Népszabadság, 1989. december (47. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-19 / 300. szám
4 (Folytatás az 1. oldalról) István hangoztatta, hogy személyében az Országgyűlés az új békerend megteremtésén fáradozó államférfit üdvözli. E békerend jellemzője a szabadság, az önrendelkezés, az emberi jogok tiszteletben tartása és a törekvés Európa megosztottságának megszüntetésére. Mintegy harmincperces beszédében Helmut Kohl elöljáróban méltatta azt a szerepet, amelyet a magyar Országgyűlés töltött be a reformok létrehozásában, abban, hogy az ország meginduljon a pluralizmus és a demokrácia útján. Az NSZK — mondta a kancellár — a jövőben is hathatósan támogatni kívánja a reformok útján járó Magyarországot. Kiemelte: a magyar reformpolitika sikere döntő mértékben hozzájárult a Szovjetunióban, Lengyelországban, Csehszlovákiában és nem utolsósorban az NDK- ban zajló nyitási, megújulási folyamathoz. A továbbiakban a nyugatnémet kancellár hangoztatta: tudja, hogy nehéz lépések megtétele vár a magyar Országgyűlésre, és — saját tapasztalatai alapján — arra figyelmeztette a parlamenti képviselőket, hogy az ország fejlődése érdekében a parlamentnek, a képviselőknek is bátorságot kell tanúsítaniuk, még akkor is, ha népszerűtlen intézkedésekre van szükség. A magyar reformok sikere — fűzte hozzá — egész Európa számára felmérhetetlen jelentőségű. E nehéz úton Magyarország számíthat nyugati barátaira, főként a németekre — szögezte le Helmut Kohl. — A németek rendkívül nagy hálával tartoznak Magyarországnak — mondta Kohl, hozzátéve: a két népet összekötő ezeréves történelmi múltban kiemelkedő helyet foglal el az idei év, amikor Magyarország az NDK-állampolgárok tízezrei előtt nyitotta meg a szabadság felé vezető utat. Az NSZK nem fogja elfelejteni a barátságnak és az emberi szolidaritásnak ezt a megnyilvánulását. „Tetterős együttműködésre” van szükség a magyar—nyugatnémet kapcsolatok jövőbeli fejlesztése érdekében — jelentette ki a kancellár, hozzátéve, hogy síkra fog szállni, minél gyorsabban kezdődjék meg a vízumkötelezettség eltörlése a két ország között. A magyar—nyugatnémet gazdasági együttműködésről szólva Helmut Kohl rámutatott: a beruházások elősegítését és védelmét szolgáló kétoldalú szerződés fokozta Magyarország vonzerejét a befektetést kereső magántőke körében. Az eddig megalakult több mint kétszáz német— magyar vegyes vállalat máris jó időközi mérleget jelent. A lehetőségek azonban még távolról sincsenek kiaknázva — mondta. Az Európai Közösség 1988- ban — az NSZK elnöksége idején — ütötte nyélbe az első kereskedelmi és együttműködési megállapodást a KGST egyik tagállamával, Magyarországgal. Ugyancsak az NSZK hathatós támogatásával határozta el a közelmúltban az EK az árucsere-forgalom liberalizálásának meggyorsítását, ami azt jelenti, hogy 1990. január 1-jétől a magyar áruk szabad utat kapnak a Közös Piac felé. Igen jelentős az Európai Közösségnek az a szándéka, hogy egymilliárd dolláros középtávú szerkezetátalakítási kölcsönnel segíti Magyarországnak a tervgazdaságból a piacgazdaságba vezető nehéz átmenetét. Döntő szerepet játszik majd az a tény — hangoztatta Kohl —, hogy Magyarország rövidesen egyezséget köt a Nemzetközi Valutaalappal egy teherbíró alkalmazkodási programról. E tekintetben — mondta a nyugatnémet kancellár — az Országgyűlésre is fontos feladat vár, mélyreható és esetleg népszerűtlen törvényhozói döntések formájában. Elhatározásaikba beavatkozni természetesen senkinek sincs joga — mondta Kohl, kérve a parlamenti képviselőket: bátor és messzire látó határozatokkal tarjanak ajtót a magyar gazdaság strukturális megújhodása előtt. A továbbiakban Kohl