Népszabadság, 1990. október (48. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-31 / 255. szám
4 ELFOGADTÁK AZ EGYSZERI NYUGDÍJ KIEGÉSZÍTÉST Antall József a közös utat keresi (Folytatás az 1. oldalról.) volna kérni. Különösen akkor, amikor a kormány a „polgári engedetleneknek” egyszer már büntetlenséget ígért. Szabad György — bár ezúttal nem a házelnöki székből, de a csapongó vita kétségtelen főszereplőjeként — többször is bizonygatta, hogy az Alkotmánybírósággal kapcsolatban nem a kormány ígéretét kívánta megszegni, pusztán szükségét érzi, ideje deklarálni, mit is jelent a polgári engedetlenség. A háromnegyedórás közjáték lezárását és a tényleges ügyekre áttérést végül két mondattal Horn Gyula szocialista pártelnök indítványozta. Ezek után Szűrös Mátyás elnökletével 235 képviselő jelenlétében folytatódhatott a hétfőn abbamaradt vita arról, hogy a nyugdíjasok mikor, milyen forrásból és mekkora összegű év végi kiegészítést, külön juttatást kapjanak. A vita első szakaszában 21-en szólaltak fel. Pró és kontra szócsatát vívtak a szocialista párti képviselők, dr. Csehák Judit, Békesi László dr. Kis Gyula József és dr. Székelyhídi László MDF-párti képviselőkkel. Csehák Juditék ugyanis módosító javaslatukkal a többi között azt kérték, hogy a kormány a javasolt egyszeri 2400 forintos támogatást növelje meg. Szerintük az alap rendelkezik ennyi pénzzel, és a kormány által többet is fizethetnek e célra, sőt a költségvetést sem kell szegényíteniük azzal, hogy a juttatás előteremtésére a központi pénzekhez folyamodnának. Kis úr azon az állásponton volt, hogy az egykori kormánytagoknak akkor kellett volna intézkedniük, amikor miniszteri székben ültek. A csapongó és néha személyeskedő vita során végül az álláspontok közeledtek egymáshoz. Menet közben Szabad György Szűrös Mátyástól átvette az elnöki széket, s bejelentette, hogy betegágyát otthagyva rövidesen megérkezik Antall Jószef, és ha az ülésterembe lép a miniszterelnök, akkor az éppen szólótól megvonja a szót, aki történetesen Surján László népjóléti miniszter volt. Antall József rövid beszédben az ország érdekében egységes fellépésre buzdította a kormányzó és az ellenzéki pártokat. Ezután folytatódott a törvényjavaslat részletes vitája. Csehák Judit visszavonta frakciótársával, dr. Kovács Pállal együtt beterjesztett javaslatát. A képviselőnő egyúttal kifejezte reményét, hogy 1991. február elején a kormány még a nyolcvan százalékosnál is magasabb nyugdíjkompenzációt hajthat végre. A honatyák végül a szükséges módosításokkal együtt elfogadták a társadalombiztosítási alap 1990. évi költségvetését módosító törvényjavaslatot. Ennek értelmében az Országgyűlés felhatalmazza a kormányt, hogy az ötezer forint alatti nyugdíjaknál négyezer forint, az ötezer és nyolcezer forint közötti nyugdíjaknál háromezer forint, míg a nyolcezer és 13 800 forint közötti nyugdíjaknál 2400 forint egyszeri nyugdíjkiegészítést biztosítson. A kompenzációk érdekében a költségvetésből 10,62 milliárd forinttal emelik a társadalombiztosítás összegét. Ezután a képviselők megkezdték a társadalombiztosításról szóló 1975. évi törvény módosításának általános vitáját. A kormány előterjesztése szerint a táppénz összegét a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző naptári évben elért kereset napi átlaga alapján határoznák meg. Ezzel szemben Kis Gyula József és Solt Ottília (SZDSZ) a szociális, egészségügyi és családvédelmi bizottság előterjesztését támogatta, mely a betegséget megelőző tizenkét hónapi átlagkereset alapján számíttatná ki a táppénz öszszegét. A javaslat részletes vitáját a házelnök későbbre halasztotta. Az ebédszünet után az interpellációk meghallgatásával folytatódott az Országgyűlés munkája. Szabolcs-Szatmár- Bereg megye elmaradottsága miatt, majd ezt követően a magyar sport