Népszabadság, 1996. január (54. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-22 / 18. szám
1996. január 22., hétfő KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT NÉPSZABADSÁG 3 Bizonytalanná vált az orosz ET-tagság Oroszország csatlakozási kérelmének vitája ígérkezik a legizgalmasabb napirendi témának az Európa Tanács parlamenti közgyűlése ma kezdődő ötnapos téli ülésszakán. A közgyűlés, várhatóan a konzervatív Lehai Fischer német politikusnő személyében, új elnököt választ a leköszönő spanyol szocialista Miguel Angel Martinez utódjául. Magyar szempontból különösen érdekes lesz a kisebbségi jogok értelmezéséről folytatandó csütörtöki vita, illetve, valószínűsíthető, hogy az MSZP-s Bársony Andrást választják meg a legfontosabbnak mondott közgyűlési bizottság, a politikai elnökéül. KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNKTÓL Miután a csecsen túszdráma kezelésében Moszkva nem szerzett jó osztályzatokat az emberi jogok és a demokrácia tantárgyaiból, ismét bizonytalanná vált, hogy a jelenleg 38 tagországot számláló szervezet parlamenti közgyűlése megszavazza-e Oroszország felvételét. A legújabb túszakció előtt gyakorlatilag mindenki biztosra vette az orosz felvételt, mert úgy ítélték meg, hogy kellő előrehaladás történt a békés rendezés irányában Csecsenföldön. Mint ismeretes, az ET parlamenti közgyűlése a múlt évben egyszer már hét hónapra befagyasztotta az orosz felvételi kérelem tárgyalását, mert akkoriban nem voltak megelégedve az oroszok által Csecsenföldön alkalmazott módszerekkel, de tavaly decemberben a közgyűlés politikai bizottsága kielégítőnek ítélte meg az orosz demokratizálódás folyamatát. A múlt heti túszdráma kapcsán több tagországban és az ET strasbourgi központjában is felvetették: esetleg meg kellene hosszabítani a felvételi kérelem vizsgálatának befagyasztását, de a mostani felvétel mellett is elhangzottak érvek. Az orosz tagságot szorgalmazók - közöttük Tardys, az ET főtitkára - azzal érvelnek, hogy a szervezethez csatlakozó országok nem tekinthetik belügynek az emberi jogok megsértését, ellenőriz- hetővé válik, betartják-e vállalásaikat, továbbá beépülnek az összeurópai együttműködés intézményrendszerébe . A közgyűlés ma új elnököt választ, az előzetes hírek szerint Lehai Fischer személyében. A német konzervatív politikus Miguel Ángel Martínez spanyol szocialista képviselőt váltja fel, aki 1992 óta töltötte be ezt a tisztséget. Bársony András, az Országgyűlés külügyi bizottságának alelnöke (MSZP) személyében magyar vezető kerül a közgyűlés politikai bizottságának élére. Ez az ET legfontosabb döntés-előkészítő testülete, s Bársony személyében először vezeti kelet-európai politikus. Bonn a túszügy Oroszország Európa tanácsi (ET) tagfelvételével kapcsolatban a magyar kormány konzultálni kíván az Európai Unió tagállamaival és álláspontja kialakításakor, figyelembe fogja venni az ET parlamenti közgyűlésének ajánlásait - mondta a Népszabadság kérdésére Kovács László magyar külügyminiszter a bonni Nemzetközi Bertelsmann Fórumon, amely szombati zárónapjának egyik fő témája az oroszországi politikai-gazdasági helyzet volt. A rangos nemzetközi tanácskozáson - amelyen számos vezető amerikai és európai politikus, illetve üzletember vett részt - Klaus Kinkel német külügyminiszter kijelentette, hogy Bonn támogatja Moszkva ET- tagságát. - Oroszország jelentős utat tett meg a demokratikus berendezkedés felé, s ezt Európának el kell ismernie - hangoztatta Kinkei. A Bertelsmann-fórum független résztvevői ugyanakkor gyökeresen más álláspontot foglaltak el mint Kinkel, illetve a hozzá hasonló értelemben megszólaló más kormányzati tényező. Az igen kritikus vélemény megfogalmazói szerint a csecsenföldi helyzet kezelése is azt mutatja, hogy Moszkva nem felel meg az ET normáinak. Ahogy arra is kevés remény mutatkozik, hogy Oroszország teljes jogú Európa tanácsi tagként nagyobb készséget mutatna az emberi jogok figyelembe vételére. A konferencia résztvevői között egyetértés alakult ki abban, hogy az orosz félben nem szabad az elszigeteltség érzetét kelteni, viszont azt a lehetőséget sem lehet megadni Moszkvának, hogy ismét domináns szerephez jusson a vele szomszédos térségekben. A NATO tervezett keleti bővítésével kapcsolatban egyöntetű véleményként fogalmazódott meg, hogy 1997 előtt nem születik konkrét döntés az ügyben. Érdekességnek számított viszont, hogy azon felszólalók, akik a NATO, illetve az Európai Unió első bővítési körének érintettjeit név szerint említették, egybehangzóan Lengyelországról, Csehországról és Magyarországról beszéltek. Kovács László egyébként külön találkozott Klaus Kinkellel, s a többi között a Horn-kormány azon döntéséről tájékoztatta német kollégáját, miszerint Magyarország megpályázza az 1997-es frankfurti könyvvásár rangos vendégországi státusát. Dési András ellenére támogatja Moszkva felvételét Nem lenne alkotmányos az autonómia POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL A szlovák alkotmánybíróság elnöke szerint az ország félmilliós magyar kisebbsége semmiképpen sem számíthat autonómiára. Milán Cic, a kassai székhelyű alkotmánybírói testület vezetője a magyar-szlovák alapszerződés majdani pozsonyi parlamenti jóváhagyásának következményeiről fejtette ki véleményét a cseh hírügynökségnek. Leszögezte, hogy a dokumentumban foglalt 1201-es Európa tanácsi ajánlás ellenére nem lát jogi lehetőséget arra, hogy a szlovákiai magyarság autonóm szerveződéseket hozzon létre, ugyanis ez ellentétben állna az ország alkotmányos előírásaival. Az ET parlamenti közgyűlésének ajánlása is leszögezi, hogy autonómiák csak ott hozhatók létre, ahol ez nem ellenkezik az illető állam jogrendjével. Interjújában CKc elzárkózott az államnyelvtörvény értékelésétől, mert nem tartotta kizártnak, hogy az alkotmánybíróságnak később még foglalkoznia kell e témakörrel. Tapasztalatcsere a Szocintem-tagságról Az MSZP vezetőivel tárgyal a szlovák baloldal küldöttsége Az MSZP vezetőivel folytatandó tárgyalásokra ma Budapestre utazik a szlovákiai Demokratikus Baloldal Pártjának (SDL) küldöttsége. A delegációt Milán Ftácnik, az SDL nemzetközi kérdésekben illetékes alelnöke vezeti, aki nyilatkozott a Népszabadságnak. Ftácnik szerint a látogatással folytatódik a két párt között kialakult nyílt és hasznos véleménycsere. Egymás tapasztalatainak megismerése és felhasználása mindkét félnek előnyös, különösen a Szocialista Internacionáléhoz történő felzárkózásuk szempontjából. Ebben az MSZP megfigyelőként most előbbre áll, de adott a lehetőség, hogy az idei júniusi Szocinterkongresszuson mindketten a rendes tagok közé kerüljenek. Az SDL alelnöke elmondta, hogy budapesti tárgyalásaikon szót váltanak a két ország kapcsolatainak alakulásáról is, különös tekintettel a kisebbségek helyzetére. Nem véletlen, hogy a küldöttség két másik tagja szlovákiai magyar: Tóth Imre, Gúta (Kolárovo) polgármestere és Paulicky Péter, az SDL dunaszerdahelyi járási elnöke. Az utóbbi a párton belül formálódó magyar tagozat elnöki posztjának a várományosa is - tette hozzá Ftácnik, rámutatva, hogy az említett nemzetiségi szerveződés gondolatát az SDL országos tanácsa már elfogadta, de az érintett járások alapszervezeteiben még folynak róla a viták. A végső döntés az áprilisban sorra kerülő pártkongresszus feladata lesz. Mint jelentettük, a kongresszuson nem kívánja magát újból elnöknek jelöltetni a párt mostani vezetője, Peter Weiss. Helyére eséllyel pályázik Milán Ftácnik is. Ezzel kapcsolatban érdeklődésünkre elmondta: a most országszerte folyó előkészítő és küldöttválasztó értekezleteken folyik a jelölés. Érzékeltette: ha megfelelő támogatottságot tapasztal, ő is vállalja a megmérettetést. (Ftácnik pártja jelöltje volt az államfői posztra, a vereség ellenére kampánya során rokonszenvet keltett és tekintélyt szerzett.) Milán Ftácnik parlamenti frakciójából egyedül nem mondott igent az államnyelvtörvényre. Kérdésünkre azzal indokolta meg tartózkodását, hogy az alkotmány megfelelő cikkelye a kisebbségi nyelvek használatára vonatkozó törvény egyidejű elfogadását is elrendelte. Ez annál fontosabb lett volna, miután az államnyelvre vonatkozó jogszabály érvényteleníti a kisebbségi nyelvek 1990-es törvényét. Erre utaló javaslattal az SDL képviselőcsoportja élt is, ám a koalíció nem vette figyelembe az indítványt. Pártjának az alapszerződéssel kapcsolatos álláspontjáról Ftácnik hangsúlyozta, hogy a dokumentum szövegében látnak bizonyos vitatható részleteket, amelyek értelmezése - éppen a továbbiak miatt - feltétlenül fontos. Ezzel kapcsolatos aggályaikat a parlamenti bizottságok előtt is elmondták. Csak közvetlenül a ratifikációs ülés előtt szándékozzák nyilvánosságra hozni álláspontjukat. Az azonban nem tetszik a baloldalnak, hogy az alapszerződésből Meciarék egyfajta kabinetkérdést próbálnak kreálni, holott a szlovák-magyar kapcsolatok nemcsak a kormánykoalícióra, hanem az egész társadalomra tartoznak. „Ez az államközi megállapodás végre rácsukhatja az ajtót a múlt ismétlődő boncolgatására, és jövőbe mutató közös nagy lépésünk lehet” - mondta. Farkas József György Kijev az élen a bukaresti sorban Bukarest számára az idén fontosabb a román-ukrán alapszerződés, mint az ugyanilyen egyezmény megkötése Magyarországgal. Ez derül ki Teodor Melescanu külügyminiszter a kormányzó Szociális Demokrácia Pártja országos vezető testületének hét végi tanácskozásán elmondott beszédéből. Az első számú román diplomata hangoztatta: az idén Románia számára az euroatlanti integráció és az Ukrajnával megkötendő alapszerződés tető alá hozása az elsődleges feladat. S ha sikerül kijelölni a román-ukrán szerződés megkötésének feltételeit, ez ösztönzőleg hathat a Magyarországgal és Oroszországgal aláírandó keretegyezmények kidolgozására is. Az Iliescu elnök megbékélési indítványával kapcsolatos magyar ellenjavaslatokról szólva egy rádióintejúban Melescanu azt hangoztatta, hogy őszintén reméli: a szakértői tárgyalások lehetővé teszik a megbékéléssel kapcsolatos összes dokumentum, köztük a keretegyezmény véglegesítését. Bukarest ugyanakkor Ion Iliescu elnök, illetve Horn Gyula magyar kormányfő és Göncz Árpád köztársasági elnök közötti legfelső szintű hivatalos találkozó márciusi lehetőségével is számol, ha a szóban forgó dokumentumok aláírása aktuálissá válna. Melescanuval egyébként a hét végén mintegy órányi magánjellegű megbeszélést folytatott Surján László, a KDNP alelnöke, aki a román parasztpárt kongresszusán vett részt, ahol a Corneliu Coposu halálával megüresedett pártelnöki tisztségbe Ion Diaconescut választották meg. Mint a magyar politikus elmondta, a román külügyminiszter azoknak a bukaresti félelmeknek adott hangot, hogy a román felvételt megelőző magyar NATO-tagság esetleg lezárhatná a bővítési folyamatot a térségben. Mag Péter Szomorú színjáték Strasbourgban PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL Sötét nap ez az Európai Parlament történetében - kommentálta Gijs de Vries, a strasbourgi testület liberális képviselőcsoportjának holland elnöke az EU- parlamentnek azt a döntését, hogy bizottságokba utalja vissza a több éve tárgyalt korrupcióellenes határozati javaslatokat. Az egyik, az általános nyugateurópai szabályozás mintájára készült tervezet szerint a képviselőknek nyilatkozniuk kellett volna vagyoni helyzetükről, szakmai és egyéb forrásokból származó jövedelmeikről. Ezt ugyanúgy elutasították, mint a strasbourgi lobbycsoportok működését korlátozni próbáló javaslatot. Az eredeti elképzelés szerint e csoportok akkor lettek volna kötelesek bejelenteni a képviselőknek juttatott ajándékokat, ha ezek évi értéke egyegy személy esetében meghaladta volna az 1000 ECU-t. Egy módosító javaslat mindenfajta ajándék elfogadását megtiltotta volna, ezt az indítványt a parlament szintén elvetette. A francia lapok által „szomorú színjátéknak” minősített strasbourgi szavazások kedvezőtlen kimeneteléért általános megítélés szerint a legnagyobb létszámú frakciót, a szocialista képviselőcsoportot terheli a fő felelősség. A voksolás után több EU-honatya annak a véleményének adott hangot, hogy e döntéseivel az Európai Parlament elveszítette hitelét. A másik strasbourgi testület, az Európa Tanács ma kezdődő munkáját érinti, hogy hivatalos párizsi források szerint a véres dagesztáni leszámolás miatt komoly veszélybe került Moszkva Európa tanácsi tagsága. A párizsi Journal du Dimanche értesülése szerint Strasbourgban újra fellángoltak a viták Moszkva „Európa-érettségéről”. Az MPP alternatív tervezete A szlovákiai Magyar Polgári Párt országos választmányi ülésén a területi közigazgatási átrendezés kérdésével és a magyar-szlovák alapszerződés ratifikálásával is foglalkozott. A pozsonyeperjesi (Jahodná) tanácskozásról A. Nagy László pártelnök a Népszabadságnak elmondta, hogy a kormány által javasolt, Szlovákiát nyolc kerületre osztó elképzeléssel szemben az MPP alternatív tervezetet dolgozott ki, amely 16 megyében jelöli meg a lakosság, s benne a nemzeti kisebbségek számára is legelfogadhatóbb újrafelosztást. F. J. Gy. Arafat mandátuma megszállta Írország politikusai évtizedeken át kínlódtak azzal, hogy a londoni parlamenttől megkapják végre a „home rule”-nak, azaz: saját ügyeik intézésének a jogát, az önkormányzatot. Megkapni soha nem kapták meg ugyan, legfőképpen azért nem, mert ezt az alternatívát a történelem elsodorta: amikorra beérett, már vége volt az első világháborúnak, és London többet is adott az íreknek, mint azok eredetileg akartak (elismerte az ír Szabad Államot), de kevesebbet is: a szabad állam fennhatósága nem terjedt ki hat északi grófságra, azaz Ulsterre, amely ma is Észak-Írországként, egyszersmind a brit korona részeként funkcionál. Az írek kínlódásainak hajdani évtizedeire ma a modern kor rugalmassága rímel: csak két és fél év, nem évtized telt el azóta, hogy Izrael a hajdani (ugyancsak brit gyarmatként számon tartott) Palesztina arab felének „home rule”-t ígért, és most szombaton Ciszjordániában és Gázában az arabok máris választhattak maguknak parlamentet, és választhattak egy elnököt (raiszt, azaz vezért) is. Közel egy és egynegyed millió palesztin boldogan szavazott, már csak azért is, mert - mint az ír példa sugallja - az önkormányzat (önigazgatás) szükségképpen az első lépcsőfok a függetlenség, az önálló állam felé. Afelől, hogy a palesztinoknak a Jordán folyó nyugati partján és Gázában előbb-utóbb saját államuk lesz, történelmi kifutásban semmi kétség. De ennek a folyamatnak az ütemét nem ők fogják szabályozni, hanem a megszálló hatalom, Izrael. Amiképpen eddig is minden Izrael akarata szerint történt. A választások mihamarabbiságát, a „demokrácia kezdősebességét” Izrael jelölte ki, amit baj nélkül megtehetett, mert szándékai e tekintetben maradéktalanul egybeestek Jasszer Arafatnak, a Palesztin Felszabadítási Szervezet elnökének szándékaival. Az izraeli-palesztin békében Izrael hatalomhoz segítette Arafatot, a választásokkal pedig saját döntését óhajtotta legitimálni. Számára pillanatnyilag Arafat az egyetlen igazi partner, pontosabban az egyetlen olyan partner, aki elfogadja, hogy a palesztin önigazgatás első számú célja a terrorizmus (a Hamasz) leküzdése. Ezért rendelkezik a PFSZ-vezető bődületes rendőri erővel (holott Izrael abszolúte nem tűrte, hogy a palesztinok kezében fegyver legyen), amely nemcsak a közös célról, a terrorizmus elleni harcról gondoskodik, hanem arról is, hogy Jasszer Arafat politikai riválisai ne „szemtelenedjenek el”. Ebben az értelemben Izrael - önérdeke folytán - csendestárs volt abban a vállalkozásban, hogy ezen a január végi választáson Arafat és Arafat választottjai mellett lehetőleg senki ne jöhessen szóba, vagy ha már szóba jön, akkor a választási küzdelemben csak hátrányokat „élvezhessen”. Ez azért keltett visszatetszést sokakban, mert Izrael példás demokrácia, és a széplelkek nem várták volna tőle, hogy teljes erővel támogasson egy olyan arab szövetségest, aki szemrebbenés nélkül letartóztatta rendőreivel azt a jeruzsálemi lapszerkesztőt, aki nem volt hajlandó hízelgő cikket elhelyezni Arafatról lapja első oldalán. A kérdésre, miként fog működni a palesztin demokrácia, egyelőre nem szükséges választ adni. A palesztin demokrácia valószínűleg egyszínű lesz. Arafat nem az a vezető, aki ellentmondáshoz szokott, és vélhetően korlátlan egyeduralmat fog gyakorolni. Tessék ezt felfogni fizetségként azért, hogy harminc éven át ő vezette a palesztinok szabadságmozgalmát. Mutassanak nekem akár egyetlen, frissiben függetlenné vált, az első szabad, nemzeti választás lehetőségével élő országot, ahol a választók nem a függetlenség vagy autonómia kivívásában „történelmi” érdemeket szerző vezetőket jutalmazták... Lettek légyen bármi antidemokratikus ösztönűek is az illetők. Amíg nincs palesztin függetlenség, addig a palesztinoknak az a jó, ami Arafatnak és Izraelnek együtt jó. Utána majd új fejezet kezdődik, a demokrácia mércéjét majd magasabbra emelik. De ez sokára lesz. Aczél Endre Szünet Pozsgay Imre ismét meglepte a közvéleményt. Az általa társelnökölt párt, a Nemzeti Demokrata Szövetség feloszlott, ő pedig ezzel szinte egy időben lemondott másik funkciójáról, az éppen megalakult Magyar Egységért Mozgalom vezetéséről is. Ami itt következik, mégsem politikai búcsúztatója Pozsgay Imrének. Az NDSZ rövid története elválaszthatatlan Pozsgaynak és hívőtáborának botladozásaitól. A politikus, amikor rövid pártonkívüliség után zászlót bontott, olyan nemzeti mozgalmat indított volna, amely jobbra zárt és balra nyitott, amely a magyar népi gondolat, a demokratikus baloldal hagyományait viszi tovább, de amely mentes a doktrinerségtől. Vállalta volna az MDF hagyományait, de a párt (kivágta őt lakitelki referenciafilmjéből) már nem volt vevő a pozsgayzmusra. Az MDF néhány szakadárja, néhány más párt kivetettje, néhány örök kontesztáló követte új pártjába, amely az 1994-es választásokat csak látszólag élte túl. Tavaly ősszel a kudarc okának a pénztelenséget tartotta. „Hiszen mi epizodistái voltunk az elmúlt választásoknak, de nem volt a mi képességünk vizsgája.” - mondta a Magyar Nemzetnek. A polgárok nem szavaztak a szép múltú politikusra, mert nem tudták követni 1990 és 1994 közötti cikcakkjait. Pozsgay egyre többször haknizott együtt Csurka Istvánnal. Retorikájuk némileg különbözött, mégis egyre nehezebb volt megkülönböztetni mondanivalójukat, közelített az érvrendszerük. Pozsgaynak csalódnia kellett, mert a szocialista pártban az ő politikai barátainak csak némi jelképes szerep jutott. A választók pedig a legutóbbi szavazáson már nem ismerték el a régi érdemeit és nem fogadták el ajánlásait sem. Már nem emlékeztek rá, hogy egyszer elnökjelöltje is volt az MSZP- nek. Pozsgay a strukturált magyar társadalomnak évek óta a nemzeti egységet hirdeti megoldásként. Pártja, mozgalmai pedig ezt a gondolatot az ő személye körüli táborozással valósították meg. A politikus most azzal búcsúzik híveitől, hogy elfoglaltságai egyetemi tanárként, a Magyarok Világszövetsége Szent László Akadémiájának szervezőjeként túl nagyok ahhoz, hogy megoldja a mozgalom napi gondjait. A politikus mintha nem kívánná elemezni eddigi tevékenységének eredményeit, buktatóit. A szimbolikus aktusok és a valós politikai, társadalmi tények mérlegét nem vonja meg. Nem hiszem, hogy ez a távozás végleges lenne. Pozsgay Imre a Kurírnak adott tavalyi interjújában azt mondta: ócska politikai trükk, ha őt sértődött embernek minősítik. Ezt mondta - azokkal szemben alkalmazzák, akikben még némi veszélyt látnak és akiknek a személyiségét le kell szállítani a magánsértődöttség világába. Ő nem leírható ember - mondta, s magát azon személyiségek társaságába helyezte el, „akikben megvan a felkészültség, jellem, erkölcs, jó emberei lehetnének a változásoknak, ám éppen e tulajdonságaik miatt nem sokat törődnek önmaguk pozíciójával, és olcsó ravaszságok, kis csalárdságok révén könnyen elintézhetők”. Ugyanebben az interjúban azzal folytatta, hogy ezen emberek között nagy visszatérők is is voltak. Tehát Pozsgay Imre nem távozott a közéletből, csak egy időre bevonta zászlait. Majd újra kibontja: Miklós Gábor