Népszabadság, 1992. május (50. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-02 / 103. szám
1992. mius 2., szombat NÉPSZABADSÁG - KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT Térségünktől- Kínában (Pekingi tudtítónktól) Pekingből Katonba érkezett a hivatalos látogatáson Kínában tartózkodó magyar külügyminiszter, miután „Magyarország és az új Euópa” címmel eladást tartott Pekingben a Kínai Társadalomtudományi Akadémia kelet-eurókai és közép-ázsiai kutatásokkal foglalkozó idézetében. Mint hangoztatta, a kontinensünk keletkezett feszültségek - pédául a délszláv konfliktus - nem az európai politikai változások következményei, azok fő oka a korábban elfojtott és most felszínre tört nemzetiségi ellentéthamaz. Térségünk fejleményeinek leírására Jeszenszky Géza a szétzilálódás helyett a decentralháció fogalmának használatát véli indokoltabbnak. Az új Európának ott húzódnak majd a határai - mondta a külügyminiszter -, ameddig a tolerancia, a demokrácia, az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartása terjed. L. Z. KERESZTES K. SÁNDOR: Igazat adnak Washingtonban (Washingtoni tudósítónktól) Az amerikai kormányzat környezetvédelmi szakemberei belátják, hogy a Bős-Nagymaros által felvetett ökológiai problémák reálisak, és szakmai szempontból egyetértenek az álláspontunkkal - összegezte washingtoni látogatásának tapasztalatait Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, de hozzátette, hogy politikailag nem foglaltak állást az ügyben. Emlékeztetett arra, hogy leegyszerűsítés az a beállítás, mintha a vízerőmű lebontása volna a cél, tekintve, hogy a Pozsony és Nagymaros közötti problémahalmaznak a vízlépcső csak egyik eleme. A miniszter, akit eredetileg az Európai Közösség-2000 című nemzetközi konferencia egyetlen kelet-közép-európai előadójaként hívtak meg az amerikai fővárosba, látogatását felhasználta arra, hogy számos eszmecserét folytasson, egyebek között a külföldi segélyprogramokat kezelő intézmény, az AID illetékeseivel. JIRI DIENSTBIER: Alapszerződés után Bős (Prágai tudósítónktól) Dienstbier csehszlovák külügyminiszter egy brnói sajtórendezvényen úgy foglalt állást, hogy előbb a csehszlovák-magyar alapszerződést kellene aláírni, s ennek szellemében azután rendezni lehetne a bősi problémát. Csehszlovákiában azután indult vita a két ország barátsági és együttműködési szerződéséről, hogy a szlovák kormány javasolta: a megállapodás aláírását a bősi rendezéstől tegyék függővé. A jelek szerint végleges döntés még nem született a kérdésben, az azonban az eddigiekből következik, hogy a jövő heti prágai hármas csúcstalálkozón nem írják alá az alapszerződést, sőt valószínűleg erre a csehszlovák választások előtt már egyáltalán nem is kerülhet sor. K. T. KÉT HÉT AMERIKÁBAN Pozsgay: „Megítélésünk pozitív” (Washingtoni tudósítónktól) - Magyarország megítélése teljesen pozitív - jelentette ki washingtoni eszmecseréinek tapasztalatait összegezve Pozsgay Imre, aki régi kapcsolatait - reményei szerint az ország javára - hasznosítva kéthetes jószolgálati úton tartózkodik az Egyesült Államokban. Az ismert magyar politikus többek között Dodd szenátorral, Lantos képviselővel, Niles európai ügyekkel foglalkozó külügyminiszter-helyettessel, Hutchings elnöki nemzetbiztonsági tanácsi igazgatóval, illetve Brown demokrata pártelnökkel találkozott. Pozsgay szerint jó lenne, ha a hazánk iránti rokonszenvet konkrét megállapodásokra lehetne váltani, s a törvényhozók és kormánykörök részéről érzékelhető elismerést a washingtoni illetékesek az ameriikai vállalkozóknak is jeleznék. Útjának egyik célja éppen a befektetők buzdítása; társai között van Markó István képviselő (MDF), a Magyar-Amerikai Üzleti Tanács elnöke és több vállalkozó. (A küldöttség tagjai maguk állják az út költségeit.) A Népszabadság kérdésére Pozsgay Imre elmondta, hogy hazatérve szeretné tájékoztatni a kormányt, mert fontosnak tartja, hogy a különböző társadalmi erők külföldi tapasztalatai is eljussanak hozzá. Pozsgay körútjának első állomásán, New Yorkban találkozott Edgar Bronfmannal, a Zsidó Világkongresszus elnökével és Schneier főrabbival is. A velük való beszélgetésből azt szűrte le, hogy ha közgondolkodásunk előítélet nélküli és kulturált, az nemcsak általában előnyös nemzetközi megítélésünk szempontjából, hanem sokféle forrásból tehet lehetővé támogatást számunkra. A Pozsgay-misszió pénteken tovább utazott Detroitba, ahol lapunk zártakor a General Motors vezetői várják. Onnan előbb Torontóba, majd Pittsburghbe, Houstonba és Los Angelesbe visz a delegáció útja. Az ismert politikus körútjának előkészítéséért - mint elmondta - sokat tett Charles Thomas budapesti amerikai nagykövet. New Yorkban Erdős André magyar ENSZ- nagykövet és Fodor János főkonzul segített a tájékozódásában. Washingtonban Tar Pál nagykövet a Keresztes K. Sándor miniszter előadásával egybekötött fogadáson figyelmes gesztussal külön is bemutatta a meghívottként jelenlévő Pozsgay Imrét, kiemelve szerepét a magyarországi rendszerváltozás előkészítésében S. P. DUNA MENTI TALÁLKOZÓ A HÁRMAS HATÁRON Füzessy szerint Európa alapvetően keresztény (kiküldött tudósítónktól) A Felső-Duna menti országok második találkozóját rendezték meg tegnap az osztrák-szlovák-magyar hármas határ szegletében, a burgenlandi Deutsch- Jahrndorf közelében. A rendezvény alapgondolata idén az ifjúság és az európai együttélés volt. Az előzetes program szerint Antall József felszólalására is számítottak a szervezők, de már napokkal korábban tudni lehetett: hazánkat Füzessy Tibor, a KDNP frakcióvezetője képviseli. Az első szónok, Ján Carnogursky, Szlovákia miniszterelnöke hangsúlyozta: meg kell ismertetni a fiatalokkal az ezeréves keresztény tradíciót, majd arról beszélt: egészséges ökológiai környezetet kell teremteni a fiatalok számára. Szinte válaszként emelkedtek a magasba a környezetvédők transzparensei. Az osztrák Global 2000, a WWF környezetvédelmi világalapítvány, a szlovákiai Eurolánc és a győri Reflex egyesület aktivistái, szimpatizánsai a bősi vízierőmű ellen tüntettek. Hagyjuk a Dunát élni! Európai együttműködést, bősi gát nélkül! - hirdették a feliratok. Erhard Busek osztrák alkancellár arról szólt, hogy a Duna sorsa közös sorsunk. Szerinte a Duna által összekötött nemzeteket ma már nem politikai, inkább szociális határok választják el egymástól. Amíg az egyik országban sokkal többet fizetnek a munka ellenértékeként, mint a másikban, addig számolni lehet a gazdasági menekültek áradatával. A találkozón Busek bemutatta Thomas Klestilt, az Osztrák Néppárt által támogatott köztársasági elnökjelöltet. Klestil azt ígérte: országa és ő személy szerint is mindenben segíteni fogja a kelet-európaiak felzárkózását a fejlett Nyugathoz. Határozottan felhívta a figyelmet arra, hogy a kisebbségek jogainak tiszteletben tartása nélkül egyetlen országban sem lehet haladás és demokrácia. Füzessy Tibor azzal kezdte beszédét: két emberöltő sötétsége és zsarnoksága után most a kelet-európai országokkal együtt dörömbölünk Európa kapuján. Európa nem civakodó országokat akar befogadni, mondta a frakcióvezető. Füzessy Tibor kijelentette: aki Európába tart, annak tudnia kell, hogy Európa szokásaiban, erkölcseiben és magatartásában alapvetően keresztény. Max Fischer bajor alkancellár igen rövid beszédet mondott: a jövő Európája demokratikus és konföderatív lesz, szögezte le határozottan. A szónoklatok után Carnogursky a környezetvédőkkel váltott néhány szót. Arra akarta rábírni a magyar zöldeket: tüntessenek saját parlamentjük ellen, mert az Országgyűlés helytelen határozata köti meg a magyar kormány kezét. A szlovák miniszterelnök megismételte: ha a magyar fél nem helyezi üzembe a dunakiliti duzzasztóművet, akkor kénytelenek lesznek elterelni a Dunát. Hajba Ferenc Zselev a szófiai magyar intézetben Elnöki elismerés a kultúra támogatásáért A bolgár köztársasági elnök elismeréssel szólt arról, hogy a magyar kultúra népszerűsítése mellett a szófiai Magyar Kulturális Intézet rendszeres kiállítási lehetőséget biztosít Magyarországhoz kötődő bolgár művészek számára. Zselju Zselev a szófiai intézetben részt vett annak a kiállításnak a megnyitóján, amelyen Roszka Ivanova és Elza Krumova festményeit és kerámiáit mutatják be. A festmények egy része Ivanova magyarországi látogatásának emlékét őrzi. A bolgár köztársasági elnök Szabó Sándor nagykövettel és Király Zoltán intézetigazgatóval folytatott beszélgetésén rámutatott, hogy nagyon nehéz helyzetben van a bolgár kultúra. Elismeréssel szólt arról, hogy az intézet tevékenységével hozzájárul kulturális kapcsolataink fenntartásához, építéséhez. (MTI) Bukarest ragaszkodik a határklauzulához Készül az alapszerződés - Elhalasztották a választást Marosvásárhelyen (Folytatás az 1. oldalról) Közben Marosvásárhelyen - az RMDSZ országos elnökségének a város szavazópolgáraihoz intézett és a választáson való részvételre szóló felhívása után - szerdán a helyi román nyelvű napilap első oldalán, fő helyen közölte a központi végrehajtó hatalmat képviselő megyei prefektus felhívását. Ez a polgármester-választáson való részvételre szólított fel minden marosvásárhelyi szavazópolgárt. A prefektusi felhívás alatt a lap közölte a Román Nemzeti Egységpárt (RNEP) bojkottfelhívását is. - Nem az aggaszt bennünket, hogy a polgármester magyar etnikumú lesz, amely etnikum iránt tisztelettel viseltetünk, hanem az, hogy eddig az RMDSZ revizionista politikájával világosan nemzetellenes alakulatnak bizonyult, s erre kötelességünk méltó választ adni - állítja a felhívás. Az RMDSZ képviselői elítélték mind a megyei bíróság, mind az Egységpárt manővereit és a városi helyhatóság demokratikus megválasztása mellett szálltak síkra. Különben az új romániai helyhatósági szervek törvényes megalakulása elé másutt is akadályokat gördítenek a varrás és a kormánypárti erők. Szatmár (Satu Mare) megyében is megakadályozták a megyei tanács törvényes megalakulását. Nehézségekbe ütközik az általános választásoknak a román kormány által legkésőbb június végén történő megrendezésére irányuló szándéka is. A kormányszóvivő közölte: a kormány még mindig reméli, hogy az általános választásokat június végén, legfeljebb július elején meg lehet tartani. A Népszabadság kérdésére, lát-e a szóvivő valamilyen összefüggést a marosvásárhelyi polgármester-választás eredetileg május 3-ára kitűzött megrendezése, az alapvető élelmiszerek és szolgáltatások árának május 4- étől bejelentett emelése és a román külügyminisztérium egyik vezető beosztású diplomatájának szerdai magyar vonatkozású nyilatkozata időbeli egybeesése között, Iolanda Staniloiu azt mondta: csupán véletlen egybeesésről van szó. Hozzátette: a kérdés azonban bizonyára munkát ad majd a kormány illetékes politikai elemzőinek. Az történt ugyanis, hogy Teodor Melescanu külügyi államtitkár a kidolgozás alatt álló román-magyar alapszerződésről hangoztatta, hogy az alapszöveg 75-80 százalékban már elkészült, de a dokumentum véglegesítésének késlekedésében szerepe van annak, hogy a magyar fél vonakodik beleegyezni abba a román kérésbe, hogy a szerződés szövegében külön záradék egyértelműen rögzítse: Magyarország tiszteletben tartja Románia jelenlegi határait. Melescanu szerint Románia nem elégedhet meg azzal, hogy Magyarország kész szerződésbe foglalni a határok erőszakos megváltoztatásának tilalmát, ami különben sem lenne gond a román fél számára, tekintettel a két ország közötti erőviszonyra és a demográfiai fölényre. A határokra vonatkozó egyértelmű záradék „pszichológiai küszöb” Románia számára a román-magyar viszonyt terhelő kölcsönös gyanakvások eloszlatása előtt. Mag Péter A munkanélküliség ünnepe? „Egy marsbeli látogató, ha csak a számok alapján tájékozódna, arra a következtetésre jutna,hogy ma Magyarországon polgárháborús helyzet van” - mondotta nemrégiben az NGKM politikai államtitkára az Esély című társadalompolitikai lap vitaestjén. És sorolta a sokkoló adatokat: az átlagos reáljövedelem a húsz évvel ezelőtti szintre esett vissza, az egyre tágabbra nyíló jövedelmi olló alsó szárán „ülők”, ha csak a számokat nézzük, rövidesen az ötvenes évek elejének megfelelő életszínvonalon fognak vegetálni. Az esten, amely a túlélés esélyeiről szólt, hamarosan a pszichológusok, a szociográfusok és a családgondozók vették át a vezető szerepet. Ami nem véletlen, hiszen mint a közgazdász-politikus szavaiból kiderült, elismerésre méltó lelki tartalékokról tanúskodik már az is, amivel az emberek eddig fogadták az egymást követő kormányok nadrágszíj meghúzó politikáját. Ám arra is vigyázni kell, hogy ne deformált lelkű és bármilyen demagógiával fellelkesíthető társadalom legyen az „eredmény”. Az év végére mind a KSH, mind pedig a Munkaügyi Minisztérium több mint 700 ezer munkanélkülivel számol, azaz ennyien kerülnek olyan helyzetbe, amibe negyven évig - a hivatalos ideológia szerint - valaki csakis saját hibájából kerülhetett. A munkanélküliség büntetőjogi kategória és a deviancia egyik megnyilvánulása volt. Újabb munkahely találásának lehetőségeiről pedig az mond legtöbbet, hogy áprilisban mintegy 30 ezren voltak azok, akik már járadékra sem jogosultak, tehát több mint két éve vannak munka nélkül. S ha figyelembe vesszük, hogy másfél éve még alig 80 ezer munkanélkülit tartottak nyilván, akkor látható, milyen kicsi a remény az újrakezdésre. Önmagunk feladása, az önsajnálatba süppedés, a külső körülményekre való hivatkozás, legyen az bármennyire megalapozott, mégis a legrosszabb stratégia. Csodák nincsenek. A ma félmilliós tábor rövidesen újabb százezrekkel gyarapszik. Aki nem próbálja meg magát saját hajánál fogva kihúzni a gödörből, az végleg benne ragad. Ez ma a munkanélküliek előtt álló perspektíva, azzal súlyosbítva, hogy az elmúlt években nem is „neveltek” minket arra, hogy saját sorsunk a saját felelősségünk is. Ezt is meg kell tanulni, mégpedig egy mind több feszültséggel terhes atomizálódó társadalomban. A munka világa azonban sokszereplős játék. Ahhoz, hogy a legkiszolgáltatottabbak - a bérből és fizetésből élők, akiknek sem tőkéjük, sem hatalmuk - ne legyenek ennek a színjátéknak bármikor feláldozható bábfigurái, önjelölt népvezérek és messiások zászlóvivői, tudatában kell lenniük saját értéküknek és saját felelősségüknek önmaguk sorsa iránt. Ez a túlélés egyetlen esélye az elkövetkező években. Mindez persze nem kisebbíti a kormányzat felelősségét. Alighanem nagyon komoly megfontolásra érdemes az MSZOSZ álláspontja: a privatizációtól kezdve az importpolitikán és a vámpolitikán át a nemzetközi gazdasági kapcsolatok alakításáig a gazdaságpolitika minden területét alá kell rendelni a foglalkoztatási szempontoknak, a munkahelyteremtés támogatásával, a válságban levő régiók, ágazatok számára kidolgozott speciális programokkal segítve a munkanélküliség mérséklését. Gondolom, nem véletlen, hogy az idei május elseje központi kérdése már a munkanélküliség volt. Mert azért az sem volna haszontalan, ha sikerülne megakadályozni, hogy a munka ünnepe a kiválasztottak, a szerencsések ünnepévé váljon. Hámor Szilvia Raszputyin Varsóban Lengyelországban sürgősen új választásokat kellene kiírni, különben súlyos bajok lesznek a parlamenti demokráciával. Esélyt kellene adni a lengyel választópolgárnak, belássa: vélt érdekeinek esztelenül sokszínű megjelenítésével, törpepártok tucatjának a szejmbe vitelével önmagát fosztotta meg a kormányozható országtól. Önmaga nyitott utat az elnöki diktatúrának, amely - az igazat szólva - soha nem volt eleve konfliktusban Lech Walesa államfő ambícióival. Gyanús, sőt baljós jelek vallanak egy szelídnek álcázott, de valójában erőszakos hatalomátvétel előkészületeire. Walesa természetesen az ország „üdvét” akarja, mi mást? Ha egyszer az ország kormányozhatatlan, mert a parlamenti pártok torzsalkodásai azzá teszik, akkor kormányozhatóvá kell tenni. Mégpedig oly módon, hogy az elnök saját kezébe veszi a dolgokat. Amint arra a kérdés szakértője a Népszabadság hasábjain egy-két napja rámutatott, ezen a tortúrán Lengyelország e században már végigment egyszer - csak akkor a vezért nem Walesának, hanem Pilsudski marsallnak hívták. Tegyük halkan hozzá, fiatalabb (és nem lengyel) példákat idézve, hogy mielőtt „léptek” volna, kormányozhatatlannak nyilvánították a szó polgári értelmében az athéni ezredesek Görögországot (1967) és Pinocheték Chilét (1973). Egyszóval az ilyesminek megvan a többszörösen kipróbált modellje és ideológiája. Walesa persze ma, amikor Lengyelország a Közös Piac társult tagja lett és lelkesen hitet tesz a demokrácia nemzeti és páneurópai intézményei mellett, nem katonákkal akarja „szétzavarni” a parlamentet, hanem épp a szejm által kívánná magát diktátorrá emelni; nem katonákat ültetne a kormányba, mint Jaruzelski tette 1981-ben, hanem „szakértőket”. Az előbbihez, félő, a szejm nem lesz partner (miért is lenne?), tehát más utat kell majd keresni; az utóbbiak, mármint Walesa „szakértői” épp annyit érnének, mint azok a független szakértők, akikkel a magyar parlamentarizmustól megcsömörlött Torgyán József óhajtaná az ország törvényes kormányát felváltani. A „demokratikus indíttatás” mindkét esetben tetten érhető. Akárhogyan is van, illetve lesz, az „erős elnök-gyönge parlament” konstrukció Lengyelországban bomlófélben van, mégpedig úgy, hogy a fejlődés egy még erősebb elnök és egy még gyöngébb parlament felé tart. Számomra a bomlás biztos jele, hogy Walesa mára szembefordult szinte valamennyi volt eszmetársával és szövetségesével, a liberálisokkal is, meg azokkal is, akik őt a liberálisok ellen tüzelték; azokkal is, akik kihasználták őt és azokkal is, akiket ő kihasznált. Csak államtitkárrá avanzsált egykori sofőrje maradt meg mellette súgónak és tótumfaktumnak: egy Wachowski nevű ember, Lech Walesa udvartartásának Raszputyinja. Aczél Endre