érdekében szólaltak föl a képviselők. Ezután a legszennyezettebb tizenkét magyar város, „a piszkos tizenkettő” érdekében hangzott el interpelláció. Oláh Sándor kisgazda képviselő az előprivatizációs törvény szükséges, sőt elkerülhetetlen módosítása miatt fordult a miniszterelnökhöz. Az interpellációra Balsai István igazságügy-miniszter válaszolt a miniszterelnök távollétében. Ám Oláh Sándor a miniszteri válasz kapcsán kitért arra, hogy egy bizonyos Matolcsy György, akinek a személyi számát is beolvasta, igazgatótanácsi tagságot szerzett az egyik vendéglátó egységben harmincezer forintért. Bár a képviselő nem volt meggyőződve arról, hogy ez a Matolcsy György azonos-e a kormánynál a privatizáció módszertanának egyik kidolgozójával, ezért minden Matolcsy Györgytől bocsánatot kér, kivéve az igazgatótanácsi tagot. Ezután képviselői kérdések megvitatásával foglalkozott a Tisztelt Ház, majd a délutáni kis szünet után ismét a társadalombiztosításról szóló törvénymódosítás rövid részletes vitája következett, amelyet végül elfogadott a parlament. Ezt követően a külügyminiszter az Európa Tanács alapszabályához, illetve az ezzel kapcsolatos általános egyezményhez való csatlakozásról terjesztette be a határozati javaslatot. „Azonos vagyok” Megkérdeztük Matolcsy György államtitkárt, azonos-e azzal a hasonnevű személlyel, akit Oláh Sándor képviselő nem éppen hízelgő módon aposztrofált. — Azonos vagyok. Valóban tagja voltam a Pest-Budai Vendéglátó Rt. igazgatóságának és részvényt is vásároltam. Június elsején tagságomról lemondtam és részvényeimet eladtam — válaszolta a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára. ANDRÁSFALVY—■TIMKÓ SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ Nem kértünk listát — mondta a miniszter — Semmiféle listát nem kért a minisztérium egyetlen főiskoláról, egyetemről, sem az oktatók megítéléséről, ezért viszszautasítunk minden ezzel kapcsolatos vádat — jelentette ki tegnap Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter azon a beszélgetésen, amelyre Timkó Iván kabinetfőnökkel együtt a „feketelistáról” informáló lapok újságíróit hívta meg. Mára valóságos óriáskígyóvá nőtt az a hír, amely a felsőoktatási intézmények háza táján nyár vége óta terjed, miszerint a minisztérium kérésére egyes oktatók a társaikról minősítő megjelöléssel névsort készítettek. A hírt idővel újabbak egészítették ki. Az például, amit Deli Árpád — aki akadémiai ösztöndíjasként jelenleg Franciaországban tartózkodik — tett kiutazása előtt a Budapesti Műszaki Egyetem építőmérnöki karának testülete előtt, a listát Timkó Iván kérésére ő maga írta, egyetlen példányban. Mivel annak idején egyetlen újságíró sem kapott választ Timkó Ivántól, hogy igaz-e a hír (lapunk munkatársa is több napon át hiába kereste), így a tegnapi beszélgetésen, érthető módon, ez volt az első kérdés. A miniszter kabinetfőnöke erre úgy válaszolt, hogy Deli Árpád valószínűleg félreértette őt (?!), hiszen semmiféle listát nem kért sem tőle, sem mástól. Mindezt Andrásfalvy Bertalan azzal erősítette meg, hogy teljesen felesleges lenne a minisztériumnak bármiféle listát kérnie, hiszen az oktatási intézmények belső személyi ügyeibe a minisztériumnak nincsen beleszólási jogköre, ezért nem is lenne értelme ilyent készíttetni. Az egyetemek, főiskolák a maguk sokszor fájdalmas öntisztulásának terhét nem háríthatják át senkire. A miniszter mindehhez hozzátette: a mai napig számos aláírt és névtelen személyi javaslat érkezik a minisztériumba, amelyeket senki nem kért, ezért senkinek sem szándéka, sem joga felhasználni azokat. Mindezt levélben is eljuttatta azokhoz a szervezetekhez, intézményekhez — így például Kis Papp Lászlóhoz, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének elnökéhez, és Bényi Árpádhoz, a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola tanszékvezetőjéhez, akik állásfoglalásban, illetve levélben tiltakoztak a minisztérium listakészítési eljárása ellen. Arra a kérdésre, hogy a minisztérium illetékesei miért nem korábban válaszoltak, gátat szabva a híreszteléseknek — amelyeknek az a természetük, hogy egyre nőnek, terebélyesednek —, Timkó Iván úgy felelt, hogy a minisztérium fontosabbnak tartotta az egyetemek, főiskolák megújításának, szervezeti szabályozásának, a felsőoktatási törvény előkészítésének a feladatait, mint az álhíreket. Gy. Sz. É. Kormányszakértőkből — Kft.-tagok A Németh-kormány néhány gazdasági vezetőjének és tanácsadójának részvételével megalakult a Közép-Európai Gazdaságkutató és Tanácsadó Kft. A vállalkozás alaptőkéjéből — mely 4,8 millió forint —, az Andrew Sarlós által létrehozott Közép-Európai Fejlesztési Társaság 50 százalékkal részesedik, míg a másik felét tizenöt magyar magánszemély jegyezte. Az alapítók között található Antal László, Sárközy Tamás és Szőnyi Péter, volt miniszterhelyettes, Mizsei Kálmán Kelet-Európa-szakértő, továbbá Ábel István elméleti közgazdász. Jaksics György ügyvezető igazgató elmondta, hogy elsősorban amagyarországi befektetések iránt érdeklődő külföldieknek nyújtanak gazdasági elemzéseket és befektetési tanácsadást. Természetesen belföldi megrendelőknek is dolgoznak, így például vállalják az állami cégek privatizációjának előkészítését. — Az allipiiók közül többen is szorosan együttműködtek a korábbi politikai vezetéssel. Vajon most magánvállalkozókként hajlandók-e párt- vagy kormánymegrendelésre dolgozni? — kérdeztük Jaksics Györgyöt. — Ilyen kérést eddig még nem kaptunk. De bárkinek a megrendelését teljesítjük, s politikailag független kft. lévén, remélhetőleg, elfogulatlan és szakszerű elemzést tudunk készíteni. Természetesen az üzleti megbízásaink között van olyan, amelyet politikusok is felhasználhatnak, így például éppen most dolgozunk egy nagyobb tanulmányon, a magyar—szovjet kereskedelem elszámolási rendszerének változásáról, illetve ennek gazdasági hatásairól. — Több hasonló profilú szakértői vállalkozás működik már Magyarországon. — Miután főként makrogazdasági elemzésekkel foglalkozunk, nyilván lesznek bizonyos átfedések — például a Pénzügykutató Rt. tevékenységével. Mégis azt gondolom, hogy a mi megközelítésünk, amely elsősorban a közép-kelet-európai térség — beleértve a Szovjetuniót is — országainak gazdasági kapcsolatait helyezi a középpontba, sajátos vevőkört vonz majd. F. J. NÉPSZABADSÁG—ORSZÁGGYŰLÉS—HAZAI KÖRKÉP 1990. október 31., szerda A Parlamentből tudósítottak: Csabai Károly, Czauner Péter és Szirmai L. Péter. BLOKÁDNYILATKOZAT „Törekvéseink szakmaiak voltak” A közlekedési blokádban részt vevők bizalmát élvező operatív bizottság az alábbi nyilatkozatot juttatta el az MTI-hez: „Mind az általunk képviseltek, mind pedig a tiltakozó megmozdulást támogatók lelélegeztek, amikor, egy kölcsönös engedményeken alapuló megállapodással sikerült elejét venni annak, hogy a kibontakozott társadalmi-gazdasági válság anarchiába torkolljon. A szakmai követeléseket messze meghaladó méreteket öltő megmozdulás befejeződésében köszönet illeti mindazokat, akik az ország különféle pontjain részvevőként, szimpatizánsként vagy éppen a megmozdulás ellenzőiként higgadtságról és nyugalomról tettek tanúságot. Köszönet illeti azokat a munkaadói és munkavállalói érdek-képviseleti szervezeteket, kamarákat és szakszervezeteket, amelyek szakmai segítséget nyújtottak törekvéseink képviseletéhez, és az Érdekegyeztető Tanács plenáris ülésén részesei voltak egy, a mélyebb válságot megelőző közösen képviselhető álláspont kialakításának immár a kormánnyal együtt. Sajnálatosnak tartjuk, hogy az események hevében néhányan személyükben és becsületükben azokat is kölcsönösen megsértették