Népszabadság, 1993. január (51. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-23 / 19. szám
12 NÉPSZABADSÁG - KULTÚRA 1993. január 23., szombat Keverjük a bájt Gyönyörű szó az orcabáj. Bár lehet, hogy nem jelent semmit. Legalábbis az adott összefüggésben. Mert hát beszélhetünk róla vezető politikusainkkal, parlamenti képviselőinkkel kapcsolatban, így túl ciklusuk felén. Amikor szemünkben már minden bájukat elveszítették. A báj ugyanis nem tartós kategória, hamar lehervad. A legjobb ami utána maradhat a bűbáj. Mondhatni gonosz varázs. Amely elragad, majd nyomorba dönt. Ebből talán még maradt honatyáinknak. A Fidesz mindenesetre Parlamenti Orcabajkeverő (olvasható bajkeverőnek is) kézikönyvvel kedveskedett nekik. Vagy inkább nekünk. Válasszunk másképp honatyát. Evégből háromba vágták számos ismert politikus portréját. És ugyanígy háromszavas jellemzésüket. A könyvben lapozgatván így állítólag - nem számoltam utána - 4080 új arcot kaphatunk. Ugyanennyi új jellemrajzzal. Micsoda választék! Micsoda lehetőségek! Ki-ki otthon új képviselőt, új eszményt, új védelmezőt gyárthat magának. S a báj legfőbb kelléke is szinte kimeríthetetlen marad. Mindig friss, mindig új pofák állhatnak rendelkezésünkre. Ha jól beosztjuk őket, és csak naponta készítünk új variációt, a könyv kínálata több mint tizenegy esztendőre elegendő. Pedig csak tizenhat régi arcot tartalmaz. Ha az egész Országgyűlést feldolgoznák ily módon, alighanem örök időkre meg lenne oldva történelmünk a meglévő készletből. De a mostani kis kötettel is addig játszhatunk, amíg kedvünk tartja. Mulathatunk az új és új portrékon. Holott eléggé el nem ítélhető módon a bájosabb, sőt bűbájosabb nem nem is szerepel benne. De azért így is összerakhatunk magunknak országos külügyi pártelnököt, fiatal szabad szakértőt, környezetkímélő szabadelvű földmunkást, országos független vezéralakot. Szóval keverhetjük a bajt magunknak. Z. L. Az abszolút fő drámaíró (Kupa, Kónya, Csurka) Album a papák fiatalságáról Hoffmann Dezső Beatles-fotói Jófotós volt Dezo Hoffmann, ez nem vitás. Mégsem miatta veszik meg ezt az albumot. John Lennon meg is mondta neki: vagyonokat keres a Beatles fényképezéséből. S hogy Hoffmann becsületes, az abból is kiderül, ő maga meséli el az összeveszés - majd a kibékülés - történetét. Együtt a Beatlesekkel a címe a Hoffmann Dezső fotóiból a Berger Kft. által az együttes első kislemeze megjelenésének harmincadik évfordulójára kiadott albumnak, amelyből egyebek mellett az is kiderül, nemcsak a csapat első udvari fotográfusa, de első udvari szabója is magyar ember volt. Hát így járultunk mi hozzá annak idején a nyugati kultúrmocsok népszerűsítéséhez. Nem valami nagy rész ez a dicsőségből, de mégiscsak valami! Hoffmann, ez a Prágában felcseperedett felvidéki srác, véletlenül került kapcsolatba az akkor még csak a liverpooli lányok szívét megdobogtató fiúkkal, akik közül egyedül Pete Best nem lett világhírű. (Őt ugyanis rövid úton kipenderítették a bandából, pont, amikor futni kezdett a szekér.) Az viszont az ő szemét dicséri, hogy mások előtt fedezte föl: ezekről a srácokról érdemes ezerszámra készíteni a felvételeket. A fotókban nem is az a legjobb, hogy a Beatles tagjai vannak rajta. A négy zenész karrierjének kezdeteit bemutató kockákból minden írott szövegnél hatásosabban rajzolódik ki a közeg, amelyből kikerültek, s az a másik is, ahová eljutottak. Ez legalább olyan érdekes, mint később unalmasra fényképezett fizimiskájuk. Persze azért ez utóbbi sem érdektelen. Ugyanis leolvasható róla, mennyire nem gondolták komolyan az egészet, hogy nem készültek tudatosan sem a világ, sem nemzedékük megváltására. (Érdekes, minél inkább készül rá valaki, általában annál kevésbé sikerül neki.) A fiúk ma már nagyszülői korban vannak, kivéve persze Lennont, akit fiatalságával együtt több mint egy évtizede sirat nemzedéke. Állítólag most majd megint összeállnak, mert a BBC hosszú sorozatban kívánja megörökíteni a legendás pályafutást. Hoffmann Dezső pedig, aki már régen nem veszekszik Johnnal, a mennyei stúdióból nézi majd, hogyan boldogulnak a beállítással a mai kollégák, akiknek már nem szenzáció, hogy vaku nélkül is lehet éles, tiszta képet készíteni, akiket már komputeres masinaköltemények segítenek a pillanat tökéletes megörökítésében. Vajon lesz-e valaha is olyan ötletük, mint Hoffmannnak volt, amikor a fűre helyezett kamerával alulról fotózta a mezőn ugráló Beatleseket? Ki tudják-e majd fejezni a világhírű, de már jó ötvenes muzsikusok életérzését olyan tökéllyel, ahogy azt egykori kollégájuk tette az ismeretlen kezdőkkel? És ki lesz kíváncsi az őszülő Paul McCartney, George Harrison és Ringo Starr ábrázatára, amikor, Lennonéval együtt, nézheti a romlatlan huszonévesekét is? Horváth Gábor Vigyázat! Tankkönyv! Nem, nem elírás. Valóban tankkönyvről van szó, amint a mellékelt ábra is mutatja. S nem tudni, volt-e már ilyen. Hogy egy középiskolai tankönyv címlapjára, mintegy a nemzeti történelem fél évszázadának szimbólumaként a nemzeti lobogóra gázoló tank került. S nem tudni, milyen tank ez. Német? Szovjet? Mindenesetre szerencsétlen egy címlap. És hazug. Amilyen az egész tankönyv. Az igazság kedvéért elmondandó: a Rákosi-rezsimben tömegével készültek hazug tankönyvek. Annak ellenére, hogy a magyar történettudomány az utóbbi évtizedekben igen nagy eredményeket ért el, s hogy a tankönyvírás óriásit fejlődött, az előző rendszer végéig maradtak történelemkönyveinkben hazugságok, tabuk. A Magyarország története 1938-1990 című, a múlt hónapban bemutatott középiskolai tankönyv azonban ízig-vérig hazug. Óriási visszalépést jelent az utóbbi egy-két évtizedben készült tankönyvekhez képest. Mondjuk, hazug már a címlapja is. Történelemtanításunknak ugyanis a címlap sugallatával szemben épp az a feladata, a szóban forgó időszakkal kapcsolatban, hogy a minket követő nemzedékekkel megértesse, hogyan volt képes ez a nemzet a német és a szovjet tankok ellenében fennmaradni, és abban a régióban, amelyben élünk, egyedülvaló dolgokat véghezvinni. Hogyan lehetséges, hogy második világháborús utolsókból fél évszázad alatt rendszerváltó elsők lettünk. Ezek a kérdések azonban fel sem tétetnek e könyvben. Ellenben hemzsegnek benne a hazugságok. A szerzők nem azt mondják, hogy Trianon ellen az egész nemzet lázadt, s hogy Trianon ellen - még Trianon előtt - egyedül a Tanácsköztársaság hadserege harcolt, amelyet a monarchia tisztjei vezettek, mojt harfiasságuk okán, s bizonyos feltételezések szerint még Horthy miniTS TS'TéT ajánlotta a szolgálatait a tanácskormánynak. Hanem azt, hogy „nem volt olyan lakosa a csonka országnak - kivéve egy-két tucat, az internacionalizmus bűvkörében élő kommunistát, aki ne lett volna híve a revíziónak.” Ez a hazugság hazugság voltán túl azért is kártékony, mert kiváló érvanyagot ad a szomszéd országok nacionalistáinak az ő államaikban élő nemzettestvéreink elleni acsarkodásukhoz. Különösen akkor, ha elolvassák Horthy Miklósnak az idézett mondattal azonos oldalon szereplő szózatát, amelyet az első bécsi döntés után a felvidéki magyarokhoz intézett, s amelyet a tankönyv szerzői jó szívvel, kommentár nélkül közölnek. Hallatlanul torz a könyv szerkezete. A korszak nagyobbik részét kitevő 1956-1985 közötti három évtizednek mindössze tizenöt oldalt szentelnek a szerzők a kilencvenoldalnyi szöveges részből. Ráadásul az e harminc esztendőt tárgyaló fejezetnek valami különösen otromba módon ezt a címet adják: A „puha diktatúra”. S utána rögtön tárgyalni kezdik az 1956-1962 közötti időszakot. Az egész „kádárizmus” megítélése nélkülöz minden történetiséget. Kádárt mint politikust így jellemzik a szerzők: „Kádár János sohasem volt szuverén vezető, 1945 előtt, 1945 után és 1956 után is mindig volt felette valaki. Ez kisebbrendűségi komplexust alakított ki nála, ami ellen úgy védekezett, hogy mindig bizonyítani akart. Támaszra volt szüksége, ez pedig a Szovjetunió volt. A magyar népre nem támaszkodhatott...” Kádárról helytálló ítéletet ma természetesen senki nem tud mondani. Ellentmondásos egyéniségét még sokáig vitatja a történettudomány. Ahelyett, hogy a tankönyv ezt jelezné, néhány primitíven pszichologizáló mondattal intézi el azt az ember, aki az ország történetében harminckét éven át volt az első számú vezető. Ennek megfelelően értékelik a szerzők az 1956-85 közötti időszakot, egyetlen igazán jelentős gazdasági, politikai, kulturális teljesítményre nem akadnak benne. Úgy tetszik, fogalmuk sincs a történetírás legalapvetőbb szabályairól, módszereiről. Erre vall a tankönyv brosúra ízű nyelvezete: „Kádár Hruscsov és Tito kreatúrája”; „Aczél György főkorifeus:” a magyar parasztság előtt nyiladozott a jómódúvá válás útja”" ........ Szakszerűtlen, funkciótlan a szöveg végén összedobált képanyag. Az első képen a visszacsatolt Komáromba délcegen belovagló Horthy láthatóan az említett magyar falók nagy örömére. Három Rácosi-képpel akarják szájba rágni a szerzők, milyen nagy volt a személyi kultusz. Az egyetlen Kádár-kép aláírása: „Kádár János és Marosán György az 1957. május elsején rendezett nagygyűlésen a Hősök terén”. A szövegben azonban szóba sem kerül az 1957. május 1-jei demonstráció. Az utolsó, 1990-es képen pedig az akkor még együtt töprengő Antall József és Göncz Árpád szerepel. 1938-1990 Elkedvetlenítően dilettáns a tankönyv irodalomjegyzéke. Nem tudni, kinek szól, a tanárnak vagy a diáknak. Arra mindenesetre jó, hogy a szerzőknek a történelemtanításban való tökéletes járatlanságáról tanúskodjon. Íme két példa: nem említik a História című folyóiratot. Említik viszont Juhász Gyula: Magyarország külpolitikája című kiváló munkáját, ami nem biztos, hogy középiskolás olvasmány. Viszont kimarad Juhász Gyula A háború és Magyarország 1938-1945 című könyvecskéje, amelyből nyugodtan megtanítható lenne az egész háborús korszak a középiskolásoknak. Már most az a kérdés, hogyan születhet ilyen csapnivaló tankönyv. Nyilván úgy, hogy a jelenlegi rezsim mihamarabb akarja a saját ideológiáját az újabb nemzedékek fejébe sulykolni. S mivel ehhez a legjobb szakértők nem akarnak eszközül szolgálni, hozzá nem értő, az igazságot semmibe vevő szerzőt és szerkesztőt, a tudatlanság és a hazugságok felett hunyó lektorokat toboroznak. Mindez azzal tetéződik, hogy az egyik lektor a Honvédelmi Minisztérium államtitkára. Az ő számára hivatalból lenne tilos egy, a környező országok nacionalistáit ellenünk uszító, így nemzeti érdekeinket sértő tankönyv készítésében közreműködni. Minthogy az államtitkár úr ezt figyelmen kívül hagyta, ez a tankönyv elsősorban az ő neve, s nem címlapja okán válik igazán tankkönyvvé. Hovanyecz László MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE TANKÖNYV A KÖZÉPISKOLÁK IV OSZTÁLYOSAI SZÁMÁRA 2 FÉLÉV Ízelítő az 1993/2. számból Nemes Nagy Ágnes amerikai naplója - Interjú Lengyel Balázzsal - Esterházy Péter jegyzete - Csejdy András, Sebők Zoltán és Zirkuli Péter prózája - Kardos Péter zürichi levele - Bárdos B. Artúr és Géczi János versei - Lengyel Péter és Parti Nagy Lajos sorozata - Kőbányai János naplója - Nagy Gáspár „térképtörténete” - Csalog Zsolt írása. mcaHtadik, uvmHAi FALCO natúr és felületkezelt faforgácslapok BETOWYP-lapok csúcsminőségű GETAUT-munkalapok raktárról azonnal kaphatók A különleges építőipari, bútoripari és belsőépítészeti termékek márkaboltja. Budapest XIV. ker., Pillangó u. 2. WBT.T.AW Kft. Telefon: 252-4111. 31904 KK DIREKTVERKÁUFER 25-45 Jahre zum baldigen Eintritt gesucht. Wir bieten: Fixgehalt zuzüglich Provision. TátigKeitsgebiet innerhaib von UMC5ARN Bewerbungen in deutscher 5prache mit Lebenslauf und Lichtbild (auch Damen ab Bewerberinnen sind erwünscht) an: RUDH IMTERMATIOMAL A-5020 Salzburg, Hildmannplatz 5. :i842 w Austria