Népszabadság, 1989. november (47. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-30 / 284. szám

1989. november 30., csütörtök NÉPSZABADSÁG - MOZGALMI ÉLET IGEN? NEM? MIÉRT? Kemény fába vágtad a fej­szédet, te őrült riporter, ami­kor elhatároztad, hogy egy hét alatt harminc embert kérde­zel meg: vállalja-e az MSZP- tagságot? Ha igen akkor mi­ért, ha nem, akkor miért nem? Közvetlen környezetem egy másik tagja arra figyelmezte­tett, hogy vigyázzak a testi épségemre. Már magam is el­hittem, hogy igazuk lehet, mégis elindultam egy regiszt­ráló ívvel a tarsolyomban, mint szervező-agitátor és ri­porter. Mégpedig Rákospalo­tán, ahol lakni van szeren­csém. Kezdjük a statisztikával. A harminc megkérdezett közül tizenheten feleltek nemmel, ebből egy harmincöt éves fia­talember meg sem indokolta; öten hivatalos formulával él­ve várakozási álláspontra he­lyezkedtek, nyolcan pedig igent mondtak. De a nyolc kö­zül hét már tőlem függetlenül regisztráltatta magát az MSZP-ben, úgyhogy agitátori munkám eredménye mindösz­­sze az egyes számmal mérhe­tő. Ez az egy — bevallom — nem kis örömmel töltött el. És az ember manapság a kicsi­nek is örül. A „nem”-esek A nemmel válaszolók közül mindössze egy akadt, aki ki­fejezetten kérte, hogy mellőz­zem a nevét, mert egy közis­mert, immár klasszikusnak számító írónak a fia. „Jelen­leg hatalmi harc folyik, tüle­kedés, amitől külső szemlélő­ként is távol akarom tartani magam. Nincs gazdasági prog­ram, a kormány az inflációs politikát tartja orvosságnak. Tüneti kezelés. A kisnyugdí­jasok sorsa és a nagy csalá­dok ügye teljesen a perifériá­ra szorult a személyi harcok miatt, ami persze korántsem egyedül az MSZP-nek róható fel. Családom, rokonaim a »megszüntetett« MSZMP-hez húznak, de én őket se köve­tem, szuverén módon gondol­kodom." Találkoztam olyan harminc körüli fiatalemberrel, akinek csaknem­­luxuskivitelű szövet­kezeti lakást sikerült szerez­nie, révbe jutott — nem le­het állítani, hogy a párt se­gítségével —, de nem vállal semmilyen mozgalmat. Pedig alighanem nagyon buzgott­ a KISZ-ben, mielőtt az MSZMP ■tagja lett. A Széchenyi úton lakik. A prosperáló élelmiszer­­ipari gyár vezérigazgatója, akit csak úgy kiválasztottak tavasszal kerületi bizottsági tagnak a küldöttértekezlet fe­je fölött, most szépen vissza­vonul 37 éves tagság után. Igaza lehet, hiszen nem sok ideje van a nyugdíjig, és ezt a keveset ki lehet húzni az évi egymillió körüli jövede­lemmel, amit nem kis részben a hatásköri listás káderkivá­lasztásnak köszönhet. Elzárkó­zott a személyes találkozástól. De ez hagyján. Legalább nem színezte át magát. De mit kezdjek a másik nagy­­(keres­kedelmi !) vállalati központ vezérhelyettesével, aki az utóbbi időkben maga volt a megtestesült mindenható je­lölőbizottság? Első titkári ka­csintásra, avagy anélkül úgy bunkózott le minden szelíd reformgondolatot, ahogy elő volt írva a régi szervezeti sza­bályzatban. Mit mondjak ró­la? Még azt hihetné valaki, hogy haragszom rá. Valószí­nűleg nem állna velem szó­ba, így csak azt mondom, amit hiteles forrásból tudok. Átiga­zolt az MSZP-be. Bár ne tet­te volna! A határozott nemet mondók között találkoztam M. Róbert­­tel. Ránézvést az embernek az a furcsa érzése támadhat, hogy akár a következő pillanatban fölemelhetne két magamalka­­tú embert, és könnyedén ösz­­szekoccinthatná, mint a po­harakat szokás. Majdhogynem félelmetes ez az erő, mégis inkább a nyílt­ság tiszteletre méltó ebben a negyven év körüli munkás­ban. „Becsaptak, kihasznál­tak, elvették a hitemet. Egyet­len szervezet se agitálhat már engem. Nem lépek be sehová! Nincs tovább. Dolgozni tudok, a család megélhetéséért min­dent megteszek becsülettel, de most már hagyjanak engem békében.” Mintha csak M. Róbert ki­ábrándultságára rezonálna dr. Sz. Miklós. A Mozdonyveze­tő utcában beszélgetünk. Máig se tudja, miért kellett neki — vezetői unszolásra — munkás­őrnek lennie ahhoz, hogy Apostagra járjon szüretelni; miért kellett évtizedekig gya­korolnia az úgynevezett ob­jektumvédelmet, a nem létező diverziós bandák felszámolá­sát; avagy miért kellett csa­tárláncban időnként átfésülni a Margitszigetet, összeszedni a szerencsétlen kis kurvákat és az összebúvó tizenéveseket, akiknek nem volt, nincs iga­zi búvóhelyük egy kis nyu­godt ölelkezésre se. Nem érti. Nem csodálom. Én se érte­ném. ő egyébként már átigazolt az utódpártba, de hát mi jót tehet? Már nyugdíjas, és a fia házépítésében segédkezik. A nyugdíjasok többsége itt, Rá­kospalotán egyszerűen szava­­zópolgár. Várakozók Egy közérdekű szolgáltató hivatal vezetője (42 éves) így beszél: „Csalódottság szinte mindenkiben van. Bennem is, különösen a gazdaságpolitika hiányosságai miatt. Ez persze velejéig MSZMP-örökség. A másfél évvel ezelőtti felbuz­dulás után nagy remények születtek, de minden füstbe ment. A XIV. kongresszust a múlt év májusi pártértekezlet után fél éven belül meg kel­lett volna tartani. Ma az egy­szerű kisemberek szemével nézve — én is közéjük tarto­zom —, nincs olyan szervezett, erő, amelyik kiragadhatná az ország szekerét a kátyúból. Szerintem az utódpárt se szá­mít ilyen erőnek, már a felső vezetőség miatt sem, és nincs reményem, hogy általam vá­lik erre alkalmassá. Épp elég gond nekem kétszáz kis fize­tésű ember gondja, köztük a magamé.” Szabó Miklós üzemmérnök: „Várakozó álláspontomat az határozza meg, hogy céljait tekintve az MSZP programja világos ugyan, de a célok el­érésének a módját szinte tel­jes homály fedi. Az elveken kívül semmi sincs. Ez egyéb­ként minden politikai képződ­ményre érvényes. Jelenleg az is zavar, hogy az új párt egyet­len országos vezetőjével sem tudok egészen egyetérteni. Van idő gondolkodni az átiga­zoláson. Térjünk vissza rá ...” Papp Márta huszonhat éves óvónő a színes óvodák egyiké­ben dolgozik Újpalotán. A kongresszusig tagja volt az MSZMP kerületi bizottságá­nak. „Az emberi tényezőket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Az történt, hogy a ke­rületi pártbizottság önmagát feloszlató ülésén nem vehet­tem részt a munkám miatt. Kaptam tőlük egy olyan elkö­szönő levelet, amelyikben sok boldogságot kívánnak, de hogy szükség lehetne rám, és egy­általán a fiatalokra, arról sem­mi. Maradok a régi ifjúsági szervezetben, az itt eléggé erős, programunk szerény, de vilá­gos. Ha hiteles emberek kerül­nének Rákospalota élére, vál­lalnám az MSZP-tagságot.” Hazafelé Dr. Orgovány Sándor jogi osztályvezető útja valóságos kálvária volt a lakóterületig. Alapszervezeti titkárként vál­lalatánál dolgozott mindad­dig, amíg májusban egyszer ki nem fejtette, hogy a választá­si harcok a lakóterületen dől­nek el. Tehát az MSZMP-nek fokozatosan, akár két hónapon belül át kell csoportosulnia a lakóterületekre. Vétkes könnyelműség volt ez tőle, de hát nem tudta, hogy már március második heté­ben, éppen a kerületi pártér­tekezletek évadján szigorú ha­tározatot hozott a budapesti pártbizottság, hogy nem ám kivonulni, a gyárakat és az in­tézményeket vissza nem ad­juk! Hogy kinek adhatták vol­na „vissza”? Arról nem szólt a fáma, de a felsőbb határo­zatokat a nevezetes demokra­tikus centralizmus értelmében be kellett tartani. Ebben az ellentmondásos helyzetben jött rá, hogy nincs más út, le kell mondania a titkári tisztségről, azután me­het Rákospalotára befogadó alapszervezetet keresni. Ke­resgélt is, de nemigen talált. Nem tudta ugyanis, hogy a fenti határozatot Steiner Ar­­nold oroszlánbátorsággal hir­dette és védelmezte a kerületi pártértekezleten március 18- án, és ehhez a határozathoz szigorúan tartották magukat a körzeti párttitkárok. Termé­szetesen a kerületi vezetőség is. Orgovány Sándor nagy ke­servében elhatározta, hogy ez ügyben megkeresi valamelyik kerületi titkárt. Ha lúd, le­gyen kövér, az első titkárt sze­melte ki, akinek éppen akkor — ez még a nyáron volt — a titkárnőjét találta csak. A tit­kárnő azt javasolta, hogy ugyan, menjen már le a föld­szintre Németh elvtárshoz. Németh Péter meghallgatta a panaszt, az elképzelést, felír­ta a nevet és a címet. Alkal­masint meghívót küldött ne­ki egy vitaestre, ahol végre az első titkárral is találkozhatott. Most adjuk át Orgovány Sán­dornak a szót. „Amikor befe­jeztem felszólalásomat a vita­esten, azt válaszolta az első titkár, hogy elvtársam, kérem szépen, magának a reformkör­ben a helye. Vannak már ott öten-hatan, lehet, hogy maga lesz a hetedik. A reformkort sehol se találtam. Csak mos­tanában derült ki, hogy a ke­rületi vezetőség hol itt, hol ott adott nekik lehetőséget az ösz­­szejövetelre, úgy viselkedett velük, mint cselgáncsos az el­lenfelével.” Orgovány Sándor végül is­­ már a kongresszus után — megtalálta azt a kis közössé­get, amelyikből létrejött a vas­utas-lakótelepi alapszervezet éppen a közelmúltban. Bánkúti Zsuzsa középiskolai tanár (36 éves) — semmi oka titkolni életkorát — elmond­ja, hogy a közéleti tevékeny­ségre való hajlam már diák­korában „megkísértette”. Csakhogy amikor belépett az MSZMP-be, egy kész konst­rukciót talált, amelyről hama­rosan kiderült, hogy nem az, aminek kívülről nézvést lát­tatta magát. „Elveim, meggyőződésem szerint baloldali beállítottsá­gú ember voltam, vagyok. Amit én szeretnék és akarok, azt az utódpárt, az MSZP programja fejezi ki. Most szá­momra szubjektíve az a fon­tos egyebek között, hogy ma­gam is részt vehetek egy ha­ladó szellemű, baloldali párt formálásában, tehát nem va­lami kész, merev konstrukció­ról van szó. Nem olyan ez a helyzet, mint amikor az em­ber kinyit egy ajtót, és belép egy ízlése ellenére mások ál­tal elképzelt és berendezett szobába, feszeng, nem érzi jól magát, de ott kell laknia. Most egy kicsit én is meg­határozhatom, legalábbis hely­ben, hogy milyen legyen ez a baloldali párt. Ha végül nem olyan lesz, mint szeretném, akkor felelősnek érezhetem magam, és felelősségre is von­hatnak. Ez nagyon izgalmas alkotómunka. Ám ha felisme­rem valaha, hogy nem rajtam múlott a minősége, szabadon dönthetek a hozzá való viszo­nyomról következmények nél­kül. Számomra az