Népszabadság, 1990. június (48. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-25 / 147. szám
4 NÉPSZABADSÁG - HAZAI KÖRKÉP 1990. június 25., hétfő SZAKÉRTŐI ANKÉT Expo-helyszín - hajóról Az új magyar kormány szeptemberre elkészülő részletes programja tartalmazni fogja a Bécs—Budapest világkiállítással összefüggő feladatokat is — jelentette be Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere vasárnap este Bécsben, a világkiállítás osztrák—magyar kormányközi bizottság ötödik ülése után tartott sajtótájékoztatón. A miniszter a világkiállítás kormánymeghatalmazottjaként a magyar küldöttséget vezette a közös testület tanácskozásán, amelynek helyszínén, a Schwarzenberg-palotában előzőleg több mint száz részvevővel kétnapos nemzetközi szakértői ankét kezdődött az 1995-ös magyar— osztrák Expo elméleti kérdéseiről. Kádár Béla a sajtó képviselőinek elmondta: az Antallkormány legfőbb törekvései közé tartozik a világgazdasági nyitás, s ebben kiemelkedő szerep jut aBécs—Budapest Expo magyarországi munkálatainak is. Mint közölte, a kormánynak a világkiállítással kapcsolatos további döntéseihez előzőleg, ugyancsak szeptemberig pontosan felmérik az Expo-rendezésben való magyar részvétel pénzügyi lehetőségeit. A miniszter hangoztatta, hogy Magyarországnak elsősorban külföldi vállalkozói tőke bevonására van szüksége, mert saját költségvetési forrásai csekélyek, és további külföldi hitelfelvételek erre a célra nem jöhetnek szóba. A sajtóértekezleten Erhard Busek miniszter, az osztrák világkiállítási csúcsbizottság elnöke elégedetten nyugtázta, hogy hivatalba lépésekor Antall József miniszterelnök megerősítette: a magyar fél változatlanul részt akar venni a világkiállítás megrendezésében. Az osztrák politikus egy kérdésre válaszolva kijelentette, hogy véleménye szerint a magyar partnerek nem szorulnak közvetlen osztrák segítségre az Expo-előkészületek meggyorsításában, mert a tapasztalatok szerint máris nagymértékben csökkent Budapest e téren Béccsel szemben mutatkozó bizonyos fokú elmaradása. A kormányközi bizottság ülésén magyar részről jelen volt Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter is; a magyar küldöttségben helyet foglalt továbbá Manherz Károly, a művelődési és közoktatási minisztérium közigazgatási államtitkára és Baráth Etele környezetvédelmi minisztériumi államtitkár-helyettes, a világkiállítás kormánybiztosa. A testület áttekintette a párizsi székhelyű nemzetközi világkiállítási irodával (BIE) az Expo megrendezéséről kötendő végleges szerződés előkészítésének helyzetét. Mint elhangzott, a szerződés tervezetéről már előzetes megbeszélések folytak a BIE szakembereivel, s lehetőség van rá, hogy az okmányt határidő előtt, még ez év végéig aláírják. Ez azért lenne előnyös, mert életbeléptével máris igénybe lehetne venni az Expo szponzorálására sorra jelentkező nagy külföldi cégek pénztámogatását. Az ülésen a két fél megállapodott, hogy a szponzorálás tekintetében is szorosanegybehangolják a különféle cégekkel folytatott tárgyalásaikat. Egy másik megállapodás szerint a világkiállítás rajzos jelképére nemrég meghirdetett közös nemzetközi pályázat költségeit a két ország teljesen azonos arányban osztja meg egymás között. A pályázat eredményét a közösen összeállítandó nemzetközi bírálóbizottság ez év végén hirdeti majd ki. Miint közölték, a kormányközi bizottság következő ülését szeptember elején Keszthelyen tartják meg. (MTI) HNF helyett TESZ A Hazafias Népfront sikertelen május 12-i kongresszusát június 23-án, szombaton ismételték meg. A májusban megválasztott 13 tagú előkészítő bizottság több alternatívát terjesztett a 326 kongreszszusi küldött elé azt illetően, hogy mi legyen a mozgalom további sorsa, és milyen legyen szervezeti felépítése. Már az első voksolásnál kiderült, mindössze 4 (!) küldött kívánja fenntartani változatlan formában a Hazafias Népfrontot. A hosszú vitában az az álláspont győzött, hogy Társadalmi Egyesületek Szövetsége néven kell olyan szervezetet alakítani, amely a későbbiekben képes lesz az államtól átvállalni olyan feladatokat, amelyek meghaladják ahelyi, illetve országos hatóságok teherbíró képességét. Elhangzott, hogy az új szervezet segíteni kívánja az államapparátust a családvédelem, az idősek, a nyugdíjasok, az egészségkárosultak, a hadirokkantak szociális ellátásában, közreműködik az ifjúság testi-lelki fejlődésének előmozdításában. Hasonlóképpen tenni kívánnak a nemzeti önismeret elmélyítéséért, a honismereti és helytörténeti mozgalmak továbbfejlesztéséért is. Fontos céljuk a község- és városszépítő mozgalmak, a kertbarát és kistermelő szövetségek további istápolása. A teljesen politikamentes, kizárólag az állampolgári kezdeményezésekre épülő szövetség, a Társadalmi Egyesületek Szövetsége (TESZ) a továbbiakban is használni kívánja a Hazafias Népfront szerény infrastruktúráját, és elfogadja az eddigi állami támogatást is. A TESZ elnökévé dr. Gyúró Ferenc professzort választották, a négy alelnök dr. Fekete Tamás, Mészáros Imre, Knoll István és dr. Csermei Tibor lett. Tizenöt tagú ügyvivő testületet is választottak, az ügyvivők a tagszervezetek vezetői. Amennyiben bármely társadalmi szervezet csatlakozni kíván a szövetséghez, azt október 31-ig úgy teheti meg, hogy alapító tagnak számít. H. Z. A nemzeti tulajdon kezelői? Szombaton a Magyarországi Szociáldemokrata Párt székházában tanácskozott a Központi Munkástanács Rácz Sándor elnökletével. Döntöttek arról, hogy kérik a bírósági bejegyzéseiket, de ha ez a jogilag rendezett státus akadályozza eiket a demokratikus munkahelyi önkormányzatok létrehozásában, akkor — mint az elnök kifejtette — törvényen kívül helyezik magukat. A Központi Munkástanács anyagi támogatást igényel a kormánytól, hogy képzett jogászokat, közgazdászokat fizethessen meg, ezáltal is megfelelő érdekképviseletet biztosítva a dolgozóknak. A tanácskozáson a helyi munkástanácsok képviselői a dolgozói önkormányzatokkal kapcsolatos törvényjavaslatról is elmondták véleményüket. Az előterjesztés szerint ez a törvény szabályozná a dolgozói képviseletek jogállását. A javaslat előirányozza, hogy a nemzeti tulajdonú vállalatoknál az ott dolgozók kétharmadának jelenlétével megrendezett közgyűlések döntsenek az önkormányzati formáról. Az adott területeken ez az önkormányzati munkástanács lehetne a nemzeti tulajdon kezelője, így feladatai közé tartozna a termelőeszközök gazdaságos üzemeltetése, a munkáltatói jogok gyakorlása, a szerződéses kötelezettségek teljesítése, az adó befizetése. Az önkormányzat döntene a létszámról és a bérekről, a munkaköri kötelezettségek kijelöléséről, az elért nyereségből meghatározná a termelési, szociális, kulturális, felújítási, beruházási hányadokat. Az önkormányzati munkástanácsok tagjait és tisztségviselőit a tervezet szerint nem lehetne elbocsátani, amíg megbízatásukat a közgyűlés kétharmados többséggel vissza nem vonja, tevékenységüket társadalmi munkában végeznék, lehetőleg munkaidőn kívül. Rácz Sándor az ülésen elmondta, hogy tárgyalt a munkaügyi kormányzat képviselőivel, s kérte, hogy mielőbb adjanak ki elvi deklarációt a munkástanácsok legalitását, működését erősítve. (MTI) Munkástanács-tanácstalanság A munkástanácsok a történe-I lemben mindenkor a hatalom gyakorlására alakultak. Meghatározott politikai irányultsága hozta létre valamennyit, s a végrehajtó hatalom szerve-I ként működtek. Az üzemi és a területi