Népszabadság, 1994. november (52. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-11 / 265. szám
22 NÉPSZABADSÁG ... A hazai filmszakma számára sorsdöntőnek ígérkezik az a ma kezdődő budapesti megbeszélés, amelyen a Magyar Mozgókép Alapítvány (MMA) alapítói - a minisztérium mellett különböző filmes érdekképviseletek - a szervezet jövőjéről formálnak véleményt. A pillanat elérkezettnek látszik ahhoz, hogy elkészüljön az első átfogó számvetés, vajon mennyire sikerült a hazai filmgyártás és -forgalmazás, a filmkultúra-terjesztés szervezeteinek, azok működésének megújítása. Az idő már csak azért is alkalmas erre, mert jövőre lejár az MMA nemzeti kuratóriumának, vezetésének megbízatása. A megválasztandó új vezetők számára pedig a szakmának kell megfogalmaznia az új követelményeket, feladatokat. Ehhez tartozik, hogy az elmúlt években napvilágot látott kritikákból mára jól körvonalazódik, kik és miben nem értenek egyet az alapítvány működtetőinek eddigi döntéseivel. A vitákban kirajzolódó frontvonal mentén mintha különböző filmalkotói nemzedékek néznének farkasszemet egymással. Az egyik oldalon a magyar film hatvanas évekbeli új hullámának olyan prominensei, mint például Jancsó Miklós, Makk Károly, Szabó István. A másikon a fiatalabb filmes évjáratok képviselői, akik azonban elsősorban a hosszú ideje privatizációval vajúdó filmstúdiók körül csoportosulnak. A „nagy öregek” rugalmatlansággal, elfogultsággal és magas működési költségekkel vádolják a filmalapítvány kuratóriumait, főként a játékfilmes testületet. Az alapítványban újabb központosítást látnak, amely nem ad demokratikus lehetőségeket a különféle irányzatok, elképzelések megvalósítására. Ha az elmúlt években készült, alapítványi támogatásban részesült filmek - egyébként imponálóan bő - listáját nézzük, valóban érzékelhető, hogy a zsűri nem ennek a kritikus alkotói körnek a törekvéseit preferálta, jobban mondva: inkább a fiatalabb, illetve a középgenerációhoz tartozó filmkészítőknek kedvezett. Jancsóék korábban azt mondták, mivel az MMA működése nehézkes és sokba kerül, más filmtámogatási formát kellene keresni. Mára mintha változott volna az álláspontjuk. Legalábbis egy szerdai vitán Makk Károly már úgy nyilatkozott, hogy maradjon az alapítvány, amelyet azonban át kell alakítani. Ez pedig egybecseng az alapítók szándékaival. Szomjas György filmrendező, az egyik alapító, a Magyar Film- és Tévéművészek Szövetsége játékfilmes szakosztályának titkára lapunknak úgy nyilatkozott, a kritikák egy részét megalapozatlannak tartják ugyan, de maguk is komoly reformokat látnak szükségesnek. Feltehetően ezekről esik majd a legtöbb szó ma és egy hónap múlva, amikor a munkabizottságok által kidolgozott javaslatokat összegzik. Emellett nyilvánvalóan szó lesz a hazai filmcsinálás és -terjesztés romló anyagi feltételeiről, újabb pénzforrások kereséséről is. Az idei pótköltségvetés az MMA-nak előirányzott állami támogatást is „megnyírta”, és a jövő évi esélyeket is nagyon borúlátóan ítélik meg a filmszakmában. Jancsóék kritikacsomagja tartalmazza azt a javaslatot, hogy a filmkészítéshez a központi költségvetésből kipréselhető támogatáson felül a hazai filmforgalmazás bevételeinek, a Magyar Televízió pénzének egy részét is át kellene csoportosítani, a filmes befektetéseket pedig adókedvezménnyel kellene serkenteni. Ehhez azonban szükség volna az ugyancsak hosszabb ideje vajúdó filmtörvény kidolgozására. Végül is valószínű, hogy az alapítók az MMA további működése mellett döntenek. A hogyanról azonban alapos vita várható. V. Gy. Átalakuló filmalapítvány? ____KULTÚRA 1994. november 11., péntek FORGÓAJTÓ_____________________________________________________ Az ujjak finom játékától az ötágú csillagig Szerelem régi képes levelezőlapokon: kétezer szerelmes arc, kétezer szerelmes mozdulat, koronként más-más viselkedésforma, sajátos gesztus- és jelrendszer olvasható le róluk. Az első - s egyben világelső - képeslap 1869-ben jelent