Népszabadság, 1993. november (51. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-10 / 262. szám
1993. november 10., szerda PIAC -GAZDASÁG Alumínium: lehetséges a jövő Az ipari 12-ek egyikeként a Hungalu Rt. már kapott kormányzati segítséget, ez azonban nem ígérkezett elegendőnek a vállalatcsoport gondjainak megoldására. Az adóskonszolidációban való részvétel már több reményt nyújt erre, de néhány terület sorsa még így is bizonytalan. A nemzeti iparágként kezelt és kiemelten fejlesztett alumíniumipar akkor került nehéz helyzetbe, amikor megemelkedtek az energiaárak, és amikor a magyar-szovjet timföld-alumínium-egyezmény megszűnésével jelentősen romlottak a magyar timföld oroszországi kohósításának gazdasági feltételei. Súlyosbította a helyzetet, hogy mindeközben a belső piacon a felhasználó gépipar radikális visszaesésének hatására az alumínium felhasználása is csökkent, a világpiacon pedig estek az árak. Ez az áresés - ami egyébként a Hungalunál nagyobb világtermelőket is veszteségessé tett - azóta is tart: most 1100 dollár körül van egy tonna fém ára, ami minden eddigi mélypontnál alacsonyabb. Amint azt Keresztes Péter, a Hungalu vezérigazgatója elmondta, az áresés tartós tényezőknek - részben a FÁK-országok jelentős exportjának, másfelől új kapacitások belépésének köszönhető, az alacsony árak is tartósnak ígérkeznek, legfeljebb majd csak 1995-96-ban számítanak növekedésre, ettől tehát egyelőre nem várható a gazdálkodási feltételek javulása. Hosszabb távon azonban mégiscsak áremelkedéssel számolnak a Hungalu szakértői, a gazdasági növekedés beindulása pedig élénkítheti a belső piacot. Emellett az iparág mintegy kilencezer embernek ad munkát, többnyire olyan térségekben, ahol eleve jelentős a munkanélküliség. Mindezért szeretnék átmenteni az iparágat a jobb időkre, amiben az ipari tárca is támogatja a társaságot - ezért is került a Hungalu a válságkezelésre szoruló ipari 12-ek közé. Ez persze már messze nem az az alumíniumipar, ami néhány évvel ezelőtt volt - a válságos helyzet kemény strukturális átalakításra kényszerítette az iparágat. Radikálisan csökkentették a termelést valamennyi területen. Egyebek között bezárták a nyirádi bányát, leállították az ajkai és a tatabányai alumíniumkohót, bezárták az egyik ajkai timföldgyárat, így mintegy felére csökkent a bauxittermelés és a timföldgyártás, ez utóbbin belül viszont csökkentették az egyre kevésbé piacképes kohászati timföld arányát. Az inotai kohó ugyan megmaradt, ami nagyrészben az Ukrajnából barterben megszerzett, viszonylag olcsó áramnak köszönhető, s az orosz piac átveszi a timföld egy részét, de ez egyfelől bizonytalan, másfelől nem könnyű az egyre kedvezőtlenebb fém-timföld csere helyébe egyéb - főleg készpénzes - megállapodásokat kötni. Ezért minél erőteljesebben sikerül a timföldgyártást függetleníteni az orosz piactól, és a kohósításnál kedvezőbb feldolgozási lehetőségeket találni, annál biztosabb a jövő a timföldgyárak számára. Látható tehát: ez a tevékenységi kör, a bauxitbányászat, a kohászati célú timföldgyártás és az inotai elektrolízis a Hungalu vállalatcsoport legérzékenyebb pontja. Itt a legnagyobbak a veszteségek, a Hungalu tulajdonában levő befektetéseknek ez az a része - egyébként mintegy 35 százaléka -, aminek hosszú távon csökken az értéke, s sorsa is bizonytalan. Amíg egyébként maga a Hungalu teljes egészében álla- NÉPSZABADSÁG 19 MAGYAR ALUMÍNIUMIPAR A BAUXITBÁNYÁKTÓL A FELDOLGOZÓÜZEMEKIG mi tulajdonban van, s így egészben nem is privatizálható - az esetleges vevők aligha vállalják a strukturális átalakítás ezernyi kínját -, a vállalatcsoport egyes részei iránt van érdeklődést. Mint köztudott, a Székesfehérvári Köfém már elkelt, az Alcoa szerzett benne 51 százalékos részesedést. A hódmezővásárhelyi vállalatból alakult két cég egyikét, az Alucon Kft.-t teljes egészében megvette egy német építőipari cég, a Plettac. A másik, a mindszenti Metalucon Kft. is befektetőkre vár. Viszonylag közeli privatizációs esélyei vannak az ajkai formaöntődének, s rövidesen meghirdetik a Balassagyarmati Fémipari Kft.-t is. A megszüntetett tatabányai alukohó helyén ipari park létesült, az ingatlanok egy részét és a használható berendezéseket magánvállalkozások vették meg. Radikális strukturális átalakítást hajtott végre tehát a Hungalu, a vártnál gyorsabb fogyókúrához azonban nem voltak forrásai - részben a veszteséges gazdálkodás, részben a jelentős hitelállomány miatt, amit csak súlyosbított, hogy amióta a Hungalu központját az ÁVÜ kitessékelte Pozsonyi úti székházából, az értékes építményt a bank már nem fogadja el a rövid lejáratú hitelek fedezetéül. A helyzet könnyítésére az ipari tárca válságkezelő programjának keretében kapott már segítséget a vállalatcsoport - elengedték a mintegy egymilliárd forint, bezárt bányákhoz és egyéb megszűnt tevékenységekhez kapcsolódó járadékfizetési kötelezettséget. Ez azonban nem elegendő a stabil gazdálkodáshoz. A Hungalunál azt remélik, hogy ha sikerül megoldani a már említett legnagyobb veszteségforrás, a bányák problémáját, emellett sikerül értékesíteni a székházat, akkor az adóskonszolidáció megnyugtató megoldást jelenthet a pénzügyi gondokra. Ez esetben, ha lényegesen kisebb iparágként is, de hosszú távon is fennmaradhat a magyar alumíniumipar. Kozma Judit 1. Balatonalmádi 2. Tapolca 3. Kincsesbánya 4. Mosonmagyari 5. Almásfüzitő 6. Ajka -untari 7. Várpalota 8. Tatabánya 9. Székesfehérvár 10. Budapest 11. Balassagyarmat 12. Hódmezővásárhely 13. Zalaegerszeg 14. Budapest 15. Budapest L 300. A SOKOLDALÚ GYÉMÁNT Alz L300 kapható mikrobuszként, transzporterként, zártfelépítményű kisteherautóként vagy alvázként különféle egyéni felépítményekhez. Benzin- vagy dízelmotorral, 51 kW/70 LE-től 80 kW/109 LE motorteljesítményig, összkerékhajtással is. Az alacsony rakodási magasság és a bőséges rakodótér (4,43 m3-5,67 m3) teszi sokoldalúan alkalmazhatóvá az L300-at. Kis fordulókör átmérője a városi közlekedésben páratlan előnyt jelent. Egy látogatás a Mitsubishi kereskedőnél és alaposabban megismerheti az L300-at: könnyű kezelhetőség, különlegesen jó fordulékonyság, nagyfokú gazdaságosság, sokoldalú felhasználási lehetőség, alacsony rakodási magasság, valamint a bármely oldalról történő kényelmes rakodás lehetősége meg fogja győzni Önt. A Mitsubishinél a 3 év garancia természetes. A Mitsubishi jelentése: 3 gyémánt MITSUBISHI MOTORS CARS OF 3 DIAMONDS Budapest: Contrex Kft., XII. Alkotás u. 20-24. Tel.: 01/155-0402 Budapest: Duna Interservice Kft., III. Zay u. 24. Tel.: 01/188-9176 Debrecen: Három Gyémánt Kft., Szoboszlai út 50. Tel.: 52/313028 Eger: Universal RT., Rákóczi u. 05. Tel.: 36/311-48. Győr: Pannonautó Kft., Vágóhíd u. 2. Tel.: 06/319-764 Nyíregyháza: Autó SZ & B Kft., Ferenc krt. 1-3.. Tel.: 42/311-389 Pécs: AP+T Kft., Siklósi u. 106. Tel.: 72/448-203 Siófok: Sió-Motor Kft., Szekszárdi u.. Tel.: 84/318-181 Székesfehérvár: Ugrics és Társa Kft., Zámoly u. 50. Tel.: 22/320-386 Szekszárd: Alfa-Ker Kft., Tartsay u. 8. Tel.: 74/316-122 Veszprém: Autó Anteus Kft., Házgyári út I. Tel.: 88/327-011 Zalaegerszeg: Autócentrum Kft., Zrínyi u. 93. Tel. 92/312-492 Ki kapja az áramszolgáltatókat? Finisben a vita és a pályázat Egyes szakértők szerint puszta véletlen, hogy az Állami Vagyonügynökség egyáltalán tulajdont szerzett a Magyar Villamos Művekben: amikor ugyanis az ÁV Rt. létrejött, a vagyonmegosztásnál megfeledkeztek az áramszolgáltatókról, így az ÁV Rt.-é lett a vagyon nagyobbik része, maga az MVM Rt., amelynek saját vagyona mellett tulajdonában van az erőművek és az áramszolgáltató részvénytársaságok részvényeinek fele. A másik fele viszont - némi szerény önkormányzati tulajdont leszámítva - az Állami Vagyonügynökségé. Úgy tűnt, bár a villamosenergia-ipar privatizációjának előkészületeit célszerű megtenni - ezért az ÁV Rt. az ősszel a privatizációs tanácsadót is kiválasztotta: az angol Schroders céget - a magánkézbe adás még ráér. Előbb ugyanis mindenképpen el kell fogadni az új villamosenergia-törvényt. Miután félő, hogy a technikai monopolhelyzetben levő iparág magánkézbe kerülésével elszabadulnak az árak, a törvény keretében kell megteremteni a fogyasztóvédelem garanciáit. Miközben a törvény szakértői vitái folynak, olyan elvi kérdésekben is ki lehet alakítani az álláspontokat, hogy egyben vagy részletekben adják-e el a céget, hogyan történjen az árszabályozás. Csakhogy közben robbant a bomba: az ÁVÜ privatizációs tendert hirdetett az áramszolgáltató vállalatok 15 százalékának tulajdonrészére. Hírek szerint a költségvetés állapota okozta ezt a váratlan akciót: egyes becslések szerint csaknem 30 milliárdos bevételt remél ettől a költségvetés. Az ÁVÜ nemcsak a költségvetés, de az áramszolgáltatók számára is tőkét remél a privatizációtól. Mint Halmi Gábor igazgató elmondta, arra számítanak, hogy a részvényekért adott 15 százalék mellé további 15 százalékot tőkeemeléssel visz be a külföldi partner, amiből a cégek fejlesztésére is futja. Első lépcsőben szakmai befektetőt remélnek. Állítólag igen nagy az érdeklődés, a nagy nyugati társaságok ugrásra készen várták a tenderkiírást. Ha pedig az első lépcső sikeres lesz, az remélhetőleg kedvezőbb feltételeket teremt a második lépcsőhöz, amikor a pénzügyi befektetők kaphatnak tulajdont. A tervezett harmadik lépcső a kisbefektetők számára tenné lehetővé a tulajdonhoz jutást - nagyjából 1995 végén, amikorra a villamosenergia-tarifarendezést prognosztizálják. Mert e pillanatban még veszteséges az áramszolgáltatás, s éppen ez az ÁV. Rt. legnagyobb ellenérve az ÁVÜ lépése ellen. Ez ugyanis leértékeli a vállalatokat. Emellett a részvények 15 százalékának értékesítése csökkenti a cégek vonzerejét a következő privatizációs lépcsőben. De ma még energiatörvény sincs - végső soron az ÁV Rt. elsietettnek vélte az ÁVÜ lépését. A vita végére a mai tárgyaláson talán sikerül pontot tenni. Slosár Gábor, az ÁVÜ ügyvezető igazgatóhelyettese lapunknak tegnap úgy nyilatkozott, hogy az ÁVÜ végig kívánja vinni az áramszolgáltatók 15 százalékos tulajdonhányadának privatizációját, és csak a maradék portfoliót szándékozik átadni az ÁV Rt.-nek. Szerinte a kormány határozatát még a miniszterelnöknek is alá kell írnia, s erre hétfőig, a pályázat lezárásáig nemigen kerülhetne sor. Ezért szerinte egyértelmű, hogy már csak a maradékot adhatják át. Az Állami Vagyonkezelő Rt. viszont az egész vagyonra igényt tart, s hajlandó külföldi hitelt felvenni, hogy abból kifizethesse a 28,5 milliárd forintot, amire a költségvetés még az idén számít. K. J.-P. Á. G.