Népszabadság, 1989. december (47. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-20 / 301. szám

1989. december 20., szerda NÉPSZABADSÁG - ORSZÁGGYŰLÉS - HAZAI KÖRKÉP (Folytatás a 4. oldalról.) zsúfoltak voltak a vendégek­nek kijelölt emeleti páho­­­­lyok. A folytatásban aztán nem­­ hiányzott az ironikus hang sem. Sebesi Lászlóné egyene­sen azt vetette föl: mi len­ne vajon, ha a bankbetétek­­ tulajdonosai egyszeriben több száz százalékos kamateme­lést követelnének, mivel a je­lenlegi nincsen arányban a pénz romlásával. Somlai Gyu­la egyértelmű választ kért a­­ kormánytól arra, hogy meg­marad-e jövőre is a lakáshi­tel összegének , teljes vissza­­f­­izetése esetén a 45 százalé­kos kedvezmény. Végtére is, ezt tudnia kell a lakosságnak ahhoz, hogy eldönthesse: adót fizet-e jövőre, vagy ha tud, megszabadul hiteltörlesztési kötelezettségétől. Egyben azt javasolta: a méltányolhatónál nagyobb lakásban élők, vala­mint a második-harmadik la­kásukat bérbeadók fizessenek kiemelt adót és lakbért ak­­­­kor is, ha az érintett lakás kiskorú tulajdonában van. Ki­egészítésül hozzáfűzte, hogy javaslatait csak­ 1990-re szán­ja, egyúttal sürgette, hogy 1991-től új lakáskoncepciót léptessenek életbe. Egyik-másik képviselő — igaz, udvarias formában és persze burkoltan — a beter­jesztők távozását is megpen­dítette. Tallóssy Frigyes sze­rint a lakásgazdálkodás rend­kívül szerteágazó problémáit törvényben kellene szabályoz­ni, csakhogy azt alaposan elő kellene készíteni. Álláspontja: az állami bérlakásokkal kap­csolatos koncepció még nem érett meg a döntésre. Emiatt azt ajánlotta a kormánynak, hogy javaslatát vonja vissza, és az onnan remélt 8-9 mil­liárd forintot teremtse elő máshonnan. Nincs értelme ugyanis vállalni a tömeges elégedetlenség kiszámíthatat­lan kockázatát. Varga Sándor arra hívta fel a figyelmet, hogy a par­lament döntésének a társadal­mi igazságosságot kell szol­gálnia. Senki se feledje: a közelmúlt egyenlőséget hirde­tő társadalmában az igazság­érzetet mélyen sértő egyen­lőtlenségek születtek; kétes egzisztenciák, hirtelen meg­gazdagodó személyek tűntek fel, akiknek tisztázatlan ere­detű vagyona most a piacgaz­daság „szent tüzében” meg­tisztulhat, s tisztességessé vál­hat. Fizessenek a gazdagok! — szögezte le a felszólaló, hozzátéve, hogy a társadalom igazságérzetével is találkozó intézkedés növelhetné a kri­tikus helyzetben levő törvény­­hozás és kormány hitelét. Az elnöklő Horváth Lajos ezt követően Szabó Miklóst invitálta szólásra, ő azonban intett, hogy nem akar hozzá­szólni. A rögtön utána felszó­lított Szalai Gyulától szintén azt hallhatta a T. Ház, hogy tévedés történt, de ha már felállt, akkor beszél, mert van véleménye. Szerinte előteremt­hetnénk az új lakásgazdálko­dási programból remélt költ­ségvetési bevételt, ha a bős- nagymarosi helyreállításra szánt hatmilliárd forintot, va­lamint a világkiállításhoz szükséges telkek kisajátításá­nak finanszírozását átcsopor­tosítanánk. Folyt. köv. A folytatásban elhangzott még egy javaslat. Varga La­jos a kétségek eloszlatására arra kérte a miniszterelnököt, olvassa fel az IMF-fel foly­tatott tárgyalások jegyző­könyvéből azt a részt, amely­ből egyértelművé lehet a képviselők előtt, hogy a témá­ban nincs más lehetőség, mi­vel az­­ IMF-nek feltétele, hogy az Országgyűlés rendez­ze a lakásgazdálkodással kap­csolatos ügyeket. Nem lévén több hozzászó­lás, Horváth Lajos felkérésé­re az építési és közlekedési bizottság elvonult, hogy meg­vitassa és­ véleményezze az elhangzott, illetve írásban be­nyújtott módosítójavaslatokat. A testület több mint egy órán át tanácskozott, mely idő alatt a megfáradt képviselők és a kormány tagjai kis cso­portokban taglalták a várha­tó fejleményeket. A hosszúra nyúlt szünet révén jó napot zárhatott az Utasellátó. Pult­jai teljesen kiürültek, amikor Fodor István becsengette az ülésterembe a honatyákat és honanyákat. A T. Ház — hallván, hogy a módosítóin­dítványok megvitatása továb­­­bi egy órát venne igénybe — sietve lemondott a lehetőség­ről, hogy lezárja a tárgya­lást. Ezzel az Országgyűlés be­fejezte második munkanap­ját, s ma reggel határoz a lakásgazdálkodási javaslatok­ról. Várhatóan ma kerül sor az 1990. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat megtár­gyalására is. Kemenes, nyugalom, engem már annyiszor leszavaztak — gall,ja Békési mozdulata. hu- Közteherviselő tulajdonosok Már nemcsak a lakásbérlők­nek van érdekképviseleti szer­vezetük, megalakult a Lakás­­tulajdonosok Országos Szövet­sége. A tegnapi napirend — a lakáskölcsönök módosítása — a tanulság rá: „van mit érdek­képviselni”. Fekete Antaltól, a szövetség elnökétől kérdeztük: milyen változást tartanak elfo­gadhatónak? — A közteherviselést. Azt, hogy a lakással rendelkezők terheinek növekedése kedve­zőbb helyzetbe hozza a lakás­sal még nem rendelkezőket. Erre azonban nem látunk ga­r­­anciát. — Mi ellen kívánnak fellép­ni? — Hogy a lakáskölcsönökkel kapcsolatos költségvetési hiány csökkentését függetlenítsék a bérpolitikától. — Kiket tömörít a szövetsé­gük? — Potenciális tagjaink minte­­­egy 3,2 millióan vannak, ha a jelenlegi tulajdonformával s lakásonként csak egy tulajdo­nossal számolunk. Tehát min­den harmadik állampolgárt, akinek a 2900 milliárd forintra becsült lakásvagyon létesítésé­vel, fenntartásával, megőr­zésével, gyarapításával, érté­kének megóvásával kapcsolat­ban közös érdekeik vannak. Budapesten a lakásállomány 48 százaléka, a többi városban 77, a községekben, falvakban pedig 99 százaléka személyi tulajdon­ban van. — Milyen segítségre számít­hatnak a tagjaik? — Például a társasházak pénzügyeinek és adóügyeinek szakértő intézésére. A „társas vállalkozások” pénzforgalma évente több tízmillió forint. A közös vagyon jobb hasznosítá­sát, a fenntartás terheinek mérséklését azonban ismeret­es szakértelemhiány akadá­lyozza. Szakítunk a rossz emlékű évek módszereivel Horváth István belügyminiszter nyilatkozata a Népszabadságnak (Folytatás az 1. oldalról.) Hezek elleni küzdelemnek az eszköze is lett. Az elmúlt esz­tendők nagyméretű társadalmi és politikai változásai azon­ban nyilvánvalóvá tették az állambiztonsági tevékenység megváltoztatásának igényét. Az egypártrendszerre épülő szisztémát egy plurális, de­mokratikus és a jogállamiság normái szerint működő rend­szerben kötelező másikkal fel­váltani. Ez szükségszerűen együtt jár azzal a követel­ménnyel, hogy az állambiz­tonsági szolgálat ne valami­féle politika által kreált el­lenség és ellenségkép ellen küzdjön, hanem az alkotmá­nyos rend és a törvények be­tartásán őrködjön. Az ellen­ségképet tehát az alkotmá­nyos rend védelmével kell felváltani. Ennek a szolgálat­nak a központi szerve az újonnan létrehozott Nemzet­­biztonsági Hivatal. Feladata: a Magyar Köztársaság alkotmá­nyos rendjének védelme, az állam szuverenitását veszé­lyeztető külső és belső törekvé­sek megelőzése, felderítése, megakadályozása, a kormány­zati döntésekhez szükséges in­formációk beszerzése, az ál­lamtitkok védelme, a kiemel­ten fontos munkakörökben dol­gozók oltalmazása, valamint a hazánkba bevándorlók, illetve a menekültstátusért folyamo­dók biztonsági ellenőrzése. Az állambiztonsági szervek nem rendelkeznek hatósági jogosít­vánnyal, így nem folytathat­nak például büntetőeljárást, és nem foganatosíthatnak kényszerintézkedést sem. Fon­tos, hogy a társadalom által elismerten, szabályozott és nyílt keretek között működje­nek. Tehát az eddigi titkos jogszabályoknak nyilvánossá tételére van szükség. Ezért új törvény megfogalmazását kez­deményeztük, ami egyúttal a szervezet felügyeletét is sza­bályozza, méghozzá úgy, hogy a minisztériumon kívül az Or­szággyűlés és a kormány is megfelelő szerepet kapjon irányításában és ellenőrzésé­ben. Rendezni kell a nyílt és tit­kos eszközök,­­módszerek fel­h­­asználásának, engedély­ezésé­­nek és ellenőrzésének a fő kér­déseit is, és ki kell mondani, hogy a biztonsági szolgálat szerveinek a megelőző­, felde­rítő tevékenysége a bűncselek­mények alapos gyanújának a megállapításáig terjed. Az alkotmányellenes erők elleni harc korszerű és moz­gékony, kis létszámú, úgyne­vezett operatív csoportokat követel. A speciális szolgála­toknak alaptevékenységi kere­tei nem változnak, de a h­írszer­ző, a kémelhárító és a belső biztonsági szolgálat korszerű­sítésére és irányításának egy­szerűsítésére viszont feltétle­nül szükség van. A tárca haszna mindebből a világos és áttekinthető struk­túra és a felelősség félreérthe­tetlen megállapíthatósága lesz, az állampolgáré pedig az, hogy nem kell félnie a rossz emlé­kű évek módszereinek megis­métlésétől. A továbbiakban a miniszter elmondta: " A Magyar Köztársaság rendőrsége folytatja a bűnül­dözés elleni harcot, a közrend és a közbiztonság védelmét, ellátja a közlekedés irányítá­sát, és az igazgatásrendészeti teendőket. Irányítását tovább­ra is az Országos Rendőr-főka­pitányság végzi, amely azon­ban már nem a minisztérium részeiként, hanem önállóan működik. Ez megszüntet a tár­cán belül nagyon sok átfedést, felesleges munkát, s lehetővé teszi a meglevő eszközök­­és anyagi források ésszerű és cél­szerű átcsoportosítását, fel­­használását. Az eddigi irányí­tási struktúrának szembetűnő hibája, hogy viszonylag sokan dolgoznak a központokban, i­tt, a Belügyminisztériumban is, és a középszinteken is. A végre­hajtó szolgálat legalsó szint­jén viszont kevesen vannak az egyre növekvő feladatok­hoz. Ebből szükségszerűen kö­vetkezik az átcsoportosítás igénye. A közrend és a közbiztonság védelme egyre nehezebb. Riasztó jelek érkeznek hoz­zánk, pánikhangulatra azon­ban nincs ok. Ugyanakkor tény: lényegesen rosszabb az állampolgárok vagyonának és bizonyos esetekben személyük biztonsága ma, mint amihez évtizedeiken át hozzászoktak. Tehát sem mi, sem a többi tár­ca, de maga az állam és a tár­sadalom sem tudott erre a ki­hívásra megfelelő választ adni. A kesztyűt viszont, továbbra is annak a rendőrségnek kell felvenni, amelyik önmagához mérve lényegesen nagyobb teljesítményt nyújt a bűncse­lekmények üldözésében, meg­előzésében, felderítésében, mint korábban bármikor. A bűnügyi állomány nagy része, emberi értelemben is a teljesít­­­tőképességének a határán van. Elengedhetetlen tehát a köz­rend és a közbiztonság meg­óvására hivatott apparátus megerősítése. Röviden összefoglalva: a vál­tozások nyomán a miniszté­rium szervezetében a nemzet­­biztonsággal és a közbizton­sággal csak szűkkörű, a mi­nisztert funkciói gyakorlásá­ban segítő szervezet foglalko­zik majd; elkülönül egymástól a kormányzati és a közvetlen végrehajtó szolgálati tevékeny­ség; kifejezésre jut a nemzet­­biztonsági és közbiztonsági munka eltérő jellege; egyértel­művé válik a felelősség, az egyes szervezetek közötti alá­­fölérendeltség. Csökken az irányító apparátus létszáma, és megszűnnek a szolgálatok munkájában eddig tapasztal­ható párhuzamosságok. A vál­tozások jól áttekinthetővé, el­lenőrizhetővé teszik a minisz­térium és a különböző szerve­zetek tevékenységét, költség­felhasználását a parlament, a kormány, a társadalom számá­ra — mondotta befejezésül Horváth István belügyminisz­ter. Bartha Szabó József 90.TŐL SZABAD AZ ÁR Lesz élelmiszer, de mennyiért? (Folytatás az 1. oldalról.) adónak. Mindössze a kenyér és a tej marad hatósági árfor­mában. Minden más élelmi­szer szabadáras lesz. Ezzel együtt azonban a termelők és a fogyasztók alapvető érdekeit szolgáló szerényebb támogatá­si és ösztönző rendszer is mű­ködni fog. A kormány — hangsúlyozta Rednágel Jenő — csak hosz­­szas megfontolás után lépett erre az új útra. Ez nem men­tes a kockázatoktól sem, való­jában azonban nem volt más választás. Jövőre ugyanis a mezőgazdasági és élelmiszer­ipari termeléshez nélkülözhe­tetlen ipari anyagok árai elő­re láthatóan 52 százalékkal drágulnak meg. Emellett 19 milliárd forint korábbi álla­mi támogatás is elvonásra ke­rül az élelmiszer-gazdaságból. A költségvetés pedig képtelen mindezt ellensúlyozni. Ebből a kényszerhelyzetből igyekszik az új szabályozó rendszer a szabad árak révén kiutat találni. A kormány ter­vei szerint jövőre a mezőgaz­dasági felvásárlási árak mint­egy 22 százalékkal emelked­nek. Kötött felvásárlási ára csak a tejnek — téli idényben a minőségtől függően­ literen­ként 13,20 forinttól 14,40 fo­rintig — és a kenyérgaboná­nak lesz. Az el­ső osztályú ét­kezési búza ára százkilónként 570 forint, a másodosztályú ára 510 forint. A 2,8 százalékos zsírtartal­mú tej fogyasztói ára literen­ként 18,20 forint lesz. A fehér kenyér 14,80 forintba kerül ki­­lótaként. Egy zsemle ára 1,70 forint lesz. A kormány az új döntések­kel egy időben átruházta az árhatósági és az exporttámo­gatási feladatokat a MÉM-re. Így mód nyílik arra, hogy a MÉM idejében intézkedjék a belső ellátás zavartalansága, az árak megfelelő szinten tar­tása érdekében akár az export visszafogásával is. Ha szüksé­ges, mód nyílik arra is, hogy az árak karbantartása céljá­ból élelmiszert importáljunk. A szabad árformától lehet elvárni a termelési kedv meg­maradását, azt, hogy nem esik vissza a termelés — mondták a MÉM-ben. Figyelemre mél­tó az is, hogy a mezőgazdasá­gi termelésnek mintegy a 70 százaléka — a kukorica, a vágómarha, a vágósertés — el­fogadható garantált árra is számíthat, mely a termelés biz­tonságát szolgálja. A kister­melők továbbra is számíthat­nak évi 500 ezer forint árbe­vételig az adómentességre. A miniszterhelyettes szerint lesz elegendő élelmiszer. Cu­korból a készleteink a jövő évi új cu­kor megjelenéséig ki­tartanak. Étolajunk most is van elegendő, az ellátási gon­dokat a flakon hiánya