meg az Osztrák-Magyar Monarchiában, de a szerelem mint téma csak a századfordulón került rá a lapokra. Az akkori festett vagy rajzolt képeslapokon elegáns hölgyek és urak állnak vagy ülnek kellő távolságban egymástól. A férfi arcáról a vágy és az odaadó szerelem sugárzik, a nő szemérmesen félrenéz, szemét lesüti vagy kinéz a képből. Mivel a szigorú postai előírások 1905-ig nem tették lehetővé, hogy a lap hátoldalára is írni lehessen - azt teljes egészében a címzés foglalta el -, a néhány soros udvarló szövegek a lap elejére kerültek a gyöngyök, csillámok közé. A feladónak virágnyelven vagy a bélyegek felragasztásával kellett üzennie: két bélyeggel azt, hogy „hiányzol, várlak”, az egyik bélyeg megdöntésével, hogy „féltékeny vagyok rád”, a keresztben felragasztott pedig a szokott napon való találkozásra szólított. Külön jelentősége volt a bélyeg alá rejtett vallomásnak és rúzsfoltnak. A fényképészműtermekben, festett hátterek előtt készült első fotográfiák mintákat adtak a szerelmeseknek, meghatározva a megfelelő viselkedés szabályait. Ezek nemcsak a hagyományok által rögzültek, hanem szorosan kötődtek a környezethez, alkalmakhoz és társadalmi csoportokhoz is. Az arckifejezésekből, a tekintetekből, a testtartásokból, a kézmozdulatokból, de még a szempillák és a szájak állásából is pontosan kirajzolódnak azok a közízlést tükröző erkölcsi normák és taburendszerek, amelyeket minden, a közfelháborodást elkerülni akaró szerelmesnek tiszteletben kellett tartania. E képeslapokból az is kiderül, hogy milyenek voltak az eszményített nő- és férfitípusok, hogyan kellett viselkedni illedelmes külsőségek között egy találkozáskor, miként kellett kézcsókra nyújtani a kezet, s hogyan kellett a kinyújtott kézre csókot lehelni. Hosszú évek teltek el, amíg a képeslapokon a férfi és a nő egymásra nézhetett, átölelhették, mi több, meg is csókolhatták egymást. Ezek az első mozdulatok, különösen a kézcsókok, rendkívül finomak és érzékiek voltak. A magányos kedves felidézi szerelmese alakját, aki meg is jelenik a képen. Az emlékezés kellékei: megannyi virág, gyertya, üzenetet hozó galamb, holdfény és cigarettafüst. Ez a típus az első világháborúban volt leginkább divatos, de a frontképeslap a háborús propaganda céljaira szolgált. A szerelmes lap mint propagandaeszköz az ötvenes években tért vissza, és abban az abszurditásban érte el csúcspontját, amelyben a szerelmesek portréját nem a szívmotívum fogta össze, hanem az ötágú csillag. Innentől kezdve a paraszti idillek és a gyári munkásszerelmek ábrázolása egy olyan boldogságképet honosított meg, amelyben az érzelmek, érintések immár nem játszottak szerepet. A szerelmes képeslap silány tömegtermék lett. Kósa Pál gyűjteményének kuriózuma a nagyapáink pornóját bemutató, a világon egyedülálló sorozat, amely 1900 és 1910 között készült Bécsben: hiányos öltözetű hölgyek láthatók a képeken lágyan omló kelmékkel, hatalmas kalapokkal, szalagokkal, csipkékkel, selymekkel és fodrokkal körülvéve, háziállatok vagy mulatozó urak társaságában. Ezek a frivol életképek utólag színezett grafikák, ellentétben azokkal a tíz évvel későbbi, szintén ritkaságnak számító és egy párizsi bordélyház kínálatát bemutató fekete-fehér fotókkal, melyeket Lajos úr küldött Budapestre Samu úrnak, nehogy az lemondja a külföldi utazást. Ha végigolvassuk a lapokat, a szövegek leginkább szerelmes levelek mintakönyvére emlékeztetnek, egy különleges mondatra mégis rábukkantam, és ez a mondat nemcsak a kiállítás legfontosabb üzenetét, hanem a szerelem természetrajzát is összefoglalta nekem: „Nem kell többé elutaznom, hogy távol kerüljek Magától, mint ahogy eddig sem kellett a közelében lennem, hogy Magával legyek, hiszen tudhatja: a szerelem mindent pótol, és a szerelmet nem pótolja semmi”. (Szerelem régi képes levelezőlapokon. Kása Pál magángyűjteménye a Legújabb kori Történeti Múzeum után Szombathelyen, Szegeden, Nyíregyházán és Vásárosnaményban látható. A kiállítás legközelebbi