Népszabadság, 1991. június (49. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-20 / 143. szám

1991. június 20., csütörtök NÉPSZABADSÁG - KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT KEDVEZŐ PARAGRAFUSOK A NEMZETISÉGEKRŐL Elkészült a román alkotmánytervezet (Folytatás az 1. oldalról.) Mircea Snegur, a Moldovai Köztársaság elnöke szerdán Bukarestben tárgyalt Ion Ili­escu államfővel. A román rá­diónak Snegur elmondotta, hogy Iliescuval egyebek között Moldova és Románia gazda­sági integrációjának meggyor­sításáról, körülbelül száz kö­zös vállalat létrehozásáról is beszéltek. Mag Péter * Az öt szakszervezeti közpon­tot összefogó romániai Orszá­gos Konföderatív Unió terve­zett általános sztrájkja a je­lek szerint meghiúsul. Petre Román miniszterelnök szerdán körutat kezdett az ország leg­nagyobb ipari központjaiban. Célja a munkások megnyug­tatása és a piacgazdaság beve­zetését célzó reformok megér­tetése. Viszont folytatódik a mintegy húszezer orvost, ta­nárt és ápolónőt átfogó sztrájk. A cernavodai befejezetlen atomerőmű-beruházás dolgozói is sztrájkra készülnek. Romániában a termelés 21 százalékkal csökkent az előző évihez képest, az elmúlt hóna­pokban 113 ezer ember veszí­tette el munkahelyét, az ápri­lisi árreformot követően az árak 160 százalékkal emelked­tek, míg a bérnövekedés csu­pán 30 százalékos volt. (MTI) Antonescu a bukaresti sajtóban Antonescu kultusza — aki­nek parancsára negyedmillió zsidót végeztek ki —, szélső­séges újságok jelzik az anti­szemitizmus újjáéledését Ro­mániában. Erről számolt be szerdán a The New York Times, rámu­tatva : a parlamentben csak magyar nemzetiségi képvise­lők utasították el áprilisban, hogy tisztelettel adózzanak Ion Antonescu marsall, a háború után kivégzett fasiszta diktá­tor emlékének. Jóllehet Ion Iliescu államfő elítélte Antonescut, és Petre Román miniszterelnök (aki apai ágon zsidó) megbélye­gezte az antiszemitizmust, lé­nyegében az egész román saj­tó, beleértve a kormány orgá­numait is, nagy hazafiként méltatta a marsallt. Románok és külföldi diplomaták szerint Iliescu kivételes politikai bá­torságról tett tanúságot, ami­kor állást foglalt a nacionaliz­mus szélesedő hulláma ellen. E nacionalizmus, benne az oroszellenes, magyarellenes, zsidóellenes, általában külföl­diellenes érzelmekkel az egyet­len ideológia, amelyet egy­aránt vallanak a politikai cso­portok tucatjai — írta a lap. A The New York Times utalt arra, hogy a szélsőséges na­cionalizmus fő szócsöve a fél­milliós példányszámú Romá­nia Mare. Szerkesztői, Eugen Barbu és Corneliu Vadim Tu­dor, a Ceausescu-korszak leg­­agresszívebb propagandistái voltak, Mircea Musat pedig fő történelmi cenzor. Egy kisebb hetilap, az Európa csaknem egyoldalúan antiszemita té­mákkal foglalkozik. Jóllehet a kormány elítélte a lapot, az áprilisban első oldalán közöl­te a védelmi és a belügymi­niszternek a főszerkesztőhöz intézett levelét, amelyben megköszönték, hogy a lap jö­vedelmének tíz százalékát felajánlotta tárcájuk részére. (MTI) Bundestag-határozatok Európáról és Jugoszláviáról A német kormány az európai partnerekkel együtt az össz­­jugoszláv struktúrák békés megtartása mellett áll ki; a demokrácián és az emberi jo­gokon alapuló felépítményről a jugoszlávoknak kell dönteni­ük — jelentette ki szerdán a német Bundestag külpolitikai vitájában — a külügyminiszter távollétében — Helmut Scha­­fer, a bonni külügyi hivatal ál­lamminisztere. A Bundestag határozatban is felszólította Jugoszlávia fe­lelős tényezőit, hogy továbbra is a válság békés megoldását keressék, és tartózkodjanak az erőszak bármely formájától. Németország azt szeretné, hogy az együttélés új alapjáról min­den fél számára elfogadható megállapodás jöjjön létre, amely az európai államok kö­zösségének érdekeit is szem előtt tartva biztosítja a hat ju­goszláv tagköztársaság együtt­­maradását. Schäfer azt is bejelentette, hogy Észtország, Lettország és Litvánia Bonnban közös tájé­koztatási irodát rendezhet be. Az iroda nem kap diplomáciai státust vagy adókedvezménye­ket. Egy másik határozatban a német törvényhozás sürgette az Európában élő nemzeti kisebb­ségek védelmét. — Az össze­növőben lévő Európának ha­tározott lépést kell tennie an­nak érdekében, hogy a régi nemzetiségi konfliktusok tör­ténelemmé váljanak — áll a Bundestag-dokumentumban. A vitában Reinhard von Schor­­lemer CDU-képviselő példa­mutatónak tartotta, hogy a magyar kormányzat törvény­­tervezetet dolgoz ki a Magyar­­országon élő kisebbségek jo­gainak és érdekeinek védel­mére. (MTI) PARLAMENTI BIZOTTSÁG ELŐTT A KÜLÜGY SZEMÉLYZETI MUNKÁJA Garanciák híján szükségszerű hibák (M­unkatársunktól.) A parlament külügyi bizott­sága szerdán a Külügyminisz­térium személyzeti politikáját és gazdálkodását tárgyalta meg. Az első napirendi pontot követő szünetben kérdezte meg munkatársunk több párt képviselőjét a zárt ülésen el­hangzottakról. Szent-Iványi István (SZDSZ): Az eredeti elképzelés az volt, hogy tekintsük át politikailag a külképviseletek működését, de Jeszenszky Géza távollété­ben ez inkább a tárgyi és sze­mélyi feltételekre korlátozó­dott. Úgy zajlott le, ahogy azt várni lehetett: az ellenzéki képviselők kifejtették kritikai észrevételeiket. Néhány súly­ponti kérdést említenék, amit az ellenzéki képviselők egysé­gesen bíráltak. Az újonnan diplomáciai stá­tusba került személyek több­sége — kilencvenkilencből nyolcvanegy — gyakorlatilag azonnal, lényegében jelentő­sebb felkészítés nélkül került külföldre. Probléma, hogy sok helyen nemcsak a nagykövet, hanem a második emberek, azaz a követtanácsosok is újoncok voltak. Két követség került több­ször is szóba. Az egyik a wa­shingtoni nagykövetség meg­oldatlan problémája, illetve a bécsi nagykövetségünk tevé­kenysége. A washingtoni nagy­­követségünkkel kapcsolatban elhangzott, hogy várhatóan ezen a nyáron visszajön az utolsó három olyan diplomata is, aki korábban ott szolgált. Tehát nem biztosított a fo­lyamatosság. Bollobás Enikő­vel kapcsolatban úgy nyilat­kozott Katona Tamás állam­titkár, hogy a kiszemelt nagy­követ igényt tart a munkájá­ra. Ezt igen nagy ellenérzéssel vettük tudomásul, és Vásár­helyi Miklós képviselő külön megkérte a nagykövetség ve­zetését, fontolja meg ezt a döntést. Bécsi nagykövetségünkkel kapcsolatban felmerült: össze­sen 34 főt foglalkoztató képvi­seletről van szó, ami túlzott számnak tűnik. Ebből összesen csak tizennégy a diplomata­­státus. Elhangzott az a bírálat is, hogy a nagykövetség bizo­nyos pártpreferenciákat érvé­nyesít az osztrák belpolitikai életben. A nagykövetség a szo­cialista párttal szemben (mely most már szociáldemokrata) gyakorlatilag úgy viselkedik, mintha az valamilyen kis el­lenzéki párt lenne, nem pedig a kancellárt is adó kormányzó pártja Ausztriának. Kovács László (MSZP): A sok adatot tartalmazó jelen­tésből egy dolog egyértelműen kitűnik: a Külügyminiszté­riumban nem volt boszorkány­­üldözés, hiszen összesen két embert küldtek el, és nincs okom feltételezni, hogy nem szakmai alkalmatlanság miatt. Ugyanakkor a korábbiakhoz képest több mint kétszeresére nőtt az új felvettek száma. Ez vonatkozik a diplomatákra és az adminisztratív személyzet­re is. Míg korábban évente negyven diplomatát és ötven vagy hatvan­ adminisztratív dolgozót vettek föl, összlétszá­muk idén kétszáz fölé emel­kedett. Ennek ellenére a sok korengedményes nyugdíj miatt gyakorlatilag nem nőtt a tár­ca létszáma. Ami hiányérzetet okozott a bizottságban, hogy a sok új belépő döntő többségében azonnal külszolgálatra került. Fodor András Attila (MDF): Az anyagot ezúttal már má­sodszor hallottam, mert dél­előtt a bizottság kormánypár­ti tagjai azt már megbeszélték a Külügyminisztérium képvi­selőivel, ezért nem szóltunk hozzá. Mi is igényeljük, hogy ellenőrizhessük és átvilágíthas­suk a minisztérium munkáját. Én kellemes meglepetéssel vet­tem tudomásul a jelentést, mert a sajtó cikkei alapján is arra számítottam, hogy a hely­zet sokkal rosszabb. Azt vi­szont el kell ismernem, hogy a jelöltek felkészítésében javíta­ni kell a minisztérium szakmai munkáját. Ha túl gyorsan kül­denek ki valakit, utólag derül csak ki, hogy felkészítése nem volt eredményes. Ezért örülök, hogy a jövőben pályázat útján töltik be a megüresedett posz­tokat. Katona Tamás államtitkár: Abból kell kiindulnunk, hogy a hatalomra került ellenzék a korábbi rendszerben nem ve­hetett részt a működő diplo­máciában. Akik közül egyál­talán válogathattunk, kezdők voltak. Nem tudtuk előre meg­mondani, hogy beválnak-e, hi­szen nem volt semmilyen elő­zetes garanciánk. Ebből szük­ségképpen sok hiba követke­zett. Voltak esetek, amikor sem a nagykövet, sem az első be­osztott nem tudta szakmailag magas szinten ellátni a felada­tnélkül, hogy megtanulta vol­na a szakma alapjait. A sta­tisztikákból nem derül ki, hogy mennyire feleltek meg a szakmai­ követelményeknek. A bizottság ellenzéki tagjai számára egyértelmű volt, hogy az újonnan felvettek vala­mennyien „politikai kinevezet­tek” voltak. Tizenöt új nagy­követ nyilvánvalóan ilyen, ami azonban egy rendszerváltás esetében, úgy gondolom, ter­mészetes arány. Katona Tamás reagálásából azt érzékeltük: van készség a külügyi vezetésben, hogy leg­alábbis részben megfontolja az itt elhangzott bírálatokat. Meg­állapodtunk abban, hogy ősz­szel Jeszenszky Géza jelenlé­tében visszatérünk a témára, s ekkor az elmúlt másfél év politikai tanulságaira is ki fo­gunk térni. A kormánykoalí­ció tagjai közül egyébként senki sem bírálta a Külügymi­nisztérium személyzeti munká­lat.­tát. Nem a jó szándék hiány­zott belőlük, hanem a szerep­­osztás volt rossz. Mi azt akarjuk, hogy a mi­nisztérium munkája a parla­menti bizottság számára telje­sen áttekinthető legyen, ezért hoztunk egy valamennyi szám­adatot tartalmazó jelentést. A vita után kölcsönösen sokkal okosabban álltunk fel az asz­taltól, mint ahogyan leültünk. Ettől az évtől minden meg­üresedett diplomatahelyet pá­lyázat útján töltünk be. Már most kiírjuk a jövő évi váltá­sokat, az illetőnek egy éven keresztül arra kell felkészül­nie. Az a tervünk, hogy szin­tén az idei évtől meghirdet­jük a minisztériumban a fel­vételi rendszert. Ne az történ­jen, hogy bárki, akit X. vagy Y. ajánl, az utcáról bejöjjön, hanem bárki, aki alkalmasnak tartja magát, próbát tehessen. Több olyan diplomatát is visszahívunk idén egy év után, akik nem váltak be. Személyes tisztességükben nem kételke­dünk, de diplomatának alkal­matlanok voltak. Ha elválunk, nekik is, nekünk is jobb. Még két dologban voltunk önkritikusak. A minisztérium rendkívüli hiányt szenved nemzetközi jogászokban. A há­ború előtt négy ilyen osztály volt, jelenleg összesen egy em­berünk foglalkozik ezzel. Az egyetemről akarunk felvenni olyan fiatalokat, akiknek kül­földön posztgraduális képzést tudunk biztosítani ebben a szakmában. A másik: a kon­zuli munka. Korábban a kon­zul csak vízumkiadó „gép” vagy rendőrtisztviselő volt. Most azonban a gazdasági ér­dekeinkkel tisztában levő, új szellemiségű konzulokra lesz szükségünk. Nagy Csaba Nem szóltunk, hisz már megbeszéltük Torta Ez is olyan lenne, mint a tiltott gyümölcs: ja, ha sza­bad, akkor nem is olyan áhított? Netán akkor másra kéne? Elhagyták Magyarországot a szovjet csapatok. Moszk­va saját elhatározásából és a saját érdekeit mérlegelve le­mondott a második világháborúban szerzett egyik hatal­mi pozíciójáról, mellesleg helyreállítva hazánk teljes szu­verenitását. Óriási dolog ez nekünk, szerencsére nem olyan nagy nekik, öröm és nyereség nekünk, szerencsére nem bánat és nem veszteség nekik. Talmi dics — és ostobaság — az örömből diadalt kreálni: hála Gorbacsovnak, nem kellett győzni. Ezért is furcsa, ha bármely párt desszertkéssel ha­donászva túl nagy politikai szeletet akar levágni magának az ünnepi tortából. Mert lehet, hogy sokan szerették vol­na ezt megsütni, de hát úgy alakult, hogy magyar részről előbb reformkommunisták, szocialisták, majd kormány­­tisztviselők voltak a „kukták”. Van minek örülnünk, és enyhén szólva nincs igaza annak, aki fanyalog. Majd’ akkorát téved, mint az, aki legszívesebben diadalívet húzatna Záhonyban, miközben harangok húznák a talpalávalót a vágányok mellett dísz­őrségben utcabálozóknak. Jogos elégedettségünket rontja minden, ami sunyiság, melldöngetés és csinnadratta. S hiba is. Hiszen hátravan még a megegyezés az el­számolásról, ami nem is annyira a pénz, mint inkább a jövőbeni magyar—szovjet viszony szempontjából fontos. Baj lenne, ha a kártérítés újabb és nagyobb károkat okoz­na. Mostantól tényleg kettőn áll a vásár: egyenrangúak lettünk. Ám tudni kell: más Moszkva fontossága Buda­pestnek, mint fordítva. A múlttal számoljanak el a törté­nészek, a pénzzel a szakértők, a politikusoknak a jövővel kell sáfárkodniuk. Hogy a tiltott gyümölcstől ne keseredjen meg a szájíz. Füzes Oszkár _3 Az újvidéki parlament elutasította a magyarok autonómia-javaslatát A vajdasági parlament ked­den nagy többséggel elfogad­ta a tartomány alaptörvényét. Ez az eddigi, 1974-es vajdasá­gi alkotmány helyébe lép. Megszűnnek a Vajdaság ál­lami jogai, de megmarad a tartomány Szerbián belüli te­rületi autonómiája. A parla­ment vitájában egyúttal elve­tették a más jellegű autonó­miákra vonatkozó javaslatot, tehát a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége által szorgalmazott személyi elvű autonómiát. Ez a kisebbségi jogokat "nem adott területhez, hanem a nemzetiséghez való tartozáshoz kötötte volna. El­vetették a horvátok kulturális autonómiára vonatkozó kezde­ményezését is. Nagy vita volt az ülésen a horvátországi szerbek kérel­méről, hogy Szerbiához csat­lakoznának. A vitát Radoman Bozsovics tartományi minisz­terelnök azzal zárta le, hogy tiszteletben kell tartani a Szerbián kívül élő szerbek tö­rekvéseit, s azt az igényt, hogy minden szerb egy államban kíván élni. A kérdést itt is nyitva hagyták, amint azt a szerb parlament is tette, nem foglaltak egyértelműen állást. (MTI) Bővülnek az FMK pozíciói A szlovák kormánykoalícióban részt vevő magyar Függet­len Magyar Kezdeményezés bővíti részvételét a kabinetben. Az FMK-nak eddig Zászlós Gábor miniszterelnök-helyettes sze­mélyében egyetlen képviselője volt. Csütörtökön az FMK ja­vaslatára mezőgazdasági miniszterhelyettesnek nevezték ki Podstransky Vlagyimirt, aki eddig a Kassa környéki szomotori állami gazdaság igazgatójaként dolgozott. (Prágai tudósítónk­tól.) Az EK elfelejtette a Tienanmen teret Az Európai Közösségek külügyminiszterei keddi luxem­burgi tanácskozásukon úgy határoztak, hogy felújítják az ál­lam- és kormányfői szintű kapcsolatokat Kínával — közölte Mark Eyskens belga külügyminiszter. A lépést Anglia, Olaszor­szág és Spanyolország szorgalmazta. Ugyanakkor Eyskens ki­fejtette: az Európai Közösségeknek továbbra is figyelemmel kell kísérnie az emberi jogok helyzetét Kínában. (MTI) Izrael tőlünk sem vesz atomreaktort Az izraeli tudományos ügyek minisztere alaptalannak ne­vezte azokat a híreket, amelyek szerint országa atomreaktort készül vásárolni a Szovjetuniótól, Magyarországtól, Németor­szágtól, vagy máshonnan. Juval Niman azt mondta, hogy ha­zája maga kívánja felépíteni polgári célú atomreaktorát, úgy, ahogy Finnország tette, különböző technológiákat alkalmazva. — A végső döntéshez még egy év szükséges — tette hozzá. — Izrael nem fog akadályt gördíteni reaktora nemzetközi intéz­mények általi ellenőrzésének útjába. (MTI) Fővám téri diplomatafiúk önköltségen (Munkatársunktól.) — A nemzetközi kapcsola­tok szerepének felértékelődése, a kelet-közép-európai térség­ben lezajlott változások teszik többek között szükségessé a diplomataképzést Magyaror­szágon — mondta Csáki Csa­ba, a Budapesti Közgazdaság­­tudományi Egyetem rektora az abból az alkalomból rendezett sajtótájékoztatón, hogy 1991 szeptemberétől a Budapesti Nemzetközi Tanulmányok In­tézete keretében posztgraduá­lis diplomataképzés indul. A „Közgázon” 1963 óta fo­lyik a nemzetközi kapcsolatok szakembereinek egyetemi szin­tű képzése, ez azonban kép­telen volt kielégíteni a növek­­ vő igényeket. Az új intézet elsődleges célja az oktatás, de egyúttal a nemzetközi tanul­mányok kutatóműhelyévé is kíván válni. Az intézetbe olyan, már diplomás, legalább egy idegen nyelvet magas szinten tudó szakemberek je­lentkezhetnek, akik a későb­biekben a diplomáciai szolgá­latban vagy a nemzetközi szervezetekben hasznosíthat­ják itt szerzett ismereteiket. Az oktatók között jeles ma­gyar és külföldi egyetemi ok­tatók, politológusok és gazda­sági szakemberek lesznek, a magyar (kül)politikai életet például Jeszenszky Géza, Horn Gyula, Fodor Gábor és más kitűnő szakemberek képvise­lik — tette hozzá Rostoványi Zsolt kandidátus, tanszékve­zető egyetemi docens. Az idén szeptemberben kez­dődő kétéves esti oktatás mel­lett rövid, intenzív szeminá­riumokat is szerveznek an­gol és magyar nyelven, olyan aktuális kérdésekről, mint Ke­­let-Közép-Európa vagy az egységesülő Európa. A tan­tervben a nemzetközi politi­kai tanulmányok, a nemzetkö­zi jog és gazdaságtan, vala­mint a nemzetközi tárgyalá­sok elmélete és gyakorlata is szerepel. A harmadik sze­mesztertől a diplomácia, a biz­tonságpolitika és a gazdasági diplomácia mellett — újdon­ságként — környezetvédelmi diplomáciára is szakosodhat­­nak a hallgatók. A képzés önköltséges, egy szemeszter 60 ezer forintba ke­rül, de az intézet tervezi a Nemzetközi Tanulmányok Ala­pítvány létrehozását, amelyből például ösztöndíjakat finan­szírozhatnának. Az intézetet — amely a nyugat-európai és amerikai társintézmények mellett a magyar diplomaták eddigi képzésében jelentős szerepet játszó moszkvai IMO- val is szeretne együttműködni — több magyar minisztérium is támogatja. A Külügymi­nisztérium, amellett, hogy „beíratja” több munkatársát, valószínűleg egy épületet is az intézet rendelkezésére bocsát. Dési András

Next