okozza. A kormány különféle intézke­désekkel igyekszik a lakosság legrászorultabb rétegeit segí­teni. TV­B. Az ajándék A nő ernyedten ült a kopott ** műbőr fotelban. Az álló­lámpa fénye megvilágította szőkére festett haját, az arcát, amelyre már árkokat szántott a negyvenöt év. A mamától örökölt szép, régi komódon ál­ló karácsonyfára pillantott. Nem is a fenyőt nézte, ame­lyen pár félig égett, fekete ka­­nócú gyertya és néhány, piros kartonból kivágott hatalmas szív árválkodott, hanem a fa alatt a drága, csillogó papírba gondosan becsomagolt könyvet. Lassan fölállt, odament a komódhoz. Megsimogatta a csomagolópapírt,­ majd hirte­len mozdulattal letépte. Az Ikonok könyve arany felírása megvillant a gyenge fényben. Föllapozta a 83. képnél „Ke­resztelő Szent János. Moszkvai iskola. 15. sz. első fele." Olvas­ta a képaláírást, de nem jutott el a tudatáig, mit is jelent. A reprodukcióról szomorú tekin­tetű, barna, szakállas férfi né­zett rá. Karját gyöngéden öle­lésre tárta. „Istenem — gondolta —, mennyire hasonlít rá!" Hosszú hónapok kuporgatott pénzéből vásárolt bundáját még november végén bevitte a zaciba. Tudta előre, a decem­beri fizetése nem lenne elég ajándékra, ünnepi sütés-főzés­­re. A vacsorát a „hátha mégis eljön" boldog reménykedésé­ben készítette. Tellett halra, pulykára. Néhány narancs is illatozott a fenyőágakkal díszí­tett asztalon. A gyertya is ar­ra várt, hogy fényt adhasson az estének. A férfi nem jött el, és tudta, már nem is fog. Sej­tette, hogy így lesz. Lágyan, épphogy az ujja hegyével vé­­gigsimítota az ikont. Becsukta a könyvet és visszatette a fa alá. Unottan elmajszolt egy dermedt sültkrumplit. Vissza­ült a fotelba, lehunyta a sze­mét. Eszébe jutott egy nyári emlék. Vihar után ment át a lakó­házak közé bújtatott kis téren. A pázsit szélén hatalmas tó­csákba gyűlt össze az esővíz. A füvön kicsi, rövid lábú tacs­kó ugrált. Gazdája türelmetle­nül füttyentett a kutyásnak. Az lelkesen nekiiramodott, a fülei is lobogtak az igyekezet­től. Az egyik pocsolya előtt el­rugaszkodott, látszott rajta, hogy egy pillanatra hosszú lá­bú, fürge agárnak képzeli ma­gát, ívben repült a víz felett, aztán, mint fáradt kődarab, belepottyant. Pontosan a kel­lős közepébe... Millei Ilona Kekkonen magyarul A Magyar Köztársaság hel­sinki nagykövetségének kul­turális és tudományos köz­pontjában kedden az egykori finn köztársasági elnök, Urho Kekkonen eszperantóból ma­gyarra fordított könyvét, „A finn utat” mutatták be a sajtó képviselőinek. A kötet a ma­gyar eszperantó szövetség ki­adásában , és Pozsgay Imre előszavával jelent meg. (MTI) Vasfüggöny a bélyegen (Munkatársunktól.) Az országhatárt övező mű­szaki zár megszüntetéséről Le­bontott vasfüggöny elnevezés­sel bocsátott ki bélyeget az idén a Magyar Posta. A politizá­lás napjaink bélyegkiadásában más módon is jelen van. Ezt jelzi, hogy az eredetileg a holdraszállás huszadik évfor­dulójára tervezett blokkot ösz­­szekapcsolták Bush elnök ma­gyarországi látogatásával. A magyar bélyegnek egyéb­ként továbbra is jó híre van. Az olaszországi Asiagóban ren­dezett 19. nemzetközi bélyeg­művészeti versenyen egy Kass János tervezte blokk nagydíjat kapott. Karácsonyi csúcs Megkezdődött a karácsonyi csúcsforgalom a postán. A Mozgó­posta a Csomagfeldolgozó Vámközvetítő Üzemben az átlagos mennyiség négy-ötszörösét továbbítja az ünnepek előtt. MTI FOTO 5

Next