Népszabadság, 1993. június (51. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-14 / 136. szám

1993. június 14., hétfő PIAC - GAZDASÁG PRIVÁT__________________________________________________________ A biztosok bizonytalansága Míg kezdetben jobbára csak a régi vállalati vezetőket menesz­tette az új gazda, az Állami Va­gyonügynökség, mostanában sorozatosan válik meg az általa kinevezettektől is. Nem tudni, hogy pontosan hány, a vezér­­igazgató helyére állított válla­lati biztost váltottak már le, de az egyenként nyilvánosságra hozott esetek száma sem kevés. Pedig a biztosokat azzal az ígé­rettel nevezik ki, hogy a válla­lat átalakítása után ők lesznek, illetve maradnak az állami cé­gek első számú vezetői. (Ez a konstrukció meglehetősen el­lentmondásos, hiszen a biztos feladata a céget minél gyorsab­ban elvezetni a privatizációhoz, ugyanakkor személy szerint ő abban érdekelt, hogy a folya­mat minél hosszadalmasabb le­gyen, hiszen a végén a magán­­tulajdonos nyilván azt mondja az állam emberének: fel is út, le is út.) De nemcsak a vállalati bizto­sok pozíciója bizonytalan, egy­re gyakrabban kötnek útilaput igazgatósági és felügyelőbizott­sági tagok talpára is. Persze, ha egy állami társaság gazdálko­dásával baj van - s melyikével nincs, akkor nagyon is he­lyénvaló nem egyedül a válla­lati biztos felelősségét vizsgál­ni, hanem az igazgatóságét, a felügyelőbizottságét is. Min­denesetre mostanában, amikor a részvénytársaságoknál - így az állami tulajdonúaknál is - az éves közgyűléseket tartják, azok ritkán zajlanak le egyvég­­tében. A személyi kérdések ugyanis az ÁVÜ igazgatótaná­csának a hatáskörébe tartoz­nak, azokkal meg kell várni e testület döntését. A közgyűlé­seket ilyenkor félbeszakítják. Miért lett a különféle rendű és rangú vezetők számára átjá­róház az állami vállalat? A régi vállalati vezetők menesztését általában azzal indokolják, hogy az illető akadályozta vagy rossz útra terelte a privatizá­ciót. Utódaik, a vállalati bizto­sok fejei pedig azért hullanak, mert sokukról utóbb derül ki, hogy bizonytalan erkölcsi tala­jon állnak, vagy pedig hozzáér­tésük, netán vezetői rátermett­ségük hibádzik. Bár a vagyon­ügynökség deklarálta, hogy hi­vatásos fejvadász cégek segít­ségével, professzionális mód­szerekkel választja ki az új ve­zetőket - ilyen cégek számára pályázatot is kiírtak, ered­ményt is hirdettek tudható, hogy nem ez történik. Hanem a protekcionizmus éli virágkorát, a biztosok kinevezésénél csak­úgy, mint az igazgatósági, fel­ügyelőbizottsági tagok kivá­lasztásánál. Egyébiránt a legtisztább szándékkal sem lehetne való­ban megfelelő emberekkel hir­telenjében annyi posztot betöl­teni, amennyi gazdára vár ak­kor, amikor a régi vezetők nem kis részének a fejét veszik és az állami részvénytársaságok élé­re 3-11 tagú igazgatóságokat és felügyelőbizottságokat is állí­tanak. Ez viszont arra is figyel­meztet, hogy a privatizáció gyorsításának sok más mellett személyi akadályai is adódnak. Fél Európa szakembergárdája sem volna elegendő annyi vál­lalat azonnali és hozzáértő va­gyonértékelésére, átalakításá­ra, karcsúsítására, feljavításá­ra, pénzügyi helyzetének rend­betételére, privatizációs straté­giájának kidolgozására, lehet­séges privatizációs partnerei­nek pályáztatására, megtalálá­sára, majd - immár magántu­lajdonban - menedzselésére, mint amennyi eladásra vár. Gál Zsuzsa A Privinfo jelenti A második privatizációs me­netre készül az idén a Pannon­­plast, a hazai műanyagipar erős középvállalata. Ritkán fordul elő, hogy a pri­vatizáció első és második peri­ódusa közötti időszak haszná­ra váljon egy cégnek, erősítse pozícióit. Márpedig a Pan­­nonplast esetében ez történt. A céget­ eredetileg az első priva­tizációs programban kívánták piacra dobni. Az optimista prognózisok ellenére a műa­nyaggyár tőzsdei bevezetése nem sikerült. Hiába vitte egyszerre hat külföldi tőzsdén is piacra a Pannonplast-részvényeket ta­nácsadója a CSFB, az akció érdektelenségbe fulladt. A kereskedőházak privati­zálásánál egy esztendővel ez­előtt szokatlan hevességgel lángolt fel a vita, hogy külföl­di befektetőkkel vagy hazai magántőkével érdemes-e vég­rehajtani a tulajdonosváltást. Mivel a klasszikus külkeres­kedelmi vállalatok hazai ipari ágazatokra épültek és egy-egy szakmakultúra menedzselésé­re szakosodtak, a tét sokkal nagyobb volt annál, hogy egy­szerűen minél több állami be­vételt szerezzenek a cégek eladásából. A kereskedőházak esetében sokszorosan igaz le­hetett, hogy ha a privatizáció első lépése sikerül, akkor az jótékony láncreakciót indíthat el a gazdaságban. Az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság (ÁV Rt.) nyilvánosságra hozta azoknak a vállalatoknak a listáját, amelyeknek részvényeiből a kárpótlásijegy-tulajdonosok jegyezhetnek, illetve jegyeiket erre cserélhetik az év folya­mán. Arról egyelőre nem szü­letett döntés, hogy ezek a részvények mikor és pontosan milyen feltételekkel kerülnek piacra. Ehhez ugyanis még több technikai feltétel is hi­ányzik, így például el kell ké­szíteni a nyilvános forgalom­ba hozatalhoz szükséges tájé­koztatókat. Erre pályázatot írt ki az ÁV Rt. a brókercégek számára, de eredmény még nem született. (A Privinfo havonta két­szer, magyarul és angolul megjelenő privatizációs szak­­folyóirat.) NÉPSZABADSÁG A vállalati átalakulás különös szabályai Az 1993. június 30-ig átalakulá­sukat meg nem kezdett vállala­toknak az 1992. évi LIV. tör­vény 61-65. paragrafusai alap­ján külön szabályok szerint kell átalakulniuk. E külön szabá­lyok célja, hogy az állami válla­latok átalakítása legkésőbb 1993. december 31-ig megtör­ténjen. Ennek érdekében alkal­mazni kell az államigazgatási felügyelet alá vonást, az átala­kulás előkészítési folyamatának lerövidítését (átalakulási terv és ehhez kapcsolódó­, valamint más egyeztetési eljárások elha­gyása, vagyonértékelés helyett vagyonleltár stb.). Az átalakulás különös szabá­lyai egyrészt azokra a vállala­tokra vonatkoznak, amelyek átalakulásáról a vagyonügynök­ség 1993. június 30-ig nem dönt, másrészt azokra az önprivatizá­ciós programba sorolt vállala­tokra, amelyek nem szerződ­nek valamelyik önprivatizációs szakértő céggel. Az a vállalat, amelynek átalakulásáról az ÁVÜ illetékes döntéshozója (tranzakciós igazgató vagy igaz­gatótanács) már döntést hozott - illetve az önprivatizációs programban valamelyik szakér­tővel szerződést kötött -, az ed­digi szabályok szerint köteles az átalakulást végrehajtani, így ál­lamigazgatási felügyelet alá sem kerül. Becslés szerint az ÁVÜ-nél lévő vállalatok közül 150-200 esetben kell számolni azzal, hogy a megjelölt időpontig nem kezdődik meg az átalakulásuk. Ezen belül 50-60 vállalat auto­matikusan elveszti az önprivati­zációban való részvétel lehető­ségét. A tárgyalt vállalatok ese­tében nemcsak a privatizáció technikája módosul, hanem az irányítási formát is meg kell változtatni. A törvény vonatkozó előírásai szerint az előzőekben tárgyalt vállalati kört 1993. július 1-jétől gazdasági társasággá történő átalakulásukig az 1977. évi VI. (vállalati) törvényben megfogal­mazottak szerinti államigazga­tási felügyelet alá tartozónak kell tekinteni, és az ezekre vo­natkozó szabályokat kell alkal­mazni. Az ÁVÜ-nek mint az alapítói jogokat gyakorló szervezetnek lesz joga és kötelezettsége ezen vállalatok igazgatói felett a munkáltatói jogokat gyakorol­ni, vagy - az igazgató egyidejű felmentése mellett - privatizá­ciós biztost állítani a cégek élé­re. A vállalatok belső szervezeti és működési szabályzatában a szükséges változtatásokat végre kell hajtani, nevezetesen: e vál­lalatok vezetésére továbbiakban a vállalati tanács, illetve a dol­gozók közgyűlése helyett a vál­lalat igazgatója egy személyben lesz jogosult. Az Állami Vagyon­ügynökségnek egyenként kell felmérnie és értékelnie az érin­tett vállalatok helyzetét, a pri­vatizáció elhúzódásának okait, és feladattervet kell előírnia a privatizáció felgyorsítására. Jól zárt a Pillér Az 1993. február 25-én zártkö­rűen létrehozott Pillér Első In­gatlanbefektetési Alap befekte­tési jegyeit 1993. március 16. és május 30. között lehetett nyil­vános forgalomba hozatal ke­retében, kárpótlási jegy ellené­ben jegyezni. A kárpótoltak, azok hozzátartozói, valamint egyéb magán- és jogi személy­­befektetők jelentős érdeklődése mellett a jegyzési időszak 11 hete alatt - a Budapest Érték­papír Rt. jelentése alapján - összesen 1 845 986 000 forint névértékű befektetési jegy fo­gyott el. A „három kárpótlási jegyért négy befektetési jegyet” átváltási arány következtében 1 384 490 000 forint címletérté­kű kárpótlási jegyet vont be az Állami Vagyonügynökség, ami az eddig összesen bevont mennyiségnek körülbelül a 20 százaléka. A jegyzési időszak elején, il­letve végén jegyeztek az átla­gosnál többet a befektetők. Kö­zülük 1 739 646 000 forint név­értékben magánbefektetők és 99 968 000 forint névértékben pedig jogiszemély-befektetők. A magánbefektetők döntő többsége kárpótolt, illetve an­nak hozzátartozója volt, míg a jogiszemély-befektetők között főleg szövetkezeteket és önkor­mányzatokat találunk. Deviza­külföldiek mindössze 6 372 000 forint értékben jegyeztek. Pénz­intézetek, brókerek, illetve más befektetési alapok nem jegyez­tek. Az OTP, a Budapest Bank, illetve a brókerek megközelítő­en bevont fiókjaikkal arányo­san részesedtek a jegyzésből. A­STUNIQUE GROUPNÁL ■ ■ Ön is megteheti! Geo Metró Bruttó ár: 491 500 Ft (A garantált becserélési értéket leszámítva) Chrysler Voyager Bruttó ár: 1 424 000 Ft (A garantált becserélési értéket leszámítva) Részletes információk: USA-AUTÓK MÁR 267 900 Ft befizetésével (Geo Metró) + KAMATMENTES RÉSZLETFIZETÉSRE KAPHATÓK! + UNIQUE -GARANCIÁK: 5-7 ÉV TÍPUSGARANCIA 30% GARANTÁLT VISSZAVÁSÁRLÁSI ÉRTÉK 45% GARANTÁLT BECSERÉLÉSI ÉRTÉK Ford Taurus Bruttó ár: 1 454 750 Ft (A garantált becserélési értéket leszámítva) Jeep Cherokee Bruttó ár: 1 449 500 Ft (A garantált becserélési értéket leszámítva) Plymouth Laser / Talon Bruttó ár: 1 414 500 Ft (A garantált becserélési értéket leszámítva) 44530 JP CUNIQUE - Budaco Autóház, Bp. V., Károlyi M. u. 19. Tel.: 117-9747, tel./fax: 117-4103 • HUNIQUE Dél-magyarországi Kirendeltsége, Pécs, Rákóczi F. u. 34. Tel.: (72) 332-060 A jövőben szeretettel várjuk az alábbi címen is: UNIQUE Autóház, Budapest XIII., Váci út 168. Tel.: 129-0366

Next