Népszabadság, 1996. január (54. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-22 / 18. szám

1996. január 22., hétfő KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT NÉPSZABADSÁG 3 Bizonytalanná vált az orosz ET-tagság Oroszország csatlakozási kérelmének vitája ígérkezik a legizgal­masabb napirendi témának az Európa Tanács parlamenti közgyű­lése ma kezdődő ötnapos téli ülésszakán. A közgyűlés, várhatóan a konzervatív Lehai Fischer német politikusnő személyében, új elnö­köt választ a leköszönő spanyol szocialista Miguel Angel Martinez utódjául. Magyar szempontból különösen érdekes lesz a kisebbségi jogok értelmezéséről folytatandó csütörtöki vita, illetve, valószí­nűsíthető, hogy az MSZP-s Bársony Andrást választják meg a leg­fontosabbnak mondott közgyűlési bizottság, a politikai elnökéül. KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNKTÓL Miután a csecsen túszdráma ke­zelésében Moszkva nem szer­zett jó osztályzatokat az emberi jogok és a demokrácia tantár­gyaiból, ismét bizonytalanná vált, hogy a jelenleg 38 tagor­szágot számláló szervezet par­lamenti közgyűlése megszavaz­za-e Oroszország felvételét. A legújabb túszakció előtt gya­korlatilag mindenki biztosra vette az orosz felvételt, mert úgy ítélték meg, hogy kellő elő­rehaladás történt a békés ren­dezés irányában Csecsenföldön. Mint ismeretes, az ET parla­menti közgyűlése a múlt évben egyszer már hét hónapra befa­gyasztotta az orosz felvételi ké­relem tárgyalását, mert akkori­ban nem voltak megelégedve az oroszok által Csecsenföldön al­kalmazott módszerekkel, de ta­valy decemberben a közgyűlés politikai bizottsága kielégítő­nek ítélte meg az orosz demok­ratizálódás folyamatát. A múlt heti túszdráma kap­csán több tagországban és az ET strasbourgi központjában is felvetették: esetleg meg kellene hosszabítani a felvételi kérelem vizsgálatának befagyasztását, de a mostani felvétel mellett is elhangzottak érvek. Az orosz tagságot szorgalmazók - közöt­tük Tard­ys, az ET főtitkára - azzal érvelnek, hogy a szerve­zethez csatlakozó országok nem tekinthetik belügynek az embe­ri jogok megsértését, ellenőriz-­ hetővé válik, betartják-e válla­lásaikat, továbbá beépülnek az összeurópai együttműködés in­tézményrendszerébe . A közgyűlés ma új elnököt választ, az előzetes hírek sze­rint Lehai Fischer személyében. A német konzervatív politikus Miguel Ángel Martínez spanyol szocialista képviselőt váltja fel, aki 1992 óta töltötte be ezt a tisztséget. Bársony András, az Or­szággyűlés külügyi bizottságá­nak alelnöke (MSZP) személyé­ben magyar vezető kerül a köz­gyűlés politikai bizottságának élére. Ez az ET legfontosabb döntés-előkészítő testülete, s Bársony személyében először vezeti kelet-európai politikus. Bonn a túszügy Oroszország Európa tanácsi (ET) tagfelvételével kapcsolat­ban a magyar kormány konzul­tálni kíván az Európai Unió tag­államaival és álláspontja kiala­­kításakor, figyelembe fogja ven­ni az ET parlamenti közgyűlé­sének ajánlásait - mondta a Népszabadság kérdésére Ko­vács László magyar külügymi­niszter a bonni Nemzetközi Bertelsmann Fórumon, amely szombati zárónapjának egyik fő témája az oroszországi politi­kai-gazdasági helyzet volt. A rangos nemzetközi tanács­kozáson - amelyen számos ve­zető amerikai és európai politi­kus, illetve üzletember vett részt - Klaus Kinkel német kül­ügyminiszter kijelentette, hogy Bonn támogatja Moszkva ET- tagságát. - Oroszország jelentős utat tett meg a demokratikus berendezkedés felé, s ezt Euró­pának el kell ismernie - han­goztatta Kinkei. A Bertelsmann-fórum füg­getlen résztvevői ugyanakkor gyökeresen más álláspontot foglaltak el mint Kinkel, illetve a hozzá hasonló értelemben megszólaló más kormányzati tényező. Az igen kritikus véle­mény megfogalmazói szerint a csecsenföldi helyzet kezelése is azt mutatja, hogy Moszkva nem felel meg az ET normáinak. Ahogy arra is kevés remény mutatkozik, hogy Oroszország teljes jogú Európa tanácsi tag­ként nagyobb készséget mutat­na az emberi jogok figyelembe vételére. A konferencia résztve­vői között egyetértés alakult ki abban, hogy az orosz félben nem szabad az elszigeteltség ér­zetét kelteni, viszont azt a lehe­tőséget sem lehet megadni Moszkvának, hogy ismét domi­náns szerephez jusson a vele szomszédos térségekben. A NATO tervezett keleti bő­vítésével kapcsolatban egyön­tetű véleményként fogalmazó­dott meg, hogy 1997 előtt nem születik konkrét döntés az ügy­ben. Érdekességnek számított viszont, hogy azon felszólalók, akik a NATO, illetve az Európai Unió első bővítési körének érin­tettjeit név szerint említették, egybehangzóan Lengyelország­ról, Csehországról és Magyaror­szágról beszéltek. Kovács László egyébként kü­lön találkozott Klaus Kinkellel, s a többi között a Horn-kor­­mány azon döntéséről tájékoz­tatta német kollégáját, misze­rint Magyarország megpályáz­za az 1997-es frankfurti könyv­vásár rangos vendégországi stá­tusát. Dési András ellenére támogatja Moszkva felvételét Nem lenne alkotmányos a­z autonómia POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL A szlovák alkotmánybíróság el­nöke szerint az ország fél­milliós magyar kisebbsége sem­miképpen sem számíthat auto­nómiára. Milán Cic, a kassai székhelyű alkotmánybírói tes­tület vezetője a magyar-szlovák alapszerződés majdani pozso­nyi parlamenti jóváhagyásának következményeiről fejtette ki véleményét a cseh hírügynök­ségnek. Leszögezte, hogy a dokumen­tumban foglalt 1201-es Európa tanácsi ajánlás ellenére nem lát jogi lehetőséget arra, hogy a szlovákiai magyarság autonóm szerveződéseket hozzon létre, ugyanis ez ellentétben állna az ország alkotmányos előírásai­val. Az ET parlamenti közgyű­lésének ajánlása is leszögezi, hogy autonómiák csak ott hoz­hatók létre, ahol ez nem ellen­kezik az illető állam jogrendjé­vel. Interjújában CKc elzárkózott az államnyelvtörvény értékelé­sétől, mert nem tartotta kizárt­nak, hogy az alkotmánybíró­ságnak később még foglalkoz­nia kell e témakörrel. Tapasztalatcsere a Szocintem-tagságról Az MSZP vezetőivel tárgyal a szlovák baloldal küldöttsége Az MSZP vezetőivel folytatan­dó tárgyalásokra ma Budapest­re utazik a szlovákiai Demokra­tikus Baloldal Pártjának (SDL) küldöttsége. A delegációt Milán Ftácnik, az SDL nemzetközi kérdésekben illetékes alelnöke vezeti, aki nyilatkozott a Nép­­szabadságnak. Ftácnik szerint a látogatással folytatódik a két párt között ki­alakult nyílt és hasznos véle­ménycsere. Egymás tapasztala­tainak megismerése és felhasz­nálása mindkét félnek előnyös, különösen a Szocialista Inter­­nacionáléhoz történő felzárkó­zásuk szempontjából. Ebben az MSZP megfigyelőként most előbbre áll, de adott a lehetőség, hogy az idei júniusi Szocinter­­kongresszuson mindketten a rendes tagok közé kerüljenek. Az SDL alelnöke elmondta, hogy budapesti tárgyalásaikon szót váltanak a két ország kap­csolatainak alakulásáról is, kü­lönös tekintettel a kisebbségek helyzetére. Nem véletlen, hogy a küldöttség két másik tagja szlovákiai magyar: Tóth Imre, Gúta (Kolárovo) polgármestere és Paulicky Péter, az SDL du­­naszerdahelyi járási elnöke. Az utóbbi a párton belül formálódó magyar tagozat elnöki posztjá­nak a várományosa is - tette hozzá Ftácnik, rámutatva, hogy az említett nemzetiségi szerve­ződés gondolatát az SDL orszá­gos tanácsa már elfogadta, de az érintett járások alapszerve­zeteiben még folynak róla a vi­ták. A végső döntés az április­ban sorra kerülő pártkong­resszus feladata lesz. Mint jelentettük, a kong­resszuson nem kívánja magát újból elnöknek jelöltetni a párt mostani vezetője, Peter Weiss. Helyére eséllyel pályázik Milán Ftácnik is. Ezzel kapcsolatban érdeklődésünkre elmondta: a most országszerte folyó előké­szítő és küldöttválasztó érte­kezleteken folyik a jelölés. Ér­zékeltette: ha megfelelő támo­gatottságot tapasztal, ő is vál­lalja a megmérettetést. (Ftácnik pártja jelöltje volt az államfői posztra, a vereség ellenére kam­pánya során rokonszenvet kel­tett és tekintélyt szerzett.) Milán Ftácnik parlamenti frakciójából egyedül nem mon­dott igent az államnyelvtör­vényre. Kérdésünkre azzal in­dokolta meg tartózkodását, hogy az alkotmány megfelelő cikkelye a kisebbségi nyelvek használatára vonatkozó tör­vény egyidejű elfogadását is el­rendelte. Ez annál fontosabb lett volna, miután az állam­nyelvre vonatkozó jogszabály érvényteleníti a kisebbségi nyelvek 1990-es törvényét. Erre utaló javaslattal az SDL képvi­selőcsoportja élt is, ám a koalí­ció nem vette figyelembe az in­dítványt. Pártjának az alapszerződés­sel kapcsolatos álláspontjáról Ftácnik hangsúlyozta, hogy a dokumentum szövegében lát­nak bizonyos vitatható részlete­ket, amelyek értelmezése - ép­pen a továbbiak miatt - feltétle­nül fontos. Ezzel kapcsolatos aggályaikat a parlamenti bi­zottságok előtt is elmondták. Csak közvetlenül a ratifikációs ülés előtt szándékozzák nyilvá­nosságra hozni álláspontjukat. Az azonban nem tetszik a balol­dalnak, hogy az alapszerződés­ből Meciarék egyfajta kabinet­kérdést próbálnak kreálni, ho­lott a szlovák-magyar kapcso­latok nemcsak a kormánykoalí­cióra, hanem az egész társada­lomra tartoznak. „Ez az állam­közi megállapodás végre rá­csukhatja az ajtót a múlt ismét­lődő boncolgatására, és jövőbe mutató közös nagy lépésünk le­het” - mondta. Farkas József György Kijev az élen a bukaresti sorban Bukarest számára az idén fon­tosabb a román-ukrán alap­­szerződés, mint az ugyanilyen egyezmény megkötése Magyar­­országgal. Ez derül ki Teodor Melescanu külügyminiszter a kormányzó Szociális Demokrá­cia Pártja országos vezető tes­tületének hét végi tanácskozá­sán elmondott beszédéből. Az első számú román diplo­mata hangoztatta: az idén Ro­mánia számára az euroatlanti integráció és az Ukrajnával megkötendő alapszerződés tető alá hozása az elsődleges fel­adat. S ha sikerül kijelölni a ro­mán-ukrán szerződés megköté­sének feltételeit, ez ösztönzőleg hathat a Magyarországgal és Oroszországgal aláírandó keret­egyezmények kidolgozására is. Az Iliescu elnök megbékélési indítványával kapcsolatos ma­gyar ellenjavaslatokról szólva egy rádióintejúban Melescanu azt hangoztatta, hogy őszintén reméli: a szakértői tárgyalások lehetővé teszik a megbékéléssel kapcsolatos összes dokumen­tum, köztük a keretegyezmény véglegesítését. Bukarest ugyan­akkor Ion Iliescu elnök, illetve Horn Gyula magyar kormányfő és Göncz Árpád köztársasági elnök közötti legfelső szintű hi­vatalos találkozó márciusi lehe­tőségével is számol, ha a szóban forgó dokumentumok aláírása aktuálissá válna. Melescanuval egyébként a hét végén mintegy órányi magánjellegű megbeszé­lést folytatott Surján László, a KDNP alelnöke, aki a román parasztpárt kongresszusán vett részt, ahol a Corneliu Coposu halálával megüresedett pártel­nöki tisztségbe Ion Diaconescut választották meg. Mint a ma­gyar politikus elmondta, a ro­mán külügyminiszter azoknak a bukaresti félelmeknek adott hangot, hogy a román felvételt megelőző magyar NATO-tagság esetleg lezárhatná a bővítési fo­lyamatot a térségben. Mag Péter Szomorú színjáték Strasbourgban PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL Sötét nap ez az Európai Parla­ment történetében - kommen­tálta Gijs de Vries, a strasbourgi testület liberális képviselőcso­portjának holland elnöke az EU- parlamentnek azt a döntését, hogy bizottságokba utalja vissza a több éve tárgyalt korrupcióel­lenes határozati javaslatokat. Az egyik, az általános nyugat­európai szabályozás mintájára készült tervezet szerint a képvi­selőknek nyilatkozniuk kellett volna vagyoni helyzetükről, szakmai és egyéb forrásokból származó jövedelmeikről. Ezt ugyanúgy elutasították, mint a strasbourgi lobbycsoportok mű­ködését korlátozni próbáló ja­vaslatot. Az eredeti elképzelés szerint e csoportok akkor lettek volna kötelesek bejelenteni a képviselőknek juttatott ajándé­kokat, ha ezek évi értéke egy­­egy személy esetében meghalad­ta volna az 1000 ECU-t. Egy mó­dosító javaslat mindenfajta ajándék elfogadását megtiltotta volna, ezt az indítványt a parla­ment szintén elvetette. A francia lapok által „szomo­rú színjátéknak” minősített strasbourgi szavazások kedve­zőtlen kimeneteléért általános megítélés szerint a legnagyobb létszámú frakciót, a szocialista képviselőcsoportot terheli a fő felelősség. A voksolás után több EU-honatya annak a vélemé­nyének adott hangot, hogy e döntéseivel az Európai Parla­ment elveszítette hitelét. A másik strasbourgi testület, az Európa Tanács ma kezdődő munkáját érinti, hogy hivatalos párizsi források szerint a véres dagesztáni leszámolás miatt ko­moly veszélybe került Moszkva Európa tanácsi tagsága. A pári­zsi Journal du Dimanche értesü­lése szerint Strasbourgban újra fellángoltak a viták Moszkva „Európa-érettségéről”. Az MPP alternatív tervezete A szlovákiai Magyar Polgári Párt országos választmányi ülésén a területi közigazgatási átrendezés kérdésével és a ma­gyar-szlovák alapszerződés ra­tifikálásával is foglalkozott. A pozsonyeperjesi (Jahodná) tanácskozásról A. Nagy László pártelnök a Népszabadságnak elmondta, hogy a kormány által javasolt, Szlovákiát nyolc kerü­letre osztó elképzeléssel szemben az MPP alternatív tervezetet dolgozott ki, amely 16 megyében jelöli meg a lakosság, s benne a nemzeti kisebbségek számára is legelfogadhatóbb újrafelosztást. F. J. Gy. Arafat mandátuma megszállta Írország politi­kusai évtizedeken át kínlód­tak azzal, hogy a londoni parlamenttől megkapják végre a „home rule”-nak, azaz: saját ügyeik intézésének a jogát, az önkormányzatot. Megkapni soha nem kapták meg ugyan, legfőképpen azért nem, mert ezt az alternatívát a történelem elsodorta: amikor­ra beérett, már vége volt az első világháborúnak, és London többet is adott az íreknek, mint azok eredetileg akartak (elis­merte az ír Szabad Államot), de kevesebbet is: a szabad állam fennhatósága nem terjedt ki hat északi grófságra, azaz Uls­­terre, amely ma is Észak-Írországként, egyszersmind a brit korona részeként funkcionál. Az írek kínlódásainak hajdani évtizedeire ma a modern kor rugalmassága rímel: csak két és fél év, nem évtized telt el az­óta, hogy Izrael a hajdani (ugyancsak brit gyarmatként szá­mon tartott) Palesztina arab felének „home rule”-t ígért, és most szombaton Ciszjordániában és Gázában az arabok már­is választhattak maguknak parlamentet, és választhattak egy elnököt (raiszt, azaz vezért) is. Közel egy és egynegyed millió palesztin boldogan szavazott, már csak azért is, mert - mint az ír példa sugallja - az önkormányzat (önigazgatás) szükség­képpen az első lépcsőfok a függetlenség, az önálló állam felé. Afelől, hogy a palesztinoknak a Jordán folyó nyugati part­ján és Gázában előbb-utóbb saját államuk lesz, történelmi kifutásban semmi kétség. De ennek a folyamatnak az ütemét nem ők fogják szabályozni, hanem a megszálló hatalom, Izra­el. Amiképpen eddig is minden Izrael akarata szerint történt. A választások mihamarabbiságát, a „demokrácia kezdőse­bességét” Izrael jelölte ki, amit baj nélkül megtehetett, mert szándékai e tekintetben maradéktalanul egybeestek Jasszer Arafatnak, a Palesztin Felszabadítási Szervezet elnökének szándékaival. Az izraeli-palesztin békében Izrael hatalom­hoz segítette Arafatot, a választásokkal pedig saját döntését óhajtotta legitimálni. Számára pillanatnyilag Arafat az egyetlen igazi partner, pontosabban az egyetlen olyan part­ner, aki elfogadja, hogy a palesztin önigazgatás első számú célja a terrorizmus (a Hamasz) leküzdése. Ezért rendelkezik a PFSZ-vezető bődületes rendőri erővel (holott Izrael abszo­lúte nem tűrte, hogy a palesztinok kezében fegyver legyen), amely nemcsak a közös célról, a terrorizmus elleni harcról gondoskodik, hanem arról is, hogy Jasszer Arafat politikai ri­válisai ne „szemtelenedjenek el”. Ebben az értelemben Izrael - önérdeke folytán - csendes­társ volt abban a vállalkozásban, hogy ezen a január végi vá­lasztáson Arafat és Arafat választottjai mellett lehetőleg sen­ki ne jöhessen szóba, vagy ha már szóba jön, akkor a válasz­tási küzdelemben csak hátrányokat „élvezhessen”. Ez azért keltett visszatetszést sokakban, mert Izrael példás demokrá­cia, és a széplelkek nem várták volna tőle, hogy teljes erővel támogasson egy olyan arab szövetségest, aki szemrebbenés nélkül letartóztatta rendőreivel azt a jeruzsálemi lapszer­kesztőt, aki nem volt hajlandó hízelgő cikket elhelyezni Ara­­fatról lapja első oldalán. A kérdésre, miként fog működni a palesztin demokrácia, egyelőre nem szükséges választ adni. A palesztin demokrácia valószínűleg egyszínű lesz. Arafat nem az a vezető, aki ellent­mondáshoz szokott, és vélhetően korlátlan egyeduralmat fog gyakorolni. Tessék ezt felfogni fizetségként azért, hogy har­minc éven át ő vezette a palesztinok szabadságmozgalmát. Mutassanak nekem akár egyetlen, frissiben függetlenné vált,­ az első szabad, nemzeti választás lehetőségével élő országot,­ ahol a választók nem a függetlenség vagy autonómia kivívá­sában „történelmi” érdemeket szerző vezetőket jutalmaz­ták... Lettek légyen bármi antidemokratikus ösztönűek is az illetők. Amíg nincs palesztin függetlenség, addig a palesztinoknak az a jó, ami Arafatnak és Izraelnek együtt jó. Utána majd új fejezet kezdődik, a demokrácia mércéjét majd magasabbra emelik. De ez sokára lesz. Aczél Endre Szünet Pozsgay Imre ismét meglepte a közvéleményt. Az általa társelnökölt párt, a Nemzeti Demokra­ta Szövetség feloszlott, ő pedig ezzel szinte egy időben lemondott másik funkciójáról, az éppen megalakult Magyar Egységért Mozgalom vezetéséről is. Ami itt követke­zik, mégsem politikai búcsúztatója Pozsgay Imrének. Az NDSZ rövid története elválaszthatatlan Pozsgaynak és hívőtáborának botladozásaitól. A politikus, amikor rövid pártonkívüliség után zászlót bontott, olyan nemzeti mozgal­mat indított volna, amely jobbra zárt és balra nyitott, amely a magyar népi gondolat, a demokratikus baloldal hagyomá­nyait viszi tovább, de amely mentes a doktrinerségtől. Vállal­ta volna az MDF hagyományait, de a párt (kivágta őt lakitel­ki referenciafilmjéből) már nem volt vevő a pozsgayzmusra. Az MDF néhány szakadárja, néhány más párt kivetettje, né­hány örök kontesztáló követte új pártjába, amely az 1994-es választásokat csak látszólag élte túl. Tavaly ősszel a kudarc okának a pénztelenséget tartotta. „Hiszen mi epizodistái vol­tunk az elmúlt választásoknak, de nem volt a mi képességünk vizsgája.” - mondta a Magyar Nemzetnek. A polgárok nem szavaztak a szép múltú politikusra, mert nem tudták követni 1990 és 1994 közötti cikcakkjait. Pozsgay egyre többször haknizott együtt Csurka Istvánnal. Retoriká­juk némileg különbözött, mégis egyre nehezebb volt megkü­lönböztetni mondanivalójukat, közelített az érvrendszerük. Pozsgaynak csalódnia kellett, mert a szocialista pártban az ő politikai barátainak csak némi jelképes szerep jutott. A vá­lasztók pedig a legutóbbi szavazáson már nem ismerték el a régi érdemeit és nem fogadták el ajánlásait sem. Már nem emlékeztek rá, hogy egyszer elnökjelöltje is volt az MSZP- nek. Pozsgay a strukturált magyar társadalomnak évek óta a nemzeti egységet hirdeti megoldásként. Pártja, mozgalmai pedig ezt a gondolatot az ő személye körüli táborozással va­lósították meg. A politikus most azzal búcsúzik híveitől, hogy elfoglaltságai egyetemi tanárként, a Magyarok Világszövet­sége Szent László Akadémiájának szervezőjeként túl nagyok ahhoz, hogy megoldja a mozgalom napi gondjait. A politikus mintha nem kívánná elemezni eddigi tevékeny­ségének eredményeit, buktatóit. A szimbolikus aktusok és a valós politikai, társadalmi tények mérlegét nem vonja meg. Nem hiszem, hogy ez a távozás végleges lenne. Pozsgay Imre a Kurírnak adott tavalyi interjújában azt mondta: ócska po­litikai trükk, ha őt sértődött embernek minősítik. Ezt­­ mondta - azokkal szemben alkalmazzák, akikben még némi veszélyt látnak és akiknek a személyiségét le kell szállítani a magánsértődöttség világába. Ő nem leírható ember - mondta, s magát azon személyiségek társaságába helyezte el, „akik­ben megvan a felkészültség, jellem, erkölcs, jó emberei lehet­nének a változásoknak, ám éppen e tulajdonságaik miatt nem sokat törődnek önmaguk pozíciójával, és olcsó ravaszságok, kis csalárdságok révén könnyen elintézhetők”. Ugyanebben az interjúban azzal folytatta, hogy ezen em­berek között nagy visszatérők is is voltak. Tehát Pozsgay Im­re nem távozott a közéletből, csak egy időre bevonta zászlait. Majd újra kibontja: Miklós Gábor

Next