ez a baloldali párt. Ha végül nem olyan lesz, mint szeretném, akkor felelősnek érezhetem magam, és felelősségre is vonhatnak. Ez nagyon izgalmas alkotómunka. Ám ha felismerem valaha, hogy nem rajtam múlott a minősége, szabadon dönthetek a hozzá való viszonyomról következmények nélkül. Számomra az emberi szuverenitás lehetősége ebben a kérdésben is nagyon fontos. Egyébként én mind a munkahely, mind a lakhely szerint itthon vagyok Rákospalotán, nem úgy, mint sokan mások, akik vezették vagy vezetik ezt a kerületet.” Nem lóverseny... Czap Zoltán, a Budapesti Műszaki Egyetem Geotechnikai Tanszékének 36 éves kutatója a közelmúltban vállalta el egy húsz tagból álló alapszervezet vezetését Rákospalotán mint titkár. „Ami az MSZP programjával szinkronizáló reformgondolatokat illeti, azok nem most fogalmazódtak meg bennem. Határozott meggyőződésem (és pontosan ezért vállalom az MSZP-ben folytatott munkát, mert felismertem), hogy az ország érdekében feltétlenül kell egy ilyen típusú erős, szocialista párt. Most végre ránk van bízva, ebből a pártból az lesz, amit csinálunk belőle.” N. Horváth G. nemrég ment nyugdíjba. A kongresszus előtt jóformán el sem igen járt a taggyűlésekre. Ez összefügg azzal, hogy — mint mondja — Kádár Jánosnak körülbelül tizenöt évvel ezelőtt le kellett volna mondania, vagy nyugdíjba kellett volna mennie. Ő mondja: „Az MSZMP tömegpárt volt, és eljátszotta szerepét. Ha azt látnám, hogy az utódpárt is tömegpárttá válik, és a tevékeny gondolkodás helyett ismét diktatúra érvényesül akár a párton belül is, csendben megátkoznám és otthagynám. De minden jel arra mutat, hogy ez a párt a gondolkodó szegények, a középértelmiségiek nem túl nagy létszámú pártja lesz, remélhetőleg egyre növekvő holdudvarral. Ezért vagyok itt.” A Rákospalota gondjai a múltban és a közelmúltban gyökereznek, és nagyon is maiak. E vonatkozásban nem egyedüli és nem különleges városrész, mivelhogy életét ugyanaz a politikai struktúra határozta meg, mint a többi kerületét, az egész országét. Természetesen a rákospalotaiak saját problémáikat az országosnál súlyosabbnak érzik, egyik nagy okként jelölve meg az „idegen talajból átültetett”, avagy a falvakból bejáró, a város felé kapaszkodó „kispolitikusok” áldásos tevékenységét. Elégedjünk meg ennek illusztrálására egy ténnyel: a kerület kongresszusi küldötteinek vezetője már hagyományosan több kongresszus óta egy faluról bejáró volt, nagyüzemi párttitkár, aki másik kerületben dolgozik, s akit mindig amolyan centrális elvek alapján „választottak meg” küldöttnek. Hogy ez a fura helyzet miképpen alakulhatott ki? Úgy, hogy évtizedekkel ezelőtt „munkásmozgalmilag” megalázták a kerületet. Mivelhogy nem volt nagy gyána, tehát uralkodó munkásosztálya sem, több mint három évtizeddel ezelőtt a nyakára ültették a hírneves újpesti nagyüzemet, a Landler Járműjavítót. A környező falvakból (Csornád, Őrbottyán, Veresegyház felől, valamint a ceglédi, monori tájakról) bejáró, falun lakó kazánkovácsok, lakatosok és karrieristák roppant komolyan vették a munkásosztály vezető szerepét, és elkezdték buzgón irányítani Rákospalotát. Most erősödni kezd az önkormányzat s vele a lokálpatriotizmus. Az MSZP szervezetileg is erősödik. Gyurcsánszky János kerületi titkár ismerteti a szervezés adatait. Eszerint az eddig átigazoltak létszámát tekintve Rákospalota a kerületek között az első hat között van. Ám az is igaz, hogy a tagszervezést nem szabad holmi „lóversenynek” tekinteni csak azért, mert a kerületi értekezlet ideje nagyon közelít. Ötszázötven volt MSZMP-tag átigazolása érkezett be eddig, és van hét új belépő. Nem sok. Van huszonhárom alapszervezet, némelyikük nyolc-kilenc tagú, de a legnagyobbak 56, illetve 64 fővel kezdték el működésüket. A létező huszonháromból tizenhat alakult a még aktív dolgozókból. Szervezkednek a pedagógusok is, és éppen a napokban jött létre az értelmiségi tagozat. Nagy Albert Dr. Gönci János, az MSZP IX. kerületi első titkára tegnap telefonon közölte: ő nem szervezőjea Népi Demokratikus Platformnak. A Népszabadságban közzétett, hétfői névsor egy több héttel ezelőtti álláspontot rögzít róla. — Miért tiltakozik? Köztudott, hogy ön a kongresszuson a Népi Demokratikus Platform jelöltjeként majdnem elnökségi tag lett. Mi történt, hogy szembefordult a platformjával? — Arra az álláspontra jutottam, és ezt a platform vezetőivel is közöltem, hogy most a szocialista pártot kell szervezni, félre kell tenni a platformok közötti vitákat. Ezért én magamat nem platform, hanem a szocialista párt IX. kerületi szervezőjének tekintem. Azt gondolom továbbá, hogy a baloldali egységért kell dolgozni. Ezért mi beengedtük a IX. kerületi pártházba az MSZMP-t is, ugyanis már látszik, elkövethetünk még egy nagy hibát, s ez az, hogy szembefordulunk az MSZMP- vel is, amelynek létrejöttét az MSZP vezetői indokoltnak tartották. Akkor sehogyan sem jelenik meg a baloldal a nép előtt. — Miért pártolt el a Népi Demokratikus Platformtól? — Nem pártoltam el, de mint említettem, most nem a viták ideje van. Véget kell vetni a személyeskedésnek, ki kell alakítani az MSZP hiteles arculatát, a programot tartalommal kell megtölteni. Ma az a legfontosabb kérdés, hogy az MSZP be tudja-e bizonyítania népnek: érte politizál. De azt hiszem, egy olyan párt, amely a kongresszus óta csak ennyi kézzelfoghatót produkált, ■hogy az egyik elnökségi tag Trabanttal jár — ha egyáltalán még avval jár —, a másik meg plakátot ragaszt, még nem bizonyított semmit. A Népi Demokratikus Platform ülésein felvetődtek markáns nézetek is, miről alakítsa ki az elnökség a párt álláspontját. De ezek kívánságok maradtak, azóta sem jelentek meg az MSZP állásfoglalásaiban. — Lehet, hogy el sem jutottak az elnökségig a platform javaslatai? — Nem tudom, de az biztos, hogy nem váltak köztudottá. Szerintem azért nem, mert az elnökségen belül is csata folyik és a különböző nézetek kioltják egymást. — Tulajdonképpen mit hiányol? Vitatja az alapszabályban Rögzített tételt, hogy az MSZMP a platformok szövetsége? — Szó sincs róla, sőt. Ugyanakkor közvetlenül a kongreszszus előtt jöttem rá, hogy a többpártrendszerben nem ugyanúgy kell érteni a platformok szövetségét, mint az egypártrendszerben. A kongresszus óta eltelt időszakban pedig azt látom, hogy a platformok versengése miatt nem jelenik meg valóságos politikai erőként az MSZP az ország közéletében. Súlyosan hibázott akongresszus abban, hogy nem oldotta meg azt a dilemmát, hogyan őrizhető meg a tagság az új párttá alakuláshoz, kevesen maradtak a korábbi párttagok közül. Ennek csak egyfelől oka az, hogy hiányzik a programminimum. Hiányoznak a pártban azok a személyiségek is, akik mögé oda állnának az emberek. Pozsgay Imre, Németh Miklós, HornGyula markáns politikusok, de nem mint az MSZP szószólói váltak népszerűekké, hanem állami megbízatásaik révén. Így ők azemberek szemében inkább állami tisztségviselők, mint szocialista párti politikusok. R. K. Platformok helyett pártot! MÉSZÁROS ANDRÁS KARIKATÚRÁJA PÁRBESZÉDEK FELSZÓLÍTÓ MÓDBAN Ne játszunk kiszorítósdit! (Munkatársunktól.) — A párt elnöke körül szerveződő centrumot szeretnénk erősíteni — mondja Hock Róbertakadémikus, az MSZP baloldali szocialisták tagozata ideiglenes intézőbizottságának tagja. — Hány tagjuk van? — Mintegy félezer. Hogy ez sok-evagy kevés, nézőpont dolga. Ha a régi MSZMP létszámát vesszük,kevés; ha a mai MSZP-ét, akkor felér akár egy kerület tagságával. — Milyen alapelvek szerint szerveződött a tagozat? — Az MSZP programnyilatkozatának megfelelően a progresszív szociáldemokrata éskommunista hagyományok, a marxizmus szellemisége alapján bontottunk zászlót. Várjukazokat a reform iránt elkötelezett szocialistákat és kommunistákat, akik a demokratikus szocializmusért, a szocialista jellegű vegyes gazdaságért, az országot a válságból kivezető gazdaságpolitikáért, a dolgozó emberek érdekeit, szolgáló társadalompolitikáért ,kívánnak harcba szállni. Azokat, akik tagadják a proletárdiktatúrát, a tervutasításos rendszeren nyugvó gazdaságirányítást, a sztálinizmus minden válfaját. Tagozatunk a Magyar Szocialista Párt balszárnyát szervezi, de alapvető feladatunknak nem a tagozat, hanema párt szervezését tekintjük. Nem a párton belüli vitákat, ellentéteket akarjuk kiélezni. Ellenkezőleg, önmagunk azonosságának meghatározását, céljaink megfogalmazását azért is tartják fontosnak, mert tapasztalataink szerint sokan ezeknek az ismeretében, velünk rokonszenvezve döntenek párttagságuk megtartása mellett. — A hírek szerint ön a kongresszus utolsó éjszakáján jelentette be a baloldali blokk megalakulását... — Én nem a baloldali blokk, hanem a baloldali szocialisták tagozatának megalakulását jelentettem be. Bár az illető újságíró — a Vas Népében jelent meg cikke — tulajdonképpen jól tapintott a dolog lényegére, mert mi valóban egy baloldali blokkot szeretnénk létrehozni. A párton belül a népi demokratikus platformmal, a munkástagozattal kívánunk összefogni, de keressük a kapcsolatot a reformszövetség balszárnyával is. — És a párton kívül? — Országos gyűlésünk amellett foglalt állást, hogy vegyük fel a kapcsolatot más pártok — például a szociáldemokrata pártok — azon képviselőivel is, akik közel állnak a Magyar Szocialista Párt nézeteihez, törekvéseihez. Különösen fontosnak tartjuk a párbeszédet az MSZMP — hogy is mondjam — egyszerű tagjaival, illetve azokkal a volt MSZMP- tagokkal, akik még nem léptek be sehová. Szeretnénk elkerülni, hogy azok az elvtársak, akik szívük szerint közénk tartoznának, kiszakadjanak a munkásmozgalomból. — Mennyi esélyt lát e célok elérésére? — Tevékenységünk középpontjában a választásokra való felkészülésnek kell állnia. Ennek jegyében kell szervezni a pártot is. A leendő választásokon csak akkor érhetünk el elfogadható eredményt, ha akcióegységet tudunk elérni a párton belül, s ha biztosítani tudjuk a baloldal valamiféle összefogását. Ha belesüppedünk a párton belüli harcokba, ha kiszorítósdit játszunk, ha más baloldali erőket szidalmazunk, akkor a választási vereség elkerülhetetlen lesz. Ez pedig az egész nemzet számára tragédiát jelentene.