Népszabadság, 1994. december (52. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-06 / 286. szám

A NÉPSZABADSÁG. I 0 IK­ I (diplomáik:­­JM. R­ívum­­op,-¥t'10 toli / I ) EURÓPA-CSÚCS 1994. december 6., kedd Ellentétek és egyezségek az Európa-csúcson Horn Gyula: Közös érdek az EBEÉ hatékonyságának erősítése ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL Az EBEÉ elmúlt két évének történetét áttekintve Horn megállapította: egyaránt jel­lemző volt a biztonság és a bi­zonytalanság, a fejlődés és a megtorpanás, a béke és a hábo­rú. Meg kell barátkoznunk az­zal a gondolattal, hogy egy idő­re még ezek az ellentmondások jellemzik Európa helyzetét. A mostani találkozó egyik fontos feladata, hogy az eddigi tapasztalatok alapján tovább­fejlesszük az EBEÉ intézmény­­rendszerét. Közös érdekünk -hangsúlyozta Horn Gyula -, hogy ez a rendszer még inkább megfeleljen a hatékony konflik­tusmegelőzés és a válságkezelés követelményeinek. Nagy jelen­tősége van az „EBEÉ legyen az első” elv elfogadásának, mert ezzel erősödik az EBEÉ köz­ponti szerepe az európai biz­tonság és stabilitás fenntartá­sában, a konfliktuskezelésben és a válságmegelőzésben. A je­lenleg létező eszközrendszer azonban önmagában nem ele­gendő. Hatékony működtetésé­hez mindenekelőtt a részt vevő államok politikai akarata szük­séges.­­ Célunk, hogy az egész EBEÉ-térségben általánossá váljanak a közös érdekek és ér­tékek, maradéktalanul érvé­nyesüljenek az EBEÉ-elvek és kötelezettségek. Ez lehet az egyedüli biztosítéka annak, hogy többé egy országnak se kelljen szembenéznie az elszi­getelődés vagy a fenyegetettség veszélyével. Politikai és gazda­sági téren egyaránt együttmű­ködés legyen, közös értékeink ne csak a jelszavak szintjén ér­vényesüljenek, hanem a gya­korlatban is. Mindez, ötvözve az EBEÉ korai előrejelző és konfliktusmegelőző eszköztá­rával, mindenekelőtt az emberi és kisebbségi jogok területén, már megfelelő alapot ad szá­munkra az újabb konfliktusfor­rások időben történő megszün­tetésére - hangoztatta a minisz­terelnök. Felszólalását zárva a magyar kormányfő hangsúlyozta: Bu­dapestnek eltökélt szándéka, hogy a most elfogadásra kerülő döntések végrehajtásának elő­mozdításával segítse a közös cél, az egységes, szabad, de­mokratikus és virágzó Európa megteremtését. Clinton: A NATO a földrész biztonságának sarokköve Bill Clinton, aki elsőként szólalt fel a nagyhatalmak közül, há­rom fő megállapítást tett. Az Egyesült Államok elkötelezett az egységes, szabad és biztonsá­gos Európa építésében. A NATO marad Európában a biztonság sarokköve, s a kibővítés ügyében egyetlen kívülállónak sem lehet vétójoga. A boszniai szerbeknek be kell szüntetniük az ag­ressziót, el kell fogadniuk a bé­ketervet és a vitás kérdéseket a tárgyalóasztalnál kell rendezni. Az Egyesült Államok elnöke szerint a hidegháború vége lehe­tőséget teremt a szabadság és a demokrácia ígéretének megvaló­sítására, amihez fel kell építeni az előttünk álló korszak új biz­tonsági kereteit. Nem engedhető meg, hogy az új demokráciák „szürke zónába” kerüljenek, ehelyett mindenki számára nö­velni kell a biztonságot. Szükség van az új kihívásokhoz alkal­mazkodó erős NATO-ra és egy erős EBEÉ-re, amely elejét vehe­ti a boszniaihoz hasonló konflik­tusok kialakulásának. Borisz Jelcin