Népszabadság, 1990. május (48. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-19 / 116. szám
NÉPSZABADSÁG - HÉTVÉGE 1990. május 19., szombat 99A születések száma évente 1 fő” Szemelvényekfalugondnoki pályázatokból Ami itt következik, az igazi szociográfia, tele tényekkel és érzelmekkel, életviszonyok száraz adataival és vágyakról szóló híradással, burkolt vagy nyílt társadalombírálattal. Szelídségével és monoton egyhangúságával is felkavaró betűerdő. Nem szociológus, nem szépíró, nem is publicista vagy más írástudó vetette papírra, hanem az élet maga. Azoknak az 500 lelket sem számláló falvaknak az élete, amelyekből 122 van Borsod- Abaúj-Zemplén megyében, ahol a pályázatot a megyei tanács kiírta 122 falu, 33 686 ember. Főként öregember. „A születések száma évente egy fő.” „Az 1990—91-es tanévben 1 fő első osztályos tanuló lesz.” Ez ésszel felérhetetlen: mindenből egy vagy egy sem. Mint ahogy az is felérhetetlen ésszel, hogyan birkózik meg a mindennapos gondokkal a 60 lakos Tornabarakonyban, a 48 ember Debréten vagy a 30 Simán, a 28 lélek Tornakápolnán vagy a 21 Gagyapátiban. A kiírásra 27 érvényes pályázat érkezett, olyan falvakból, ahol akadt ember, aki falugondnok lehet. A szemelvények nem állnak össze irodalmiaskodó felépítménnyé, egyhangúan sorjáznak. Köpésüket egyszer csak abbahagytam — terjedelmi okokból. Aradi Mária Férjem erdész. Nagyon szeretjük a természetet és a falusi életet. Tisztában vagyok a falu jelenlegi gondjaival, bajaival és vannak terveim a jövőre nézve. Regéc kis létszámú település, a lakosság mindössze 134 fő. Sok az idős, egyedülálló ember. Az elmúlt pár évtized elhibázott településfejlesztési, közigazgatási és gazdasági politikája kizsigerelte falvainkat, így a fiatalok elvándoroltak. Az itt élőknek vissza kell adnunk a kezdeményezés jogát, a hitüket, az önbizalmukat és az önbecsülésüket. A falu lakossága hisz abban, hogy meg lehet még állítani a hanyatlást. A legidősebb embertől a legfiatalabbig mindenki azon van, hogy ne csak szinten tartsuk a település életszínvonalát, de javítsunk is rajta. Eddig is megtettem minden tőlem telhetőt, s ezután még többet szeretnék tenni. Harcoltam azért, hogy legyen az óvodásoknak egy autóbusz, amivel bejárnak Vilmányba minden áldott nap. Sikerült, csak sajnos a busz állandóan rossz. Az a cél, hogy minél kevesebbet utazzanak a gyerekek, ne naponta 50 km-t, és viszszahozzák a településre az iskolát, ha mód és lehetőség van rá. Ha reggel 7 órakor felteszem a gyereket a buszra, 8 óráig, fél 9-ig utazik, mire beér a körzeti iskolába vagy pedig az óvodába. Ezek után még várjuk el a gyermektől, hogy oda tudjon figyelni az órán, és jól is tanuljon? Tudom, hogy van lehetőség arra, hogy legyen iskola a közelben. Regécen ugyan nem, de a szomszéd faluban igen. A három faluban van annyi gyermek, hogy beindulhasson az oktatás. A falugondnoki állás megoldhatóvá tenné a következő gondokat is: — Az idős emberek gyógyszerellátását le lehetne bonyolítani zökkenőmentesen. — Az orvossal felvennénk a kapcsolatot, jelenleg a faluban egyszer van rendelés egy héten, de az is akadozik. Van, amikor hetekig ki sem jön az orvos, hacsak nem hívják. Az ügyelet is messze van, Göncön. Volt rá példa, hogy sürgős esetben az egész környéken nem volt található egy orvos sem. Gondot okoz a közlekedés is. Az ellátóközpontok nehezen közelíthetők meg. Vagy a busz nem éri el a vonatot, vagy fordítva. A falugondnoki rendszer lehetővé tenné, hogy az áru- és személyszállítást meg tudjuk oldani. Az élelem házhoz szállítása nagyon sok embernek nyújtana segítséget. — Igény szerint megszerveznénk a színházlátogatásokat is. A faluban van könyvtár, de nem működik. Bővítenénk a könyvkészletet, kölcsönözni lehetne a könyveket, esetleg igény szerint a könyvárusítást is megoldanánk. — A hivatalos ügyek intézésében eddig is sokat segítettem. De úgy érzem, még több segítségre van szükségük az itt élőknek. — Meg kell oldani a turisztikai lehetőségek fejlesztését is. A környezeti adottságok és a természei szépségek, a regéci várrom sok turistát vonz, akik meglepetve látják, hogy ebben a faluban csak egy vegyesbolt és italbolt szolgálja az ellátást. Napközben még egy pohár vízhez is nehezen jutnak. Legyen munkahelyteremtő és vállalkozásélénkítő a gazdaság, hogy meg tudjuk teremteni az itt élők létbiztonságát. De a faluban nincs terménytároló sem, a boltban pedig csak tápot lehet venni időközönként. Meg tudjuk oldani, hogy ne kelljen az idős embereknek mindig másnak könyörögniük, hogy hozzanak egy zsák búzát. A második világháború utáni években mintegy 360-an laktak itt, 60—70 gyermek járt iskolába. Az itt élők a föld- és az erdőművelésből keresték ki a mindennapi kenyerüket. Ezzel szemben ma 99 lakosa van Mogyoróskának, 3 gyermek jár iskolába, ők felső tagozatosok. Tőlük fiatalabb gyermek csak a pásztorembernél és nálunk van. A fiatal korosztály hiányzik, továbbtanulva munkahely hiányában városokba, távoli településekre költöznek. A falu legfiatalabb férfi tagja túl van az 50. esztendőn. Sok a magányos, idős ember, aggkorban élő házaspár. Az elhanyagolt vidék hátrányait szenvedik, pedig életüket gyermekek nevelésében és az ország számára is hasznos mezőgazdasági munkában töltötték. Orvosi ellátás hetente egy alkalommal van. Ha valaki más napon betegszik meg, el kell utaznia a 11 km-re levő orvoshoz, kivizsgálásra és terápiás kezelésre pedig 25—50 km-re levő városokba, esetleg Miskolcra. Orvosi ügyelet munkaidő után Göncön van, de sokszor az orvos a nagy terület miatt elérhetetlen. Az sem ritka, hogy egyáltalán nem lehet értesíteni az ügyeletet, mert a telefon nem működik. Ilyenkor csak személyesen lehet felkeresni a szolgálatban levő orvost, bár az is majdnem lehetetlen, mert csak két személygépkocsi van a faluban. Hiányos a kereskedelmi ellátás, a művelődési házat be kellett zárni, mert a kis létszám miatt a működtetése gazdaságtalan lenne. Ezt az állapotot azért elemeztem, mert így láthatóvá válik az itt élők hátrányos helyzete. Ezen szeretnék javítani. Községünk, Háromhuta közigazgatásilag az Erdőhorváti Községi Közös Tanácshoz tartozik, mely településünktől 13 km-re székel. Óhuta, Középhuta és Újhuta összlakossága 230 fő, többségükben öreg nyugdíjasok. Bizonyítja ezt az a tény, hogy Háromhután egy 30 éven aluli házaspár lakik. Az általános iskola alsó tagozata is szünetel 1988-tól, mert kevés a gyerek. A helybeli munkalehetőség hiánya miatt a lakosság létszáma továbbra is csökken. A község infrastruktúráját településenként egy-egy vegyesbolt jellemzi, melyekbe a tejkenyér is csak kétnaponta érkezik. A tartós használati cikkeket a lakosság legközelebb 30 km-re, Sárospatakon szerezheti be. Közmű a közvilágítástól eltekintve egyik településen sincs. A körzeti orvos Erdőhorvátiban rendel, gyógyszertár legközelebb Tolcsván. Háromhutától 17 km-re van, az állatorvos pedig olaszliszkai lakos (20 km). Közművelődési és sportolási igényei a településnek minimálisak, tekintettel az idős lakosságra, amelynek a megélhetés biztosítása az alapvető gondja, így a szórakozásra sem ideje, sem pénze nincs. Gagybátor község ún. zsákos település, átmenő közútja nincs. A székhelyközségtől, Felsővadásztól 15 kmre van. Lassan néptelenedő, gyorsan öregedő község, a csereháti települések között is igen hátrányos helyzetű. A tanácsok megalakulásától kezdve 1973-ig önálló tanácsa volt, majd előbb Gagyvendégi, később pedig a Felsővadász Községi Közös Tanács társközsége lett. A községnek elfogadhatatlan a közlekedése. Ez előbb Encs felé volt szervezve, majd pedig az 1979-ben történt tanácsegyesülés után Felsővadász—Szikszó felé történt némi módosítás. Így alakult ki az a tarthatatlan helyzet, hogy jelenleg sem Encs, sem Felsővadász-Szikszó irányába nincs megfelelő közlekedés. Iskolai szünetben pl. Felsővadászra egyáltalán nincs közlekedés. A község szolgáltatással való ellátása elfogadhatatlan. Az orvosi rendelő és a körzeti általános iskola Felsővadászon van. Gyógyszertár Encsen, Krasznokvajdán, Homrogdon és Szikszón található, de autóbusszal egy-egy recept kiváltása egész napot vesz igénybe. A község fogászati ellátás szempontjából Baktakékhez tartozik, de erre sincs megoldva a közlekedés. A gyermekek a felsővadászi körzeti iskolába járnak, és szinte kötelező nekik a napközi igénybevétele, mert napközben nem tudnak hazautazni. A fentieken kívül nagyon sok gondja van a községnek, amiknek megoldásában tudna segíteni a falugondnok. Tornaszentjakab a megye gazdaságilag elmaradott térségeihez tartozik, közvetlenül a csehszlovák határ mentén található. A csereháti társközségben lakó, mintegy 340 ember számára az alapellátást nyújtó szolgáltatások közül mindössze a kereskedelmi egység, a posta és a fiókkönyvtár található meg helyben. Egészségügyi alapellátásban a 6 km-re levő Hidvégardón, vagy az 50 km-re levő Edelényben részesülhetnek a betegek. Az orvos által felírt gyógyszert pedig a 20 km-re levő bódvaszilasi gyógyszertárban válthatják ki. A tanács székhelye Hidvégardóban, az áfész központja és a tsz központja Bódvaszilason van. A községben 1969-től nincs iskolai tanítás, így a gyermekek — az óvodások is — Hidvégardóba kénytelenek bejárni. Kulturális rendezvény a községben már évek óta nem volt, pedig ott van a szép és tágas művelődési ház, színpaddal és öltözőkkel együtt. Nyomár Hangács székhelyű községi közös tanácshoz tartozó 347 fős település (zsáktelepülés). Három év alatti gyermeke van, hat év alatti 8, 6—18 éves korú 35 fő, 60 év feletti 79 fő. A munkavállalók 80%-a ingázó. A buszközlekedés ennek megfelelően a műszakváltásokhoz igazodik. A nap többi részén a járatok elenyésző „gyakorisággal” közlekednek. Vasútvonal nem érinti a települést. A legközelebbi vasútállomás Boldván, 9 km-re található. Körzeti orvos heti egy alkalommal rendel, szakorvosi ellátás Miskolcon és Edelényben van, de a napközbeni ritka buszjárat ezt szinte elérhetetlenné teszi. Az oktatás területén nemcsak Nyomárt, de magát a székhelytanácsot is sújtó körzetesítés vette el a tanácstól a felső tagozattal való rendelkezés jogát. Jelenleg Nyomáron tanulnak a hangácsi, a Boldva Községi Közös Tanácshoz tartozó zilizi és nyomári 3. osztályosok. A fenti településekről Hangácsra járnak az 1. és 2. osztályos tanulók és Zilizre a 4.-esek. A felső tagozatos gyermekek oktatása Boldván történik. Az óvodások Hangácson részesülnek óvodai ellátásban. Utaztatásuk különösen problémás, a szülőknek sok gondot jelentő körülmény. A település rendelkezik egy gyenge állagú épületegyüttessel, ebben van a két helyiségből álló tanács, kirendeltség, a két helyiségből álló orvosi rendelő, a könyvtár, valamint egy kultúrterem. Ennek kihasználtsága minimális. Felsőberecki Alsóbereckitől kb. 4 km-re, Sátoraljaújhelytől pedig 12— 13 km-re fekszik. Útjai csak Alsóbereckin át vezetnek Sátoraljaújhelyre vagy a Bodrogköz más településeire, ugyanis a község északi és keleti része Csehszlovákiával, nyugati része a Bodrog folyóval, míg a déli Alsóbereckivel határos. A községben időközi tanácstagi választás elmaradása miatt csak kéttagú elöljáróság működik. Úgy az elöljáró, mint az elöljáróság tagja ingázók. Munkahelyeik helyzetének kedvezőtlen alakulása miatt nőtt a munkahelyi leterheltségük, ennek tudható be például, hogy az elöljáró az utóbbi időben csak ritkán vesz részt a tanácstestület munkájában. Megélhetésük módjának keresése miatt egyre kevesebb szabadidejük és energiájuk jut a községpolitikai kérdések megoldására. A népességszám arányos elosztása alapján Felsőberecki társközség az Alsóberecki Községi Közös Tanács költségvetéséből összesen 2876 E Ft összegben részesül. A költségvetési hányad felhasználása egy egyre inkább halványodó tevékenységet mutató elöljáróság mellett csak a falugondnoki intézményrendszer bevezetésével válhat biztonságosabbá. Hernádkak társközségtől a Belegrádiként ismert településrészt a Hernád folyó választja el. Megközelítése csak kerülve, a 37-es út igénybevételével lehetséges. Ez Hernádnémeti székhelyközségtől mintegy 6 km távolságot, Hernádiaktól 6 km-t jelent. E településrészen élő családok száma 42, ez 110 fő. Naponta reggel 7 órakor és délután 14.30-kor van csak autóbusz-közlekedés. A további utazásokhoz a 37-es útig a mintegy 3—4 km-t gyalogosan lehet megtenni. Tehát az itt lakó alsó és felső tagozatos gyerekek Hernádkakba már reggel 7 óra előtt elindulnak, hogy az iskolába busszal beérjenek. Az időskorú lakosság az ilyen közlekedés miatt a szociális gondoskodást, étkeztetést nem tudja igénybe venni. További gondot jelent e településrész kereskedelmi ellátása, hiszen hetente csak 3-szor van kenyérszállítás. Az egészségügyi szolgáltatás és a sürgősségi ellátás igénybevétele a rossz közlekedés és a körzettől való távolság miatt nagy nehézségekbe ütközik. Sály társközsége Borsodgeszt, amelynek lélekszáma 500 fő. Borsodgeszt községben egy általános iskola van, mely iskolában a tanulók száma 6 fő. Egy központi épületben alakítottuk ki az óvodát, ahová 10 gyerek jár, az idősek klubját, amelyet 20-an látogatnak. Itt van helye az orvosi rendelőnek heti 1 alkalommal és a tanácsi kirendeltségnek, ahol ügyfélfogadás van minden nap. Az ügyintézők Sályból járnak át vagy gyalog, vagy 20 km-t kerülve Vatta felé autóbusszal vagy saját gépkocsival. Sály és Borsodgeszt között a távolság 4 km, de a két község között kiépített járható út nincs. Egy út van a tsz kezelésében, amelyen személyautóval lehetetlen közlekedni. Orvos Vattáról jár Borsodgesztre. A tanítónő Vatta községhez tartozik szakmailag, az anyagi fedezetet Sály község biztosítja. A termelőszövetkezet szervezésével, majd az általános iskolák körzetesítésével a község szinte kihalt. A településnek megtartó ereje nincs. Sály és Borsodgeszt közös termelőszövetkezetben egyesült, ahol kb. 100 fő dolgozik. A termelőszövetkezetek felbomlásával és a jelenlegi politikai helyzettel ez a munkahely is bizonytalanná vált. A lakosok nagy része Miskolcra jár dolgozni. A településen ivóvízhálózat nincs. A születések száma évente 1 fő. Emőd nagyközséghez tartozik közigazgatásilag Istvánmajor. Ez a településrész a magyar—szlovák határ szélén lévő Derevik község lakóinak kitelepítése után jött létre az 1940-es években. Derenket és közvetlen környékét zárt vadászterületté nyilvánították, és a község lakosságát Ládbesenyőn, Büdöskúton, Vattán, Mezőnyárádon, de legnagyobb számban Istvánmajorban telepítették le. Az itteni lakosok többségében él a környező magyaroktól való különbözőség tudata, már csak az eltérő nyelvezet miatt is. A kutatások és a még élő derenkiek és utódaik szerint is a falu nyelvjárása lengyel nyelvjárás. Istvánmajorban összesen 123 fő él, 18 év alatt 17, 55 év felett pedig 46 fő. A tanács többszöri kezdeményezése ellenére sem oldódott meg, hogy erre a településrészre menetrendszerű Volán-buszjáratokat indítsanak. Az egyetlen közlekedési eszköz, melyet az ott lakók igénybe tudnak venni, az ún. iskolabusz, mely szeptember 1-jétől június 15-ig közlekedik. Ez az autóbusz felnőtteket csak pluszköltséggel szállít. Az időskorú lakosság szociális és egészségügyi ellátása komoly problémát jelent. Jelenleg 15 fő részére egyszeri meleg ételt biztosítunk, az étel kiszállítása a Gamesznál üzemeltetett gépjárművel történik, amely igen megnöveli a költségeket. A házi szociális gondozásra szoruló idős emberek a létminimum alatt élnek. Az egészségügyi ellátás megoldatlan, a körzeti orvos kéthetente látogatja meg a falut, ez igen kevés, tekintettel a lakosok idős korára. A beteg emberek az iskolabusszal járnak be a körzeti orvoshoz, s ha nem győzik kivárni a délutáni buszjáratot, akkor az arra járó tehergépkocsival utaznak haza. A lakosok ügyeinek intézését — adóbefizetés, gyógyszerkiváltás, bevásárlás — az Emődön dolgozókra bízzák, akiknek ez a feladat napi munkájuk mellett terhes, hiszen csak szívességből végzik. A kereskedelmi ellátást az áfész egy vegyesboltban biztosítja, amit minden évben be akar zárni, gazdaságtalanság miatt. BÁNHALMI JÁNOS FELVÉTELE