Népszabadság, 1990. március (48. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-13 / 62. szám
2 NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA Az első nap után javultak Gorbacsov esélyei (Folytatás az 1. oldalról.) bán szólalt fel, valósággal sokkolva a hallgatóságot. Jurij Afanaszjev történész, a párt demokratikus platformjának egyik vezetője, radikális változáspárti. Afanaszjev, tolmácsolva a területközi képviselőcsoport véleményét, elutasította azt a koncepciót, amelyet a reggeli ülésen Lukjanov LT-alelnök terjesztett a kongresszus elé. Az adott helyzetben először a szovjet tagállamok és a központ viszonyát új alapokon rendező szövetségi szerződésre van szükség — mondotta. Ennek alapján, de kizárólag népszavazás által jóváhagyva képzelhető el az elnöki rendszer bevezetése. Ha nem ez történik, akkor a „tömeges terror és az erőszak” Lenin által megteremtett rendszere (amelyet Sztálin és Brezsnyev folytatott) erőre kap, „és mi is ezt a hagyományt folytatjuk majd”. Gorbacsovot személy szerint is keményen elmarasztalta, súlyos és veszélyes hibák elkövetésével vádolva. Szembe kellene nézni az igazsággal, hogy a kommunista eszmék túlhaladottak, hogy a 70 év (a kommunizmus égisze alatt) zsákutcába vezetett — mondotta, de amikor Leninnek tulajdonította a terror és erőszak szisztémáját és eme rendszer folytatójának nevezte a jelenlegi vezetést, a hallgatóság egyes csoportjai körében hangos elégedetlenség tört ki. Az elnöklő Gorbacsov időtúllépésre hivatkozva egyszerűen megvonta a szót Afanaszjevtől. Az elnöki rendszer mellett érvelő hozzászólók többsége az Alekszejev jogász által megfogalmazott formulát emlegette. Az országban a hatalom megbénult, működésképtelen, a régi adminisztratív parancsrendszer már, az új „peresztrojka stílusú irányítás” még nem működik. Ezért kell az „erős kéz”. De ez nem hordozza magában az új személyi kultusz kialakulásának a veszélyét. Figyelemre méltó eleme az érvrendszernek a De Gaulle-párhuzam. Alekszejev hozzászólásában éppúgy fölbukkant, mint a keddi Komszomolszkaja Pravda terjedelmes cikkében. Ez utóbbinak a szerzője képzelt beszélgetést folytatott a francia tábornokelnökkel, jelezve, hogy az 1958-as Franciaország helyzetét (megbénuló parlament, bajok az algériai, indokínai gyarmatbirodalommal) és az 1990- es Szovjetunió pozícióit sok tekintetben hasonlóaknak tartja. A kongresszus szünetében a Népszabadság tudósítója több prominens személyiség folyosói villáminterjúiból a következő körképet látta: Ligacsov PB-tag: Egy erős elnök híve vagyok. Ez fontos lépés lehet a központi hatalom megszilárdításában. Ám mint párttag azt mondom: nagy jelentőségű az államelnök, de az alapvető előremozdító erő az uralkodó kommunista párt, a tanácsrendszer ... Szobcsak ügyvéd, képviselő: Nem szabad kapkodni. Először tisztázni kell a tagállamok és a központ viszonyát. Sok nép, így a litvánok, észtek sorsa függ attól, hogyan dönt a kongresszus... Sztarobojtova asszony, képviselő (területközi csoport): Afanaszjev, tolmácsolva csoportunk álláspontját, taktikai hibákat követett el, összekeverte az ideológiát az államhatalmi kérdésekkel. Gorbacsovot a mi erőfeszítéseink ellenére meg fogják választani. 73 százalékos „igent” kap ... Jurij Afanaszjev: Az elnöki intézmény ellen sokan fognak szavazni, például 50 ukrán képviselő, szibériaiak, a területen kívüli csoport. Ezzel együtt az ellenerők nem lesznek elég számosak, hogy megakadályozzák az elnöki rendszer gorbacsovi elképzelésének győzelmét, Mihail Szergejevics elnöki székbe ültetését... Dunai Péter MTI KÜLFÖLDI KÉPSZOLGÁLA' „SZTÁLIN MOST HALT MEG MÁSODSZOR" Litvánia csak az első a sorban ? Függetlenségi nyilatkozata után vasárnap a vilniusi parlament litván hatáskörbe rendelte az összes kormányhivatalt, az egyéb hivatalokat, a gyárakat és az oktatási intézményeket. Az új litván miniszterelnök, Kazimiera Pruntskene kiemelte egy nyilatkozatában: a litván fennhatóság az Állambiztonsági Bizottság (KGB) litvániai szervezeteire is kiterjed. Vitautas Landsbergis, a parlament újonnan megválasztott elnöke, államfő, vasárnapi sajtóértekezletén bejelentette, hogy levélben kérte Bush amerikai és Mitterrand francia elnöktől a litván függetlenség elismerését. „Más nyugati államokkal is érintkezésbe léptünk függetlenségünk elismertetése ügyében” — tette hozzá. A függetlenné vált litván állam vezetői első sajtónyilatkozataik tanúsága szerint elismerik, hogy a vasárnapi deklarációk akkor válnak kézzelfogható valósággá, ha sikerül megerősíteni őket a Moszkvával folytatandó tárgyalásokon. Algirdas Brazauskas, a Litván KP vezetője egy interjúban utalt arra, hogy a litván függetlenségi nyilatkozat „ragályos” lehet, a Szovjetunió más népeit is hasonló lépésre bátoríthatja. Az amerikai kormány vasárnap felhívta a Szovjetuniót: tartsa tiszteletben a litván nép akaratát. Washington egyúttal a litván kormányt arra figyelmeztette, hogy vegye figyelembe a kisebbség, az orosz lakosság jogait. Kihívás Gorbacsovnak, de kihívás a Nyugatnak is — ezt állapítják meg a hétfői francia lapok a litván parlament döntéséről. Az önállóságról hozott döntés vezető téma a francia tömegtájékoztatásban. A Libération például négy teljes oldalt szentel az erről szóló jelentéseknek, történeti visszatekintéseknek, kommentároknak. A lapok aláhúzzák: a döntésre Gorbacsov hatalomra jutásának ötödik évfordulóján került sor, ráadásul akkor, amikor az SZKP alapvető fontosságú döntések küszöbén áll. „Sztálin most halt meg másodszor” — írja vezércikkében a Le Figaro, amely történelmi jelentőségűnek tekinti a vilniusi elhatározást. „Ez a döntés a hatalmas szovjet birodalom végének kezdetét jelentheti”. A lap — több más francia kommentárhoz hasonlóan — úgy vélekedik, hogy ez láncreakciót indíthat meg, elsősorban a balti köztársaságokban, de a kaukázusi és a közép-ázsiai köztársaságokban is. A Le Quotidien de Paris vezércikke szerint Moszkva ugyan képtelen megfékezni a „deszovjetizálás” folyamatát, de kérdéses, hogy milyen magatartást kell tanúsítania a Nyugatnak, amelynek két változat között kell döntenie. Az egyik: elfogadni és támogatni a népek önrendelkezési jogát, így a litván népet is. A másik viszont Gorbacsov támogatásának feladata. „Ezt a dilemmát nehéz feloldani, annál is inkább, mert az aggodalmaknak e szövedékébe beletartozik a németkérdés is: egy újabb robbanásveszélyes, bizonytalan Európa kérdése” — írja a lap. A L’Humanité azt elemzi, hogy a szétválás megvalósításához legalább öt évre lesz szükség. A Libération azt fejtegeti, hogy Litvánia „az EK balti kisöccse” lehet. „Ez az Európán végigvonuló változási hullám legfotosabb állomása” — jelentette ki Gareth Evans ausztráliai külügyminiszter. Dánia „örömmel üdvözli a balti államokban zajló demokratikus átalakulást, amely lehetővé tette a szabad választásokat” — mondta Uffe Ellemann-Jensen dán külügyminiszter egy hétfői nyilatkozatában. Lengyelországban a Szolidaritás lapja, a Gazeta hétfői száma úgy ítélte meg, hogy a litván függetlenség kimondása Gorbacsov demokratikus átalakítási politikájának „tesztje”. Adam Michnik, a lap főszerkesztője írja: „Mindenekelőtt az öröm érzete tölt el bennünket”. Reményét fejezte ki, hogy a litvánok szabadságvágya nem fog sovinizmust kiváltani„ Nagy-Oroszországban”, s hogy a litván nép nem viseltet majd ellenséges érzületekkel más népekkel szemben, valamint a demokratikus Litván állam biztosítja majd az évszázadok óta litván földön élő lengyelek jogait. (MTI) „Észtország törvénytelen szovjet megszállását” elítélő nyilatkozatot fogadott el vasárnap Észtország Kongresszusa, majd az ENSZ segítségét kérte a kis balti köztársaság „szuverenitásának helyreállításához”. Észtország Kongresszusa egyfajta „párhuzamos parlament”. Az Észt Népfront és más ellenzéki szervezetek kezdeményezésére jött létre szabályos választások útján. Majdnem ötszáz tagját mintegy 550 ezer észt választotta meg. A helyi Legfelsőbb Tanácstól eltérően nem az észt szovjetköztársaság lakosságát,hanem az észt etnikumot képviseli. (AP) A Magyar Demokrata Fórum elnöksége üdvözölte a litván döntést. Mécs Imre, az SZDSZ és a Történelmi Igazságtétel Bizottság nevében táviratban köszöntötte Landsbergis professzort, Litvánia vasárnap megválasztott elnökét és a független Litvánia kikiáltását. (OS) s. 1990. március 13., kedd Tőkés László Washingtonban: A kisebbségi kérdés a demokrácia kérdése (Washingtoni tudósítónktól.) Kettős minőségemben: a Román Nemzeti Egységtanács tagjaként, valamint a két-, két és fél milliós magyar kisebbség képviselőjeként azért jöttem az Egyesült Államokba, hogy támogatást kérjek hazámnak és nemzetiségemnek — mondta hétfői washingtoni sajtóértekezletén Tőkés László. A temesvári református lelkész, akit itt is a magyar kisebbség által elindított romániai felkelés hőseként ismernek, kéthetes észak-amerikai körúton tartózkodik. Vendéglátója, a Magyar Emberi Jogi Alapítvány azt reméli, módja lesz rá, hogy itt Bush elnökkel, Kanadában pedig Mulroney miniszterelnökikel is találkozzék. Csütörtökön záruló washingtoni programjában mindenesetre több i kongresszusi bizottság tagjaival szerepel eszmecsere, szerdán vendégként ő mondja el a törvényhozás ülésének megnyitását megelőző, hagyományos fohászt, csütörtökön pedig — Szűrös Mátyás ideiglenes magyar államfővel együtt — részt vesz a Capitolium épületében felállítandó Kossuth-szobor ünnepélyes felavatásán. Tőkés László, aki mindvégig angolul beszélt, a sajtóértekezleten hangsúlyozta, hogy a kisebbségeknek nem egyszerűen emberi jogait, hanem kollektív jogait is szavatolni kell, ami a demokratizálásnak — más kelet-európai országokban is — központi kérdése. Ebben az összefüggésben említette azt is: fel kívánja hívni az amerikai törvényhozók és kormánytényezők figyelmét, hogy amikor Románia anyagi támogatásáról, így a legnagyobb kedvezményes elbánás megadásáról lesz szó, e kollektív jogok érvényesülését is meg kell vizsgálni, nem csupán a kivándorlás lehetőségét. A The Washington Post szemleírójának arra a kérdésére, hogy vajon a kisebbségi probléma megoldásának nem az lenne-e a legegyszerűbb módja, ha Erdélyt „visszaadnák Magyarországnak”, Tőkés László határozottan azt válaszolta, hogy ez lehetetlen lenne, mert ott a lakosság többsége román. A kisebbségi kérdés — mondta — nem határkérdés, hanem demokráciakérdés, és abban a pillanatban, ha valaki szabadon gyakorolhatja emberi és kollektív kisebbségi jogait, közömbös, hogy melyik ország határain belül él. Határozott igennel válaszolt Tőkés László arra a kérdésre, hogy készülnek-e kollektív erőfeszítéseket tenni az erőszakos asszimiláció jegyében a magyarok lakta vidékekről kitelepített — mindenekelőtt értelmiségi — kisebbségek visszatelepülésének elősegítésére, illetve a magyarok lakta nagy múltú városok elrománosításának megállítására. Utalt rá, hogy e tárgyban Király Károly a bukaresti Nemzetiségügyi Tanácsban memorandumot nyújtott be. Hozzáfűzte, hogy új népszámlálást tart szükségesnek a magyarság tényleges számarányának megállapítására. Egy, a választásokkal kapcsolatos kérdésre Tőkés László úgy nyilatkozott, hogy mivel a hagyományos nagy pártok, mint a Nemzeti Parasztpárt és a Liberális Párt régi nacionalizmusuk jegyében politizálnak, és nem akarják magukat kompromittálni a magyar kisebbség támogatásával, a romániai magyarság számára az a legjobb, ha Iliescuékhoz áll közel, azokhoz az értelmiségiekhez és volt kommunista párttagokhoz, akik decemberben az eredeti Nemzeti Megmentés Frontját létrehozták. Serény Péter lt /A JLLUJ JJJLlUJAiJ ■ Üzenet az NDK szociáldemokratáihoz Március 2-i számunkban adtuk hírül, hogy a Szocialista Párt több tagja a párton belül szociáldemokrata fórumot hozott létre. A fórum a hét végi választások előtt üzenetet intézett az NDK-ban létrejött szociáldemokrata párthoz. Az üzenetben hangsúlyozzák, hogy az NDK-beli szociáldemokraták választási szereplése jóval túlmutat az NDK határain, közvetlenül is hozzájárulhat Kelet-Európában az új baloldal formálódásához, erősödéséhez. „Mindezek miatt számunkra fontos a szociáldemokrácia széles körű térnyerése és megerősödése az NDK-beli választások során. Természetes tehát, hogy mélyen érdekeltek vagyunk pártjuk sikerében. Valljuk és bízunk abban, hogy a szocialista mozgalom erői nemcsak az elvekben, hanem az egymással való kapcsolatukban is a szolidaritás elvéből indulnak ki mind nemzetközi méretekben, mind a nemzeti keretek között” — hangsúlyozza az üzenet. A Mongol Népi Forradalmi Párt KB hétfőn kezdődött ülésén testületileg lemondott a politikai bizottság. Ezt Dzsamibin Batmond, az MNFP főtitkára, az ország államfője jelentette be, aki közölte, hogy április 10-ére összehívták a párt rendkívüli kongresszusát. (TASZSZ) Li Peng kínai miniszterelnök április második felében Moszkvába utazik. Csaknem három évtizede nem járt a Szovjetunióban kínai kormányfő. (AP) Nelson Mandela, a délafrikai fajüldöző rendszer ellen küzdő Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) helyettes elnöke, hétfőn ötnapos látogatásra Svédországba érkezett. A 71 éves, fekete bőrű politikus a svéd kormány tagjaival, valamint az ANC Svédországban gyógykezelt elnökével, Oliver Tambóval folytat tárgyalásokat. (UPI) Stvenéves kényszerpihenő után ismét lovagol a fehér lovas fehér lován. A Litván Köztársaság visszakapta régi, patinás címerét. Viriliniusban — hogy megelőzzék a moszkvai rendkívüli, elnökválasztó kongresszust, és kész helyzet elé állítsák az újsütetű elnököt — villámsebességgel döntöttek a Szovjetunióból való kilépés mellett. Törvényellenesnek minősítették az 1940-es kényszercsatlakozást a Szovjetunióhoz. A függetlenség alapjául ismét az 1918-as deklarációt ismerték el, és visszaállították az 1938- as alkotmányt, érvénytelenítve a jelenlegi szovjet és litván alaptörvényt. Az újjáválasztott Litván Legfelsőbb Tanácsban egyetlen képviselő sem szavazott a függetlenség ellen. Moszkvában, bár saját dolgaikkal, az elnöki rendszer bevezetésével voltak elfoglalva, mégis sokkszerű hatással járt a kilépés híre. Gorbacsov riasztónak és az egész ország helyzetére kihaltnak nevezte a litván honatyák merész döntését. Ám a népképviselői kongresszus munkáját nem akarta a litván ügyek megtárgyalásának mellékvágányára futtatni. Parlamenti és kormánybizottságok elemzik majd a helyzetet, javasolnak lépéseket — zárta le a roppant kényes témát. A hétfői kongresszusi szünetekben a Népszabadság tudósítója részese volt több prominens személyiséggel való beszélgetésnek, amelyeken mindenki a politikai utat emlegette. Sahnazarov, Gorbacsov egyik tanácsadója a litván válság törvényes keretek közötti kezeléséről szólít. Ligacsov nyersebben fogalmazott: „Szó sem lehet harckocsik odaküldéséről. Tudjuk a múlt tapasztalati abból, hogy ezeket a dolgokat nem lehet tankokkal megoldani.” A folyosói pletykák vasárnap éjjeli, hétfő hajnali litván—szovjet titkos csúcstalálkozóról suttognak ... A moszkvai nyugalom megtévesztő. A szovjet főváros még nem mondta ki az utolsó szót a liitvánkérdésben — hangzott egy Sajudis-tisztviselő válasza a Népszabadság hétfői telefonérdeklődésére. Tény, hogy a politikai szándék, az elhatározás kiérlelt, komoly, és maga mögött tudhatja a litván lakosság — s nemcsak a litvánok — döntő többségét. A Sajudis, a nyugati típusú nemzeti-demokratikus fejlődést akaró népfront pozíciói megingathatatlanok. Képviselői az új parlament háromnegyedét alkotják. Mellette egyelőre a második, de jóval kisebb befolyású erőt képviselik a tavaly decemberben megújult, szociáldemokrata programot, a Moszkvától való teljes elszakadást hirdető reformkommunisták. A Moszkva—SZKP platformú, klasszikus kommunista párt Litvániában elenyésző törpemozgalommá satnyutli. Várható, hogy a Sajudus a közeljövőben egy vagy több centralista liberális-demokrata párttá alakul, de ez a helyzetét nem gyengíti. Az elszakadás számtalan gyötrelmes pontja (hadsereg, biztonsági szolgálat, belügy) még tisztázatlan. Csak hosszadalmas tárgyalások deríthetik föl a kiutat. A vilniusiaknak kidolgozott elképzeléseik vannak, de kérdés, Moszkva miként fogadja azokat, minthogy egyelőre a gazdasági kapcsolatok területe is járatlan. A litván parlament különbizottsága nem szépíti a helyzetet. Üzemanyag-szükségletük 97 százaléka a Szovjetunióból kerül ki. Az árak azonban irreálisak. Ezer köbméter gázért 28, egy tonna olajért 30 rubelt fizetnek. Ezek világpiaci ára dollárban: 97, illetve 110. A megoldás? — kérdi munkaokmányuk szerzőgárdája. 1. Viharos tempójú nyugati, korszerű technológiaimport, természetesen jelentős hitelekből finanszírozva. 2. Az alapvető kiviteli piac a Kelet (a Szovjetunió) marad. A litván áruk Nyugaton még nem piacképesek. Egyelőre nyugati vállalatokkal társulva, közös ügyletek formájában igyekeznek a szovjet piacon bent maradni. Aztán fokozatosan irány a Közös Piac. Vajon Moszkva ellenáll-e a kísértésnek, s nem használja-e ki politikai engedmények kikényszerítésére a litván függést? Vilniusban mondják: Moszkvában már tettek ilyen célzásokat. Ám amíg a gazdasági kényszerítő módszerek hatása késleltetett (néhány hónap, esetleg egy év is eltelik, amíg egy olajcsap elzárása éreztetheti a problémákat), addig a politikai döntések villámsebességűek. Az elszakadás akkorra réges-rég befejezett ténnyé szilárdul. A kocka tehát el van vetve. A fehér ló és lovasa, a legendás Vitis kiüget a szövetségi kötelék karámjából. A vágtára csábító, szabad közép-keleteurópai térségekig azonban még sok akadályon kell átugrania. Moszkva, 1990. március. Dunai Péter TUDÓSÍTÓNK KOMMENTÁRJA Mit szól Moszkva? Vitautas Landsbergis-MTI KÜLFÖLDI KÉPSZOLGÁLAT