Népszabadság, 1994. július (52. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-22 / 170. szám

1994. július 22., péntek _ KULTÚRA NÉPSZABADSAG 15 FILMJEGYZET Valaki a filmvásznon Jó. hogy rossz a filmkínálat most, a nyár beálltával: ha az újak nem érdemesek hosszabb taglalásra, legalább alkalom nyílik méltatlanul. elmaradt méltatást bepótolni. Mert vol­tak hetek nemrégiben, amikor csakugyan érdekesnél érdeke­sebb mozimüveket ömlesztettek a fogyatkozó, ám továbbra is nagybecsű közönség elé az össze nem beszélt filmforgalmazók. Az utóbbi években három fiatal kínai nevétől hangosak a világ filmberkei. Chen Kaige rendezővel együtt tűnt föl Gong Li színésznő és Zhang Yimou operatőr. Megspórolom most itt az utóbbi nyolc-tíz év kínai filmtörténetének hármuk által írott, igen figyelemreméltó feje­zetét, csak a pillanatnyi kifejle­tét mondom: már a nagyszerű operatőr Zhang Yimouból is rendező lett, s az említett szí­nésznő - akiről nem árt tudni, hogy ma talán a kínai nyelvte­rület (bő egymilliárd ember...) legnépszerűbb moziművésze, valamint, hogy a minden logi­­kusságuk dacára is furcsa átírá­si szokások-szabályok miatt egy hosszan zengő, ám egyhan­gú hangszerre emlékeztető nevű hölgy valóságosan inkább „kung”-nak nevezendő - az ő felesége. Érdekesek az efféle művészszövetségek. Gong Linek korántsem esett nehezére néhány.filmben elját­szania a gyönyörűt. Legutóbb Chen Kaige Isten veled, ágya­­somjában, példának okáért. A férje rendezte Kjú Dzsű törté­nete címszerepében viszont egy belső ragyogású, amúgy rus­­nyácska, szögletes mozgású, te­nyeres-talpas, állapotos falusi asszonyt jelenít meg. Kérdés, persze, hogy egy kö­zönséges hegylakó kínai pa­rasztasszony története érdekli-e a mai magyar moziba járó kö­zönséget. A mindenféle haj­szákhoz és csodafegyverekhez Viszik szegény megrúgott férjet... (Jobboldalt: Gong Li) meg szuperhősökhöz szoktatot­­tat nyilván nem. De nemcsak belőlük áll a magyar. És nem­csak a mozipénztár-töltögetők­­ből. De még az a körülmény is fennáll, hogy az egzotikum, a hajdani mozielőadások egyik, nem jelentéktelen vonzereje ma már szinte elhanyagolható összetevője a mozgókép csábjá­­nak. A televíziók és a videoté­kák jóvoltából ma már minden valamirevaló magyar általános iskolás tudhatja, milyen étkezé­si és pedagógiai szokások van­nak divatban, mondjuk, a Kala­­hári-sivatagban. Viszontag las­san már az lesz valódi egzoti­kummá, ami a szomszéd város­ban, a szomszéd kerületben, vagy akár a szomszéd utcában zajlik. Bajosan hihető, hogy például a főváros néhány budai kerületében azért fejez ki véle­ményt szavazáskor a polgár úgy, ahogy, mert a maga kertjén túl az ország jelen állapotát is látja, saját személyes tapaszta­latából jól ismeri, hogy s mint élnek a Nyírségben a mezőgaz­dasági munkanélküliek, vagy éppenséggel a romák a pesti nyolcadik kerületben. Ám más dolog, hogy érdekli-e valami, vagy sem, éppen most a nagyközönséget, s más, hogy objektíven, magában véve érde­kes lehet-e, számot tarthat-e valami az érdeklődésre. A Zhang Yimou rendezte Kjú Dzsű története érdekes film. Nem azért, mert olyan, mint az amerikai standard, hanem mert nem olyan. Nem azért, mert iz­galmas történet - tudniillik nem izgalmas -, hanem mert egészen másfajta történet, mint amit a mozitól a nagyközönség elvár­hatna. Nagyjából annyi, hogy egy falusi asszony férjét úgy ágyé­kon találta rúgni az elöljáró egy apró összeszólalkozásuk során, hogy munkaképtelenné vált egy időre. Az asszony nem hagyja annyiban (a férje hagyná): elég­tételt akar. A film cselekménye az a hercehurca, amelyben csak lassan derül ki, hogy mi is volna ez az illő elégtétel. Nem pénz, mert azt megítélnék, megad­nák. Nem pártmeg­rovás vagy más ha­tósági fejmosás a vétkesnek, bár ezt is készségesen meg­tennék az illetéke­sek. Hanem mind­össze csak: egy-két emberi szó, a hiba elismerése és barát­ságos bocsánatké­rés. Csakhogy a bű­nös is makacs fej. Amit megítélnek el­lene, azt elismeri. Bocsánatot viszont nem kér. A meglepő fordu­lat az, hogy közben a városba, kórházba kell szállítani a fia­talasszonyt, s ez másként nem lehetséges, csakis a vele perben-haragban álló elöljáró intézkedésére. Megtör­ténik; mi több, az illető szemé­lyesen is beáll a várandós asszonyt cipelők közé. A végén nemhogy kibékülnek, hanem kimondottan jóba lesznek. És akkor lecsap a bürokrácia kés­lekedő, ámde elháríthatatlan ítélete: az elöljárót az asszony­ka ellene indított bírósági peré­ből kifolyólag elítélték, s most váratlanul letartóztatják, elvi­szik. Amikor már nem kéne. Ez a film, ez a történet nem attól érdekes csupán, ami törté­nik benne. A film címe pontos. Ez nem akárki története, ez Kjú Dzsű története. Ehhez egy olyan asszony kellett, amilyen ő. Más­valaki körül egyszerűen nem alakulnak ki efféle bonyodal­mak. Kjú Dzsű pedig Gong Li kel­lett. Hogy a film ne valaminek a története legyen, hanem vala­kié. Érdemes kikeresni a mozi­műsorból! Csala Károly Misi Sohasem ünnepeltette magát Bácher Mihály - barátainak és üzletfeleinek (Micimackó) Mi­si. Vérrel írt megszenvedett hangokat, történetesen zongo­rán, valahányszor kiült a Ze­neakadémia pódiumára. Meg is halt egy kicsit minden szóló­estjén, zenekari fellépésekor; jó egy esztendeje nagyon és véglegesen. Barátai és üzletfelei pedig voltak számosán. Hanem a teg­napi nagykövetné őexcellen­ciája, civilben másodosztályú billentyűnyű vő, éppúgy nem vállalta, mint azok a pianisták, akiknek tini korukban vere­­kedte ki - szó szerint értendő ez - első „felnőtt” koncertjei­ket. A művészileg hátsó sorok­ból többen is neki tulajdonít­ják szóban és/vagy írásban ha­zai és világkarrierjük hiányát. Nagyhatalom lett volna? Le­gyünk szerényebbek. Nem ele­venek és holtak sorsa, „csak” a sajátja felett döntött. Magát gyilkolta az ’56-os nemzetközi Liszt-verseny döntőjében. Sem azelőtt, sem azóta nem hallot­tam a Haláltáncot, a Dies irae szabad feldolgozását döbbene­tesebb drámai erővel. Nem tudta, legfeljebb érezhette, lő­nek-gyilkolnak perceken be­lül. A szentháromsága Mozart, Beethoven, Brahms volt - és Liszt Ferenc, negyediknek. A dolgoknak könnyei (Sunt lacrymae rerum), ez a Liszt-ví­zió, a Mozart-lassúk tragikus beszédessége, Beethoven láza­dása, Brahms érzelmi örvény­lése lelki vagyona volt - való­ságos vagyona sosem. Tudott valamit, átélt szólistaként, mit más senki; ha akár melléütött is, az emocionális fehérizzás perzselő élményét hallgatói­nak közvetítette mindenkor. S volt ezenközben a legoko­sabb zenész. Maholnap har­minc éve dolgozatot írtam volt a magyar zenekultúra világex­portjáról, névtelenül. „Ezt bi­zonyosan Bácher írta” - mon­dották a bölcsek. Nagyobb di­cséretet azóta sem kaptam. Fontos-e egy zongoraművész tekintete? Aki belenézett a Mi­si szemébe, aligha tagadja, e szúrós, sűrű, drámai szem, egy eleve halálra ítélt szeme, nem feledhető. Kerülte az ünneplést. Ma lenne 70 éves. Breuer János 2000 Ízelítő a júliusi számból „A Föld anyagforgalmát tekintve zárt rendszer, de energiaforgalmát tekintve nyitott.” (Ezredvégi beszélgetés Ferencz Csaba űrkutatóval). „Azt gondolom, hogy minden alkotmányjogász álmaiban megjele­nő új alkotmánynál fontosabb a jelenlegi stabilizálása, értékeinek megóvása az új forradalmárok őrülményeitől.” (Halmai Gábor: Kell-e nekünk új alkotmány?) „A diktatúra minden gyenge államban - a mienkben is - csak a ci­vil társadalom »kérésére« és annak ^támogatásával" juthat hatalom­ra. (Vintila Mihailescu: Hol vannak a régi barbárok?) „Hitler képtelen volt elszakadni egy katona oszló tetemének látvá­nyától.” (Erich Fromm: Adolf Hitler: A nekrofilia klinikai esete.) Amikor Simplicissimus gyerek volt, büszke volt az újra, a modern­re, épülő-szépülő városára, Erzsébet hidastul, Intercontinentalostul. Aztán mindezt meggyűlölte, az Ecserire járt, és csak az lett a szép, ami régi. Talán a szabadon szépet szerette, mindig azt gondolta a ’90-es évek elején. Ám most a hatvanas évekbeli egyedi épületek iránt hirdetett megértés, sőt szeretetféle ébredt benne.” (Simplicissi­mus: Urbi et orbi) • • Fedezze fel, amit a Citroen tesz ma Ónért \ > Citroen. A legendás autómárka, amely mindig élenjárt a technikai haladás r*iC mindennapi alkalmazásában, most leányvállalatán keresztül is megérkezett £ Magyarországra. Fedezze fel a holnap technikáját, a vezetés komfortját, az A A; C ••­­utánozhatatlan stílust. Fedezze fel, amit a Citroen tesz ma Önért. CITROEN Információ: Citroen Hungária Bp. I. Logodi u. 34/a Tel.: 212-00-21, 212-00-22, 212-00-23 Fax:212-00-20

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék