Népszabadság, 1996. január (54. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-06 / 5. szám
1996. január 6., szombat Egy angol kisasszony Vezércikkben lelkendezik a Pesti Hírlap 1841-ben, azon alkalomból, hogy Londonban metszetekkel ékesített háromkötetes útleírást adtak ki hazánkról. „Az embernek szíve repes örömében, midőn olvassa, mert jól esik látni a meleg érdeket, a csaknem hajlandósággá olvadottat, mellyel e félreismert nemzetet ügyes tollával megrajzolja.” Egy harmincas éveinek elején járó angol utazót illet a dicséret. A neve Miss Julia Pardoe. Könyvének címe: The city of the Magyars, or Hungary and her institutions in 1839-1840. A korábban festményekkel, versekkel, regényekkel bajlódó hölgy beszámol az 1838-as nagy pesti árvízről, a fürdőkről, fogadókról, palotákról, mulatókról, a belvárosi korzóról, boltokról, cégtáblákról, középületekről, viseletekről, a német és a magyar színházi életről, a társasági életről. Tudósításai forrásértékűek a reformkori Pest-Budáról. Pardoe kisasszony nevét gyéren visszhangozzák manapság. Londonban azonban haszonnal forgatta könyvét egy történésznek tanuló ifjú hölgy, Miss Viveca Abrahams, így előlegesen is bővebben értesülve a Dunaparti nagyvárosról Béla Bartók, Béla Lugosi és Zsazsa Gábor híres-hírhedt nevénél. Miss Viveca tizenöt évesen hallotta angol fordításban egy magyar költő verseit kétnyelvű irodalmi esten, megkapta a falzettjén verseit énekelő magyar poéta, Weöres Sándor személyisége. A mese korántsem úgy folytatódik, hogy olthatatlan szerelem gyúlt az élményből. A józan értelmiségi lány ismerkedett a világgal. Beállt újságírónak. Munkába lépése napján kidobták szerkesztőit. Maga mestere kényszerült lenni az újdonsült újdondász, írt egészségügyi cikkeket és színikritikákat, szerkesztett híreket. Bejárta a világot, mint múlt századi honfitársnője. Miss Júliát édesapja gardírozta utazásaiban, Miss Vivecát a British Council. Négy és fél évvel ezelőtt Budapestre jött a testület városunkbeli igazgatóhelyettesének. Forrongott itt az élet. Apadt a könyvtárak támogatása? Miss Viveca megerősített a British Council könyvtárát és hírlapolvasóját. Vörhenyes hajával úgy fest, akár egy Holbein-kép. Közelebbi értesülést ad, ha Sir Korda Sándor Rembrandt-filmjének Saskiájához - Elsa Lanchesterhez - hasonlítjuk. Élénk és figyelmes tekintet. Szellemes vonások. Kitartó szorgalom, tiszteletre méltó állóképesség. Viveca Abrahams ott ült minden színházi bemutatón, vidéken és a fővárosban, ha végig nem bírta is mindegyiket. Ugyanakkor kiállításokra járt. Koncertekre. Írókkal-műfordítókkal, rendezőkkel vitatkozott. Türelemmel meghallgatta Az éhes város félbolondjait, fantasztáit, támogatásért kolduló boldogulni vágyóit. Józan körültekintéssel fordította csak a brit alattvalók pénzét angol-magyar és magyar-angol produkciókra. Ideutaztatott embereket, művészeket, társulatokat, muzsikusokat, bővítendő az ismereteket az angolszász kultúráról. Nem a koncertbérletesek, az habituek, a vájt lelkűek és kifinomultaknak prezentálta a királyság értékeit: szélesebb rétegeket célzott meg. A fiatalokat csábította ismeretlen terepekre. Nem saját ízlését tukmálta. Remek szervezőként nem mindent végzett egymaga: szakértőket bízott meg válogatással, tapogassák ki az angliai újdonságokat, amik beilleszkedhetnek a honi ízlésvilágba. Hozott-vitt, pezsegtette az információkat. A brit királyság misszionáriusnőjeként jött. Az eszmék szabad áramlásához járult hozzá. Talán nem teljesen fölösleges emlékeztetni, volt olyan idő, amikor ellenséges aknamunkának bélyegezték, ha valaki igénybe vette az angolok pesti könyvtárát. Viveca Abrahams a szabad átjárás, a nyílt közlekedés, az egységes világ békéjének munkájaként töltött négy és fél évet Pesten. Miss Vivecát búcsúztatja a fenti írás. Várjuk vissza. Talán saját könyve megjelenése alkalmából: The city of the Magyars, or Hungary and her institutions in 1990 and 1995. M. G. P. KULTÚRA A XIV. század óta a legszebb Szerencsés csillagzat alatt született A magyarok krónikája Kezünkben immár A magyarok krónikája. Szerencsés csillagzat alatt született. Ránk köszöntött a millecentenárium, hogy szinte kötelező legyen előállni egy a laikus közönségnek is szóló összefoglalással. Van egy olyan műhely, az MTA Történettudományi Intézete, amelyik minden előző vállalkozásénál több információ birtokában foghatott munkába. Létezik egy már évek óta sikeres, mintául szolgálható sorozat, az Officina Novának a Föld, az emberiség, a XX. század, a technika, a medicina, a sport, a film történetének legfontosabb mozzanatait látványosan bemutató krónikacsaládja. És került valahonnan elegendő pénz - olykor bizonnyal azon az áron, hogy kisebb-nagyobb összeg szintén nem felesleges más kiadványok finanszírozásához hiányozni fog (de hát van-e fontosabb dolog a történetírásban egy nemzet teljes múltjának megörökítésénél?). Kezünkben immár egy jeles mű. A több ezer évvel ezelőtti időkről tele van érthető bizonytalanságokkal. A ki-ki által másképpen és másképpen megélt legutóbbi esztendőkről tele van egyéni fenntartásokat ébreszthető részletekkel. Ám ami közöttük olvasható - ez a nagyjában a honfoglalástól a valamennyiünk egyéni eszméléséig tartó időszak - az egyfelől letisztult tudományos megállapításokat elénk táró, másfelől minden eddiginél életközelibb történelem. Még akkor is, ha szakember és a történelem iránt érdeklődő laikus egyaránt találhat benne nem egy szerkezeti következetlenséget, értékelésbeli túlzást. Mert nem ezek a testes kötet meghatározó elemei. Hanem a temérdek - valamennyiünk által ismert vagy a legtöbbünknek ismeretlen - kronológiai adat, jobbára színes reprodukció, fotó, térkép, táblázat és legelsősorban több ezer kisebb-nagyobb szócikk, résztanulmány. Elfogultságom nem tagadva ajánlom a Glatz Ferenc akadémikus jegyezte munkát - okvetlenül 1995 és egyszersmind bizonnyal 1996 KÖNYVÉT - az itthon és a világ más országaiban élő valamennyi magyarul tudónak (de jó lenne, ha - akár csak rövidített formában - néhány világnyelven is megjelenhetne!). Hogy miért ajánlom jó szívvel ezt a korszakolásában sem a megszokott úton járó munkát? Hadd hívjam föl fejezetenként csupán egyetlen mozzanatra az érdeklődők figyelmét, és egyszersmind hadd próbáljak velük érdeklődést kelteni a történelem vonzásától még nemigen érintettekben. Ha valaki nem tanulta volna meg vagy iskolai tanulmányaiból már nem emlékezne rá, az első fejezet - Őstörténet és megtelepedés - felsorolja finnugor nyelvünk bolgár-török jövevényszavainak néhányát. Belőlük madártávlati képet alkothatunk a VIII. században és aIX. század elején élt őseink életmódjáról: tábor, törvény, ködmön, bársony, gyeplő, kantár, bika, ökör, disznó, teve, tyúk, kecske, szérű, búza, borsó, alma, körte, szőlő, bor, dió. A keresztény királyság (1000-1241) című fejezetben egyebeken kívül Szent László szigorú törvényeiről esik szó: „Akit lopáson tetten értek, felakasztották. Ha közben bemenekült a védelmet nyújtó templomba, megúszta megvakítással, de tízévesnél idősebb gyermekeit eladták rabszolgának. Liba- vagy tyúklopásért kitolták a tolvaj fél szemét. Gyakori büntetés volt a kéz- vagy orrlevágás, a nyelv kitépése. Ha a bíró a bűnöst futni hagyta, mindenét elvesztette, és őt magát is eladták.” Az uralkodás hosszában mindjárt Ferenc József után következő Zsigmond király (1387-1437) négy évtizedig Budát tekintette székhelyének. A középkori magyar nagyhatalom (1241-1437) című fejezetből nemcsak a két évtizede föllelt gótikus szoborlelet legszebb darabjaival ismerkedhetünk meg, hanem azt is megtudhatjuk, hogy az időszak végén a városban 967 házat, bennük 1352 szobát, 3276 kamrát, 742 bolthelyiséget és 627 pincét írtak össze. A későbbiekben - A rendi állam és bukása (1437-1541) - ismételt cáfolatát kapjuk annak a még mindig közkeletű tévhitnek, hogy a déli harangszót Hunyadi János nándorfehérvári diadalának tiszteletére rendelte el a pápa. A valóság az, hogy III. Calixtus 1456. június 29-én, hetekkel a győzelem előtt rendelte el bullájában a harangszót: „feladassék minden hívőnek, hogy imáikkal segítsék azokat, akik a török ellen harcolnak”. Más kérdés, hogy az utókor nálunk és másutt is a világon a győzelemre emlékezik a harangszó hallatán. A három részre szakadt ország kereskedelméről megtudhatjuk - Török világ Magyarországon (1541-1686) -, hogy az lényegileg az addig megszokott módon folytatódott tovább. Hiszen az alapja, az országrészek közötti munkamegosztás sem változott számottevően. Továbbra is erdélyi sóval ízesítettek, tartósítottak az egész Kárpát-medencében, a jobbára a Hódoltságban meghízó szarvasmarha változatlanul a királyi Magyarországhoz tartozó területeken keresztül jutott el Nyugat-Európába, s ugyanez volt az útvonaluk az onnan a Keletre érkező importcikkeknek is. És az sem feledhető: ennek a forgalomnak a fenntartásában a vámbevételek okán érdekelt volt mindhárom fél. Sokaknak újdonság lehet - A lepusztult ország újjáépítése (1686-1765) -: alig tizenegy évvel azután, hogy az angol Newcomen megalkotta a bányavíz kiszivattyúzására való, gőzzel meghajtott gépet, 1722-ben Magyarországon, a Garam vidékén is működött már efféle szerkezet. Az újbányai gép teljesítményét percenként 800 literben adják meg a források. Először - 1784-ben -II. József vétette számba megbízható módszerekkel az ország népességét. A polgári állam alapjai 1765-1830 című fejezet ismerteti az adatokat. Magyarországon 6,5 milliónyian, Horvátországban 650 ezren, Erdélyben 1,5 milliónyian éltek. A felmérés előtti becslések jóval kisebb összlélekszámot emlegettek. A következő fejezetben - Nemzetté válás és állami önállóság (1830-1867) - egy másik statisztikai adatsor érdemel figyelmet. Fényes Elek 1842-ben az ország népességét 13 millióra, az átlagos családnagyságot hatra, az átlagos életkort 38-39 esztendőé tette. A nagyobb nemzetiségek megoszlása ugyanakkor: magyar - kereken 38, román - 17, szlovák - 13, német és szerb -10-10, horvát - 7, rutén - 3,5 és zsidó - 2 százalék. A Modernizáció és polgárosodás (1867-1890) című fejezetből nemcsak az ipar, az infrastruktúra, a közlekedés, a közoktatás és a városiasodás hatalmas arányú fejlődése világlik ki, hanem a talán kevésbé ismert mezőgazdaságé is: a jobbágyfelszabadítás után a gyakorlatban is megteremtődtek a polgári földtulajdonlás feltételei, egyre több gépet alkalmaztak a birtokosok, egyre nagyobb lett a szántóföld, a szőlő és a kert részaránya, szinte ugrásszerűen javultak a növénytermesztés és az állattenyésztés mutatói. Higgadtan foglalkozik a kötet - A trianoni Magyarország (1918-1945) - az első világháborút lezáró békék után a Román Királyságba, Burgenlandba, a Csehszlovák Köztársaságba és a délszláv államba került magyar kisebbségek sorsával, bemutatva azt is, hogy ott milyen etnikai összetételű közegben élhették tovább életüket. A magyarok krónikája egészének szemléletmódjára jellemző a legutolsó, a tizenharmadik fejezet - Rendszerváltás. Kérdések a jövőről (1990-1995) - bevezetőjének egy Glatz Ferenc írta bekezdése: „A rendszerváltások a 10-11. századtól vissza-visszatérően az elit távolba tekintő politikájával kezdődtek. De a rendszerváltás mindannyiszor megbicsaklott, sőt visszarendeződés következett be, ha az elit a közösséggel az új intézményeket elfogadtatni nem tudta. És nem figyelt az új közösségi magatartás kiformálására. Eredmény csak akkor várható, ha a polgárok érzik: a közösség tagjaiért, az egyszer megélhető élet színvonaljavításáért történik minden, nem pedig eszmék megvalósításáért.” Kezünkben immár A magyarok krónikája. Legszebb történelemkönyvünk a XIV. században írt és illusztrált Képes Krónika óta. Daniss Győző 1956. október - fotó A szovjet övezetben (1945-1990) című fejezetből Őszirózsás forradalom - fotó a Virágkor és bomlás (1890-1918) című fejezetből ■ L/ M "4 fi.SK ■ a tin z [«i r-m -s w m BÚTORÁRUHÁZ 1194 Budapest, Hofherr A. u. 38/40. Telefon: 157-1575 és 282-6446 Nyitva: hétköznap 9-18 óráig szombaton és vasárnap 9-16 óráig BEMUTATÓTEREM 1073 Budapest, Erzsébet krt. 7. Telefon: 342-0398 Nyitva: hétköznap 10—18 óráig szombaton 9—13 óráig KEDVEZIK . Francia hálószobák és nappalik, étkezők és szalonok, konyhák és fürdőszobák, gyermekszobák, kisbútorok, irodabútorok kiárusítása. FRANCIA BÚTOROK FÉLÁRON! ...ez az év is jól kezdődik... FŐISKOLAI KÉPZÉS Az OKKER Oktatási Iroda 1996. február hónapban Budapesten, levelező tagozaton - főiskolákkal együttműködve -, az alábbi szakokon indít főiskolai diplomát adó képzéseket: 1. Érettségizettek részére: - magyar nyelv és irodalom - történelem - könyvtáros - gyors- és gépírás. 2. Tanítói diplomával rendelkezőknek: - angol - német. 3. Felsőfokú diplomával rendelkezőknek: - gyors- és gépírás - szociálpedagógus. Érdeklődni lehet: 1067 Budapest, Csengery u. 68. Tel./fax: 132-4587, 132-4588. A jelentkezés határideje: 1996.január 10. [ FŐISKOLAI KÉPZÉS ] A Jászberényi Tanítóképző Főiskola és az OKKER Oktatási Iroda főiskolai oklevelet adó, MŰVELŐDÉSSZERVEZŐ szakos képzést indít érettségizettek számára, 1996 márciusától. A képzési idő 4 év, félévenként - hétvégeken - összesen 8 konzultációval. A képzés helye: 1067 Budapest, Csengery u. 68. A képzés összköltsége (tandíj 5500 Ft/hó, az Oktatási Iroda által nyújtott szolgáltatás díja 2000 Ft/hó)7500 Ft/hó. Érdeklődés, jelentkezési lap igénylése: Oberczán József, OKKER Oktatási Iroda 1067 Budapest, Csengery u. 68. Tel./fax: 132-4587,132-4588. A jelentkezés határideje: 1996. február 15. VÁLLALKOZÓK! ÖNKORMÁNYZATOK! Hosszú távon a legolcsóbb, karbantartást nem igénylő, hőszigetelt, modulrendszerű, formatervezett, üvegszál-erősítésű műanyag pavilonok eladók készre szerelten is Ugyanitt vásárolható kedvezményes áron üvegszál-erősítésű poliészter hullámlemez 4-féle színben 1,75 m szélességben. Megrendelhető: Benzol Kft. Kecskemét-Katonatelep, Vasút u. 1. Tel./fax: (76) 471-195. Tel: (76) 471-586. NÉPSZABADSÁG \\