hangoztatta, hogy az NSZK támogatja Magyarország felvételi kérelmét az Európa Tanácsba. A kancellár beszéde után Fodor István emlékeztette a képviselőket: az előző ülésszakon létrehozták az új ügyrendi bizottságot, amelyet felkértek, hogy tegyen javaslatot a szavazással kapcsolatos szabályok módosítására, figyelembe véve a szavazógép alkalmazását, illetve a szavazás nyíltságát. Az ügyrendi bizottság két változatot dolgozott ki. Az első szerint a képviselők továbbra is az eddigi módon, vagyis a szavazógomb megnyomásával szavaznak. A szavazás nyíltságát pedig az biztosítja, hogy az eredményről készített listát az újságírók részére ki kell adni. A másik változat alapján a nyílt szavazás kézfelemeléssel és a szavazógomb egyidejű megnyomásával történne. Ez esetben a számlálógép nem készít a szavazás eredményéről név szerinti listát. A képviselők az első változatot fogadták el, vagyis nem változtatnak a szavazás eddigi módszerén. A kormány a szeptemberi ülésszakon elfogadott törvénykezési programhoz képest három előterjesztést nyújtott be, kérve azok sürgősségi tárgyalását. Ezek közül a képviselők a vezető állami tisztségviselők munkadíjáról szóló törvényjavaslat sürgős tárgyalását nem tartották indokoltnak, a másik kettőt a fogyasztási adókról és fogyasztási árkiegészítésekről, valamint az 1990. évi lakáspolitikai intézkedésekről — napirendre tűzését elfogadták. Nagy Sándor 27 képviselő támogatásával önálló indítványt nyújtott be, ebben kérve a parlament döntését az állami vagyon áron aluli kiárusításának, valamint a közösségek tulajdonában levő ingatlanok külföldiek részére történő átadásának megakadályozására. A javaslat szerint a bizottság, amely e kérdések felügyeletével foglalkozna, addig működne, amíg meg nem kezdi munkáját az állami vagyon védelmét szolgáló szervezet. A 27 képviselő végül is nem tartotta fenn az indítványt. Így annak megvitatását nem tűzték napirendre, ám az országgyűlési bizottság felállítására vonatkozó javaslatot még a mostani ülésszakon megtárgyalják. Fodor István ezután javasolta: az Országgyűlés tűzze napirendre és tárgyalja meg az országgyűlési képviselő-választások előrehozatalára vonatkozó elnöki előterjesztést. Südi Bertalan arról szólt, hogy a mostani politikai helyzetben egyes sajtóorgánumok a pluralizmusra hivatkozva felelőtlenül mindent és mindennek az ellenkezőjét is bemutatják, tekintet nélkül arra, hogy állításaik igazak-e vagy sem. A képviselő javasolta az Országgyűlésnek, hogy a nyilvános rágalmazókkal szemben ezentúl a leghatározottabban védje meg az érintett képviselőket. A továbbiakban Király Zoltán az elmúlt napok temesvári eseményei nyomán az ellenzéki demokrata parlamenti képviselők nevében indítványozta: az ülésszakon a parlament foglaljon állást az emberi jogok romániai durva megsértése, Tőkés László temesvári lelkész üldöztetése ellen. Ennek alapján a magyar kormány forduljon az ENSZ- hez, illetve a világszervezet főtitkárához — sürgette Király Zoltán. A déli szünet után tért rá az Országgyűlés a büntetőjogi tárgyú törvényjavaslatok megtárgyalására. Az ügyészség jogkörét módosító törvényről csupán szavaztak a honatyák, hiszen ez az előterjesztés a korábbi ülésszakon hangzott el. A módosítás, az utóbbi időben alkotott magas szintű jogszabályokkal teremt összhangot. A törvényjavaslatot a parlament csaknem egyhangúlag megszavazta. Ezután kapott szót dr. Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter, aki a büntető törvénykönyvet módosító törvényjavaslatról szólva rámutatott: a többszörösen visszaeső bűnözőkkel szemben bevezetett szigorított őrizet nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A büntetés nevelő hatása az érintettek közreműködése nélkül nem érvényesül, márpedig a határozatlan időtartamú szigorított őrizetet az elítéltek is egyöntetűen igazságtalannak tartották, hiszen ezt a kiszabott büntetésük fölött rótták ki rájuk sajátos „prémiumként”. Filó Pál budapesti képviselő hozzászólásában felhívta a figyelmet a bűnözés területén kialakult súlyos helyzetre, és sürgette a büntető törvénykönyv mielőbbi átfogó felülvizsgálatát. A második és egyben utolsó hozzászóló Roszik Gábor volt, aki utalt a büntetés-végrehajtási intézetből szabadultak elhelyezkedési, beilleszkedési problémáira, ami egyik forrása a visszaeséseknek. A parlament jelentős szavazattöbbséggel elfogadta a törvényjavaslatot, és a büntető törvénykönyvön kívül módosította a büntetőeljárási törvényt, valamint a büntetések és intézkedések rendjét rögzítő jogszabály néhány kapcsolódó paragrafusát is. Békesi László pénzügyminiszter az illetéktörvény módosításának indokait részletező expozéjában azt emelte ki, hogy a javaslat nem növeli a lakosság és a gazdálkodó szervek terhelését; célja a változó jogrend ésgyakorlat követése, így mindenekelőtt az útlevéltörvényhez és a kivándorlási jogszabályhoz kapcsolódva törvényi szintre emeli az illetékfizetés szabályait. Úgy tűnt, hogy a parlament vita nélkül fogja jóváhagyni a kormány javaslatát, amikor Marx Gyula Zala megyei képviselő hozzászólásra jelentkezett. A hozzá eljuttatottszakvéleményből idézve aprólékos törvénymódosító javaslatok sorát ismertette. A többi között arra is rámutatott, hogy szerinte a törvény indoklása néhány esetben megtévesztő. A kormányjavaslat ugyanis megszünteti azt a lehetőséget, amivel a progresszív ajándékozási és örökösödési illeték elkerülhető. A honatyák nem kis meghökkenéssel hallották az észrevételeket; sokan úgy vélték, ez elveszi az időt a fontosabb napirendektől. Jakab Róbertné a házszabályokra figyelemmel javasolta: a terv- és költségvetési bizottság vitassa meg az újonnan előterjesztett indítványt, és a szakemberek véleményezzék azt. Tudósítónk elkísérte a bizottsági ülésre igyekvő honatyákat, akik — mint kiderült — nem tudtak megbirkózni a módosító javaslattal. Az illetékjogszabályokban , ugyanis sok olyan jogi kiskapu van, amelyeket ma százezrek használnak. A pénzügyi tárca javaslatai bezárnák e kiskapukat, s így közvetve növelnék a lakosság terheit. A képviselő a pénzügyi szakértők unszolására belátta, hogy darázsfészekbe nyúlt. Az illetékkódex átfogó felülvizsgálata ugyan indokolt, erre azonban most nincs elegendő idő ... Marx Gyula végül úgy döntött, eláll módosító indítványától. Az ebédszünet után az államigazgatás központi szervei vezetőinek ünnepélyes eskütételére került sor. Fodor István ideiglenes parlamenti elnök felkérésére az Országgyűlés plénuma előtt a Magyar Köztársaság alkotmányára esküt tettek a Minisztertanács tagjai, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a legfőbb ügyész. Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter kapott ezután szót. A Társadalombiztosítási Alap jövő évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat előterjesztőjeként elmondta, hogy sok jogos kritika érte az egy éve létrehozott alapot. A bírálatokat az egészségügyi kormányzat igyekszik hasznosítani, de nem hagyhatja figyelmen kívül a társadalmi-gazdasági körülményeket. Kijelentette, hogy a társadalombiztosítási járulék minden forintja az alap kezelésében és tulajdonában maradt, a bevételt ellátásokra fordította a kormányzat, illetvetartalékalapot képzett belőle. Az idén az állami költségvetés 35 milliárd forinttal többet fizetett be járulék címén, mint tavaly, mert 43 százalékra emelkedett a dolgozók utáni járulék öszszege. Tizenhárommilliárd forintért lakáskötvényt vásárolt az alap. Államilag garantált, kamatozó értékpapírok képezik a társadalombiztosítás vagyonát, aminek hozadékára már 1991-ben szükség lehet, ha a kormányzat el akarja kerülni az egyébkéntis magas járulékok további emelését. A miniszter asszony megállapította: a gazdálkodás iránti bizalmat jelentősen befolyásolja, hogy nem jött létre az alap önkormányzata, mivel nem sikerült megegyezni abban, pontosan mi tartozik hozzá. Abban sem sikerült megegyezni, hogy miként szerveződjék meg az alapot irányító testület. A parlament segítségével létrehozott társadalombiztosítási bizottságnak most elsődleges feladata meghatározni, ki és hogyan felügyelje jövőre a bevételeket. Az egészségügyi kormányzat — hallhattuk — indítványozza az alap tervezésekor a gyógyellátás és a családi pótlék forrásainak felcserélését, hogy ezáltal lehetővé váljék az egészségügy korszerűsítése. Az egészségbiztosítás létrehozása mind az orvosok, mind a betegek számára kedvezőbb a jelenlegi rendszernél — folytatta a miniszter asszony. Szóba került, ho°y a válsághelyzetbennem kerülhetett sor sem a nyugdíj-, sem a gyermektámogatási rendszer átfogóreformjára. Ugyanakkor ellentételezni kell az inflációt, megszüntetni az özvegyi nyugdíjrendszerben régóta sérelmezett méltánytalanságokat, bővíteni a létminimumot legalább elérő ellátások körét. Ehhez atársadalombiztosításnak 15 milliárd forintot kell kölcsönöznie az alap számára. Jelentősen megnő majd a helyi, tanácsok ellátási, kötelezettségeis. Csehák Judit ezután arról szólt, hogy egészségügyi szolgáltatásokra 66 milliárd forintot különítettek el 1990-re. Az év elején átlagosan 800 forintttal egészülhetnek ki a nyugdíjak. Ez az összeg az idei átlagnyugdíjak szintjéig, azaz havi 5300 forintig — 15 százalékos áremelkedést véve figyelembe — megőrzi a nyugdíjak reálértékét — mondotta egyebek között. Az Országgyűlés társadalombiztosítási bizottságának véleményét Szirtesné dr. Tomsits Erika bizottsági elnök ismertette. Elmondta, hogy a törvényjavaslatot módosításokkal az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlják. Elhangzott, hogy a bizottság jelentésében határozati javaslatot terjesztett elő a társadalombiztosítás egykor államosított vagyonának viszszapótlására. A bizottság álláspontja szerint, ha a kormányzat teljesíti az állami garanciavállalásira vonatkozó feltételeket, illetve továbbra is vállalja az egészségügyi rekonstrukciók, beruházások terheit, akkor jövőre átmenetileg — a nemzet érdekében — a társa(Folytatás az 5. oldalon.) Kárpáti civilben, Békési gondban, Kemenes majd ma következik. A bizottság feltételeket diktált A kormány és a pártok egyezkednek. Legutóbb arról, hogy a társadalombiztosítás átveszi az egészségügyet a maga 66 milliárd forintos költségvetésével. Arról kérdeztük Szirtesné Tomsits Erikát, a társadalombiztosítási bizottság elnökét, hogy a fejük felett döntöttek-e. — Azegészségüggyel foglalkozó kerekasztalt az orvosikamara kezdeményezte. Az ülésre a társadalombiztosítási bizottságot is meghívták. Tehát nem érzem úgy, hogy a fejünk fölött döntöttek, éppen ellenkezőleg, megerősítették szándékunkat. — Csakhogy egyes szakértők óvtak az egészségügy átvételétől. Nem csináltak rossz cserét? — Mi azzal a feltétellel mentünk bele az átvételbe, hogy egy bizonyos összegű többletet a kormány mindig garantál a társadalombiztosítási alap számára, azzal a kikötéssel, hogy váratlan kormányzati intézkedésből (például valutaleértékelés) eredő ráfordításnövekedést a költségvetés megtéríti, és azzal a feltétellel, hogy a nagyjavítások, beruházások továbbra is a költségvetést terhelik. Azt