Népszabadság, 1993. augusztus (51. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-26 / 198. szám
1993. augusztus 26., csütörtök MAGYAR TÜKÖR Ruhapénz farmerral és brossal Ágnes már a sarkon lelassított. A butik kirakata elé érve mégis úgy érezte, megfullad a heves szívdobogástól. Egész éjjel nem aludt. Hiába győzködte magát, hogy nincs miért bűntudatot éreznie, a lelke mégis nehéz maradt. Tizenöt éve nem vett magának egy új szoknyát, új blúzt, mindent maga varrt meg otthon, olcsó anyagokból. A három fiúnak is, bár a kis Misi most már nem akarja ezeket hordani, követeli, hogy vegyenek farmert. Azt mondja, inkább nem fog gimnáziumba járni. Ő maga is a menyasszonyi ruháját vásárolta utoljára készen. Istenem, alig ment rá. A kis Misit akkor már három hónapja ott hordta a szíve alatt. A pipacsok. Az a rengeteg pipacs, az volt az oka mindennek. Miska, mint rendesen, hónapok óta már, akkor is megvárta az edzés után. Sietniük kellett volna hazafelé, mert csak egy hét volt hátra a felvételiig. Akkor végezte a közgazdasági technikumot, de nem izgult, az érettségije jól sikerült, s különben is, a helyi női NB I-es kézilabdacsapat rég kinézte magának, még könyvelői állást is szereztek neki a város legnagyobb cégénél arra az esetre, ha a számviteli főiskolára mégsem kerülne be. Könnyű volt a szíve, amikor edzés után, frissen lezuhanyozva, szappanillatot árasztva kilépett az utcára, egyenesen Miska karjai közé. Miska nem volt sem tolakodó, sem erőszakos, mint a többi fiú, és nem is dohányzott. Talán éppen ezért tetszett meg neki, ezért nem is várta meg, hogy Miska felbátorodjon, ő kérte fel hölgyválaszkor, a szalagavató báljukon. Miska akkor már két éve dolgozott, s attól fogva minden edzés után megvárta. Ezen a kora júniusi estén is kézenfogva lépdeltek az akácok alatt, s bár hazafelé kellett volna igyekezniük, egyszer csak ott álltak a város széli tónál. Lábuknál a lenyugvó nap fényében, amerre a szem ellát, ezer meg ezer pipacstól bíborló hullámzó szőnyeg terült el. Érezte, hogy elgyengül. Magával vonta Miskát a földre, és mindent elfelejtve adta át magát a megsemmisülésnek. A kis Misi után, mert hogy egy lányt is szerettek volna, még két fiút szült, Lacikát, aki az egyik, és Jancsit, aki a másik nagyapa nevét kapta. Az NB I-ből így nem lett semmi. A továbbtanulásból sem. Maradt a könyvelői állás, hármas könyveléssel. Tudniillik otthon is ő kezelte a pénzügyeket. Ezt Miska teljesen ráhagyta, elég volt neki a reggel hattól este tízig tartó munka. Minden mellékest elvállalt, hiszen a három fiú, ahogy cseperedett, utóbb már négy fizetést is képes lett volna felfalni. Ezért kellett neki is ügyeskednie otthon, előre egy hétre megfőzni, nyáron eltenni, télen varrogatni, hogy fenntarthassák magukat. A pipacsok azóta sem jutottak az eszébe. Ugyan mikor is juthattak volna? Moziba egyszer sem mentek el a tizenöt év alatt, nyaralni is csak úgy utazhattak volna el egyszer, ha valamelyik gyereket itthon hagyják, mert a szakszervezeti üdülőben legfeljebb két pótágyat vállaltak beállítani a szobába. Ez az év volt az első, hogy elmentek a vállalati vacsorára. Miskát akarta a búskomorságából kiragadni. Miska cégét fél éve felszámolták, a végkielégítésből felhúztak az apósa kertes házában egy műhelyt, hiszen ők még mindig a vállalat segítségével tíz évvel ezelőtt részletre vásárolt hatodik emeleti kétszobásban laktak. Miska építési-szerelési vállalkozó lett. Éppen csak a megbízatások csordogáltak nagyon gyéren, pedig a kis Misit indítani kell a gimnáziumba, aztán egy év múlva Lacikát, majd Jancsit. Nem csoda, ha Miska szavát egyre kevesebbet lehetett otthon hallani. Utóbb már akkor sem szólt, ha a kis Misi rákezdte a farmerral, meg azzal, hogy a haverjainak már robogójuk is van. Ágnes abban bízott, hogy a vállalati vacsora majd kibillenti egy kicsit Miskát mélyülő rossz hangulatából, így is lett, csak nem úgy, ahogy tervezte. Miska egész este a főnök titkárnőjének dekoltázsát bámulta. Még csak nem is leplezte, hogy mennyire lenyűgözi a látvány. A ruhát voltaképp ő fedezte fel Rózsának, a főnök titkárnőjének. Két hete pillantotta meg félúton a hivatalba menet egy butik kirakatában. Úgy mesélte el Rózsának, aki egyébként még a kézilabdacsapatból volt a barátnője. A szalagavató szépe választásakor holtversenyben ketten lettek az elsők. Rózsa körbecsókolta, amikor a hétezer forintos ruhát Ágnes otthon néhány ügyes öltéssel a testéhez igazította. A drága kelme oly előkelően és mégis oly izgatóan tapadt a titkárnő idomaihoz, hogy attól még Ágnes lélegzete is elállt. A vacsora után szótlanul ágyaztak meg és feküdtek le, s amikor Miska a takaró alatt érte nyúlt, Ágnes arrébb hengeredett, és csak annyit mondott: „Nem a Rózsa vagyok!” Miska felhorkant, fogta a párnáját, takaróját és kiment a konyhába aludni. Ágnes végigsírta az éjszakát, s amikor reggelre kelve felfedezte, hogy Miska köszönés nélkül elment, pedig tizenöt éve minden ébredéskor friss kávéval vár rá, furcsa elhatározásra jutott. A vállalattól aznap kapták meg a ruhapénzt, a hétezer forintot. Miskával korábban úgy döntöttek, hogy mind a három fiú kap belőle egy-egy farmert. Ne mondja Lacika meg Jancsika, hogy ők mindig a bátyjuktól levetett holmikat hordják. Ágnes azonban most másképp döntött.- Végül is ez az én pénzem, azért fizeti a cég, hogy megfelelően felöltözve fogadjam az ügyfeleket, erősítette magát félhangosan Ágnes a butik felé mentében. Otthon remegő kézzel igazította mélyebbre a dekoltázst, ahogy néhány nappal korábban Rózsának is megtette. A tükörnél állt épp, amikor Miska rányitotta az ajtót. A férfi lába a küszöbön gyökeret vert, nézte az ismeretlen dámát és tükörképét, meg a földön heverő csomagolópapírt, és nem jutott szóhoz. Ágnes diadalmasan fordult felé, dekoltázsát mutatva. Nem a Rózsa vagyok, hanem Ágnes, a feleséged, ha tizenöt év után elfelejtetted volna! Miska nagyot nyelt, füle tövéig elvörösödött. Te meg vagy őrülve, teljesen meg vagy őrülve. Most mit mondunk a fiúknak? Sarkon fordult, és zakóját felkapva, kiviharzott a lakásból. Hatalmas csattanással vágódott be mögötte a kijárati ajtó. Ágnes az ajtócsapódásra magához tért. Megrázkódott. Lehántotta magáról a hétezer forintos ruhacsodát, visszabújt a maga varrta szoknya-blúzba, összecsomagolta a drága holmit, és a butik reklámszatyrával a kezében maga is elhagyta a lakást. Fél óra múlva ugyanazzal a szatyorral tért haza, a hitvesi ágyra három farmert rakott ki belőle, aztán úgy, ahogy volt, leereszkedett az ágy mellé, és a semmibe bámulva simítgatta ki rajtuk a gyűrődéseket. Este Miska kattintotta rá a villanyt a szobában. A férfi letérdelt mellé, két kezébe vette Ágnes ágyra hajtott fejét, és maga felé fordította az asszony könnyáztatta arcát. Akkor vette észre a kiterített farmernadrágokat. Keze lehanyatlott. Én meg... - dadogta lehorgadó fejjel. A zsebébe nyúlt és egy kis papírtasakocskát mutatott fel. Tartalmát Ágnes tenyerébe pottyantotta. A ruhára vettem, mondta azon a csöndes, szégyenlős, kamaszos hangon, ami annak idején is szíven ütötte Ágnest. Egy brosst tartott a markában, amit akkor sem engedett el, amikor karjuk egymásra fonódott. Szemét behunyta, és ahogy közeledni érezte a teljes megsemmisülést, lezárt pillái mögött pipacsok ezrei tűntek fel, bíborban hullámzó, minden irányban végtelen szőnyeget alkotva. Kőváry E. Péter OLVASÓNKÉ A SZÓ ______ A polip karjai A tanyánk melletti föld (ötven hektár) az államosításig férjem családjáé volt. Az ő nagyapja harminc évig dolgozott a Károlyi-birtokon, s ezt a földet nyugdíj helyett kapta, végkielégítésként. Tehát megdolgozott érte. Később a föld az egyik jó nevű tsz tulajdonába került, amit a kárpótlási törvény értelmében szétosztottak. Olyanoknak is jutott belőle, akiknek annak idején a tsz-be bevitt, rossz termőföldjeik még csak nem is ezen a helyen, hanem a másik falu határában terültek el. Reményünk tehát, hogy a kertünkben levő kis szőlőt és gyümölcsös ültetvényt nyugdíjas korunkban - már itt van a küszöbön! - bővíthetjük, szertefoszlott: a 990 aranykorona értékű földből ugyanis nekünk egy talpalatnyi sem jutott. Ügyünkkel végigjártunk minden fórumot, eredménytelenül. Úgy látszik, a polip karjai igencsak messzire nyúlnak. A földkiadó bizottság tagjai volt tszalkalmazottak, elkötelezettek. Szerintem ez a törvény ebben a formában csak azt a célt szolgálta, hogy a hatalmon levők közül egyesek meggazdagodjanak. Nem hiszem, hogy ezért érdemes lett volna szétverni a mezőgazdaságot! Biztos vagyok abban, hogy országunkban többségben vannak a tisztességes emberek, akik egész életükben becsületes munkával keresték a kenyerüket. Ők pedig elvárják, hogy senki se támogathassa a spekulánsokat, a munka nélkül meggazdagodni vágyó klikkeket. Ujházy Gyuláné Tárnok NÉPSZABADSÁG 9 Hivatali csatatér választás előtt A lekommunistázott Pest megyei főjegyző az adventista egyház tagja Minden jel arra utal, hogy egy régóta tartó, bizottságok vizsgálataival terhelt párharc - amellyel korábban lapunkban is foglalkoztunk - újabb állomásához érkezett. Dr. Inczédy János, a Pest Megyei Önkormányzat Közgyűlésének kereszténydemokrata elnöke a Pesti Hírlap augusztus 5-i számában egyebek között ezt nyilatkozta a Vita a politika láthatatlan aknamezején? címmel megjelent interjúban dr. Erdélyi László főjegyzőről: „Tudnunk kell - s mondjuk ki végre -, Erdélyi László kommunista volt. Jelenlegi kapcsolatai is hasonló múltú emberekkel vannak. Ebből is következtethetünk, hogy nem híve az önkormányzati rendszernek, hiszen - mint a fegyelmi tárgyaláson elmondta nem ismeri el az elnököt, nem tart felettesének. Úgy véli, közöttünk csak mellérendeltségi viszony van..." A Pesti Hírlap augusztus 10-i számában helyreigazítást közöl. Eszerint Németh Ernő, a Pest Megyei önkormányzat sajtóreferense arról értesítette a lapot, hogy a „cikkben szereplő kitétel, miszerint Erdélyi László kommunista volt, helyesen így hangzik: Erdélyi László a kommunista tanácsrendszer kiszolgálója volt. ” Akinek van érzéke a stilisztikai finomságokhoz, eldöntheti, mi a különbség a két kijelentés között. De hallgassuk meg minderről a 37 esztendős, jogi egyetemet végzett dr. Erdélyi László véleményét, akiről tudni kell: a Magyar Közigazgatási Kamara titkára. □ Soha nem voltam kommunista, sem MSZMP-tag. Ellenben 18 éves korom óta tevékenykedem az adventista egyházban, amelynek ma az egyik vezetője vagyok. Ezeket a tényeket szerintem már csak az európai műveltség okán sem szabadna összekeverni, pláne nem, ha valaki - miként Inczédy János - kereszténydemokrata politikusnak vallja magát. Mindehhez még annyit: az apám lelkész. - Ön a korábbi Pest Megyei Tanács jogi és szervezési osztályának vezetője volt. Soha nem is próbálták rávenni arra, hogy lépjen be az MSZMP-be? - Nem. Megvolt az állás betöltéséhez szükséges jogi végzettségem, a közigazgatással mindig szívesen foglalkoztam. Ha röviden kívánnám jellemezni a korábbi időszakot, azt mondhatom: hagytak dolgozni, a magánéletem senkit nem érdekelt. A volt főnököm tudta, hogy az adventista egyház tagja vagyok - megjegyzem, nem is titkoltam -, de ez egyáltalán nem érdekelte. Olyan munkatársakkal dolgozhattam együtt, akiket jó közigazgatási szakembernek tartottak. Akkoriban a szakmai hozzáértés volt a legfontosabb szempont. - A főjegyzői állást a rendszerváltás után megpályázta és elnyerte. A konfliktus nyomán elkerülhetetlen a kérdés: netán elhallgatott valamit a szakmai múltjából? - Semmit nem hallgattam el. Még azt is leírtam, hogy a Pest Megyei Tanács utolsó elnökétől, mint vezetőtől, sokat tanultam. Egyrészt ez az igazság, másrészt azt szerettem volna elérni, hogy soha többet senki ne vethesse a szememre a múltamat. Szeretném megjegyezni, hogy az önkormányzati törvény megalkotásában - a kormányzati előkészítés és a parlamenti vita szakaszában - már akkor részt vehettem munkatársaimmal, amikor Inczédy úr még távol volt a politikától és a közigazgatástól. - Mikor kezdődött a konfliktusuk? - Inczédy úr 1992 márciusában eldöntötte, hogy nem kíván velem együtt dolgozni. Akkor még minden indok és magyarázat nélkül lemondásra szólított fel, amit nem fogadtam el. Tavaly októberben arra tett kísérletet, hogy a közgyűlés mentsen fel. Ekkor már bizalomvesztéssel kombinált alkalmatlanság volt a vád. A kísérlet nem sikerült. Ezután az idén májusban fegyelmit kezdeményezett ellenem, de ez sem vezetett eredményre. A közgyűlés a fegyelmi eljárás megindítása helyett egy ad hoc bizottságot bízott meg azzal, hogy vizsgálja meg a vezetésben kiéleződött ellentétet, és tegyen javaslatot a megoldásra. A bizottság a megoldást a fegyelmi eljárás mindkettőnk elleni megindításában látta. A végeredmény: a közgyűlés - mint erre illetékes szerv - végül megszüntette az elnök elleni fegyelmi eljárást, az én ügyemben pedig nem hozott határozatot. Fontosnak tartom megjegyezni: az elnök úr által felvetett 23 vádpont kivizsgálása során egy sem találtatott elég alaposnak a vétkes kötelezettségszegés megállapításához. - Az elnök nyilatkozatából egyértelműen kiderült: önt a régi rendszer emberének tekinti, akiben ezért nem bízik meg. Hogyan lehet így dolgozni? - Nagyon nehezen. A hivatali kapcsolattartás szinte kizárólag írásban történik közöttünk, csak a leírt szónak van jelentősége, hitele. A hivatalban kettős irányítás működik, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy nagyobb lett a bürokrácia, mindenki azzal foglalkozik, hogy lefedezze magát, vagyis az érdemi ügyintézés háttérbe szorul. Tudom, hogy Inczédy úr eredeti szakmáját tekintve elméleti fizikus, akitől nem várható el, hogy megértse minden ügy jogi, szakmai hátterét. Megjegyzem, ezeket az ügyeket szakmai apparátus készíti elő, és elfogadásukhoz valóban szükség lenne minimális bizalomra, jó szándékra. Enélkül ugyanis csak süketek párbeszéde folyik. A főjegyző egyébként nem az elnök alkalmazottja, hanem a közgyűlésé, amit az elnök úr nem így értelmez. Sokak számára nyilvánvaló, hogy itt nem szakmai vitáról, hanem politikai presztízsharcról van szó. Mivel magyarázza mindezt? - Azzal, hogy meglehetősen sajátos az elnök úr jogértelmezése. Eszerint törvényes az, amit ő annak tart. Jogász vagyok, s ezen az alapon már csak szakmai önbecsülésem alapján sem vagyok hajlandó vitába bocsátkozni. Azt, hogy mit lehet megtenni és mit nem, jogszabályok írják elő - akár tetszik ez valakiknek, akár nem. Azt tapasztalatom, hogy Inczédy úr ideológiai kérdésnek tartja a közigazgatást, saját elnöki funkcióját, és ez a legnagyobb tévedése. Végezetül két idézet, amely segít a történtek jobb megértésében. Lapunk 1992. október 10-i számában Az idők szava című írásban - amelyben az elnök és a főjegyző közötti konfliktussal foglakoztunk - egyebek között ezt mondta dr. Inczédy János : „Ha ma betartanánk az összes jogszabályt, akkor most azonnal hazamehetnénk aludni... Ezek szerint őa főjegyző - a szerk.) nem fogadja el a demokráciából azt, hogy egy demokratikus testületet szabadon megválasztanak, és az gyakorolja a hatalmat... Abban a pillanatban, ha ezt valaki ellenőrizni akarja, akkor valószínűleg visszatérünk majd a pártbizottságok szerepéhez... Ahhoz pedig nem kell rendeletet alkotni, hogy mi magunknak megengedjünk valamit..." A Pesti Hírlapnak adott augusztus 5-i interjújában arra a kérdésre, fontolgatja-e, hogy esetleg megválik az elnöki poszttól, így válaszolt: „Nézze, én felesküdtem egy ügyre, a voksomat az új rendszerre tettem. Vagyis számomra ez már ideológiai kérdés is. Felesküdtem, tehát maradok a végsőkig. Nagyon remélem, ha kettőnk közül menet közben valakinek meg kell válnia asztalától, az nem én s az általam képviselt koncepció lesz. ” Van, ahol már megkezdődött a választási kampány. Falus Gábor Az Esso a világ egyik legnagyobb olajkonszernje -magyarországi leányvállalata pályázatot hirdet Budapest, Nyíregyháza, Kecskemét és Szeged kiemelt körzeteiben TÖLTŐÁLLOMÁS ÜZEMELTETÉSRE. Olyan, 30-50 éves, lehetőleg már korábban is vállalkozó, biztos anyagi háttérrel rendelkező, agilis kereskedelmi partnerek pályázatát várjuk, akik az Esso irányelvei alapján egy korszerű Esso töltőállomás hosszú távú, eredményes üzemeltetését vállalják. A pályázatnak tartalmaznia kell a pályázó személyi adatait (szakmai önéletrajz, bizonyítványmásolatok, referencia, napközbeni telefonszám) és üzleti célkitűzéseinek rövid vázlatát. Bővebb információt, tájékoztatást személyesen, előzetes telefoni időpont-egyeztetés alapján Dr. Bán Margit tanácsadótól (Tel.: 201-8361, 201-2011/673-as mell.) az alábbi címen lehet kérni: /CIA/TfID- SZB NSZQ p Személyzeti Tanácsadó Kft. Postacím: 1027 Budapest, Fő u. 68. Tel.: 202-0216 (esso)