Népszabadság, 1992. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-30 / 25. szám
1992. január 30., csütörtök NÉPSZABADSÁG - KULTÚRA Félanalfabéták Az elmúlt öt év során aggasztóan visszaesett az általános iskolai tanulók olvasás- és matematikateljesítménye, számítástechnikai tudása viszont növekedett. A tavaly lezajlott reprezentatív tudásszint-felmérés eredményét - amelyhez 144 iskola 16 ezer 3., 4. és 8. osztályos tanulója szolgáltatott adatokat - tegnap sajtótájékoztatón ismertették az Országos Közoktatási Intézet értékelési központjának szakemberei. Arra, hogy baj van a magyar diákok olvasási teljesítményével, több hazai és nemzetközi vizsgálat figyelmeztetett már. Nem vigasztaló az sem, hogy sok más ország - így a ma oly gyakran példaként emlegetett Anglia is - hasonló gondokkal küszködik. Aligha vitatható, hogy ha valaki nem tanult meg rendesen olvasni, más tudnivalókat sem lesz képes elsajátítani. Tanulmányai során minden tantárggyal gondjai lesznek, hiszen olvasás nélkül nem lehet tanulni. Ezért az olvasási képesség alakulása a közoktatás hatékonyságának egyik legérzékenyebb mutatója. Érthető tehát a kutatók erre irányuló megkülönböztető figyelme a világon mindenütt. Magyarországon 1970 óta végeznek olvasásvizsgálatot, legutóbb 1986-ban mérték fel a tanulók ebbéli képességeit. (Különböző tartalmú és nehézségű szövegek megértésén és értelmezésén keresztül.) Öt év távlatában a 4. osztályosoknál öt százalékkal, a 8. osztályosoknál pedig több mint tíz százalékkal hanyatlott az értő olvasás, főként az elbeszélő és a magyarázó-ismeretközlő szövegek esetében. Ez, mivel a tankönyvek zömét ilyen típusú szövegek alkotják, rendkívül aggasztó jelenség. Annál is inkább az, mert 1986-ban a szövegtípusok szerinti teljesítménykülönbségek elhanyagolhatók voltak, ma viszont erőteljes differenciálódás tapasztalható e téren. Noha természetesen a felsőbb osztályokban jobban tudnak olvasni a gyerekek, mégsem elég jól a biztonságos, megértő tanuláshoz. Ehhez ugyanis a 8. osztály végére mindenkinek el kellene érni a legalább 60 százalékos teljesítményküszöböt. Ezzel szemben a harmadikosoknak csaknem a 80, a negyedikeseknek megközelítőleg a 60, a nyolcadikosoknak pedig a 15 százaléka ez alatt van. Elgondolkodtató, hogy a végzősöknek még a fele sem - csupán 43 százaléka! - számítható a 80 százalék feletti teljesítménykategóriába, azaz a jól olvasók közé. Meglepő - vagy inkább megdöbbentő - eredményre jutottak a kutatók az értő olvasásról a településtípusok szerinti teljesítményméréskor. Most először regisztrálták, hogy a fővárosi gyerekek elmaradnak a megyeszékhelyek és városok tanulóitól, harmadikosok esetében a falusi tanulók szintjétől is. Sokféle következtetésre ad alkalmat e diagnózis, hiszen kiderül belőle, hogy mind az iskolai képzésben, mind a társadalmi környezetben megvannak a gyenge olvasás kiváltó okai. (Talán ez utóbbira érdemes lenne nagyobb figyelmet szentelni, hiszen az oktatásban éppen az olvasástanítás művelői haladtak a reformok élén, s ez lényegében ma is így van. Féltucat módszer és tankönyvcsalád közül válogathatnak a pedagógusok - ki-ki kedve és lehetőségei szerint.) Már csak a terápiát kell meghatározni, hogy segíteni lehessen. A receptre azonban nem