nyilatkozataikkal, akik erre okot nem adtak. Törekvéseink szakmaiak voltak, azok is maradnak, mentesek minden politikától. Ellenállunk azoknak a kísérleteknek, melyek eszközként használnának föl szakmai csoportokat. Érdekeink további egyeztetésére kizárólag törvényes, alkotmányos keretek között látunk lehetőséget. Ennek érdekében már meglévő és az ezután létrejövő szakmai érdekvédelmi, érdek-képviseleti fórumainkat tekintjük hitelesnek. . Szeretnénk elkerülni minden további polemizálást és kölcsönös vádaskodást, vitát. E nyilatkozatunkkal azt szeretnénk elérni, hogy a megállapodást követő, még feszült és további gazdasági nehézségeket ígérő napokban, hetekben hozzájáruljunk a társadalmi közmegegyezéshez.” (MTI) Emléktábla 1956 francia hősének Az 1956-os magyar szabadságharc francia hősének, Jean Pierre Pedrazzininek, a Paris Match francia képes hetilap egykori fotóriporterének emlékét őrzi ezentúl Budapesten, a Köztársaság tér 25. számú ház fallán elhelyezett emléktábla, amelyet kedden avattak fel kegyeletteljes ünnepségen. Roger Thérond, a Paris Match vezérigazgatója a kollégára emlékezve elmondta: hivatásának teljesítése közben halt meg, a világot akarta tudósítani arról, hogy a vasfüggöny mögött kigyúlt a remény lángja. Egy magyar fiatal életét mentette, majd egy lövés az ő életét oltotta ki. (MTI) November: új gazdaságpolitika (Folytatás az 1. oldalról.) kíván a kormány bevezetni, és amelyet csak az érdek-képviseleti szervekkel és a pártokkal történt egyeztetés után, novemberben hoz nyilvánosságra. Ennek lényege, hogy a gazdaság átalakítását nem három évre elnyújtottan, hanem 1991-re koncentráltan kívánja végrehajtani. A német fél kijelentette: ha a kormány egy ilyen program mellett döntött, és azt meghirdeti, úgy ahhoz a maga részéről támogatást nyújt, és ugyanezt fogja javasolni az Európai Közösségnek is. Mivel a magyar fél válasza erre igenlő volt, a delegáció a konkrét kérések továbbításával utazott kedden egyenesen Brüsszelbe. Matolcsy György hangsúlyozta: ez az első eset, hogy a magyar kormány határozottan segítséget kér nyugati barátaitól, majd ismertette az új hitelekre és segélyekre vonatkozó kéréseket. Eszerint az adósságszolgálatmenedzseléséhez a Magyar Nemzeti Banknak a jelenlegi 800 millió dollárt többszörösen meghaladó biztonsági tartalékra van szüksége. A piacgazdaságra történő átállás több ponton igényel költségtámogatást, így például a lakáshitel-állomány kezelésénél — erre az idén 60, jövőre 105 milliárd forintot kell a költségvetésnek fordítania a szociális védőháló kialakításánál és a munkanélküliek segélyezésénél, valamint annál a kereskedelmi piacváltásnál, ami már folyamatban van. További magyar igény egy komplex energiacsomag támogatása az egyszeri átállási költségek fedezésére, illetve annak elősegítésére, hogy abban külföldi működőtőke vegyen részt. A csomag néhány elemét megemlítve Matolcsy György elmondta: a keletiről a nyugati energiarendszerre kell átállni, ami földgáz- és villamosenergia-vezetékek építésével jár. Miivel egy új villamosenergiai vezetékrendszer kiépítése két évet és 100 millió dollárt vesz igénybe, az áramot egyelőre, ha lehet, azonnal, Csehszlovákián és Ausztrián át vezetik Magyarországra. Segítséget kért a magyar fél ahhoz is, hogy 60 napos kőolajkészlet tartásához infrastruktúrát létesíthessen. A kormány tervezi az energiaszektor privatizálását, így mindenekelőtt az OKGT és az MVMT vegyes vállalattá alakítását, amihez nyugat-európai partnerekrészvételét kérte. Végül tájékoztatást kért arra vonatkozóan, milyen elemekből tevődnek össze Németországban a benzin- és a gázolajárak. G. Zs. A rendszerváltás társadalomlélektana (Megyei tudósítónktól.) Kétnapos tudományos konferencia kezdődött tegnap Szegeden az akadémiai bizottság székházában A rendszerváltás társadalomlélektana címmel. Különböző tudományterületek művelői tartottak előadást saját tudományuk megközelítési apparátusaival a címben jelzett témáról. A vonzó és izgalmas cím ellenére az előadások egy része csak távolról érintette a témát, az előadókon kívüli gyér közönség a hosszadalmas felvezető idézetek után az előadások konklúziójaként, tudományos eredményeként a napi publicisztikából rendre ismert, közhelyes megállapításokat hallhatott. Kivételt talán csak Kiss Endre, az ELTE docense Rendszerváltás és a politikai tudatalatti című előadása jelentett, amely a Kádár-korszakra jellemző, a hivatalostól eltérő, a szerző által politikai tudatalattinak, „árnyéktársadalomképnek” nevezett jelenségről, és annak napjainkban történő változásáról szólt. Figyelemre méltó megállapítása, hogy a régi félelmek helyébe újak lépnek. Már nem kell félni a régi rendtől, félni lehet viszont a munkanélküliségtől, a szociális feszültségek kiéleződésétől, a kisebbségi kérdések politikai manipulálásától, a közbiztonság romlásától, a környezet szennyezésétől, legfőképpen pedig a megosztottságtól. Lapunk megyei tudósítója — utalva a Magyar Hírlapban folyó vitára a magyar társadalomtudományok jövőjéről megkérdezte: mitől tudományosak az itt elhangzó előadások, amelyekről ha lehántjuk a Spinoza- és Vigotszkijidézeteket, akkor csak a napi politikai viták publicisztikus közhelyei maradnak. Dr. Kiss Endre, majd a többi előadó is azt válaszolta: a tudományos módszerektől, a tudományok eddigi eredményei közé illesztéstől, az ellenőrizhetőségtől és a bizonyíthatóságtól. Szégyen .Nem illik zsidózni a magyar parlamentben. Cigányozni sem. Ezt, úgy hiszem, jó vagy rossz lélekkel, mindenki tudomásul vette. Románozni ellenben büntetlenül lehet. Orbán Viktor — hallhatta az ország — kétszer is hazugnak nevezte a kormányt. Állítását tartalmilag senki sem vitatta, nem is vitathatta, hiszen a hazugságok — bocsánat, a tudatosan valótlan állítások — az egész ország színe előtt lepleződtek le. Annál nagyobb felháborodást keltett a megfogalmazás brutalitása. A hazugságot ugyanis hamarabb megbocsátják nálunk, mint a szókimondást. (Egyébként a konzervativizmus nemcsak nálunk tekinti legfőbb erénynek a jó modort. Néhány évvel ezelőtt Joschka Fischer, a zöldek képviselője még vadabb vihart támasztott a bonni parlamentben ezzel a mondatával : „Herr President, mit Verlaub, Sie sind ein Arschloch” — vagyis: „Elnök úr, engedelmével, ön seggfej”. A konzervatív képviselőket ott sem a kijelentés vitathatatlan igazságtartalma, hanem a szóhasználat dühítette fel, holott a mondat íve igenis előzékeny volt.) De vissza hazánkba. Orbán Viktor említett kifejezése ellen tiltakozva az egyik kereszténydemokrata képviselő — a nevét elfelejtettem és nem is akarom megjegyezni — azt a jó modorú állítást engedte meg magának, hogy a „hazug” szónak és az efféle közönséges forulatoknak a használata nem a magyar, hanem a bukaresti parlamentbe való. Ennek a pimasz kijelentésnek a tartalmát nem taglalom. Jogi és morális érveket sem hozok fel annak bizonyítására, hogy más népek lefitymállása, bűncselekmény, az oly gyakran hangoztatott „keresztény értékekkel” is összeegyeztethetetlen. Csak azt említem meg, amit legfőbb gyakorlati-politikai érdekünknek tartok, hogy legalább mi ne tegyünk semmit, ami megterheli amúgy is bonyolult viszonyunkat a szomszédos országokkal. Ez a külföldön élő magyarságnak is elsőrendű érdeke. Az ilyen „románozás” többet árt a romániai magyarságnak, mint amennyit száz udvarias diplomáciai körmondat használni tud. Hadd fejezzem ki megdöbbenésemet és szégyenemet, amiért a magyar parlamentben egyetlen képviselő sem akadt — sajnos az én pártomnak, az SZDSZ-nek a soraiban sem —, aki ezt a „hazug” szónál mérhetetlenül otrombább mocskolódást visszautasította volna. Eörsi István