Népszabadság, 1992. március (50. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-02 / 52. szám
1992. március 2., hétfő NÉPSZABADSÁG - KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT A katonák jobban szót értenek (Folytatás az 1. oldalról) Hiszen ahhoz, hogy ez a két nép, a két ország, a két hadsereg jobban megértse egymást és közöttük semmiféle ártó szándék ne érvényesülhessen, döntő fontosságú, hogy nagyon jól és pontosan ismerjük egymás felfogását, gondolkodását, helyzetét, törekvéseit. Minél szélesebb körűen jutunk birtokába ezeknek az ismereteknek, annál erősebb lehet a bizalom. Mert a bizalomnak rendkívül fontos tényezője, hogy félrehallások, félremagyarázások nélkül, a törekvések pontos ismeretében lehessen egymást megítélni. Másfelől pedig az a helyzet, hogy maga a nyitott égbolt egyezmény a két országot úttörő szerepben láttatja a világgal, mert ilyen egyezményt mások még nem kötöttek. Példa értékű lehet, hogy az elsőt éppen Románia és Magyarország kötötte. Ennek éppen az a lényege, hogy egymás dolgaira ilymódon is kölcsönösen rálássunk, pontosabbá tegyük helyzetismeretünket és ezen az alapon a törekvések megítélését is. Rendszeresek a két védelmi tárca közötti legfelső szintű találkozások s most már a csapatparancsnokok szintjén is megjelentek a kapcsolatok, a légvédelmi rendszerek együttműködési megállapodása még a baleseti segélynyújtás szintjén is jól működnek. Megjelentünk egymás gyakorlatain s ezúttal szóba került a közös ellenőrzések dolga is, a két vezérkari főnök pedig aláírta az együttműködési feladattervet. Nos mindez azt mutatja, kapcsolataink jó irányba fejlődnek és a bizalom építőköveinek bizonyulnak. Ezt csinálni, vinni kell tovább. Ami pedig félreérthető, félreértett vagy nem pontosan megértett, esetleg belemagyarázott és nem kívánt irányú, azt meg kell beszélni és tisztázni kell. Folytatjuk a konzultációnkat egymás biztonságpolitikai felfogásáról, egymás katonai doktrínájáról és hadseregeiről, mindez azt jelenti, hogy idővel mind pontosabb megítélés alakulhat ki bennünk egymásról. Én nem szeretném ezt túlbecsülni, de azt se szeretném, ha alábecsülnénk ezeket az eredményeket, amelyek annál inkább megbecsülendők, minél inkább vannak más, nem kívánatos helyzetek és megítélések is. Ezek szerint a magyar-román katonai kapcsolatok területéről lassan kiszorítják a démonokat. A folyamat biztató és ebbe az irányba mutathat, ha ez az akarat, ez a szándék, ez a cselekvéssor amely jelenleg is érzékelhető élő marad. Azt hallottam itt a román partnerektől, hogy ők is ezt akarják. S ez igen fontos. Mag Péter JESZENSZKY-DE MICHELIS MEGBESZÉLÉS BOLOGNÁBAN Ukrajna is a Hexagonale tagja lehet? (Tudósítónk jelentése Bolognából) Bolognában nemzetközi tanácskozás volt Kelet-Közép- Európáról, ennek keretében magyar-olasz külügyminiszteri megbeszélést tartottak. Jeszenszky Géza lapunknak nyilatkozva közölte: a találkozón a közép-európai kezdeményezésre átkeresztelt Hexagonale jövőjével, a kétoldalú kapcsolatokkal foglalkoztak. Márciusban Klagenfurtban lesz a közép-európai kezdeményezésben részes országok külügyminiszteri eszmecseréje. Ezen Szlovénia és Horvátország jelentkezési kérelmén kívül várhatóan megvitatják Ukrajna igényét is. - A bővítés ügyében elvi egyetértés van. A forma egyelőre kétséges, hiszen csak lépésről lépésre lehet meghódítani a piacgazdaság és a demokrácia számára ezeket a területeket - mondta Jeszenszky. Olasz partnerével megvitatták, miként tudna Itália aktívabban hozzájárulni Közép- Európa és így Magyarország gazdasági átalakulásának gyorsításához. Szóba került a sok kötöttséget tartalmazó vízumgyakorlat is. Arra a kérdésre, hogy a külügyminiszteri találkozón érintették-e a magyar-csehszlovák viszonyban feszültséget okozó vízi erőmű kérdését, illetve az esetleges „békéltető” Hexagonale közvetítés lehetőségét, Jeszenszky Géza azzal válaszolt: - Igen, fölmerült. De ehhez egyelőre nem kívánok hozzátenni semmit. Jeszenszky magyar, Rupel szlovén, De Michelis olasz külügyminiszter, Jankovitsch osztrák államminiszter, Zdenek Drabek csehszlovák gazdasági miniszter, Ziolkowski, Walesa tanácsadója valamint az olasz gazdasági élet számos „nagyágyúja” és Brzezinski, Carter elnök egykori nemzetbiztonsági tanácsadója vett részt azon a bolognai kerekasztal-beszélgetésen, mely lezárta az Itália és Közép-Európa kapcsolatairól tartott háromnapos nemzetközi tanácskozást. Zbigniew Brzezinski előadásában három Európát vázolt. A Nyugat mellett szerinte Magyarországnak, Csehszlovákiának és Lengyelországnak, esetleg negyedikként Szlovéniának van esélye, hogy az ezredfordulóig felzárkózzék. A volt Szovjetunió, illetve a balkáni államok számára a csatlakozás majd csak a jövő évszázadban válik lehetségessé; a szovjet birodalom esetében jelenleg a nemzeti államok létrejötte van napirenden. Az európai ügyek osztrák államminisztere óvta az új közép-európai demokráciákat az „ideológiai túladagolás veszélyétől. Úgy látja: túl nagy hangsúly kerül a kapitalista piacgazdaság előnyeire, miközben elfeledkeznek a szociális megfontolásokról. A magyar külügyminiszter védelmébe vette a „történelmi túladagolást”, mondván: a kommunista diktatúra évtizedei után a nemzeti identitástudat élesztése előremutató. Ortutay L. Gyula Magyar EK-csatlakozás 1995 és 2000 között? Cavaco Silva és Antall József közös sajtóértekezlete (Munkatársunktól) Portugália teljes mértékben támogatja Magyarország EK- tagságát - jelentette ki a portugál kormányfő, az Európai Közösség soros elnöke, aki kétnapos hivatalos magyarországi látogatása végén, szombaton közös sajtótájékoztatót tartott Antall Józseffel. A portugál politikust Göncz Árpád köztársasági elnök is fogadta. Portugália számára Magyarország elsőrendű partner Kelet- Közép-Európában, hazánk egyben kapuként szolgálhat a térség többi állama felé - mondotta Cavaco Silva. Ezt segíti elő a pénteken aláírt kölcsönös beruházásvédelmi egyezmény is. Hozzátette: a volt Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatai miatt hazánkat szintén meghívták a FÁK segélyezéséről májusban tartandó, lisszaboni utókonferenciára. A portugál miniszterelnök hangsúlyozta, hogy az Európai Közösség is érdekelt Kelet-Közép-Európa stabilitásában, a közös piaci tagállamoknak ezért szolidaritást kell vállalniuk a térség országainak erőfeszítéseivel. Portugáliának semmilyen elvi kifogása nincsen Magyarország teljes jogú EK-tagsága ellen. Igen fontos lépés ez irányban, hogy éppen a miniszterelnöki látogatás másnapján, március 1-jén életbe lépett a magyar társult tagságról szóló ideiglenes megállapodás. A decemberi, maastrichti EK-csúcson aláírt egyezmény után most a Közösség kibővítésének ideje jött el, biztos vagyok benne: a júniusi, lisszaboni csúcstalálkozón nem zárulnak be a kapuk a közép-európai országok előtt - nyilatkozta Cavaco Silva. Antall József kormányfő is figyelmeztetett: vigyáznunk kell, nehogy a régi vasfüggöny helyébe egy másik, „szociális vasfüggöny” lépjen. Nyugat-Európának közvetlen érdeke térségünk biztonságának megszilárdítása, mivel az itt kialakult konfliktusok hosszú távon a kontinens nyugati felének stabilitását is veszélyeztethetik. A portugál és a magyar külpolitika azonos eleme az európai integráció és a transzatlantizmus közös vállalása - mondotta a magyar miniszterelnök -, hiszen a NATO-nak továbbra is fontos szerep jut az európai biztonság megőrzésében. Magyarország az Európai Közösség megbízható, stabil és kiszámítható tagja szeretne lenni - jelentette ki Antall József, aki szerint hazánk 1995 és 2000 között válhat az EK teljes jogú tagjává; ezt az időpontot illetően egyébként megegyezés alakult ki a portugál és a magyar miniszterelnök között. Miután március elsejével de facto társult viszonyba léptünk a Közösséggel, a feladat most a magyar intézményrendszer és gazdaság felkészítése. Először valószínűleg a gazdaságilag fejlettebb és alkalmazkodóképesebb országok, mint például Ausztria és Svédország nyernek felvételt az EK-ba - ismerte el a magyar miniszterelnök, ugyanakkor mindkét kormányfő hangsúlyozta: reális lehetőségnek tartják a „visegrádi hármak” csatlakozását még az ezredforduló előtt. Pócs Balázs Az üzleti elit támogatja hazánk integrációját (Bonni tudósítónktól) . Csak Magyarország és Csehszlovákia engedhető be a kelet-európai országok közül a következő évtizedben teljes jogú tagként az Európai Közösségekbe. Ezt a véleményt képviseli a nyugat-európai vezető üzletemberek többsége a svájci Prognos kutatóintézet által a Handelsblatt és a Wall Street Journal Európa együttműködésével végzett közvélemény-kutatás szerint. A felmérés készítői arra voltak kíváncsiak, miként vélekednek a „topmenedzserek” az újra egyesült Németországról, milyennek ítélik meg szándékait, lehetőségeit a holnap Európájában. A tavaly október és december között végzett kutatásban csaknem 500 vezető beosztású nyugat-európai üzletembert szondáztak, köztük németeket, franciákat, olaszokat, briteket, hollandokat, belgákat, luxemburgiakat. Az Európai Közösségek kibővítésének terveivel összefüggésben arra is választ kaptak a kutatók, hogy Magyarország hivatalos tagságát a következő dekádban a megkérdezett gazdasági vezetők közül Németországban majdnem 66 százalék, Olaszországban 62,8, Nagy-Britanniában 61,9, a Benelux államokban pedig 55,8 százalék támogatja. Ezzel szemben Franciaországban csupán 38 százalék helyeselne egy ilyen lépést, míg 40,5 százalék lazább kapcsolatot szorgalmaz, 19 százalék pedig ellenzi Magyarország integrálását az EK-ba. Csehszlovákia teljes jogú tagságát tíz éven belül valamivel kevesebben támogatják, mint Magyarországét, Lengyelországgal kapcsolatban pedig a többség (53 százalék) csak igen laza integrációt támogat. A megkérdezettek többsége üdvözölné a kelet-európai országok talpra állításában Németország vezető szerepét (a németek 90,6, a britek 93, a franciák 66,7 százaléka), de például már kevésbé rajonganának a német „lokomotív szerepért” az érintett államoknak az EK-ba való integrálásában. A német üzletemberek kétharmada szerint Németország és a kelet-európai államok különleges politikai viszonyrendszere az összeurópai gazdasági integrációs folyamatot is előmozdítja. Az olaszok 65, a britek 60 százaléka is így vélekedik, a franciák és a Benelux államokbeliek többsége az ellenkezőjét gondolja. A briteken kívül a nagy többség mindenütt attól tart, hogy a volt Szovjetunió összeomlása hátrányosan befolyásolja a nyugat-európai üzleti légkör kialakulását. (A megkérdezett brit üzletemberek közül minden negyedik derűlátó és új lehetőségeket szimatol.) Feltűnő, hogy Németország partnerei kétlik a németek tisztességességét: uralkodó az a nézet, hogy miközben a német politikusok előszeretettel törekednek befolyásra más országokban, nem veszik jó néven, ha mások bele akarnak szólni a német politika és a gazdaság belügyeibe. A francia üzletemberek 71,4, a britek 64,3, az olaszok 62,8, a Benelux államokbeliek 61,5 százaléka személyes tapasztalatai alapján mondja ezt. A keletnémet üzletemberek többsége is osztja ezt a véleményt. Léderer Pál VAJON NÉMETORSZÁG HEGEMÓNIÁRA TÖREKSZIK-E EURÓPÁBAN? (A válaszok százalékban) Ország igen nem Nem válaszolt Nyugat-Németország 5,9 91,7 2,4 Kelet-Németország 27,3 72,7 0,0 Franciaország 50,0 45,2 4,8 Olaszország 48,8 44,2 7,0 Nagy-Britannia 45,2 40,5 14,3 Benelux államok 46,2 44,2 9,6 Félnyalka verbunk Dalolják még? „Kecskemét is kiállítja nyalka verbunkját!” Tanulják még? „Kossuth Lajos verbunkja / A muzsikáltatója.” A pártok csata nélkül is fújják a kürtöt, mindig toboroznak. A hatalom gyűjti leghangosabban a híveket, hogy a hadállásokat velük rakja meg. Akkor lenne igazán nyugodt, ha a tükörképét látná mindenütt. Régi demokráciákban a közszolgálat túlnyomó többségét békén hagyják, még a minisztériumi főosztályvezetőket sem cserélgetik a hatalom színeváltásánál. Jól is néznének ki, ha a villamosművek élére, vagy a filharmóniához nekik fájó embereket raknának. Nálunk más a helyzet: békétlen a békés átmenet. Tehát hatalomváltás után a balra söprő takarítónő sem maradhat. Logikus, hogy minél nagyobb a fordulat, annál több új vezető kell. Ám egy határon túl ez kivihetetlen. Hiába tagadja az új társadalom gyökeresen a régit, a fordulathoz nem kap új népet. A régiből pedig nem futja még egy 50-200 ezres verbunkra. Jogosan panaszkodik Antall József, hogy nincs elég szakember. Nincs bizony, mert az egyetemre nem vettek föl minden KISZ-tag mellé egy ellenzékit is. A hiány rossz választásokba is beleviszi a hatalmat. Aztán, ha a rossz örökség még a pártérdeket is megelőzve emeli a kiválasztottak közé a rokonokat, az ismerősöket, a csodára éhes ország csalódottan kérdi: „Hát semmi nem változott?” A kritikusabb lelkek az alkalmatlanság terjedésétől félnek, és a változás hívei is azon morfondíroznak: végül is mi a fontosabb, a nemzeti érdek vagy a pártérdek? Úgy indult, hogy a pozíciókat végre a nyílt verseny, a természetes kiválasztás, az alkalmasság alapján fogják betölteni. Egy nyitott társadalom nem is tagadhatja ezeket az elveket. Sorra jöttek a pályázatok: rendőrkapitányokat, elnököket, igazgatókat választottak. Soha ilyen széles körben nem versenyeztették a jelölteket, mintha megszűnt volna a régi görcs, hogy kilövik a mamelukokat. De nem. Bár ma már egy portási állásra is pályázni kell, az eredmény egyre többször emlékeztet a pártnomenklatúra rossz napjaira. Még akkor is, ha a valóban nem beszélhetünk diktatúráról, legföljebb ajánlásról és túllihegésről. Annak idején a nyomasztó esetek késztették Kolozsvári Grandpierre Emilt a gyilkos 3H-törvény kimondására: hülye hülyét hoz. Most a butaság is enyhébb, de azért az új idők új emberei közül jó néhány, sajnos, korántsem olyan kiváló, mint azt a 3H-s suksükök emléke után várnánk. A hektikus légkörben a jól bevált módszerek is ellentétükbe fordulnak: néhány pályázat nem fölemeli, hanem megalázza a szereplőket. Egy jeles orvosi társaságot például arra kértek, hogy bizonyos pályázók közül, csak az alkalmatlanokat szűrjék ki, arról nem dönthetnek, ki a legrátermettebb, ki a második, a tizedik. Nemcsak megbántották őket, hanem a támogatásukat is elvesztették, és mindenkire azt mondták: jó! És ez már pályázat is, nem is, demokrácia is, nem is, ami lehet, sérteni fogja azt a közösséget is, amelyik esetleg a leghűségesebb pályázót kapja főnökének a legalkalmasabbnak kikiáltva. A rendőrkapitányi pályázatok soránál meg az önkormányzatokat sértették vérig, mert figyelmen kívül hagyták a véleményüket. Nem rossz szándékból, hanem a kiforratlan játékszabályok miatt. Hisz először próbálkoztak pályázatokkal olyan kényes hatalmi területen, ahol eddig a kerítés közelébe sem lehetett menni, nemhogy kívülről beszélni. (Talán a viták sem vesztek kárba, hiszen például a Pintér-Bodrácska páros ígéretes választásnak tűnik.) Visszafelé tartunk hát vagy sem? Magyarországnak mintha soha nem lett volna olyan színvonalas kormányzati garnitúrája, mint a rendszerváltás idején. Talán ezt is érzékeltetik a politikusi népszerűségi listák; a közvélemény a bársonyszékek gazdái közül egyedül Göncz Árpádot becsüli beosztásához méltón. Nem hiszem, hogy a kiváló képességű miniszterelnök hazai népszerűtlensége csupán keserű történelmi feladataival indokolható. Néhány nem vonzónak ítélt tulajdonságán túl talán embereiért is fizet. A gyakorlatért, amelyet a verbunkban alkalmaz, és amit a hatalom szabályai folytán a kormányzati erők is érvényesítenek. Egy súlyos terhei által konszenzusra kényszerített kormány esetében szerintem luxus megengedni, hogy egy államtitkár négy laza kerékanyából összeesküvésre következtessen, s azután pisztolyt kapjon, ahelyett, hogy pihenni küldenék. Nem, ők minden tiszthez, minden helyhez foggal-körömmel ragaszkodnak, ami persze magabiztossá teszi a kádereket, ám az isteni tévedhetetlenség már-már ijesztő. Nyilván nem akarták kitenni a bajban lévő országot a szakemberek körüli vitának sem, talán csak a kiélezett helyzet miatt minősítette az MDF egyik ideológusa bolsevista trükknek a szakértelmet. Ám ilyesmivel csak magukra haragítják a szakembereket, holott a hatalom színvonalas működéséhez épp az ő megnyerésükre lenne szükség. Nehéz lenne megmondani, hol bicsaklott ki a jó szándék, hogy alakult ki az az állóháború, amelyben már minden lényegesebb döntést tűzpárbajok kísérnek. Talán az őszi, tavaszi és egyéb nagytakarítások meghirdetését nem gondolták végig, talán késve lépett fel Antall József a „származás szerinti kategorizálás” visszacsempészési kísérlete ellen. Mára kialakult már valami körkörös bizalmatlanság, amit nem csak a pártok szítanak, hanem a régi nomenklatúra fenyegetett (szak)emberei és a koalíció hoppon maradt hozományvadászai is. Főosztályvezető-helyettesek sírnak, hogy nem történt itt rendszerváltás, hisz ők még mindig csak „hűlőosztvezek”, bezzeg N vagy X - és máris vakvágányon a kocsi: anélkül, hogy akarták volna, lassacskán fontosabbá váltak a hűségeskük, mint a szaktudás vagy más emberi érték. Nehéz helyzetbe kerültek a régi szakemberek is. A kiélezett és mesterségesen is túlfeszített légkörben hiába alkalmasak a betöltött tisztségre, a helyzet nem ritkán alakoskodásra kényszeríti őket. Mert egyre kevésbé elegendő a rátermettség, bizonyítaniuk kell, hogy politikailag is alkalmasak. Hallom, hogy a nem is a legjobbak közé sorolható hajdani párttitkár - ma minisztériumi nacsalnyik - a nagy akarásban azt vetette valaki szemére: „Te olyan kommunista szerzőket favorizálsz, mint Konrád és Bibó!” Visszafelé lenne hát az előre? Nem, az egyelőre még előttünk van. S a mégiscsak létező demokratikus szabályok csiszolásával lehet arrafelé menni. Pünkösti Árpád Arany János „hazaérkezett” (kiküldött tudósítónktól) Kettős történelmi igazságszolgáltatásnak nevezte Tódor Albert, a nagyszalontai Arany János Művelődési Egyesület elnöke, hogy az összmagyarság ünnepén, a nagy költő születésének 175. évfordulóján egyrészt köztéri szobrot állíthat végre jeles szülöttének a város, másrészt ezt az ünnepséget ő Nagyszalonta frissen megválasztott magyar polgármestereként szervezhette. A szoboravatás alkalmából Csoóri Sándor lapunk kiküldött tudósítójának elmondta: számára Arany János mostani „hazaköltözése” azt bizonyítja, hogy a népek közé lehet határokat húzni, de nem lehet kettéosztani a Toldit, a Buda halálát, vagy a Walesi bárdokat, nem lehet egy szót, az anyanyelvet sem úgy kettévágni, hogy az egyik fele itt, a másik meg ott érvényes. Vagyis a magyar kultúra ebben a térségben egységes. Kőváry E. Péter 3