munkástanácsok 1956-ban nálunk is elsősorban hatalmi szervként működtek. Igen kevés helyen fordult elő, hogy politikai vagy érdekvédelmi szervezetek jogkörét is át akarták volna venni. A mai munkástanácsok nagyrészt szerepet tévesztve alakulnak, mert alkalmi hiányok pótlására szerveződnek. Így működési rendjük, célki-I tűzéseik igen sokfélék, nehe-s zen képesek országos hálózattá integrálódni. A mai politi- kai helyzetben az országnak s legitim államhatalmi szervei vannak: legitim parlament, legitim kormányfő, s hamarosan szabadon választott önkormányzatok rendszere. Egy párhuzamos hatalmi organizmus kialakítása történelmiet-| len és társadalmilag káros lenne. Úgy vélem, az ilyen jellegű szerveződéseket, tehát | egy párhuzamos hatalmi organizmust gyorsan felszámolna a | választott erőkből szervező | dött, legitim államhatalom. A szakszervezeti szerveződések mindenképpen és hamarosan kiépülnek. Ez létérdekük és nemzetközileg kialakult magatartási formájuk. A kis szakszervezeti csoportosulások ugyanis egy szabad piacgazdaságban teljesen hatástalanok és működésképtelenek. A koncentrálódó tőke mindenkor, spontán módon is nagyobb hatalom lesz, mint a kis munkavállalói szerveződések. A szakszervezeteiknek létezési alapjuk, hogy szélesebb területen képesek támadni, mint amelyen konfliktusaik támadnak, így „szövetségeseikké” kényszeríthetik a konfliktusban éppen „vétlen” munkáltatókat is, akik a maguk érdekében szintén nyomást gyakorolnak a célba vett vállalkozóra, hogy elkerüljék az őket fenyegető károkat. Munkástanácsokat szervezni azért, hogy a hagyományos üzemi bizottság feladatait felvállalják, értelmetlen és perspektívátlan dolog lenne. Egy korszerű munkástanács mostanában semmi mást nem tűzhet ki célul, mint a tulajdonosi hatalom gyakorlását. Minden más cél kisszerűen szemben áll a munkástanácsok történelmi feladatvállalásaival! Ebben az átmeneti társadalmi és politikai állapotban a Munkástanácsok Országos Szövetségének a törvényalkotással és a privatizációt ellenőrző szervekkel kellene kapcsolatot teremtenie. A munkástanácsok feladata az lenne, hogy megszerezzék a tulajdonosi jogokat. Döntési jogokat szerezhet- nek a vállalatvezetés megha- talmazásának, a termékszer- kezet átalakulásának és a (re) privatizációs folyamatok befolyásolásának kérdéseiben. Célul tűzhetnék a vállalatoknál dolgozók nevében a kollektív birtokbavételi jog megszerzését. Egyfelől úgy, hogy vásárlás útján a vállalatoknál dolgozók tömege megszerzi a részvények többségét — másfelől — annak kiharcolásával, hogy az évtizedes meg nem fizetettség jogalapján — a törvényhozás a dolgozóknak a munkahelyükön tulajdonosi rész jogokat biztosítson, s az így megszerzett jogok gyakor- | lását a munkástanácsokra bíz- | nák. A tulajdonosi jogszerzés | útján e két módszer együtte- | sen is alkalmazható. Ha a mai munkástanácsok- | nak nem sikerül az átmenet | időszakában tulajdonosi jogo- | kat kicsikarniuk, akkor egy | liberális, magántulajdonú piaci gazdaságban objektíve megszűnik minden létjogosultságuk, s mert a magántulajdonos egy- s szerűen el fogja bocsátani a rovására szervezkedő munkázsokat. Nagy Attila országgyűlési képviselő, a Borsod Megyei Forradalmi Munkástanács (akkori) elnökhelyettese, a Magyar Szocialista Párt Bács-Kiskun megyei (mai) elnöke / 1 I SÜTŐ ANDRÁS ÚJRA BUDAPESTEN Folytatni fogom, amit eddig tettem (Folytatás az 1. oldalról.) bostoni felülvizsgálatra, bárhol is tartózkodtam az országban. Mindenesetre ottlétem utolsó harmadában, amikor már fizikailag is valamennyire jobban éreztem magam, találkozhattam amerikai magyarokkal, továbbá képviselőkkel és szenátorokkal. Eszmecserét folytathattam Lantos képviselő úrral, továbbá Hutchings úrral, aki a Nemzetbiztonsági Tanács vezető munkatársa, s Bush elnök tanácsadói közé tartozik. Ottawában parlamenti képviselőkkel találkozhattam. Az észak-amerikai politikusokkal, a sajtó embereivel való beszélgetéseimen olyan benyomást szereztem, hogy az utóbbi események hatására másképp látják a romániai kisebbségek problematikáját, mint korábban. Ugyanis azóta, hogy gyalázatos módon belügynek nyilvánították ezt a kérdést, vagyis azt, hogy ki miként fojtogatja a kisebbségeit, mégiscsak végbement egy fordulat. Ennek az a lényege, hogy ezt már nem tekintik olyan értelemben magánügynek, ahogyan azelőtt. Azt is meg tudtam állapítani, hogy jó néhány politikus önbírálóan vizsgálja meg a Ceausescujelenséget. Ez a kelet-európai szélhámos, mint ma már ők is látják, igen sok tekintetben átejtette az amerikai vezetést. Többek között arról győzte meg őket, hogy emberi jogokat biztosít Romániában, illetve olyan „független politikát” folytat, amelyet nekik támogatni kell. Akikkel én találkoztam, most már az emberi jogok fogalomsiköréből nem felejtik ki a kisebbségi jogok biztosítását sem. — Várható-e ön szerint, hogy az amerikai illetékesek erőteljesebb nyomást fognak gyakorolni Romániára a kisebbségi jogokat biztosítandó? — A kérdés persze az, mit lehet nyomásgyakorlásnak nevezni. Valószínű azonban, hogy akármilyen segítségről lesz szó, gazdaságiról vagy politikairól, annak feltételei lesznek. Alighanem, vagy remélhetően, e feltételek között, amelyeket miniszteriális vagy elnöki szinten támasztanak, szerepel majd az a követelmény, hogy biztosítsák a romániai kisebbségek jogait. — Jogosnak tűnhet némelyek részéről az a kérdés: azok után, amik önnel történtek, nem fél-e visszatérni Marosvásárhelyre? — Természetesen Trianon óta félelemben telik el a romániai magyarság egész élete. A vásárhelyi pogrommal azt akarták megvalósítani, amit a Vatra Romaneasca azóta ismertté vált titkos programja célul kitűzött. E Vatra-program lényege az, hogy minden lehetséges módon félre kell állítani a romániai magyarság vezetőit. Tehát, hogy a személyemet érintő kérdésre válaszoljak: nyilvánvaló, hogy a lincselési kísérlet után viszszamenni oda, arra a helyre, ahol ezek a gyilkosok március 19-én órákon át skandálták, hogy hozzátok ki és akasszuk fel őket, mármint bennünket, az RMDSZ vezetőit, nos, oda nem lehet úgy visszatérni, hogy az ember ne találkozzon önnönmagában is a félelemmel. A félelem viszont arra való, hogy az ember legyőzze, és saját lelkiismerete szerint cselekedjen. Én folytatni fogom, amit eddig is cselekedtem, a kisebbségek egyenjogúságáért fogok küzdeni. Ami azt illeti, hogy mi lesz velem, a romániai magyarság a maga küzdelmét a jogaiért, velem vagy nélkülem, folytatni fogja. Hiszen nincs más lehetősége. Vajda Péter TEKNŐS MIKLÓS FELVÉTELE KEVESEKET ÉRDEKELT A FÖLD Agrárvezetők a sajtófesztiválon Váratlanul szerény volt az érdeklődés szombaton a Számadás című hetilap által rendezett Kenyerünk jövőjéért címmel összehívott fórumon. Pedig a kisgazdák részéről Gerbovits Jenő tárca nélküli miniszter és dr. Torgyán József, a parlamenti frakció vezetője, az Agrárszövetség színeiben egyebek között Nagy Tamás elnök, Nagy Husszein Tibor elnökségi tag vett részt az agrárpolitikai elmebajnokságon. A fórumon bármit szabadon kérdezhetett a mintegy harminc érdeklődő, bár a vita gyorsan a föld tulajdonlására, 1947-re terelődött. Gerbovits Jenő szerint, ha már kibírták a volt tulajdonosok az elmúlt negyven évet, még egy kicsit legyenek türelemmel a végleges parlamenti döntésig. Felvetődött az is, mi lesz a munkanélküliséggel. Abban ugyanis mindenki egyetértett, hogy az ipar tönkrement, csak az agrárágazat működőképes. Nagy Tamás úgy vélekedett, hogy nem szabad a mezőgazdaság nyakába szabadítani a munkanélkülieket, mert akkor ez az ágazat is tönkremehet. Torgyán József rögtön replikázott: — Azt sem engedhetjük meg, hogy a nép fizesse azt a negyvenmilliárd forintot, amivel a veszteséges tsz-eket életben tartják. A pulpituson ülők majdnem összevesztek azon, hogy végül kié is legyen a föld: aki megműveli, vagy aki gondoskodik a megművelésről. A kisgazdák álláspontja szerint önmagában a bérleti díj miatt nem emelkedne az élelmiszerek ára, hiszen eddig is fizettek bérleti díjat, csak nem az eredeti tulajdonosnak, hanem a tsz-nek, így a fondor lelkületű kereskedők vágják zsebre a különbözetet, ezen kell tehát változtatni. A vitából az is kiderült: eddig csak a lehetséges terület töredékét vitték ki a tulajdonosok a tsz-ekből, de azt sem művelték mindig rendesen. Erre is van megoldás: Gerbovits Jenő szerint a kisgazdák nem akarják szétverni a nagyüzemet, békés egymás mellett élést hirdetnek a kisgazdaságokkal, és végül a (világ) piac fog dönteni. Agrárszövetségi vélemény szerint a magyar mezőgazdaság a hatékonyságban világelső, s ezt az eredményt nem szabad a tulajdoni rendezéssel kockáztatni. Abban viszont mindannyian egyetértettek, hogy a mindannyiunkat érintő ügyben a megoldást a békés tárgyalások hozhatják meg. Sz. P.* Tegnap véget ért a magyar újságírás történetének első hazai fesztiválja, a szerkesztőségek és kiadók, valamint a nagyközönség találkozója. A zárónap délelőttjén a Magyar Újságírók Országos Szövetsége a sajtószabadságról és a médiakoncentrációról szervezett kerekasztal-beszélgetést. (MTI) A természetgyógyászat reneszánsza (Tudósítónktól.) A természetgyógyászat iránt érdeklődők ismereteinek megalapozását, bővítését szolgálta az a kétnapos konferencia, amelyet Tatabányán rendeztek a hét végén, s amelyen a német kiropraktikai iskola lényegéről is tájékozódhattak a részvevők. Az egybegyűlt orvosok, szakasszisztensek, gyógytornászok és masszőrök kíváncsiságának kielégítését dr. Gerhard Marx, az NSZK- ból érkezett természetgyógyász is segítette. Hívhatták őket sámánoknak, varázslóknak vagy éppen boszorkányoknak, lehettek papok, borbélyok, s akár kézrátéttel gyógyítóként is máglyára kerülhettek egykoron, mégis tény: nem volt kor, amikor nem hallhattunk róluk. Gyakran ma is élő legendaként élnek közöttünk. Ma kiropraktikusoknak nevezik azokat, akik a természeti törvényeket választották az orvoslás vezérfonalául, kézi módszerekkel állapítanak meg és kezelnek különféle nyavalyákat. Sok helyütt nem nézik jószemmel tevékenységüket, s hogy tudásukat még ma is misztikum övezi, arról nem ők tehetnek. Egy biztos: a természetgyógyászat manapság reneszánszát éli. A hagyományos orvoslás e válfajának hazai helyzetéről és lehetséges jövőjéről kérdeztük a konferencia egyik fő szervezőjét, dr. Birtalan Ivánt, a Komárom-Esztergom megyei kórház igazgató főorvosát. — Az egészségügyben is a változások korát éljük. Részint ennek köszönhetően mind többet tudhat meg a szakma és a közvélemény is a természetgyógyászat három fő ágáról, az akupunktúráról, a természetes növényi és állati kivonatokkal történő orvoslásról, valamint a kiropraktikáról, azaz a mozgásszervi betegségek kézi módszerekkel történő diagnosztikájáról és terápiájáról — mondta dr. Birtalan Iván. — Most egy képzési, átképzési folyamat első állomásához érkeztünk, s ha elképzeléseink nem futnak zátonyra az egészségügyi adminisztráció ellenállásán, akkor a majdani legutolsó foglalkozásunk után végbizonyítványt adunk a részvevőknek. Azt szeretnénk elérni, hogy a hagyományos orvoslás e világszerte elismert formáját itthon is a bevett módszerek rangjára emeljék. Kovács Béla