Népszabadság, 1990. május (48. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-19 / 116. szám

NÉPSZABADSÁG - HÉTVÉGE 1990. május 19., szombat 99A születések száma évente 1 fő” Szemelvények­­falugondnoki pályázatokból Ami itt következik, az igazi szociográfia, tele tényekkel és érzelmek­kel, életviszonyok száraz adataival és vágyakról szóló híradással, burkolt vagy nyílt társadalombírálattal. Szelídségével és monoton egyhangúságá­val is felkavaró betűerdő. Nem szociológus, nem szépíró, nem is publi­cista vagy más írástudó vetette papírra, hanem az élet maga. Azoknak az 500 lelket sem számláló falvaknak az élete, amelyekből 122 van Borsod- Abaúj-Zemplén megyében, ahol a pályázatot a megyei tanács kiírta 122 falu, 33 686 ember. Főként öreg­ember. „A születések száma évente egy fő.” „Az 1990—91-es tanévben 1 fő első osztályos tanuló lesz.” Ez ésszel felérhetetlen: mindenből egy vagy egy sem. Mint ahogy az is fel­­érhetetlen ésszel, hogyan birkózik meg a mindennapos gondokkal a 60 lakos Tornabarakonyban, a 48 ember Debréten vagy a 30 Simán, a 28 lélek Tornakápolnán vagy a 21 Gagyapátiban. A kiírásra 27 érvényes pályázat érkezett, olyan falvakból, ahol akadt ember, aki falugondnok lehet. A sze­melvények nem állnak össze irodalmiaskodó felépítménnyé, egyhangúan sorjáznak. Köpésüket egyszer csak abbahagytam — terjedelmi okokból. Aradi Mária Férjem erdész. Nagyon szeretjük a természetet és a falusi életet. Tisz­tában vagyok a falu jelenlegi gond­jaival, bajaival és vannak terveim a jövőre nézve. Regéc kis létszámú település, a la­kosság mindössze 134 fő. Sok az idős, egyedülálló ember. Az elmúlt pár évtized elhibázott településfejleszté­si, közigazgatási és gazdasági politi­kája kizsigerelte falvainkat, így a fiatalok elvándoroltak. Az itt élők­nek vissza kell adnunk a kezdemé­nyezés jogát, a hitüket, az önbizal­mukat és az önbecsülésüket. A falu lakossága hisz abban, hogy meg le­het még állítani a hanyatlást. A leg­idősebb embertől a legfiatalabbig mindenki azon van, hogy ne csak szinten tartsuk a település életszín­vonalát, de javítsunk is rajta. Eddig is megtettem minden tőlem telhetőt, s ezután még többet szeret­nék tenni. Harcoltam azért, hogy le­gyen az óvodásoknak egy autóbusz, amivel bejárnak Vilmányba min­den áldott nap. Sikerült, csak sajnos a busz állandóan rossz. Az a cél, hogy minél kevesebbet utazzanak a gye­rekek, ne naponta 50 km-t, és visz­­szahozzák a településre az iskolát, ha mód és lehetőség van rá. Ha reg­gel 7 órakor felteszem a gyereket a buszra, 8 óráig, fél 9-ig utazik, mire beér a körzeti iskolába vagy pedig az óvodába. Ezek után még várjuk el a gyermektől, hogy oda tudjon fi­gyelni az órán, és jól is tanuljon? Tudom, hogy van lehetőség arra, hogy legyen iskola a közelben. Re­­gécen ugyan nem, de a szomszéd fa­luban igen. A három faluban van annyi gyermek, hogy beindulhasson az oktatás. A falugondnoki állás megoldható­vá tenné a következő gondokat is: — Az idős emberek gyógyszer­­ellátását le lehetne bonyolítani zök­kenőmentesen. — Az orvossal felvennénk a kap­csolatot, jelenleg a faluban egyszer van rendelés egy héten, de az is aka­dozik. Van, amikor hetekig ki sem jön az orvos, hacsak nem hívják. Az ügyelet is messze van, Göncön. Volt rá példa, hogy sürgős esetben az egész környéken nem volt található egy orvos sem. Gondot okoz a közle­kedés is. Az ellátóközpontok nehe­zen közelíthetők meg. Vagy a busz nem éri el a vonatot, vagy fordítva.­­ A falugondnoki rendszer lehe­tővé tenné, hogy az áru- és személy­­szállítást meg tudjuk oldani. Az éle­lem házhoz szállítása nagyon sok embernek nyújtana segítséget. — Igény szerint megszerveznénk a színházlátogatásokat is. A faluban van könyvtár, de nem működik. Bő­­vítenénk a könyvkészletet, kölcsö­nözni lehetne a könyveket, esetleg igény szerint a könyvárusítást is megoldanánk. — A hivatalos ügyek intézésében eddig is sokat segítettem. De úgy érzem, még több segítségre van szük­ségük az itt élőknek. — Meg kell oldani a turisztikai lehetőségek fejlesztését is. A kör­nyezeti adottságok és a természei szépségek, a regéci várrom sok tu­ristát vonz, akik meglepetve látják, hogy ebben a faluban csak egy ve­gyesbolt és italbolt szolgálja az el­látást. Napközben még egy pohár vízhez is nehezen jutnak.­­ Legyen munkahelyteremtő és vállalkozásélénkítő a gazdaság, hogy meg tudjuk teremteni az itt élők lét­­biztonságát. De a faluban nincs ter­ménytároló sem, a boltban pedig csak tápot lehet venni időközön­ként. Meg tudjuk oldani, hogy ne kelljen az idős embereknek mindig másnak könyörögniük, hogy hozza­nak egy zsák búzát. A második világháború utáni évek­ben mintegy 360-an laktak itt, 60—70 gyermek járt iskolába. Az itt élők a föld- és az erdőművelésből keresték ki a mindennapi kenyerüket. Ezzel szemben ma 99 lakosa van Mogyo­róskának, 3 gyermek jár iskolába, ők felső tagozatosok. Tőlük fiatalabb gyermek csak a pásztorembernél és nálunk van. A fiatal korosztály hiányzik, továbbtanulva munkahely hiányában városokba, távoli telepü­lésekre költöznek. A falu legfiata­labb férfi tagja túl van az 50. esz­tendőn. Sok a magányos, idős em­ber, aggkorban élő házaspár. Az el­hanyagolt vidék hátrányait szenve­dik, pedig életüket gyermekek neve­lésében és az ország számára is hasz­nos mezőgazdasági munkában töl­tötték. Orvosi ellátás hetente egy alka­lommal van. Ha valaki más napon betegszik meg, el kell utaznia a 11 km-re levő orvoshoz, kivizsgálásra és terápiás kezelésre pedig 25—50 km-re levő városokba, esetleg Mis­kolcra. Orvosi ügyelet munkaidő után Göncön van, de sokszor az or­vos a nagy terület miatt elérhetet­len. Az sem ritka, hogy egyáltalán nem lehet értesíteni az ügyeletet, mert a telefon nem működik. Ilyen­kor csak személyesen lehet felke­resni a szolgálatban levő orvost, bár az is majdnem lehetetlen, mert csak két személygépkocsi van a faluban. Hiányos a kereskedelmi ellátás, a művelődési házat be kellett zárni, mert a kis létszám miatt a működ­tetése gazdaságtalan lenne. Ezt az ál­lapotot azért elemeztem, mert így láthatóvá válik az itt élők hátrányos helyzete. Ezen szeretnék javítani. Községünk, Háromhuta közigazga­tásilag az Erdőhorváti Községi Közös Tanácshoz tartozik, mely települé­sünktől 13 km-re székel. Óhuta, Kö­zéphuta és Újhuta összlakossága 230 fő, többségükben öreg nyugdíjasok. Bizonyítja ezt az a tény, hogy Há­romhután egy 30 éven aluli házas­pár lakik. Az általános iskola alsó tagozata is szünetel 1988-tól­, mert kevés a gyerek. A helybeli munka­­lehetőség hiánya miatt a lakosság létszáma továbbra is csökken. A község infrastruktúráját településen­ként egy-egy vegyesbolt jellemzi, melyekbe a tej­kenyér is csak két­naponta érkezik. A tartós használa­ti cikkeket a lakosság legközelebb 30 km-re, Sárospatakon szerezheti be. Közmű a közvilágítástól elte­kintve egyik településen sincs. A körzeti orvos Erdőhorvátiban ren­del, gyógyszertár legközelebb Tolcs­­ván. Háromhutától 17 km-re van, az állatorvos pedig olaszliszkai lakos (20 km). Közművelődési és sporto­lási igényei a településnek minimá­lisak, tekintettel az idős lakosságra, amelynek a megélhetés biztosítása az alapvető gondja, így a szórako­zásra sem ideje, sem pénze nincs. Gagybátor község ún. zsákos tele­pülés, átmenő közútja nincs. A szék­helyközségtől, Felsővadásztól 15 km­­re van. Lassan néptelenedő, gyorsan öregedő község, a csereháti telepü­lések között is igen hátrányos hely­zetű. A tanácsok megalakulásától kezdve 1973-ig önálló tanácsa volt, majd előbb Gagyvendégi, később pe­dig a Felsővadász Községi Közös Tanács társközsége lett. A községnek elfogadhatatlan a közlekedése. Ez előbb Encs felé volt szervezve, majd pedig az 1979-ben történt tanácsegyesülés után Felső­vadász—Szikszó felé történt némi módosítás. Így alakult ki az a tart­hatatlan helyzet, hogy jelenleg sem Encs, sem Felsővadász-Szikszó irá­nyába nincs megfelelő közlekedés. Iskolai szünetben pl. Felsővadászra egyáltalán nincs közlekedés. A köz­ség szolgáltatással való ellátása el­fogadhatatlan. Az orvosi rendelő és a körzeti általános iskola Felsővadá­szon van. Gyógyszertár Encsen, Krasznokvajdán, Homrogdon és Szikszón található, de autóbusszal egy-egy recept kiváltása egész na­pot vesz igénybe. A község fogászati ellátás szempontjából Baktakékhez tartozik, de erre sincs megoldva a közlekedés. A gyermekek a felsőva­dászi körzeti iskolába járnak, és szinte kötelező nekik a napközi igénybevétele, mert napközben nem tudnak hazautazni. A fentieken kí­vül nagyon sok gondja van a köz­ségnek, amiknek megoldásában tud­na segíteni a falugondnok. Tornaszentjakab a megye gazda­ságilag elmaradott térségeihez tar­tozik, közvetlenül a csehszlovák ha­tár mentén található. A csereháti társközségben lakó, mintegy 340 em­ber számára az alapellátást nyújtó szolgáltatások közül mindössze a kereskedelmi egység, a posta és a fiókkönyvtár található meg helyben. Egészségügyi alapellátásban a 6 km-re levő Hidvégardón, vagy az 50 km-re levő Edelényben részesül­hetnek a betegek. Az orvos által fel­írt gyógyszert pedig a 20 km-re levő bódvaszilasi gyógyszertárban vált­hatják ki. A tanács székhelye Hid­­végardóban, az áfész központja és a tsz központja Bódvaszilason van. A községben 1969-től nincs iskolai ta­nítás, így a gyermekek — az óvodá­sok is — Hidvégardóba kénytelenek bejárni. Kulturális rendezvény a községben már évek óta nem volt, pedig ott van a szép és tágas műve­lődési ház, színpaddal és öltözőkkel együtt. Nyomár Hangács székhelyű köz­ségi közös tanácshoz tartozó 347 fős település (zsáktelepülés). Három év alatti gyermek­e van, hat év alatti 8, 6—18 éves korú 35 fő, 60 év feletti 79 fő. A munkavállalók 80%-a in­gázó. A buszközlekedés ennek meg­felelően a műszakváltásokhoz iga­zodik. A nap