Népszabadság, 1994. február (52. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-17 / 40. szám

G NÉPSZABADSÁG. ÜZLET • JÁTÉK • LEHETŐSÉG II. NEMZETKÖZI JÁTÉKAUTOMATA KIÁLLÍTÁS ÉS VÁSÁR 1994. FEBRUÁR 24-27. HÓDOS IMRE VÁROSI SPORTCSARNOK Debrecen, Kassai út 32-34. Nyitvatartás: február 24-26-ig 10-19 óráig (szakmai programok) 10-14 óráig február 27-én 10-16 óráig Belépődíj: 200 Ft SZERVEZŐ: DISCO BT. TEL.: (52)348-613, 315-768 FAX: (52)347-562­­ A COOPHOLDING ELSŐ SZÖVETKEZETI VAGYONKEZELŐ Rt.­­ (1054 Budapest, Szabadság tér 14.) igazgatósága értesíti a társaság részvényeseit, hogy az évi rendes közgyűlését 1994. május 26-án (csütörtökön) 10 órára összehívja. A közgyűlés helye: az Alkotmánybíróság nagyterme (1139 Budapest, Váci út 71.) A közgyűlés napirendje: 1. Az igazgatóság beszámolója az rt. 1993. évi tevékenységéről, az igazgatóság 1993. évi számadása. 2. A felügyelőbizottság beszámolója az 1. napirend megvizsgálásáról. 3. A könyvvizsgáló jelentése a társaság 1993. évi mérlegéről és eredménykimutatásáról. 4. A mérleg megállapítása, döntés az eredmény felosztása és az osztalék kérdésekben.­­ 5. A társaság 1994. évi üzleti programja (üzletpolitikája). 6. Az alapszabály módosítása. 7. A Herfa Kft. jelentésének megvitatása. 8. Igazgatósági tag lemondása, új igazgatósági tag választása. 9. A tulajdonosi igényekkel kapcsolatos döntés. 10. Az igazgatóság, valamint a felügyelőbizottság tagjainak díjazása. 11. Egyéb kérdések. Az igazgatóság a részvényesek részére a közgyűlés megtartásáról írásos meghívót küld. A társaság alapszabályának 19. pontja alapján a közgyűlésen való részvétel feltétele: a részvényes írásbeli nyilatkozata arról, hogy a társaság részvényei a tulajdonában vannak, és a közgyűlés időpontjáig azokat nem ruházza át. Az igazgatóság felkéri a részvényeseket, hogy a közgyűlésen a határozatképesség érdekében törvényes vagy meghatalmazott képviselő útján vegyenek részt. Amennyiben a közgyűlés határozatképtelen, a társaság igazgatósága a pótközgyűlést 1994. május 26-án (csütörtökön) 11 órára hívja össze, a fenti helyszínre, változatlan napirendekkel. A társaság mérlegadatai a cég székhelyén 1994. április 30-tól megtekinthetők. Az igazgatóság . 66965 0 VILAGTUKOR 1994. február 17., csütörtök .r Magyar konzumlányok Szardínián Expressz - Pestlőrinc - Keleti pályaudvar - Genova és az élet Az olaszországi Szardínia szigetén működik az eddig ismert legkiterjedtebb, magyar lányokat futtató konzumnői hálózat. Feltételezések szerint több száz, magyarországi újsághirdeté­sekre jelentkezett fiatal lányra a biztos megélhetés helyett a kényszerű prostitúció vár. Itália nagy üzlete manapság a kelet-európai lányok importja. A magyaroknak különösen nagy a keletje. Szépek, szőkék, szexuálisan felszabadultak, s a jólét reményében szinte min­denre hajlandóak. Könnyű, szi­gorúan szexmentes munka, biz­tos megélhetés, olaszországi le­telepedés reményével csábítják őket Itáliába. Ám az őket for­galmazó hálózatok módszere: használd és dobd el. A berlini fal leomlása óta, a kilátástalan­­ság elől menekülve ezerszám ér­keztek és érkeznek fiatal lányok Közép- és Kelet-Európából. A hatvanas-hetvenes években a „digózó" lányok kerestek olasz férjet maguknak. Akkor a ma­gyarországi kiutazási törvények miatt privilegizált helyzetbe kerültek honleányaink, ma vi­szont már óriási a konkurencia. Sőt bizonyos jelek arra utalnak, hogy las­san telítődik a pi­ac. A közelmúltban három - 20 és 25 év közötti - magyar lánynak egy szar­díniai ismerős se­gítségével sikerült távoznia a sziget­ről, s a római kon­zulátustól kért se­gítséget hazatéré­séhez. Elbeszélé­sükből nyilvánva­lóvá vált, hogy a szigeten egy vagy több, szervezett - magyarországi olasz, és olaszor­szági magyar „me­nedzserekkel” rendelkező­­ háló­zat működik. Más­­fél-két­­ évvel eze­rd előtt vált egyeztet­­égűvés,­ hogy,, Ma­­x Ma­gyarországról nem csupán „egyéni vállalkozók” ér­keznek Itáliába, hanem egy üzletág épült fel arra, hogy nagy számban és folyamatosan im­portálja a lányo­kat. A célállomás az esetek döntő többségében Dél- Olaszország, vala­mint Szardínia szigete. Ennek oka - egyebek mellett -, hogy e térségek­ben a különböző maffiák viszony­lag szabadon dol­gozhatnak. Más­részt így földrajzi­lag is el lehet szi­getelni a lányokat, akik nyelvtudás és pénz híján nehe­zen találnak segít­séget. Sokan baby-sit­­ternek szegődnek, a helyszínen azon­ban kiderül: az lesz a dolguk, hogy fo­gyasztásra bírják, szórakoztas­sák a betérő vendégeket. Klasszikus konzumnői feladat, ám mivel olaszul nem beszélnek, egyetlen vonzerejük „egzotiku­muk”. Részesedésük többnyire olyan alacsony, hogy ha kifize­tik a szintén őket terhelő szál­lásköltséget, rezsit, ruháikat és még enni is akarnak, prostitúci­óra kényszerülnek. Természete­sen a jövedelmek között a „pia­ci” törvényeknek megfelően óri­ási különbségek lehetnek. A magyar lányok importja a lehető legkifizetődőbb vállalko­zás, hiszen olasz kolléganőikkel ellentétben nem ismerik a tere­pet, nincsenek alkuhelyzetben, s alkalmazóik számára gyakor­latilag ingyen vannak. Ilyen fel­tételek mellett hazaiakat aligha lehetne találni. Ráadásul több­nyire illegális munkavállalók, így még a hatóságokhoz sem fordulhatnak a kiutasítás koc­kázata nélkül. Íme az egyik „magyar út” Olaszországba, amihez hason­lót az egymástól többé-kevésbé függetlenül működő, ám nem­ritkán egymással is konkuráló „cégek” a leggyakrabban hasz­nálnak: az Expressz újságban megadott pestlőrinci számon egy bizonyos Ildikó jelentke­zik, aki megnyugtatja az ér­deklődőket: húga már két éve végzi ezt a munkát, és nagyon jól keres vele. A feltételeket el­fogadó, egy-egy transzportba tartozó három-négy lány az in­dulás napján a Keleti-pályaud­varon találkozik a „közvetítő­vel” és a sofőrrel. Az első gya­nú: pénzt nem vihet magával senki, mondván, hogy a sofőr minden költséget áll. A hatá­ron azonban azt kell mondani­uk, hogy sítúrára érkeztek. (In­duláskor ugyan azt az ígéretet kapják: munkavállalási enge­délyük a helyszínen várja őket.) Genováig autóval teszik meg az utat. Az ok: az utóbbi hóna­pokban több, repülőgéppel és vonattal érkező fiatal magyar lányt is visszafordítottak az olasz határőrök. A magyarok által leginkább használt oszt­rák-olasz határátkelőnél, Tar­­visionál azonban - különösen a nyári turistaszezonban - sokkal kockázatmentesebb a belépés. Genovából hajóval viszik át őket Szardíniára, ahol már vár­ja őket a magyar kapcsolat: Ma­riann, az „impresszárió”, aki már jóideje itt s ebből él. A találkozó mindig másutt bonyolódik le, ám a forgató­­könyv azonos: a lányok innen különböző, az esetek többségé­ben eldugott települések bárjai­ba, lokáljaiba kerülnek. A ko­rábbi, súlyosabb esetektől elté­rően, a lányok szinte egyöntetű­en azt mondták: erőszakkal nem kényszerítették őket sem­mire. Kiszolgáltatottságukban azonban sokszor egyetlen lehe­tőség maradt volna előttük: az önkéntes prostitúció. Bár az olasz hatóságok min­den eszközzel igyekeznek visszaszorítani az üzletágat, a maffiák olyan kifinomult mű­szerekkel dolgoznak, hogy jogi eszközökkel szinte alig lehet tenni ellenük. - Vannak-e új fejlemények a Szardíniára kiközvetített ma­gyar lányok ügyében? - kérdez­tük Galántai Ambrus római magyar konzult. - A konzul nem nyomozóha­tóság. Az én feladatom csupán arra korlátozódott, hogy tájé­koztassam feletteseimet a tör­téntekről. A Külügyminisztéri­um hatáskörébe tartozik, hogy - a tényeket mérlegelve - továb­bítja-e az ügyet a Belügymi­nisztériumba, amely a saját csa­tornáin - ha úgy gondolja - fel­veheti a kapcsolatot az olasz rendőrséggel. - Elképzelhető-e, hogy segít­ségre szoruló, de cselekvésük­ben korlátozott magyar lányok tucatjai vannak Olaszország­ban, mindenekelőtt Szardíni­án? - Nem elképzelhetetlen, de nem is nagyon valószínű. Mindegyikőjüknek vannak ott­hon rokonaik, akiket tudnak értesíteni. A segítséget kérő lá­nyok egyike azt mondta, hogy Szardínia csak a térképen tű­nik óriásinak, a valóságban egy nagy falu. Léteznek tehát azok a hírcsatornák, amelye­ken nagyjából mindenkihez el­jutott, miről is van szó valójá­ban. Ha tehát valaki úgy gon­dolja, segítséget kér tőlünk, nem lehetetlen, hogy megsze­rezze a római­ konzulátus címét és telefonszámát. Ne felejtsük el, hogy a konzulátus hivatalo­san akkor tehet lépéseket, ha veszélyeztetett kiskorú magyar állampolgárokról van szó. Ilyenről nincs tudomásunk. A felnőttkorúak magánéletébe és döntéseibe azonban nem avat­kozhatunk be, és nem is aka­runk beavatkozni. - A tíz nappal ezelőtti eset óta jelentkeztek-e mások is ha­sonló okból? - Igen, ketten. Szintén Szar­díniáról érkezett egy lány, aki meglehetősen zaklatottan csak annyit közölt: mindenképpen haza akar térni. A további kér­dések elől kitért. Annyit közölt csupán: szerinte körülbelül há­romszáz sorstársa lehet a szige­ten, bár személyesen alig néhá­­nyukkal találkozott. Én ezt a számot túlzottnak érzem. A má­sik esetben egy édesanya Ma­gyarországról, telefonon kért segítséget lánya hazatéréséhez. Ismereteim szerint végül is ma­gánakcióval oldották meg a dol­got, otthonról egy ismerős jött el a lányért. Lehetséges, hogy né­­hányan, akik meggondolták a dolgot, maguktól hazautaztak. Elképzelhető azonban, hogy mások, akiknek viszonylag sza­lonképes helyük van, az illegális munka veszélyeit is vállalva a maradás mellett döntöttek. S végül lehet egy csoport, amelyik az önkéntes prostitúciótól sem riad vissza, ha úgy látja, hogy anyagilag megéri. Egyébként minden valószínűség szerint vannak olyanok is, akik legális munkavállalókként tartózkod­nak Szardínián. - Az olasz hatóságok részéről volt-e valamiféle reagálás az ügyre? - Annyi csupán, hogy infor­mációkért felhívott a Porto Torres-i kikötő karabinieri ka­pitánya, aki jelezte: az utóbbi napokban nyugtalanságot érzé­keltek az itt tartózkodó magyar lányok körében. (Genovából Porto Torresbe „hajózzák be” a lányokat - a szerk). Ők már ko­rábban felfigyeltek a transzpor­tokra, s a kapitány becslései szerint az ő körzetében negy­­ven-ötven magyar konzumnő dolgozhat. Megítélése szerint a lányokkal közvetlenül nincs gond, munkájuk nem kimon­dott prostitúció. Hozzátette ugyanakkor: nem lehetetlen, hogy némelyikük prostituáló­­dik, de ezt igen nehéz bizonyí­tani. Az illegális munkaközvetí­tés és munkavállalás azonban számára hivatalból üldözendő bűncselekmény. - Egy évvel ezelőtt kísérteti­esen hasonló esetek fordultak elő Olaszország déli részén is. Tud-e arról, hogy Itáliában másutt a szardíniaihoz hasonló koncentrációban lennének ma­gyar lányok? - Mostanában nem futott be erre utaló hír. Ezzel együtt sem­mi sem lehetetlen. Nagy Csaba

Next