Népszabadság, 1990. március (48. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-15 / 64. szám
2 NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA A Szovjetuniónak erős elnöke lesz (Folytatás az 1. oldalról.vábbiakban a Szovjet elnökét egyébként már népszavazással fogják megválasztani. Szerdán botrányos jelenetekre került sor a népképviselők kongresszusán, ahol egy konzervatív „munkásellenzéki” küldött, Jarin (Dolgozók Egyesített Frontja) a kormány iránti bizalmatlanság ötletét is felvetette. Egy, a pártapparátust képviselő küldött, Polozkov, durván nekitámadt a területközi reformellenzéki parlamenti csoport több tagjának. Azzal vádolta őket, hogy közük van az ANT nevű állami-szövetkezeti vállalkozás sötét ügyeihez (engedély nélküli fegyverexport és stratégiai nyersanyagkivitel). A megvádoltak egyiike, Szobcsak kijelentette, hogy a hírhedt szövetkezethez nem neki, hanem prominens kormányszemélyiségeknek, így Rizskovnak, Vorotnyikovnak, Vlaszovnak (volt szövetségi belügyminiszter, jelenleg az orosz föderáció miniszterelnöke) és más magas beosztásúaknak van közük. Fölrótta továbbá Vorotnyikovnak és Vlaszovnak, hogy ugyan oroszok, mégis Jakutföld, illetve az adigei nemzetiség képviselői. Miért veszik el a helyet a valódi jakutoktól és adigerektől? — kérdezte. Rizskov indulattól el-elcsukló hangon marasztalta el Gorbacsovot, hogy „minek ad szót az ilyeneknek, mint Szobcsak”. Törlesztett Szobcsaknak is. Kikérte magának, hogy a kormányprogramot „nap mint nap” támadják a sajtóban, s a kormány lemondásával fenyegetőzött. A kormány végül vizsgálatot ígért saját szerepének tisztázására. * Szerda este a Népszabadság tudósítója felhívta Vilniusban Natasa Zdanovicsot, a Szovjetszkaja Litva újságíróját, Rigában Jans llzinset, a lett rádió kommentátorát, Tallinnban pedig Virje Trei kisasszonyt, a népfront aktivistáját. A litván függetlenedéssel kapcsolatban adott válaszukban mindhármuknál bizonyos távolságtartás érződött. Vilnius: kedden este a tévé által is adott legfelsőbb tanácsi vitán előbb Brazauskas és Landsbergis, majd az általuk vezetett Független Litván Kommunista Párt és a Sajudis képviselőcsoportja csapott össze. Az országban bizonyos feszültség érzékelhető. Az emberek félnek, tömegesen vásárolják fel az élelmiszert és más szükséges holmikat. Az ellátás egyelőre a korábbi szántó, de mindenki romlásra számít. Folyik az aláírásgyűjtés, hogy ne a Legfelsőbb Tanács, hanem népszavazás döntsön az új litván elnök személyéről. Ha pedig népszavazásra kerül sor, Brazauskas, a független kommunisták vezetője megelőzheti Landsbergist. Higgadtabbnak, megfontoltabbnak tartják, mint a forrófejűnek minősített Sajudis-elnököt. Riga: Lettországban a lettek 85 százaléka, a nem lett anyanyelvűek egyharmada a Szovjetunióból való kilépés híve, ám a litván ütemet túl gyorsnak tartják. Ugyanakkor önérzetesek, és nem hajlandók Moszkvánál kikönyörögni a függetlenséget. A hónap végén, április elején, a választások után Litvániához hasonló helyzet alakulhat ki. Tallinn: A litvánok nem cselekedtek helyesen, így nem lehet bánni Moszkvával, a birodalmi központtal. Tárgyalni kell folytatva a felkészülést a függetlenségre. A litvánoknak nincs meg az elszakadáshoz nélkülözhetetlen önálló bank- és pénzrendszerük, közlekedésük. Gorbacsov is rugalmasabb lett. Hétfőn még elutasított mindenféle tárgyalást a baltiakkal kedd estére viszont már megenyhült,késznek mutatkozott a tárgyalásra. Dunai Péter BEISMERÉS NÉGY NAPPAL AZ NDK-BELI VÁLASZTÁSOK ELŐTT; Spicli volt a jobboldal vezéralakja (Berlini tudósítónktól.) Szorult helyzetbe került négy nappal az első szabad parlamenti választások előtt a kormányon lévő nyugatnémet uniópártok által életre hívott és masszív támogatásban részesített konzervatív választási egyesülés, a Szövetség Németországért. Választási listavezetőjük, a kereszténydemokrata irányzatú Demokratikus Ébredés pártelnöke, Wolfgang Schnur napokon át tartó makacs tagadás után végül is elismerte, hogy éveken át az időközben feloszlatott állambiztonsági minisztérium informáto ra volt. Schnur, i aki a botrány múlt heti kirobbanása óta keringési panaszokkal kórházban van és nem mutatkozik a nyilvánosság előtt, az adott helyzetben az egyedül lehetséges konzekvenciát vonta le: szerdán lemondott pártelnöki tisztéről. Berlini jelentések szerint előzőleg a nyugatnémet CDU két vezetője meglátogatta a politikust, és tolmácsolta a párt vezetésének követelését: vonja le a szükséges következtetéseket. Schnur állítólag már hétfőn tájékoztatta informátori múltjáról nyugatnémet pártfogóit, köztük Helmut Kohlt. Egyebek között arról, hogy — mint azt az ügyet megszellőztető rostocki független polgári vizsgálócsoport és mások is állították — ellenzéki csoportokkal foglalkozó helyzetértékeléseket készített a Stasi számára, amelynél még diákkorában írásban elkötelezte magát. Az ügy pikantériája, hogy a botrány kirobbanásakor Schnurnak a nyugatnémet CDU élén álló patrónusai nyilvánosan védelmükbe vették az ügyvédet, és közölték: éveken át rendszeresen informálta a nyugatnémet hírszerzést, és ezzel, úgymond számos NDK-beli ellenzéki helyzetét megkönnyítette. Az érintettek közül néhányan ennek épp az ellenkezőjét állítják, nevezetesen azt, hogy Schnur, aki ellenzékiek védelmét is ellátta, összejátszott a Stasival, és megzsarolta ügyfeleit. Berlinben kíváncsian várják, hogyan reagálnak az igen kínos ügyre a bonni uniópártok és NDK-beli testvérszervezeteik, és hogy a Szövetség Németországért riválisai miként próbálják meg a maguk javára fordítani a dolgot a választási kampány hátralévő két napján. A keletnémet CDU máris a rugalmas elszakadás taktikáját alkalmazza. Első reagálásában közölte: a választási szövetség tagjainak saját programjuk és vezéregyéniségeik vannak. A keletnémet szociáldemokraták vezetőjét „megdöbbentette” Schnur beismerő bejelentése. Böhme leplezetlen malíciával hozzátette: kíváncsi, hogy a nyugatnémet CDU-CSU vezérkara most miként értékeli saját nyilatkozatait, amelyekben még napokkal ezelőtt is a becsület bajnokának kiáltotta ki Schnurt. Mások az SPD-től is elvárnák, hogy megkövesse a Demokratikus Szocializmus Pártját, amelyet — a konzervatívokkal egy kórusban — azzal vádoltak, hogy ők fabrikálták a Schnur-ügyet. Egyelőre nem lehet megjósolni, hogyan befolyásolja a botrány a választók hangulatát. A Demokratikus Ébredés maga nem számíthatott túl sok szavazatra, a Szövetség Németországért tagjaként azonban vezetői jó pozíciókat remélhettek egy esetleges konzervatív kormányban, így az ügy fő áldozata a jóval erősebb CDU és persze nyugatnémet testvérpártja lehet, hasznot pedig elsősorban az SPD húzhat az ügyből. Léderer Pál Ez a plakát már nem plakát. MTI KÜLFÖLDI KÉPSZOLGÁLAT Castro „megmutatja az imperialistáknak” (Havannai tudósítónktól.) Fidel Castro kubai elnök kedden az államtanács épületének főbejáratánál összegyűlt, mintegy negyvenezer fővárosi diák éljenzése közepette bejelentette: a forradalom nem hajlandó engedményeket tenni az imperializmusnak a túlélés érdekében. „A koncessziók olyan ellenforradalmi folyamatokat indítanának meg, mint amelyek Kelet-Európában antikommunista kampányba és a forradalmi pártok felszámolásába torkolltak” — mondta a szigetország első számú vezetője. A Kuba-szerte csak „főparancsnokként” emlegetett államfő úgy értékelte, hogy az adott történelmi pillanatban az Egyesült Államok teljes propagandagépezetét Havanna ellen irányította. A Fehér Ház arra számít — mondta —, hogy meg tudja gyengíteni a forradalmi folyamatot, képes megosztani a lakosságot, elszigetelni Kubát a kontinenstől, s fölszámolhatja a szocializmust a szigetországban. Castro azon a megemlékezésen beszélt, amelyet a Batista diktátor elnöki rezidenciája ellen harminchárom évvel ezelőtt végrehajtott, egyetemi diákok által szervezett fegyveres támadás évfordulóján rendeztek Havannában. Egy nappal a brazíliai elnöki beiktatásra való elutazása előtt az államfő úgy értékelte: Latin- Amerika országai — bár eltérő ideológiai elveket vallanak — azonos problémákkal küszködnek, s ez alapot teremt az együttműködésre. Egyúttal azt a meggyőződését is hangoztatta: ha Kuba, a „latin-amerikai függetlenség utolsó védelmezője” is elesik, az USA annyira sem fogja becsülni a kontinens országainak államfőit, mint saját polgármestereit. Ma teszik egyébként közzé Santiago de Cuba tartomány egyik apró településén a Kubai Kommunista Párt IV. kongresszusának összehívásáról szóló kiáltványt. A hely és az időpont megválasztása azért szimbolikus, mert Antonio Maceo, a kubai függetlenségi harc kiemelkedő alakja itt, Baraguában hirdette meg 112 évvel ezelőtt híres ,,tiltakozását”, amiért a tízéves háború többi vezetője a függetlenség kivívása nélkül is hajlandó volt békét kötni a spanyol gyarmatosítókkal. Nagy Csaba . 1990. március 15., csütörtök Magyar figyelmeztetés az ünnep előestéjén A Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetsége március 15-én az 1848—49-es forradalomra és szabadságharcra emlékezve Marosvásárhelyen, Fehéregyházán, Aradon, Csíkszeredán, Székelykeresztúron és Sepsiszentgyörgyön koszorút helyez el. Megbízható információk szerint felelőtlen elemek provokációra, rendbontásra készülnek. Ezért Szokai Imre külügyminiszter-helyettes szerdán a Külügyminisztériumba kérette Simion Pop budapesti román nagykövetet, és a magyar kormány nevében kérte, tájékoztassa a román kormányt: magyar részről a kapcsolatok új szellemiségének megfelelően számítunk arra, hogy román részről mindent megtesznek a megemlékezések zavartalanságának biztosítására. Biztosak vagyunk abban, hogy a megemlékezők fegyelmezetten és az eseményhez méltó módon kívánják leróni kegyeletüket. A miniszterhelyettes felhívta a figyelmet arra, hogy bármiféle nem kívánatos esemény komoly zavart okozhat a magyar— román kiegyezés és a kétoldalú kapcsolatok rendezésére tett erőfeszítések folyamatában. (MTI) Csiang Cö-min Észak-Koreában Szerdán háromnapos baráti látogatásra Észak-Koreába érkezett Csiang Cö-min, a Kínai KP főtitkára, akiinek ez az első külföldi útja azóta, hogy a múlt év nyarán leváltott Csao Ce-jangtok átvette a párt vezetését. Vendéglátója, Kim Ir Szen, a Koreai Munkapárt főtitkára legutóbb a múlt év őszén,titokban járt Pekingben, ahol aggodalmát fejezte ki a kelet-európai változásokkal kapcsolatban, és egyben Kína támogatását kérte a politikai reformhullám feltartóztatásához. Csiang Cö-min látogatásának különleges aktualitást kölcsönöz az a meg nem erősített értesülés, hogy Kim Ir Szen 78. születésnapján, április 15-én át kívánja adni a hatalmat fiának, Kim Dzsong Ilnek, s a visszavonult Teng Hsziao-pinghez hasonló szerepet akar játszani Észak-Koreában. Meglepő erősorrend Csehszlovákiában A csehszlovák közvélemény-kutató intézet felmérése szerint a Polgári Fórumra és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalomra a feltételezettnél kevesebben, míg a kommunista pártra a feltételezettnél többen szavaznának, ha most tartanák a parlamenti választásokat. A demokratikus fordulat vezető erejének számító Polgári Fórum és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen együttesen pillanatnyilag 23 százalékra számíthatna; a CSKP 13, a Zöld Párt 11, a kereszténydemokrata mozgalom pedig 6 százalékot kapna. (Prágai tudósítónktól.) A Petőfi Sándor és Kossuth Lajos nevét viselő szófiai utcák emléktábláinál koszorúzási ünnepséget tartottak szerdán a magyar nemzeti ünnep alkalmából. Az ünnepségeken részt vettek a Szófiában élő magyarság képviselői. Simics Sándor magyar nagykövet szerdai fogadásán jelen volt az államhatalom és az alternatív politikai csoportosulások több ismert személyisége. Sumenben a magyar misszió képviselői megkoszorúzták Kossuth Lajos szobrát. (MTI) • Kovács László külügyminisztériumi államtitkár kedden Koppenhágában megbeszéléseket folytatott a skandináv államok, Izland és Finnország együttműködési szervezetének, az Északi Tanácsnak nemzeti képviselőivel, valamint a tanács főtitkárával és vezető tisztviselőivel. A magyar politikus ismertette az osztrák, olasz, jugoszláv, magyar regionális együttműködés kezdeti tapasztalatait, az erre az évre tervezett politikai és szakmai programját. (MTI) • Megszületett az első bírósági ítélet Csehszlovákiában a november 17-i prágai véres rendőri akció kapcsán. A litomericei katonai bíróság szerdán Jaroslav Ondrán főhadnagyot négy és fél évi börtönre és rangjától való megfosztásra ítélte. Oudrán egy fiatal nőt bántalmazott, aki emiatt agyrázkódással került kórházba. (Prágai tudósítónktól.) • Csődöt mondott a vasárnapi kolumbiai helyhatósági választásokon az országos népesség-nyilvántartó hivatal számítógépes zajösszesítő rendszere. A majd nyolcmillió leadott szavazatot ezért az ősi módszerrel — papíron, kézírással — kell összesíteni. (EFE) • A Szerb Kommunisták Szövetségének keddi központi bizottsági ülésén javaslatot terjesztettek hogy a párt nevét változtassák át Szocialista Demokratikus Pártra. Az ülésen a névváltozásról nem szavaztak, de azt a párt kedden elfogadott új programtervezetével együtt a párttagság elé terjesztik vitára. (Tanjug) • Az új chilei kormány számára nem jelent problémát, hogy Pinochet tábornok a hadsereg élén maradt — jelentette ki Patricio Aylwin chilei elnök beiktatásai utáni első sajtóértekezletén Santiagóban. (AFP) szava kényszerházasság ritkán ** sikeres, különösképp, ha az egyik fél csak a „papírért” kívánja a frigyet, míg a másik egy szép gyereket (a politikában: felmutatható eredményt) vár az aktustól. Izraelben szűk 15 hónap kellett ahhoz, hogy a Likud és a Munkapárt második házasságának — ahogy azt hivatalosan fogalmazzák: a nemzeti egységkormánynak — a változó hazai és nemzetközi feltételek között nyilvánvalóvá váljon a teljes kudarca. Több hónapos „húzd meg — ereszd meg” taktikázás után kedd délben robbantott Jichak Samir kormányfő, amikor — szemben az eredeti „házassági szerződéssel” — egy éles hangú Peresz-interjúra hivatkozva elcsapta kormányából a miniszterelnök-helyettest, pénzügyminisztert, a Munkapárt elnökét. Erre tiltakozásul a hat munkapárti miniszter is beadta lemondását, közölve, hogy két nap múlva, a knesszet csütörtöki ülésén a kormány elleni bizalmatlansági indítványra szavaz összes képviselőjük — azaz nagy esélye van a Samir-kabinet megbuktatásának. Új helyzet állt elő, melyben a két nagy párt a relatív többség eléréséért verseng a vallási pártok kegyeiért — vagy patthelyzetben jönnek az új választások, amelyek többféleképp is átrajzolhatják az izraeli politikai térképet. A konfliktus valódi tartalmát a két fő erő stratégiai nz IZRAEL letkülönbsége adja. Míg a több irányzatból összeállt jobboldali nacionalista Likud-tömörülés a jelenlegi status quo, tehát a palesztin térségek megszállását kívánja fenntartani a „nagy Izrael” reményében, taktikázva, időt húzva — addig a Munkapárt tenni kíván legalább gesztusszinten az arab—izraeli konfliktus feloldásáért, akár bizonyos területi engedmények révén is. Ez konkrétan a tárgyalási hajlandóságot jelenti, ami nélkülözhetetlen Izrael hosszabb távú regionális és nemzetközi érdekei szolgálatában. A két fő párt közti ellentétet csak tovább mélyítette a Szovjetunióból megindult bevándorlási hullám: előbb-utóbb színt kell vallaniuk a cionista célokhoz való viszonyukról. Míg a Munkapárt számára az elsődleges feladat a mind nagyobb számú zsidóság visszatelepítése Izraelbe, ez az esély a Likudnak csak újabb érvet ad a „nagy izraeli” elképzelés megvalósítására, az 1967-ben elfoglalt arab területek teljes bekebelezésére. A keddi összecsapást e fenti dilemma „gyakorlati megfogalmazódása” kényszerítette ki, nevezetesen a palesztinokkal való tárgyalást sürgető Bakerterv azon pontja, hogy a palesztin küldöttségben kapjon helyet néhány kelet-(arab)jeruzsálemi lakos is, vagy legalábbis ottani lakással is rendelkező ciszjordániai személy. Likud-szempontból ez teljességgel elfogadhatatlan, hiszen — tartalmát tekintve — megkérdőjelezheti az izraeli polgárok többségének szent ügyét, az „örök időkre egyesített Jeruzsálemet, mint Izrael fővárosát”. Nem véletlen, hogy Samirék e mérhetetlen emocionális töltéssel bíró részterületre igyekeznek terelni a konfliktust, hiszen ekként a Munkapártot a tömegek szintjén eléggé nehezen megfogalmazható — és főképp elfogadható — magyarázatra kényszerítik: számukra sem lehet szó semmiféle alkudozásról sem Jeruzsálem helyzetéről, sem a terroristának hirdetett PFSZ- szel való tárgyalásról. Viszont a palesztin ellenállási szervezet valamilyen jóváhagyása nélkül értelmét veszti minden rendezési erőfeszítés, a megszállt területek „megválasztatása”. A szakítópróba egyúttal mindkét párt számára egyfajta azonosságigazolás is. A Likudban belül kell tartani a Saron vezérletével mindinkább szélsőjobbra (azaz az intifáda radikális „megoldásának” irányába) haladó nem csekély létszámú szárnyat — míg ez munkapárti oldalról a centrumszárny erősítését, a nyugat-európai és főként amerikai kapcsolatok ápolását szorgalmazó erők támogatását jelenti az erősödő nacionalista légkörben. Nem véletlen hát, hogy miközben az utóbbi miniszterei „antidemokratikus árulással, az izraeli történelem legsötétebb epizódjának előidézésével”, sőt „összes ígéretei elárulásával” vádolják Jichak Samirt, ő kedd délután azzal állt az újságírók elé, hogy valójában minden nehézség ellenére híve a nagykoalíciónak, szeretné, ha folytatódna a „nemzeti egység kormánya”. Könnyen lehet, hogy az elhangzott kemény vádak ellenére hamarosan még létrejön a kompromisszum, hiszen a többség Izraelben ugyanazt vallja, mint Benjámin Netanjahu, a Likud egyik felemelkedő csillaga: „az országnak egy hangon kell beszélnie, ha olyan fontos kérdésekről van szó, melyek a biztonságot (értsd: az ország területét) határozzák meg”. Ilyen platformot, ha nem is könnyen, de lehet találni. Ám az alapkérdésre, az arab—izraeli konfliktus átfogó rendezésére ez aligha adhat megoldást. Eszes Tibor Szakítópróba elő,