Népszabadság, 1990. március (48. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-15 / 64. szám

2 NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA A Szovjetuniónak erős elnöke lesz (Folytatás az 1. oldalról.­­vábbiakban a Szovjet elnökét egyébként már népszavazás­sal fogják megválasztani. Szerdán botrányos jelene­tekre került sor a népképvise­lők kongresszusán, ahol egy konzervatív „munkásellenzéki” küldött, Jarin (Dolgozók Egyesített Frontja) a kormány iránti bizalmatlanság ötletét is felvetette. Egy, a pártap­parátust képviselő küldött, Polozkov, durván nekitámadt a területközi reformellenzéki parlamenti csoport több tag­jának. Azzal vádolta őket, hogy közük van az ANT ne­vű állami-szövetkezeti vál­lalkozás sötét ügyeihez (enge­dély nélküli fegyverexport és stratégiai nyersanyagkivitel). A megvádoltak egyiike, Szob­­csak kijelentette, hogy a hír­hedt szövetkezethez nem ne­ki, hanem prominens kor­mányszemélyiségeknek, így Rizskovnak, Vorotnyikovnak, Vlaszovnak (volt szövetségi belügyminiszter, jelenleg az orosz föderáció miniszterelnö­ke) és más magas beosztású­­aknak van közük. Fölrótta to­vábbá Vorotnyikovnak és Vlaszovnak, hogy ugyan oro­szok, mégis Jakutföld, illetve az adigei nemzetiség képvise­lői. Miért veszik el a helyet a valódi jakutoktól és adigerek­­től? — kérdezte. Rizskov in­dulattól el-elcsukló hangon marasztalta el Gorbacsovot, hogy „minek ad szót az ilye­neknek, mint Szobcsak”. Tör­lesztett Szobcsaknak is. Ki­kérte magának, hogy a kor­mányprogramot „nap mint nap” támadják a sajtóban, s a kormány lemondásával fenye­getőzött. A kormány végül vizsgá­latot ígért saját szerepének tisztázására. * Szerda este a Népszabadság tudósítója felhívta Vilniusban Natasa Zdanovicsot, a Szov­­jetszkaja Litva újságíróját, Ri­gában Jans llzinset, a lett rá­dió kommentátorát, Tallinn­ban pedig Virje Trei kisas­­­szonyt, a népfront aktivistá­ját. A litván függetlenedéssel kapcsolatban adott válaszuk­ban mindhármuknál bizonyos távolságtartás érződött. Vilnius: kedden este a tévé által is adott legfelsőbb tanácsi vitán előbb Brazauskas és Landsbergis, majd az általuk vezetett Független Litván Kommunista Párt és a Saju­­dis képviselőcsoportja csapott össze. Az országban bizonyos feszültség érzékelhető. Az em­berek félnek, tömegesen vásá­rolják fel az élelmiszert és más szükséges holmikat. Az ellá­tás egyelőre a korábbi szántó, de mindenki romlásra számít. Folyik az aláírásgyűjtés, hogy ne a Legfelsőbb Tanács, hanem népszavazás döntsön az új lit­ván elnök személyéről. Ha pedig népszavazásra kerül sor, Brazauskas, a független kommunisták vezetője meg­előzheti Landsbergist. Higgad­tabbnak, megfontol­tabbnak tartják, mint a forrófejűnek minősített Sajudis-elnö­köt. Riga: Lettországban a lettek 85 százaléka, a nem lett anya­nyelvűek egyharmada a Szov­jetunióból való kilépés híve, ám a litván ütemet túl gyors­nak tartják. Ugyanakkor ön­érzetesek, és nem hajlandók Moszkvánál kikönyörögni a függetlenséget. A hónap vé­gén, április elején, a válasz­tások után Litvániához ha­sonló helyzet alakulhat ki. Tallinn: A litvánok nem cse­lekedtek helyesen, így nem le­het bánni Moszkvával, a bi­rodalmi központtal. Tárgyal­ni kell folytatva a felkészü­lést a függetlenségre. A litvá­noknak nincs meg az elszaka­dáshoz nélkülözhetetlen önál­ló bank- és pénzrendszerük, közlekedésük. Gorbacsov is rugalmasabb lett. Hétfőn még elutasított mindenféle tárgya­lást a baltiakkal kedd estére viszont már megenyhült,­­kész­nek mutatkozott a tárgyalás­ra. Dunai Péter BEISMERÉS NÉGY NAPPAL AZ NDK-BELI VÁLASZTÁSOK ELŐTT; Spicli volt a jobboldal vezéralakja (Berlini tudósítónktól.) Szorult