Népszabadság, 1993. november (51. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-10 / 262. szám

1993. november 10., szerda PIAC -­GAZDASÁG Alumínium: lehetséges a jövő Az ipari 12-ek egyikeként a Hungalu Rt. már kapott kormány­zati segítséget, ez azonban nem ígérkezett elegendőnek a válla­latcsoport gondjainak megoldására. Az adóskonszolidációban való részvétel már több reményt nyújt erre, de néhány terület sorsa még így is bizonytalan. A nemzeti iparágként kezelt és kiemelten fejlesztett alumí­niumipar akkor került nehéz helyzetbe, amikor megemel­kedtek az energiaárak, és ami­kor a magyar-szovjet tim­­föld-alumínium-egyezmény megszűnésével jelentősen rom­lottak a magyar timföld orosz­­országi kohósításának gazda­sági feltételei. Súlyosbította a helyzetet, hogy mindeközben a belső piacon a felhasználó gép­ipar radikális visszaesésének hatására az alumínium felhasz­nálása is csökkent, a világpia­con pedig estek az árak. Ez az áresés - ami egyébként a Hung­­alunál nagyobb világtermelő­ket is veszteségessé tett - azóta is tart: most 1100 dollár körül van egy tonna fém ára, ami minden eddigi mélypontnál alacsonyabb. Amint azt Ke­resztes Péter, a Hungalu vezér­­igazgatója elmondta, az áresés tartós tényezőknek - részben a FÁK-országok jelentős export­jának, másfelől új kapacitások belépésének­­ köszönhető, az alacsony árak is tartósnak ígér­keznek, legfeljebb majd csak 1995-96-ban számítanak növe­kedésre, ettől tehát egyelőre nem várható a gazdálkodási feltételek javulása. Hosszabb távon azonban mégiscsak áremelkedéssel szá­molnak a Hungalu szakértői, a gazdasági növekedés beindulá­sa pedig élénkítheti a belső pia­cot. Emellett az iparág mintegy kilencezer embernek ad mun­kát, többnyire olyan térségek­ben, ahol eleve jelentős a mun­kanélküliség. Mindezért szeret­nék átmenteni az iparágat a jobb időkre, amiben az ipari tárca is támogatja a társaságot - ezért is került a Hungalu a válságkezelésre szoruló ipari 12-ek közé. Ez persze már messze nem az az alumíniumipar, ami néhány évvel ezelőtt volt - a válságos helyzet kemény strukturális átalakításra kényszerítette az iparágat. Radikálisan csökken­tették a termelést valamennyi területen. Egyebek között be­zárták a nyirádi bányát, leállí­tották az ajkai és a tatabányai alumíniumkohót, bezárták az egyik ajkai timföldgyárat, így mintegy felére csökkent a bau­­xittermelés és a timföldgyártás, ez utóbbin belül viszont csök­kentették az egyre kevésbé piacképes kohászati timföld arányát. Az inotai kohó ugyan megmaradt, ami nagyrészben az Ukrajnából barterben meg­szerzett, viszonylag olcsó áramnak köszönhető, s az orosz piac átveszi a timföld egy ré­szét, de ez egyfelől bizonytalan, másfelől nem könnyű az egyre kedvezőtlenebb fém-timföld csere helyébe egyéb - főleg készpénzes - megállapodásokat kötni. Ezért minél erőteljeseb­ben sikerül a timföldgyártást függetleníteni az orosz piactól, és a kohósításnál kedvezőbb feldolgozási lehetőségeket ta­lálni, annál biztosabb a jövő a timföldgyárak számára. Látha­tó tehát: ez a tevékenységi kör, a bauxitbányászat, a kohászati célú timföldgyártás és az inotai elektrolízis a Hungalu vállalat­­csoport legérzékenyebb pontja. Itt a legnagyobbak a vesztesé­gek, a Hungalu tulajdonában levő befektetéseknek ez az a ré­sze - egyébként mintegy 35 szá­zaléka -, aminek hosszú távon csökken az értéke, s sorsa is bi­zonytalan. Amíg egyébként maga a Hungalu teljes egészében álla- NÉPSZABADSÁG 19 MAGYAR ALUMÍNIUMIPAR A BAUXITBÁNYÁKTÓL A FELDOLGOZÓÜZEMEKIG mi tulajdonban van, s így egészben nem is privatizálható - az esetleges vevők aligha vál­lalják a strukturális átalakítás ezernyi kínját -, a vállalatcso­port egyes részei iránt van ér­deklődést. Mint köztudott, a Székesfehérvári Köfém már el­kelt, az Alcoa szerzett benne 51 százalékos részesedést. A hód­mezővásárhelyi vállalatból ala­kult két cég egyikét, az Alucon Kft.-t teljes egészében megvet­te egy német építőipari cég, a Plettac. A másik, a mindszenti Metalucon Kft. is befektetőkre vár. Viszonylag közeli privati­zációs esélyei vannak az ajkai formaöntődének, s rövidesen meghirdetik a Balassagyarmati Fémipari Kft.-t is. A megszün­tetett tatabányai alukohó he­lyén ipari park létesült, az in­gatlanok egy részét és a hasz­nálható berendezéseket ma­gánvállalkozások vették meg. Radikális strukturális átala­kítást hajtott végre tehát a Hungalu, a vártnál gyorsabb fogyókúrához azonban nem voltak forrásai - részben a veszteséges gazdálkodás, rész­ben a jelentős hitelállomány miatt, amit csak súlyosbított, hogy amióta a Hungalu köz­pontját az ÁVÜ kitessékelte Pozsonyi úti székházából, az értékes építményt a bank már nem fogadja el a rövid lejáratú hitelek fedezetéül. A helyzet könnyítésére az ipari tárca vál­ságkezelő programjának kere­tében kapott már segítséget a vállalatcsoport - elengedték a mintegy egymilliárd forint, be­zárt bányákhoz és egyéb meg­szűnt tevékenységekhez kap­csolódó járadékfizetési kötele­zettséget. Ez azonban nem ele­gendő a stabil gazdálkodáshoz. A Hungalunál azt remélik, hogy ha sikerül megoldani a már említett legnagyobb vesz­teségforrás, a bányák problé­máját, emellett sikerül értéke­síteni a székházat, akkor az adóskonszolidáció megnyugta­tó megoldást jelenthet a pénz­ügyi gondokra. Ez esetben, ha lényegesen kisebb iparágként is, de hosszú távon is fennma­radhat a magyar alumínium­­ipar. Kozma Judit 1. Balatonalmádi 2. Tapolca 3. Kincsesbánya 4. Mosonmagyari 5. Almásfüzitő 6. Ajka -­u­­ntari 7. Várpalota 8. Tatabánya 9. Székesfehérvár 10. Budapest 11. Balassagyarmat­­ 12. Hódmezővásárhely­­ 13. Zalaegerszeg 14. Budapest 15. Budapest L 300. A SOKOLDALÚ GYÉMÁNT A­­lz L300 kapható mikrobuszként, transzporterként, zártfelépítményű kisteherautóként vagy alvázként különféle egyéni felépítményekhez. Benzin- vagy dízelmotorral, 51 kW/70 LE-től 80 kW/109 LE motorteljesítményig, összkerékhajtással is. Az alacsony rakodási magasság és a bőséges rakodótér (4,43 m3-5,67 m3) teszi sokoldalúan alkalmazhatóvá az L300-at. Kis fordulókör­ átmérője a városi közlekedésben páratlan előny­t jelent. Egy látogatás a Mitsubishi kereskedőnél és alaposabban megismerheti az L300-at: könnyű kezelhetőség, különlegesen jó fordulékonyság, nagyfokú gazdaságosság, sokoldalú felhasználási lehetőség, alacsony rakodási magasság, valamint­ a bármely oldalról történő kényelmes rakodás lehetősége meg fogja győzni Önt. A Mitsubishinél a 3 év garancia természetes. A Mitsubishi jelentése: 3 gyémánt MITSUBISHI MOTORS CARS OF 3 DIAMONDS Budapest: Contrex Kft., XII. Alkotás u. 20-24. Tel.: 01/155-0402 Budapest: Duna Interservice Kft., III. Zay u. 24. Tel.: 01/188-9176 Debrecen: Három Gyémánt Kft., Szoboszlai út 50. Tel.: 52/313028 Eger: Universal RT., Rákóczi u. 05. Tel.: 36/311-48. Győr: Pannonautó Kft., Vágóhíd u. 2. Tel.: 06/319-764 Nyíregyháza: Autó SZ & B Kft., Ferenc krt. 1-3.. Tel.: 42/311-389 Pécs: AP+T Kft., Siklósi u. 106. Tel.: 72/448-203 Siófok: Sió-Motor Kft., Szekszárdi u.. Tel.: 84/318-181 Székesfehérvár: Ugrics és Társa Kft., Zám­oly u. 50. Tel.: 22/320-386 Szekszárd: Alfa-Ker Kft., Tartsay u. 8. Tel.: 74/316-122 Veszprém: Autó Anteus Kft., Házgyári út I. Tel.: 88/327-011 Zalaegerszeg: Autócentrum Kft., Zrínyi u. 93. Tel. 92/312-492 Ki kapja az áramszolgáltatókat? Finisben a vita és a pályázat Egyes szakértők szerint puszta véletlen, hogy az Állami Vagyon­ügynökség egyáltalán tulajdont szerzett a Magyar Villamos Mű­vekben: amikor ugyanis az ÁV Rt. létrejött, a vagyonmegosz­tásnál megfeledkeztek az áram­szolgáltatókról, így az ÁV Rt.-é lett a vagyon nagyobbik része, maga az MVM Rt., amelynek sa­ját vagyona mellett tulajdoná­ban van az erőművek és az áramszolgáltató részvénytársa­ságok részvényeinek fele. A má­sik fele viszont - némi szerény önkormányzati tulajdont leszá­mítva - az Állami Vagyonügy­nökségé. Úgy tűnt, bár a villamosener­­gia-ipar privatizációjának elő­készületeit célszerű megtenni - ezért az ÁV Rt. az ősszel a pri­vatizációs tanácsadót is kivá­lasztotta: az angol Schroders céget - a magánkézbe adás még ráér. Előbb ugyanis minden­képpen el kell fogadni az új­ vil­­lamosenergia-törvényt. Miután félő, hogy a technikai monopol­­helyzetben levő iparág magán­kézbe kerülésével elszabadul­nak az árak, a törvény kereté­ben kell megteremteni a fo­gyasztóvédelem garanciáit. Mi­közben a törvény szakértői vitái folynak, olyan elvi kérdésekben is ki lehet alakítani az álláspon­tokat, hogy egyben vagy részle­tekben adják-e el a céget, ho­gyan történjen az árszabályo­zás. Csakhogy közben robbant a bomba: az ÁVÜ privatizációs tendert hirdetett az áramszol­gáltató vállalatok 15 százaléká­nak tulajdonrészére. Hírek sze­rint a költségvetés állapota okozta ezt a váratlan akciót: egyes becslések szerint csaknem 30 milliárdos bevételt remél et­től a költségvetés. Az ÁVÜ nemcsak a költség­­vetés, de az áramszolgáltatók számára is tőkét remél a priva­tizációtól. Mint Halmi Gábor igazgató elmondta, arra számí­tanak, hogy a részvényekért adott 15 százalék mellé további 15 százalékot tőkeemeléssel visz be a külföldi partner, ami­ből a cégek fejlesztésére is futja. Első lépcsőben szakmai befek­tetőt remélnek. Állítólag igen nagy az érdeklődés, a nagy nyu­gati társaságok ugrásra készen várták a tenderkiírást. Ha pedig az első lépcső sikeres lesz, az re­mélhetőleg kedvezőbb feltétele­ket teremt a második lépcsőhöz, amikor a pénzügyi befektetők kaphatnak tulajdont. A terve­zett harmadik lépcső a kisbe­fektetők számára tenné lehető­vé a tulajdonhoz jutást - nagy­jából 1995 végén, amikorra a villamosenergia-tarifarende­­zést prognosztizálják. Mert e pillanatban még vesz­teséges az áramszolgáltatás, s éppen ez az ÁV. Rt. legnagyobb ellenérve az ÁVÜ lépése ellen. Ez ugyanis leértékeli a vállala­tokat. Emellett a részvények 15 százalékának értékesítése csök­kenti a cégek vonzerejét a kö­vetkező privatizációs lépcső­ben. De ma még energiatörvény sincs - végső soron az ÁV Rt. el­sietettnek vélte az ÁVÜ lépését. A vita végére a mai tárgyalá­son talán sikerül pontot tenni. Slosár Gábor, az ÁVÜ ügyveze­tő igazgatóhelyettese lapunk­nak tegnap úgy nyilatkozott, hogy az ÁVÜ végig kívánja vin­ni az áramszolgáltatók 15 szá­zalékos tulajdonhányadának privatizációját, és csak a mara­dék portfoliót szándékozik átadni az ÁV Rt.-nek. Szerinte a kormány határozatát még a miniszterelnöknek is alá kell ír­nia, s erre hétfőig, a pályázat le­zárásáig nemigen kerülhetne sor. Ezért szerinte egyértelmű, hogy már csak a maradékot ad­hatják át. Az Állami Vagyonkezelő Rt. viszont az egész vagyonra igényt tart, s hajlandó külföldi hitelt felvenni, hogy abból kifi­zethesse a 28,5 milliárd forin­tot, amire a költségvetés még az idén számít. K. J.-P. Á. G.

Next