ártana pénzt is fölírni, hogy a „gyógyszerek” kiválthatók legyenek. Gyarmati Szabó Éva SZÉLÁRNYÉKBAN Egy fafaragó magányáról (Tudósítónktól) Cs. Kiss Ernő népi iparművész barnára pácolt, faragott kerítése messziről szembeszökik a világ zajától némileg távol eső, csendes tatai utcán. Míves, ám mégsem hivalkodó, miként a tágas nappali kezemunkájáról árulkodó berendezése sem az. Egy művész saját maga köré alkotott világa ez, az otthon „bársonyszigete”. Cs. Kiss Ernő immáron betöltötte a 60. életévét. Alkotóereje teljében lépte át a nyugdíjkorhatárt. Az elmúlt évtizedekben országos hírnévre szert tett művész napjainkban egy barokk étkezőgarnitúrán dolgozik. Mint megjegyzi, magánmegrendelésre, mert az állami, intézményi felkérések kora egy időre lejárt. - Valahogy úgy érzem magam, mintha szélárnyékban élnék - mereng el egy pillanatra, amikor a jelenidőről kérdezem. - Nem sokat politizáltam életemben, de most azt látom, hogy a politikai mozgások, a rendszerváltás hangos szócsatái közepette a kultúra, azon belül is a művészet, a népművészet egyfajta árnyékhelyzetbe sodródott. Alig látni belőle, alig hallani róla. Az elmúlt három évben fokozatosan tapasztaltam ezt a beszűkülést. A régi egyre-másra szétesett, lebomlott, az új rend még csak csíráiban létezik. A képviselők , nem csupán az országosak, a helyiek is, másra, más gondokra koncentrálnak, a kultúrát alig említik, pedig anélkül semmi sem ér semmit. Alkotó közösségekre vágyok. Közösségi alkotómunkából pedig Cs. Kiss Ernőnek bőven jutott a több mint két évtizedes munkássága alatt. Országos fafaragótáborok szervező vezetőjeként Sárospatak, Tatabánya, Tata, Szekszárd önálló hazai és külföldi tárlatok szereplőjeként nemzetközi hírnévre tett szert. Pedig a negyvenhez közel fogott először komolyan a kezébe vésőt a csíki havasokból 1947-ben ideszökött mester. A sárospataki múzeum egy önálló kiállításra elegendő mennyiségű alkotást vásárolt meg tőle, a bajai Duna-sziget „bútorzata” is az általa irányított egyik lelkes csapat munkáját dicséri. - Hiányolom a korábbi években megszokott lüktetést - tér vissza a jelenre a tábori emlékek felidézése után beszélgetőpartnerem. - Öt fafaragószakkör is működött ebben a megyében egyszerre. Manapság az intézményeknek nem futja ilyenek támogatására. Önköltségesen pedig szinte lehetetlen fenntartani egy ilyet. Az országos nívódíjjal kitüntetett, tatai gyerekekből álló kis csapatom viszont még változatlanul együtt van. Feloszlatták a Népi Iparművészek Társaságát decemberben. Még a mai napig sem tudom, hogy pontosan hová, melyik intézményhez csatolták át. Pedig jó lenne tudni, ott működött a szakmai zsűri, és sokan - a legkülönfélébb ágakban dolgozók - e társaságon keresztül jutottak kenyérhez, megrendeléshez. - Ön is? - Nem, hál’ istennek megéltem a magam egyedi munkáiból eddig. Az „iparszerű” művészkedés, a sorozatgyártás soha nem volt ínyemre. Szeretek bíbelődni a munkáimmal, a garnitúrát, amin dolgozom, egy hónapig „dédelgetem”. Cs. Kiss Ernőt a nyárra Ozorára hívták. Játszóteret építenek. Talán hamarosan mások is követik az „ozorai példát”. Kovács Béla Amit a lakáj se szeretett volna látni Van-e, aki nem csalódott a Pesti Színház minapi bemutatóján? Bizonyára csalódott az, aki sohasem hallott Joe Ortonról harangozni, de azt remélte látni, a cím ígérete szerint: „Amit a lakáj látott a kulcslyukon át”, vagyis: tizennyolc éven felülieknek ajánlott, pikáns vígjátékot a félrelépő pszichiáterről és fehérmájú hitveséről, avagy: csiki-csuki helyzetekben, sűrű félreértésekkel és számos álöltözettel bonyolított bohózatot, vagy: rekeszizom-rengető csetlés-botlásokkal agyontűzdelt burleszket, netán: ad absurdum vitt őrületből fakadó paródiát, valamely műfaj vagy stílus paródiáját. Egyszóval mélyen csalódhatott az is, aki remélte, hogy a rendezőhallgató Lendvai Zoltánnak lesz ereje egyazon irányba vezetni a szertekallódó színészeket: a grimaszokat vágó Reviczky Gábort (doktor), a „lélektani realistán” szaladgáló Szegedi Erikát (doktorné), az abszurdoid zamatokkal fűszerező Vallai Pétert (másik doktor), az angolosan fapofájú Cserna Antalt (őrmester), a színészvizsgához illőn buzgólkodó növendékeket, a szorongóbb Vasvári Emesét és a vagányabb Békési Kálid Artúrt (őrájuk vetett szemet a házaspár, akiknek egyszersmind - hűha! - az édesgyermekeik). A leginkább az csalódott, aki nem téveszti össze egy rossz bulvárszerzővel, aki jól ismeri a vad, szélsőséges, elképesztő Joe Ortont. Elhalt volna maga Joe Orton is, mennyire eltolták a művét, mondhatni: elbaltázták. Ahogyan őt - idestova negyedszázada, harmincnégy évesen - agyoncsapta egy kisbalta. Bogácsi Erzsébet /v| Amire nincs válasz A Földi paradicsom bizonyára azért aratott nagy sikert 1984-ben, mert semmilyen tételt, sémát nem illusztrált. Nem igazolt előítéleteket, de nem is próbált cáfolni ilyesmiket. A kertészekről, zöldségesekről általában a kemény munkával szerzett nagy vagyon jutott az eszünkbe akkoriban. Kerekesék, akikről a film szólt, nem tartoztak ezek közé. Kemény munkával sok adósságot gyűjtöttek össze. De nem ezért volt érdemes megismerkedni velük. Schiffer Pál nem parasztokat, nem vállalkozókat, nem a termelési viszonyok szereplőit mutatta meg bennük. Nem a szociológiai látlelet, nem az általánosítható társadalmi képlet érdekelte. Sokkal inkább az egyedi, meg nem ismételhető emberi egyéniségek, sorsok, a család élete, az emberi kapcsolatok, viszonyok alakulása. Miközben a gazdaság helyzetéről, a termésről, a költségekről, az adósságokról, a kamatokról, az értékesítési lehetőségekről, az olaj és a paradicsom áráról folyt a szó, a kamera egészen másról beszélt. Elárulta az érzelmeket, az elfojtott, rejtegetett konfliktusokat, az együtt élő, együtt munkálkodó embereket gyötrő ellentéteket. Klasszikus anyós-meny viszony és a köztük őrlődő férfi konfliktusa bontakozott ki apránként a fókiák alól. Az emberi sors izgalmas e történet folytatásában is. Noha a korábbi film gazdaságilag is drámai helyzetben hagyta el Kerekeséket, 1983 decemberében növekedtek a paprikák, de már csak egy hétre volt fűtőanyaguk, hitelre pedig semmi remény. A Mi történt velük? onnan folytatja a történetet, amikor a dokumentumfilm beleavatkozik szereplői életébe. A nyilvános szereplés nyomán hitelt kapnak, fiatal szakemberek az ismereteikkel igyekszenek segíteni rajtuk. Csernobil azonban elviszi a hasznot, olyannyira, hogy a gazdaság végképp összeomlik. A családi ellentétek szakításig feszülnek, de a kertészet éppen talpra áll. Az alig negyvenperces filmnek csak az utolsó néhány képsora foglalkozik azzal, hogy közben megváltozott a gazdasági környezet, megváltozott a rendszer. Kerekes János ebből azt érzékeli, hogy a kamat most is annyi, mint régen, csak éppen hivatalosan, az értékesítési lehetőségek viszont jobbak. Nincs a termelő kiszolgáltatva a kereskedőnek. A kárpótlásról pedig az a véleménye neki is, anyjának is, hogy nincs szükségük több földre. Minthogy a termelés jövendőbeli feltételeiről egyelőre senki sem nyilatkozott, aki ma földhöz jut, nem tudhatja, mennyi lesz az adó, milyenek lesznek a termelési költségek a jövőben. A pillanatnyi politikai időszerűség azonban most is másodlagos. Az igazán fontosak a félmosolyok, az elharapott mondatok, a titkok, amelyekről nem tudnak, vagy nem akarnak beszélni. Vagy mert nincs is válasz a kérdésre. Honnan bennük az erő, az energia, a makacs kitartás? Ki tudná megmondani? Zappe László A film főszereplője: Kerekes János A VIDÉKI SZÍNHÁZAK MŰSORA (január 20-tól február 5-ig) (H: hétfő, K: kedd, Szó: szerda, Cs: csütörtök, P: péntek, Szó: szombat, V: vasárnap. Az előadások - amennyiben külön nem jelöljük - 7 órakor kezdődnek.) Békés Megyei Jókai Színház: Cs: Charley nénje (Orosháza); P: Eszményi gyilkos (Békéscsaba); Szó: Charley nénje (Baja); V: Eszményi gyilkos (Békéscsaba); K: Charley nénje (Gyula); Szó: Charley nénje (Gyomaendrőd). Budapesti Kamaraszínház vendégjátékai vidéken: Cs: Ez az ország eladó (Hajdúböszörmény); P: Ez az ország eladó (Hajdúnánás). Debreceni Csokonai Színház: Cs: Liliom (Hevesi-bérlet, 6); P: Liliom; Szó: Nők iskolája (Selmeczy-bérlet); Szó: Légy jó mindhalálig (10); Nők iskolája (Latinovits-bérlet); H: Nők iskolája (Thália-bérlet); K: Nők iskolája (Megyeri-bérlet); Kölcsey Művelődési Központ: Cs: A fizikusok (Varsányi-bérlet); Szó: Bolondóra (5); Stúdiószínház: Szó: Az óriáscsecsemő (D-bérlet, 8); Szó: Dialógus (8); H: Óriáscsecsemő (8); Egri Gárdonyi Géza Színház: Cs: Godot-ra várva; Jaj apu, szegény apu... (stúdióelőadás, 5); P: Nebáncsvirág; Szó: Nebáncsvirág (Remenyik-bérlet, 5); H: Jaj apu, szegény apu... (Szerencs, 6); K: Nem élhetek muzsikaszó nélkül (Vörösmarty-bérlet); Sze: Godot-ra várva (4); Jaj apu, szegény apu... (stúdióelőadás). Győri Nemzeti Színház: Cs: Pinokkió (3); Volpone (Jászai-bérlet); Viktória (Mosonmagyaróvár, Mosonyi-bérlet); P: Volpone (Ódry-bérlet); Viktória (Mosonmagyaróvár, Széchenyi-bérlet); Szó: Gulliver úr utazásai (a Győri Balett előadása); A salemi boszorkányok (Sopron, Petőfi-bérlet); V: Gulliver úr utazásai (a Győri Balett előadása, 5); A salemi boszorkányok (Sopron, Csatkai-bérlet); K: Pinokkió (3); A salemi boszorkányok (Sopron, Ady-bérlet); Sze: A Nemzeti Filharmónia hangversenye (fél 8); A salemi boszorkányok (Sopron, József-bérlet). Kaposvári Csiky Gergely Színház: Cs: Paraszt Hamlet (Táncsicsbérlet); P: Paraszt Hamlet (Noszlopy-bérlet); Szó: Paraszt Hamlet (Blaháné-bérlet); K: A mizantróp (Petőfi-bérlet); My fair lady (Komló); Szó: A mizantróp (Ady-bérlet); My fair lady (Szekszárd). Kecskeméti Katona József Színház: Cs: Macskajáték (Nagy-bérlet); P: Macskajáték (Ódry-bérlet); Szó: Macskajáték (Arany-bérlet); V: Macskajáték (Ruttkai-bérlet, 3); K: Gül Baba (Petőfi-bérlet, 5); Szó: Gül Baba (Bajor-bérlet, 5). Miskolci Nemzeti Színház: Cs: Csárdáskirálynő (Bemutató előadás); P: Csárdáskirálynő (Bemutató-bérlet); Szó: Nem élhetek muzsikaszó nélkül (3); V: Nem élhetek muzsikaszó nélkül (Szatmárnémeti); H: A Miskolci Szimfonikus Zenekar hangversenye (Téli bérlet, fél 8); Nem élhetek muzsikaszó nélkül (Szatmárnémeti, 3 és 7); Sze: Úrhatnám polgár (Lehár-bérlet). Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház: Cs: Liliomfi (Bsz. 3 és Örkény-Szigligeti bérlet 7); P: Hegedűs a háztetőn (Vörösmarty-Bajor bérlet); Sze: Hegedűs a háztetőn (Móricz-Molnár bérlet); H: Hegedűs a háztetőn (Zrínyi-bérlet); Szó: Hegedűs a háztetőn; Titus Andronicus (Krúdy Színpad). Pécsi Nemzeti Színház: Cs: Bánk bán (Petőfi-bérlet); P: The rink (Madách-bérlet); Sze: Mária főhadnagy (3 és 7); V: Szentivánéji álom; K: The rink (Ady-bérlet); Sze: Rómeó és Júlia (Szendrő-bérlet); Kamaraszínház: Sze: Sárkányló, a hegyek ura (bemutató, fél 8); Stúdiószínház: Cs: A három sárkány (fél 8); Bóbita Bábszínház: Ágacska (3). Szegedi Nemzeti Színház: Cs: A 22-es csapdája; A padlás (Egressy 1-2. bérlet); V: A 22-es csapdája (Ady 1-2. bérlet); K: A 22-es csapdája (Blaha 1-2. bérlet); Sze: A 22- es csapdája (József 1-2. bérlet; Kisszínház: Cs: Acélmagnóliák (nyilvános főpróba); P: Acélmagnóliák (Bemutató 2. bérlet); Szó: Acélmagnóliák (Bemutató 1. bérlet); V. Stuart Mária (Katona-bérlet, 5); K: Acélmagnóliák (Vaszy 1. bérlet). Székesfehérvári Vörösmarty Színház; Cs: Játék a sötétben (Őszi C-bérlet); Aranytó (a Madách Kamara Színház előadása, őszi D-bérlet); Szó: Aranytó (A Madách Kamara Színház előadása); H: Jobb, mint otthon; Pelikán terem: Cs: Faludy György szerzői estje (6); H: Csongor és Tünde (a Független Színpad előadása, 4); Játék a sötétben (Tatabánya); K: Csongor és Tünde (a Független Színpad előadása, 6); Sze: Szabagácsok (10, 2 és 4). Szolnoki Szigligeti Színház: Cs: A kertész kutyája; P: A kertész kutyája (bemutató); Sze: A kertész kutyája; V: Pinokkió kalandjai (10); Száz év magány (3); K: Pinokkió kalandjai (10); A kertész kutyája (3); Sze: Legenda a varázsfuvoláról. Tatabánya, Komárom Megyei Játékszín: P: Fele is tréfa (zenés est); K: Az ifjúság édes madara (a József Attila Színház vendégjátéka). Veszprémi Petőfi Színház: Cs: Rómeó és Júlia (Táncsics-bérlet, 5); P: A néma levente; Paraszt Dekameron (Paks); Szó: Mesélj, Münchhausen! (Tánczos-bérlet, 6); H: Mesélj, Münchhausen! (Karinthy-bérlet 3 és Németh-bérlet, fél 8); K: A néma levente (Illyés-bérlet, 5); Szó: A néma levente (Ady-bérlet, 5). Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház: P: Jonadáb (Hevesi-bérlet); Szó: Jonadáb (Nádasdy-bérlet); H: Dömdödöm (10 és 3); K: Kabaré (Deák-bérlet, 3 és Ybl-bérlet 7); Sze: Kabaré (Dayka-bérlet). 