Népszabadság, 1990. január (48. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-14 / 12. szám

1990. január 15., hétfő NÉPSZABADSÁG -r HAZAI KÖRKÉP 5 „Terror, katonák, vér és összeomlás” Csurka-dráma a Rádióban (Munkatársunktól.) — Elmúlt az őszirózsás for­radalom, ez már a Kun Bélák időszaka, még akkor is, ha Lenint szidják az új Lenin­­fiúk — állította Csurka István író, a Magyar Demokrata Fó­rum elnökségi tagja a Rádió Vasárnapi Űjság című műso­rában. Miközben Romániában tör­vényen kívül helyezték a kommunista pártot, az író sze­rint Magyarországon, főikép­pen vidéken, házról házra járnak az MSZMP és a szo­cialista párt aktivistái és kez­dik „visszaagitáLni az elfásult veteránokat”. Csurka megíté­lése szerint a volt apparátus „úgy vár valami rendkívüli eseményre, mint a németek vártak a csodafegyverre”. Ez a csodafegyver az anarchia, amely „mintha már ott is vol­na a kezükben”. „Terror, ka­tonák, vér és végső összeom­lás” fenyegeti — a jegyzet írója szerint — a nemzetet. A katasztrófahelyzet oka­ként Csurka a gátlástalan ér­dekérvényesítést nevezte meg első helyen, ez a „nép^emze­­ti gerincű magyarokat” rágal­mak ezreivel teszi lehetetlen­né. „A megkülönböztetés alap­elve a klikkhez, a szektához való tartozás”, „egy törpe ki­sebbség el tudja fogadtatni az egész társadalommal, hogy minden, ami az ő körén kívül­ről jön, elvetendő”. Csurka megfogalmazása szerint ez a „radikálisan liberálisnak mon­dott irányvonal ugyanazokból a marxista, lukácsista, balol­dali gyökerekből táplálkozik, mint a Kádár—Aczél kor­szakban”. A józan közép határozottsá­gára van szülkség — mondta a jegyzet —, mert a magyar tár­sadalom „zuhanófélben” van. Budapest „városállam” meg­kísérli az országra kényszerí­teni akaratát. A magyar saj­tó azon munkatársai, akik ki­fogásolják azt a módot, ahogy leváltották Aczél Endrét, a Televízió Híradójának éléről, az elmúlt évtizedekben „ha­zudtak, hazudtak és hazud­tak” és „egy vakkan tós ere­jéig” sem kívánták szolgálni a demokrácia ügyét. „Ébresz­tő, magyarság, megint félre­vezetnek” — állította Csurka, s csak akkor lesz a társada­lomnak szerencséje, ha a „lé­nyegileg kommunistáktól és bolsevikoktól” elválnak az útjai. * A Híradó Aczél-ügyét dob­bantódeszkának használja Csurka István, annak igazo­lására, hogy egy törpe kisebb­ség (ez a sajtó egy része is) rákényszeríti akaratát az ösz­­szességre. Emiatt aztán az „anarchia itt van a kapuban, ha nem a falakon belül”. Csurka jegyzetét — anarchia­kiáltását, magyarságébreszté­sét, a „bűnös város” és a „tisz­ta vidék” szembeállítását, a kommunisták, szocialisták és „radikális liberálisok” egybs­­mosását — o választási kam­pány első hangütésének lehet­ne értékelni. Erről a hang­ütésről szomorúan mondhat­juk: némely tekintetben isme­rős, és mint értékelés, minden szempontból igaztalan. Akkor 'nangzik el, amikor a lerom­lott gazdaság a többségtől rendkívüli erőfeszítéseket kí­ván a megélhetés biztosításá­ra. Akkor, amikor újra kelle­ne keresni a többpártrendsze­rt vetélkedés és együttműkö­dés tisztességes kereteit. És amikor pattanásig feszült a nemzetközi helyzet (gondol­junk csak a szomszédos orszá­gok labilis, friss demokráciái­ra). Jobb volna nem valami rosszízű kampánymúltat idéző megfogalmazások, kirekesztő indulatok nélkül, amelyek az ellenfelet ellenségnek tekintik, és mindjárt törvényen kívül akarják helyezni. Jobb volna, ha valóban a józan közép ha­tározottsága jellemezné a vá­lasztásokig következő heteket és az éveket a választások után. Tévés személyiségek nyilatkoznak Kinek az érdeke? (Munkatársunktól.) Tegnap két televíziós szemé­lyiséget kérdeztünk meg a Ma­gyar Televízióban folyo átszer­vezésekről. SZINETÁR MIKLÓS, a té­vé volt főrendezője: — Január 4-én Pozsgay Im­re hívatta' a televízió három elnökhelyettesét és engem. Kö­zölte velünk, a Minisztertanács úgy döntött, hogy az elnökhe­lyettesi állások megszűnnek. — Mivel okolták a döntést? — A televízió átszervezésé­vel. — Felajánlottak önöknek másik állást? — Nem. A többi elnökhe­lyettes rendelkezési állomány­ba került, én pedig először azt hittem, hogy nekem csak az elnökhelyettesi besorolásom szűnik meg, főrendezőként ma­radok. Aztán kiderült, erről sincs szó. A Magyar Televízió elnökségétől 28 évi tévés múlt­tal nem kaptam semmilyen ál­lásajánlatot. — A nemzeti médiák irá­nyítására két hónapja létreho­zott kuratórium beszélt önnel? — Nem tárgyaltak velem, sem működésem alatt, sem utána. ÉRDI SÁNDOR, volt művé­szeti vezető, a Stúdió ’90 fő­­szerkesztője: — Nehezen tudnám értékel­ni az utóbbi napok eseménye­it, ahhoz ugyanis tudnom kel­lene, mi van a háttérben. En a napokban jöttem meg Ame­rikából, egy hónapi távoliét után, és a repülőgépen olvas­tam, hogy elnökség került a televízió élére. — Az ön neve fel sem me­rült, amikor összeállították az elnökséget? — Állítólag én is szóba ke­rültem, a Minisztertanács át is kérette a személyi anyagomat, de felkérni arra, hogy legyek az elnökség tagja, nem kértek fel. Lehet, hogy csak túlzsúfol­tak voltak a telefonvonalak, és nem értek el Amerikában. — Mégis, mit szól a múlt napok történéseihez? — Csak ülök, nézelődöm, és nem értek semmit. En úgy gondoltam, ha végre létrejön egy szakemberekből álló tes­tület a televízióban, akkor az­zal fognak foglalkozni, hogy helyére kerüljön az intézmény, és megszűnik a letiltások, ki­tiltások kora. Most az elnök­ségben ülők olyan nyilatkoza­táért menesztették Aczél End­rét, aminél ők — korábban — sokkal keményebbeket mond­tak. A dolgok belső logikáját nem látom át, nem értem, hogy most — a választások előtt — kinek az érdeke ilyen mértékű instabilitást előidézni a televízióban. — A kuratórium beszélt ön­nel, kérte a véleményét a te­levízió átszervezéséről? — Nem kerestek meg. Bizo­nyára azért, mert a nyilatko­zataim alapján tisztában le­hettek a véleményemmel. TOVÁBBRA IS HÍRADÓ Murányi nyílt levele A Magyar Nemzet szomba­ti számában olvashattuk, hogy a Tv Híradó egykori munka­társát, Murányi Lászlót Aczél Endre, a leváltott főszerkesz­tő nem engedte be a sajtótá­jékoztatójára. Szerkesztősé­günket felkereste Murányi László, hogy ismertesse: mi történt. Elmondta, hogy volt főnöke, Aczél Endre a pénte­ki sajtótájékoztatóján megál­lította őt a Nimród különter­me előtt, s nem engedte be az ajtón, majd a sajtótájékoz­tatón Aczél a jelenlevőknek bejelentette, hogy Murányi Lászlót nem hívta meg a tá­jékoztatóra, s egyébként sem a Magyar Televízió munkatár­sa már, mert eltávolították a tévétől. — Mi történt ezután? — Kétszer megkérdeztem a kollégákat, szólhatok-e. S mi­után nem kaptam választ, el­mondtam, hogy Aczél állítása nem igaz, mert az MTV mun­kaügyi döntőbizottsága január 9-én felmentett vőlt főszer­kesztőm vádjai alól, és meg­semmisítette az azonnali ha­tállyal elbocsátó fegyelmi ha­tározatát. — Miért bocsátotta el Aczél Endre? — November 23-án egy nyüt levelet fogalmaztam hozzá, és ezt kifüggesztettem a Tv Híradó szerkesztőségé­ben. Két nap múlva felfüg­gesztett állásomból, majd de­cember 14-én megkaptam a fe­gyelmit is. Huszonhat évet megéltem a „cégnél”, és so­ha semmilyen büntetésem nem volt. A munkámat mindig be­csületesen elvégeztem. Ugyan­akkor a határozatban — tes­sék, itt a másolat — az szere­pelt a felmondás indokaként, hogy munkaköri kötelezettsé­gemet vétkesen megszegtem. Valójában azonban Aczél a nyílt levélre válaszolt ily mó­don. — De hát mit tartalmazott ez a levél? — Szóvá tettem benne azt, hogy a televízió híradója eti­kátlanul járt el Pozsgay Imre államminiszterrel szemben, amikor őt egy rádiós nyilat­kozata kapcsán bocsánatké­résre késztette. Köztudott, hogy Pozsgay a múlt év októ­ber végén, november elején Kanadába, az Amerikai Egye­sült Államokba látogatott. Amikor hazaérkezett, kifogá­solta, hogy a Tv Híradó az út­járól szóló híradásokban nem az első helyen foglalkozott az amerikai elnökkel folytatott tárgyalásaival. Ebben az eset­ben nem volt igaza, a novem­ber 2-i Pozsgay—Bush talál­kozóról a Híradó mindhárom kiadásában elsőként tudósí­tottuk a nézőket. A Híradó szerkesztősége ezért bocsánat­kérésre késztette, viszont ar­ról már megfeledkezett a ve­zetésünk, hogy valóban vol­tak olyan napok, amikor az útról egyetlen hírt sem kö­zöltünk, más napokon viszont Pozsgay útja az ötödik-hato­dik volt a hírek sorrendjé­ben. — Muszáj volt megvédenie Pozsgay t? — Nem az ő személyéről van szó, hanem az etikátlan eljá­rásról. Semmiféle érdek nem fűz az államminiszterhez. Ha­sonlóképpen jártam volna el akkor is, ha Szűrös Mátyásról | vagy más, hasonló rangú sze­mélyről lett volna szó. Néze­tem szerint ezzel, hogy Pozs­­gayt bocsánatkérésre késztette a Híradó, a nézők millióit csaptuk be, s ez inkorrektség. Azért, mert ennek kapcsán a Híradó szerkesztősége fontos­nak tartotta közölni a bocsá­natkérő interjút felvezető mű-, sorvezetői szövegben, hogy| „Pozsgay Imre kanadai, ame-, rikai látogatása a Híradó va-| lamennyi aznapi kiadásában; első hírként szerepelt”. — Aczélt tájékoztatta-e or-j ról, hogy ezt a nyílt levelet ki­­függeszti? — Nem. Korábbi kapcsola-! tünk, autokratikus vezetési stí­lusa, úgy éreztem, ezt nem te-j szí szükségessé. Pór Vilmos j * Egyébként híreink szerint a Híradó hét vezetője közül pén­teken a hatodik is lemondott :j Kapuvári Gábor rovatvezető.! AZ IFJÚSÁG NEM KELL A PÁRTOKNAK Szombaton kis híján felrobbant a MISZOT Többórás jogvita, bizalmatlanság Demisz-vétókkal A magyar ifjúság helyzete rossz, és minden jel arra utal, hogy az elkövetkező néhány évben még tovább romlik. Hiszen a mai tizenévesek még a régi iskolarendszerből lép­nek ki a nagy betűs életbe, amely viszont már korántsem olyan, mint amilyennek taní­tották. És nincs elegendő la­kás, vannak viszont foglal­koztatási gondok, és van inf­láció is. A ’90-es évek elejé­nek Magyarországán az élet minden területén szűkülő le­hetőségekkel kell számolni; sikert elérni nehéz, szinte le­hetetlen lesz a „statisztikai” fiatal számára. Csakhogy a fiatalok — számszerűit majd kétmillióan — a kudarcokkal terhes átmeneti években is itt élnek majd, ebben az ország­ban, s ha senki sem törődik velük, a gondjaikkal, a hol­napjukkal, félő, hogy fen ékes­től felforgatják a társadalmat. Erre a következtetésre jutott az a kutatócsoport, amely a MISZOT megbízásából elké­szítette az ifjúság helyzetéről szóló legfrissebb jelentést. Kéri László a kutatók nevé­ben szombaton, a MISZOT beszámoló közgyűlésén mind­ehhez hozzátette: az ifjúság képviselete ma egyetlen párt célkitűzései közt sem szere­pel. A közgyűlés a jelentést nem tárgyalta, mivel az, a nyomdai átfutás elhúzódása miatt, ké­sőbb került a szervezetek képviselőinek kezébe. Az el­múlt tizenhárom hónap mun­kájának értékelésén is hamar túljutottak: mindenki elége­detten elkönyvelte, hogy — mint az Stumpf István elnök beszámolójából kitűnt — a szervezet tevékeny részt vál­lalt a korábbi hatalmi rend­szer felbontásában. Ezt követően kellett volna megválasztani a MISZOT új vezérkarát. Csakhogy a De­­misz azzal állt elő, hogy csak azok a szervezetek lehessenek teljes jogú MISZOT-tagok. amelyek bejegyeztették magu­kat a bíróságon, a Demisz ugyanis csak ezekkel hajlandó tárgyalni. Aztán felvetődött, hogy módosítsák a MISZOT alapszabályát, s ellentétben az eddigivel, ezentúl ne csak szervezetek képviselői lehes­senek tisztségviselők, hanem olyan személyek is, akik mö­gött nem áll senki. Egyértel­mű volt, hogy a jelenlévő 25 tagszervezet többsége Stumpf István újraválasztását szeret­te volna elérni — más jelölt egyébiránt nem is volt. Rabi Béla, a Demisz képviselője azonban bejelentette, hogy megvétózza ezt a javaslatot, ha szavazásra kerül a sor. (Meg is tette.) Aztán többórás jogértelme­zési vita következett, ki így, ki úgy forgatta az egyesülési törvény paragrafusait. A he­lyenként személyeskedésektől sem mentes vita végére kide­rült: a Demisz neheztel Stumpf Istvánra, mivel ő — úgy­mond — nyilatkozataiban a maga véleményét mondta, s nem a MISZOT-ét. De más oka is volt a Demisz obstrük­­cióinak. Legalábbis erre utal, hogy Stumpf a vita hevében fontosnak tartotta kijelente­ni: egyik párt színeiben sem indul a márciusi választáso­kon. Igaz, addigra már odáig fajultak a dolgok, hogy töb­ben a Demisz MISZOT^tagsá­­gának megszüntetését is fel­vetették. A bizalmi válság vé­gül is megoldódott. A Demisz ugyanis nem vétózta meg azt a javaslatot, hogy Stumpf Ist­ván legyen az ülés levezető elnöke. Megszavazták, majd felfüggesztették a közgyűlés munkáját, amelyet a tervek szerint február végén foly­tatnak. Addig a MISZOT el­nöki teendőket Stumpf István ügyvezetőként látja el, s min­denki dolgozik a Demisz kez­deményezte alapszabály-mó­dosításon. # Végül is minden jó, ha a vége jó. Szombaton, több mint négyórás szócséplés után, nem omlott össze a MISZOT. Még létezik. Csakhogy e kettőnek vajon tényleg van-e köze egy­máshoz? Fekete Gy. Attila Ismét van képviselője a budapesti 14. választókörzetnek 42,85 százalékos részvétel Győzött a szabad demokraták jelöltje (M unkatársunktól.) Sikeres volt az országgyűlési képviselő pót-pótválasztás szombaton a főváros V. kerü­letében lévő 14. számú válasz­tókörzetben. A második neki­futásra — az első december­ben volt — 7942 választópol­gár, a szavazásra jogosultak 42,85 százaléka végre eldöntöt­te a mandátum sorsát. (A vá­lasztójogi törvény értelmében a második fordulóban a vá­lasztásra jogosultak negyedé­nek az érvényes szavazata is elég lett volna erre.) Várko­­nyi Péter exkülügyminiszter parlamenti képviselői székét a ciklusból még hátralévő idő­re Tamás Gáspár Miklós, a Szabad Demokraták Szövetsé­gének jelöltje foglalhatja el. Az ellenzéki politikus, civil­ben jogfilozófus, az érvényes szavazatok 54,9 százalékát kap­ta. A második Balázs Péter független jelölt lett, 33,61 szá­zalékkal, míg a harmadik he­lyezett Szalma Béla 11,5 szá­zalékot kapott. — Nem vagyok csalódott — válaszolta vasárnap szerkesz­tőségünk kérdésére dr. Balázs Péter. — Már az előjelek sem azt mutatták, hogy nekem áll a zászló vagy akárcsak szoros versenyben maradok majd alul. A választókkal folytatott beszélgetéseim alapján azt már biztosan tudom: aki nem sze­repel a tv képernyőjén, annak nem sok esélye van. Rólam pedig igazán nem lehet azt mondani, hogy a médiák fel­kaptak volna. Még azt a vá­lasztások előtt egy héttel ké­szített riportot sem mutatta be nemzeti médiánk, amelyben Kondor Katalinnal különböző szakmai — értsd banki, kul­túrafinanszírozási — kérdé­sekről beszélgettünk. — És most hogyan tovább? Legfőképpen az érdekelne, hogy indul-e a márciusi vá­lasztásokon? — Tanácstagként folytatom azt a munkát, amit elkezdtem, amellyel az emberek egy ré­szének elnyertem a bizalmát. Továbbra is azon leszek, hogy végre ebben az országban is a kutya csóválja a farkát és ne fordítva. Nem adom fel, és természetesen a márciusi vá­lasztásokon is ringbe szállók. Hiszen — mint azt a mostani végeredmény is bizonyítja — sokan bíznak bennem ... Kemény küzdelem kezdődik Választásra készül a Viharsarok Röviden # Szombaton a Közalkal­mazottak Szakszervezete XI. kongresszusának több mint 300 küldötte többórás heves vita után döntött a Közalkalma­zottak Szakszervezetének meg­szüntetéséről, s egyúttal a rész­vevők megalakították a Köz­­szolgálati Szakszervezetek Szö­vetségét. Az új szakszervezeti szövetség elnökének Szabó Endrét, a Közalkalmazottak Szakszervezetének volt főtit­kárát választották meg. # Horn Gyula külügymi­niszter meghívására vasárnap este kétnapos hivatalos láto­gatásra Budapestre érkezett Jacques Poos, a Luxemburgi Nagyhercegség külügyminisz­tere. # Az Egyetemes Imahét or­szágos megnyitó istentisztele­tét tartották meg a Kálvin téri református templomban va­sárnap este. Az istentisztele­ten részt vett Emilio Castro, az Egyházak Világtanácsának főtitkára, aki Tóth Károly re­formátus püspöknek, a Ma­gyarországi Egyházak ökume­nikus Tanácsa elnökének meg­hívására érkezett hazánkba. Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek és Tóth Ká­roly református püspök hirde­tett igét. (Megyei tudósítónktól.) Aki magyar, velünk tart! r— így fejeződik be az MDF he­lyi szervezetének a ma esti tüntetésre hívó közleménye a részben szlovákok lakta Bé­késcsabán. Az áremelések, a kedvezményes lakáshitelek ka­matadója és a veszteséges vál­lalatok támogatása ellen tilta­kozók a megyei tanács épüle­te elé vonulva követelik majd a rendszerváltást hitelessé te­vő elitváltást, akárcsak a múlt szombaton Szeghalmon meg­rendezett hasonló ellenzéki akción. Tekintettel arra, hogy ez a demonstráció alig két hónap­pal előzi meg az első szabad választásokat, a Magyar Szo­cialista Párt békéscsabai szer­vezete a szombati városi és megyei választási aktívaér'.e­­kezleten úgy foglalt állást, hogy az MDF e megmozdulá­sát olyan választási propa­­gandafogásmak tartja, amely fölöslegesen kelt hangulatot, zavart, és veszélyezteti az át­menet békés jellegét. A magyarországi átalakulás békés jellegét emelte ki leg­főbb történelmi értékként a napjainkban zajló folyamato­kat elemezve az aktívaérte­kezleten mondott beszédében Vastagh Pál, az MSZP orszá­gos vidéki titkára. Kifejtette, hogy ez nagymértékben mú­lott és múlik azon, hogy ezt az átalakulást akarják és akarták, segítették és segítik a szocialisták is. A közelgő választásokról szólva megál­lapította, hogy a tét nemcsak azért óriási, mert kormány­­váltás következik be, hanem mert egyúttal az ország to­vábbfejlődésének iránya is el­dől. Azt is látni kell, hogy a kelet-európai fejlemények fé­nyében külön jelentősége van a magyarországi baloldal tal­pon maradásának. Meruk József, az MSZP vá­lasztási kampányfőnöke a fel­készülési időszak legfonto­sabb tudnivalóiról és teendői­ről adott tájékoztatót, megvi­lágítva, hogy igen kemény küzdelem kezdődik. Ezt már­is igazolja a lehallgatási bot­rány MSZP ellen irányított politikai bombája is. Aláhúz­ta, hogy a csüggedést keltő híresztelések ellenére a párt egyáltalán nem tisztes vere­ségre, hanem győzelemre tö­rekszik, és minden egyéni vá­lasztókörzetben saját jelöltet indít. Békéscsabán a szomba­ti aktívaértekezlet dr. Simon Imrét, az MTA regionális ku­tatások központja alföldi cso­portjának osztályvezetőjét je­lölte. K. E. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék