Népszabadság, 1994. december (52. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-06 / 286. szám

4 NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA Lelassult a szerb előrenyomulás Bihacnál Alain Juppé és Douglas Hurd belgrádi tárgyalásai nyomán sem látszik világosabban, a megnyugvás vagy a további há­borúskodás irányába halad-e a boszniai válság. A két nyugati diplomata a júliusban elfoga­dott béketerv előzetes elfogadá­sától tette függővé annak eset­leges módosításait, Szlobodan Milosevics viszont fordított sor­rendet tartana elfogadhatónak. ÚJVIDÉKI TUDÓSÍTÓNKTÓL Annyit azonban a szerb elnök is elismert, hogy az egyezményes határmódosítás - amelyre az összekötő csoport Bosznia-tér­­képének elfogadása után kerül­hetne sor - kellő érv lehet a bé­kefolyamat felújítására. Mind­azonáltal célszerűbbnek látná - mondta -, hogy a nemzetközi válságkezelők átláthatóvá te­gyék a boszniai szerbek előtt: a jugoszláv utódköztársaság al­kotmányos elvei lehetővé teszik számukra a szerb-montenegrói államszövetséggel való konföde­rációt. A külügyminiszterek nem titkolták, hogy nagy elvárá­saik vannak a békepolitika útjá­ra tért Miloseviccsel szemben, ő pedig - jóllehet tagadta különö­sebb befolyását Karadzsicsékra - azzal biztatta őket: a boszniai „szerb köztársaságban” egyre izmosodnak a békepárti erők, s azok kétségkívül fordítanának a helyzeten, ha biztosan számít­hatnának a Szerbiával való összekapcsolódásra. Később felröppent a hír, hogy Milosevics részt vehet az EBEÉ csúcsértekezletén, ha a Juppé­­vel, Hurddel folytatott további megbeszélések eredményeként engedélyezi a Kis-Jugoszláviá­ból tavaly kitiltott európai megfigyelők visszatérését Ko­szovóba, Szandzsákba és a Vaj­daságba. Gyanítható azonban, hogy a tárgyalás nem járt siker­rel, hiszen a szerb elnök buda­pesti útját nem jelentették be. A különutas amerikaiak közben folytatták az összekötő csoport­tól független diplomáciai tevé­kenységüket. Mint utólag kide­rült, Charles Redman washing­toni különkövet három napig in­gázott Szarajevó és Pale között. Nem szivárgott ki azonban sem­mi arról, mire szerette volna rá­venni a feleket a nyugati diplo­mata. Karadzsicsék hallgatnak (de vélhetőleg nem módosították nézeteiket), a bosnyák minisz­terelnök viszont megismételte: kormánya elutasítja a összekötő csoport legújabb ötletét. - Ha le­hetőséget adnánk a szerbeknek a Kis-Jugoszláviához való csat­lakozásra, ezüsttálcán nyújta­nánk át Bosznia felét a fasisz­táknak - mondta Haris Silaj­­dzic. A boszniai frontokon tovább tartottak az összecsapások. Bi­hacnál a szerb előrenyomulás nem állt le, bár le­lassult. Mla­­dics generális fegyveresei egye­lőre nem törték át a bosnyák védelmet a város melletti Gra­­ber-fennsíkon. Ugyanakkor Fikret Abdic lázadói hevesen ostromolták Velika Kladusát, amelyre - ENSZ-forrás szerint - valóságos gránátesőt zúdítot­tak. Az északnyugat-boszniai beszögelés északi részén újabb behatolással próbálkoztak a krajinai szerbek, támadásukat azonban a kormánycsapatok ötödik hadteste visszaverte. Nyugat-Boszniában fokozottak a horvát-szerb harcok. A helyi horvátok azt állították, ellen­csapásukkal sikerült elfoglal­niuk néhány falut Glamoc és Bosansko Grahovo mellett. Szerintük krajinai szerbek is részt vesznek az összecsapások­ban. Radovan Karadzsics vi­szont Horvátországot vádolta azzal, hogy csapatokat küldött Boszniába, egyszersmind azzal fenyegetőzött, lövetni fogja Zágrábot, ha nem szűnik meg a beavatkozás. A boszniai szer­­bek erre valószínűleg nem ké­pesek, a krajinaiak azonban ta­valy szeptemberben több raké­tát lőttek a horvát fővárosra. Szerb katona pihenőben Bihacnál REUTERS-FOTÓ Félfordulat rajzolódik ki az Egyesült Államok délszláv politikájában Újabb félfordulat Washington Jugoszlávia-politikájában: az USA mégsem támogatja Nagy-Szerbia létrejöttét. Az ellenzéki parlamenti többség nagymérvű légitámadásokat javasol a szer­­bek ellen. Az ENSZ terveket készít a kéksisakosok gyors kivoná­sára - jelentette Füzes Oszkár. WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL Az amerikai parlament republi­kánus többségének vezetői „fo­lyamatos, erőteljes” amerikai lé­gicsapásokat sürgetnek a „szerb célpontok” ellen. Bob Dole, a szenátusi és Newt Gingrich, a képviselőházi többség január­ban hivatalba lévő vezetője va­sárnap azt javasolta, hogy Belg­­rád, valamint a boszniai és hor­vátországi szerb vezetőség kap­jon ultimátumot: ha nem fogad­ják el a rendezési tervet és nem hagynak fel a katonai akciókkal, akkor légierővel kényszerítik őket visszavonulásra. Dole fenn­tartotta azt az indítványát is, hogy a kéksisakosokat vonják ki, nehogy a szerbek visszacsap­janak rájuk, és oldják fel a mu­zulmánokkal szembeni fegyver­szállítási tilalomat. A javaslatokat (Budapesten nyilatkozva) rögtön elutasította Christopher külügyminiszter, aki szerint ez háborúba sodorná Amerikát. Perry hadügymi­niszter is így vélekedett, viszont jelezte, hogy az USA egyre in­kább hajlandó az ENSZ-erők kivonását katonailag is fedezni. Clinton továbbra sem foglal állást abban, hogy Washington teljesen átvegye-e a szerbek iránti „békéltető” politikát, vagy fenntartsa a katonai fe­nyegetést. Ugyanakkor - újabb félfordulattal - felülbírálta mi­nisztereit és az új béketervet, visszavonva a szerbeknek ter­vezett legfontosabb enged­ményt. Hosszú idő után először Clinton ismét agresszornak mi­nősítette a szerbeket. Izetbego­­vic bosnyák elnökhöz küldött levelében az amerikai elnök forma szerint elutasította Nagy-Szerbia létrehozását.­­ Hadd mondjam ki egyértelmű­en: az Egyesült Államok to­vábbra is elkötelezett marad Bosznia-Hercegovina egységes államként, jelenlegi határai kö­zött való megőrzése mellett. Nem támogatjuk a boszniai szerbek és Szerbia konföderáció­jának létrehozását. Washingtonban azzal szá­molnak, hogy a legújabb nyu­gat-európai diplomáciai kezde­ményezés is kudarcot vallott. Úgy tudják, hogy Milosevics szerb elnök valójában vissza­utasította a francia és a brit kü­lügyminiszter által vasárnap Belgrádban előadott javaslato­kat. Az ENSZ békefenntartással foglalkozó vezérkarában fel­gyorsították a kéksisakosok ki­vonását célzó tervek elkészíté­sét. Ezzel párhuzamosan - a boszniai és a Szomáliai kudarc láttán - megkezdik a békefenn­tartás egész rendszerének át­alakítását. Az SDL tárgyalása Meciarral A Demokratikus Baloldal Pártja (SDL) ma vagy holnap ismét tárgyalóasztalhoz ül a Demok­ratikus Szlovákiáért Mozgalom­mal (HZDS), ám kormánykoalí­cióról nem lesz szó közöttük. POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL A hírt az SDL tegnapi sajtóér­tekezletén erősítette meg Peter Weiss pártelnök, visszautalva a baloldaliak hét végi vezetőségi ülésének határozatára. Ezen úgy döntöttek, hogy az ország és az állampolgárok érdekeit szem előtt tartva hajlandók tár­gyalni Vladimír Meciarral a ki­élezett gazdasági és szociális helyzet megoldásáról, a szlovák törvényhozásban uralkodó ál­lapotok rendezéséről, s nem utolsósorban a jövő évi költség­­vetésről. (Ennek tervezetét Jo­­zef Moravcík ügyvezető kor­mányfő megküldte Meciarnak, aki azonban lényegében elhárí­totta még a véleményezés lehe­tőségét is, így a későbbiekben bármilyen problémáért az előző vezetést hibáztathatja.) Az SDL ugyanakkor - saját november 12-i határozatának szellemében - megismételte, hogy továbbra sem hajlandó a HZDS-sel kormánykoalíciós tárgyalásra, miután változatla­nul elfogadhatatlan számára a hatalomgyakorlásnak Meciar és szövetségesei által a parlament­ben demonstrált módja. Weiss számára komoly „hátszelet” adott a Szocialista Internacio­­nálé budapesti döntése az SDL 1996-os felvételéről. A pártel­nök magabiztosabban állhat a február 18-19-én Poprádon tar­tandó kongresszus elé. (Előző­leg ugyanis átmenetileg bizony­talanná vált a helyzete a párt várakozáson aluli választási szereplése miatt.) Mint a Nép­­szabadságnak elmondta, a Szocintemnek pártja, valamint az MSZP és más közép-európai pártok tagságával kapcsolatos kedvező döntése stratégiai je­lentőségű. Azt jelzi, hogy az In­­ternacionálé jól látja régiónk stabilitásának jelentőségét, amelyhez a szóban forgó leendő tagok komoly mértékben hoz­zájárulnak. Weiss a döntést az Európai Unióhoz történő fel­zárkózás szempontjából is nagyra értékelte. A pártelnök végül elmondta, hogy a budapesti Szocintem­­tanácskozáson a többi résztve­vő - jóllehet informálisan - élénken érdeklődött a szlovák belpolitikai helyzet alakulása iránt, hiszen - úgymond - mind­annyian tudatában vannak, hogy Szlovákiának komolyak az európai integrációs esélyei, ám ennek megvalósulása elkép­zelhetetlen politikai stabilitás, demokratikus elvek és irányítá­si módszerek nélkül. Megosztott a francia jobboldal MTI-JELENTÉS A francia jobboldal valószínű­leg nem tud közös jelöltet állí­tani a jövő tavaszi államfővá­­lasztásokra. Sokan ennek beis­meréseként értékelik azt a hét­fői interjút, amelyet Alain Jup­pé külügyminiszter, a nagyob­bik jobboldali párt, az RPR ide­iglenes vezetője adott a Le Fi­garo című napilapnak. Juppé ugyan kívánatosnak vé­li, hogy a jobboldali jelöltek egy­más között eldöntsék az indulás kérdését - de ezt nyilván maga is elég valószínűtlennek látja, mert rögtön javaslatot tesz egy „ma­gatartási kódex” elfogadására. Eszerint minden egyes jobbolda­li jelöltnek kötelezettséget kelle­ne vállalnia, hogy leállít minden olyan támadást riválisai ellen, amely azokat „destabilizálhat­ná”, s ugyanakkor azt is meg kellene fogadnia, hogy a válasz­tások első fordulója után támo­gatni fogja a kormánypártok legjobban szerepelt jelöltjét. A kérdésnek azért van jelentősége, mi mert a francia jobboldal mind 1981-ben, mind 1988-ban saját táborának megosztottsága miatt vesztette el az államfőválasztást. 1994. december 6., kedd Visszaesett az olasz koalíció a helyi választásokon __ _ Az olasz kormánykoalíció pártjainak látványos visszaesését, a baloldal és a vele szövetségre lépett kereszténydemokraták „történelmi kompromisszumának” sikerét hozta a vasárnap megtartartott részleges helyhatósági választások második for­dulója, ami kellemetlen meglepetés Silvio Berlusconi számára - jelentette Nagy Csaba. RÓMAI TUDÓSÍTÓNKTÓL A március végi általános vá­lasztások és a májusi európai parlamenti voksolás óta ez volt az első megmérettetése a Silvio Berlusconi kormányfő vezette jobboldali koalíciónak. Ez alkalommal két és fél mil­lió állampolgárt szólítottak ur­nákhoz, hogy megválasszák 242 település polgármesterét. A balközép pártok győzelme nem, talán csak annak aránya volt váratlan a két héttel ez­előtt lebonyolított első forduló után. Az érintett hat tartomá­nyi székhely közül csupán egy­ben választották polgármester­ré a Berlusconi-féle Forza Itá­lia és az újfasiszta utódpárt, az Alleanza Nazionale (AN) jelölt­jét. Bresciában, Sondriában, Massában és Brindisiben a Bal­oldali Demokrata Párt és a ke­reszténydemokrata Néppárt közös jelöltjei futottak be, s Trevisóban is csak a baloldal egy részének támogatásával tu­dott győzni a kormányban részt vevő Északi Liga jelöltje. Pisában már az első fordulóban baloldali polgármestert válasz­tottak. Az arányok hasonlóak voltak a kisebb településeken is. Berlusconi az eredményt Bu­dapestről kommentálva azt mondta, hogy a baloldal és a kereszténydemokraták sikerei­nek egyik magyarázata a ko­rábbi kliensrendszer túlélése. A Forza Italia vereségének oka véleménye szerint az, hogy pártja nem helyi, hanem orszá­gos programot akar megvalósí­tani. A britek és németek többsége elveti az EU bővítését MTI-JELENTÉS A németek és a britek többsége ellenzi az egységes európai va­luta bevezetését, és azt kívánja, hogy népszavazáson szülessen döntés az ügyben - derül ki a Financial Times című brit gaz­dasági napilap számára készült, s hétfőn közzétett közvéle­mény-kutatásból. A britek 64, a németek 65 szá­zaléka mondta azt, hogy nép­szavazáson kell dönteni arról, bevezessék-e az egységes valu­tát. A megkérdezett németek­nek mindössze 24 százaléka, a briteknek pedig 33 százalék­a mondta azt, hogy ilyen népsza­vazás esetén a közösségi valuta bevezetése mellett szavazna. A németeknek csak 23, a bri­teknek pedig 27 százaléka kí­vánja a politikai kapcsolatok szorosabbra fűzését az EU tag­államai között. A megkérdezettek egyharma­­da azt szeretné, ha az átlagem­bereket is érintő kulcsfontossá­gú döntéseket a nemzeti kormá­nyok, illetve a helyi önkor­mányzatok hoznák meg, nem pedig a nemzetek feletti szerv. Meglepő véleménykülönbsé­get tárt fel a közvélemény-ku­tatás az Európai Unió kibővíté­sét illetően: míg a briteknek 42, addig a németeknek csak 24 százaléka helyesli az unió kibő­vítését a kelet-közép-európai országokkal. A németeknek és a briteknek egyébként alig több mint a fele tudta megmondani (helyesen), hogy az Európai Unió székhelye Brüsszelben van. TÁVIRATI STÍLUSBAN A FÜGGETLEN JELÖLTEK állnak az élen, maguk mögött hagyva a kereszténydemokratákat a Szlovénia független­né válása­­ 1991 - óta tartott első helyhatósági választások vasár­napi, első fordulója után - közölte a parlamenti választási bizott­ság. (MTI) FRANCIAORSZÁGBAN Jean-Louis Bruguiere, a ter­roristaellenes harcért felelős vizsgálóbíró hivatalos megkeresésé­re letartóztattak egy líbiai állampolgárt. Ali Omar Manszur letar­tóztatására az UTA légitársaság 1989 szeptemberében Niger fe­lett felrobbantott DC-10-es gépe ügyével kapcsolatosan került sor. A merényletnek 170 halálos áldozata volt. (MTI)­­ A BÉCSI román nagykövetség tanácsosa tagadta, hogy a ro­mán titkosszolgálat figyeltetné Éva Maria Bárki bécsi ügyvédnőt. A magyar származású osztrák állampolgár Bárki, aki elkötelezett híve az erdélyi magyarok autonómiájának és konkrét esetekben romániai magyarok védőügyvédje az osztrák államrendőrségtől megfigyeltetésén kívül arról is értesült, hogy az SRI meg akarja gyilkoltatni. (MTI) r ! •• TÁVOZNI KÉSZÜL posztjáról Lloyd Bentsen amerikai pénzügyminiszter, és visszatér az üzleti életbe - jelentette hétfői számában a The Wall Street Journal amerikai gazdasági napilap. (MTI) ALI HASSAN MWINYI tanzániai államfő vasárnap fel­oszlatta kormányát. A kabinet feloszlatása kapcsolatba hozható azzal a követeléssel, hogy a tanzániai államfő menessze Kighoma Ali Malima pénzügyminisztert. Az államfő ugyanis többek között őt tette felelőssé azért, hogy a begyűjtött adókból eltűnt 125 mil­lió dollár. (MTI) Moszkva katonai akcióra készül Csecsenföldön? MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL A csecsen vezetés kizárólag az államközi kapcsolatok felvételé­ről hajlandó tárgyalni Oroszor­szággal, s nem kíván szóba állni az ellenzéki ideiglenes ta­náccsal. Ez utóbbi elvben kész a béketárgyalásokra, de azokat hiábavaló időpocsékolásnak tartja, amíg Dzsohar Dudajev birtokolja Groznijt. Moszkva békés rendezést sürget, de abból nem enged, hogy Csecsenföld az Oroszországi Föderáció része. Hétfőn a Kaukázusba utazott az orosz védelmi, a belügy- és a rendkívüli eseményekkel fog­lalkozó miniszter, a Szövetségi Kémelhárító Szolgálat és az Ál­lami Sajtóbizottság vezetője. Küldetésükről egyelőre egyet­len szónyi információ sem látott napvilágot. Közben a csecsen határ mentén tovább folyik az erők koncentrációja, grozniji becslések szerint immár mint­egy három hadosztály áll beve­tésre készen. Ezek feladata Vla­gyimir Sumejko felsőházi el­nök szerint nem a hadviselés, csupán Csecsenföld elszigetelé­se, hogy a szembe­nálló felek ne kaphassanak fegyvereket és kü­lönböző önkéntesek se juthas­sanak el Groznijba. Egyes jelentések szerint no­vember végétől így is sok fegy­veres érkezik a köztársaságba, köztük eddig kétszáz ukrán na­cionalista, élükön egy parla­menti képviselővel. Az „objek­tív tájékoztatás” érdekében lét­rehozott moszkvai információs központ jelentése úgy fogalmaz, hogy az orosz határrendészeti előírások megsértésével „nem­zetközi terrorista csoportok” érkeznek Csecsenföldre, ahon­nan tevékenységük átterjedhet Oroszország más régióira is. A parlamentben nem képvi­selt Gazdasági Szabadság Párt­ja felhívásban fordult az EBEÉ budapesti csúcsértkezletéhez, hogy vitassa meg a csecsenföldi helyzetet, mivel Oroszország nem képes békés eszközökkel rendezni belső konfliktusait. Az Oroszország Demokratikus Vá­lasztása párt felszólította Jelcin elnököt, hogy vizsgáltassa ki az orosz fegyveres erők csecsenföl­di akcióit.

Next