9 •I Gondok az olvasással Valószínűleg sehol a világon nincsenek csodák: Angliában felmérések szerint a hétéves gyermekek 28%-a alig tud olvasni. Ennek a komoly csorbának a kiköszörülésére a kormány most egy intenzív olvasásgyakorlási, felzárkóztatási módszer bevezetését határozta el, melynek finanszírozására a következő három évben 10 millió fontot szánnak. Az ellenzéki Munkáspárt azonnal közölte, hogy ez az összeg „bagóra sem elég”, így a jelek szerint a gazdasági, társadalmi, egészségügyi kérdések mellett most már az olvasás is választási kampánytéma lesz. Első menetben 15 ezer gyermeket fog érinteni az olvasási program, amelyet 1984-ben vezetett be Marie Clay olvasáskutató Új-Zélandon és azóta már az Egyesült Államokban is egyes helyeken nagy népszerűségre tett szert. A módszer lényege, hogy azok a 6-7 éves gyermekek, akik szemmel láthatólag nem fejlődnek a megfelelő ütemben az olvasásban, 12-20 héten át napi félórás személyes olvasásoktatást kapnak. A siker titka, hogy naponta ugyanazokat a könyveket használják, és a tanár minden szót feljegyez, amellyel a tanulónak nehézsége van. A tanár olvasás közben nem javítja ki a gyereket, sőt, amikor befejezi a feladatot, még meg is dicséri és kijavít néhány hibát. Azután következik az írásos része a gyakorlásnak, amikor a tanár segít a gyereknek egy mondat megalkotásában, majd a mondatot szavakra vagdossák és a gyereket megkérik, rakja össze és olvassa el a mondatot. Ezután tanár és diák együtt olvassa el az aznapi új könyvet. A program minden részlete aprólékosan ki van dolgozva, és mindenütt ugyanazokat a speciálisan kiválasztott könyveket kell használni. Természetesen Angliában is létezik sok más módszer az olvasás elsajátíttatására. Ismerik és használják az egy időben nálunk is preferált képről való olvasást is. A gyerekre szabott, individuális foglalkozásnak azonban különleges sikert jósolnak, és már az eddigi tapasztalatok is kecsegtetőek. Surreyben, a reform kísérleti szakaszában kétszáz gyengén olvasóból az intenzív kurzus végére csak három maradt, aki továbbra is küszködött a betűk birodalmával. Az Új-Zélandon szinte szent tehénként kezelt módszernek persze vannak gyengéi, mégpedig a folytatásban. A szükséges intenzív szakasz lezárulásával a felzárkóztatott gyermekek visszakerülnek a többiek közé, és bizony előfordult nemegyszer, hogy hamarosan ismét le-leszakadoztak társaiktól. A brit rendszer most arra törekszik, hogy megtalálja a folytatás kulcsát és megakadályozza a lemaradás megismétlődését. A gyermek önbizalmát visszaadó módszerrel most a matematikában is kísérleteznek. Az olvasási felzárkóztatási módszer nem olcsó mulatság, gyermekenként kb. 600 fontra becsülik a költségeit. Mint azonban a brit oktatási államtitkár nemrégiben az új technika bevezetése alkalmából elmondta, a későbbiek folyamán ez a befektetés mindenképpen megtérül. A programban első menetben londoni és vidéki belvárosi állami iskolák vesznek részt, ahol különösen gyászosan sikerültek a nemzeti tanterv részét képező tesztek, de az államháztartás még így is csak a kiadások 60%-át tudja vállalni, a többit a helyi közigazgatási hatóságoknak kell előteremteniük. A magas öszszeg egyrészt a módszer elsajátításának, gyakorlásának költségeiből fakad - öt specialistát hívtak meg Új-Zélandból angol pedagógusok továbbképzésére, és még mindig nincs elég tanerő a széles körű bevezetéshez - másrészt természetesen sokba kerül az egyéni foglalkozás is, mert több terhet ró a pedagógusra. Angliában nagy reményeket fűznek a pillanatnyilag istenített módszerhez. Hogy az eufórikus állapot megmarad-e, ezt nyilván legkorábban a jövő évi tesztek eredményei döntik majd el. London, 1992. január R. Hahn Veronika