Népszabadság, 1995. június (53. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-01 / 127. szám
1995. június 1., csütörtök. KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT NÉPSZABADSÁG 3 Visegrád és a NATO: nem a sorrend fontos Mindegy, hogy egyenként vagy egyszerre kerülnek-e be a visegrádi országok a NATO-ba, még az sem fontos, milyen sorrendben. Az a lényeges, hogy a brüsszeli tagságra törekvés ne egymás rovására történjen, valamennyien kihasználjuk a békepartneri program kínálta lehetőségeket, s aki már bejutott, segítse az euroatlanti integrációban ugyanúgy érdekelt többi államot - fejtette ki tegnap a cseh delegációvezető azon a sajtókonferencián, amelyen a visegrádi csoport védelmi miniszterei kétnapos budapesti találkozójukról számoltak be. Jirí Pospisil miniszterhelyettes konkrét időpontot nem említett a brüsszeli tagság várható elnyerésére, Keleti György kéthárom évet, lengyel kollégája, Zbigniew Okonski szintén két évet jósolt. A szlovák résztvevő, Ján Sítek szerint nem a csatlakozási szándék, hanem a felvételi hajlandóság felől reális megközelíteni a kérdést. A találkozón a NATO-kapcsolatok és a békepartnerség keretében zajló együttműködés mellett az európai biztonsági helyzet, a délszláv válság, a fegyveres erők civil ellenőrzésének ügye, a regionális légiirányítás és -ellenőrzés témája is napirendre került. Újabb két- és többoldalú eszmecserékben egyeztek meg, szóba kerültek közös hadgyakorlatok, s közleményben fejtették ki álláspontjukat a boszniai krízisről. Hazánkon kívül mindhárom ország delegál egységeket az ENSZ- békefenntartók kötelékébe, így jelzésértékűnek számít a tegnapi bejelentés, hogy a válság súlyosbodása ellenére sem tervezik egységeik kivonását. Sz. G. Suchman Bécsben Ökölre menő harc kezdődik mostantól a külföldi szakmai befektetők között a magyar energiaszektor privatizációjában való részvételért - jelentette ki a Népszabadság tudósítójának az egyik potenciális osztrák nagybefektető, az EVN elnöke. Rudolf Gruber, a bécsi magyar nagykövetségen vezető osztrák bankárok és vállalatirányítók társaságában - azon az előadáson vett részt, amelyet Suchman Tamás privatizációs miniszter tartott a most elfogadott gazdasági csomagról és a privatizációs törvény részleteiről. Suchman biztosította a megjelenteket - köztük a Bank Austria vezérigazgatóját, a Philips legfőbb vezetőjét, az osztrák nagyiparos szövetség főtitkárát -, hogy heteken belül kiírják a versenytárgyalást a a MOL, a villamos ipari szektor egy része, a Matáv, valamint a gázszolgáltatók privatizációjára. A privatizációs döntések visszafordíthatatlanok, a kormány - a HungarHotels ügy tanulságait levonva - azokba többé be nem avatkozhat. Z. P. Franz Vranitzky nem jósol gyors EU-csatlakozást Kelet-Európának MTI-JELENTÉS Vranitzky kancellár nem tanácsolja a kelet-európai reformországoknak, hogy túlságosan gyors EU-csatlakozásukban reménykedjenek. Az osztrák politikus, aki az EU keleti bővítésével foglalkozó bécsi szakértői tanácskozás megnyitóján beszélt, két fő okot nevezett meg: egyrészt volt tervgazdaságokról van szó, amelyek teljesen eltérnek még a spanyol, portugál, görög struktúrától is. Másrészt maga az Európai Unió is változóban van: egyre szorosabb belső összefonódásokat épít ki. Ezért Vranitzky véleménye szerint hosszabb átmeneti időszakkal kell számolni. A kancellár ugyanakkor megismételte előző napi bejelentését, amely szerint Bécsben tudományos kutatóközpontot létesítenek az EU keleti bővítésével kapcsolatos tanácsadás céljára. A kancellár felhívta a figyelmet Ausztria különleges szerepére, amely aktív kelet-európai érdekeltségével és a térség nagyfokú ismeretével függ össze. Mint hangsúlyozta: a párbeszédet Ausztria nagyon komolyan veszi. A szakértői tanácskozáson elsősorban a bécsi gazdaságkutató intézetek tudományos munkatársai tartottak előadást az EU keleti bővítésének Ausztriára gyakorolt - várható - hatásairól. Szó volt arról is, hogy a keleti bővítés a vártnál is nagyobb költséggel jár majd. Egyes számítások szerint az EU strukturális alapja évente 30-60 milliárd ECU-t igényel majd, ami az unió teljes költségvetésének átalakítását teszi szükségessé. Egy másik előadásban elhangzott az is, hogy Ausztria számára eddig aránytalanul nagy előnyöket hozott a keleti nyitás, s a kelet-európai országokkal folytatott kereskedelmének mérlege jelentős többletet mutat fel. Ausztriának ugyanilyen aránytalanul magas költségre kell számítania az EU keleti bővítésével kapcsolatban is - az összeg elérheti évente a 12 milliárd schillinget is. Ugyanakkor azonban Ausztria, mivel már így is erősen jelen van az érintett országokban, csak mérsékelt előnyt remélhet a reformországok EU-csatlakozásától: 0,5 százalékos export-, illetve 0,2-0,25 százalékos importnövekedést várnak az osztrák szakértők. Funar az RMDSZ betiltását sürgeti BUKARESTI TUDÓSÍTÓNKTÓL Az RMDSZ közzétette a kolozsvári kongresszuson elfogadott határozatokat. A közlemény ismerteti a két év múlva esedékes rendkívüli kongresszus megtartására és a román oktatási törvénytervezetet elítélő döntéseket. Hasonlóképpen közli az RMDSZ autonómiakoncepciójáról tartandó népszavazásra vonatkozó határozatot. A Román Nemzeti Egységpárt elnöke, Gheorghe Funar közben azt indítványozta, hogy a bukaresti parlament az RMDSZ IV. kongresszusának célkitűzései és a Romániát megelőző magyar NATO-tagság kilátásba helyezése alapján vitassa meg és bírálja felül a román-magyar alapszerződés tervezetét. Funar a többi között sürgeti a Romániai Magyar Demokrata Szövetség betiltását, az RMDSZ-képviselők és -szenátorok mandátumának felfüggesztését, a kongresszus küldötteinek bíróság elé állítását, a tanácskozáson részt vett magyarországi vendégek kitiltását Romániából, a román állam iránti lojalitás hiányával gyanúsított erdélyi magyarok kitelepítését, az eddigi népszámlálási adatok felülvizsgálását. Bombariadó volt tegnap az RMDSZ bukaresti székházában. A napi postában bécsi bélyegzővel ellátott és Markó Béla szövetségi elnöknek címzett borítékban könyv érkezett, amelyre egy „bomb” feliratú lap volt ragasztva. A hírszerzés helyszínre érkezett szakemberei azonban ártalmatlannak találták a csomagot. Német segítség a bajai oktatási-kulturális központnak MUNKATÁRSUNKTÓL A németországi Baden-Württemberg tartomány vezetői politikai kérdésként kezelik a stuttgarti magyar kulturális intézet jövőbeli sorsát, és megkülönböztetett figyelmet fordítanak a fele részben német forrásokból Baján felépített, német nyelvű, az óvodától a középiskoláig képzést adó oktatási központ és kollégium működésére. Egyebek között erről számolt be tegnapi sajtótájékoztatóján Tabajdi Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, aki előzőleg Gustav Wabro államtitkárral és Frieder Birzele belügyminiszterrel tárgyalt a német tartományban. A mintegy százezer, a háború után Magyarországról kitelepített német lakossal és 15 ezer fős, politikai törésvonalak mentén nem megosztott, magyar kultúráját gondosan őrző diaszpórával rendelkező tartomány a kulturális központ további működését a bérleti díj jelentős csökkentésével, egy munkatárs bérének alapítványi forrásokból történő folyósításával és konkrét rendezvények finanszírozásával kész támogatni. Ez az eddigi működési költségek mintegy egyharmaddal való csökkentését tenné lehetővé. A bajai központ működését Baden-Württemberg és Bajorország 50-50 ezer márkával, a szövetségi kormány további, még pontosítandó összeggel támogatná, de mindkét kérdést végső soron Magyarországon, a művelődési és közoktatási tárca költségvetésében kell megoldani. A németek - tájékoztatott Tabajdi - érdeklődtek a magyarországi kisebbségi önkormányzat működése, a kisebbségi képviselők