megnyitója november 17., Szombathely.) Boldizsár Ildikó Egy képeslap a század első éveiből Talán torkig vannak ’56-tal Magyar József új filmje sorsáról Magyar József dokumentumfilm-rendező 1956-ban a New York kávéház épületében tartózkodó fegyveres csoport tagja volt, nagy szerencsével elkerülte a letartóztatást. Főként a nyolcvanas években készített filmjeivel összesen hetvenegy díjat nyert, közöttük több nemzetközi fődíjat is. A Mi iskolánk huszonhét hétig ment a Zrínyiben, ami rekord volt. A Mi családunknak kétszázhatvannégyezer nézője volt, tehát látogatottsága a játékfilmekével vetekedett. 1993 végéig több részből álló dokumentumfilmet készített az 1956-os forradalomról, amely mindmáig nem került bemutatásra. - Mikor láthatjuk a filmsorozatot moziban vagy televízióban? - A munka végső formájában még nem készült el, mert 360 ezer forint hiányzik a befejezéshez. - Úgy tudom, hogy a rendszerváltás óta nem készített más filmet, jóllehet 1989 előtt, több nagy sikerű alkotása idején a kultúrpolitika irányítói éppen csak a „tűrt” kategóriába utalták önt. így van. Egyetlen kádárista filmet sem csináltam. A Mi iskolánk látogatottságát például a felsőbb vezetésből valaki szomorú tényként így értékelte: „Nagyon sok még a reakciós Magyarországon”. Be is tiltották egy időre. 1988-ban a „Lovasünnep” (témája: az apajpusztai környezetszennyezés) már nem került vászonra. Ezután egy parasztcsaládról szerettem volna filmet készíteni, de ehhez semmilyen támogatást sem kaptam. 1989 óta pedig valóban nem készítettem filmet. - Mégis, mi ennek az oka? - Valószínűleg az, hogy én sohasem tartoztam semmiféle csoportosuláshoz. - Miért határozta el, hogy ’56- ról fog filmet készíteni? - Elsősorban személyes élményeimtől vezérelve. Bizonyára azok a személyek, akik ugyanúgy benne voltak az eseményekben, mint én, szintén nem tudnak szabadulni a hatásától. A fegyveres harcokban tudomásom szerint a filmrendezők közül hárman vettünk részt (Aczél György említette is egyszer, hogy hárman csatlakoztunk szégyenletesen az ellenforradalmárokhoz). Mivel Csongovai Per Olaf és Molnár Laci barátom emigrált, úgy éreztem, szemtanúként és hivatásomat tekintve is kötelességem ez a munka. 1992-ben megtudtam, hogy a kormány 360 millió forintot különített el történelmi dokumentumfilmek készítésére. A támogatandó filmek kérdéséről a Magyar Történelmi Film Alapítvány kuratóriuma dönt. Eddigi munkáim alapján számíthattam a bizalmukra, ezért kértem tőlük támogatást. - Hogyan készült el a film? - A forradalmat globálisan akartam megjeleníteni, tehát az általános gyakorlattól eltérően nem egy főhőst, utcát vagy teret választottam témául. Tíz részből álló ötven-ötven perces sorozatot akartam készíteni, hogy a film bemutassa mindazokat a személyeket, akiknek szereplése okvetlenül szükséges. Ám a kuratórium ezt nem fogadta el, azzal az indoklással, hogy sorozatfilmeket nem támogat, mert művészileg nem eléggé értékesek. Ezután beadtam sorban két pályázatot, amelyekre összesen kaptam 6,7 millió forintot. Ebből három filmet készítettem: az elsőt október 23-ról, a másodikat október 24-től a 28-i fegyverszünetig, a harmadikat pedig 29-től a november 4-i szovjet intervenció bekövetkezéséig tartó időszakról. A filmek kilencven-kilencven percesek. Ezen túlmenően sikerült még 1,7 milliót „összekoldulnom” különböző szponzoroktól, így fel tudtam venni a forradalom előzményét 1945-től két miniszterelnök, Nagy Imre és Hegedűs András életútján keresztül, akik váltották is egymást a miniszterelnöki pozícióban. Ebből a pénzből nemcsak ezt, hanem még a november 4-től 10-ig tartó szabadságharc időszakáról szóló felvételeket is meg tudtam valósítani. A két új film sokféle emberi sorsot bemutat, izgalmas részleteket tartalmaz, olyanokat is, amelyeket még a történészek sem igen tártak fel. Ezután kértem még 2,4 milliót, hogy a filmeket kész állapotba tudjam hozni. Ezt a kuratórium visszautasította. Itt meg kell jegyezni, hogy ezeket