többi részén a járatok elenyésző „gyakorisággal” közleked­nek. Vasútvonal nem érinti a tele­pülést. A legközelebbi vasútállomás Boldván, 9 km-re található. Körzeti orvos heti egy alkalommal rendel, szakorvosi ellátás Miskolcon és Ede­lényben van, de a napközbeni ritka buszjárat ezt szinte elérhetetlenné teszi. Az oktatás területén nemcsak­ Nyomárt, de magát a székhelytaná­csot is sújtó körzetesítés vette el a tanácstól a felső tagozattal való ren­delkezés jogát. Jelenleg Nyomáron tanulnak a hangácsi, a Boldva Köz­ségi Közös Tanácshoz tartozó zilizi és nyomári 3. osztályosok. A fenti településekről Hangácsra járnak az 1. és 2. osztályos tanulók és Zilizre a 4.-esek. A felső tagozatos gyerme­kek oktatása Boldván történik. Az óvodások Hangácson részesülnek óvodai ellátásban. Utaztatásuk külö­nösen problémás, a szülőknek sok gondot jelentő körülmény. A tele­pülés rendelkezik egy gyenge állagú épületegyüttessel, ebben van a két helyiségből álló tanács, kirendelt­ség, a két helyiségből álló orvosi rendelő, a könyvtár, valamint egy kultúrterem. Ennek kihasználtsága minimális. Felsőberecki Alsóbereckitől kb. 4 km-re, Sátoraljaújhelytől pedig 12— 13 km-re fekszik. Útjai csak Alsó­­bereckin át vezetnek Sátoraljaúj­helyre vagy a Bodrogköz más tele­püléseire, ugyanis a község északi és keleti része Csehszlovákiával, nyugati része a Bodrog folyóval, míg a déli Alsóbereckivel határos. A községben időközi tanácstagi vá­lasztás elmaradása miatt csak két­tagú elöljáróság működik. Úgy az elöljáró, mint az elöljáróság tagja ingázók. Munkahelyeik helyzetének kedvezőtlen alakulása miatt nőtt a munkahelyi leterheltségük, ennek tudható be például, hogy az elöljáró az utóbbi időben csak ritkán vesz részt a tanácstestület munkájában. Megélhetésük módjának keresése miatt egyre kevesebb szabadidejük és energiájuk jut a községpolitikai kérdések megoldására. A népesség­szám arányos elosztása alapján Fel­sőberecki társközség az Alsóberecki Községi Közös Tanács költségvetésé­ből összesen 2876 E Ft összegben ré­szesül. A költségvetési hányad fel­­használása­ egy egyre inkább halvá­nyodó tevékenységet mutató elöljá­róság mellett csak a falugondnoki intézményrendszer bevezetésével válhat biztonságosabbá. Hernádkak társközségtől a Beleg­­rádiként ismert településrészt a Her­­nád folyó választja el. Megközelí­tése csak kerülve, a 37-es út igénybe­vételével lehetséges. Ez Hernádné­­meti székhelyközségtől mintegy 6 km távolságot, Hernádiaktól 6 km-t jelent. E településrészen élő csalá­dok száma 42, ez 110 fő. Naponta reggel 7 órakor és délután 14.30-kor van csak autóbusz-közlekedés. A to­vábbi utazásokhoz a 37-es útig a mintegy 3—4 km-t gyalogosan lehet megtenni. Tehát az itt lakó alsó és felső tagozatos gyerekek Hernád­­kakba már reggel 7 óra elő­tt elin­dulnak, hogy az iskolába busszal be­érjenek. Az időskorú lakosság az ilyen közlekedés miatt a szociális gondoskodást, étkeztetést nem tud­ja igénybe venni. További gondot jelent e településrész kereskedelmi ellátása, hiszen hetente csak 3-szor van kenyérszállítás. Az egészségügyi szolgáltatás és a sürgősségi ellátás igénybevétele a rossz közlekedés és a körzettől való távolság miatt nagy nehézségekbe ütközik. Sály társközsége Borsodgeszt, amelynek