képzése és továbbképzése iránt, továbbá részletes tájékoztatást adtak a határon túli németeknek nyújtott támogatás rendszeréről. A vendéglátók pozitívan értékelték a magyarországi kisebbségi politikát. A misszióvezetők meghallgatása ___________MTI-JELENTÉS___________ Az Országgyűlés külügyi bizottsága szerdai zárt ülésén meghallgatta, és támogatásáról biztosította Südy Zoltán jelenlegi bangkoki nagykövetet, aki a tokiói nagyköveti poszt várományosa. A bizottság ugyanakkor támogatta Nárai Péter jelölését, akit a genfi ENSZ- misszió élére szán a Külügyminisztérium. Vita csak abban a kérdésben alakult ki, hogy indokolt volt-e a tokiói nagykövetségen a személycsere. Mint Eörsi Mátyás, a külügyi bizottság elnöke újságírókkal közölte, úgy döntöttek, hogy erre az ügyre később visszatérnek. A testület a nagykövet-jelöltek meghallgatásán kívül tárgyalt a nagyköveti jelentésekről is. A külügyi tárca az ülésen beszámolt a honatyáknak arról, hogy a magyar missziók által a minisztériumhoz továbbított információkat miként dolgozzák fel a kormány számára. Műtét közben Stabilizációs műtétet javasolt már 1989-ben is Komár János, a világszerte elismert közgazdászprofesszor, de senki sem vállalta az ezzel járó társadalmi fájdalmakat. Közben a baj elhatalmasodott, s kiderült: a beavatkozás tovább nem halogatható. Most a T. Ház szólt a nagybetegnek, mégis, készüljön föl a műtétre. Ez az elhatározás - mármint a Bokros-csomag néven ismertté vált stabilizációs műtét parlamenti elfogadása - politikai, gazdasági és szociológiai értelemben is mérföldkő. Politikailag azért, mert hosszas tétovázás után a koalíció végül is megkezdte választási programjának végrehajtását. Gazdaságilag azért jelenthet választóvonalat a korábbi gyakorlathoz képest, mert csaknem másfél évtizedes huzavona után a megszorító intézkedésekhez már valódi, reformértékű lépések is társulnak. Egyértelművé vált, hogy az államháztartás hiányának leszorítása nem valamiféle fiskális öncél, hanem a deficit mérséklésével egy időben hozzá lehet kezdeni az irányítás-igazgatás és a jóléti rendszerek korszerűsítéséhez. Enélkül ugyanis nem lenne működőképes sem az állam, sem a gazdaság. A felszabaduló forrásokat pedig az üzleti szférához csoportosítják át, így a megindult növekedés fenntarthatóvá, bővíthetővé válhat. Ám társadalom-lélektani szempontból is fordulat következett be a parlamenti igennel. A radikális rendteremtési szándékot - s az ehhez kapcsolódó, meglehetősen fájdalmas gyógyító kúrát - nem a társadalmi párbeszédre, a beteggel való konzultációra alapozták ugyanis, hanem átverték a lojális kormánypárti többségen. Reformdiktatúra lenne ez, avagy csak az idő- és a pénzhiány szülte keserves kényszerpálya, amelyről már nem tud és nem is akar letérni a koalíció? Vélhetően ilyen kemény intézkedéscsomagot - amely nagyon sokféle érdeket sért, és szerzett szociális jogokat is megnyirbál - nem is lehet társadalmi konszenzussal megvalósítani. Az is valószínű, hogy krízishelyzetben nemigen van lehetőség érdemleges egyeztetésre, hanem a műtétet végző kormánynak kell a beavatkozásért - annak mindenféle következményéért, a mellékhatásokért is - a teljes felelősséget vállalnia. Ám az már nagyon is kérdéses, hogy a megkerülhetetlennek tetsző gazdasági operációra jól készítették-e fel a beteget. Vajha jó taktika-e, ha először hónapokig azzal nyugtatgatják, hogy nem komoly a baja, majd hirtelen közlik vele: nem gyógyíthatatlan ugyan, de ha azonnal nem fekszik a műtőasztalra, akkor kevés az esélye a túlélésre. Nem, mert a beteg (a gazdaság) az ilyen orvosi magatartást már csak önvédelemből is kuruzslásnak minősítheti, s egykönnyen új orvosért, más gyógymódért kiált. Hogy az ily módon tálalt javallat tömeges riadalmat kelthet, azt mára a kormányzati terapeuták is felismerték, így a parlamenti vita során némi fájdalomcsillapítót is adagoltak a diagnózis mellé. Bokros Lajossal pedig megértették, hogy nem boncolnia kell, hanem műtenie. Ezért vigyázzon, hogy a deficitcsökkentő szike milyen nemes szerveket sérthet meg akarva-akaratlanul. A parlament döntésével megkezdődik a műtét, ám messze még a teljes gyógyulás. Kérdéses, mennyire győzhető meg a beteg arról, hogy a mostani műtét csak az akut veszélyt hárította el, s lehet, hogy szükség lesz még további fájdalmas beavatkozásokra is. Vajon elfogadtatható-e a társadalommal a kemény terápia haszna, avagy az emberek továbbra is csak azt fogják érzékelni: a műtéttel csak a szociális megszorítás nő, s marad a lappangó kór, a gazdasági recesszió. Hiszen a gyógyuláshoz nemcsak jó orvos, megfelelő gyógymód, hanem hit is kell. Ez most van is, meg nincs is. Mert a beteg azért a lelke mélyén eddig is tudta magáról, hogy nem egészséges. Ezért most minden azon múlik, hogy a stabilizációs műtét valóban segít-e a gazdaság akut bajain. Ám ehhez valóban bízni kell a gyógyulásban. Látni kell a távlatokat, mégis, mivégre ez a sok kínlódás és erőfeszítés? Talán ezért - a közvélemény bátorításáért, megnyeréséért - időzítette a kormány a Bokros-csomag elfogadásának napjára a gyógyulással kecsegtető - igaz, még csak körvonalazódó - hosszú távú modernizációs program közzétételét. Ami ugyan a mai kínokat nem csillapítja, de ha sikerülne megvalósítani, akár még elfogadható fájdalomdíj is lehetne. Bossányi Katalin Tanulókapitalizmus Schiffer Pál tegnap este látott Elektra Kft. című új filmjének alcíme: Bevezetés a kapitalizmus politikai gazdaságtanába. A szereplői valóban azt tanulják elsősorban. A néző számára azonban alighanem fontosabb a pszichológiai és az erkölcsi tanulság. A Videotonból elbocsátott kis közösség felbomlásának története országos szemléleti, lelki, morális válság elbeszélése. Különleges történelmi pillanat megörökítése. A kapitalizmus korábban tradicionális közösségi társadalmakból fejlődött ki. Súlyos válságok árán. Most nálunk egy erőszakoknak tetsző, ráadásul modernizációs célokat kitűző közösségi kísérlet, a szocializmus után kellene ismét kapitalista módon élni. A régi, falusi közösséget felbomlasztó modernség klasszikus konfliktusa apák és fiúk között zajlott. Vasvillával támadtak egymásra a régi értékek, birtokok őrzői és az újítani, szabadabban, függetlenebbül élni akarók. Itt a régiből kiábrándult, változni kész emberek szembesülnek a változás váratlan, meglepő, előre elképzelhetetlen követelményeivel, és főképp a változásra való képesség különbözőségével. S nagy zavarral fogadják az új helyzetet. A volt művezető, aki módszeresen kiszekírozza egykori barátait, majd üzlettársait a kft.-ből, csodálkozik magán, hogy milyenné tette őt a vállalkozás kényszere, a többiek meg hajlamosak tanulópénznek venni, hogy egykori főnökük az ő pénzükből szép kis magánvállalkozást hozott létre. Mostanában hajlamosak vagyunk minden ilyen erkölcsileg elfogadhatatlan eljárást a kapitalista gazdaság szükségszerűségének felfogni. Ilyen kegyetlen a világ, ilyen könyörtelen a verseny. Lehet, hogy ma nálunk ilyen. De nem vagyok egészen meggyőződve róla, hogy ennek kizárólag objektív, az embereken kívülálló okai vannak. Ez ugyanis a kft. vezetőjének az ideológiája, hivatkozásainak alapja, valahányszor nem akar fizetni vagy éppen valakit ki akar rúgni. Mindig panaszkodik, hogy rosszul megy az üzlet, miközben kerül műhely, iroda, s mellesleg az ő magánvagyona is egyre gyarapszik, meg tudja venni a többiek üzletrészét. Egyébként az sem egészen világos, miért kell kirámolnia a többieket. Ha nem akadályozzák, nem korlátozzák döntéseinek szabadságában, akkor miért jó, ha csökkenti a pénztőkét az üzletrészek felvásárlásával? Nem akkor járna jobban, ha vállalkozásába minél több tőkét próbálna bevonni? Vajon jól mérte fel saját hosszabb távú érdekeit a film főhőse? Vajon valóban a gazdasági racionalitás vezérelte? Vajon nem egyszerűen a primitív önzés tört fel addig kollektívnek tudott gondolkodásmódja alól - talán még valóságos érdekei rovására is? Vajon végül nem ő fogja fizetni a nagyobb tanulópénzt? Csak egy biztos: az Elektra Kft.-ről szóló dokumentumfilm tanulókapitalizmusunk rengeteg kérdését teszi fel, amelyekre csak a jövő adhat választ. És ahogy Schiffer Pált ismerem, az ő következő filmjei: Zappe László *1k „Hazajön az új brit nagykövet Christopher Long a Népszabadság elolvasásával kezdi minden napját ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL Mint Long elmondta, örömmel tapasztalta, milyen szoros az Egyesült Királyság és az új Magyarország együttműködése, bár, megjegyezte rengeteg még a tennivaló. Christopher Long szerint a két ország között nincsenek megoldatlan ügyek, azt pedig saját „balszerencséjének” tartja, hogy az elmúlt években lezajlottak a legmagasabb szintű találkozások: II. Erzsébet és Göncz Árpád kölcsönös hivatalos látogatásai, illetve John Major miniszterelnök magyarországi útja. Hátravan még viszont Horn Gyula londoni vizitje, amelynek már folyik az előkészítése és időpontját is hamarosan bejelentik, árulta el a diplomata, de közelebbit nem mondott, mert úgymond ez nem az ő hatásköre. A nagykövet egyébként nem aggódik amiatt, hogy magyarországi hivatali idejére esetleg nem esnek látványos látogatások, mert úgy véli, a szoros kapcsolatok nem merülnek ki ezekben az együttműködésnek, hangsúlyozta, minden szintre ki kell terjednie. Szavaiból kitűnt, fontos célcsoportnak tekinti a fiatalokat és a diákságot, s az oktatási együttműködésre az eddiginél is nagyobb hangsúlyt óhajt fektetni. Az üzleti kapcsolatok ápolása és bővítése kiemelt helyet kap az új nagykövet naptárában, aki úgy látja, hogy az eddig elért eredményeken sokat lehet javítani. Magyarország gazdasági átalakulásában kulcsszerepet játszik a privatizáció, ami iránt a brit cégek, mind tanácsadói, mind befektetői minőségben élénk érdeklődést mutatnak. Remélhető, vélekedett Long, hogy a brit cégek korábbi óvatossága enyhülni fog, amihez a nagykövet a maga eszközeivel úgy kíván hozzájárulni, hogy első tapasztalatai birtokában szeptemberben hazatér Londonba és felkeresi a City vezető cégeit: bátorítani kívánja őket a magyarországi szerepvállalásra. Ebben a folyamatban, persze, sokkal értékesebb lehet majd Horn Gyula miniszterelnök látogatása, mert ő mindenki másnál meggyőzőbben érvelhet majd a brit vállalkozók előtt, hogy folytatódik a gazdasági reform, fejtette ki a leendő nagykövet. Láng elmondta, a szabad Magyarországnak mind erőteljesebben be kell kapcsolódnia az európai integrációba, s az is természetes, hogy Magyarország biztonsági téren is a többi európai állam partnerévé váljon. Ezt a folyamatot mindazonáltal óvatosan kell levezényelni, úgy, hogy az gazdagítsa a nemzetközi biztonságot és az európai bizalmat és ne legyenek negatív mellékhatásai. Christopher Long elmondta azt is, hogy reggelente első dolga a Népszabadság elolvasása lesz -ami szerinte minden nagykövet számára elengedhetetlen -, s csak azután jöhetnek a többi lapok. A nagykövet személyes érdeklődéséről elárulta, legfontosabb számára három gyermeke, akik izgatottan várják a magyarországi üdüléseket, bár tartósan egyikük sem rendezkedik be a rezidencián, ahhoz „túl öregek”. A legidősebb, akinek gyermekkori élményei fűződnek Budapesthez, Cambridge-ben jár egyetemre, a középső, aki Budapesten született, októberben kezdi meg tanulmányait Oxfordban, míg a legfiatalabb angol internátusban marad. Christopher Long, aki nagy opera- és koncertbarát, de szereti a cigányzenét is, szabad idejében a „maga szerény szintjén” teniszezni szeretne majd Budapesten, készül a magyar konyha remekeire, és sokat kíván utazni, bejárva az ország minden táját. R. Hahn Veronika