is kikötöttük, hogy a nyugdíjalap terhére nem lehet finanszírozni az egészségügyet, vagyis ez utóbbi 66 millillondját elkülönülten kelll kezelni. De ha azt kérdezi, hogy hosszú távon célszerű-e a csere — hiszen az egészségügyben költségrobbanás várható —, akkor erre azt mondom: sohasem gondoltuk, hogy az egészségügy finanszírozása egypólusú. Az új helyzetben is hárompólusú marad: továbbra is kapnak pénzt az egészségügyi intézmények atanácsoktól, a költségvetéstől, és a harmadik részt fizeti csak a társadalombiztosítás. — Csakhogy az egészségügy helyzete katasztrofális. — Abban bízunk, hogy a bérkiáramlással nő a járulékokból a bevétel. De ha ez nem következne is be, az a tény, hogy a társadalombiztosításnak bizonyos többlete lesz, mindenképpen garancia. És halétrejön a társadalombiztosítás önkormányzata, akkor az tenni is fog ezért. Ez nagyobb erő lehet, miint ha a költségvetésen belül kényszerül az egészségügyi lobby csatázni a többi ágazattal. — Ha lesz önkormányzat! Hogyan látja ebből a szempontból ennek a parlamenti bizottságnak a státusát? — Átmeneti. Az önkormányzati törvény beterjesztése után megszűnik. Az elhatározás az, hogy az önkormányzatokról szóló törvényt január végéig be kell nyújtani. 1989. december 19., kedd NÉPSZABADSÁG - ORSZÁGGYŰLÉS Az MSZP-frakció a költségvetésről A Szocialista Párt képviselőcsoportja a költségvetés elfogadása mellett teszi le a voksot — hallottuk tegnap az MSZP- frakció kora reggeli ülésén. Mivel négy országgyűlési bizottság tagjai tanácskoztak tegnap reggel 8 órától, ezért a 140 főből álló frakció tagjainak csak mintegy a fele vett részt a tanácskozáson. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy a kormány lakáskoncepciójának egyfajta mérsékeltebb változatát kellene elfogadnia a parlamentnek. A tanácskozáson szó volt arról is, hogy egyes tömegkommunikációs eszközök megpróbálják eltorzítani és félreértelmezni azt, hogy az MSZP különböző irodái brosúrákat, űrlapokat semmisítenek meg, holott nem levéltári dokumentumokról van szó, hanem idejétmúlt, poros aktákról. Mint Nyers Rezső pártelnök hangsúlyozta: alaptalanok azok a gyanúsítgatások, amelyek szerint levéltárba, archívumba való okmányokat selejteznek ki. Felvetődött, hogy e dokumentumokat fel kellene ajánlani a tanácsoknak, ahol aztán a kíváncsiskodók betekinthetnének azokba. Nem a ruha adja a tekintélyt Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter polgári öltönyben. Szokatlan látvány regulához szokott, katonaviselt embernek. Utoljára, ha emlékezetem nem csal, Veres Péter vonult el honvédelmi miniszterként a „regiment" előtt, de hát róla köztudott, hogy elsősorban mégis „csak” íróember volt... — Hogy érzi magát civilben? — Köszönöm, jól, ámbár amióta felvettem, a képviselőtársaim is jobban megnéznek. — Az egyenruha hiányát „seregen” belül nem sínyli meg a tekintély? — A tekintélyt nem a ruha adja. .. — Néhány héttel ezelőtt, egy sajtótájékoztatón, viszont még úgy vélekedett: furcsa látványt nyújtana a Varsói Szerződés tábornokainak, minisztereinek tanácskozásán vagy gyakorlatán egy civil. " Félreérthetett, mert nem egészen így mondtam: számomra az nem képzelhető el, hogy szakértelmet igénylő fontos katonai kérdésekben hozzá nem értő civil képviselje a Magyar Néphadsereget. Egyébként számos országban civil a honvédelmi miniszter. Annak, hogy ez nálunk is így lehet, alapfeltétele volt a közelmúltban végrehajtott átszervezés. Nevezetesen a hadsereg parancsnoksága foglalatoskodik a szakmai dolgokkal, a honvédelmi tárca pedig kormányzati és ügyintéző feladatokat lát el. Ebben a változatban már egy civil, például egy jogász is lehet jó honvédelmi miniszter.