helyzetbe került négy nappal az első szabad parlamenti választások előtt a kormányon lévő nyugatné­met uniópártok által életre hívott és masszív támogatás­ban részesített konzervatív választási egyesülés, a Szö­vetség Németországért. Vá­lasztási listavezetőjük, a ke­reszténydemokrata irányzatú Demokratikus Ébredés párt­elnöke, Wolfgang Schnur napokon át tartó makacs ta­gadás után végül is elismer­te, hogy éveken át az időköz­ben feloszlatott állambizton­sági minisztérium informáto­­ ra volt. Schnur, i aki a botrány múlt heti kirobbanása óta keringé­si panaszokkal kórházban van és nem mutatkozik a nyilvá­nosság előtt, az adott hely­zetben az egyedül lehetséges konzekvenciát vonta le: szer­dán lemondott pártelnöki tisz­téről. Berlini jelentések sze­rint előzőleg a nyugatnémet CDU két vezetője meglátogat­ta a politikust, és tolmácsolta a párt vezetésének követelé­sét: vonja le a szükséges kö­vetkeztetéseket. Schnur állítólag már hét­főn tájékoztatta informátori múltjáról nyugatnémet párt­fogóit, köztük Helmut Kohlt. Egyebek között arról, hogy — mint azt az ügyet megszel­lőztető rostocki független pol­gári vizsgálócsoport és mások is állították — ellenzéki cso­portokkal foglalkozó helyzet­értékeléseket készített a Sta­si számára, amelynél még diákkorában írásban elköte­lezte magát. Az ügy pikantériája, hogy a botrány kirobbanásakor Schnurnak a nyugatnémet CDU élén álló patrónusai nyilvánosan védelmükbe vet­ték az ügyvédet, és közölték: éveken át rendszeresen in­formálta a nyugatnémet hír­szerzést, és ezzel, úgymond számos NDK-beli ellenzéki helyzetét megkönnyítette. Az érintettek közül néhányan ennek épp az ellenkezőjét ál­lítják, nevezetesen azt, hogy Schnur, aki ellenzékiek vé­delmét is ellátta, összejátszott a Stasival, és megzsarolta ügyfeleit. Berlinben kíváncsian vár­ják, hogyan reagálnak az igen kínos ügyre a bonni uniópár­tok és NDK-beli testvérszer­vezeteik, és hogy a Szövetség Németországért riválisai mi­ként próbálják meg a ma­guk javára fordítani a dol­got a választási kampány hátralévő két napján. A ke­letnémet CDU máris a rugal­mas elszakadás taktikáját al­kalmazza. Első reagálásában közölte: a választási szövet­ség tagjainak saját program­juk és vezéregyéniségeik vannak. A keletnémet szociálde­mokraták vezetőjét „meg­döbbentette” Schnur beisme­rő bejelentése. Böhme leple­zetlen malíciával hozzátette: kíváncsi, hogy a nyugatnémet CDU-CSU vezérkara most mi­ként értékeli saját nyi­latkozatait, amelyekben még napokkal ezelőtt is a becsület bajnokának kiáltotta ki Schnurt. Mások az SPD-től is elvárnák, hogy megkövesse a Demokratikus Szocializmus Pártját, amelyet — a konzer­vatívokkal egy kórusban — azzal vádoltak, hogy ők fab­rikálták a Schnur-ügyet. Egyelőre nem lehet megjó­solni,­­ hogyan befolyásolja a botrány a választók hangula­tát. A Demokratikus Ébredés maga nem számíthatott túl sok szavazatra, a Szövetség Németországért tagjaként azonban vezetői jó pozíciókat remélhettek egy esetleges konzervatív kormányban, így az ügy fő áldozata a jóval erősebb CDU és persze nyu­gatnémet testvérpártja lehet, hasznot pedig elsősorban az SPD húzhat az ügyből. Léderer Pál Ez a plakát már nem plakát. MTI KÜLFÖLDI KÉPSZOLGÁLAT Castro „megmutatja az imperialistáknak” (Havannai tudósítónktól.) Fidel Castro kubai elnök kedden az államtanács épüle­tének főbejáratánál összegyűlt, mintegy negyvenezer fővárosi diák éljenzése közepette beje­lentette: a forradalom nem hajlandó engedményeket ten­ni az imperializmusnak a túl­élés érdekében. „A koncessziók olyan ellen­­forradalmi folyamatokat indí­tanának meg, mint amelyek Kelet-Európában antikommu­­nista kampányba és a forra­dalmi pártok felszámolásába torkolltak” — mondta a szi­getország első számú vezetője. A Kuba-szerte csak „főpa­rancsnokként” emlegetett ál­lamfő úgy értékelte, hogy az adott történelmi pillanatban az Egyesült Államok teljes pro­pagandagépezetét Havanna el­len irányította. A Fehér Ház arra számít — mondta —, hogy meg tudja gyengíteni a forradalmi folyamatot, képes megosztani a lakosságot, el­szigetelni Kubát a kontinens­től, s fölszámolhatja a szocia­lizmust a szigetországban. Castro azon a megemléke­zésen beszélt, amelyet a Batis­­ta diktátor elnöki rezidenciá­ja ellen harminchárom évvel ezelőtt végrehajtott, egyetemi diákok által szervezett fegyve­res támadás évfordulóján ren­deztek Havannában. Egy nap­pal a brazíliai elnöki beikta­tásra való elutazása előtt az államfő úgy értékelte: Latin- Amerika országai — bár elté­rő ideológiai elveket vallanak — azonos problémákkal küsz­ködnek, s ez alapot teremt az együttműködésre. Egyúttal azt a meggyőződését is hangoztat­ta: ha Kuba, a „latin-amerikai függetlenség utolsó védelme­zője” is elesik, az USA annyi­ra sem fogja becsülni a konti­nens országainak államfőit, mint saját polgármestereit. Ma­­ teszik egyébként közzé Santiago de Cuba tartomány egyik apró településén a Ku­bai Kommunista Párt IV. kongresszusának összehívásá­ról szóló kiáltványt. A hely és az időpont megválasztása azért szimbolikus, mert An­­tonio Maceo, a kubai függet­lenségi harc kiemelkedő alak­ja itt, Baraguában hirdette meg 112 évvel ezelőtt híres ,,tiltakozását”, amiért a tízéves háború többi vezetője a füg­getlenség kivívása nélkül­­ is hajlandó volt békét kötni a spanyol gyarmatosítókkal. Nagy Csaba . 1990. március 15., csütörtök Magyar figyelmeztetés az ünnep előestéjén A Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetsége március 15-én az 1848—49-es forradalomra és szabadságharcra emlé­kezve Marosvásárhelyen, Fehéregyházán, Aradon, Csíkszere­dán, Székelykeresztúron és Sepsiszentgyörgyön koszorút he­lyez el. Megbízható információk szerint felelőtlen elemek pro­vokációra, rendbontásra készülnek. Ezért Szokai Imre kül­ügyminiszter-helyettes szerdán a Külügyminisztériumba kéret­te Simion Pop budapesti román nagykövetet, és a magyar kor­mány nevében kérte, tájékoztassa a román kormányt: ma­gyar részről a kapcsolatok új szellemiségének megfelelően számítunk arra, hogy román részről mindent megtesznek a megemlékezések zavartalanságának biztosítására. Biztosak vagyunk abban, hogy a megemlékezők fegyelmezetten és az eseményhez méltó módon kívánják leróni kegyeletüket. A miniszterhelyettes felhívta a figyelmet arra, hogy bármiféle nem kívánatos esemény komoly zavart okozhat a magyar— román kiegyezés és a kétoldalú kapcsolatok rendezésére tett erőfeszítések folyamatában. (MTI) Csiang Cö-min Észak-Koreában Szerdán háromnapos baráti látogatásra Észak-K­oreába ér­kezett Csiang Cö-min, a Kínai KP főtitkára, akiinek ez az el­ső külföldi útja azóta, hogy a múlt év nyarán leváltott Csao Ce-jangtok­ átvette a párt vezetését. Vendéglátója, Kim Ir Szen, a Koreai Munkapárt főtitkára legutóbb a múlt év őszén,­­titokban járt Pek­ingben, ahol aggodalmát fejezte ki a kelet-európai változásokkal kapcsolatban, és egyben Kína tá­mogatását kérte a politikai reformhullám feltartóztatásához. Csiang Cö-min látogatásának különleges aktualitást kölcsö­nöz az a meg nem erősített értesülés, hogy Kim Ir Szen 78. születésnapján, április 15-én át kívánja adni a hatalmat fiá­nak, Kim Dzsong Ilnek, s a visszavonult Teng Hsziao-ping­­hez hasonló szerepet akar játszani Észak-Koreában. Meglepő erősorrend Csehszlovákiában A csehszlovák közvélemény-kutató intézet felmérése sze­rint a Polgári Fórumra és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalomra a feltételezettnél kevesebben, míg a kommunista pártra a feltételezettnél többen szavaznának, ha most tarta­nák a parlamenti választásokat. A demokratikus fordulat ve­zető erejének számító Polgári Fórum és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen együttesen pillanatnyilag 23 százalékra szá­míthatna; a CSKP 13, a Zöld Párt 11, a kereszténydemokrata mozgalom pedig 6 százalékot kapna. (Prágai tudósítónktól.) A Petőfi Sándor és Kos­­­­­suth Lajos nevét viselő szófiai utcák emléktábláinál koszorúzási ünnepséget tartot­tak szerdán a magyar nemzeti ünnep alkalmából. Az ünnep­ségeken részt vettek a Szófiá­ban élő magyarság képviselői. Simics Sándor magyar nagy­követ szerdai fogadásán jelen volt az államhatalom és az al­ternatív politikai csoportosu­lások több ismert személyisé­ge. Sumenben a magyar mis­­­szió képviselői megkoszorúz­ták Kossuth Lajos szobrát. (MTI) • Kovács László külügy­­minisztériumi államtit­kár kedden Koppenhágában megbeszéléseket folytatott a skandináv államok, Izland és Finnország együttműködési szervezetének, az Északi Ta­nácsnak nemzeti képviselőivel, valamint a tanács főtitkárá­val és vezető tisztviselőivel. A magyar politikus ismertette az osztrák, olasz, jugoszláv, ma­gyar regionális együttműködés kezdeti tapasztalatait, az erre az évre tervezett politikai és szakmai programját. (MTI) • Megszületett az első bí­rósági ítélet Csehszlová­kiában a november 17-i prá­gai véres rendőri akció kap­csán. A litomericei katonai bí­róság szerdán Jaroslav Ond­­rán főhadnagyot négy és fél évi börtönre és rangjától való megfosztásra ítélte. Oudrán egy fiatal nőt bántalmazott, aki emiatt agyrázkódással ke­rült kórházba. (Prágai tudósí­tónktól.) • Csődöt mondott a va­sárnapi kolumbiai hely­­hatósági választásokon az or­szágos népesség-nyilvántartó hivatal számítógépes zajösszesítő rendszere. A majd nyolcmillió leadott sza­vazatot ezért az ősi módszer­rel — papíron, kézírással — kell összesíteni. (EFE) • A Szerb Kommunisták Szövetségének keddi központi bizottsági ülésén ja­vaslatot terjesztettek hogy a párt nevét változtas­sák át Szocialista Demokrati­kus Pártra. Az ülésen a név­változásról nem szavaztak, de azt a párt kedden elfogadott új programtervezetével együtt a párttagság elé terjesztik vitára. (Tanjug) • Az új chilei kormány számára nem jelent problémát, hogy Pinochet tá­bornok a hadsereg élén ma­radt — jelentette ki Patricio Aylwin chilei elnök beiktatá­sai utáni első sajtóértekezle­tén Santiagóban. (AFP) szava ­ kényszerházasság ritkán ** sikeres, különösképp, ha az egyik fél csak a „papírért” kívánja a frigyet, míg a másik egy szép gyereket (a politiká­ban: felmutatható eredményt) vár az aktustól. Izraelben szűk 15 hónap kellett ahhoz, hogy a Likud és a Munkapárt máso­dik házasságának — ahogy azt hivatalosan fogalmazzák: a nemzeti egységkormánynak — a változó hazai és nemzetközi feltételek között nyilvánvalóvá váljon a teljes kudarca. Több hónapos „húzd meg — ereszd meg” taktikázás után kedd délben robbantott Jichak Samir kormányfő, amikor — szemben az eredeti „házassági szerződéssel” — egy éles han­gú Peresz-interjúra hivatkozva elcsapta kormányából a mi­niszterelnök-helyettest, pénz­ügyminisztert, a Munkapárt elnökét. Erre tiltakozásul a hat munkapárti miniszter is be­adta lemondását, közölve, hogy két nap múlva, a knesszet csütörtöki ülésén a kormány elleni bizalmatlansági indít­ványra szavaz összes képvise­lőjük — azaz nagy esélye van a Samir-kabinet megbuktatá­sának. Új helyzet állt elő, melyben a két nagy párt a re­latív többség eléréséért ver­seng a vallási pártok kegyei­ért — vagy patthelyzetben jönnek az új választások, ame­lyek többféleképp is átrajzol­hatják az izraeli politikai tér­képet. A konfliktus valódi tartal­mát a két fő erő stratégiai nz­ IZRAEL letkülönbsége adja. Míg a több irányzatból összeállt jobbol­dali nacionalista Likud-tömö­­rülés a jelenlegi status quo, tehát a palesztin térségek meg­szállását kívánja fenntartani a „nagy Izrael” reményében, taktikázva, időt húzva — ad­dig a Munkapárt tenni kíván legalább gesztusszinten az arab—izraeli konfliktus felol­dásáért, akár bizonyos területi engedmények révén is. Ez konkrétan a tárgyalási hajlan­dóságot jelenti, ami nélkülöz­hetetlen Izrael hosszabb távú regionális és nemzetközi érde­kei szolgálatában. A két fő párt közti ellentétet csak to­vább mélyítette a Szovjetunió­ból megindult bevándorlási hullám: előbb-utóbb színt kell vallaniuk a cionista célokhoz való viszonyukról. Míg a Mun­kapárt számára az elsődleges feladat a mind nagyobb szá­mú zsidóság visszatelepítése Izraelbe, ez az esély a Likud­­nak csak újabb érvet ad a „nagy izraeli” elképzelés meg­valósítására, az 1967-ben el­foglalt arab területek teljes bekebelezésére. A keddi összecsapást e fenti dilemma „gyakorlati megfogal­mazódása” kényszerítette ki, nevezetesen a palesztinokkal való tárgyalást sürgető Baker­­terv azon pontja, hogy a pa­lesztin küldöttségben kapjon helyet néhány kelet-(arab)je­­ruzsálemi lakos is, vagy leg­alábbis ottani lakással is ren­delkező ciszjordániai személy. Likud-szempontból ez teljes­séggel elfogadhatatlan, hiszen — tartalmát tekintve — meg­kérdőjelezheti az izraeli pol­gárok többségének szent ügyét, az „örök időkre egyesített Je­ruzsálemet, mint Izrael fővá­rosát”. Nem véletlen, hogy Samirék e mérhetetlen emo­cionális töltéssel bíró részte­rületre igyekeznek terelni a konfliktust, hiszen ekként a Munkapártot a tömegek szint­jén eléggé nehezen megfogal­mazható — és főképp elfogad­ható — magyarázatra kénysze­rítik: számukra sem lehet szó semmiféle alkudozásról sem Jeruzsálem helyzetéről, sem a terroristának hirdetett PFSZ- szel való tárgyalásról. Viszont a palesztin ellenállási szerve­zet valamilyen jóváhagyása nélkül értelmét veszti minden rendezési erőfeszítés, a meg­szállt területek „megválaszta­tása”. A szakítópróba egyúttal mindkét párt számára egyfaj­ta azonosságigazolás is. A Li­­kudban belül kell tartani a Saron vezérletével mindinkább szélsőjobbra (azaz az intifáda radikális „megoldásának” irá­nyába) haladó nem csekély létszámú szárnyat — míg ez munkapárti oldalról a cent­rumszárny erősítését, a nyu­gat-európai és főként amerikai­ kapcsolatok ápolását szorgal­mazó erők támogatását jelenti az erősödő nacionalista lég­körben. Nem véletlen hát, hogy miközben az utóbbi mi­niszterei „antidemokratikus árulással, az izraeli történelem legsötétebb epizódjának elő­idézésével”, sőt „összes ígére­tei elárulásával” vádolják Ji­chak Samirt, ő kedd délután azzal állt az újságírók elé, hogy valójában minden nehéz­ség ellenére híve a nagykoa­líciónak, szeretné, ha folyta­tódna a „nemzeti egység kor­mánya”. Könnyen lehet, hogy az el­hangzott kemény vádak elle­nére hamarosan még létrejön a kompromisszum, hiszen a többség Izraelben ugyanazt vallja, mint Benjámin Netan­­jahu, a Likud egyik felemel­kedő csillaga: „az országnak egy hangon kell beszélnie, ha olyan fontos kérdésekről van szó, melyek a biztonságot (értsd: az ország területét) ha­tározzák meg”. Ilyen platfor­mot, ha nem is könnyen, de lehet találni. Ám az alapkér­désre, az arab—izraeli konf­liktus átfogó rendezésére ez aligha adhat megoldást. Eszes Tibor Szakítópróba elő,

Next