Népszabadság, 1995. július (53. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-25 / 172. szám

1995. július 25., kedd. AZ OLVASÓ OLDALA NÉPSZABADSÁG \\ A belépti díj segítene Állítsuk meg a Margit-sziget lepusztulását! Sokat dohogtam már amiatt, hogy a Margit-sziget bejáratá­nál, az autóbusz-megállóban még délelőtt 11 órakor is túl­csordul a szemétkosár; hogy a pesti Duna-ág felőli első és második út padjainak siralmas az állapota; hogy a rózsakert­ben néhány évvel ezelőtt kicse­rélt padokat elfelejtették lefes­teni. A biciklizőknek és a bringó­­hintóknak terepet kellene kije­lölni. Lassanként veszélyessé válnak a sétautak, a füves te­rületek a kisgyerekesek szá­mára. A korábban érinthetet­len füves területek és a ma fut­ballozó felnőttek által tönkre­tett gyep között meg kell talál­ni a biztonságos pihenésre ki­jelölt helyeket. Elegendő szá­mú és megfelelő elhelyezésű il­lemhely is kellene, hogy az itt tartózkodó gyerekek és felnőt­tek ezrei ne csak a bokrokban könnyebbülhessenek meg. Feltétlen megoldást követel a Margit-sziget sorsa. A hábo­rú előtt a belépti díj segített a sziget fenntartásában. Ha va­laki a Palatínusra, a Casinóba vagy a Nagyszállóba ment, ak­kor is fizetett belépőt. Ha jól emlékszem, az uszodai jegyből leszakított szelvény értéke 10 fillér volt. Arányosan még most sem lenne elviselhetetlen a többi jegyhez képest. Persze a szige­tet naponta látogató kisgyere­keseknek, nyugdíjasoknak kedvezményes bérletet lehetne adni az óvodáscsoportok pedig ingyen is bemehetnének. Ha a jegyek ára csak formá­lis vagy nagyon szerény lenne, akkor is szép összeg jöhetne össze, s ez segítene abban, hogy megállíthassák a Margit­sziget teljes lepusztulását. Kutas Andomé Budapest Nagy a zsivaj, lárma Agárdon nem kímélik az üdülők idegeit Még a nagyszüleiül építettek Agárdon, a Velencei-tó partján nyaralót. A szomszédságban is hasonló, régi, több generáció pihenését szolgáló nyaralók vannak. Illetve itt pihenésről már nem lehet beszélni! Agárd kellős közepén (a Napsugár strandon) egy pop­strandot létesítettek, ahol min­den hétvégen koncertet tarta­nak, olyan hangerővel, hogy a kertekben, házakban a saját szavunkat nem értjük, alvásról szó sem lehet. Az erősítők han­golása délután kezdődik, s éj­félig, gyakran hajnali kettőig tart a buli. Hiába kértünk segítséget a polgármesteri hivataltól, hiába kértünk birtokvédelmet - nem tudnak segíteni rajtunk. A képviselő-testület minden év­ben megszavazza a popstrand rendezvényeinek engedélyezé­sét. Teszi ezt annak ellenére, hogy minden évben elkesere­dett bejelentésekkel bombáz­zák a polgármesteri hivatalt, és Agárd, a központi Gárdony lakosai és üdülővendégei egy­aránt ellenzik a szerződést. Az önkormányzat zaj- és rezgésvédelmi rendelete a kon­certeket este 11 óráig, az egyéb zenei rendezvényeket pedig éj­félig engedélyezi, és meghatá­rozza a megengedett hangerőt is. Ha ezeket megsértik a ren­dezők, akkor tízezer forint pénzbírságot szabnak ki rájuk. A polgármesteri hivatal tehát a képviselő-testület rendeletét sem tudja betartatni. A birtok­­védelmi eljárás is eredményte­len maradt, mivel a pénzbírság nem elégséges visszatartó erő. Nem az a baj, hogy Agárdon vannak szórakozóhelyek, ha­nem, hogy azok kultúrálatla­nul, a pihenni vágyók kárára működnek. Dr. Mayer Erika Budapest - Agárd Régi kripták, új temetők titkai Hargitai Miklós július 15-i tu­dósítása a váci Fehérek-temp­­loma kriptájában nemrég fel­tárt múmiákról, festett kopor­sókról, valóban ritkaságszám­ba sorolható leletekről szól, de mindez nem egyedülálló felfe­dezés. Anélkül, hogy kisebbíteném a váci leletek értékét, szeret­ném pontosítani az írást: 1967 áprilisában szakíróként, a te­metkezési vállalatok Tájékoz­tató című szaklapjának szer­kesztőjeként - külön egyházi engedéllyel - jártam a nagykö­zönség elől elzárt pápai bencés kriptában. Száz-százhúsz nyi­tott koporsó látható ott, a ben­nük levő tetemek egy részén alig hagyott nyomot az idő. A XVIII. században élt Acsády Ádám veszprémi püspök arcá­nak vonásai hasonlítanak a ró­la készült festményre. Más helyeken, a pápai nagy­templom kriptájában, Mária­­nosztrán, Sátoraljaújhelyen, ma már befalazott termekben aránylag épségben maradtak meg holttestek. Különösen a pálosok értettek a megfelelő hőmérsékletű, kedvező pára­tartalmú temetkezési helyek létesítéséhez. Külföldön, az egyik brünni szerzetesrend kriptájábán, to­vábbá Kijevben, a Lavra-ko­­lostor alatt és dél-olaszországi templomok alsó termeiben ta­lálkozhatunk több száz éves, mumifikálódott tetemekkel. Papp Rezső Vác Hornból nekem nem volt sok Hom-hétvége című belső vezér­cikkében Miklós Gábor sokal­­lotta Horn Gyula hét végi nyil­vános szereplését a kormány megalakulásának első évfordu­lóján (július 11.). Szerintem téved. Én például keveslem a kormány képvise­lőinek megjelenését a televízió­ban. Az emberekben az a benyo­más alakult ki, hogy Torgyán Jó­zsef és Orbán Viktor irányítja az országot, a parlamentet, mert csak nekik vannak határozott elképzeléseik az ország vezeté­séről. Horn Gyula és a kormány­tagok ritka megnyilvánulásai, Szekeres Imre csiszolt, mérték­tartó reagálásai szinte elenyész­nek az övéké mellett, azt a be­nyomást keltve, mintha nem is dolgoznának. Pedig, jól tudjuk, nem így van. A parlamenti ülé­sek azt a látszatot keltik, mintha az FKGP atyja vállára nehezed­ne az ország gondja-baja. Ezért inkább azt szeretném, ha többet lehetne hallani-látni, hogy a kormány szüntelen erő­feszítéseket tesz azért - s mi­ként teszi -, hogy az országot kihúzza a csávából, a veszélyes gazdasági fenyegetettségből. Takácsné Fodor Erzsébet Budapest LEVÉLTURMIX Molnár Istvánná (Budapest): Egyik este hirtelen füstölni és égni kezdett a televízióm. Egye­dül voltam otthon, telefonáltam a tűzoltóknak, mert láttam, nincs más megoldás. Szinte pil­lanatokon belül megérkeztek, és szakszerűen munkához lát­tak, de a lakásomat is védték, mert a tévét az asztallal együtt kivitték az udvarra, és ott oltot­ták el a tüzet. Nagy bajtól óvtak meg, munkájuk minden dicsé­retet megérdemel. Bognár Péter (Esztergom): Az alumíniumforint végnapjai cí­mű írásukban (VT. 30.) olvas­tam, hogy a postafiókok az év végéig becserélik a régi érmé­ket. Az esztergomi postán pró­báltam becserélni alumínium­forintjaimat, de azt megtagad­ták, mondván, hogy a posta ve­zérigazgatóságától még nem kaptak rá utasítást. Melyik in­formációnak higgyek? Tóth Gézáné (Debrecen): Fon­tos ügyben Budapestre kellett telefonálnom. Az új telefon­könyvben megadott számon azonban a postai üzenetrögzítő közölte: a szám megváltozott, hívjam a tudakozót. Közel 200 forintomba, és nem kis bosszú­ságomba került, amíg végre hoz­zájuthattam a megfelelő telefon­számhoz. Nem értem, miért nem lehet közvetlenül az új számot közölni az üzenetrögzítőn? Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nél­kül, mondanivalójuk tiszte­letben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Névtelen, cimhiáayos leveleket nem közlünk. Az itt megjelent vé­lemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Üzenetrögzítőnk telefon­száma: 250-1680/348-os mel­­lék. A számháború véget ért Igazi biztosítékul csak az adatvédelmi törvény szolgálhat Kormányforrások (július 4-i Népszabadság) a személyi szám megszüntetésének költségeit ­­nem tudom milyen elvek és mi­lyen kalkuláció alapján - tíz-ti­­zenkétmilliárd forintra becsü­lik. Érzésem szerint ez nem más, mint az Alkotmánybíró­sággal szembeni hangulatkel­tés. Az Alkotmánybíróság 1991. április 14-i határozata óta be kellett volna látni, hogy a sze­mélyi szám helyett más módsze­reket kell használni. Több éve készítek egészségügyi beteg­nyilvántartó rendszereket, amelyek már régóta kétféle mó­dot kínáltak a felhasználó szá­mára a betegek azonosítására. Az egyik a teljes személyi szám, a másik a név, születési dátum és a beteg édesanyja leánykori neve segítségével azonosította az ‘egyes személyek adatait. Ez utóbbi lehetőség továbbra is fennáll, anélkül, hogy bármit módosítani kellene a progra­mokban. Véleményem szerint az az ál­lítás, hogy a személyi szám teszi lehetővé az egyes adatok össze­kapcsolását és egy átfogó sze­mélyiségprofil kialakítását, nem egészen igaz. Az biztos, hogy az a legegyszerűbb mód, így az Alkotmánybíróság dön­tésének természetesen alapja van. De bármilyen számítógé­pes rendszert készítsünk is, amely személyek adatait tartal­mazza, annak tudnia kell egyér­telműen azonosítani az illető személyt. Ezek után csupán idő kérdése, hogy az összekapcsolt rendszerekből egy rosszindula­tú programozó összeválogassa a számára szükséges adatokat. Ennek elvi lehetősége tehát to­vábbra is megmarad. Ezért nem szabad megállni a személyi szám alkotmányellenes voltát kimondó határozatnál, hanem olyan kemény és szigorú adat­védelmi törvényt kell hozni, amely megfelelő büntetéssel sújtja azokat, akik az adatokkal visszaélnek. A számítógépes rendszereket ugyanis védeni le­het az illetéktelen behatolás el­len, és aki ezt nem teszi meg, az felelős az általa okozott káro­kért. Az egészségügyben sem tettek semmit annak érdekében, hogy a várható alkotmánybírósági döntésre felkészüljenek. Évek óta készülnek kórházi és alapel­látási számítógépes nyilvántar­tó rendszerek, és végre a Népjó­léti Minisztériumnak is szembe kellene néznie azzal a ténnyel, hogy ha a betegek kortörténetét egy egész életen át követni sze­retnénk, akkor szükséges egy­fajta egészségügyi azonosító szám bevezetése. Ennek hiánya ugyanis igen nehézzé teszi a rendszerek fejlesztését. Azt is el kellene dönteni, hogy mi a jobb, ha egy orvos a beteg jelentkezé­sekor teljes körű áttekintést kaphat a korábbi betegségek­ről, vagy ha ugyanarra a költsé­ges kivizsgálásra kétszer küldik el, mert már senki sem emlék­szik arra, hogy hová is tette a beteg fél évvel korábbi karton­jait. A beteg érdeke nemcsak az, hogy ne kerüljön róla informá­ció illetéktelen kézbe, hanem az is, hogy az orvos számára hoz­záférhetők legyenek az állapo­tát rögzítő adatok. Szűcs János Nyíregyháza Gyulára csak Bukaresten át? A vízum bevezetése főként a határon túl élő magyarokat sújtaná Megdöbbenve olvastam a hírt: a miniszterelnök vízumkény­szer bevezetését fontolgatja Ukrajnával, Romániával és dé­li szomszédainkkal szemben. Ezekben az országokban, mint tudjuk, több millió magyar él, számukra egyetlen remény maradt: a határok átjárhatósá­gának könnyítésével, az euró­pai integráció kiterjesztésével javulnak a kisebbségi lét felté­telei, könnyebbedik a kapcso­lattartás az anyaországgal. A vízumkényszer ezt a reményt fojtaná el. Hogyan tudna ezután az er­délyi magyar Magyarországra utazni? Először el kell utaznia Bukarestbe (ez akkor lenne ab­szurd, ha a Nagyszalontán la­kó szülők akarnák 20 kilomé­terre, Gyulán lakó gyermekü­ket meglátogatni), többnapos sorbanállás után kifizeti a ví­zumilletéket és azt a pénzt, amit a román hatóságok kér­nek a külföldre utazótól, és már indulhat is, vagy távozik. Azt, hogy innen Erdélybe utaz­zunk, szinte lehetetlenné tenné a vízum. Javaslom, akik úgy vélik, hogy semmi akadálya a vízum bevezetésének, valamelyik dél­előtt sétáljanak el a román nagykövetség előtt, és nézzék meg, milyen állapotok ural­kodnak ott most. A román ha­tóságok kapva-kapnának az alkalmon, és kölcsönösségi alapon azonnal bevezetnék a vízumot. Nem titok senki előtt, aki gyakorta utazik Erdélybe: a román hatóságok a legváltoza­tosabb eszközökkel iparkod­nak akadályozni a két ország közötti határforgalmat. A bűnözésre, a feketegazda­ságra való hivatkozás egysze­rűen szemforgatás - ugyanis az alvilág játszi könnyedséggel szerezne vízumot. Hadd emlé­keztessek arra a nem különö­sebben sokat idézett tényre, hogy Magda Marinko annak idején órák alatt megkapta azt a magyar tartózkodási enge­délyt, amire az átlagembernek hónapokat kell várnia. A feke­temunka ellen, gondolom, azo­nos eszközökkel kellene küz­deni, függetlenül attól, milyen állampolgár „vállalja”. Horn Gyula - Antall József­től elhatárolódva - nem tekin­tette magát tizenötmillió ma­gyar miniszterelnökének, na­gyon helyesen, politikusán és diplomatikusan hangsúlyozta ezt, de leszögezte: szívén viseli a határon túli magyar kisebb­ség gondjait. Mielőtt ezt a vég­zetes vízumdöntést meghoz­nák, gondoljon erre! Racsmány Mihály Budapest János-hegyi csalódások A napokban vidéki unoka­öcsémnek Budapest nevezetes­ségeit szerettem volna megmu­tatni. A csodálatos libegőzés után a János-hegyre érkez­tünk, s a legnagyobb megdöb­benésemre a kilátót zárva ta­láltuk. Az idetévedő turista semmiféle információt nem kap az esetleges átépítésről vagy a toronyőr nyári szabad­ságáról. Jobb híján a szintén bezárt étterem padjainak tete­jére állva gyönyörködtünk a korántsem teljes panorámá­ban. Ezután arra gondoltunk, hogy a Széchenyi-hegyig gyer­mekvasúton megyünk. A ki­halt állomáson nem volt me­netrend. Egy óra elteltével meguntuk a várakozást, és gyalog mentünk a Normafáig, ahol végre buszra tudtunk szállni. Itthon megnéztük a gyermekvasút menetrendjét, és kiderült, hogy várakozásunk ideje alatt két vonatnak is mennie kellett volna. Az unokaöcsémnek csaló­dást okozott e délutáni kirán­dulás, engem pedig felháborí­tott, hogy nyáron, amikor sok turista látogat városunkba, ilyen alapvető hiányosságok­kal kell találkozniuk. Csipke Klára Budapest A Fa ára Hűséges típus vagyok, ha meg­kedvelek valakit, valamit, kitar­tok mellette. így vagyok a Fa de­zodorral is. Kedvenc drogériám­ban szinte semmi sem változott, csak a Fa ára az, ami bosszant. Májusban még a következő pár­beszéd hangzott el a pult egyik, illetve másik oldalán: - Kérek egy Fa dezodort. - Kétszázhúsz forint. Júniusban: - Egy 220 fo­rintos Fa dezodort szeretnék. ­­Sajnálom, 250 forintba kerül. Júliusban: - A legolcsóbb Fa de­zodort, ha lehetne - rebegtem. ­­Parancsoljon, 280 forint. De minek is a dezodor, meg­teszi a mosószappan is? Dvorák Ferenc Budapest Ooh, what a night... Lucky Strilce. Semmi más. Ílfe^v-1 ,1/ ' ' ­­\ 5 A DOHÁNYZÁS KÁROS AZ EGÉSZSÉGRE!

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék