Népszabadság, 1989. december (47. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-19 / 300. szám

4 (Folytatás az 1. oldalról) István hangoztatta, hogy sze­mélyében az Országgyűlés az új békerend megteremtésén fáradozó államférfit üdvözli. E békerend jellemzője a sza­badság, az önrendelkezés, az emberi jogok tiszteletben tar­tása és a törekvés Európa megosztottságának megszünte­tésére. Mintegy harmincperces be­szédében Helmut Kohl elöljá­róban méltatta azt a szerepet, amelyet a magyar Országgyű­lés töltött be a reformok lét­rehozásában, abban, hogy az ország meginduljon a plura­lizmus és a demokrácia útján. Az NSZK — mondta a kan­cellár — a jövőben is hat­hatósan támogatni kívánja a reformok útján járó Magyar­­országot. Kiemelte: a magyar reformpolitika sikere döntő mértékben hozzájárult a Szovjetunióban, Lengyelor­szágban, Csehszlovákiában és nem utolsósorban az NDK- ban zajló nyitási, megújulási folyamathoz. A továbbiakban a nyugat­német kancellár hangoztatta: tudja, hogy nehéz lépések megtétele vár a magyar Or­szággyűlésre, és — saját ta­pasztalatai alapján — arra fi­gyelmeztette a parlamenti képviselőket, hogy az ország fejlődése érdekében a parla­mentnek, a képviselőknek is bátorságot kell tanúsítaniuk, még akkor is, ha népszerűt­len intézkedésekre van szük­ség. A magyar reformok si­kere — fűzte hozzá — egész Európa számára felmérhetet­len jelentőségű. E nehéz úton Magyarország számíthat nyu­gati barátaira, főként a né­metekre — szögezte le Hel­mut Kohl. — A németek rendkívül nagy hálával tartoznak Ma­gyarországnak — mondta Kohl, hozzátéve: a két népet összekötő ezeréves történelmi múltban kiemelkedő helyet foglal el az idei év, amikor Magyarország az NDK-állam­­polgárok tízezrei előtt nyitot­ta meg a szabadság felé ve­zető utat. Az NSZK nem fog­ja elfelejteni a barátságnak és az emberi szolidaritásnak ezt a megnyilvánulását. „Tett­erős együttműködésre” van szükség a magyar—nyugatné­met kapcsolatok jövőbeli fej­lesztése érdekében — jelen­tette ki a kancellár, hozzáté­ve, hogy síkra fog szállni, mi­nél gyorsabban kezdődjék meg a vízumkötelezettség el­törlése a két ország között. A magyar—nyugatnémet gazdasági együttműködésről szólva Helmut Kohl rámuta­tott: a beruházások elősegíté­sét és védelmét szolgáló két­oldalú szerződés fokozta Ma­gyarország vonzerejét a be­fektetést kereső magántőke körében. Az eddig megalakult több mint kétszáz német— magyar vegyes vállalat máris jó időközi mérleget jelent. A lehetőségek azonban még tá­volról sincsenek kiaknázva — mondta. Az Európai Közösség 1988- ban — az NSZK elnöksége idején — ütötte nyélbe az el­ső kereskedelmi és együttmű­ködési megállapodást a KGST egyik tagállamával, Magyar­­országgal. Ugyancsak az NSZK hathatós támogatásával hatá­rozta el a közelmúltban az EK az árucsere-forgalom libe­ralizálásának meggyorsítását, ami azt jelenti, hogy 1990. ja­nuár 1-jétől a magyar áruk szabad utat kapnak a Közös Piac felé. Igen jelentős az Európai Közösségnek az a szándéka, hogy egymilliárd dolláros középtávú szerkezet­­átalakítási kölcsönnel segíti Magyarországnak a tervgaz­daságból a piacgazdaságba ve­zető nehéz átmenetét. Döntő szerepet játszik majd az a tény — hangoztatta Kohl —, hogy Magyarország rövidesen egyezséget köt a Nemzetközi Valutaalappal egy teherbíró alkalmazkodási programról. E tekintetben — mondta a nyu­gatnémet kancellár — az Or­szággyűlésre is fontos feladat vár, mélyreható és esetleg népszerűtlen törvényhozói dön­tések formájában. Elhatározá­saikba beavatkozni természe­tesen senkinek sincs joga — mondta Kohl, kérve a parla­menti képviselőket: bátor és messzire látó határozatokkal tarjanak ajtót a magyar gaz­daság strukturális megújho­dása előtt. A továbbiakban Kohl han­goztatta, hogy az NSZK tá­mogatja Magyarország felvé­teli kérelmét az Európa Ta­nácsba. A kancellár beszéde után Fodor István emlékeztette a képviselőket: az előző üléssza­kon létrehozták az új ügyren­di bizottságot, amelyet fel­kértek, hogy tegyen javasla­tot a szavazással kapcsolatos szabályok módosítására, figye­lembe véve a szavazógép al­kalmazását, illetve a szavazás nyíltságát. Az ügyrendi bizott­ság két változatot dolgozott ki. Az első szerint a képvise­lők továbbra is az eddigi mó­don, vagyis a szavazógomb megnyomásával szavaznak. A szavazás nyíltságát pedig az biztosítja, hogy az eredmény­ről készített listát az újság­írók részére ki kell adni. A másik változat alapján a nyílt szavazás kézfelemeléssel és a szavazógomb egyidejű megnyomásával történne. Ez esetben a számlálógép nem készít a szavazás eredményé­ről név szerinti listát. A kép­viselők az első változatot fo­gadták el, vagyis nem változ­tatnak a szavazás eddigi mód­szerén. A kormány a szeptemberi ülésszakon elfogadott tör­vénykezési programhoz képest három előterjesztést nyújtott be, kérve azok sürgősségi tár­gyalását. Ezek közül a képvi­selők a vezető állami tisztség­­viselők munkadíjáról szóló törvényjavaslat sürgős tár­gyalását nem tartották indo­koltnak, a másik kettő­t a fogyasztási adókról és fogyasz­tási árkiegészítésekről, vala­mint az 1990. évi lakáspoli­tikai intézkedésekről — napi­rendre tűzését elfogadták. Nagy Sándor 27 képviselő támogatásával önálló indít­ványt nyújtott be, ebben kér­ve a parlament döntését az állami vagyon áron aluli ki­árusításának, valamint a kö­zösségek tulajdonában levő ingatlanok külföldiek részére történő átadásának megaka­dályozására. A javaslat sze­rint a bizottság, amely e kér­dések felügyeletével foglal­kozna, addig működne, amíg meg nem kezdi munkáját az állami vagyon védelmét szol­gáló szervezet. A 27 képvise­lő végül is nem tartotta fenn az indítványt. Így annak meg­vitatását nem tűzték napi­rendre, ám az országgyűlési bizottság felállítására vonat­kozó javaslatot még a mos­tani ülésszakon megtárgyal­ják. Fodor István ezután java­solta: az Országgyűlés tűzze napirendre és tárgyalja meg az országgyűlési képviselő-vá­lasztások előrehozatalára vo­natkozó elnöki előterjesztést. Südi Bertalan arról szólt, hogy a mostani politikai hely­zetben egyes sajtóorgánumok a pluralizmusra hivatkozva fe­lelőtlenül mindent és minden­nek az ellenkezőjét is bemu­tatják, tekintet nélkül arra, hogy állításaik igazak-e vagy sem. A képviselő javasolta az Országgyűlésnek, hogy a nyil­vános rágalmazókkal szemben ezentúl a leghatározottabban védje meg az érintett képvi­selőket. A továbbiakban Király Zol­tán az elmúlt napok temesvá­ri eseményei nyomán az el­lenzéki demokrata parlamenti képviselők nevében indítvá­nyozta: az ülésszakon a par­lament foglaljon állást az em­beri jogok romániai durva megsértése, Tőkés László te­mesvári lelkész üldöztetése el­len. Ennek alapján a magyar kormány forduljon az ENSZ- hez, illetve a világszervezet főtitkárához — sürgette Ki­rály Zoltán. A déli szünet után tért rá az Országgyűlés a büntetőjogi tárgyú törvényjavaslatok meg­tárgyalására. Az ügyészség jogkörét módosító törvényről csupán szavaztak a honatyák, hiszen ez az előterjesztés a korábbi ülésszakon hangzott el. A módosítás, az utóbbi idő­ben alkotott magas szintű jog­szabályokkal teremt összhan­got. A törvényjavaslatot a par­lament csaknem egyhangúlag megszavazta. Ezután kapott szót dr. Kul­csár Kálmán igazságügy-mi­niszter, aki a büntető tör­vénykönyvet módosító tör­vényjavaslatról szólva rámu­tatott: a többszörösen vissza­eső bűnözőkkel szemben be­vezetett szigorított őrizet nem váltotta be a hozzá fűzött re­ményeket. A büntetés nevelő hatása az érintettek közremű­ködése nélkül nem érvénye­sül, márpedig a határozatlan időtartamú szigorított őrizetet az elítéltek is­ egyöntetűen igazságtalannak tartották, hi­szen ezt a kiszabott bünteté­sük fölött rótták ki rájuk sa­játos „prémiumként”. Fi­ló Pál budapesti képviselő hozzászó­lásában felhívta a figyelmet a bűnözés területén kialakult sú­lyos helyzetre, és sürgette a büntető törvénykönyv mi­előbbi átfogó felülvizsgálatát. A második és egyben utolsó hozzászóló Roszik Gábor volt, aki utalt a büntetés-végrehaj­tási intézetből szabadultak el­helyezkedési, beilleszkedési problémáira, ami egyik forrá­sa a visszaeséseknek. A par­lament jelentős szavazattöbb­séggel elfogadta a törvényja­vaslatot, és a büntető tör­vénykönyvön kívül módosítot­ta a büntetőeljárási törvényt, valamint a büntetések és in­tézkedések rend­jét rögzítő jog­szabály néhány kapcsolódó pa­ragrafusát is. Békesi László pénzügymi­niszter az illetéktörvény mó­dosításának indokait részlete­ző expozéjában azt emelte ki, hogy a javaslat nem növeli a lakosság és a gazdálkodó szer­vek terhelését; célja a változó jogrend és­­gyakorlat követése, így mindenekelőtt az útlevél­­törvényhez és a kivándorlási jogszabályhoz kapcsolódva törvényi szintre emeli az ille­tékfizetés szabályait. Úgy tűnt, hogy a parlament vita nélkül fogja jóváhagyni a kormány javaslatát, amikor Marx Gyu­la Zala megyei képviselő hoz­zászólásra jelentkezett. A hoz­zá eljuttatott­­szakvélemény­ből idézve aprólékos törvény­­módosító javaslatok sorát is­mertette. A többi között arra is rámutatott, hogy szerinte a törvény indoklása néhány esetben megtévesztő. A kor­mányjavaslat ugyanis meg­szünteti azt a lehetőséget, ami­vel a progresszív ajándékozási és örökösödési illeték elke­rülhető. A honatyák nem kis meghökkenéssel hallották az észrevételeket; sokan úgy vél­ték, ez elveszi az időt a fon­tosabb napirendektől. Jakab Róbertné a házszabályokra fi­gyelemmel javasolta: a terv- és költségvetési bizottság vi­tassa meg az­ újonnan előter­jesztett indítványt, és a szak­emberek véleményezzék azt. Tudósítónk elkísérte a bi­zottsági ülésre igyekvő hon­atyákat, akik — min­t kiderült — nem tudtak megbirkózni a módosító javaslattal. Az ille­tékjogszabályokban , ugyanis sok olyan jogi kiskapu van, amelyeket ma százezrek hasz­nálnak. A pénzügyi tárca ja­vaslatai bezárnák e kiskapu­kat, s így közvetve növelnék a lakosság terheit. A képviselő a pénzügyi szakértők unszo­lására belátta, hogy darázsfé­szekbe nyúlt. Az illeték­kódex átfogó felülvizsgálata ugyan indokolt, erre azonban most nincs elegendő idő ... Marx Gyula végül úgy döntött, el­áll módosító indítványától. Az ebédszünet után az ál­lamigazgatás központi szervei vezetőinek ünnepélyes eskü­tételére került sor. Fodor Ist­ván ideiglenes parlamenti el­nök felkérésére az Országgyű­lés plénuma előtt a Magyar Köztársaság alkotmányára es­küt tettek a Minisztertanács tagjai, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a legfőbb ügyész. Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter kapott ezután szót. A Társadalombiz­tosítási Alap jövő évi költség­­vetéséről szóló törvényjavaslat előterjesztőjeként elmondta, hogy sok jogos kritika érte az egy éve létrehozott ala­pot. A bírálatokat az egész­ségügyi kormányzat igyek­szik hasznosítani, de nem hagyhatja figyelmen kívül a társadalmi-gazdasági kö­rülményeket. Kijelentette, hogy a társadalombiztosítá­si járulék minden forintja az alap kezelésében és tulaj­donában maradt, a bevételt el­látásokra fordította a kor­mányzat, illetve­­tartalékalapot képzett belőle. Az idén az ál­lami költségvetés 35 milliárd forinttal többet fizetett be já­rulék címén, mint tavaly, mert 43 százalékra emelkedett a dolgozók utáni járulék ösz­­szege. Tizenhárommilliárd fo­rintért lakáskötvényt vásárolt az alap. Államilag garantált, kamatozó értékpapírok képe­zik a társadalombiztosítás va­gyonát, aminek hozadékára már 1991-ben szükség lehet, ha a kormányzat el akarja ke­rülni az egyébként­­is magas járulékok további emelését. A miniszter asszony megálla­pította: a gazdálkodás iránti bizalmat jelentősen­ befolyásol­ja, hogy nem jött létre az alap önkormányzata, mivel nem sikerült megegyezni ab­ban, pontosan mi tartozik hoz­zá. Abban sem sikerült meg­egyezni, hogy miként szerve­ződjék meg az alapot irányító testület. A parlament segítsé­gével létrehozott társadalom­­biztosítási­ bizottságnak most elsődleges feladata meghatá­rozni, ki és hogyan felügyelje jövőre a bevételeket. Az egészségügyi kormányzat — hallhattuk — indítványoz­za az alap tervezésekor a gyógyellátás és a családi pót­lék forrásainak felcserélését, hogy ezáltal lehetővé váljék az egészségügy korszerűsítése. Az egészségbiztosítás létrehozása mind az orvosok, mind a bete­gek számára kedvezőbb a je­lenlegi rendszernél — folytat­ta a miniszter asszony. Szóba került, ho°y a válsághelyzet­ben­­nem kerülhetett sor sem a nyugdíj-, sem a gyermektá­­­­mogatási rendszer átfogó­­re­formjára. Ugyanakkor ellenté­telezni kell az inflációt, meg­szüntetni az özvegyi­ nyugdíj­rendszerben­ régóta sérelmezett méltánytalanságokat, bővíteni a létminimumot legalább elérő ellátások körét. Ehhez a­­tár­­sada­lombiztosításnak 15 mil­liárd forintot kell kölcsönöznie az alap számára. Jelentősen megnő majd­ a helyi, tanácsok ellátási, kötelezettsége­­is. Csehák Judit ezután arról szólt, hogy egészségügyi szol­gáltatásokra 66 milliárd forin­tot különítettek el 1990-re. Az év elején átlagosan 800 forint­­ttal egészülhetnek ki a nyug­díjak. Ez az összeg az idei át­lagnyugdíjak szintjéig, azaz havi 5300 forintig — 15 száza­lékos áremelkedést véve figye­lembe — megőrzi a nyugdíjak reálértékét — mondotta egye­bek között. Az Országgyűlés társadalom­­biztosítási bizottságának véle­ményét Szirtesné dr. Tomsits Erika bizottsági elnök ismer­tette. Elmondta, hogy a tör­vényjavaslatot módosításokkal az Országgyűlésnek elfogadás­ra ajánlják. Elhangzott, hogy a bizottság jelentésében hatá­rozati javaslatot terjesztett elő a társadalombiztosítás egykor államosított vagyonának visz­­szapótlására. A bizottság állás­pontja szerint, ha a kormány­zat teljesíti az állami garancia­­vállalásira vonatkozó feltétele­ket, illetve továbbra is vállal­ja az egészségügyi rekonstruk­ciók, beruházások terheit, ak­kor jövőre átmenetileg — a nemzet érdekében — a társa­(Folytatás az 5. oldalon.) Kárpáti civilben, Békési gondban, Kemenes majd ma következik. A bizottság feltételeket diktált A kormány és a pártok egyezkednek. Legutóbb ar­ról, hogy a társadalombiz­tosítás átveszi az egészség­ügyet a maga 66 milliárd forintos költségvetésével. Arról kérdeztük Szirtesné Tomsits Erikát, a társada­lombiztosítási bizottság el­nökét, hogy a fejük felett döntöttek-e. — Az­­egészségüggyel fog­lalkozó kerekasztalt az or­vosi­­kamara kezdeményez­te. Az ülésre a társadalom­biztosítási bizottságot is meghívták. Tehát nem ér­zem úgy, hogy a fejünk fö­lött döntöttek, éppen ellen­kezőleg, megerősítették szándékunkat. — Csakhogy egyes szak­értők óvtak az egészségügy átvételétől. Nem csináltak rossz cserét? — Mi azzal a feltétellel mentünk bele az átvételbe, hogy egy bizonyos összegű többletet a kormány mindig garantál a társadalombizto­sítási alap számára, azzal a kikötéssel, hogy váratlan kormányzati intézkedésből (például valutaleértékelés) eredő ráfordításnövekedést a költségvetés megtéríti, és azzal a feltétellel, hogy a nagyjavítások, beruházások továbbra is a költségvetést terhelik. Azt is kikötöttük, hogy a nyugdíjalap terhére nem lehet finanszírozni az egészségügyet, vagyis ez utóbbi­ 66 millillondját elkü­lönülten kelll kezelni. De ha azt kérdezi, hogy hosszú tá­von célszerű-e a csere — hi­szen az egészségügyben költségrobbanás várható —, akkor erre azt mondom: sohasem gondoltuk, hogy az egészségügy finanszíro­zása egypólusú. Az új hely­zetben i­s hárompólusú ma­rad: továbbra is kapnak pénzt az egészségügyi intéz­mények a­­tanácsoktól, a költségvetéstől, és a har­madik részt fizeti csak a társadalombiztosítás. — Csakhogy az egészség­ügy helyzete katasztrofális. — Abban bízunk, hogy a bérkiáramlással nő a járu­lékokból a bevétel. De ha ez nem következne is be, az a tény, hogy a társadalombiz­tosításnak bizonyos többle­te lesz, mindenképpen ga­rancia. És ha­­létrejön a tár­sadalombiztosítás önkor­mányzata, akkor az tenni is fog ezért. Ez nagyobb erő lehet, miint ha a költségve­tésen belül kényszerül az egészségügyi lobby csatázni a többi ágazattal. — Ha lesz önkormányzat! Hogyan látja ebből a szem­pontból ennek a parlamenti bizottságnak a státusát? — Átmeneti. Az önkor­mányzati törvény beterjesz­tése után megszűnik. Az el­határozás az, hogy az ön­­kormányzatokról szóló tör­vényt január végéig be kell nyújtani. 1989. december 19., kedd NÉPSZABADSÁG - ORSZÁGGYŰLÉS Az MSZP-frakció a költségvetésről A Szocialista Párt képviselő­csoportja a költségvetés elfoga­dása mellett teszi le a voksot — hallottuk tegnap az MSZP- frakció kora reggeli ülésén. Mivel négy országgyűlési bi­zottság tagjai tanácskoztak teg­nap reggel 8 órától, ezért a 140 főből álló frakció tagjainak csak mintegy a fele vett részt a tanácskozáson. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy a kormány lakáskoncepciójának egyfajta mérsékeltebb változa­tát kellene elfogadnia a parla­mentnek. A tanácskozáson szó volt arról is, hogy egyes tö­megkommunikációs eszközök megpróbálják eltorzítani és fél­reértelmezni azt, hogy az MSZP különböző irodái brosú­rákat, űrlapokat semmisítenek meg, holott nem levéltári do­kumentumokról van szó, ha­nem idejétmúlt, poros akták­ról. Mint Nyers Rezső párt­elnök hangsúlyozta: alaptala­nok azok a gyanúsítgatások, amelyek szerint levéltárba, archívumba való okmányokat selejteznek ki. Felvetődött, hogy e dokumentumokat fel kellene ajánlani a tanácsoknak, ahol aztán a kíváncsiskodók betekinthetnének azokba. Nem a ruha adja a tekintélyt Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter polgári öltönyben. Szokatlan látvány regulához szokott, katonaviselt embernek. Utoljára, ha emlékezetem nem csal, Veres Péter vonult el honvédelmi miniszterként a „regiment" előtt, de hát róla köztudott, hogy elsősorban mégis „csak” íróember volt... — Hogy érzi magát civilben? — Köszönöm, jól, ámbár amióta felvettem, a képviselő­­társaim is jobban megnéznek. — Az egyenruha hiányát „se­regen” belül nem sínyli meg a tekintély? — A tekintélyt nem a ruha adja. .. — Néhány héttel ezelőtt, egy sajtótájékoztatón, viszont még úgy vélekedett: furcsa látványt nyújtana a Varsói Szerződés tábornokainak, minisztereinek tanácskozásán vagy gyakorla­tán egy civil. " Félreérthetett, mert nem egészen így mondtam: szá­momra az nem képzelhető el, hogy szakértelmet igénylő fon­tos katonai kérdésekben hozzá nem értő civil képviselje a Magyar Néphadsereget. Egyéb­ként számos országban civil a honvédelmi miniszter. Annak, hogy ez nálunk is így lehet, alapfeltétele volt a közelmúlt­ban végrehajtott átszervezés. Nevezetesen a hadsereg pa­rancsnoksága foglalatoskodik a szakmai dolgokkal, a honvé­delmi tárca pedig kormányzati és ügyintéző feladatokat lát el. Ebben a változatban már egy civil, például egy jogász is le­het jó honvédelmi miniszter.

Next