Népszabadság, 1992. december (50. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-15 / 295. szám

1992. december 15., kedd NÉPSZABADSÁG - HAZAI KÖRKÉP Szabó Iván: Bízom a megállapodásban Pénteken tárgyalnak ismét a bányavállalatokról (Tudósítónktól) December 15-éig már semmi­képpen sem születhet megálla­podás a bányászszakszervezet­tel, mert csak pénteken ülünk ismét tárgyalóasztalhoz - nyi­latkozta tudósítónknak tegnap Tatán Szabó Iván ipari és ke­reskedelmi miniszter. Szabó Iván Tatán - Hugo Cal­­lebant belga nagykövettel közö­sen - megnyitotta azt az öthetes menedzserképző kurzust, ame­lyet az Európai Közösség Pha­­re-programjának támogatásával a Magyar Vállalkozói Kamara regionális szervezete és a Fla­­mand Keresztény Gyáriparosok Szövetsége szervezett. A hazai bányavállalatok sor­sáról folytatott egyeztető tár­gyalások megkezdésekor a Bá­nyaipari Dolgozók Szakszerve­zeti Szövetségének vezetői azt ígérték, ha december 15-éig nem kötik meg a mindkét fél számára megnyugtató eredményt hozó megállapodást, akkor a bányá­szok tiltakozó akciót indítanak. Ezzel kapcsolatban Szabó Iván a következőket mondta: - Bár a helyzet rendkívül bonyolult, mégis reménykedem abban, hogy sikerül egyezségre jutnunk a szakszervezetekkel. Annak ellenére bízom a megál­lapodás létrejöttében, hogy az Érdekegyeztető Tanács elmu­lasztotta napirendre tűzni a költségvetési alku során ezt a kérdést.­­ Mi szükséges a megállapodás­hoz? - A lakossági szén árához egyelőre nem nyúlhatunk, mert már így is alig veszik meg. Ezért azt tartom a legvalószí­nűbbnek, hogy a Magyar Villa­mos Művek Rt.-re „terheljük rá” a tárgyalások lezárásához igényelt másfél milliárd forin­tot. Persze, ez is csak átmeneti megoldás lesz, és sajnálom, hogy a BDSZSZ nem ment bele abba, hogy a hat százalékos áfával a szenet is megterheljük, hiszen azt visszaigényelhették volna. Fontos törekvésünk, hogy 1995-ig világpiaci árvi­szonyokat kell kialakítanunk a az elektromosenergia-szolgál­­tatásban. Kovács Béla Tessék hangulatot váltani! A jegybank kivonul a gazdaságból A magyar vállalkozók közel egymilliárd dollárnyi hitelt vettek fel az idén külföldi cé­gektől és pénzintézetektől. E tény is mutatja annak jogossá­gát, hogy a Magyar Nemzeti Bank lassacskán kivonul a gaz­daság finanszírozásából - de­rült ki Bod Péter Ákos bankel­nök felszólalásából a Magyar Gazdasági Kamara Szövetségi Tanácsának tegnapi ülésén. A GKI Gazdaságkutató Rt. több mint ezer vállalat és vál­lalkozó közérzetét, rövid távú várakozásait felmérő munkáját a bankelnök nagyra értékelte, de mint egykori kutató megje­gyezte: a tanulmányban túl sokszor szerepel a válság és a pangás szó. Bod Péter Ákos ezeket a fogalmakat elcsépelt­nek, idejét múltnak tartja. Sze­rinte ugyanis már lezárult a termeléscsökkenés és a piac­vesztés korszaka. Új, inflációs veszélynek tartja viszont a költ­ségeket növelő béremeléseket és a­ foglalkoztatás jelenlegi hely­zetét. A bankelnök úgy véli, a munkanélküliséggel párhuza­mosan nő a betöltetlen állások száma, s ez az ellentmondásos állapot nem tartható sokáig. A privatizációs kérdések kapcsán bejelentette: a kormány kezde­ményezésére három százalékra csökkentik az E-hitel refinan­szírozási kamatát. Thuma Jó­zsef, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára hangu­­latváltásra kérte a jelenlévőket. A Kupa-program három fő cél­ja szerinte megvalósult, s nincs ok az elégedetlenségre. Adott a külső egyensúly, fékeződött az infláció és megállt az ipari ter­melés visszaesése. A Szövetségi Tanács állásfog­lalása azonban mégsem tükrözi ezt az optimizmust. A tervezett intézkedésekkel kapcsolatban a tanács óva inti a kormányt at­tól, hogy a választási előkészü­letek jegyében megalapozatlan, közérzetjavító lépéseket tegyen. A pillanatnyi előnyökért ugyan­is túlságosan nagy árat kellene fizetniük a vállalkozóknak! B. Zs. Kétmilliárdos Ikarus-kötvény A pénzpiacon kíván friss tő­kéhez jutni az Ikarus. Kétmilli­árd forint értékben kötvények kibocsátását határozta el a részvénytársaság október végi közgyűlése. A kötvények meg­vásárlására megkapta az enge­délyt az Állami Fejlesztési In­tézet. Nincs sok rizikó az olyan kötvénykibocsátásban, ahol előre tudni lehet a vevő kilétét. Bécsy Lászlótól az Ikarus pén­zügyi igazgatójától kérdeztük meg fedezi e a kétmilliárd a cég idei veszteségeit? Mint megtud­tuk a tranzakcióval egy koráb­bi hitelt tud csak kiváltani az Ikarus. Speciális ügyletről van szó, ami azért kedvező, mert a kölcsönt menet közben nem kell­ törleszteni, csak a futami­dő végén kell egy összegben ki­egyenlíteni. Az ÁFI négyéves futamidőre ad kölcsönt a köt­vények ellenében, a kamat üz­leti titok. Decemberi rémület Ilyenkor decemberben épeszű ember már rég májusban bóklász. Gondolatban. Más Mallorcára utazik, én csak a maj­dani, a tavaszi kertbe képzelem magam. Január rideg köze­ledtét ki sem lehetne bírni, ha nem lenne oly orrcsiklandóan biztos a föld áprilisi párolgása, kutyám boldog nyargalászása a fölörvénylő szagokban. Neki persze nincs politikai szimata. Az ő orrának egyetlen ideológia sem szexepiles. Nincs az a párt, ha mégoly állatbarát is, amelyet ő farkcsóválással üdvö­zölne. Természete szerint egyébként a zöldekhez húzna. Mű­fűre ugyanis (ez az ő rettenetes beceneve) nemcsak környe­zetvédő: ő maga a környezet. Beleolvad. Meghitt viszonya más kutyákhoz (és kutyákkal, azaz hímekkel, lévén, hogy Műfűre nőstény), továbbá fűhöz, fához, talajhoz, vízhez, bűz­höz­ cselekvő. Mindent szeret, ami jó, s megugat, ami rossz. A legrosszabb: a póráz. Még rosszabb: a lánc. A pártokhoz azért sem tud hozzászagolni, mert az eszmé­nek nincs szaga. És azért sem, mert érzelmeiben Mafűre indi­vidualista. Nem általánosít. Szereti Krisztát, nem szereti La­cit. S fél Zolikától - nyilván megvan a tapasztalati oka rá. Képtelen egy nevezőre hozni öt embert. Különösen nem poli­tikailag. Hiába az én kutyám, szagról sem tudja megkülön­böztetni a kisgazdát a liberálistól, s a jobboldalit a baloldali­tól. Restellem, de így van. Neki mostanság még csak eszébe sem jut a május. Ha van­nak is távlat-ösztönei, neki decemberben még az a fontos, hogy téli bundát nevelt. A lelkem azonban nem képes téli bundát növeszteni. Fázik. S máris úgy töprengek a holnapi esztendőn, mintha egy szál tűzifám sem lenne. Mintha az lenne a kötelességem, hogy rá­kiáltsak mindenkire: emberek, gondoltatok arra, hogy mi lesz, ha soha többé nem tavaszodik ki? Ha megáll a naptár februárban? Ha egy évszázadig tél lesz? (Meghallgattam egy érzelmeiben-gondolataiban egyaránt ostoba, goromba frátert - s ma már tudom: nagyok az esélyei. Lehet, hogy övé lesz az új esztendő?) PÉLDA A NORVÉG MINTA Veszély fenyegeti az erdőket (Munkatársunktól) A jogi, szervezeti és tulajdoni bizonytalanságok miatt meg­torpant az erdőművelés a ter­melőszövetkezetekben - állapí­tották meg tegnap a MOSZ er­dészeti, faipari és vadászati vá­lasztmányának ülésén. Ezzel az erdőterület harmada került bi­zonytalan helyzetbe. Magyarországon másfél mil­lió hektár erdőt kezelnek, ebből a szövetkezeteké 450 ezer. A második világháborút követő évtizedekben 600 ezer hektár­nyi erdőt telepítettek az or­szágban, ennek nagyobb há­nyadát a szövetkezetek végez­ték. A munka eredménye, hogy a birtokukban lévő erdők 75 százaléka 40 évesnél fiatalabb. A szövetkezeti erdők emiatt is kerültek a szakmai közvéle­mény figyelmének középpont­jába. A kárpótlás elhúzódása, az erdőtörvény hiánya miatt azonban egységes koncepció kidolgozásáról sem lehet be­szélni. Ehelyett a szövetkezeti erdők feldarabolódása folyik. Az erdők aranykorona-értéke alacsony, így a kárpótlás során jelentős területek kerülnek ma­gánkézbe. Művelésükre a norvég példát ajánlják a szakemberek. Ott is elaprózott birtokok vannak, de a gazdálkodást már közösen, az erdőbirtokosok szövetségének keretében végzik. Az egységes koncepcióra amiatt is múlhatatlanul szük­ség lenne, mert várhatóan to­vább emelkedik az erdők terü­lete. A szakemberek szerint a gyenge minőségű földeken megszűnik a veszteséges gaz­dálkodás, így e területek par­lagon maradnak, vagy erdő­ként hasznosíthatók. Ezen túl, a fejlődő agrártechnológiák ré­vén az ezredfordulón mintegy 1,2 millió hektárral kisebb szántón is elő lehet állítani a jelenlegi mezőgazdasági ter­mékmennyiséget. A világszerte tapasztalható agrártúltermelés miatt várhatóan e területeken is az erdősítés lehet a művelés módja. WESTEL-ÚJDONSÁGOK Három év - 82 millió dollár A Gallup és a Medián piacku­tató cégeket bízta meg a két éve működő Westel, hogy készítse­nek felmérést a magyar - ameri­kai vegyes vállalat megítélésé­ről. Az előfizetők körében vég­zett reprezentatív adatgyűjés alapján egyértelművé vált, hogy a Westel a vállalkozók telefonja. A cég egyébként 1993 - ban to­vább bővíti hálózatát, s ezzel három év alatt 82 millió dollárt ruház be a telefonüzletbe. A két kutatóintézet szerint a rádiótelefon-szolgáltatás még messze van az ideálistól, a pos­tai telefonnál viszont minden tekintetben jobb. A válaszolók a legmagasabbra az ügyfélszol­gálatot és a szervizt értékelik. Érzékelhető különbség van a budapesti és a vidéki értékelés között, a vidék javára. A Westel két év alatt 107 rá­dióállomást épített ki, ebből 47-et Budapesten helyezett üzembe. Budapesten, Szolno­kon és Székesfehérváron digi­tális központot létesítettek, amelyekkel a Matáv bármelyik digitális centrumához kapcso­lódhat. Sugár András vezéri­gazgató a tegnapi sajtótájékoz­tatón elmondotta, hogy a 20 ezer előfizetős országos háló­zatba jövőre újabb régiókat vonnak be. Új szolgáltatásuk, a lízingelés, amely lehetővé teszi, hogy az első részlet kifizetése nélkül, azonnal használják ké­szülékeiket. A Westel az egyik nagy esé­lyes a 900-as megaherzes tarto­mányban a mobil­telefonok üze­meltetésére kiírt tenderen. Va­lószínűleg január végén kerül sor arra a konzultációra, ahol a tenderrel kapcsolatos problé­mákat megvitatják. Ettől számí­tott 60 napon belül kell beadni a pályázatot, s három hónapon belül várható az értékelés. Leg­korábban nyár közepére. B. Zs. BIZTOSÍTÓ PÉNZTÁRAK Önkéntesség és szolidaritás (Munkatársunktól) Az Érdekegyeztető Tanács szociális bizottsága tegnapi ülésének napirendjén az ön­kéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló törvényja­vaslat szerepelt. Ez az egykor Magyarországon is létezett, a szociális biztonságot speciális módszerekkel szolgáló kezde­ményezés most van újra éledő­ben. A törvényjavaslat arra tesz kísérletet, hogy ezt az in­tézményrendszert meghonosít­sa Magyarországon és bizton­ságos működtetéséhez szabá­lyozást adjon. A munkavállalók önkéntes segítő pénztárai három formá­ban működhetnének. Az egyik ilyen pénztártípus a kiegészítő nyugdíj­, a második a kiegészí­tő önsegélyező, a harmadik pe­dig a kiegészítő egészségpénz­tár lenne. Lényegük szerint ezek a pénztárak a kölcsönös­ség és a szolidaritás alapján a dolgozók befizetéseiből mű­ködnének. Feltétel, hogy a pénztár tagja mindenki csak önkéntes alapon lehet, s lega­lább tíz évig bent kell tartani a pénzét. Ez alól csak az mente­sül, aki a nyugdíjkorhatárt elé­ri. Az állam annyiban támogat­ja ezt az előtakarékossági for­mát, hogy az adóban az évi jö­vedelem 25 százalékáig, de ma­ximum 500 ezer forintig az adóalapból való levonását en­gedélyezi a pénztári befizeté­seknek. A szociális bizottság tagjai lényegében most vitatták meg először a törvényjavaslat szö­vegét. Leginkább azt firtatták a pénzügyminisztériumi sza­kemberektől, hogy a befizetett pénzekért ki vállal garanciát, s hogyan lehetne elérni, hogy a pénzforgatás üzleti kockázata a lehető legkisebb legyen. A vá­lasz úgy hangzott, hogy a pénz­tárak tagjai egyszerre lesznek tulajdonosi, menedzseri és fo­gyasztói szerepben, és nekik maguknak kell majd számolni­uk a vállalkozás minden koc­kázatával. Ám a pénztárak fe­lügyeletébe, a működéshez szükséges okiratokba igyeksze­nek olyan garanciaelemeket beépíteni, amik a minimálisra csökkentik a csőd veszélyét. A törvényjavaslat vitája még jó ideig eltart majd, ebben az év­ben már nem valószínű, hogy a parlament elé kerülhetne. Kötelező a biztosítás: adós, fizess! Szabálysértési eljárásokat indít a Hungária Biztosító Mintegy 130 ezer ügyfélnek postázta a napokban a Hungá­ria Biztosító azt a levelet, amelyben közli: miután a köte­lező biztosítás első két negye­dévi díját elmulasztották befi­zetni, a biztosítótársaság sza­bálysértési eljárást kezdemé­nyez ellenük az illetékes ható­­ ságoknál. Mint azt a cég tegnapi sajtó­­tájékoztatóján Dr. Kálózdi Ta­más főosztályvezető elmondta: a kötelező biztosításról szóló törvény kimondja, hogy a gép­jármű a forgalomban csak ér­vényes - tehát befizetett - biz­tosítással vehet részt. A Hun­gária Biztosító 1,7 millió ügyfe­le közül 130 ezerre tehető azok száma, akik többszöri felszólí­tás ellenére sem fizették be az esedékes biztosítási díjat. Meg­tudtuk: a biztosítónak félmilli­­árd forint körül van az ebből fakadó díjkintlevőséget. A nem­fizetők ellen a továbbiakban - a nyilvántartások egyeztetése után - a területileg illetékes rendőrhatóság fog fellépni, aminek a következménye pénz­bírság, rosszabb esetben a gép­jármű forgalomból való kivo­nása lehet. A HB illetékese le­­szögezete: előfordulhat, hogy a nyilvántartás hibájából olya­nok is kapnak felszólító levelet, akik a díjhátralékukat már be­fizették. Ebben az esetben az ügyfelek a levél kézhez vételé­től számított nyolc napon belül a biztosító területi kirendeltsé­geinél tisztázhatják a félreér­tést. D. Sz. A. Jó a pedagógusok megítélése Ellentétben az eddigi véle­ményekkel, a magyar pedagó­gusok társadalmi megítélése kedvező - tudtuk meg a Peda­gógusok Szakszervezetének tegnapi satótájékoztatóján, amelyen a MODUS Kft. közel­múltban lezárult kutatásának eredményeit ismertették. A kutatást megrendelő szak­szervezetet is meglepetésként érte a felmérés eredménye, hi­szen azt az évtizedek óta han­goztatott „társadalmi álláspon­tot” döntötte meg, mely szerint a pedagógusmunka igencsak a szakmák presztizslajstromának a végén helyezkedik el. A mos­tani felmérés alapján a tanítók, tanárok közvetlenül az orvosok után következnek. Legalábbis az ország negyven városában, negyven községében, valamint a fővárosban megkérdezett ezer szülő véleménye szerint. Az összegzésből kiderül: a szü­lők sokkal jobb véleménnyel vannak a pedagógusokról, mint azok önmagukról. A kérdésekre adott válaszok szerint a neve­lők többsége szakmailag felké­szült, ezmellett gyerekszerető és kielégítő a kapcsolata a szülők­kel. Munkájuk társadalmi érté­két azonban nem tükrözi anya­gi megbecsülésük, bérük ennek mélyen alatta van. Elhangzott: a vizsgálat eredménye minden bizonnyal balzsamként hat majd a „megtépázott önérzetű” pedagógusokra, s feltehetőleg a törvényalkotókra is, akikkel a PSZ ugyancsak megismerteti a kutatási összegzést. Gy. Sz. É. 5 Ismét lesz Bolyai-díj (Munkatársunktól) Bolyai János tevékenysége forradalmasította a matemati­kát. Minden, ami ebben a tudo­mányágban azóta történt, az abszolút geometriát leíró, 1832-ben napvilágot látott Ap­pendix című dolgozatának fe­lismeréseire vezethető vissza. Egyebek között ezt hangsú­lyozta Szentágothai János aka­démikus azon a tudományos emlékülésen, amelyet Bolyai János születésének 190. évfor­dulója alkalmából tartottak a nevét viselő alapítvány és az Akadémia közös szervezésében hétfőn, az MTA székházában. Berényi Dénes, a tudományos testület alelnöke bejelentette, hogy ismét kiadják a Bolyai-dí­­jat. Az 1902-ben létrehozott ki­tüntetést annak idején bárhol és bármely nyelven napvilágot lá­tott legkiválóbb matematikai mű jutalmazására alapították. Mindössze két alkalommal - 1905-ben és 1910-ben - adták át. Az „új”, Bolyai-díjat első al­kalommal várhatóan 1995-ben osztják ki. Az ülésen szó volt a veszprémi Bolyai Kollégium szándékairól is. Rózsa György címzetes egyetemi tanár a teljes körű Bolyai-gyűjtemény és kri­tikai összkiadás szükségességé­ről szólt. Gazda István tudo­mánytörténész az­ elkészült, és hamarosan megjelenő eddigi legteljesebb Bolyai-bibliográfi­­át mutatta be a hallgatóságnak. Az idei szabadság jár jövőre Több munkahelyen már ezen a héten „megszűnik” az élet. Elterjedt ugyanis, hogy a Mun­ka Törvénykönyvének értelmé­ben az idei szabadságokat jö­vőre nem lehet kiadni. Mi lesz azokkal akik nem tudták ki­venni a szabadságukat? - kér­deztük Pál Lajostól a MüM jogi főosztályának vezetőjétől. „A hír igaz, csak nem úgy és nem az ami elterjedt” - szögezi le a főosztályvezető. Az MT ugyan valóban kimondja, hogy a szabadságot az esedékesség évében és természetben kell ki­adni. Ám emellett érvényben vannak a munkaviszonyból származó jogok érvényesítésé­nek szabályai. Eszerint a dol­gozó három évig igényt tarthat arra, hogy megkapja az elma­radt szabadságát. Ezzel együtt a vázolt helyzet jogellenes, de a munkáltató hibájából, ugyanis neki kell ütemeznie az adott munkahely kívánalmainak és az ott dolgozók érdkeinek meg­felelően szabadságolás rendjét. Ez alól csak akkor van kivétel ha a munkavállaló valamilyen, ok - például betegség miatt - nem tudott szabadságra menni, így a munkáltató csak az ese­dékesség évében döntheti el, hogy mikor engedi szabadságra az alkalmazottját. Az elmaradt szabadsággal a dolgozó, elvben már maga gazdálkodhat. Ter­mészetesen jó, ha saját érdeké­ben is egyeztet a munkaadójá­val. A szabadság viszont pénz­zel ebben az esetben sem vált­ható meg. Erre csak a MT-ben leírt esetekben - mint a munka­­viszony megszűnte vagy a sor­katonai szolgálat kezdete - adott a lehetőség. H. Sz.

Next