Népszabadság, 1989. december (47. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-11 / 293. szám

1989. december 11., hétfő NÉPSZABADSÁG - SPORT PÁROS VERSENY A SPORTÁG NÉPSZERŰSÍTÉSÉÉRT Teremben is magyar fölény Öttusa (Munkatársunktól.) Dr. Török Ferenc nyugha­tatlan ember. Röpke néhány év alatt a világ legjobbjaivá edzette-menedzselte fiait, ám ezzel korántsem elégedett meg. Szinte szünet nélkül újabb és újabb lebonyolítási variációkon törte a fejét, az­zal a szándékkal, hogy a te­levízió előtt is élvezhetővé váljon az öttusa. Ez az elkép­zelés vezette akkor is, amikor a lovaglást javasolta befeje­ző tusának. Így a versenyek vége jóval izgalmasabbá vált, s a nézők számára is jobban követhető lett. Ő találta ki a két- és egynapos viadalokat is, ám ez sem volt elég. Leg­újabban a televízióval szö­vetkezett, s a Sportszombat keretében megrendezték az el­ső „vegyes páros” öttusaver­senyt. A négy magyar világ­bajnok — Fábián, Kálnoki Kis, Martinék, Mizsér — pár­jaként négy igen tehetséges hölgy — Heilig, Kárpáti, Ko­vács, Tulok — vetélkedett, s ellenfélként is világklassziso­kat hívtak Budapestre. A Szovjetunióból Anatolij Szta­­rosztyin, Franciaországból Joel Bouzou, Olaszországból Carlo Massullo és az NSZK- ból Nico Mochedon érkezett, természetesen nem egyedül, hanem hölgy társaságban. A lebonyolítás újszerű és egyedi volt: a Budapest Sport­­csarnok az öt tusából négyet vállalt, csupán vizet fakaszta­ni nem voltak képesek az amúgy mindenre hajlandó rendezők. Így aztán délelőtt a Hajós Alfréd uszodában úszott a mezőny, igencsak újszerű szabályok keretében. Az utol­só helyezett csapat mindig kiesett — a végére két ma­gyar kettős maradt: Fábián Kovács Irénnel és Martinék Tulok Andreával. A várako­zásnak megfelelően a két — felnőtt és junior — világbaj­nok, Fábián és Kovács nyer­te ezt a tusát. A lövészetet ezúttal légpisz­tollyal rendezték a biatlonból ismert, úgynevezett lebukó táblákra. A versenyzők öt-öt korongra lőttek, itt a Massul­lo, BoccoLari duó végzett az élen. Az újszerű sorrendben a vívás következett, természete­sen különleges szabályokkal. A csapatok hölgy és férfi tag­ja egy-egy percig vívott, s az összeadott tusok döntöttek. A franciák ellen az amúgy is villámkezű Fábián 4:9-ről kez­dett a szintén nem fakezű Bouzouval, és a nézők csodát láttak: a magyar Joel 12:12- nél egyenlített. A döntő tus mégis a franciáé lett, a vívást ennek ellenére magyar kettős, Mizsér Attila és Heilig Anita nyerte. A rendezők — mint már említettem — nem ismertek lehetetlent, így aztán sebté­ben felállítottak egy három­­akadályos lovaspályát. A pad­lót kímélendő tekintélyes mennyiségű földet is belapá­toltak. Ennek persze a leg­kevésbé a lovak örültek, mintha tengerparti fövenyen kellett volna trappolniuk. Előbb mindkét versenyző — hölgy és férfi — teljesítette a három-három akadályt, majd még kétszer emeltek tíz-tíz centit a magasságon. Nem kis meglepetésre ebben a tusában nem magyar győzelem szüle­tett, hanem szovjet: Sztarosz­­tyinék megelőzték vetélytár­­saikat. A befejező tusa, a futás előtt Mizsérék és Martinekék vezettek, így igazán izgalmas volt a vége. A szabályok ér­telmében a hölgyeknek két­­két kört kellett futniuk a há­romezer méter hosszú távon, a többi gyötrelem a fiúkra várt. A legokosabban Fábiánék tak­tikáztak: Joel messze elhúzott a többiektől, csupán Moche­don tartott vele, de ezt később nagyon megbánta. Kovács Irén csak akkor állt be, ami­kor Fábián ereje fogyni lát­szott, no meg amikor az előny megnyugtatóan nagynak tűnt. A várt nagy küzdelem elmaradt, a magyar A válo­gatott fölényesen nyert, s vé­gül a második helyen végzett. Győzött a Mizsér, Heilig duó, de ami még örömtelibb: az el­ső négy helyen a négy magyar párost köszönthettük. A győz­tes páros háromezer, a máso­dik helyezett kétezer dollárral távozhatott, a többiek a Go­renje cég ajándékait vehették át. A páros verseny végeredmé­nye: 1. Magyar B (Mizsér, Heilig) 17 helyezési pont, 2. Magyar A (Fábián, Kovács) 18, 3. Mgyarország C (Marti­nek, Tulok) 20, 4. Magyaror­szág D 21, 5. Szovjetunió 22, 6. Olaszország 23, 7. Francia­­ország 26, 8. NSZK 33. Tulok Andrea az akadály fölött, Martinék jelenésre vár. Fábián frissít... BÁNHALMI JÁNOS FELVÉTELEI MÁS EZ A BOWLING Miközben világszerte egyre népszerűbb játék a bow­­ling, idehaza többnyire a tekét ismerik és űzik a sport­­kedvelők. Ezen kíván változtatni a tekeszövetség: a sport­ág vezetői azt szeretnék, ha a tízbábos bowling kedvel­tebbé válna. Többek között ezért (is) rendezték meg a hét végén a Notvétel Szállóban az első magyar amatőr bow­­lingbajnokságot, amelyen százhuszanketten indultak. A férfiaknál Labtnncz Imre szerezte meg a győzelmet 527 ponttal, a nőknél Vizi Hajnalka lett az első 395-tel. Csu­pán érdekesség, hogy a tekeválogatott Szőke Zsuzsa csak a harmadik helyet tudta megszerezni. Hiába no, más a teke és más a bowling ... Köszöntötték a legjobbakat Közvetlenül az öttusaverseny után adták át a sportújságírók díjait az esztendő legjobb spor­tolóinak. Az idén már harminc­­kettedszer szavaztak a sajtó képviselői, voksolva a legjobb női és férfiversenyzőre, csa­patra és edzőre. Ezúttal első­sorban a férfiaknál volt szo­ros a verseny, jellemző, hogy a háromszoros Európa-bajnok Darnyi Tamás csak harmadik tudott lenni. A ceremónián elsőként az edzőiket köszöntötték, a har­madik helyezett dr. Hegedűs Csaba nem jelent meg, ott volt ellenben az „ezüstérmes” Szé­­chy Tamás és a­ győztes dr. Tö­rök Ferenc. A hölgyeknél az evezős Sarlós Katalin először lett dobogós, hasonlóan a má­sodiknak rangsorolt Ónodi Henriettához. A győzelmet — akárcsak tavaly — Egerszegi Krisztina szerezte meg. A férfiaknál sem volt teljes a létszám: Darnyi Tamás nem volt jelen — csupán remélni merjük, hogy nem sértődés vol­t, a távolmaradás oka... A világbajnok Komáromi Tibor büszkén vette át a másodiknak járó díjat, míg nagy taps kö­szöntötte az ezúttal először el­ső Fábián Lászlót. A csapatok ünneplésénél a változatosság kedvéért a kajak négyes nem volt ott — náluk már nehezen hihető, hogy mind a négyen véletlenül hiányoztak egyszer­re ... Csak nem vették zokon, hogy a női párbajtőrözők meg­előzték őket? A győztesek ter­mészetesen ott voltak: néhány perccel a sikeresen zárult öttu­­saverseny után ismét Mizséré­­ket ünnepelték a jelenlevők. Fábián és társai lassacskán megszokják az évente ismétlő­dő ceremóniát, hiszen 1987 óta sorrendben harmadszor végez­tek az élen. Csak termetre kicsi Ónodi Henrietta, tornában többnyire a többiek fölé nő. bánhalmi János felvétele Póló úr elvált Országunk lakossága a há­zasságok felbomlását tekintve közismerten valahol a konti­nens élmezőnyében tanyázik. Nem is csodálható, hogy szin­te természetesnek vesszük, ha arról a bizonyos örök hűségről kiderül, hogy véges volt a sza­vatossági ideje. Meglepetést ta­lán csak az okoz, ha egy hosz­­szú, a külvilág felé korábban példásnak bizonyult kapcsolat végződik válással. Kétségtelen: egy több évti­zedes és bizonyos periódusok­ban eredményekben gazdag párkapcsolat ért véget szom­baton a Hotel Intercontinen­talban. Itt rendezték meg ugyanis az Önálló Magyar Ví­zilabda Szövetség alakuló köz­gyűlését. Egyúttal ez azt is je­lentette, hogy a pólósok búcsút intettek az úszóknak, annak a sportágnak, amelynek képvi­selőivel korábban egy szövet­ségbe tartoztak. Miért hát most a válás? Nos, mint minden ilyen ügynek, ál­talában nem egy, hanem több oka van. Az nem vitás, hogy Peló úr az utóbbi időben gyen­gélkedik, meg sem közelíti egy­kori önmagát. Hiába igyeke­zett kipróbálni a legkülönfé­lébb medicinákat, csak nem tudott megerősödni, ráadásul úszás asszonyság ezért több­ször is „lecikizte”. Ez nem tet­szett Póló úrnak, mint ahogy az sem, hogy a családi kassza csak nyeli a hazaadott pénzt, és sohasem tudja, hányadán áll. Aztán egyszercsak betelt a pohár, miközben lehetőség nyílt a szövetségek önállóso­dására. Póló úr pedig élt a le­hetőséggel. Póló úr új életet akar kez­deni, nagyon szeretne mielőbb örömet szerezni rajongóinak. Népes rokonsága igyekszik eb­ben támogatni, jóllehet eme zűrös családban mindig is erős volt a széthúzás, sokat püföl­­ték, pocskondiázták egymást a komák és a sógorok. Ezért is csalódtak azok, akik zaftos kis balhét szimatoltak a szombati alakuló közgyűlés előtt, mondván, no majd itt kiborul az éjjeliedény. Nos, nem borult. Dr. Bodnár And­rás, az eddigi szakági elnök nagy-nagy fölénnyel lett az új szövetség elnöke, míg a poten­ciális riválisként emlegetett Gyarmati Dezső, valamint az úszószövetség elnöke, dr. Dé­nes Lajos fel sem került a je­lölőlistára. Hogy az utóbbi két úriember mennyire rosszul ér­tékelte az esélyeket, azt iga­zolja, hogy még a 15 tagú el­nökségben sem kaptak helyet. Szemben dr. Faragó Tamással és dr. Sárosi Lászlóval, a sport­ág két közelmúltbeli világ­nagyságával, akik helyet fog­lalnak majd a sportágat szak­mailag irányító testületben. A főtitkár — az országban va­lószínűleg a legfiatalabb, 29 éves — Kiss Ottó lett, ugyan­csak nem véletlenül: eddig is a vízilabda ügyeit intézte, csak mostanáig az úszószövetség szakági alkalmazottjaként. Póló úr tehát elvált, az őt körülvevő nem mindig békés családban is tisztázódni lát­szanak az erőviszonyok. A hí­rek szerint hamarosan új szö­vetségi kapitány is segíti majd gyógyulását, mielőbbi talpra állását. Szorítsunk neki, ön­ző módon csak azért, hogy örül­hessünk is egy kicsit. Manap­ság nagyon ránk fér. Várnai Iván * A további hét végi sportági közgyűléseken az alábbiakat választották meg elnöknek: dr. Dobrovits Péter (kézilab­da), Sermer György (ökölví­vás), Eck Tibor (súlyemelés), Csabai Béla (tenisz), dr. Me­zei Gyula (torna), dr. Nagy Er­vin (motorcsónak és vízisí), Fazekas István (szabadidő­­sport). 11

Next