megállapította, hogy Oroszország, amely magát egy új európai biztonsági rend­szer keleti bástyájának tekinti, nyugtalansággal követi a NATO bővítési terveit. A blokkrendszer nem szolgálhatja a biztonság ga­rantálását, Európa a hideghábo­­r­ú elmúltával könnyen a „hideg­béke” veszélyével találhatja szemben magát. Az orosz elnök szerint a talál­kozó budapesti megrendezése annak elismerését jelenti: Kö­­zép-Európa növekvő szerepet játszik az európai politikában. A helsinki elvek kiállták az idő próbáját. A tettek azonban nem ritkán ellentmondanak az elfogadott nyilatkozatoknak. Európa - a hidegháború örök­ségétől megszabadulva - azt kockáztatja, hogy „hidegbéké­be” keveredik. Hogyan kerül­hetjük el ezt? Ez az a kérdés, amelyet kötelesek vagyunk ön­magunknak feltenni. A történelem azt bizonyítja: veszélyes félreértés lenne azt hinni, hogy bármelyik főváros­ból is meg lehetne határozni a kontinensek, a nemzetközi kö­zösség egészének a sorsát. A blokkok és a koalíciók nem ad­nak megbízható biztonsági ga­ranciákat. Európában létszükségletté vált egy teljes értékű, összeuró­pai szervezet megalakítása megbízható jogi alapokon. Oroszország úgy véli, hogy eh­hez a tevékenység alapjává kell válnia annak a most közösen kidolgozott programnak, amely a Program Európa számára a XXI. század felé vezető úton címmel készült el. Szeretném, ha két év múlva ismét össze­gyűlnénk, megvitatnánk és megerősítenénk a jövendő Európa biztonsági modelljét. Megteremthető katonai terü­leten a biztonság egységes tér­ségének az alapja, amely három földrész és az óceánok jelentős „Ismét azt mondom a boszniai szerbeknek, egyezzenek bele a tűzszünetbe, újítsák fel a tár­gyalásokat az összekötő csoport javaslatai alapján, nézeteltéré­seiket pedig a tárgyalóasztal mellett és ne a harcmezőn ren­dezzék.” Bosznia agóniájából a tanulság: Az etnikai viták, a gyűlölködés erői és az ezeket ki­használó demagógok azzal a ve­széllyel fenyegetik a kontinenst, hogy visszafordulhat a szabad­ság Európán végigsöprő hullá­ma. Meg kell akadályozni az újabb Boszniákat. Európában a NATO marad a biztonság sarokköve, ugyanak­kor szerepe változik, ahogy ma­ga a kontinens is változik. A NATO kinyitotta kapuit az újonnan jelentkezők előtt, és útjára bocsátotta a békepart­nerség programját. Az új tagok fokozatosan, nyilvánosan csat­lakozhatnak, egyikük a másik után. A NATO senkit sem zár ki automatikusan a csatlakozás­ból. Ugyanakkor egyetlen NATO-n kívüli országnak sem részét fogja át, majd elfogadha­tó a vezető államok tevékenysé­gének a kódexe a katonai-poli­tikai szférában, amely rögzíte­né a demokratikus és politikai ellenőrzést a fegyveres erők és azok felhasználása fölött. Felvetődik a kérdés, hogyan illeszkedik az EBEÉ átalakítá­sának a folyamata a biztonság jelenlegi struktúrájának a meg­változtatásához? Mi nyugtalan­sággal követjük a NATO-ban végbemenő változásokat. Mit fog ez jelenteni Oroszország számára? A NATO, amelyet a hideghá­ború korszakában hoztak létre, keresi a helyét az új Európában. Fontos, hogy ez az útkeresés ne vezessen új elhatárolódások­hoz, hanem közelítsen az euró­pai egységhez. Véleményünk szerint e logi­kának ellentmond a NATO ki­­szélesítését célzó terv. Miért kell elvetni a bizalmatlanság engedik meg, hogy vétót emel­jen a