a filmeket különösen olcsón készítettük volna el, hiszen a felvételek elvégzésével nem terheltük meg az alapítvány keretét. A testület tagjai közül néhányan mondták is, hogy már unják ’56-ot, elegük van belőle. Ezután már csak 360 ezer forintot kértem, amire mindenképpen szükségünk lett volna tartozásaink kifizetéséhez. A kuratórium azonban nem volt hajlandó semmilyen további támogatásra. Elutasítottak, pedig a kuratórium nem is látta a három elkészült filmet. Szakmailag tehát nem tudták megindokolni döntésüket, csak arra hivatkoztak, hogy három filmemet már finanszírozták. Valószínűleg nemcsak ’56-ból, hanem Magyar Józsefből is elegük van. Egy másik alapítvány felajánlotta ezt a 360 ezret, de mivel a Magyar Történelmi Film Alapítvány kuratóriuma azt állította, hogy tőlük már megkaptam ezt az összeget, elálltak a folyósítástól. Kínos helyzetben vagyok, többeknek tartozom a munkadíjakkal, mert senkinek sem tudtunk fizetni a két új film felvételeiért. - Kik látták, és milyennek ítélték az elkészült filmeket? - Egyelőre főleg az ’56-osok körében vetítettük, akik általában mindenféle elfogultságtól mentesnek tartották. Nyolcvan százalékuknak tetszett, de körülbelül húsz százalékuk jobban kedveli a heroikus hangvételű filmeket. Persze akadtak olyanok is, akiket nagyon zavart, hogy számukra nem szimpatikus személyek is szót kaptak. Néhányan közülük tüntetően kivonultak a film lejátszása közben. Fónay Jenő, akit megszólaltattam a filmben, olyannyira sérelmesnek találta a szereplők személyi összetételét, hogy levélben jelezte visszalépését. Ez súlyos nyolcvanezer forintunkba került. - Fónay követelését mindenképpen akceptálni kellett? - Nem, mivel kifogását korábban is bejelenthette volna. A fejlemények után azonban úgy éreztem, jobb, ha kikerül a filmből. - Fónaynak, a Magyarok Világszövetsége alelnökének lehetett szerepe abban, hogy a kuratórium megvonta a további támogatást? - Ezt nem tudom. A kuratórium számomra érthetetlen döntést hozott azzal, hogy 360 milliós keretből 360 ezer forintos kérést visszautasított. Ennyiért még egy tizenöt perces reklámfilmet sem lehet elkészíteni. Emiatt nem lehet az utóbb elkészített két rendkívül fontos és értékes filmet befejezni. Csak az öt film teljes bemutatásával kaphatnánk átfogó képet a forradalom történetéről, politikai és egyéb összefüggéseiről. - Lát-e reményt, hogy erre sor kerül? - Sajnos, ez nem tőlem függ. A Magyar Történelmi Film Alapítvány kuratóriuma három filmre folyósította a pénzt. Jogukban áll leállítani még ilyen csekély összegű további finanszírozást is. Azt kértem a kuratóriumtól, hogy nézzék meg a három elkészült filmet, és a színvonaltól tegyék függővé a támogatást. - Mi lesz az elkészült filmekkel? Csend van körülöttük, még az évfordulón sem tűzték műsorra sehol őket. - Immár három hónapja bent van a televízióban az elkészült anyag, de még semmiféle visszajelzés nem érkezett. Talán az ottani döntéshozók sem vették a fáradságot, hogy megnézzék a filmeket. Esetleg ők is torkig vannak ’56 témájával vagy Magyar József személyével. Szerencsésebb lenne, ha inkább az utóbbi igazolódna be. Eörsi László SZANDELSZKY BÉLA FELVÉTELE 1 millió forintos betétje nálunk Havi nettó 20.000,- forintot - éves szinten nettó 272.393,- forintot kamatozik. Az eddig már VIP, Millionaire és Billionaire betétszámláiról ismert MHB-Daewoo Bank Rt. 1994. november 1-től új konstrukcióval jelentkezik, az alábbiak szerint: Minimális betéti összeg : 1.000.000,-Ft és többszöröséi Minimális lekötési idő : ^ ..........^ ^ ^ .......................^ Kamatfizetés : havonta azonos napon (kérésre átutaljuk) (kamatos kamat) Továbbra is várjuk Önöket Bankunkba, ahol szakembereink az igényeknek legjobban megfelelő betéti konstrukciók kidolgozásában készségesen állnak rendelkezésükre. Pénztári órák: H-CS: 9-15.30 P: 9-14.30 ___________Telefon: 266-0020_______________MHB-DAEWOO BANK, Kelet-Nyugat Kereskedelmi Központ 1088 Budapest, Rákóczi út 1-3.