Népszabadság, 1992. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-30 / 25. szám

1992. január 30., csütörtök NÉPSZABADSÁG - KULTÚRA F­élanalfabéták A­z elmúlt öt év során aggasz­tóan visszaesett az általános iskolai tanulók olvasás- és ma­tematikateljesítménye, számí­tástechnikai tudása viszont nö­vekedett. A tavaly lezajlott rep­rezentatív tudásszint-felmérés eredményét - amelyhez 144 is­kola 16 ezer 3., 4. és 8. osztályos tanulója szolgáltatott adatokat - tegnap sajtótájékoztatón is­mertették az Országos Közokta­tási Intézet értékelési központ­jának szakemberei. Arra, hogy baj van a magyar diákok olva­sási teljesítményével, több hazai és nemzetközi vizsgálat figyel­meztetett már. Nem vigasztaló az sem, hogy sok más ország - így a ma oly gyakran példaként emlegetett Anglia is - hasonló gondokkal küszködik. Aligha vitatható, hogy ha va­laki nem tanult meg rendesen olvasni, más tudnivalókat sem lesz képes elsajátítani. Tanul­mányai során minden tan­tárggyal gondjai lesznek, hi­szen olvasás nélkül nem lehet tanulni. Ezért az olvasási ké­pesség alakulása a közoktatás hatékonyságának egyik legér­zékenyebb mutatója. Érthető tehát a kutatók erre irányuló megkülönböztető figyelme a vi­lágon mindenütt. Magyarországon 1970 óta vé­geznek olvasásvizsgálatot, leg­utóbb 1986-ban mérték fel a ta­nulók ebbéli képességeit. (Kü­lönböző tartalmú és nehézségű szövegek megértésén és értel­mezésén keresztül.) Öt év táv­latában a 4. osztályosoknál öt százalékkal, a 8. osztályosok­nál pedig több mint tíz száza­lékkal hanyatlott az értő olva­sás, főként az elbeszélő és a magyarázó-ismeretközlő szöve­gek esetében. Ez, mivel a tan­könyvek zömét ilyen típusú szövegek alkotják, rendkívül aggasztó jelenség. Annál is in­kább az, mert 1986-ban a szö­vegtípusok szerinti teljesít­ménykülönbségek elhanyagol­hatók voltak, ma viszont erő­teljes differenciálódás tapasz­talható e téren. Noha természetesen a fel­sőbb osztályokban jobban tud­nak olvasni a gyerekek, még­sem elég jól a biztonságos, megértő tanuláshoz. Ehhez ugyanis a 8. osztály végére mindenkinek el kellene érni a legalább 60 százalékos teljesít­ményküszöböt. Ezzel szemben a harmadikosoknak csaknem a 80, a negyedikeseknek megkö­zelítőleg a 60, a nyolcadikosok­nak pedig a 15 százaléka ez alatt van. Elgondolkodtató, hogy a végzősöknek még a fele sem - csupán 43 százaléka! - számítható a 80 százalék feletti teljesítménykategóriába, azaz a jól olvasók közé. Meglepő - vagy inkább meg­döbbentő - eredményre jutot­tak a kutatók az értő olvasásról a településtípusok szerinti tel­jesítményméréskor. Most elő­ször regisztrálták, hogy a fővá­rosi gyerekek elmaradnak a megyeszékhelyek és városok tanulóitól, harmadikosok ese­tében a falusi tanulók szintjé­től is. S­okféle következtetésre ad alkalmat e diagnózis, hiszen kiderül belőle, hogy mind az is­kolai képzésben, mind a társa­dalmi környezetben megvan­nak a gyenge olvasás kiváltó okai. (Talán ez utóbbira érde­mes lenne nagyobb figyelmet szentelni, hiszen az oktatásban éppen az olvasástanítás műve­lői haladtak a reformok élén, s ez lényegében ma is így van. Féltucat módszer és tankönyv­­család közül válogathatnak a pedagógusok - ki-ki kedve és lehetőségei szerint.) Már csak a terápiát kell meghatároz­ni, hogy segíteni lehessen. A receptre