bővítést illetően. A NATO kiterjesztésével egyetemben, kiterjed a biztonság minden eu­rópai állam számára, így a tag­jai közé nem tartozók is na­gyobb biztonságban lesznek. Életbevágóan fontos egy erős Európai Biztonsági és Együtt­működési Értekezlet léte. Az EBEÉ, mint az egyetlen regio­nális fórum, amely magában foglalja szinte valamennyi eu­rópai és észak-amerikai nemze­tet, egyedülálló eszközökkel rendelkezik, hogy segítsen egy új integrált kontinens felépíté­sében. Az EBEÉ javasolt új neve - Európai Biztonsági és Együtt­működési Szervezet - szimbólu­ma annak az új és még jelentő­sebb missziónak, amelyre vállal­koznia kell. Az EBEÉ-nek az et­nikai, regionális konfliktusok el­leni első, rugalmas védvonallá kell válnia. Az emberi jogokra, a konfliktusmegelőzésre és -ren­dezésre összpontosítva figyelmét­­ így a nemzeti kisebbségekkel magját, hiszen mi már nem el­lenségek, hanem partnerek va­gyunk. Ehhez az lenne a ma­gyarázat, hogy úgymond „a sta­bilitást terjesztik ki”, ha kedve­zőtlen fordulatot vesz az esemé­nyek alakulása Oroszország­ban. Ha ezért akarják kiterjesz­teni a NATO felelősségvállalá­sának a határait Oroszországig, csak egyet mondhatunk: korai még temetni a demokráciát Oroszországban! Oroszország egységes, de­mokratikus Európát kíván. Sa­ját magának és a FÁK államai­nak is van még teendője az em­beri jogok érvényesítéséért, az agresszív nacionalizmus ten­denciájának megfékezéséért. Az utóbbi időszakban a balti országokban, így különösen Észtországban a pravoszláv egyházzal szembeni elnyomás jelei tapasztalhatók, amely ENSZ-deklarációkkal ellenté­tes, s egyben teret ad más meg­foglalkozó főbiztos intézményé­nek megerősítésével és a haderők feletti civil ellenőrzést biztosító viselkedési kódex összeállításá­val - az EBEÉ segíthet megelőz­ni újabb Boszniák kialakulását. A békefenntartás elvei vilá­gossá teszik: ilyen jellegű missziónak az érintett felek sza­bad akaratát tükröző tárgyalá­sos rendezésen kell alapulnia, nem pedig kívülről rájuk erősza­kolt megoldáson. Egyetlen or­szág sem használhatja ki a re­gionális konfliktusokat - bármi­lyen fenyegetőek legyenek is -, hogy mások rovására erősítse biztonságát. Bátorító, hogy Oroszország támogatásával a megállapodás küszöbére jutot­tak arról: az EBEÉ többnemze­tiségű békefenntartó erőket irá­nyítson Karabahba. „Küldetésünk az, hogy új vi­lágot építsünk gyermekeink számára; egy demokratikusabb, prosperálóbb, b­iztonságosabb világot.” Az EBEÉ-re életbevá­góan fontos szerep vár - fejezte be felszólalását Bill Clinton, nyilvánulásokkal együtt a rasszizmus, a sovinizmus, ide­gengyűlölet és az antiszemitiz­mus terjedésének. Az EBEÉ hatékony békefenn­tartó potenciáljának szükséges­ségét országunkban jobban ér­zik, mint bármelyik európai ál­lamban. Oroszország békefenn­tartó kötelességét teljesítve ér­dekelt abban, hogy megossza ENSZ- és EBEÉ-beli partnerei­vel a politikai és az anyagi fele­lősséget a béke fenntartását cél­zó operációkban, legyen szó akár Karabahról, Tádzsikisz­tánról, Grúziáról, vagy Moldo­­váról vagy ex-Jugoszláviáról. Nem szabad megfeledkezni a múlt tanulságairól, nem szabad elszalasztani az egységnek a le­hetőségét. Valamennyi küldött­ségvezetőt meghívok 1995. má­jus 9-re, a fasizmus felett ara­tott győzelem ötvenedik évfor­dulójának moszkvai megemlé­kezésére. Jelcin: Korai temetni az orosz demokráciát SZABÓ BARNABÁS FELVÉTELE Boszniáról több szólamban Az EBEÉ soros elnöki tisztéről leköszönő Olaszország nevében Silvio Berlusconi miniszterel­nök egyebek között hangsú­lyozta, hogy a hidegháború után az erőfeszítéseket az EBEÉ-nek mindenekelőtt a megelőző diplomácia és a vál­ságkezelés területein kell össz­pontosítania. Butrosz Gáli, az ENSZ főtitkára kiemelte, hogy a világszervezet és az EBEÉ kö­zött létfontosságú az erőfeszíté­sek összehangolása. Kohl: Új falak nélkül Helmut Kohl német kancellár, aki egyben az Európai Unió so­ros elnökeként beszélt, hangsú­lyozta: az EU mindig is amellett volt, hogy az EBEÉ saját struk­túrákkal rendelkező, cselekvő­­képes intézménnyé fejlődjék. Az Európai Unió most azt kezdeményezi, hogy az EBEÉ a jövőben „regionális megállapo­dásként” teljes mértékben ki­használja az ENSZ­ alapokmá­­nya által adott lehetőségeket. Ezen belül az EU arra törek­szik, hogy az EBEÉ és az ENSZ Biztonsági Tanácsa között szo­rosabb kapcsolat alakuljon ki. A cél az, hogy az EBEÉ a jövő­ben előjogot élvezzen az euró­pai békefenntartásban. A NATO továbbra is a bizton­ság és a stabilitás pillére marad nem csupán tagállamai, hanem Európa egésze számára. Az EU az EBEÉ elvei és kötelezettség­vállalásai alapján tárgyalásokat kezdeményezett egy európai stabilitási egyezményről. A jó­szomszédi kapcsolatok elősegí­tését, a kisebbségek helyzetének javítását és a határok átjárható­ságának növelését szolgáló, si­keresen megkezdett párbeszé­det az EBEÉ keretei között kell folytatni. Az EU és a NATO a fiatal kelet-európai demokrá­ciákkal való együttműködéssel és integrációval jelentősen hoz­zájárul e békéhez. Kohl felhívta a boszniai szer­­beket, hogy ne korlátozzák a humanitárius segélyek célba ju­tását és fogadják el a nemzetkö­zi összekötő csoport béketervét. Izetbegovic: A Nyugat felelőssége Alija Izetbegovic, Bosznia-Her­cegovina államfője feltette a kérdést: - Vajon mi lesz a követ­kezménye a Nyugat tehetetlen­sége, habozása, sőt néha rosszin­dulata miatt elhúzódó boszniai háborúnak? A következmény egy hiteltelenné vált ENSZ, egy romokban heverő NATO lesz, és a demoralizált európaiak azt ér­zik majd, hogy képtelenek vol­tak választ adni a hidegháború óta kirobbant első válságra. Egy ilyen, „megromlott világban,, nem állítható többé helyre az Európa és az Egyesült Államok, a Nyugat és Oroszország, illetve a Nyugat és a muzulmán világ közötti korábbi viszony. Élesen bírálta Moszkvát is. Franjo Tudjman horvát ál­lamfő a maga részéről szintén kijelentette: Horvátország szá­mára a helyzet elfogadhatatlan. Major: Sürget az idő John Major, brit miniszterel­nök, emlékeztetve arra, hogy or­szága a Biztonsági Tanácsnak is és a­ délszláv válság megoldásán fáradozó öthatalmi összekötő csoportnak is tagja, hangsúlyoz­ta, hogy a balkáni háborúban bárki részéről illúzió, ha kato­nai győzelemben reménykedik. Úgy ítélte meg: a külvilágnak, így az összekötő csoportnak is csak akkor van esélye, hogy eredménnyel járjon humanitá­rius és közvetítő misszójával, ha általános fegyvernyugvás lesz és az ENSZ-erők akadálytalanul mozoghatnak. Ez esetben lehet­séges csak a tárgyalás, amely el­vezet az alkotmányos megálla­podáshoz. Major közölte, hogy előző nap a brit és a francia kül­ügyminiszter Milosevicsnél jár­va elérte, hogy a szerb vezető megpróbáljon tűzszünetet ki­eszközölni a boszniai szerbek­nél. Major kiemelte, hogy a délszláv térség vezetőitől senki sem vállalhatja át a felelősséget a kibontakozásért, ugyanakkor Nagy-Britannia szeretné foly­tatni részvételét az ENSZ hely­színi békefenntartó erőiben. A brit kormányfő egyébként az EBEÉ eddigi tevékenységét és alapelveit méltatva kiemelte, hogy épp a délszláv válság tanú­sítja, mennyire fontos a megfe­lelő krízismegelőzés, amihez egyfajta korai előrejelzés meg­szervezését sürgette.A Mitterrand: Értsük meg a félelmeket Francois Mitterrand francia el­nök emlékeztetett arra, hogy az EBEÉ-nek soha nem voltak iga­zán eszközei a válságok kezelé­sére, ezért is időszerű a szerve­zeti és szerkezeti átalakítás. Mitterrand az EBEÉ-t más eu­rópai szervezetek sorába il­lesztve természetesen a NATO-t is megemlítette, s ennek kap­csán kitért az atlanti szövetség kibővítése körüli vitára. Orosz­ország - fogalmazott - nem azt érdemli, hogy a NATO-tagok konflitkusba keveredjenek vele a kibővítés miatt, ugyanakkor Franciaország egyformán meg­érti Moszkva bekerítéstől való félelmét, illetve a pár éve még a Szovjetunió árnyékában léte­zett kelet-közép-európai orszá­gok ugyancsak jogos félelmeit. Óvott a „régi tömbök” visszaál­lításának veszélyétől, s úgy vél­te, valamiféle kölcsönös garan­ciarendszerrel próbálhatnák meg eloszlatni az említett félel­meket. " Az ismert orosz fenntartások nem okoztak meglepetést, hiszen ezeket az elemeket részben Jelcin, részben Kozirev már elmondták - mondotta Ko­vács László magyar külügyminiszter az orosz elnök délelőtti felszólalását elemezve. Ez a fenntartás fejeződött ki Kozirev külügyminiszternek abban a mina­pi lépésében is, hogy nem írta alá a békepartnerségben való orosz részvétel dokumentumát. Jelcin most azt a felfogást húzta alá, miszerint ők a NATO kibővítését Oroszország biztonságára nézve fenyegetésnek érzik - fejtette ki Kovács László. Hozzátette: lényegében sem Clinton, sem Jelcin beszédé­ben nem volt semmi meglepő. A külügyminiszter úgy véli, hogy bármilyen messze is vannak az álláspontok egymástól, azért bízik abban, hogy meg le­het találni majd a közös nevezőt. Amerikai oldalról folytatni kellene a kérdésnek a körültekintő, a lehetsé­ges hatásokkal messzemenően számoló megközelítését. Orosz részről pedig meg kell barátkozni azzal a gondolattal, hogy a NATO-nak egy ilyesfajta bővítése Moszkva biztonságára nézve nem jelent semmi fenyegetést - han­goztatta Kovács. A csatlakozni kívánó országok szerinte nem képviselnek olyan katonai erőt, hogy ez egy nukleáris nagyhatalom számára valóban problémát okozzon. Oroszországnak mérlegelnie kell azt is, hogy a NATO bővítése a közép-európai államok fokozatos csatlakozása ebben a térség­ben a stabilitást fogja erősíteni. Végezetül Kovács László magyar újság­íróknak, köztük lapunk tudósítójának nyilatkozva kifejtette: Oroszország­nak igen­is érdeke, hogy közvetlen szomszédságában ne egy válságokkal és bizonytalanságokkal terhelt, hanem egy stabil és kiszámítható térség le­gyen. A külügyminiszter kifejezte azt a meggyőződését, hogy hosszú távon Moszkva számára is érdek a közép-európai országok NATO-csatlakozása.

Next