lélekszáma 500 fő. Bor­sodgeszt községben egy általános is­kola van, mely iskolában a tanulók száma 6 fő. Egy központi épületben alakítottuk ki az óvodát, ahová 10 gyerek jár, az idősek klubját, ame­lyet 20-an látogatnak. Itt van helye az orvosi rendelőnek heti 1 alka­lommal és a tanácsi kirendeltség­nek, ahol ügyfélfogadás van minden nap. Az ügyintézők Sályból járnak át vagy gyalog, vagy 20 km-t ke­rülve Vatta felé autóbusszal vagy saját gépkocsival. Sály és Borsod­geszt között a­ távolság 4 km, de a két község között kiépített járható út nincs. Egy út van a tsz kezelésé­ben, amelyen személyautóval lehe­tetlen közlekedni. Orvos Vattáról jár Borsodgesztre. A tanítónő Vatta községhez tartozik szakmailag, az anyagi fedezetet Sály község bizto­sítja. A termelőszövetkezet szerve­zésével, majd az általános iskolák körzetesítésével a község szinte ki­halt. A településnek megtartó ereje nincs. Sály és Borsodgeszt közös terme­lőszövetkezetben egyesült, ahol kb. 100 fő dolgozik. A termelőszövetkezetek felbomlá­sával és a jelenlegi politikai hely­zettel ez a munkahely is bizonyta­lanná vált. A lakosok nagy része Miskolcra jár dolgozni. A településen ivóvízhálózat nincs. A születések száma évente 1 fő. Em­őd nagyközséghez tartozik köz­igazgatásilag Istvánmajor. Ez a te­lepülésrész a magyar—szlovák ha­tár szélén lévő Derevik község lakói­nak kitelepítése után jött létre az 1940-es években. Derenket és köz­vetlen környékét zárt vadászterület­té nyilvánították, és a község lakos­ságát Ládbesenyőn, Büdöskúton, Vattán, Mezőnyárádon, de legna­gyobb számban Istvánmajor­ban te­lepítették le. Az itteni lakosok több­ségében él a környező magyaroktól való különbözőség tudata, már csak az eltérő nyelvezet miatt is. A ku­tatások és a még élő derenkiek és utódaik szerint is a falu nyelvjárá­sa lengyel nyelvjárás. Istvánmajor­­ban összesen 123 fő él, 18 év alatt 17, 55 év felett pedig 46 fő. A tanács többszöri kezdeménye­zése ellenére sem oldódott meg, hogy erre a településrészre menetrendsze­rű Volán-buszjáratokat indítsanak. Az egyetlen közlekedési eszköz, me­lyet az ott lakók igénybe tudnak venni, az ún. iskolabusz, mely szep­tember 1-jétől június 15-ig közleke­dik. Ez az autóbusz felnőtteket csak pluszköltséggel szállít. Az időskorú lakosság szociális és egészségügyi ellátása komoly prob­lémát jelent. Jelenleg 15 fő részére egyszeri meleg ételt biztosítunk, az étel kiszállítása a Gamesznál üze­meltetett gépjárművel történik, amely igen megnöveli a költsége­ket. A házi szociális gondozásra szoruló idős emberek a létminimum alatt élnek. Az egészségügyi ellátás megoldatlan, a körzeti orvos kéthe­tente látogatja meg a falut, ez igen kevés, tekintettel a lakosok idős ko­rára. A beteg emberek az iskola­busszal járnak be a körzeti orvos­hoz, s ha nem győzik kivárni a dél­utáni buszjáratot, akkor az arra já­ró tehergépkocsival utaznak haza. A lakosok ügyeinek intézését — adóbefizetés,­ gyógyszerkiváltás, be­vásárlás — az Em­ődön dolgozókra bízzák, akiknek ez a feladat napi munkájuk mellett terhes, hiszen csak szívességből végzik. A kereskedelmi ellátást az áfész egy vegyesboltban biztosítja, amit minden évben be akar zárni, gaz­­daságtalanság miatt. BÁNHALMI JÁNOS FELVÉTELE

Next