Népszabadság, 1992. május (50. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-02 / 103. szám

1992. mius 2., szombat NÉPSZABADSÁG - KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT Térségünktől- Kínában (Pekingi tudtítónktól) Pekingből Katonba érkezett a hivatalos látogatáson Kíná­ban tartózkodó magyar külügy­miniszter, miután „Magyaror­szág és az új Euópa” címmel eladást tartott Pekingben a Kínai Társadalomtudományi Akadémia kelet-eurókai és kö­­zép-ázsiai kutatásokkal foglal­kozó idézetében. Mint hangoztatta, a konti­nensünk­ keletkezett feszült­ségek - pédául a délszláv konf­liktus - nem az európai politi­kai változások következményei, azok fő oka a korábban elfojtott és most felszínre tört nemzeti­ségi ellentétham­az. Térségünk fejleményeinek leírására Je­­szenszky Géza a szétzilálódás helyett a decentralháció fogal­mának használatát véli indo­koltabbnak. Az új Európának ott húzódnak majd a határai - mondta a külügyminiszter -, ameddig a tolerancia, a demok­rácia, az emberi és kisebbs­égi jogok tiszteletben tartása ter­jed. L. Z. KERESZTES K. SÁNDOR: Igazat adnak Washingtonban (Washingtoni tudósítónktól)­­ Az amerikai kormányzat környezetvédelmi szakemberei belátják, hogy a Bős-Nagyma­ros által felvetett ökológiai problémák reálisak, és szakmai szempontból egyetértenek az álláspontunkkal - összegezte washingtoni látogatásának ta­pasztalatait Keresztes K. Sán­dor környezetvédelmi és terü­letfejlesztési miniszter, de hoz­zátette, hogy politikailag nem foglaltak állást az ügyben. Emlékeztetett arra, hogy le­egyszerűsítés az a beállítás, mintha a vízerőmű lebontása volna a cél, tekintve, hogy a Po­zsony és Nagymaros közötti problémahalmaznak a vízlép­cső csak egyik eleme. A miniszter, akit eredetileg az Európai Közösség-2000 cí­mű nemzetközi konferencia egyetlen kelet-közép-európai előadójaként hívtak meg az amerikai fővárosba, látogatását felhasználta arra, hogy számos eszmecserét folytasson, egye­bek között a külföldi segélyp­rogramokat kezelő intézmény, az AID illetékeseivel. JIRI DIENSTBIER: Alapszerződés után Bős (Prágai tudósítónktól) Dienstbier csehszlovák kül­ügyminiszter egy brnói sajtó­rendezvényen úgy foglalt ál­lást, hogy előbb a csehszlo­vák-magyar alapszerződést kellene aláírni, s ennek szelle­mében azután rendezni lehet­ne a bősi problémát. Csehszlovákiában azután in­dult vita a két ország barátsá­gi és együttműködési szerző­déséről, hogy a szlovák kor­mány javasolta: a megállapo­dás aláírását a bősi rendezés­től tegyék függővé. A jelek szerint végleges döntés még nem született a kérdésben, az azonban az eddigiekből követ­kezik, hogy a jövő heti prágai hármas csúcstalálkozón nem írják alá az alapszerződést, sőt valószínűleg erre a csehszlo­vák választások előtt már egyáltalán nem is kerülhet sor. K. T. KÉT HÉT AMERIKÁBAN Pozsgay: „Megítélésünk pozitív” (Washingtoni tudósítónktól) - Magyarország megítélése teljesen pozitív - jelentette ki washingtoni eszmecseréinek tapasztalatait összegezve Pozs­gay Imre, aki régi kapcsolatait - reményei szerint az ország javára - hasznosítva kéthetes jószolgálati úton tartózkodik az Egyesült Államokban. Az ismert magyar politikus többek között Dodd szenátor­ral, Lantos képviselővel, Niles európai ügyekkel foglalkozó külügyminiszter-helyettessel, Hutchings elnöki nemzetbiz­tonsági tanácsi igazgatóval, il­letve Brown demokrata pártel­nökkel találkozott. Pozsgay szerint jó lenne, ha a hazánk iránti rokonszenvet konkrét megállapodásokra le­hetne váltani, s a törvényhozók és kormánykörök részéről ér­zékelhető elismerést a wa­shingtoni illetékesek az ameri­­ikai vállalkozóknak is jeleznék. Útjának egyik célja éppen a befektetők buzdítása; társai között van Markó István kép­viselő (MDF), a Magyar-Ame­rikai Üzleti Tanács elnöke és több vállalkozó. (A küldöttség tagjai maguk állják az út költ­ségeit.) A Népszabadság kérdésére Pozsgay Imre elmondta, hogy hazatérve szeretné tájékoztatni a kormányt, mert fontosnak tartja, hogy a különböző társa­dalmi erők külföldi tapasztala­tai is eljussanak hozzá. Pozsgay körútjának első ál­lomásán, New Yorkban talál­kozott Edgar Bronfmannal, a Zsidó Világkongresszus elnö­kével és Schneier főrabbival is. A velük való beszélgetésből azt szűrte le, hogy ha közgondol­kodásunk előítélet nélküli és kulturált, az nemcsak általá­ban előnyös nemzetközi meg­ítélésünk szempontjából, ha­nem sokféle forrásból tehet le­hetővé támogatást számunkra. A Pozsgay-misszió pénteken tovább utazott Detroitba, ahol lapunk zártakor a General Mo­tors vezetői várják. Onnan előbb Torontóba, majd Pitts­­burghbe, Houstonba és Los Angelesbe visz a delegáció út­ja. Az ismert politikus körútjá­nak előkészítéséért - mint el­mondta - sokat tett Charles Thomas budapesti amerikai nagykövet. New Yorkban Er­dős André magyar ENSZ- nagykövet és Fodor János fő­konzul segített a tájékozódásá­ban. Washingtonban Tar Pál nagykövet a Keresztes K. Sán­dor miniszter előadásával egy­bekötött fogadáson figyelmes gesztussal külön is bemutatta a meghívottként jelenlévő Pozs­gay Imrét, kiemelve szerepét a magyarországi rendszerválto­zás előkészítésében S. P. DUNA MENTI TALÁLKOZÓ A HÁRMAS HATÁRON Füzessy szerint Európa alapvetően keresztény (kiküldött tudósítónktól) A Felső-Duna menti országok második találkozóját rendezték meg tegnap az osztrák-szlo­­vák-magyar hármas határ szeg­letében, a burgenlandi Deutsch- Jahrndorf közelében. A rendez­vény alapgondolata idén az if­júság és az európai együttélés volt. Az előzetes program szerint Antall József felszólalására is számítottak a szervezők, de már napokkal korábban tudni lehe­tett: hazánkat Füzessy Tibor, a KDNP frakcióvezetője képviseli. Az első szónok, Ján Carno­­gursky, Szlovákia miniszterel­nöke hangsúlyozta: meg kell is­mertetni a fiatalokkal az ezer­éves keresztény tradíciót, majd arról beszélt: egészséges ökoló­giai környezetet kell teremteni a fiatalok számára. Szinte válaszként emelkedtek a magasba a környezetvédők transzparensei. Az osztrák Glo­bal 2000, a WWF környezet­­védelmi világalapítvány, a szlo­vákiai Eurolánc és a győri Ref­lex egyesület aktivistái, szim­patizánsai a bősi vízierőmű el­len tüntettek. Hagyjuk a Dunát élni! Európai együttműködést, bősi gát nélkül! - hirdették a feliratok. Erhard Busek osztrák alkan­­cellár arról szólt, hogy a Duna sorsa közös sorsunk. Szerinte a Duna által összekötött nemze­teket ma már nem politikai, in­kább szociális határok választ­ják el egymástól. Amíg az egyik országban sokkal többet fizet­nek a munka ellenértékeként, mint a másikban, addig szá­molni lehet a gazdasági mene­kültek áradatával. A találkozón Busek bemutat­ta Thomas Klestilt, az Osztrák Néppárt által támogatott köz­­társasági elnökjelöltet. Klestil azt ígérte: országa és ő személy szerint is mindenben segíteni fogja a kelet-európaiak felzár­kózását a fejlett Nyugathoz. Határozottan felhívta a figyel­met arra, hogy a kisebbségek jogainak tiszteletben tartása nélkül egyetlen országban sem lehet haladás és demokrácia. Füzessy Tibor azzal kezdte beszédét: két emberöltő sötét­sége és zsarnoksága után most a kelet-európai országokkal együtt dörömbölünk Európa kapuján. Európa nem civakodó országokat akar befogadni, mondta a frakcióvezető. Fü­zessy Tibor kijelentette: aki Európába tart, annak tudnia kell, hogy Európa szokásaiban, erkölcseiben és magatartásában alapvetően keresztény. Max Fischer bajor alkancel­­lár igen rövid beszédet mon­dott: a jövő Európája demokra­tikus és konföderatív lesz, szö­gezte le határozottan. A szónoklatok után Carno­­gursky a környezetvédőkkel váltott néhány szót. Arra akar­ta rábírni a magyar zöldeket: tüntessenek saját parlamentjük ellen, mert az Országgyűlés helytelen határozata köti meg a magyar kormány kezét. A szlo­vák miniszterelnök megismétel­te: ha a magyar fél nem helyezi üzembe a dunakiliti duzzasztó­művet, akkor kénytelenek lesz­nek elterelni a Dunát. Hajba Ferenc Zselev a szófiai magyar intézetben Elnöki elismerés a kultúra támogatásáért A bolgár köztársasági elnök elismeréssel szólt arról, hogy a magyar kultúra népszerűsítése mellett a szófiai Magyar Kultu­rális Intézet rendszeres kiállí­tási lehetőséget biztosít Magyar­­országhoz kötődő bolgár művé­szek számára. Zselju Zselev a szófiai inté­zetben részt vett annak a kiál­lításnak a megnyitóján, ame­lyen Roszk­a Ivanova és Elza Krumova festményeit és kerá­miáit mutatják be. A festmé­nyek egy része Ivanova magyar­­országi látogatásának emlékét őrzi. A bolgár köztársasági elnök Szabó Sándor nagykövettel és Király Zoltán intézetigazgató­val folytatott beszélgetésén rá­mutatott, hogy nagyon nehéz helyzetben van a bolgár kultú­ra. Elismeréssel szólt arról, hogy az intézet tevékenységé­vel hozzájárul kulturális kap­csolataink fenntartásához, épí­téséhez. (MTI) ­ Bukarest ragaszkodik a határklauzulához Készül az alapszerződés - Elhalasztották a választást Marosvásárhelyen (Folytatás az 1. oldalról) Közben Marosvásárhelyen - az RMDSZ országos elnökségé­nek a város szavazópolgáraihoz intézett és a választáson való részvételre szóló felhívása után - szerdán a helyi román nyelvű napilap első oldalán, fő helyen közölte a központi végrehajtó hatalmat képviselő megyei pre­fektus felhívását. Ez a polgár­mester-választáson való részvé­telre szólított fel minden ma­rosvásárhelyi szavazópolgárt. A prefektusi felhívás alatt a lap közölte a Román Nemzeti Egy­ségpárt (RNEP) bojkottfelhívá­sát is. - Nem az aggaszt ben­nünket, hogy a polgármester magyar etnikumú lesz, amely etnikum iránt tisztelettel visel­tetünk, hanem az, hogy eddig az RMDSZ revizionista politi­kájával világosan nemzetellenes alakulatnak bizonyult, s erre kötelességünk méltó választ ad­ni - állítja a felhívás. Az RMDSZ képviselői elítél­ték mind a megyei bíróság, mind az Egységpárt manővereit és a városi helyhatóság demok­ratikus megválasztása mellett szálltak síkra. Különben az új romániai helyhatósági szervek törvényes megalakulása elé másutt is aka­dályokat gördítenek a varrás és a kormánypárti erők. Szatmár (Satu Mare) megyében is meg­akadályozták a megyei tanács törvényes megalakulását. Nehézségekbe ütközik az ál­talános választásoknak a ro­mán kormány által legkésőbb június végén történő megrende­zésére irányuló szándéka is. A kormányszóvivő közölte: a kor­mány még mindig reméli, hogy az általános választásokat júni­us végén, legfeljebb július ele­jén meg lehet tartani. A Nép­­szabadság kérdésére, lát-e a szóvivő valamilyen összefüg­gést a marosvásárhelyi polgár­mester-választás eredetileg má­jus 3-ára kitűzött megrendezé­se, az alapvető élelmiszerek és szolgáltatások árának május 4- étől bejelentett emelése és a ro­mán külügyminisztérium egyik vezető beosztású diplomatájá­nak szerdai magyar vonatkozá­sú nyilatkozata időbeli egybe­esése között, Iolanda Staniloiu azt mondta: csupán véletlen egybeesésről van szó. Hozzátet­te: a kérdés azonban bizonyára munkát ad majd a kormány il­letékes politikai elemzőinek. Az történt ugyanis, hogy Teo­­dor Melescanu külügyi állam­titkár a kidolgozás alatt álló ro­mán-magyar alapszerződésről hangoztatta, hogy az alapszö­veg 75-80 százalékban már el­készült, de a dokumentum vég­legesítésének késlekedésében szerepe van annak, hogy a ma­gyar fél vonakodik beleegyezni abba a román kérésbe, hogy a szerződés szövegében külön zá­radék egyértelműen rögzítse: Magyarország tiszteletben tart­ja Románia jelenlegi határait. Melescanu szerint Románia nem elégedhet meg azzal, hogy Magyarország kész szerződésbe foglalni a határok erőszakos megváltoztatásának tilalmát, ami különben sem lenne gond a román fél számára, tekintettel a két ország közötti erőviszonyra és a demográfiai fölényre. A ha­tárokra vonatkozó egyértelmű záradék „pszichológiai küszöb” Románia számára a román-ma­gyar viszonyt terhelő kölcsönös gyanakvások eloszlatása előtt. Mag Péter A munkanélküliség ünnepe? „Egy marsbeli látogató, ha csak a számok alapján tájé­kozódna, arra a következtetésre jutna,hogy ma Magyar­­országon polgárháborús helyzet van” - mondotta nemré­giben az NGKM politikai államtitkára az Esély című tár­sadalompolitikai lap vitaestjén. És sorolta a sokkoló ada­tokat: az átlagos reáljövedelem a húsz évvel ezelőtti szintre esett vissza, az egyre tágabbra nyíló jövedelmi ol­ló alsó szárán „ülők”, ha csak a számokat nézzük, rövide­sen az ötvenes évek elejének megfelelő életszínvonalon fognak vegetálni. Az esten, amely a túlélés esélyeiről szólt, hamarosan a pszichológusok, a szociográfusok és a családgondozók vették át a vezető szerepet. Ami nem véletlen, hiszen mint a közgazdász-politikus szavaiból kiderült, elismerésre méltó lelki tartalékokról tanúskodik már az is, amivel az emberek eddig fogadták az egymást követő kormányok nadrágszíj meghúzó politikáját. Ám arra is vigyázni kell, hogy ne deformált lelkű és bármilyen demagógiával fel­lelkesíthető társadalom legyen az „eredmény”. Az év végére mind a KSH, mind pedig a Munkaügyi Minisztérium több mint 700 ezer munkanélkülivel szá­mol, azaz ennyien kerülnek olyan helyzetbe, amibe negy­ven évig - a hivatalos ideológia szerint - valaki csakis sa­ját hibájából kerülhetett. A munkanélküliség büntetőjogi kategória és a deviancia egyik megnyilvánulása volt. Újabb munkahely találásának lehetőségeiről pedig az mond legtöbbet, hogy áprilisban mintegy 30 ezren voltak azok, akik már járadékra sem jogosultak, tehát több mint két éve vannak munka nélkül. S ha figyelembe vesszük, hogy másfél éve még alig 80 ezer munkanélkülit tartottak nyilván, akkor látható, milyen kicsi a remény az újrakez­désre. Önmagunk feladása, az önsajnálatba süppedés, a külső körülményekre való hivatkozás, legyen az bármennyire megalapozott, mégis a legrosszabb stratégia. Csodák nin­csenek. A ma félmilliós tábor rövidesen újabb százezrek­kel gyarapszik. Aki nem próbálja meg magát saját hajá­nál fogva kihúzni a gödörből, az végleg benne ragad. Ez ma a munkanélküliek előtt álló perspektíva, azzal súlyosbítva, hogy az elmúlt években nem is „neveltek” minket arra, hogy saját sorsunk a saját felelősségünk is. Ezt is meg kell tanulni, mégpedig egy mind több feszült­séggel terhes atomizálódó társadalomban. A munka vilá­ga azonban sokszereplős játék. Ahhoz, hogy a legkiszol­gáltatottabbak - a bérből és fizetésből élők, akiknek sem tőkéjük, sem hatalmuk - ne legyenek ennek a színjáték­nak bármikor feláldozható bábfigurái, önjelölt népvezé­rek és messiások zászlóvivői, tudatában kell lenniük saját értéküknek és saját felelősségüknek önmaguk sorsa iránt. Ez a túlélés egyetlen esélye az elkövetkező években. Mindez persze nem kisebbíti a kormányzat felelősségét. Alighanem nagyon komoly megfontolásra érdemes az MSZOSZ álláspontja: a privatizációtól kezdve az import­politikán és a vámpolitikán át a nemzetközi gazdasági kapcsolatok alakításáig a gazdaságpolitika minden terü­letét alá kell rendelni a foglalkoztatási szempontoknak, a munkahelyteremtés támogatásával, a válságban levő ré­giók, ágazatok számára kidolgozott speciális programok­kal segítve a munkanélküliség mérséklését. Gondolom, nem véletlen, hogy az idei május elseje köz­ponti kérdése már a munkanélküliség volt. Mert azért az sem volna haszontalan, ha sikerülne megakadályozni, hogy a munka ünnepe a kiválasztottak, a szerencsések ünnepévé váljon. Hámor Szilvia Raszputyin Varsóban Lengyelországban sürgősen új választásokat kellene kiír­ni, különben súlyos bajok lesznek a parlamenti demokráciá­val. Esélyt kellene adni a lengyel választópolgárnak, belássa: vélt érdekeinek esztelenül sokszínű megjelenítésével, törpe­pártok tucatjának a szejmbe vitelével önmagát fosztotta meg a kormányozható országtól. Önmaga nyitott utat az el­nöki diktatúrának, amely - az igazat szólva - soha nem volt eleve konfliktusban Lech Walesa államfő ambícióival. Gya­nús, sőt baljós jelek vallanak egy szelídnek álcázott, de va­lójában erőszakos hatalomátvétel előkészületeire. Walesa természetesen az ország „üdvét” akarja, mi mást? Ha egyszer az ország kormányozhatatlan, mert a parlamenti pártok torzsalkodásai azzá teszik, akkor kormányozhatóvá kell tenni. Mégpedig oly módon, hogy az elnök saját kezébe veszi a dolgokat. Amint arra a kérdés szakértője a Népszabadság hasábjain egy-két napja rámutatott, ezen a tortúrán Lengyelország e században már végigment egyszer - csak akkor a vezért nem Walesának, hanem Pilsudski marsallnak hívták. Tegyük halkan hozzá, fiatalabb (és nem lengyel) példákat idézve, hogy mielőtt „léptek” volna, kormányozhatatlannak nyilvá­nították a szó polgári értelmében az athéni ezredesek Görög­országot (1967) és Pinocheték Chilét (1973). Egyszóval az ilyesminek megvan a többszörösen kipróbált modellje és­­ ideológiája. Walesa persze ma, amikor Lengyelország a Közös Piac társult tagja lett és lelkesen hitet tesz a demokrácia nemzeti és páneurópai intézményei mellett, nem katonákkal akarja „szétzavarni” a parlamentet, hanem épp a szejm által kí­vánná magát diktátorrá emelni; nem katonákat ültetne a kormányba, mint Jaruzelski tette 1981-ben, hanem­ „szak­értőket”. Az előbbihez, félő, a szejm nem lesz partner (miért is lenne?), tehát más utat kell majd keresni; az utóbbiak, mármint Walesa „szakértői” épp annyit érnének, mint azok a független szakértők, akikkel a magyar parlamentarizmus­tól megcsömörlött Torgyán József óhajtaná az ország törvé­nyes kormányát felváltani. A „demokratikus indíttatás” mindkét esetben tetten érhető. Akárhogyan is van, illetve lesz, az „erős elnök-gyönge parlament” konstrukció Lengyelországban bomlófélben van, mégpedig úgy, hogy a fejlődés egy még erősebb elnök és egy még gyöngébb parlament felé tart. Számomra a bom­lás biztos jele, hogy Walesa mára szembefordult szinte vala­mennyi volt eszmetársával és szövetségesével, a liberálisok­kal is, meg azokkal is, akik őt a liberálisok ellen tüzelték; azokkal is, akik kihasználták őt és azokkal is, akiket ő ki­használt. Csak államtitkárrá avanzsált egykori sofőrje ma­radt meg mellette súgónak és tótumfaktumnak: egy Wa­­chowski nevű ember, Lech Walesa udvartartásának Raszpu­­tyinja. Aczél Endre

Next