Népszabadság, 1994. július (52. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-22 / 170. szám
1994. július 22., péntek _ FILMJEGYZET Jó, hogy rossz a filmkínálat most, a nyár beálltával: ha az újak nem érdemesek hosszabb taglalásra, legalább alkalom nyílik méltatlanul, elmaradt méltatást bepótolni. Mert voltak hetek nemrégiben, amikor csakugyan érdekesnél érdekesebb moziműveket ömlesztettek a fogyatkozó, ám továbbra is nagybecsű közönség elé az össze nem beszélt filmforgalmazók. Az utóbbi években három fiatal kínai nevétől hangosak a világ filmberkei. Chen Kaige rendezővel együtt tűnt föl Gong Li színésznő és Zhang Yimou operatőr. Megspórolom most itt az utóbbi nyolc-tíz év kínai filmtörténetének hármuk által írott, igen figyelemreméltó fejezetét, csak a pillanatnyi kifejletét mondom: már a nagyszerű operatőr Zhang Yimouból is rendező lett, s az említett színésznő - akiről nem árt tudni, hogy ma talán a kínai nyelvterületbő egymilliárd ember...) legnépszerűbb moziművésze, valamint, hogy a minden logikusságuk dacára is furcsa átírási szokások-szabályok miatt egy hosszan zengő, ám egyhangú hangszerre emlékeztető nevű hölgy valóságosan inkább „kung”-nak nevezendő - az ő felesége. Érdekesek az efféle művészszövetségek. Gong Linek korántsem esett nehezére néhány filmben eljátszania a gyönyörűt. Legutóbb Chen Kaige Isten veled, ágyasomjában, példának okáért. A férje rendezte Kjú Dzsu története címszerepében viszont egy belső ragyogású, amúgy rusnyácska, szögletes mozgású, tenyeres-talpas, állapotos falusi asszonyt jelenít meg. Kérdés, persze, hogy egy közönséges hegylakó kínai parasztasszony története érdekli-e a mai magyar moziba járó közönséget. A mindenféle hajszákhoz és csodafegyverekhez meg szuperhősökhöz szoktatottat nyilván nem. De nemcsak belőlük áll a magyar. És nemcsak a mozipénztár-töltögetőkből. De még az a körülmény is fennáll, hogy az egzotikum, a hajdani mozielőadások egyik, nem jelentéktelen vonzereje ma már szinte elhanyagolható összetevője a mozgókép csábjának. A televíziók és a videotékák jóvoltából ma már minden valamirevaló magyar általános iskolás tudhatja, milyen étkezési és pedagógiai szokások vannak divatban, mondjuk, a Kalahári-sivatagban. Viszontag lassan már az lesz valódi egzotikummá, ami a szomszéd városban, a szomszéd kerületben, vagy akár a szomszéd utcában zajlik. Bajosan hihető, hogy például a főváros néhány budai kerületében azért fejez ki véleményt szavazáskor a polgár úgy, ahogy, mert a maga kertjén túl az ország jelen állapotát is látja, saját személyes tapasztalatából jól ismeri, hogy s mint élnek a Nyírségben a mezőgazdasági munkanélküliek, vagy éppenséggel a romák a pesti nyolcadik kerületben. Ám más dolog, hogy érdekli-e valami, vagy sem, éppen most a nagyközönséget, s más, hogy objektíven, magában véve érdekes lehet-e, számot tarthat-e valami az érdeklődésre. A Zhang Yimou rendezte Kjú Dzsu története érdekes film. Nem azért, mert olyan, mint az amerikai standard, hanem mert nem olyan. Nem azért, mert izgalmas történet - tudniillik nem izgalmas -, hanem mert egészen másfajta történet, mint amit a mozitól a nagyközönség elvárhatna. Nagyjából annyi, hogy egy falusi asszony férjét úgy ágyékon találta rúgni az elöljáró egy apró összeszólalkozásuk során, hogy munkaképtelenné vált egy időre. Az asszony nem hagyja annyiban (a férje hagyná): elégtételt akar. A film cselekménye az a hercehurca, amelyben csak lassan derül ki, hogy mi is volna ez az illő elégtétel. Nem pénz, mert azt megítélnék, megadnák. Nem pártmegrovás vagy más hatósági fejmosás a vétkesnek, bár ezt is készségesen megtennék az illetékesek. Hanem mindössze csak egy-két emberi szó, a hiba elismerése és barátságos bocsánatkérés. Csakhogy a bűnös is makacs fej. Amit megítélnek ellene, azt elismeri. Bocsánatot viszont nem kér. A meglepő fordulat az, hogy közben a városba, kórházba kell szállítani a fiatalasszonyt, s ez másként nem lehetséges, csakis a vele perben-haragban álló elöljáró intézkedésére. Megtörténik, mi több, az illető személyesen is beáll a várandós asszonyt cipelők közé. A végén nemhogy kibékülnek, hanem kimondottan jóba lesznek. És akkor lecsap a bürokrácia késlekedő, ámde elháríthatatlan ítélete: az elöljárót az asszonyka ellene indított bírósági peréből kifolyólag elítélték, s most váratlanul letartóztatják, elviszik. Amikor már nem kéne. Ez a film, ez a történet nem attól érdekes csupán, ami történik benne. A film címe pontos. Ez nem akárki története, ez Kjú Dzsó története. Ehhez egy olyan asszony kellett, amilyen ő. Másvalaki körül egyszerűen nem alakulnak ki efféle bonyodalmak. Kjú Dzsu pedig Gong Li kellett. Hogy a film ne valaminek a története legyen, hanem valakié. Érdemes kikeresni a moziműsorból! Csala Károly Valaki a filmvásznon Viszik szegény megrúgott férjet... (Jobboldalt: Gong Li) KULTÚRA Misi Sohasem ünnepeltette magát Bächer Mihály barátainak és üzletfeleinek (Micimackó) Misi. Vérrel írt megszenvedett hangokat, történetesen zongorán, valahányszor kiült a Zeneakadémia pódiumára. Meg is halt egy kicsit minden szólóestjén, zenekari fellépésekor; jó egy esztendeje nagyon és véglegesen. Barátai és üzletfelei pedig voltak számosan. Hanem a tegnapi nagykövetné ő excellenciája, civilben másodosztályú billentyűnyűvő, éppúgy nem vállalta, mint azok a pianisták, akiknek tini korukban verekedte ki - szó szerint értendő ez első „felnőtt” koncertjeiket. A művészileg hátsó sorokból többen is neki tulajdonítják szóban és/vagy írásban hazai és világkarrierjük hiányát. Nagyhatalom lett volna? Legyünk szerényebbek. Nem elevenek és holtak sorsa, „csak” a sajátja felett döntött. Magát gyilkolta az ’56-os nemzetközi Liszt-verseny döntőjében. Sem azelőtt, sem azóta nem hallottam a Haláltáncot, a Dies irae szabad feldolgozását döbbenetesebb drámai erővel. Nem tudta, legfeljebb érezhette, lőnek-gyilkolnak perceken belül. A szentháromsága Mozart, Beethoven, Brahms volt és Liszt Ferenc, negyediknek. A dolgoknak könnyei (Sunt lacrymae rerum), ez a Liszt-vízió, a Mozart-lassúk tragikus beszédessége, Beethoven lázadása, Brahms érzelmi örvénylése lelki vagyona volt - valóságos vagyona sosem. Tudott valamit, átélt szólistaként, mit más senki, ha akár melléütött is, az emocionális fehérizzás perzselő élményét hallgatóinak közvetítette mindenkor. S volt ezenközben a legokosabb zenész. Maholnap harminc éve dolgozatot írtam volt a magyar zenekultúra világexportjáról, névtelenül. „Ezt bizonyosan Bächer írta” - mondották a bölcsek. Nagyobb dicséretet azóta sem kaptam. Fontos-e egy zongoraművész tekintete? Aki belenézett a Misi szemébe, aligha tagadja, e szúrós, sűrű, drámai szem, egy eleve halálra ítélt szeme, nem feledhető. Kerülte az ünneplést. Ma lenne 70 éves. Breuer János 2000 ízelítő a júliusi számból „A Föld anyagforgalmát tekintve zárt rendszer, de energiaforgalmát tekintve nyitott.” (Ezredvégi beszélgetés Ferencz Csaba űrkutatóval). „Azt gondolom, hogy minden alkotmányjogász álmaiban megjelenő új alkotmánynál fontosabb a jelenlegi stabilizálása, értékeinek megóvása az új forradalmárok őrülményeitől.” (Halmai Gábor: Kell-e nekünk új alkotmány?) „A diktatúra minden gyenge államban - a mienkben is - csak a civil társadalom »kérésére« és annak "támogatásával" juthat hatalomra. (Vintila Mihailescu: Hol vannak a régi barbárok?) „Hitler képtelen volt elszakadni egy katona oszló tetemének látványától.” (Erich Fromm: Adolf Hitler: A nekrofilia klinikai esete.) Amikor Simplicissimus gyerek volt, büszke volt az újra, a modernre, épülő-szépülő városára, Erzsébet hidastul, Intercontinentalostul. Aztán mindezt meggyűlölte, az Ecserire járt, és csak az lett a szép, ami régi. Talán a szabadon szépet szerette, mindig azt gondolta a ’90-es évek elején. Ám most a hatvanas évekbeli egyedi épületek iránt hirdetett megértés, sőt szeretetféle ébredt benne.” (Simplicissimus: Urbi et orbi) NÉPSZABADSÁG 15 • • Fedezze fel, amit a Citroen tesz ma Önért \ a Citroen. A legendás autómárka, amely mindig élenjárt a technikai haladás rai C mindennapi alkalmazásában, most leányvállalatán keresztül is megérkezett Magyarországra. Fedezze fel a holnap technikáját, a vezetés komfortját, az AAC •• utánozhatatlan stílust. Fedezze fel, amit a Citroen tesz ma Önért. CITROEN Információ: Citroen Hungária Bp. I. Logodi u. 34/a Tel.: 212-00-21, 212-00-22, 212-00-23 Fax:212-00-20