azonban nem árta­na pénzt is fölírni, hogy a „gyógyszerek” kiválthatók le­gyenek. Gyarmati Szabó Éva SZÉLÁRNYÉKBAN Egy fafaragó magányáról (Tudósítónktól) Cs. Kiss Ernő népi ipar­művész barnára pácolt, fa­ragott kerítése messziről szembeszökik a világ zajá­tól némileg távol eső, csen­des tatai utcán. Míves, ám mégsem hivalkodó, miként a tágas nappali kezemun­­kájáról árulkodó berende­zése sem az. Egy művész saját maga köré alkotott vi­lága ez, az otthon „bár­sonyszigete”. Cs. Kiss Ernő immáron betöltötte a 60. életévét. Alkotóereje teljé­ben lépte át a nyugdíjkor­határt. Az elmúlt évtize­dekben országos hírnévre szert tett művész napjaink­ban egy barokk étkezőgar­nitúrán dolgozik. Mint megjegyzi, magánmegren­delésre, mert az állami, in­tézményi felkérések kora egy időre lejárt. - Valahogy úgy érzem magam, mintha szélárnyék­­ban élnék - mereng el egy pillanatra, amikor a jelen­időről kérdezem. - Nem so­kat politizáltam életemben, de most azt látom, hogy a politikai mozgások, a rend­szerváltás hangos szócsatái közepette a kultúra, azon belül is a művészet, a nép­művészet egyfajta árnyék­helyzetbe sodródott. Alig látni belőle, alig hallani ró­la. Az elmúlt három évben fokozatosan tapasztaltam ezt a beszűkülést. A régi egyre-másra szétesett, le­bomlott, az új rend még csak csíráiban létezik. A képviselők , nem csupán az országosak, a helyiek is, másra, más gondokra kon­centrálnak, a kultúrát alig említik, pedig anélkül sem­mi sem ér semmit. Alkotó közösségekre vágyok. Közösségi alkotómunká­ból pedig Cs. Kiss Ernőnek bőven jutott a több mint két évtizedes munkássága alatt. Országos fafaragótá­borok szervező vezetője­ként­­ Sárospatak, Tatabá­nya, Tata, Szekszárd önálló hazai és külföldi tár­latok szereplőjeként nem­zetközi hírnévre tett szert. Pedig a negyvenhez közel fogott először komolyan a kezébe vésőt a csíki hava­sokból 1947-ben ideszökött mester. A sárospataki mú­zeum egy önálló kiállításra elegendő mennyiségű alko­tást vásárolt meg tőle, a ba­jai Duna-sziget „bútorza­ta” is az általa irányított egyik lelkes csapat munká­ját dicséri. - Hiányolom a korábbi években megszokott lükte­tést - tér vissza a jelenre a tábori emlékek felidézése után beszélgetőpartnerem. - Öt fafaragószakkör is mű­ködött ebben a megyében egyszerre. Manapság az in­tézményeknek nem futja ilyenek támogatására. Ön­költségesen pedig szinte le­hetetlen fenntartani egy ilyet. Az országos nívódíjjal kitüntetett, tatai gyerekek­ből álló kis csapatom vi­szont még változatlanul együtt van. Feloszlatták a Népi Ipar­művészek Társaságát de­cemberben. Még a mai na­pig sem tudom, hogy ponto­san hová, melyik intéz­ményhez csatolták át. Pedig jó lenne tudni, ott műkö­dött a szakmai zsűri, és so­kan - a legkülönfélébb ágakban dolgozók - e tár­saságon keresztül jutottak kenyérhez, megrendeléshez. - Ön is? - Nem, hál’ istennek megéltem a magam egyedi munkáiból eddig. Az „ipar­szerű” művészkedés, a so­rozatgyártás soha nem volt ínyemre. Szeretek bíbelőd­ni a munkáimmal, a garni­túrát, amin dolgozom, egy hónapig „dédelgetem”. Cs. Kiss Ernőt a nyárra Ozorára hívták. Játszóteret építenek. Talán hamarosan mások is követik az „ozorai példát”. Kovács Béla A­mit a lakáj se szeretett volna látni Van-e, aki nem csalódott a Pesti Színház minapi bemuta­tóján? Bizonyára csalódott az, aki sohasem hallott Joe Ortonról harangozni, de azt remélte lát­ni, a cím ígérete szerint: „Amit a lakáj látott a kulcslyukon át”, vagyis: tizennyolc éven felü­lieknek ajánlott, pikáns vígjá­tékot a félrelépő pszichiáterről és fehérmájú hitveséről, avagy: csiki-csuki helyzetek­ben, sűrű félreértésekkel és számos álöltözettel bonyolított bohózatot, vagy: rekeszizom-rengető csetlés-botlásokkal agyontűz­delt burleszket, netán: ad absurdum vitt őrü­letből fakadó paródiát, vala­mely műfaj vagy stílus paródi­áját. Egyszóval mélyen csalódha­tott az is, aki remélte, hogy a rendezőhallgató Lendvai Zol­tánnak lesz ereje egyazon irányba vezetni a szertekallódó színészeket: a grimaszokat vá­gó Reviczky Gábort (doktor), a „lélektani realistán” szaladgá­ló Szegedi Erikát (doktorné), az abszurdoid zamatokkal fűsze­rező Vallai Pétert (másik dok­tor), az angolosan fapofájú Cserna Antalt (őrmester), a színészvizsgához illőn buzgól­kodó növendékeket, a szoron­­góbb Vasvári Emesét és a vagá­nyabb Békési Kálid Artúrt (őrájuk vetett szemet a házas­pár, akiknek egyszersmind - hűha! - az édesgyermekeik). A leginkább az csalódott, aki nem téveszti össze egy rossz bulvárszerzővel, aki jól ismeri a vad, szélsőséges, elképesztő Joe Ortont. Elhalt volna maga Joe Orton is, mennyire eltolták a művét, mondhatni: elbaltázták. Ahogyan őt - idestova ne­gyedszázada, harmincnégy évesen - agyoncsapta egy kis­­balta. Bogácsi Erzsébet ­/v| Amire nincs válasz A Földi paradicsom bizonyá­ra azért aratott nagy sikert 1984-ben, mert semmilyen té­telt, sémát nem illusztrált. Nem igazolt előítéleteket, de nem is próbált cáfolni ilyesmiket. A kertészekről, zöldségesekről ál­talában a kemény munkával szerzett nagy vagyon jutott az eszünkbe akkoriban. Kereke­sék, akikről a film szólt, nem tartoztak ezek közé. Kemény munkával sok adósságot gyűj­töttek össze. De nem ezért volt érdemes megismerkedni velük. Schiffer Pál nem parasztokat, nem vállalkozókat, nem a ter­melési viszonyok szereplőit mutatta meg bennük. Nem a szociológiai látlelet, nem az ál­talánosítható társadalmi képlet érdekelte. Sokkal inkább az egyedi, meg nem ismételhető emberi egyéniségek, sorsok, a család élete, az emberi kapcsolatok, viszonyok alakulása. Miközben a gazdaság helyzetéről, a ter­mésről, a költségekről, az adós­ságokról, a kamatokról, az ér­tékesítési lehetőségekről, az olaj és a paradicsom áráról folyt a szó, a kamera egészen másról beszélt. Elárulta az ér­zelmeket, az elfojtott, rejtege­tett konfliktusokat, az együtt élő, együtt munkálkodó embe­reket gyötrő ellentéteket. Klasszikus anyós-meny viszony és a köztük őrlődő férfi konf­liktusa bontakozott ki aprán­ként a fókiák alól. Az emberi sors izgalmas e történet folytatásában is. Noha a korábbi film gazdaságilag is drámai helyzetben hagyta el Kerekeséket, 1983 decemberé­ben növekedtek a paprikák, de már csak egy hétre volt fűtő­anyaguk, hitelre pedig semmi remény. A Mi történt velük? onnan folytatja a történetet, amikor a dokumentumfilm be­leavatkozik szereplői életébe. A nyilvános szereplés nyomán hi­telt kapnak, fiatal szakembe­rek az ismereteikkel igyeksze­nek segíteni rajtuk. Csernobil azonban elviszi a hasznot, olyannyira, hogy a gazdaság végképp összeomlik. A családi ellentétek szakításig feszülnek, de a kertészet éppen talpra áll. Az alig negyvenper­ces filmnek csak az utolsó né­hány képsora foglalkozik azzal, hogy közben megváltozott a gazdasági környezet, megválto­zott a rendszer. Kerekes János ebből azt érzékeli, hogy a ka­mat most is annyi, mint régen, csak éppen hivatalosan, az ér­tékesítési lehetőségek viszont jobbak. Nincs a termelő kiszol­gáltatva a kereskedőnek. A kárpótlásról pedig az a vélemé­nye neki is, anyjának is, hogy nincs szükségük több földre. Minthogy a termelés jövendő­beli feltételeiről egyelőre senki sem nyilatkozott, aki ma föld­höz jut, nem tudhatja, mennyi lesz az adó, milyenek lesznek a termelési költségek a jövőben. A pillanatnyi politikai idő­szerűség azonban most is má­sodlagos. Az igazán fontosak a félmosolyok, az elharapott mondatok, a titkok, amelyekről nem tudnak, vagy nem akarnak beszélni. Vagy mert nincs is vá­lasz a kérdésre. Honnan ben­nük az erő, az energia, a ma­kacs kitartás? Ki tudná meg­mondani? Zappe László A film főszereplője: Kerekes János A VIDÉKI SZÍNHÁZAK MŰSORA (január 20-tól február 5-ig) (H: hétfő, K: kedd, Szó: szerda, Cs: csütörtök, P: péntek, Szó: szom­bat, V: vasárnap. Az előadások - amennyiben külön nem jelöljük - 7 órakor kezdődnek.) Békés Megyei Jókai Színház: Cs: Charley nénje (Orosháza); P: Esz­ményi gyilkos (Békéscsaba); Szó: Charley nénje (Baja); V: Eszményi gyilkos (Békéscsaba); K: Charley nénje (Gyula); Szó: Charley nénje (Gyomaendrőd). Budapesti Kamaraszínház ven­dégjátékai vidéken: Cs: Ez az ország eladó (Hajdúböszörmény); P: Ez az ország eladó (Hajdúnánás). Debreceni Csokonai Színház: Cs: Liliom (Hevesi-bérlet, 6); P: Liliom; Szó: Nők iskolája (Selmeczy-bér­­let); Szó: Légy jó mindhalálig (10); Nők iskolája (Latinovits-bérlet); H: Nők iskolája (Thália-bérlet); K: Nők iskolája (Megyeri-bérlet); Köl­csey Művelődési Központ: Cs: A fi­zikusok (Varsányi-bérlet); Szó: Bo­londóra (5); Stúdiószínház: Szó: Az óriáscsecsemő (D-bérlet, 8); Szó: Dialógus (8); H: Óriáscsecsemő (8); Egri Gárdonyi Géza Színház: Cs: Godot-ra várva; Jaj apu, szegény apu... (stúdióelőadás, 5); P: Ne­­báncsvirág; Szó: Nebáncsvirág (Re­­menyik-bérlet, 5); H: Jaj apu, sze­gény apu... (Szerencs, 6); K: Nem él­hetek muzsikaszó nélkül (Vörös­­marty-bérlet); Sze: Godot-ra várva (4); Jaj apu, szegény apu... (stúdió­előadás). Győri Nemzeti Színház: Cs: Pi­nokkió (3); Volpone (Jászai-bérlet); Viktória (Mosonmagyaróvár, Moso­­nyi-bérlet); P: Volpone (Ódry-bér­­let); Viktória (Mosonmagyaróvár, Széchenyi-bérlet); Szó: Gulliver úr utazásai (a Győri Balett előadása); A salemi boszorkányok (Sopron, Petőfi-bérlet); V: Gulliver úr utazá­sai (a Győri Balett előadása, 5); A salemi boszorkányok (Sopron, Csat­­kai-bérlet); K: Pinokkió (3); A sale­mi boszorkányok (Sopron, Ady-bér­­let); Sze: A Nemzeti Filharmónia hangversenye (fél 8); A salemi bo­szorkányok (Sopron, József-bérlet). Kaposvári Csiky Gergely Szín­ház: Cs: Paraszt Hamlet (Táncsics­­bérlet); P: Paraszt Hamlet (Nosz­­lopy-bérlet); Szó: Paraszt Hamlet (Blaháné-bérlet); K: A mizantróp (Petőfi-bérlet); My fair lady (Kom­ló); Szó: A mizantróp (Ady-bérlet); My fair lady (Szekszárd). Kecskeméti Katona József Szín­ház: Cs: Macskajáték (Nagy-bérlet); P: Macskajáték (Ódry-bérlet); Szó: Macskajáték (Arany-bérlet); V: Macskajáték (Ruttkai-bérlet, 3); K: Gül Baba (Petőfi-bérlet, 5); Szó: Gül Baba (Bajor-bérlet, 5). Miskolci Nemzeti Színház: Cs: Csárdáskirálynő (Bemutató elő­adás); P: Csárdáskirálynő (Bemuta­tó-bérlet); Szó: Nem élhetek muzsi­kaszó nélkül (3); V: Nem élhetek muzsikaszó nélkül (Szatmárnéme­ti); H: A Miskolci Szimfonikus Ze­nekar hangversenye (Téli bérlet, fél 8); Nem élhetek muzsikaszó nélkül (Szatmárnémeti, 3 és 7); Sze: Úrhat­nám polgár (Lehár-bérlet). Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház: Cs: Liliomfi (Bsz. 3 és Ör­­kény-Szigligeti bérlet 7); P: Hege­dűs a háztetőn (Vörösmarty-Bajor bérlet); Sze: Hegedűs a háztetőn (Móricz-Molnár bérlet); H: Hegedűs a háztetőn (Zrínyi-bérlet); Szó: He­gedűs a háztetőn; Titus Andronicus (Krúdy Színpad). Pécsi Nemzeti Színház: Cs: Bánk bán (Petőfi-bérlet); P: The rink (Madách-bérlet); Sze: Mária főhad­nagy (3 és 7); V: Szentivánéji álom; K: The rink (Ady-bérlet); Sze: Ró­meó és Júlia (Szendrő-bérlet); Ka­maraszínház: Sze: Sárkányló, a he­gyek ura (bemutató, fél 8); Stúdió­­színház: Cs: A három sárkány (fél 8); Bóbita Bábszínház: Ágacska (3). Szegedi Nemzeti Színház: Cs: A 22-es csapdája; A padlás (Egressy 1-2. bérlet); V: A 22-es csapdája (Ady 1-2. bérlet); K: A 22-es csap­dája (Blaha 1-2. bérlet); Sze: A 22- es csapdája (József 1-2. bérlet; Kisszínház: Cs: Acélmagnóliák (nyilvános főpróba); P: Acélmagnó­liák (Bemutató 2. bérlet); Szó: Acél­magnóliák (Bemutató 1. bérlet); V. Stuart Mária (Katona-bérlet, 5); K: Acélmagnóliák (Vaszy 1. bérlet). Székesfehérvári Vörösmarty Színház; Cs: Játék a sötétben (Őszi C-bérlet); Aranytó (a Madách Ka­mara Színház előadása, őszi D-bér­­let); Szó: Aranytó (A Madách Kama­ra Színház előadása); H: Jobb, mint otthon; Pelikán terem: Cs: Faludy György szerzői estje (6); H: Csongor és Tünde (a Független Színpad elő­adása, 4); Játék a sötétben (Tatabá­nya); K: Csongor és Tünde (a Füg­getlen Színpad előadása, 6); Sze: Szabagácsok (10, 2 és 4). Szolnoki Szigligeti Színház: Cs: A kertész kutyája; P: A kertész ku­tyája (bemutató); Sze: A kertész ku­tyája; V: Pinokkió kalandjai (10); Száz év magány (3); K: Pinokkió kalandjai (10); A kertész kutyája (3); Sze: Legenda a varázsfuvoláról. Tatabánya, Komárom Megyei Já­tékszín: P: Fele is tréfa (zenés est); K: Az ifjúság édes madara (a József Attila Színház vendégjátéka). Veszprémi Petőfi Színház: Cs: Rómeó és Júlia (Táncsics-bérlet, 5); P: A néma levente; Paraszt Deka­­meron (Paks); Szó: Mesélj, Münch­­hausen! (Tánczos-bérlet, 6); H: Me­sélj, Münchhausen! (Karinthy-bér­­let 3 és Németh-bérlet, fél 8); K: A néma levente (Illyés-bérlet, 5); Szó: A néma levente (Ady-bérlet, 5). Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház: P: Jonadáb (Hevesi-bér­let); Szó: Jonadáb (Nádasdy-bérlet); H: Dömdödöm (10 és 3); K: Kabaré (Deák-bérlet, 3 és Ybl-bérlet 7); Sze: Kabaré (Dayka-bérlet). 9 •­I G­ondok az olvasással Valószínűleg sehol a világon nincsenek csodák: Angliában felmérések szerint a hétéves gyermekek 28%-a alig tud ol­vasni. Ennek a komoly csorbá­nak a kiköszörülésére a kor­mány most egy intenzív olva­sásgyakorlási, felzárkóztatási módszer bevezetését határozta el, melynek finanszírozására a következő három évben 10 mil­lió fontot szánnak. Az ellenzéki Munkáspárt azonnal közölte, hogy ez az összeg „bagóra sem elég”, így a jelek szerint a gaz­dasági, társadalmi, egészség­­ügyi kérdések mellett most már az olvasás is választási kam­pánytéma lesz. Első menetben 15 ezer gyermeket fog érinteni az olvasási program, amelyet 1984-ben vezetett be Marie Clay olvasáskutató Új-Zélan­­don és azóta már az Egyesült Államokban is egyes helyeken nagy népszerűségre tett szert. A módszer lényege, hogy azok a 6-7 éves gyermekek, akik szemmel láthatólag nem fejlőd­nek a megfelelő ütemben az ol­vasásban, 12-20 héten át napi félórás személyes olvasásokta­tást kapnak. A siker titka, hogy naponta ugyanazokat a köny­veket használják, és a tanár minden szót feljegyez, amellyel a tanulónak nehézsége van. A tanár olvasás közben nem ja­vítja ki a gyereket, sőt, amikor befejezi a feladatot, még meg is dicséri és kijavít néhány hibát. Azután következik az írásos ré­sze a gyakorlásnak, amikor a tanár segít a gyereknek egy mondat megalkotásában, majd a mondatot szavakra vagdos­sák és a gyereket megkérik, rakja össze és olvassa el a mon­datot. Ezután tanár és diák együtt olvassa el az aznapi új könyvet. A program minden részlete aprólékosan ki van dolgozva, és mindenütt ugyan­azokat a speciálisan kiválasz­tott könyveket kell használni. Természetesen Angliában is létezik sok más módszer az ol­vasás elsajátíttatására. Ismerik és használják az egy időben ná­lunk is preferált képről való ol­vasást is. A gyerekre szabott, individuális foglalkozásnak azonban különleges sikert jó­solnak, és már az eddigi ta­pasztalatok is kecsegtetőek. Surreyben, a reform kísérleti szakaszában kétszáz gyengén olvasóból az intenzív kurzus végére csak három maradt, aki továbbra is küszködött a betűk birodalmával. Az Új-Zélandon szinte szent tehénként kezelt módszernek persze vannak gyengéi, mégpedig a folytatás­ban. A szükséges intenzív sza­kasz lezárulásával a felzárkóz­tatott gyermekek visszakerül­nek a többiek közé, és bizony előfordult nemegyszer, hogy hamarosan ismét le-leszaka­­doztak társaiktól. A brit rend­szer most arra törekszik, hogy megtalálja a folytatás kulcsát és megakadályozza a lemara­dás megismétlődését. A gyer­mek önbizalmát visszaadó módszerrel most a matemati­kában is kísérleteznek. Az olvasási felzárkóztatási módszer nem olcsó mulatság, gyermekenként kb. 600 fontra becsülik a költségeit. Mint azonban a brit oktatási állam­titkár nemrégiben az új techni­ka bevezetése alkalmából el­mondta, a későbbiek folyamán ez a befektetés mindenképpen megtérül. A programban első menetben londoni és vidéki belvárosi állami iskolák vesz­nek részt, ahol különösen gyá­szosan sikerültek a nemzeti tanterv részét képező tesztek, de az államháztartás még így is csak a kiadások 60%-át tudja vállalni, a többit a helyi köz­­igazgatási hatóságoknak kell előteremteniük. A magas ösz­­szeg egyrészt a módszer elsajá­tításának, gyakorlásának költ­ségeiből fakad - öt specialistát hívtak meg Új-Zélandból angol pedagógusok továbbképzésére, és még mindig nincs elég tan­erő a széles körű bevezetéshez - másrészt természetesen sokba kerül az egyéni foglalkozás is, mert több terhet ró a pedagó­gusra. Angliában nagy reményeket fűznek a pillanatnyilag istení­tett módszerhez. Hogy az eufó­rikus állapot megmarad-e, ezt nyilván legkorábban a jövő évi tesztek eredményei döntik majd el. London, 1992. január R. Hahn Veronika

Next