emberi szu­verenitás lehetősége ebben a kérdésben is nagyon fontos. Egyébként én mind a munka­hely, mind a lakhely szerint itthon vagyok Rákospalotán, nem úgy, mint sokan mások, akik vezették vagy vezetik ezt a kerületet.” Nem lóverseny... Czap Zoltán, a Budapesti Műszaki Egyetem Geotechni­­kai Tanszékének 36 éves ku­tatója a közelmúltban vállalta el egy húsz tagból álló alap­szervezet vezetését Rákospa­lotán mint titkár. „Ami az MSZP programjá­val szinkronizáló reformgon­dolatokat illeti, azok nem most fogalmazódtak meg bennem. Határozott meggyőződésem (és pontosan ezért vállalom az MSZP-ben folytatott munkát, mert felismertem), hogy az or­szág érdekében feltétlenül kell egy ilyen típusú erős, szocia­lista párt. Most végre ránk van bízva, ebből a pártból az lesz, amit csinálunk belőle.” N. Horváth G. nemrég ment nyugdíjba. A kongresszus előtt jóformán el sem igen járt a taggyűlésekre. Ez összefügg az­zal, hogy — mint mondja — Kádár Jánosnak körülbelül ti­zenöt évvel ezelőtt le kellett volna mondania, vagy nyug­díjba kellett volna mennie. Ő mondja: „Az MSZMP tömegpárt volt, és eljátszotta szerepét. Ha azt látnám, hogy az utódpárt is tömegpárttá válik, és a tevé­keny gondolkodás helyett is­mét diktatúra érvényesül akár a párton belül is, csendben megátkoznám és otthagynám. De minden jel arra mutat, hogy ez a párt a gondolkodó szegények, a középértelmisé­giek nem túl nagy létszámú pártja lesz, remélhetőleg egy­re növekvő holdudvarral. Ezért vagyok itt.” A Rákospalota gondjai a múlt­ban és a közelmúltban gyöke­reznek, és nagyon is maiak. E vonatkozásban nem egyedüli és nem különleges városrész, mivelhogy életét ugyanaz a politikai struktúra határozta meg, mint a többi kerületét, az egész országét. Természe­tesen a rákospalotaiak saját problémáikat az országosnál súlyosabbnak érzik, egyik nagy okként jelölve meg az „ide­gen talajból átültetett”, avagy a falvakból bejáró, a város fe­lé kapaszkodó „kispolitikusok” áldásos tevékenységét. Eléged­jünk meg ennek illusztrálásá­ra egy ténnyel: a kerület kong­resszusi küldötteinek vezetője már hagyományosan több kongresszus óta egy faluról bejáró volt, nagyüzemi párt­titkár, aki másik kerületben dolgozik, s akit mindig amo­lyan centrális elvek alapján „választottak meg” küldött­nek. Hogy ez a fura helyzet mi­képpen alakulhatott ki? Úgy, hogy évtizedekkel ezelőtt „munkásmozgalmilag” meg­alázták a kerületet. Mivelhogy nem volt nagy gyána, tehát uralkodó munkásosztálya sem, több mint három évtizeddel ezelőtt a nyakára ültették a hírneves újpesti nagyüzemet, a Landler Járműjavítót. A környező falvakból (Csornád, Őrbottyán, Veresegyház felől, valamint a ceglédi, monori tá­jakról) bejáró, falun lakó ka­zánkovácsok, lakatosok és kar­rieristák roppant komolyan vették a munkásosztály vezető szerepét, és elkezdték buzgón irányítani Rákospalotát. Most erősödni kezd az ön­­kormányzat s vele a lokál­patriotizmus. Az MSZP szer­vezetileg is erősödik. Gyur­­csánszky János kerületi titkár ismerteti a szervezés adatait. Eszerint az eddig átigazoltak létszámát tekintve Rákospalo­ta a kerületek között az első hat között van. Ám az is igaz, hogy a tagszervezést nem sza­bad holmi „lóversenynek” te­kinteni csak azért, mert a ke­rületi értekezlet ideje nagyon közelít. Ötszázötven volt MSZMP-tag átigazolása érke­zett be eddig, és van hét új belépő. Nem sok. Van huszon­három alapszervezet, némelyi­kük nyolc-kilenc tagú, de a leg­nagyobbak 56, illetve 64 fővel kezdték el működésüket. A lé­tező huszonháromból tizenhat alakult a még aktív dolgozók­ból. Szervezkednek a peda­gógusok is, és éppen a na­pokban jött létre az értelmi­ségi tagozat. Nagy Albert Dr. Gönci János, az MSZP IX. kerületi első titkára teg­nap telefonon közölte: ő nem szervezője­­a Népi Demokrati­kus Platformnak. A Népsza­badságban közzétett, hétfői névsor egy több héttel ezelőtti álláspontot rögzít róla. — Miért tiltakozik? Köztudott, hogy ön a kongresszuson a Népi Demokratikus Platform jelöltje­ként majdnem elnökségi tag lett. Mi történt, hogy szembefordult a platformjával? — Arra az álláspontra jutot­tam, és ezt a platform vezetői­vel is közöltem, hogy most a szocialista pártot kell szer­vezni, félre kell tenni a plat­formok közötti vitákat. Ezért én magamat nem platform, ha­nem a szocialista párt IX. ke­rületi szervezőjének tekintem. Azt gondolom továbbá, hogy a baloldali egységért kell dol­gozni. Ezért mi beengedtük a IX. kerületi pártházba az MSZMP-t is, ugyanis már lát­szik, elkövethetünk még egy nagy hibát, s ez az, hogy szembefordulunk az MSZMP- vel is, amelynek létrejöttét az MSZP vezetői indokoltnak tar­tották. Akkor sehogyan sem jelenik meg a baloldal a nép előtt. — Miért pártolt el a Népi De­mokratikus Platformtól? — Nem pártoltam el, de mint említettem, most nem a viták ideje van. Véget kell vet­ni a személyeskedésnek, ki kell alakítani az MSZP hiteles arculatát, a programot tarta­lommal kell megtölteni. Ma az a legfontosabb kérdés, hogy az MSZP be tudja-e bizonyítani­­a népnek: érte politizál. De azt hiszem, egy olyan­ párt, amely a kongresszus óta csak ennyi kézzelfoghatót produkált, ■hogy az egyik elnökségi tag Trabanttal jár — ha egyáltalán még avval jár —, a másik meg plakátot ragaszt, még nem bi­zonyított semmit. A Népi De­mokratikus Platform ülésein felvetődtek markáns nézetek is, miről alakítsa ki az elnök­ség a párt álláspontját. De ezek kívánságok maradtak, azóta sem jelentek meg az MSZP állásfoglalásaiban. — Lehet, hogy el sem jutottak az elnökségig a platform javasla­tai? — Nem tudom, de az biztos, hogy nem váltak köztudottá. Szerintem azért nem, mert az elnökségen belül is csata fo­lyik és a különböző nézetek kioltják egymást. — Tulajdonképpen mit hiányol? Vitatja az alapszabályban Rögzített tételt, hogy az MSZMP a platfor­mok szövetsége? — Szó sincs róla, sőt. Ugyan­akkor közvetlenül a kongresz­­szus előtt jöttem rá, hogy a többpártrendszerben nem ugyanúgy kell érteni a plat­formok szövetségét, mint az egypártrendszerben. A kong­resszus óta eltelt időszakban pedig azt látom, hogy a plat­formok versengése miatt nem jelenik meg valóságos politikai erőként az MSZP az ország közéletében­. Súlyosan hibá­zott a­­kongresszus abban, hogy nem oldotta meg azt a dilemmát, hogyan őrizhető meg a tagság az új párttá alakuláshoz, kevesen marad­ta­k a korábbi párttagok közül. Ennek csak egyfelől oka az, hogy hiányzik a programmi­­nimum. Hiányoznak a pártban azok a személyiségek is, akik mögé oda állnának az embe­rek. Pozsgay Imre, Németh Miklós, Horn­­Gyula markáns politikusok, de nem mint az MSZP szószólói váltak népsze­rűekké, hanem állami megbí­zatásaik révén. Így ők az­­em­berek szemében inkább állami tisztségviselők, mint szocia­lista párti politikusok. R. K. Platformok helyett pártot! MÉSZÁROS ANDRÁS KARIKATÚRÁJA PÁRBESZÉDEK­­ FELSZÓLÍTÓ MÓDBAN Ne játszunk kiszorítósdit! (Munkatársunktól.) — A párt elnöke körül szer­veződő centrumot szeretnénk erősíteni — mondja Hock Ró­bert­­akadémikus, az MSZP baloldali szocialisták tagozata ideiglenes intézőbizottságának tagja. — Hány tagjuk van? — Mintegy félezer. Hogy ez sok-e­­vagy kevés, nézőpont dolga. H­a a régi MSZMP lét­számát vesszük,­­kevés; ha a mai MSZP-ét, akkor felér akár egy kerület tagságával. — Milyen alapelvek szerint szerveződött a tagozat? — Az MSZP programnyi­latkozatának megfelelően a progresszív szociáldemokrata és­­kommunista hagyományok, a marxizmus szellemisége alapján bontottunk zászlót. Várjuk­­azokat a reform iránt elkötelezett szocialistákat és kommunistákat, akik a de­mokratikus szocializmusért, a szocialista jellegű vegyes gaz­daságért, az országot a vál­ságból kivezető gazdaságpoli­tikáért, a dolgozó emberek érdekeit, szolgáló társadalom­­politikáért ,kívánnak harcba szállni. Azokat, akik tagad­ják a proletárdiktatúrát, a tervutasításos rendszeren nyugvó gazdaságirányítást, a sztálinizmus minden válfaját. Tagozatunk a Magyar Szo­cialista Párt balszá­rnyát szer­vezi, de alapvető feladatunk­nak nem a tagozat, hanem­­a párt szervezését tekintjük. Nem a párton belüli vitákat, ellentéteket akarjuk kiélezni. Ellenkezőleg, önmagunk azo­nosságának meghatározását, céljaink megfogalmazását azért is tartják fontosnak, mert tapasztalataink szerint sokan ezeknek az ismereté­ben, velünk rokonszenvezve döntenek párttagságuk meg­tartása mellett. — A hírek szerint ön a kongresszus utolsó éjszakáján jelentette be a baloldali blokk megalakulását... — Én nem a baloldali blokk, hanem a baloldali szo­cialisták tagozatának meg­alakulását jelentettem be. Bár az illető újságíró — a Vas Né­pében jelent meg cikke — tu­lajdonképpen jól tapintott a dolog lényegére, mert mi va­lóban egy baloldali blokkot szeretnénk létrehozni. A pár­ton belül a népi demokrati­kus platformmal, a munkás­tagozattal kívánunk összefog­ni, de keressük a kapcsolatot a reformszövetség balszárnyá­val is. — És a párton kívül? — Országos gyűlésünk amel­lett foglalt állást, hogy vegyük fel a kapcsolatot más pártok — például a szociáldemokrata pártok — azon képviselőivel is, akik közel állnak a Magyar Szocialista Párt nézeteihez, tö­rekvéseihez. Különösen fon­tosnak tartjuk a párbeszédet az MSZMP — hogy is mond­jam — egyszerű tagjaival, il­letve azokkal a volt MSZMP- tagokkal, akik még nem lép­tek be sehová. Szeretnénk el­kerülni, hogy azok az elvtár­sak, akik szívük szerint kö­zénk tartoznának, kiszakad­janak a munkásmozgalomból. — Mennyi esélyt lát e célok elérésére? — Tevékenységünk közép­pontjában a választásokra va­ló felkészülésnek kell állnia. Ennek jegyében kell szervezni a pártot is. A leendő válasz­tásokon csak akkor érhetünk el elfogadható eredményt, ha akcióegységet tudunk elérni a párton belül, s ha biztosítani tudjuk a baloldal valamiféle összefogását. Ha belesüppe­dünk a párton belüli harcok­ba, ha kiszorítósdit játszunk, ha más baloldali erőket szi­dalmazunk, akkor a választá­si vereség elkerülhetetlen lesz. Ez pedig az egész nemzet szá­mára tragédiát jelentene.

Next